240. – Punnyadás


Már ezeken az oldalakon is többször elmondtuk az egységes téridő-elmélet katonai cáfolatát, melynek értelmében a katonaságból az utolsó hetek-napok telnek a legnehezebben. Ilyenkor tényleg az unalom a domináns érzés, amit csak egy-egy rántottcsirke vagy parancsnoki leb*szás tud színesíteni – ahogyan ez Optikával is megtörtént.
 

A bedeszkázott égbolt már igencsak rossz állapotban volt, mi viszont kezdtünk egyre jobban érezni magunkat, mert közeledett a leszerelés. Ennek megfelelően már-már pofátlan módon beleszartunk az egész katonáskodásba, hiszen „azért vagyok ilyen laza, mert augusztusban megyek haza”.
 
Nagyjából 30 nap volt hátra a leszerelésig. Úgy éreztük, hogy az idő kerekei elég lassan forognak és nem nagyon akar elfogyni az, ami még hátra van. Egyre jobban untuk magunkat. A lazaság főleg vasárnap volt jelen, amikor tisztjeink, tiszthelyetteseink többsége otthon volt. Leszerelés előtt álló rigó volt a ZNTI, aki szintén nem foglalkozott a világgal.

A rigó azokat a sorkatonákat jelentette, akik valamilyen oknál fogva nem voltak előfelvételisek a főiskola vagy egyetem előtt. A diploma megszerzése után fél évig valahol nagyon komoly katonai ismereteket szereztek, majd egy évig tiszthelyettesként, vagy zászlósként szolgáltak valahol. Ők a táposokkal mindig nagyon rendesek voltak. Nagyjából nekik köszönhettük, hogy nem lettünk agyonszívatva kopaszként. És ők is legalább annyira várták, hogy elfogyjon a centijük.

A körletrend nem igazán létezett, eléggé összevisszaság volt. Aki épp nem volt szolgálatban, az  baromira unatkozott. Mehettem volna a városba kimaradásra, de már nem vonzott a zalaegerszegi városközpont, a Zala múzeumot már láttam. Délutánra beterveztem a CSMO-ban a Periszkóp a fjordok mögött című  nagysikerű szovjet film megtekintését, de az idő nagyon lassan csordogált. Még ebédelni sem volt kedvem elmenni, így aztán az amúgy szigorúan tilos kajás szekrényből (minden körletben volt ilyen) ettem zsíros kenyeret, majd délutáni sziesztára készültem. Meglehetősen összevissza öltözetben tengtem-lengtem: tornacipő, gyakorlónadrág, ing félig-meddig begombolva. De hát a körleten mindenki így lézengett. Ez a punnyadás nem érdemelne meg egy posztot, de egyszer csak felpörögtek az események.

Valaki óbégat az ablak alatt. „Optikaaaaaaaaaa!”. Kinéztem és egy ex-osztálytársamat láttam, aki a másik zászlóaljban szolgált.
 
– Mi van? – kiabáltam ki egykedvűen.

– A Józsinak itt vannak látogatóban az anyjáék! Üzeni, hogy menjünk, van rántottcsirke meg almás rétes.
– OK, de felöltözök rendesen!

– Hagyd a p*csába, én is hogy nézek ki…
 
A többiek mondták, hogy a rántottcsirkét és az almás sütit ők is szeretik. Józsi szintén osztálytársam volt. Épp fenyítés alatt állt, mert elaludt őrségben, vagy valami hasonló komoly vétséget követett el. Mindenesetre addigi aranyéletének vége volt (kéthetente járt addig haza), az utolsó 2 hónapjában már nem kapott se kimaradást, se szabadságot, még a civil ruháért sem engedték el. Kéthetente látogatták meg a szülei és mindig akkora ellátmánnyal érkeztek, hogy egy szakasznak elég volt. A volt osztálytársakra is gondolt a kedves Anyuka, ezért aztán nem is volt a körlettársaim részéről hiú ábránd, hogy csurran-cseppen valami.

Mint két igazi antikatona mentünk zsebre baszott dugott kézzel a CSMO felé, ahol a látogatás zajlott. A rántottcsirke finom volt, meg az almás rétes is. Józsi némiképp konszolidáltabban nézett ki, mert ki akarta legalább a kapuig kísérni a szüleit. Az ellátmányt szétosztottuk és egy – éppen arra járó – körlettárssal elvitettem a részemet, amit aztán később jó étvággyal elfogyasztottunk.  A másik társammal a CSMO mellett az árokparton heverésztünk még egy kicsit és beszéltük meg az élet nagy dolgait.

Egyszer csak az idillbe betoppant az ÜTI.
 
– Katonák! Hogy néznek ki maguk? Mit csinálnak? Álljanak fel, a kurvákfaszát!

– Jelentem, látogatónk volt.

– És milyen öltözetben kell a látogatót fogadni? Azonnal zászlóaljkihallgatásra rendelem magukat!
 
Az ÜTI egymás után mindkettőnket a századszintre kísért és lebaszta az alegységügyeletest, hogy milyen öltözetben engedett el engem  a századszintről. Hozzátartozik a dologhoz, hogy az ÜTI korábban a keltetős századparancsnokom volt.
 
Közben én pedig latolgattam mire számíthatok. Úgy gondoltam, ha a zászlóalj parancsnoka tartja a kihallgatást, akkor kicsi, ha pedig a törzsfőnök, akkor nagy letolást fogok kapni. De azért próbáltam egy elfogadható észérvet kitalálni, miért voltam ott és akkor szabályellenes öltözetben.
 
Eljött a hétfő reggel. Igyekeztem a lehető legszabályosabb öltözetben megjelenni a zászlóaljparancsnok előtt. A zászlóaljkihallgatásra felsorakoztunk. A többiek azt jelentették, hogy aznap szolgálatba állnak. Majd rám került a sor.
 
-Jelentem, tegnap 14 óra körül az ügyeletes tiszt szabályellenes öltözetben talált a CSMO mellett, ezért zászlóaljkihallgatásra rendelt.

– Micsoda?! Mi volt magán?

– Jelentem, tornacipő, gyakorló nadrág, ing. Sapkát nem viseltem.

– És miért, ha megkérdezhetem? Szégyent hoz az egyenruhára, a kurvaéletbe!

– Jelentem, egyik társammal futni voltunk a sportpályán.

– Akkor  a tornacipőhöz miért nem sportnadrágot és trikót vett fel?

– Jelentem, azok éppen száradtak.  (megjegyzés: ez igaz volt)

– Akkor miért nem bakancsot vett fel a gyakorlóhoz?

– Jelentem, feltörte az új bakancs a lábamat. (ez is igaz volt)

– Jegyezze meg, hogy máskor ne lófráljon, mint egy lelenc. Tanulja meg, az istenbasszameg, hogy hogy öltözik fel egy katona.

– Értettem.
 
Aztán a zászlóaljkihallgatás véget is ért. Sikerült kimagyaráznom magam, ugyan kaptam kisebb kioktatást, de megúsztam a kisebb szabálytalanságot.
 
Annyi folytatása még volt az ügynek, hogy egy két hét múlva ügyeletes alegység tagjaként ÜTI-küldönc (azaz ÜTI-kutya) lettem. Ez volt az utolsó szolgálatom a honvédségnél a leszerelés előtt. És ki más lehetett volna az ÜTI ismét? Hát persze az, aki nemrég zászlóaljkihallgatásra rendelt. Rá is kérdezett, hogy jelentkeztem-e? Jelentettem, hogy igen és megismételtem a zászlóaljparancsnoknak adott magyarázatot. Azt mondta, hogy nem hiszi a mesét, mert ha tényleg sportoltam volna, akkor mi okom lett volna erről nem beszélni akkor, amikor számonkért, de legalább a zászlóaljparancsnoknak kivágtam magam. A szolgálat leadásakor gratuláltam a soron kívüli  előléptetéséhez, végül sok szerencsét kívánt a civil életben.

33 hozzászólás

 1. Adani — 2011-01-26 10:50 

Biztos felemelő érzés lehet mikor egyre fogynak napok, és tudja az ember, h már nincs sok hátra, pláne ha már egyszámjegyűre fogytak, ill. mikor már órákban is lehet számolni. ilyenkor már persze,h nem érdekli az embert semmi és magasról kezd szarni a szabályokra, jönnek a tabu ledöntések.

Hasonló lehet mint az az élmény amit akkr érez az ember mikor közeleg a ballagás a 8. osztályból ill. középiskolából érettségi előtt. Nagyon nem bírtak már velünk a tanárok, nyolcadikban pláne júniusban mikor már éreztük a szabadság illatát, meleg nyári napok voltak, szartunk bele mindenbe, nem készültünk órákra, nem csináltuk meg a leckét, de nem nagyon keménykedtek már sztem megszokták,h immunissá válik az ember ilyenkor minden retorzióra kicsapni sem érdemes már senki a suliból ,ami egyébként is sok paprímunka és nem egyszerű dolog, a fegyelmi dettó és értelme sincs úgyis megszabadulnak tőle napokon belül. Középiskolába dettó, még a nagyon szigorú, de igazságos ofőnk sem eröltetett semmit. A cigizés főbenjáró bűn volt, ezért mindig titokban a wc-ben bagózott mindenki (ill. olyanok mint én, akik nem bírták a bűzt inkább kiszöktek hátul és egy trafóház mögött). akkor meg már simán az udvaron meg a kijelölt bagózóhelyen rágyújtottunk a tanárok orra előtt.

 2. vén betyár — 2011-01-26 12:50 

Optika megint remekelt.:)
@Adani:
A nyugdíj előtti utolsó napok, hetek is hasonlóak.:)

 3. sirdavegd — 2011-01-26 13:17 

Rántottcsirke! Almásrétes! nyammmm

 4. Adani — 2011-01-26 13:33 

@vén betyár:

Az még nekem messze van, de az is hasonló lehet ha munkahelyet váltasz és már csak a felmondási idődet töltöd. Pláne ha már csak 1-2 nap van hátra jobban nem tudnak kirúgni úgyse, pláne ha nem téged küldtek el hanem te mondtál fel. Még számítógépes játék is készült erről, a főnök kirúgott és utolsó napodon bosszantani kell mindenkit változatos módszerekkel, pl. vírus a gépre, bizalmas fax szétküldése mindenfelé, végtelen másolásra állítani a másolót úgy, h csupasz seggel ráültél, kiszúrni a főnök kotonjait stb. :)

 5. The Drunken Master (a.k.a. Eltiron) — 2011-01-27 14:28 

tiboru bácsi csak most hívta fel a figyelmemet erre a gyöngyszemre… Az én utolsó szolgálatom ügyal volt, 3 nappal leszerelés előtt, ha van rá igény írok róla egy vendégposztot, mert EPIC volt.
A rondán beszélő tisztek csimborasszója nálunk Balog száz volt, a zpk-nk. Lépten-nyomon megfenyített öregbe’ de nem tudtam haragudni rá. Emlékezetes volt, amikor Aü voltam, benn döglöttem a körletben, a kopasz üh-k figyeltek kinn a szoliasztalnál, egyszer csak hallom a kilós érces hangját: “Ügyeletes! Azistenbasszameg!” kirohantam a folyosóra, meglátott: “Maga az ügyeletes basszameg? hol a karszalag bazmeg? dirregypofon, bazmeg!”
Egészen irodalmi stílusban nyomatta, nagyon szerettük :)

 6. Szalacsi_Dezső — 2011-01-27 18:53 

optika: Guzman volt ilyen rendes veled?
Szivám. ahol kiskáret ván bázmeg, ott kiskáret legyen bázmeg. Aztán semmi guzmankodás! :-)
Kocsordi kitépte volna szívedet, mint egy tűzgolyó! :-))

 7. sirdavegd — 2011-01-27 21:52 

Az alakiság már-már vicces formája. Bár katona nem voltam, ellenben gyakornok voltam egy nyugalmazott ezredesnél. Első napomon volt szerencsém elsajátítani a “tűzőkapocs esztétikus felhelyezését” (ez így benne a munkanaplómban): a papírlap hosszanti oldalával párhuzamosan, a szélétől fél centiméterre.
Na az öreg emlékére azóta is így nyomom a többi cimbora legnagyobb megelégedésére :D :D .

 8. vega2 — 2011-01-27 22:57 

@Szalacsi_Dezső: Ja, ez a szívám nagyon átjön Guzmantól. Viszont azt nem értem mit jelent a kiskáret.

Guzman: “A pinászágú vászoncselédet az különbözteti meg a kátonától, hogy a kátona koszos, büdös meg szőrös.”

(A guzman állítólag patkányt jelent Zalában…)

 9. Szalacsi_Dezső — 2011-01-28 09:03 

@vega2: Volt egy írnoka Guzmannak a Fa Balázs. na most egyszer vmilyen állománytáblát rajzoltatott vele, és adott neki egy sk. vázlatott, ahol különböző méretű rubrikák (keretek “káretek”) voltak. És magyarázta szegény Balázsnak a metódust.
Bálázs szívám! Áhol kiskáret ván bázmeg, ott kiskáret legyen bázmeg, áhol nágykáret van bázmeg, ott nágykáret légyén bázmeg. Oszt nem elguzmankodni az ágészet.
Szegény Bertalan szds et. mit tudott volna alakítani excellben. De az 86-ban még nem volt a commodore-on sem. :-D

 10. Optika — 2011-01-28 09:12 

@Szalacsi_Dezső:

Á, nem Guzman volt, hanem Vámosi Alfréd. Ha jól emlékszem a 3. zászlóalj BMP irányzói kiképző századának volt a parancsnoka, kivéve az alapkiképzések idejét.

Guzmanról egy emlékképem van még. Egyszer a 2. zászlóalj valami kibaszottul fontos Újdörögdi lövészetre készült, amit megtekinteni terveztek Nato tagállamok nagykövetségeiről a katonai attasék. A gond csak az volt, hogy a 2. zászlóalj létszáma az általam már megírt vezényeltek (focisták, népitáncosok, színészek) nem volt teljes. Első verzió szerint a vezényeltek a lövészetre való felkészülésre és a lövészetre, vagyis kb. 2 hetes újdörögdi sátorozásra vissza lettek volna helyezve eredeti beosztásukba. Ezen terv dugába dőlt és az 1. zászlóalj létszámából pótolták ki a hiányt.
Vagyis 2 hétre a 2. zászlóalj katonája lettem. Fingom nincs melyik századba helyeztek, ki volt az ideiglenes század, szakasz, raj parancsnokom. Csak arra, hogy elég sokat bóklásztunk az újdörögdi lőtéren.
Guzmanból annyira emlékszem, hogy akkor kapott valahonnan egy picike méretű tranzisztoros rádió adóvevőt, ami nem volt sokkal nagyobb mint egy mai mobiltelefon. Ezzel szemben a rádiósok, ha kellett egy bőhöm nagy dobozt cipeltek magukkal. Guzman nem győzött villogni az új modern ketyeréjével. Végül ezt sem bírta cipelni és átadta azt hiszem Kocsordinak.

A lőgyakorlat megvolt. Csak úgy dőltek a célpontok. A toronyban teljesen véletlenszerűen döntögették őket, hogy a Nato-sok beszarjanak milyen jól lő a magyar katona. Egyszer egy skulóval kettő célt is eldöntöttem. Valahogy kettő céltábla közé lőttem, csak úgy porzott a föld, láttam. Kis fázis késéssel kettő céltábla is eldőlt. Büszke voltam magamra, hogy tudok ám én ilyet is!
A végén az ellenséges haderők attaséi egy nagy állománygyűlésen valami plecsnit adtak Guzmannak.

 11. Szalacsi_Dezső — 2011-01-28 09:25 

@Optika: volt egyszer valami kubai főkatona a csmo-ban. tartott beszédet.
Ilyeneket mondott, hogy: Saludos compadres, meg hasonlókat. Kapott egy BMP makettet ((diorámával). Mint makettező csorgott a nyálam. Én csak 94-ben tudtam venni BMP makettet.
Igazából nem tudom, ez most hogy kapcsolódik ide. :-)
Talán a kubai kamerád a kapocs?

 12. Optika — 2011-01-28 09:25 

A 8. osztályben végzett punnyadásról is tudok ám mesélni. Nagyjából márciusra, vagy akivel gubanc volt áprilisra kiderült, hogy kit hova vettek fel középiskolába. És kollektív beleszarás kezdődött. A tanárok tőlünk is jobban várták a tanév végét.
Szegény magyar tanárnő óráján kártyáztunk. Először pad alatt, majd a jelentés alatt az utolsó padokat arrébb tolva körbe ültük és ment a parti. Csak egyszer mert szólni az egyik srácra:
“Petikém, azért rágyújtani mégsem kellene!” Kicsit azt is nehezményezte, hogy egyszer pénzben játszottunk, mert az egyik srác megtanított minket ultizni 10 filléres alapon. A legultolsó magyar nagydoga is úgy telt, hogy kevesebb mint 10 perc alatt belekapartunk valamit a füzetbe. Az egyik srác még kevesebbet írt, kb. egy sort, ami arról szólt, hogy nagy ívben ………….. Én csak az ulti szabályait foglaltam össze, valami költemény magas röptű elemzése helyett.

Ha pedig a kártyázáshoz nem volt kedvem, akkor csak eldőltem az asztalon és aludtam.

Belegondolva, csodálkozom, hogy milyen pofátlan dögök voltunk. Ha az én gyerekem viselkedne így és megtudnám, szíjat hasítanék a hátából! :)

 13. Optika — 2011-01-28 09:31 

@Szalacsi_Dezső:

Hát kubai főmufti nem járt nálunk, de ezzel szemben jött egyszer az ideiglenesen hazánkban állomásozó baráti szovjet hadseregtől jött egy 3 tagú rockzenekar néhány magas rangú katonával.
A tovarisok borzalmasan játszottak, de tudtuk milyen szar sorsuk van így tapsoltunk őrjöngtünk és üvöltöttük: “ócseny harasó”. A srácok megvoltak hatva.
Az egyik tisztjük a végén megköszönte nekünk a meleg fogadtatást és nagyon örülnek, hogy minden magyar laktanyában ekkora szeretet fogadja őket, amely megmutatja mennyire szereti a magyar nép a hős szovjet nép azon fiait, akik itt teljesítik szocializmus védelmének…… stb… stb…
A nagy sikerre való tekintettel még egyszer jöttek, nem kevésbé tomboló fogadtatást kaptak.

 14. Szalacsi_Dezső — 2011-01-28 09:35 

@Optika: Vámosi Alfrédet mi Rugóláb Frédinek hívtuk. Én jópofa, jóhumorú emberként emlékszem rá, egyszer valami részeges őrnagy temetésére képeztek ki minket diszszakasznak és ő volt a kiképző a témában. beszartunk, ahogy parodizált minket, hogy ki hogy veri a lassú vigyázzt.

 15. Adani — 2011-01-28 13:01 

@Optika:

Nyolcadikban mi még nem kártyáztunk, de pl. pillepalackokból locsoltuk egymást vízzel mikor dögmeleg volt órán is osztályban is. Sikerült beszereznem egy mosogatószeres kupakot, ami passzolt egy sima fél literes üvegen lévő letekerhető kupakhoz. Pillepalack tele vízzel a kupak szárát felhúzva a palackot csak össze kellett nyomni és kész a csapásmérő fegyver. A vizipisztoly elbújhatott mellette.

Érettségi előtt már ment a kártya. 4 év alatt elég sok paklit elszedtek tőlünk. Ha egy kártyát elszedtek azt sokszor a tanár továbbította az ofő felé, ő meg közölte, h a kártya a széfbe kerül majd év évégén visszakapod. Negyedikben év végén meg tucatnyi pakli kártyát kaptunk vissza. Ballagás előtt megkérdeztük ,h nem kaphatnánk most vissza, még úgyis van fél óra a ballagásig. Dehogy adom hát most is kártyáznátok. Mikor a világválságról tanultuk töriórán akkor pl. előtte elkapott minket a tanár kártyázás közben. Én voltam az a szerencsés, akivel közölte,h következő órán felelni fogsz a New Deal programból, azt úgyis használják kártyajátékokban is (új osztás ugye:). Nem volt gáz alig egy oldal a könyvben. Még év elején volt mikor nyomtuk a makaót az asztal alatt, padtársam osztja az előző padból is hátrafordultak ketten és nyomták ők is. Tanár észrevette és odajött és odatartotta a kezét gondolom ,h elszedje a paklit. Padtárs fel se nézett csak osztotta a lapokat, mikor a tanár odatartotta a kezét neki is osztott. :)

Mi römiztünk, 66-oztunk meg 21-eztünk mikor mi jött. Ultizni ma se tudok, sose ultiztunk nálunk nem terjedt el. Faterék szoktak játszani, de csak ők. Mi inkább pókerezünk, azt ma is játszunk néha.
Érettségi előtt meg már mikor már alig pár nap volt hátra szinte mindig asztalok egymáshoz tolása aztán játék. Bagózás is ment a suliban, már az amúgy szigorú ofő se szólt érte komolyabban, pedig még egy évvel előtte is min .ellenőrző azonnal osztályfőnöki, mert nem lehet bagózni. Mikor látott a suli előtt bagózni a főbejáratnál ( nem fogyott el mire odaértem eldobni meg nem akartam), csak annyit mondott, h legalább ne itt bagózz, menj egy sarkot arrébb, h ne lássam.

 16. Adani — 2011-01-28 13:07 

Egyébknét még így utolsó napnál az tetszett még, amit Tomcat Army Report-ban olvastam. Az utolsó napon leszerelés előtt punkosra nyírta poénból a haját aztán ott kolbászolt csak úgy mindenfelé a laktanyában full szabálytalan ruházatban, bakancs helyett papucs, ing össze-vissza gombolva stb. Páran hülyét kaptak mikor meglátták, de kit érdekel az már akkor?

 17. Optika — 2011-01-28 13:48 

@Adani:

Valaki meg tudná mondani, hogy hol érhető el Tomcat Army Reoportja?

 18. nedecz — 2011-01-28 16:51 

@Optika: Nekem megvan pdf-ben.Egy mailcím és küldöm,akit csak érdekel.:)

 19. Adani — 2011-01-28 20:15 

Nekem is megvan, de elvileg a Tbombán is fentvan.

torrent.bombagyar.hu

Kérdés seedeli-e valaki.

 20. nedecz — 2011-01-28 20:21 

@Adani: Nekem is onnan van.:)

 21. Optika — 2011-01-28 21:18 

@nedecz:

email cím:

optika.honved@freemail.hu

Előre is köszi!

 22. nedecz — 2011-01-29 06:47 

@Optika: Elküldve!:)

 23. nyquist — 2011-01-29 08:47 

@nedecz: nekem is elküldenéd légyszíves?
email: nyquist101@freemail.hu
Előre is köszi!

 24. nedecz — 2011-01-29 09:32 

@nyquist: Ott is van!:)

 25. nyquist — 2011-01-29 10:12 

@nedecz: Ez gyors volt :)
Köszi!!!!
Már régóta keresem…..

 26. nedecz — 2011-01-29 10:13 

@nyquist: Nincs mit,szívesen!

 27. Optika — 2011-01-30 13:33 

@nedecz:

Nagyon köszönöm!

 28. nedecz — 2011-01-30 21:46 

@Optika: :)Szívesen!

 29. Optika — 2011-02-02 21:21 

Szerintem Tomcat Army Reportja a katonasztorizók egyik alapműve. Nagyon jó írás.

Nekem sokáig volt egy olyan balga érzésem, hogy az idiótasági elemek a Magyar Honvédséggé vált Magyar Néphadseregből a rendszerváltással hipp hopp tovatűntek. Minthogy sokan azt gondolták, hogy a rendszerváltással itt lesz majd a gazdasági kánaán.
Persze ezek súlyos tévedések voltak,de ezt már láttam ezen a blogon is.

Zalaegerszegen sorkatonaként azt hittem ettől lepukkantabb hely nem létezik. Hát nem volt egy luxus szálló igaz. De az egész még tovább romlott a 10 évvel későbbi sorkatonaság időszakára.

 30. Adani — 2011-02-02 21:56 

@Optika:

Valahogy azt senki sem írta, h jó helyre került és elégedett volt a körülményekkel. Lenti, Zeg, Székesfehérvár, Szombathely egyrement.

a igazság abban a mondásban, h rossz hely, még rosszabb hely, Szombathely?

 31. Adani — 2011-02-02 22:55 

@Optika:

Rutinnak egyébként ( ő írta a másik armyreportot, ami elérhető a neten) több jó írása is a, publikált RSS néven is több helyen.

Írt korábbi munkahelyeiről pl. miután leszerelt az első munkahelye egy CD-RW egységeket gyártó multi volt, meg dolgozott internetszolgáltatónál is, ezeket jót röhögtem.

Meg a hülye szomszédairól írt esszéjén, hályogot kapott az öreg és először a TV-t érte szét, mert homályos a kép aztán a szerelő felhomályosította, h ha a szoba és az asszony képe is homályos akkor az ő készülékében lesz a hiba. :)

Később meg kitalálták, h a kert végi pottyantós budi messze van és télen nem akaródzik kimenni kéne valami jobb megoldás. De nem ám bevezetni a vizet és WC-t csinálni. Ugyan, vett egy széket, kivágta a közepén, vödröt alá és kész a szarószék. De ugye ha messze van kimenni, akkor a vödröt kiönteni is messze lesz. Vagyis akár napokig egy vödör szart őriztek a szobában mire rászánták magukat, kiborítsák.

A másik kedvencem tőle a debreceni mama story, ez megvan holnap a nem felejtem el be is lököm ide, mert nagyon jó. Teljesen hülye ember, aki vénségére még jobban elhülyült mikor már azt hitték ezt nem lehet fokozni.

 32. hungaryhonvéd — 2011-02-10 11:56 

Mi szoliból léptünk leszerelő szabira. Akkor már biztosan viszketett a seggünk, de sajnos már elhalványultak az érzések. Sztem csak megtörtént, ahogy addig minden szolgálatváltás.
Csocsival, a már megénekelt századellátó zls-sel kicsit összekaptam, mert valamiért nem tetszett a felszerelés-leadási szisztémája. Szerencsére ő győzött, mert akkor biztosan valamivel emlékezetesebb lett volna az egész, és nem feltétlenül + értelemben…

A mondás:
Van jó hely, van rossz, hely és van Szombathely.

Az eredetét pontosan nem tudom. Gondolom anno katonáskodni a létező kategóriákon kívüli kategória volt, és ennek egyik színhelye, Savaria.
Más laktanyában akkor, sorosként nem fordultam meg.
(a helyzet azóta a honvédségen belül nem változott(!), csak most már nem sorkatonák vannak…)

És a végére amivel leszerelő bajtársak húzzák egymást, manapság, első a jóindulat:

“Katonaszerencsét a civil életben is!”

Na ezt tényleg csak ellenségnek, rossz szomszédnak. =)

 33. nomad — 2011-02-10 20:57 

A leszerelő csapat az utolsó hetekben konyhát újítottuk fel. Hatalmas ötlet volt a törzsfőnök részéről, semmi ébresztő, torna , szolgálat, kiképzés. A vételező Csepel hozta a napi oldószert. Azután mi is eltakarodtunk, búcsúként Sas állt a naposasztalon és az Il silenciót fújta csak nekünk, csak ott és utoljára. http://www.youtube.com/watch?v=R31FFQPaVzs&feature=related

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.