Stüszi Vadász kolléga tényleg csak beleszimatolt a Néphadsereg illatába, de ehhez képest nyitott szemmel és fülekkel vészelte át Pécsett azt a harminc napot. Ébersége gyümölcse több apró történet, amelyek első kötegét ma nyújtjuk át nektek.

Előrebocsátom: az akkori katonakötelesekhez (’79-ben voltam golyófogó-jelölt), továbbá a kor éppen 24 hónapos szolgálatához képest éppen csak megszagoltam a  magyar géphadsereget, mert – írd és mondd – egy hónapig voltam kopasz,  kb. 150-ed magammal, Pécsen, egy bányacsille-sor alatt húzódó szocreál laktanyában, kiképzésileg.

Nem, nem csókosok voltunk, hanem „népgazdaságilag fontos munkakörünk” miatt csak ennyi időre, tulajdonképpen sűrített kiképzésre vittek be minket. Később lesz magyarázat is.

Első sztori, rögtön a Rózsa Ferenc művházban, Pestlőrincen (akkor már/még Szent… előtag nélkül, ugye) bevonuláskor. Orvos-egyetemisták előtt félpucéran, január 4-én állunk a kultúrban a recsegő parketten, zergeb…szó hidegben, sanyarú pofával. Polgári Légierős kollégám (gyk: Majd csak LeÉrkezünk Valahogy) kb. 2 méter magas, talpig f…ban, egy szál 8 (!) dioptriás szemüvegben egyik lábáról a másikra áll a Doctor Kamerádok előtt. Utóbbiak erős dilemmában vannak, mert ilyen szemmel nemhogy gk. (vagy PSZH?) lövésznek, de katonának sem lehetne bevinni a komát…. Súgnak-búgnak, hümmögnek, félrevonulnak, majd előjönnek a javaslattal:

– Nézze, Sz. elvtárs! Mit is keres maga itt?!

Sz. elvtárs félénken közberebegi:

– Ezt kérdeztem én is, elvtársak…

– Ööö …szóval …adminisztrációs hiba történt, és baromi komplikált volna visszacsinálni az egészet …szóval …öö …úgyis csak egy hónapra mennek, bírja már ki valahogy ott Pécsen, jó?

Talán nem szó szerinti az idézet, de a lényeg stimmel. Jókora derültség, Sz. elvtárs lemondóan jó képet próbálva vágni a dologhoz balra el… Később ennek következményei lettek, ugyancsak röhejesek.

Megérkezés bérelt MÁV-kocsikban, kb 5 és fél óra alatt, ötödikén hajnalban.

Kisebb malőröktől eltekintve (az ottani öregkatonák vasárnapig sehogyan sem akarták a tar kopaszoknak elhinni, hogy 1 hónapra jöttünk, bár gyanús volt nekik, hogy mindenki így nyilatkozott a kopik közül) elmúlt 2 és fél nap, nagyobb inzultusok nélkül.

Jött a vasárnap, amely reggeli utáni fókázással indult. Mint jól képzett repülőgépszerelő, én kezeltem a vödröt, a még jobban képzett kukacbombázós pilóta kolléga (tudományos nevén: helikoptervezető) a rongyot, szigorúan motor nélkül, míg bal kísérő egy másik ronggyal egy Pestvidéki Gépgyáros repülőgépműszerész vala. Olyan hofisan telnek a percek, mikor megjelenik az emeleten egy igen-igen magas rangú egyenruhás egyén (asszem alezredes, akkor se bírtam megjegyezni a rendfokozatokat, azóta meg még úgyse), és barátságosan, mintha a Körtéren érdeklődne a 7-es busz felől, kérdé:

– Katona! Ki mondta magának, hogy ezt csinálja és ráadásul így???

Összeszedtem minden bátorságomat, s megneveztem S. szakaszvezetőt néki.

Sokcsillagoson megnyomhatott valaki egy sziréna feliratú gombot, mert felbődült, mint a légvédelem:

– Su…….óóóók szakaszvezető! Hozzám!!

S. az U alakú benga épület másik végéből, sejtve valamit, ismervén a hang gazdáját,  feszített tempójú rövidvágtával, füstölgő surranókkal érkezett, mint kiderült, a parancsnok elé. Utóbbi kb. az alábbi intelmeket tette közkinccsé, a légó lefújásának hangerejével:

– Maga mondta ezeknek a katonáknak, hogy ezt csinálják, és így??!! 

– Jelentem, én voltam!

– Vegye tudomásul, vasárnap a fű se nő! Ezek a katonák még csak néhány napja vonultak be, maga máris megutáltatja velük a Néphadsereget! Szedje össze  ezeket a szarokat és lelépni!!!

S. szkv. olyan sebességgel tűnt el, hogy a huzatja elgörbítette a korlátot a lépcsőházban. Parancsra mi is leléptünk, majd kisvártatva kiderült, a laktanyaparancsnok volt a planetárium. Évtizedekkel utóbb mesélték, már módszerváltásunk után magas posztig vitte a HM-ben, Pesten. Ilyen főkatona is volt. Ha nekem mesélik, nemigen hiszem el, de velem (is) esett meg a dolog, felmosóvödörbe kapaszkodás közben.

A kiképzés sűrített ütemben folyt – futtattak rendesen hóban-sárban, rohamoztuk a hegyoldalt a bogádi elágazással szemben, csillesor alatt rogyásig, sz…ni is futva jártunk időnként.

Alakiztunk napestig – hálistennek, januárban korán sötétedik.

Egy délután közepén, többórás akaratmegtörő gyakorlatok után végre teremben ülhettünk, emeleten, vegyvédelmileg oktatva. A természetjárás miatt erősen elpilledve (amúgy jó ebéd után …tényleg, jól főztek ott, honvédséghez mérten), kissé ájultan, éber kómában hallgattuk a vegyvédelmi tiszt előadását, szománról, szarinról, klórgázról, stb.

Feltűnt neki, hogy mint krokodilok a víz alatt,  pislogóhártyával alszunk… Amúgy katonásan  Fel! Vigyázz!!-t vezényelt ébresztőül, mi meg (mert már belénk nevelték), egy dobbanással felugrottunk, mire az épület kilengett cseppet, födémek mozdultak el  a 150 ember egyszeri impulzusára. Míg ő szép gömbölyű magyarsággal adta értésre a véléményét rólunk, az ügyeletes és segédei tépték fel az ajtót, tudakolván, hogy robbanás történt-é, vagy a közeli Tito-hadsereg érkezett meg hirtelen?

Konstatálták, hogy a  nagy tréfamester hírében álló vegyvédelmis, korpulens tiszt volt a földrengés kiváltója, szépen kérték, ezt ne tegye már, mert az épület és sorállomány állaga totálkárt szenved.

S lőn. Tisztünk a második elalváshullámot tréfával próbálta elkerülni, s megszólította az első sorban kornyadozó kopaszt:
 
– Hogy hívnak, édes fiam?

– Jelentem, Ó. Honvéd! – ugrott fel a delikvens.

– Mi a foglakozásod civilben?

– Jelentem, helikoptervezető vagyok a MÉM RSZ-nél (ifjabbaknak: Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Repülőgépes Szolgálata, vagyis kukacbombázó volt a srác)…

– Na, akkor te okos ember vagy, mondd el nekem, mi lesz az eredménye, ha a lovat a szőlővel keresztezed? (derültség a teremben, éledő érdeklődés).

Ó. honvéd gyanús képpel töprengve kivágja:

– Jelentem, nem tudom!

– Ej fiam…hát fürtökben kapod a lófaszt!

Itt a röhögő férfikórus  keltett hangrobbanást, erre már valami éppen arra kószáló nagyobb sarzsi nyitott be, kedélyesen elbeszélgetve előadónkkal, megint csak kérve őt az épület állagának megóvására.