239. – Határsértők

Az egykori határőrökhöz intézett, a határszolgálat kapcsán felvetődő leggyakoribb kérdés mindig az, hogy fogtak-e igazi határsértőket. Bizony fogtak, többet is, elvégre ez volt a feladatuk. Az alábbiakban Kelempájsz barátunk (akit a Milstoryblogon szólíthatunk egyszerűen csak a határőrök bárdjának) pályafutása legérdekesebb eseteiről számol be  a nagyérdeműnek.

Előzetesen megemlítem, hogy már a ’70-es évek közepén is kaphatott útlevelet az, akinek nem volt vaj a fején. Normálisan valami IBUSZ-útra fizettek be, és – ha nagyon akartak – kinn maradhattak; csak valami elszánt és nekikeseredett ember próbálkozott a tiltott határátlépéssel. Ezek sem kaptak nagy büntetést; ha nem volt más is a rovásukon, akkor mindössze pár hónap felfüggesztettet sóztak rájuk. A határőrnek azonban 18 hónap futkosó járt, ha a „faszi” elment, így erősítve a katonák szocialista haza iránti elkötelezettségét.

De általában nem volt gyakori a próbálkozás. Az 1976-os határőrizeti évben, amit január 1-től december 31-ig szolgáltam végig, emlékezetem szerint Hörmannforráson 4 elfogás történt, de ezek egyike csak egy eltévedt tájfutó volt, így mindössze három valódi határsértővel találkoztunk.

No de most már tényleg kezdem.

Az első eset ugyan nem Hörmannon történt, de elmesélem, mert barátom, Józsi volt a főszereplő, akivel egy rajban voltam a kopaszkiképzésen. Olvasóim nem is gondolnák, de rengeteg cirkusz történt a fegyverbarátaink miatt. Naponta-kétnaponta jött a távmondat, hogy körözik Iván Szergejevicset, másnap Szergej Ivanovicsot, akik eltűntek alakulatuktól. Ezek a kedves fiúk általában fegyverrel szöktek.

Így történt akkor is, amikor Szombathelyen meglógott egy orosz katona. Nem volt meg öt napig, keresték fegyverbarátaink is (sőt, leginkább ők) mindenhol, lezárták a határ felé vezető utakat, tűvé tettek miatta erdőt-berket. Szása sem üres kézzel lépett le, nála volt az AK szuronya is (bizonyára sört akart bontani vele).

Egyik este jelzett a vasfüggöny, riadó, ahogy kell. Józsi egy öreg katonával ért ki az őrhelyre. Amint leugrottak a teherautóról, Józsi és az öreg bekattintotta a tárat a géppisztolyba, erre Szása feltartott szuronnyal előlépett a bokorból. Nem volt rajta a csizma, gondolta, hogy így gyorsabban fut; való igaz, a zárócsoporttal együtt ért ki a határra. Úgy is hatott a megjelenése, mint derült égből a villámcsapás.

Szegény Józsi köpni-nyelni sem tudott, a szurony látványára a szar rögtön keresztbe állt benne, térdei citerázni kezdtek. Az öreg azonban ordított, és Szása lába elé lőtt a földbe. Aztán hasra fektették, és bilincsbe verve elvitték. Hogy a Szovjetunióban mit csináltak vele, nem tudjuk, valószínűleg megdorgálták, de lehet, hogy ideológiai meggyőzés után a Verhojanszki-hegységbe küldték, mínusz nyolcvan fokban követ törni, ahol a dolgozó nép megvetése sújtotta.

A másik eset 1976 nyarán, egy szép, napsütéses délutánon történt. Az SZ-100 mozgást jelzett  az Óház-tető környékén (ma szép kilátóhely van itt, érdemes felkeresni). A riadócsoport ugrott is annak rendje-módja szerint, a nyomsávon felvették a nyomot, el is kezdték az üldözést. Csakhogy a manusnak híre-hamva se volt, a kutya pár méter után nyomot vesztett.

Ugyanis az egyik erdész motorkerékpáron arra járt, és az út szélén talált egy jól öltözött, 20 éves forma srácot a kilométerkövön ülve. Felvette a motorkerékpárjára, majd elvitte a Vörös kereszthez, ahol éppen Garincsa nevű bajtársam, a nagy focibuzi volt szolgálatban. Az erdész  átadta a srácot Garincsának. Mint kiderült, a szegény fiú azt hitte, hogy a kerítés másik oldalára érve már Ausztriában van, csak azon csodálkozott, hogy a motornak magyar a rendszáma.

Garincsa beszólt a Hörmannra, hogy kapott egy határsértőt az erdészektől. Riadócsoport ki, a srácot behozták. A határsértő rendes fickó volt, nem tiltakozott, nem vitatkozott, jámbor módon beletörődött a sorsába.

Közbevetőleg megjegyzem, hogy az elfogottakat mindig megkínáltuk az ebédünkből, hiszen általában fáradtak és éhesek voltak. Ez nálunk hagyomány volt.

Őt is megvendégeltük szokás szerint. Aztán elvitték a srácot. Sajnáltuk – volna, de tudtuk, hogy a felfüggesztetten kívül sok baja nem lesz, megállapítottuk, hogy nekünk sokkal szarabb volt. Később aztán más miatt sajnáltuk meg igazán.

Elérkezett a tárgyalás napja. Szombathelyen, a Megyei Bíróságon foglalkoztak a Határőrség által kitermelt ügyekkel, és a járőrt tanúként hallgatták ki. Garincsa is megjelent, kimenőruhában. Addigra már összebarátkozott a határsértővel, sőt, tegeződtek is. Mindkettőjüket civilben Lajosnak hívták, barátságosan elbeszélgettek, hogy „szevasz, Lajos, hogy vagy, mi újság?” meg ilyesmi.

Aztán megjelentek a fiatal határsértő szülei is. Garincsa elmondása szerint ez volt a legkellemetlenebb az egészben. Mindkét szülő sírt, zokogott, fogdosták a határőr kezét, hálálkodtak, hogy köszönik, hogy megfogta a fiukat, mert ha sikerül kiszöknie, talán sok évig nem látják a gyermeküket. Garincsa nem tudta, mit mondjon, melyik lábára álljon.

Kiderült a vallomásokból, hogy a fiúnak volt valami problémája, és nem tudott rendesen teljesíteni szex dolgában. Úgy gondolta, Nyugatra szökik, ahol reményei szerint meg fogják gyógyítani. Nagyon megsajnáltuk a srácot, hiszen akár közöttünk is lehetett volna. Garincsát pedig a szülőkkel való találkozás viselte meg leginkább.

Garincsáról még annyit, hogy leszerelése után állítólag embercsempészettel próbálkozott, kihasználva a helyismeretét, de elkapták. A pletykák szerint három évet kapott.

Még a tájfutót – bár nem volt igazi határsértési kísérlet – elmesélem, mert cifra eset volt. Kőszegen tájékozódási futóversenyt rendeztek. A városi őrs és Hétforrás tudott róla, de Hörmann-nak nem szóltak, így minket a meglepetés eleven erejével ért. Napok óta esett az eső, minden csupa víz, meg sár volt. A Vörös keresztnél szobrozott Koki barátunk, beburkolózva a jó esőgallérba, és csendben unatkozott, hallgatta, ahogy dobolnak a hátán a cseppek. Egyszerre kilépett a bokorból egy manusz, egyik kezében térkép, a másikban tájoló. Több volt, mint gyanús!

Koki felszólította, annak rendje-módja szerint, mire a figura nem állt meg, hanem elindult Koki felé. Erre a járőr lőtt egyet a levegőbe, de a tag még ezután sem állt meg. Koki ismét üvöltött, hogy „hasra!!!” és a figura lába elé lőtt a földbe. Ez hatott: a gyanús egyén belefeküdt az ott levő pocsolyába. Kezeket tarkóra, aztán Koki betelefonált az őrsre, riadócsoport ki. Főtörmelékünk, aki nagyon szeretett fontoskodni, félresöpörte a telefon mellől a készültségest, és személyesen a kerületparancsnokot kérte. Valósággal fuvolázott a kagylóba, hogy „Ezredes elvtárs, jelentem, elkaptuk, igen, már be is vallotta, hogy ki akart szökni”, stb., stb. Pedig még csak akkor indultak érte.

Aztán behozták a csapzott fickót. Lassan tisztázódott minden. Kiderült, hogy a gyanús elem Szegedről érkezett a tájfutó versenyre, de egy másik helyett, aki beteg lett, és annak nevében indult. Az egész csapatot diszkvalifikálták ezért.

Azt viszont soha nem tudtuk meg, hogy a manus kezében levő térképen miért volt egy golyó ütötte lyuk, mikor Koki váltig állította, hogy ő csak a levegőbe, meg a földbe lőtt. Lehet, hogy a földre leesett a térkép, és ott kapott találatot…

Ezek voltak a legemlékezetesebb esetek, ahol ott voltam, vagy amiről első kézből értesültem, és amik a mi idegeinket leginkább borzolták. Szerencsére kivételszámba ment az ilyesmi, hétköznapjaink hol egyhangúan, hol pedig hülyéskedéssel teltek. A határőrök angyala (itt felül) vigyázott ránk

87 hozzászólás

 1. vén betyár — 2011-01-27 16:16 

@Kelempájsz:
Rátapintottál az egyik vesszőparipámra, mondhatni fejeden találtad a szöget.
Egy kis kantinfilozófia:
Világéletemben vallottam és rengeteg példával tudtam alátámasztani, hogy az életben mindenhez kurva sok szerencse is kell.Alapvetően meghatározza, hogy a határ melyik oldalára kerülsz, lősz vagy lőnek, őrzöl vagy őriznek, hogy melyik végén állsz annak a bizonyosnak.
Mostanában, ahogyan öregszem, egyre inkább hiszem, hogy nincs véletlen.
A sok véletlennek tűnő esemény végül is törvényszerűen áll össze, esetenként szerencsére szerencsésen.

 2. ZöPö_ — 2011-01-27 16:48 

@Kelempájsz:

> Ezért tartom kizártnak, hogy pl.
> @ZöPö (inda) bajtársunk megtagadta
> volna a parancsot (de ő tudja, lelke
> rajta).

Akkor most megpróbálom egészen átfogalmazni, ennél primitívebbre nem tudom:

AZÉRT JÓ (nekem), HOGY (személy szerint) ÉN NEM LETTEM HATÁRŐR, MERT ÍGY (nekem) NEM KELLETT VÁLASSZAK A(z én) LELKIISMERETEM ÉS A SZOLGÁLAT PARANCSAI KÖZÖTT.

Azért k*rva érdekes, hogy egyfolytában egy olyan támadás ellen védekeztek, ami meg sem indult ellenetek. Azt hiszem, ez viszont önmagáért beszél.

 3. nedecz — 2011-01-27 17:53 

@ZöPö (inda): Nem “támad” senki senkit.
Egyszerűen csak a logikád nem fér be a fejünkbe…
Mindenkinek van véleménye,a Tiéd ez.

De én is azt mondom,hogy OTT és AKKOR Te is végrehajtottad volna a feladatot,a parancsot.

Hidd el nekem.

 4. Kelempájsz — 2011-01-28 07:40 

@ZöPö (inda): Kedves Inda Bajtárs! Mondtam fentebb, hogy “all right”. Egyébként igaz, amit írtál: mi is vívódtunk a “LELKIISMERETEM ÉS A SZOLGÁLAT PARANCSAI KÖZÖTT.” Éles fegyvert kell emberek ellen fordítani, gyakorlatilag kivégezni valakit egy olyan cselekményért, amit a bíróság csak pár hónappal sújt (tiltott határátlépés kísérlete)? És ha úgy támad ránk, hogy nincs más választásunk, már csak a puszta életünket védjük? A legtöbb, amit tehettünk: reméltük a legjobbakat. És meg is úsztuk: a határőrök angyala vigyázott ránk, láttad őt a képen.
Nekem a szememet az csípi, hogy az a köcsög f@sz a múltkor már Hitlert, meg az SS-t, meg a nürnbergi pert hozta velünk kapcsolatba. Mintha valami Einsatzgruppe lettünk volna, afféle háborús bűnösök. Miért nem jött oda példát mutatni? Bárhol, bárki, aki őrségen áll, belekeveredhet a szarba, tkp. azért állították oda. No de ennyi talán elég is. Ahogy Szkv írta: “EZ AZ OLDAL MARADJON A KATONA EMLÉKEK HELYE.” Bajtársi üdv: Kelempájsz

 5. ZöPö_ — 2011-01-28 11:16 

@nedecz: szeretem, mikor valaki jobban tudja nálam, hogy én mit érzek, mire gondolok, vagy, hogy egy feltételezett múltbéli szituációban mit tettem volna. Mint a kiváló exem, őbenne is ezt imádtam. :-)

Az én logikám az, hogy ha valaki át akar lépni egy országhatárt, mert úgy tartja kedve, akkor nem szabad megállítani. Próbáld megérteni, hogy ezt 2011-ben mondom, egy viszonylagos demokráciában. Tisztában vagyok vele, hogy a történet idején más világ volt, abban nőttem fel, én is része voltam a rendszernek, jól emlékszem rá.

 6. ZöPö_ — 2011-01-28 11:19 

@Kelempájsz: a nicknevem ZöPö, az “(inda)” csak az elb*szott regisztráció miatt került mögé. :-)

 7. eMM2 — 2011-01-31 08:01 

@ZöPö (inda):
Hagyd Zöpö úgyse értik!:)
Most egy szuszra végigolvastam az összes kommentet és senki sem bántotta ezeket a jóembereket.
Szerintem meg HÖRnek lenni igen is szívás volt egyrészt ők leírták előttem hogy miért másrészt meg a 3 év szolgálati idő miatt.Vagy amikor már másfél volt ők húztak le kettőt?
Úgyhogy én specciel örültem hogy nem lettem az.Jó volt nekem a rozzant csepellel is furikázni Csobánka meg Izbég dimbes dombos kanyargós útjain.Lehet hogy veszélyesebb is voltam mint az orosz tank amelyik bejött a házba:)
Egyébként ilyen eset nálunk is volt ott a Csobánkai meredek út alján köszönt be a PSZH a nappaliba de szerencsére ott sem volt sérülés…………

 8. ZöPö_ — 2011-01-31 08:40 

@eMM2: szerintem se bántotta itt őket senki, én meg aztán pláne nem.

 9. Kelempájsz — 2011-01-31 08:50 

@eMM2: Előttem valami két évvel még 27 hónap volt a HÖR-nél, de az én időmben már 24 hónap volt, ugyanúgy, mint a Honvédségnél. Elméletileg még az is katona maradt, aki leszerelt, és soknak volt kiosztva a bevonulási egységcsomag, amit otthon kellett tartaniuk, és ugrani, ha riadó van. Az unokabátyámnak is megvolt évekig, míg aztán be nem vonták.

 10. eMM2 — 2011-01-31 12:14 

@Kelempájsz:
Emlékein szerint amikor a honvédségnél még 2 év volt akkor a HÖRnél meg 3.De én nem voltam nem tudom meg is írom hogy mért nem mert elég mókás pont ide illik.
Sorozáson gondosan elmeséltem a tisztnek arra a kérdésre hogy van e külföldi rokonom(akinek volt ugye azt nem vitték HÖRnek)
igennel feletem miszerint naná hogy van van egy nagynénikém Ausztráliában egy meg az USA ban.
Hát ezt simán el sem hitte a tiszt pedig tényleg így van.Azt hitte hogy kamuzom.
Úgyhogy egy szép napn meg is jelent a BM-től 2 fakabát(ugye a HŐR oda tartozott) leinformálni hogy mennyire vagyok megbízható.
Szerencsére betértek a szomszéd banyához is (igazi pletykafészek volt) aki aztán mindent jó színesen elmesélt
persze rosszindulatból.(Pedig nem voltam én annyira rossz gyerek dehát a banyák jóindulatára mindig lehet számítani)
Na ez elég is volt.Az igazi nyugati rokonság nem számított(amúgy sok hasznunk nemigen volt belőlük) de a banya pletykái igen.
Így lettem HM-es.Folyománya még az hogy amikor azon gondolkodtam hogy úgy lehetne megúszni a katonaságot
hogy aláírok 5 évet a rendőrségnél úgy elhajtottak minmt a sicc.Útólag tán nem is baj hogy nem lettem talpas röndér.(meg másmilyen se)

 11. Kelempájsz — 2011-02-01 07:31 

@eMM2: Az én időmben hör-ök voltak azok is, akiknek külföldi rokonuk volt, több ilyen esetről tudok. Nálunk is szimatoltak, kimentek a munkahelyemre is.
De azért az egész, összességében nem volt annyira szar, mint azt sokan gondolják. Szerettük a vidámságot, fiatalok voltunk. És idézek Nedecztől:
“éreztük azt, hogy szükség van ránk és éreztük a felelősséget”.
@nedecz: A múltkor küldtem neked egy e-mailt, hogy érdekel-e egy Hörmanni kirándulás, május 1.-én? Várom a választ: Kelempájsz

 12. Harcimaci — 2011-02-01 18:55 

@Michael Collins: Kifejthetnéd miért is volt szarabb a határőrnek,mint a bakáknak….
Sokkal lazább volt örsön lenni,mint egy laktanyában.

 13. Michael Collins — 2011-02-02 05:43 

@Harcimaci: Mint már kifejtem, én csak a haverok véleményére hivatkoztam 1988-89-ből. Én csak egy tarcsis hadtápos alaminium-ezredes voltam a pécsi bufftereknél, de asszem , ha ott egy őr nem fogott meg egy dobizó katonát, annak kisebb következménye volt, mintha egy határőr nem fogott megy egy határsértőt és az ki is derült.
Egyébként, ha nem jött volna át, azt tulajdonképp tisztelettel írtam, hogy szarabb volt nekik.

 14. Kelempájsz — 2011-02-02 10:53 

@Harcimaci: @Michael Collins:
Szerintem is-is. Ami szarabb volt:
-első lépcsős alakulat, állandó harckészültség, ez néha idegesítő volt
-előbbi miatt max. 15 % lehetett távol
-szigorú szolgálati fegyelem
-gyakori vakriadók, legtöbbször vadaktól
-napi 8 óra szoli (többnyire éjjel), erősítettben 14-16 óra
-ha esett, ha fújt, menni kellett (nem volt fűtött őrtorony!!!)
-dobbantani lehetetlen volt
Ami nem volt szarabb:
-általában békén hagytak szoli és körletmunka után
-nem volt szívatás
-kis létszám miatt családias hangulat
-szép környezet, jó időben pl. a lovasportyák különösen jók voltak
-a végrehajtó szolgálatot a tisztek is megbecsülték
Összességében én úgy látom, hogy nem volt se jobb, se szarabb, csak is-is. Akkoriban a bakáknak is megvolt a maguk keresztje. A részegeskedés és a “belehányom a f@szomat” a későbbi idők termése. Én így látom a dolgot. Üdv: Kelempájsz

 15. Kelempájsz — 2011-02-02 11:50 

Bocsi, kihagytam még két dolgot a jók közül:
-összkomfort: éjjel-nappal melegvíz, normális fűtés
-Rendes kaja, bármelyik üzemi kosztot magasan verte

 16. vén betyár — 2011-02-02 12:33 

@Kelempájsz:
A barátaim közül 3-at l966-ban tiltott határátlépés kisérlete miatt tényleges 1-1 évre ítéltek, mert tervezték, beszélgettek róla és vettek 3 egyforma cipőt a Kálvin téri áruházban, á 120 Ft-ért-
Mi nem irigyeltük a HÖr-ket, a karhatalmistákat és a VÁP-osokat /nemcsak a 27 hónap miatt/, egy kicsit mind “gyanusak” voltak és féltünk, tartottunk tőlük.
Később, amiokor barátaim közül is behívtak hozzájuk párat, ez megváltozott.
Nálunk 1 x hetente lehetett melegvítben fürödni az 5oo m-re lévő fürdőben, egyébként hidegvíz, vaskályha széntüzeléssel, csapnivaló és kevés kaja, de önként nem jelentkeztünk volna HÖR-nek.

 17. Michael Collins — 2011-02-02 14:13 

Azért ne húzzunk párhuzamot a “zöld ávósok” és a 80-90-s évek határőrei között!

 18. Kelempájsz — 2011-02-02 14:54 

@vén betyár: No igen, mi se önként választottuk. Volt egy srác (szakasztársam volt kopirnyó koromban), az azt mondta, hogy ha kiteszik a határra, akkor ő ki is szökik. Haynau futira küldte, szolgálat alóli fondorlatos kibúvási kísérletért, úgy emlékszem, 8 hónapot kapott. De Haynau azt is mondta, hogy humánus volt és elnéző, mert hazaárulásért, meg mittudomén, még vagy tízféle súlyos bűncselekményért is elítéltethette volna, amik úgy ágaztak ki ebből a dumából, mint a fa gyökerei.

 19. vén betyár — 2011-02-03 13:01 

@Kelempájsz:
Ni, milyen érdekességeket olvasgatni itten:
forum.index.hu/Article/showArticle?t=9196697&la=107100125

 20. Harcimaci — 2011-02-03 17:35 

@Michael Collins: 1992-1993ról tudok nyilatkozni,mert akkor voltam Hör.

 21. Harcimaci — 2011-02-03 17:37 

@vén betyár: a siklósi “gladiátor képző”? Hamarosan wellnes szálloda lesz Nato tiszteknek.

 22. Szkv — 2011-02-07 06:39 

Szevasz Kelempájsz Bajtárs.

Május 1-re tervezett Hőrmani kirándulás engem is érdekel, függetlenül attól hogy én Bucsuba (Nem sátras) voltam.

 23. Kelempájsz — 2011-02-07 09:04 

@Szkv: O. K., tarts velünk, megnézzük a nagy kalandok színhelyét! Részleteket telefonon. Üdv: K.

 24. Szkv — 2011-02-12 16:22 

Illegálisan külföldön maradt.

A következő eseménynek nem voltam részese, egy munkatársam mesélte el.
Egy 10 fős csapattal utaztak ki Bécsbe.
Engedélyek és a vízum beszerzése aránylag könnyen ment. Eljött az utazás napja. Mivel hogy a vasúton szolgáltak így az utazási eszköznek a vonatot választották.
Szerencsésen kiértek és elfoglalták helyüket a szállodában. Ismerkedés a város nevezetességeivel és természetesen az italkimérésekkel. Elmondás szerint azért múzeumot is megtekintettek. (Arról nem volt beszámoló hogy belül vagy kintről történt.) Elérkezett a hazautazás napja.
Csomagolás közepette megjelent a szálloda portása, aki elég tört Magyar nyelven kereste az egyik embert és telefonhoz kérte. A következő esemény ami a telefon beszélgetés után történt, az nagyon felkavarta a kedélyeket.
Ekkor szembesültek azzal a ténnyel hogy az egyik társuk nem térhaza. Lett is nagy riadalom hogy most vajon mi lesz?
Ajándékok zömét a szálloda portásnak szinte potom áron eladták.
A vonat elérte a határállomást, és megjelentek a HATÁRŐRÖK ÉS A VÁMOSOK. Most mi lesz sóhajtoztak, vajon mit mondjuk. Oda ért a HATÁRŐR ÉS SZINTE EGYMÁS SZAVÁBA VÁGBA, KÖZÖLTÉK HOGY A CSOPORTBÓL EGY EMBER KINT MARADT BÉCSBEN. “Csak egy” és ezen kívül más nem történt akkor nincs nagy baj, és a HATÁRŐR ment tovább a vámos meg nem foglalkozott velük.
Ha ezek után valaki magára ismer az csak a véletlen műve.

 25. Szkv — 2011-02-21 07:10 

Határsértők módszerei.

A határsértők többféle furfangos dolgokat kieszelve kísérelték meg a tiltott határátlépést.
Emlékeimben szerepelnek olyan események, amelyeknek zömét nem HATÁRŐRKÉNT ismertem meg. Helyszíneket nem írom le.
1.Helyszín egy vasútállomás a nyugati határon. Egy mozdonyvezető és barátja a mozdonnyal kísérelte meg a tiltott határátlépést. Eredménytelenül, mivel a járőr fegyverhasználattal a mozdonyt szolgálat képtelenné tette.( Szét lőtte a fékezéshez használatos levegő csapját. Vasutas nyelven akkerman váltó)
2.Közúti sorompó áttörési kísérlet. Személygépkocsival érkező nem állt meg az okmányos járőr szolgálati helyén és neki hajtott a lezárt sorompónak. A határsértési kísérletbe a gépjármű vezetője belehalt, mivel a sorompó az autó felsőrészét leszakította.
3.Több esetben követtek el repülővel tiltott határátlépést, pontosabban kiszállítást.
A 84 sz. főútra leszállt egy kis repülő, valamikor az 1960-as években és egy családot vitt át a “ROTHADÓ KAPITALIZMUSBA”.
Azáltal hogy a nyugati határ átjárható lett ez még nem jelenti aszt hogy nem lehet tiltott határsértést elkövetni. Okmányok nélkül való közlekedés, a szomszédos államba és máris megvalósult a tiltott határátlépés, csak az elbírálás más. Szabálysértésnek minősítik.

 26. nedecz — 2011-03-07 18:36 

@Kelempájsz: Eltűnt a mail…:(
De sajnos-az új adórendszer miatt,részben a munkám miatt-nem tudok menni…:((((

SOK SOK KÉPET KÉREK!!!!

 27. hör — 2011-03-09 16:46 

Tisztelt volt határőr kollégák probálok megtalálni 1975-1977 ig Alsószölnökön szolgált katonatársakat köszönettel, és ha van valakinek képe az Alsószölnöki örsröl köszönettel venném

 28. Szkv — 2011-03-19 20:09 

Ha el jön a jó idő, újra kimegyek a Határra, és szeretnék sok sok képet készíteni.
Milyen módon tudom majd erre az oldalra feltenni.

 29. Szkv — 2011-03-25 07:00 

Út megszakítás.

Buliból hazatartó csapat már minden hivatalos közlekedési lehetőséget lekésett. Vasútállomáson egy tehervonat várakozott az indulási időre. Buliban megfáradt csapat egyik tagjának mentő ötlete támadt. Felkérezkedtek a tehervonatra. A vonat elindult és az utazás megkezdődött. Bajok akkor kezdöttek, amikor a vonat, az egyik magasfigyelő (Mafi) előtt haladt el.
A HATÁRŐR járőr felfigyelt a nem mindennapi utazásra. Telefonon értesítette a következő vasútállomást, hogy a vonatot állítsák meg. Mire a vonat megállt, a HATÁRŐRÖK is meg érkeztek. Igazoltatáskor kiderült, hogy nem határsértésre készült a buliban meg fáradt csapat. Számukra így az utazás, még a cél állomás előtt befejeződött.
Büntetésük nagyon szigorú lett. “Gyalog menet hazáig”
A történethez hozzá tartozik, hogy ahol a vonatot megállították, utána a vasútvonal nyomvonala, a “megszűnt Sz100 és a műszaki zár között”, és egy szakaszon közvetlen a határ mellet van.
(Kópháza—Nagycenk között)

 30. Szkv — 2011-06-05 14:10 

“ÁTJÁRHATÓ HATÁROK”

“Szabad átjárást támogatóknak”.
Ausztria “Határellenőrzést” tart, igaz hogy csak őt napig.

 31. Szkv — 2011-07-18 14:36 

“Kéjutazás”

A következő esemény még 1998-ban történt.
Nemzetközi gyorsvonat érkezik egy Vas megyei kisvárosba. (Bukarest–Szombathely között közlekedett) A vonat érkezése előtt megjelentek a tűzoltók és a mentők.
Ekkor még nem sejtettük hogy milyen események következnek. A vonat meg áll és a jegyvizsgáló közli hogy az egyik kocsi padlásterében idegen személyek vannak elbújva.
Tűzoltók segítségével az idegen személyeket lesegítették a kocsi padlásteréből. Öten voltak. Orvosi vizsgálat után a Rendőrség megállapította hogy az idegen személyek még Román területen azzal céllal bújtak el, hogy Bécsbe fognak kiszökni, de számukra “rossz” vonatra szálltak, bújtak el.

 32. Szkv — 2011-09-06 18:49 

Kérem segítsenek át a határon.

1975 egy csendes őszi estén “csöves” (Határőrizeti ügyeletes) voltam. “Bakter” (Kapuőr) csengetett. Kapuhoz érve láttam hogy egy idős nő áll a kapuba. Kérdezem tőle hogy miben segíthetünk, illetve kit teszik keresni ?. Válasza rövid volt. Aranyos vitéz urak segítsenek át a határon. Kezdetben megszólalni sem tudtam a meglepetéstől.Bent az őrsön kiderült hogy egy közeli szociális otthonból tévedt el. A szociális otthon értesítve lett, és vissza vitték. Haynaú, valamint a többi illetékes elvtársat nem értesítettük a történtekről.
Most vissza gondolva az egész eseményre, és főleg arra hogy eltitkoltuk, “nagy” bűnt követtünk el, amiért súlyos büntetést kaphattunk volna.
Kelempájsz bajtárs te már részletezted a kiszabható büntetés mértékét, a pk és sor katonára vonatkozóan.

 33. Kelempájsz — 2011-09-07 08:14 

@Szkv: Sorkatonának kötél, kegyelem esetén főbelövés, az alakulat színe előtt, mert példát kell statuálni. Tisztnek meghagyva az a lehetőség, hogy az irodában ítélkezzen önmaga fölött.
Az a szegény csóró nénike biztosan süsüke is volt. Jól tették, hogy visszavitették a szociális otthonba, szerintem helyesen intézkedett a pk. Furcsa lett volna, ha tiltott határátlépés kísérlete miatt elviszik.

 34. Szkv — 2011-09-22 07:10 

@Kelempájsz:

10-des elvtársnak jelentem hogy 2011 09 21-én 13.50 h kor Nagycenk határában tiltott cselekmény elkövetésére vetemedtem. Sopronból Szombathelyre közlekedő vonat ablakából lefényképeztem egy Osztrák katonai őrbódét. Az elbírálásnál szíveskedjél figyelembe venni aszt a “súlyosbító” tényt, hogy elkövetés súlyával, annak következményével tisztában voltam.

 35. Kelempájsz — 2011-09-23 07:46 

@Szkv: Határrend megsértése, minősített eset: kötél! Saját érdekedben, hogy téged, és a társaidat visszatartsuk hasonló cselekmények elkövetésétől, és ne kelljen később még súlyosabb ítéleteket meghozni.
Haynau

 36. Szkv — 2011-12-29 12:59 

“Szigorúan ellenőrzött vonatok”.

Minden olyan személy, aki a “vasfüggöny” idején utazott a nyugati határ felé, az találkozott a vonatellenőrző járőrrel. Az már egyéni megítélés hogy kinek milyenek az emlékei.
Egy Vas megyei város üzemébe gyakran járt egy ember hivatalos célból.
Vonaton a járőr kérdéseire válaszolva az eberünk aszt a látszatot keltette hogy “diszidálni” akar, és bekísérték az “illetékes” hivatalba. Másnap reggel mikor már minden tisztázódott tovább engedték.
Mivel gyakran kellet jönni Vas megyébe és minden alkalommal “élvezhette” a HATÁRŐRSÉG vendég “szeretetét”, ( éjszakai szállás, kaja ellátás) emberünk már szállás sem foglalt, majd úgyis bevisznek a HATÁRŐRÖK.
Meg jelentek a vonatellenőrző járőrök, emberünk gondolatban már beleélte magát a HATÁRŐRSÉG vendég “szeretetébe”.
Az igazi meglepetés ezután következett, az “hideg zuhanyként” hatott reá.
Járőr oda ér hozzá és “régi” ismerősként üdvözölve, további jó utat kívánva elköszönt tőle.
Emberünk ekkor szembesült azzal, hogy most nincs se szállás se kaja és főleg ingyen és ráadásul mindez a tél kellős közepén.

 37. depapa — 2012-10-15 10:56 

Szia! Eddig ez az oldal tetszett a legjobban. Sok hozzászóló, több téma, még több féle-fajta vélemény, nyakon öntve megemelkedett pulzusszámmal, önvélemény és mundér védelemmel. A nagyok így csinálják. Csak így tovább! Most kilépek és töröm a fejem, hogyan tudnék napi 28 órában hozzászólni. Üdv. depapa.

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.