404. – Őrségben

Szeretnék magam is megosztani veletek egy újabb katonasztorit. Ezek tipikusan olyanok, amin katonaviselt cimboráim jókat röhögnek, aki meg nem volt a seregben, az csak bólogat, de nem nagyon érzi és érti, hogy miről is van szó – vezeti fel malahide barátunk a mai (elég élesnek tűnő) történetet, majd így folytatja:

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

122. – A vereség

Obsitos barátunk a hajdani Magyar Néphadsereg egyik szakaszának harcérintkezéséről és csúfos megfutamodásáról ír mai posztunkban. A tanulság csak annyi, hogy a régi szocialista típusú megközelítés az egész nép háborújáról (ahol ugye a nemzet minden fia és lánya, sőt kutyája kapát-kaszát ragadva hősiesen küzd a betolakodó ellenséggel) ezek szerint nem is volt olyan hülyeség.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

118. – Kakastollasok


Obsitos
kolléga egy kettős időutazásra hív bennünket. Első körben úgy 43 évet repülünk vissza, egy olyan korszakba, amikor (digitális trükkök híján) a magyar filmkultúra még megengedhette magának, hogy a tömegjeleneteknél tényleg tömeget filmezzen. Na és honnan lehetett tömeget szerezni..? És hogy miért kettős időutazás? Majd meglátjátok.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

092. – Pécsi életképek 2.0


Stüszi Vadász
barátunk életképeinek második felvonása kerül ma sorra. Ismételten felhívom a tisztelt olvasóközönség figyelmét, hogy mai szerzőnk mindösszesen 30 (harminc) napig volt katona és ennek ellenére ennyi sztorija van. Beleborzongok, hogy mit bírt volna kiadni magából, ha lehúzza az akkoriban (1979-ben) esedékes két évet…

Egy kattintás ide a folytatáshoz….