086. – Pécsi életképek 1.0

Stüszi Vadász kolléga tényleg csak beleszimatolt a Néphadsereg illatába, de ehhez képest nyitott szemmel és fülekkel vészelte át Pécsett azt a harminc napot. Ébersége gyümölcse több apró történet, amelyek első kötegét ma nyújtjuk át nektek.

Előrebocsátom: az akkori katonakötelesekhez (’79-ben voltam golyófogó-jelölt), továbbá a kor éppen 24 hónapos szolgálatához képest éppen csak megszagoltam a  magyar géphadsereget, mert – írd és mondd – egy hónapig voltam kopasz,  kb. 150-ed magammal, Pécsen, egy bányacsille-sor alatt húzódó szocreál laktanyában, kiképzésileg.

Nem, nem csókosok voltunk, hanem „népgazdaságilag fontos munkakörünk” miatt csak ennyi időre, tulajdonképpen sűrített kiképzésre vittek be minket. Később lesz magyarázat is.

Első sztori, rögtön a Rózsa Ferenc művházban, Pestlőrincen (akkor már/még Szent… előtag nélkül, ugye) bevonuláskor. Orvos-egyetemisták előtt félpucéran, január 4-én állunk a kultúrban a recsegő parketten, zergeb…szó hidegben, sanyarú pofával. Polgári Légierős kollégám (gyk: Majd csak LeÉrkezünk Valahogy) kb. 2 méter magas, talpig f…ban, egy szál 8 (!) dioptriás szemüvegben egyik lábáról a másikra áll a Doctor Kamerádok előtt. Utóbbiak erős dilemmában vannak, mert ilyen szemmel nemhogy gk. (vagy PSZH?) lövésznek, de katonának sem lehetne bevinni a komát…. Súgnak-búgnak, hümmögnek, félrevonulnak, majd előjönnek a javaslattal:

– Nézze, Sz. elvtárs! Mit is keres maga itt?!

Sz. elvtárs félénken közberebegi:

– Ezt kérdeztem én is, elvtársak…

– Ööö …szóval …adminisztrációs hiba történt, és baromi komplikált volna visszacsinálni az egészet …szóval …öö …úgyis csak egy hónapra mennek, bírja már ki valahogy ott Pécsen, jó?

Talán nem szó szerinti az idézet, de a lényeg stimmel. Jókora derültség, Sz. elvtárs lemondóan jó képet próbálva vágni a dologhoz balra el… Később ennek következményei lettek, ugyancsak röhejesek.

Megérkezés bérelt MÁV-kocsikban, kb 5 és fél óra alatt, ötödikén hajnalban.

Kisebb malőröktől eltekintve (az ottani öregkatonák vasárnapig sehogyan sem akarták a tar kopaszoknak elhinni, hogy 1 hónapra jöttünk, bár gyanús volt nekik, hogy mindenki így nyilatkozott a kopik közül) elmúlt 2 és fél nap, nagyobb inzultusok nélkül.

Jött a vasárnap, amely reggeli utáni fókázással indult. Mint jól képzett repülőgépszerelő, én kezeltem a vödröt, a még jobban képzett kukacbombázós pilóta kolléga (tudományos nevén: helikoptervezető) a rongyot, szigorúan motor nélkül, míg bal kísérő egy másik ronggyal egy Pestvidéki Gépgyáros repülőgépműszerész vala. Olyan hofisan telnek a percek, mikor megjelenik az emeleten egy igen-igen magas rangú egyenruhás egyén (asszem alezredes, akkor se bírtam megjegyezni a rendfokozatokat, azóta meg még úgyse), és barátságosan, mintha a Körtéren érdeklődne a 7-es busz felől, kérdé:

– Katona! Ki mondta magának, hogy ezt csinálja és ráadásul így???

Összeszedtem minden bátorságomat, s megneveztem S. szakaszvezetőt néki.

Sokcsillagoson megnyomhatott valaki egy sziréna feliratú gombot, mert felbődült, mint a légvédelem:

– Su…….óóóók szakaszvezető! Hozzám!!

S. az U alakú benga épület másik végéből, sejtve valamit, ismervén a hang gazdáját,  feszített tempójú rövidvágtával, füstölgő surranókkal érkezett, mint kiderült, a parancsnok elé. Utóbbi kb. az alábbi intelmeket tette közkinccsé, a légó lefújásának hangerejével:

– Maga mondta ezeknek a katonáknak, hogy ezt csinálják, és így??!! 

– Jelentem, én voltam!

– Vegye tudomásul, vasárnap a fű se nő! Ezek a katonák még csak néhány napja vonultak be, maga máris megutáltatja velük a Néphadsereget! Szedje össze  ezeket a szarokat és lelépni!!!

S. szkv. olyan sebességgel tűnt el, hogy a huzatja elgörbítette a korlátot a lépcsőházban. Parancsra mi is leléptünk, majd kisvártatva kiderült, a laktanyaparancsnok volt a planetárium. Évtizedekkel utóbb mesélték, már módszerváltásunk után magas posztig vitte a HM-ben, Pesten. Ilyen főkatona is volt. Ha nekem mesélik, nemigen hiszem el, de velem (is) esett meg a dolog, felmosóvödörbe kapaszkodás közben.

A kiképzés sűrített ütemben folyt – futtattak rendesen hóban-sárban, rohamoztuk a hegyoldalt a bogádi elágazással szemben, csillesor alatt rogyásig, sz…ni is futva jártunk időnként.

Alakiztunk napestig – hálistennek, januárban korán sötétedik.

Egy délután közepén, többórás akaratmegtörő gyakorlatok után végre teremben ülhettünk, emeleten, vegyvédelmileg oktatva. A természetjárás miatt erősen elpilledve (amúgy jó ebéd után …tényleg, jól főztek ott, honvédséghez mérten), kissé ájultan, éber kómában hallgattuk a vegyvédelmi tiszt előadását, szománról, szarinról, klórgázról, stb.

Feltűnt neki, hogy mint krokodilok a víz alatt,  pislogóhártyával alszunk… Amúgy katonásan  Fel! Vigyázz!!-t vezényelt ébresztőül, mi meg (mert már belénk nevelték), egy dobbanással felugrottunk, mire az épület kilengett cseppet, födémek mozdultak el  a 150 ember egyszeri impulzusára. Míg ő szép gömbölyű magyarsággal adta értésre a véléményét rólunk, az ügyeletes és segédei tépték fel az ajtót, tudakolván, hogy robbanás történt-é, vagy a közeli Tito-hadsereg érkezett meg hirtelen?

Konstatálták, hogy a  nagy tréfamester hírében álló vegyvédelmis, korpulens tiszt volt a földrengés kiváltója, szépen kérték, ezt ne tegye már, mert az épület és sorállomány állaga totálkárt szenved.

S lőn. Tisztünk a második elalváshullámot tréfával próbálta elkerülni, s megszólította az első sorban kornyadozó kopaszt:
 
– Hogy hívnak, édes fiam?

– Jelentem, Ó. Honvéd! – ugrott fel a delikvens.

– Mi a foglakozásod civilben?

– Jelentem, helikoptervezető vagyok a MÉM RSZ-nél (ifjabbaknak: Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Repülőgépes Szolgálata, vagyis kukacbombázó volt a srác)…

– Na, akkor te okos ember vagy, mondd el nekem, mi lesz az eredménye, ha a lovat a szőlővel keresztezed? (derültség a teremben, éledő érdeklődés).

Ó. honvéd gyanús képpel töprengve kivágja:

– Jelentem, nem tudom!

– Ej fiam…hát fürtökben kapod a lófaszt!

Itt a röhögő férfikórus  keltett hangrobbanást, erre már valami éppen arra kószáló nagyobb sarzsi nyitott be, kedélyesen elbeszélgetve előadónkkal, megint csak kérve őt az épület állagának megóvására.

17 hozzászólás

 1. eMM2 — 2009-10-19 10:15 

Hát ebből akkor elég sok rséz lesz, ha ez volt 1.

 2. Selkath - Nightwish rulez! — 2009-10-19 10:28 

Eeeezzz jóóóó!!! :)))

 3. Kendan — 2009-10-19 11:20 

“- Ej fiam…hát fürtökben kapod a lófaszt!”
Fenomenális!
A kollégák meg néznek hogy miért vigyorgok mint tejbetök a táblázatkezelő fölött :D

 4. Optika — 2009-10-19 11:39 

Zalaegerszegen volt egy jó fej srác, akinek ugyan nem csupán egy hónap jutott, hanem egy teljes időszak, mivel a munkahelye a FÉG (Fegyver és Gázkészülékgyár – vagy valami ilyesmi).
Az alapkiképzőben az esti sorakozók alkalmával sokszor mellettem állt a katonai pizsiben. Majd utána másik nyúlszázadba került, de ugyanabba a zászlóaljba így gyakran találkoztunk és beszélgettünk. Azt mondta, hogy az öregekkel semmi baja nem volt, mivel azok már beleszartak az egészbe. Viszont a gumikat rettenetesen dühítette, hogy itt egy fickó, aki utánuk vonult be és előttük szerelt le.
Ráadásul volt egy centije, amit azért nem mert a gumiknak berázni.
A táposokkal jó volt a viszonya, mivel együtt szívtak.Azért kicsit irigykedtem rá, főleg amikor ő civilben el, nekem még vissza volt egy fél év. De leginkább a rendíthetetlen nyugalmáért irigyeltem, amiből egy kis WC takarítás nem zökkenthette ki. Ilyenkor gondolt egy számra (amely egyre kevesebb volt).

Még alapkiképzőben volt egyszer egy elméleti foglalkozás a fegyverekről, amit egy olvasni is épphogy tudó tizedes tartott volna. Leizzadt szegény a foglalkozási jeggyel, főleg amikor a fegyvergyáros srác feltett egy két kérdést. :)

 5. Szalacsi_Dezső — 2009-10-19 17:11 

@Optika:
Azért egy idő után ott Zegen mi is gondolhattunk az egyre folyó napokra.
Akkoriban 85-86 gyakran lehetett látni a helyi zalai civil erőkön zöld katonai gyakorlót. Eccer egy kb 60 és a halál közötti tagnak a DAC platójáról beráztam a centit. Az öregek csak azért nem vertek meg rögvest (mint tápost) mert kárpótolta őket az öreg bácsika arckifejezése, szegény remélem nem kapott infarktust. Pláne mert mondták, hogy valami határőr főmufti volt.
befostam… nem akkor, most ! :-D

 6. dozark — 2009-10-19 22:17 

Nem könnyű érdemben hozzászólni, de kellemesen olvasmányos a stílus, részemről támogatom a folytatást.

 7. Optika — 2009-10-19 23:54 

@Szalacsi Dezső:

Lehetne egyszer egy centi poszt.

Ha a centi beszélni tudna. :) Nagyon összetett szabályrendszere volt a centi használatának.

Az “igazi”centi egy gurigában volt, a “tápos” centi pedig hetesével vagy tizesével darabokra vágva és összefűzve.

A tápos rázogathatta a centijét nyugodtan a kopaszoknak. De a másfél évet töltő gumiknak rázogatni illetlenség volt, mert együtt vonultunk, de hamarabb szereltünk.
A táposcenti berázása egy igazi öreg vagyis harmadidőszakos katonának még inkább bűnnek számított.
Még súlyosabb volt, ha egy tápos berázta a centijét egy “igazi” öregkatonának, az főben járó bűnnek számított.

Nekem volt tápos centim, de csak ritkán ráztam.

Lépjünk vissza az időben az első időszakra.

A legeslegsúlyosabb bűn volt, ha egy kopasz katona kezébe kaparintott egy centit és berázta. Ez úgymond égési sebeket is eredményezhetett, hiszen a kopasz kezét égette az öreg centije.

Viszont a kopasznak óriási megtiszteltetésnek kellett érezni, ha egy öreg megengedte, hogy a centijéből egyet levágjon és megőrizhette.

 8. Optika — 2009-10-19 23:56 

@Optika:

Van egy felesleges mondat:

“Még súlyosabb volt, ha egy tápos berázta a centijét egy “igazi” öregkatonának, az főben járó bűnnek számított. “
Bocs!!!!

 9. sóskatáska — 2009-10-20 13:30 

Gyöngyösön az egyik kantinban szőkekólázott egy tirpák öreg , centi előtte a pulton,egy kopasz odanyúlt és berázta neki a saját centijét.Óriási üvöltés hangzott el az öreg habzó szájjal üvöltötte :Ericc a géptül,tünccki a házbul!
Még ma is magam elött van , akkor majd beszartunk a röhögéstől.

 10. Szalacsi_Dezső — 2009-10-20 14:08 

@sóskatáska:
Ez mondjuk durva, hogy a saját centijét berázzák valakinek. :-)

 11. eMM2 — 2009-10-20 14:41 

Mi a rák az a szőkekóla?(nem, a filmet nemláttam meg nem is érdekel a multikulti)
Én csak a Lóúnyálat ismertem.

 12. spájdernecc — 2009-10-20 15:04 

a szőkekóla a csavartüveges naracsital eredetileg…
merthogy nem barna, hanem sárga
a kopasz centi nálunk a tekercs WC-papír volt. centivétség esetén a századszinten azt kellett hurcolászni a delikvensnek

 13. Szalacsi_Dezső — 2009-10-20 15:09 

@eMM2:
A szőkekaulát felvidéki magyarlakta területeken “sárga málnának” híják.

 14. eMM2 — 2009-10-20 17:26 

Ja Így már értem.Mondjuk ez nálunk lónyál volt.

 15. ZöPö_ — 2009-10-21 13:02 

@Optika:

Nekem egyszer egy öreg nyomta a kezembe a… centijét :-))) hogy rázzam helyette, mert ő már öreg és fáradt. :-DDD

 16. Michael Collins — 2009-10-21 14:21 

Nekem nem volt centim, fura is lett volna, ha egy tartalékos főtörzs centit ráz :).

 17. pepesejt — 2009-10-23 17:49 

Nekem -ketnapos kopasznak-egy csacsogo egette meg kopasz boromet, -baratsagos oreg siman ideadta, meglengettem, s aztan csak arra lettem figyelmes, hogy Jimbo hogy nekiall sikoltozni mellettem, s jonnek az `aggodo` oregek.
-sulyos egesi eruleseimre borotvahab, s wc papir kotes kerult.
En teljesen elegedett voltam a szituacioval, magam reszerol pompasan szorakoztam..

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.