238. – A kapu

A katonaember életének egyik legjelentősebb fordulópontja akkor következik be, amikor először bemegy azon a nagy, zöld kapun, aztán jó darabig várhatja, hogy mikor kerül ki onnan. Időközben azért előfordulgat, hogy kisebb-nagyobb időtartamra ki tud lépni rajta, no de utána az ismételt bemenetel…

Szögyi ismét csak arról az átkozott alkoholról írt egy szinte tudományos igényességgel induló posztot.

Szolnoki főiskolás korunkban a kimaradások/eltávozások óhatatlanul velejáró ártalmai közé tartozott a különféle alkoholtartalmú italok rendszeres és folyamatos fogyasztása (valami teremsportot nekünk is űzni kell, bridzsezni meg sakkozni viszont nem szerettünk), így ennek nyomán a következő fázisok fordultak elő a kapu megközelítési módjára:

0. fázis: nem az úttesten, hanem a járdán megyünk, egyenesen, tehát alkoholszint semmi. Ekkor haladéktalanul értesíteni kell a körzetileg illetékes plébániát, mert feltehetően csoda történt.

1. fázis: úttesten, menetirány baloldalon, néha kicsit megbotolva a padkában; kiszaladtunk fogatmosni egy-két-három sörrel.

2. fázis: kb. ez a normál eset; ilyenkor a járás útvonala még a felezővonal és az útpadka közé esik, gyakorlatilag tiszta szinuszgörbe.
3. fázis: ekkor a szinuszgörbére már rászuperponálódik egy másod-harmadfokú függvény, az amplitúdó pedig betakarja a teljes útszélességet; ez annak a jele, hogy a tisztiklubban kapható örmény vagy grúz konyak.

4. fázis: a görbéből elmarad a szinusz, ennek ellensúlyozására repülősnótákat énekelve közelítjük meg a kaput; a tisztiklubban tehát kapható Ararát konyak.

A legsúlyosabb, 5-ös fázisba elérkezve az útvonal már kideriválhatatlan negyed- vagy ötödfokú görbe (egy velünk egyszerre bejövő normális srác úgy jellemezte, hogy b…meg, ilyet még az ökör is csak vágtában vizel), ráadásul e helyzet annyival súlyosbodik, hogy a repülősnótákat és a magyar népdalokat orosz nyelven énekeljük.

A kapu megközelítésének módja viszont egyáltalán nem befolyásolta azt a figyelemreméltó tulajdonságunkat, hogy a beléptetőrendszeren mindig nyílegyenesen, józan képet vágva tudtunk átmenni. Figyelmes szemlélő viszont a bebocsájtó zsiliprendszer sorompóit figyelve is tudott következtetéseket levonni töltöttségi szintünkről.

Először is, józan katona nem kolbászol be a zsilipbe, hanem elmegy mellette, és egy derékszögű fordulóval közelíti meg az elhelyezési körletét. Mondom: JÓZAN katona, ugyanis a két, egymással szembe lezáródó csapórúd között nincs annyi hely, hogy el lehessen sétálni. No, ezt cáfoltuk meg egy bizonyos alkoholszint felett rendszeresen, hogy igenis el lehet férni, csak a megközelítési pálya megfelelő pontján kell bedobni egy sasszét, laprafordulással elegyítve, ekkor el lehetett suhanni köztük, érintés nélkül.

Mondjuk a legnagyobb sikerem akkor volt, amikor valamilyen rejtélyes okból kifolyólag megálltam a rés előtt két lépéssel, méregettem hogy mekkora, csak sajnos a felsőtestemet elfelejtettem értesíteni arról, hogy a lábam megállt, így pár másodperc elteltével (mint egy gerenda) pofáraestem úgy, hogy a sorompók vége majd’ kicsipkézte a fülemet, a tányérsapkám viszont precízen fennmaradt a két sorompó tetején.

Ezek után még a koliépületben is volt egy akadály.

A lépcsőn felmenve, szemben a szolgálat asztala, a lépcsőházból belépve már automatikusan nyúlt az ember jobb keze a bal felső zsebhez, katonakönyv parabolapályán az asztalra (elvégre repülősök vagyunk, vagy mi a szösz…), ezzel egyidejűleg már indul a balforduló a folyosó irányába. Viszont vagy két három méterre onnan fel volt fogatva a folyosó jobb oldalára egy poroltó, ennek az elkerülése volt a kegyelem állapotában a leküzdendő feladat (megjegyezném, hogy maga a folyosó legalább két méter széles volt, tehát elvileg senkit nem zavart a poroltó elhelyezése a falon).

Úgy kb. a harmadik fázisig általában sikerült, efölött viszont nagyon nem voltam vele kibékülve. Azzal sem, hogy rapszodikusan változhatott akkoriban a testmagasságom, mivel volt, hogy vállal mentem neki, de több olyan esetet is feljegyeztek a krónikák, hogy egyszerűen lefejeltem. Laci barátom viszont egyszer komolyan tanácsolta hogy fontolóra kellene venni a gyermekkori alkoholizmusomból történő kigyógyulást, mikor az egyik elég keményre sikerült ütközésem után ELNÉZÉST KÉRTEM A POROLTÓTÓL!

23 hozzászólás

 1. proletair — 2011-01-21 08:33 

Hát én ezen a sztorin végig nevettem:) És milyen jó hogy ezt olvastam, mert elég sok hasonló történet jutott az eszembe, ami talán meg is írok majdan:)
Köszi!

 2. proletair — 2011-01-21 08:37 

Jó reggelt blogmotor!

 3. vén betyár — 2011-01-21 09:02 

Nagy tapasztalattal, sok gyakorlattal rendelkező, elméletileg is kiválóan képzett és felkészült szakember szinte tudományos igénnyel, de könnyedén, élvezhetően olvasmányos formában megírt népszerű ismeretterjesztő és kedvcsináló művét olvashattuk.
Köszönet!:)@proletair: Gyorsan, amíg nem feljtődik, hiszen új információ törli a régit és pusztítja az agysejteket.:)
Reméljük mások is majdan regélnek a hajdaniakról.

 4. Darahian — 2011-01-21 10:21 

Most konkrétan másnapos vagyok, de még így is tetszett :)

 5. Adani — 2011-01-21 10:41 

Ez igen, 10 pontos történet.

Inni viszont nem csak katonák szoktak, hanem a főiskolások is. A Buhera Mátrixban is jól mondták, h ittunk a gólyabálon, a vizsgaidőszakba ,a vizsgaidőszak előtt, után, nappal, éjszaka, órák előtt,után,helyett stb.

A kolesz megközelítése pontosan így zajlott volt mikor csak 6. fokozat volt, menni már nem tud a jóember és vagy négykézláb kúszik vagy viszik.

 6. Pitzur — 2011-01-21 12:07 

Litaki Gergely mondta egyszer, hogy az “egyetem arról szól, hogy másokkal együtt életmódszerűen iszol, hogy később hivatkozni tudja arra, hogy annak idején életmódszerűen együtt ittatok”

 7. Adani — 2011-01-21 13:06 

@Pitzur:

Sőt ha jól emlékszem ez a mondat így egyben benne is van a Buhera Mátrixban. Érdemes megnézni filmet ha még nem látta valaki, nagyon nagy.

 8. szögyi — 2011-01-21 13:15 

@Adani: No, igen a 6. szint az vagy a teleport volt, vagy az az eset, amikor végtagonként egy ember hurcolt.

 9. Adani — 2011-01-21 13:32 

@szögyi:

Épp most akartam írni a legvégső fokozatot, a 7. vagy akár a végtelenedik fokozat, mikor már helyváltoztatásra képtelen az ember, max. a fej dől a saját súlyánál fogta, ilyenkor a hazamenetel csak a robotpilótával ill. a teleporttal lehetséges, még egy tömény és otthon ébredsz.

Ennél csak a z durvább mikor másnap meg később én is ráiszik és akár ki se józanodik napokig. Erre csak egy történetem van, de már fingom sincs mi mikor és főleg miért mondta, de annyira jót röhögtem rajta,h megmaradt. Azt se tudom kivel esett meg. A lényeg, szüreti bálra ment a jóember és ott ugye józan embert nagyítóval kell keresni. Be is basztak rendesen, ahogy kell, de a főhös a kelleténél is jobban, így egyszer csak fogta magát és elvágódott a földön. miután konstatálták,h semmi baja nincs amin egy alapos detoxikálás ne segítene, fogták és bevitték a portán lévő kis kunyhóba afféle melléképület, volt ott egy régi heverő arra rátették, sötétítő függönyt behúzták, ajtót becsukták aztán hadd aludjon, szépen stabil oldalfekvésbe, nem lesz semmi baja. Nem is lett, de miután felébredt észrevette a mellette lévő boroshordót, a szintén a közelben lévő merőkanállal mert egy kanálnyi bort a kriglibe, amit szintén begyűjtött és felhörpintette majd aludt tovább. Ment ez napokig addig ki se józanodott. Több nap telt el mire eljutott addig agyban, h lassan haza kéne menni, mert dolgozni is kéne és előbb-utóbb letelik az a pár nap szabi. Nagy nehezen magához tért irány az első busszal egyenesen a melóhely, ahol a főnök jól lecseszte,h mégis hol a francban voltál 3 napig?

 10. Szalacsi_Dezső — 2011-01-21 16:25 

mondjuk a ráivás olcsóbb, mint a kijózanodás utáni újabb berúgás.
A detox az egy horror hely, múltkor volt egy képes riport vmelyik oldalon a Zacher doktor féle műintézményről. Na akkor inkább a kollégák “tapasztalata” és a stabil oldalfekvés. :-D

 11. Zolcsi67 — 2011-01-22 02:23 

@Adani: Ezt nálunk (figyelem, újfent a fiatalság testi-lelki épülését szolgáló intézményről, nevesen a KISZ-építőtáborról van szó) egy osztálytársam művelte igen nagy tökéllyel. Az ágya alá betárazott egy láda sört, aztán amikor mámorából felébredt, csak bekotort a rekeszbe, a vaságy szélén pattintott, majd megjegyezte: “ennek a kijózanodási fázisnak sürgősen véget kell vetni!”, lehúzta a fél lityi Kőbányait, és visszadőlt.

 12. pallee — 2011-01-22 14:40 

Az egyik kollégámmal esett meg, hogy háromszor járta körbe az objektumot, de nem talált rajta kaput, így kénytelen volt bemászni a kerítésen…

 13. tiboru — 2011-01-22 16:59 

@pallee:

Akkor ő sem cukrászdában volt előtte francia krémest pusztítani…

 14. Adani — 2011-01-22 17:05 

Biztos volt más is ,aki befelé dobizott.

Talán egy esetet talán pont itt írt le valaki, h reggelig szólt a kimaradás, de valamiért visszament volna előbb (em jött össze a csajjal és nem volt hol aludni?), de nem akarták a kapun beengedni mondván majd reggel. A honvédség sosem volt a logika fellegára ugyebár. Befelé dobizott, majd reggel korán felkelt akkor dobizott kifelé azért,h utána bemehessen a kapun.

 15. franta — 2011-01-23 16:01 

A Zách utcában vasárnap késő este kb. két testtartást tudtam megkülönböztetni – mármint hogy másoknál.
1. Jön (vagy jönne) a honvíd,a dereka meghajlik előre vagy 90 fokkal, a táska a földet súrolja. Ha úgy tetszik, lehúzza a táska.
2. Jön (vagy jönne) a honvíd, a dereka meghajlik hátra vagy 90 fokkal, a táska – szinte – a földet súrolja. Mármint hátulról. Ha úgy tetszik, hátrahúzza a táska.
Legényeink esetében észrevehető, hogy a táska – mint egyensúlyozó szereplő – a lényeg.
De vajjon mi volt abban a kurva nehéz táskában, hogy a honvíd előre vagy hátra dőlt, de mindenképpen dőlt? Megfejtőnek pirospont mindössze, mert a helyes válasz egy kőbányait sem ér…

 16. Optika — 2011-01-23 16:10 

@Adani:

Egyszer tápos kollégákkal elkövettünk egy óriási baklövést. A könyv a szabi végén áltában – biztos ami biztos alapon – ébresztőig szólt. De mivel más közlekedési eszköz utána már nem volt, így az este 10 körül megérkező Göcsej expresszel utaztunk Zalaegerszegre.

Az első kollektív szabi után a laktanyába be is mentünk a vonat megérkezése után, mert hát a hazait le is kell pakolni valahol. Elhatároztuk, hogy lévén még a könyvünk szerint még kint lehetnénk, még teszünk kint egy (vagy kettő) kört. Az AEÜH csak hosszas rábeszélés – na meg egy feles beígérése – után kísért vissza a kapuhoz. Ott aztán jól le lettünk ….va, hogy mit képzelünk magunkról.

Na legközelebb nem voltunk ilyen balfékek. A vonat megérkezése után irány a legközelebbi becsület süllyesztő hely. A záróra után is megtűrtek bennünket. Az egyik srác összeszedett egy helybéli barátnőt, és egyszer a hölgynél mulattunk. De időre megérkeztünk az ébresztőre a laktanyába.

Aztán egyik eset után ki lett adva ezredparancsba, hogy a szabadság végén éjfélre kell beérkezni és addig szól a könyv. Ez viszont már csak egész rövid dorbázolásra adott lehetőséget.

 17. Optika — 2011-01-23 16:11 

@Optika:

… Elhatároztuk, hogy lévén a könyvünk szerint még kint lehetnénk, teszünk kint egy (vagy kettő) kört….

 18. pallee — 2011-01-24 08:18 

@tiboru: Mivel erősen ontopik a történet, megpróbálom rávenni a részletek kibontására. :o))

 19. vén betyár — 2011-01-25 09:06 

Szinte hihetetlen, hogy hol találkozhatunk régi bajtársak történeteivel!
Katona és kultúra:
“”Elmesélek egy számomra nagyon szomorú történetet. Úgy emlékszem, talán ősszel történt vagy 1985-ben, vagy ’86-ban. Sorkatona voltam és megtudtam, hogy a Zeneakadémián fog koncertet adni Zuzana Ruzickova. Nagyon-nagyon szerettem volna elmenni rá, direkt engedélyt is kértem rá – mivel írnok voltam ez nem látszott reménytelennek. Az engedélyt megkaptam, meg is vásároltam időben a jegyet.

Akkori párommal nagyon terveztük, és előre boldogok voltunk a ránk váró élvezetek perspektívájában. Aztán egy “nagytudású” őrmester neszét vette, hogy mire “készülök” a kimenőmmel a koncert estéjén, és menthetetlen módon elvette az érvényes kimenőmet. Semmi alapja, semmi érdeke nem volt, egész egyszerűen meg akarta mutatni mekkora hatalma van. Én maradtam a laktanyában, csendes szomorúságomban. Majd kb. két óra múlva konstatálhattam, hogy az őrmester tajtrészegre leitta magát. Azóta sem tudom, hogy azóta volt-e Magyarországon.”
Innen:
klasszikusok.blog.hu/2011/01/24/eletkep_a_80_as_evekbol_az_ormester_megtiltja_a_zeneakademiara_torteno_kimenot_majd_jol_leissza_maga#comment-form

A hozzászólások közt is van néhány érdemi!:)
Medencefűtés · sun-pool-heating.com 2011.01.24. 21:45:42
A zenéhez nem sokat tudok hozzáfűzni, de azokban az években én szerveztem csoportos kimenőket színházi előadásokra a katonatársaimnak.

Bennünket sajnos kiengedtek, így sokszor az előadáson részegen alvó és horkoló bajtársaim miatt égtünk :)
Egyszer Sinkovits Imre is leszólt, hogy vigyük ki az egyiket, mert zavarja az előadást.
Válasz erre
_romanista 2011.01.24. 21:51:24
@Medencefűtés: erről jut eszembe egy történet: szintén a 80-as években egy akkori komikus – már nem él, és talán a neve sem érdekes -, egyszer egy szokás hakni keretében – egy nap sok helyszín -, egy vidéki művelődési házban három részegen alvó kiskatona előtt adott elő…

 20. Adani — 2011-01-25 10:04 

Ezek jók. Eszembe jut az a történet, amit talán ideírtak le, h nagyon ki akar menni a katona, de nem kap kimenőt, az egyik tábornokot viszont ismerte és tudta,h nincs a laktanyában, tehát felvette a tartalék tábornoki egyenruhát és lazán kisétált. Betért az első kocsmába, h megjutalmazza magát egy sörrel hiszen furfangosan megoldotta a dolgot. Csakhogy ott összefutott a tábornokkal, aki nem hitt a szemének, de végül nagy kegyesen megengedte,h a sört még megihatja mielőtt visszamegy. :)

Anno egy híres színész mondta amúgy, h már a 80-as években kezdődött a színházi előadásoknál a gond a csipogós órákkal. Akkoriban terjedtek el a kvarcórák, amik minden egész óránál csipogtak egyet, soknál ki se lehetett ezt kapcsolni. És ugye egész óra körül pár mp eltéréssel percekig lehetett a csipogásokat hallani. Mikor ezt megszokták a színészek jöttek a mobiltelefonok.

 21. salapapa — 2011-01-25 23:00 

assztajóéletbe! későeste ilyet olvasni merénylet az alvó családdal szemben!
:DDDDD

nagy gratula a fogalmazványért!

 22. Elektrolakatos — 2011-03-01 10:05 

@salapapa: na megérkezett az antikatona! :D
mesélj csak!

 23. salapapa — 2011-03-03 00:56 

biztos vagy benne? :P

szerintem majd összeszedem magam és eccere ömlesztem be. van mit… te már hallottad jórészét. ;)

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.