460. – Egy szegény kiképző panaszai 1.0

Szögyiről az eddigi posztjai alapján annyi, de ANNYI mindent el tudunk képzelni, hogy szinte belegondolni is fizikai fájdalommal jár, de hogy kiképzői szerepben is fellépett, azt – valljuk be – elég nehezen…

De a hadsereg a meglepetések örök területe, úgyhogy dőljünk hátra és folytatásokban ismerkedjünk meg barátunk ezen oldalával is. Ma az első fejezet következik.

1. ElőkészületekAlapkiképzés

Ezzel minden katonafajzat találkozik, mondhatni a beköszöntő. Most viszont a másik oldalról akarok beszámolni, ami a rendszer egyik nagy tévedése volt az esetemben. Mert általában kik is szoktak alapkiképzők lenni? Azok akik olyan szinten teljesítenek, hogy elvárható tőlük a kopaszok idomítása, aminek végén a kapun bejövő civilből katonát faragnak. Node!!! A katonai főiskolán az első tanév alatt elszenvedett oktatás MINDEN tisztjelöltet alkalmassá tesz egy ilyen szintű vezetői feladat ellátására. Még engem is. No, hát erre a legenyhébb reakció egy kérdőjeles fejcsóválás volt, de előfordult harsány nyerítésbe átcsapó röhögés is.

Nyári szünet után „bevonulunk”, ennek megfelelő állapotban, ½- ¾-1/1-2/1 részegségi fokozatban, első este még a „régi” általános katonai tanszékre. Másnap reggel parancskihirdetés, ahol felolvassák, hogy ki melyik tanszékre kerül áthelyezésre (nem mintha már egy éve nem tudtuk volna), elvtársak, akkor lehet átpakolászni. Átköltözés a kollégiumi épületbe, éppen csak annyi időm volt, hogy megcseréljem a mosdón a piros/kék pöttyöket, már rángatnak is vissza, hogy megint sorakozó.

Azt azért meg kell jegyezni, hogy vajon ki volt az első, aki egy jóleső kocsmatúra utáni hazatérés alkalmával egy nagy pohár meleg vízzel kívánta oltani a szomját? Naná hogy én, ami után újra feléledt bennem az az ősi reptéri szokás, hogy minden percben észnél kell lenni.

Szóval alig vagyunk még egy fél napja áthelyezve a szaktanszékre, most meg felolvassák az új parancsot, hogy ideiglenesen átvezényelnek minket az általános katonai tanszékre. Ahonnan reggel „jöttünk el”. Odaballagunk, jéééé, ott meg mi fogad minket? Hát parancskihirdetés. Valahogy addigra már kezdtük megszokni. Itt aztán végre kiderült hogy ki hova is kerül, és akkor megint átvezénylés másik épületbe és századhoz, ahol megint parancskihirdetéssel fogadnak. Mindig is mondt