241. – Majdnem baj


A jó egy hónapos pihenő után újult erővel és változatlan lendülettel folytatjuk a katonatörténetek közlését.

Mai szerzőnk Wendiii, aki hajmeresztő posztjában arról mesél, hogy milyen érzés újjászületni egy rozzant katonai Csepelen. Elöljáróban csak annyit, hogy megfizethetetlen; a többire – mint tudjuk – ott az Eurocard/Mastercard.

Előrebocsátom, hogy nem vicces a történet, viszont amikor ez történt velem, konkrétan belém fagyott a szar.

Egy tavaszi napon történt az általam már korábban megénekelt kecskeméti repülőezrednél. Valahol született egy olyan döntés, hogy az ezred sorállományát ki kell vinni egy lőtérre, és el kell durrogtatni némi lőszert, valamint eldobálni egy csomó kézigránátot. A történet szempontjából mellékes, de érdekességképpen azért megemlítem, hogy ezen a lövészeten többet foglalkoztak a környékbeli erdők oltásával (hála a nyomjelző lőszernek), mint amiért valójában kimentek oda.

Történetünkre visszatérve, a lövészethez ugye kell fegyver és muníció. Az előbbit minden baka megkapja az alegység fegyverszobájából, az utóbbit viszont a lőszerraktárakból kell kihozni, és itt lépett be kicsiny csapatunk a képbe. Jött tehát a vezérkartól a parancs, miszerint vételezzünk a raktárból 30 láda lőszert és 40 láda kézigránátot.

Elballagtunk tehát öreg kiszolgált Csepelünkkel a raktárba és felpakoltuk a kért anyagokat. Utunk egyébként a kifutópálya mögött egy kis úton haladt, ahol lámpákkal szabályozták a forgalmat abban az időszakban, mikor repülés volt. Ez odaúton még rendben is volt. Így hát amikor jöttünk visszafelé, nem is gondoltunk semmi rosszra. Sofőrünk lelassított a lámpánál (a képen látni lehet, hogy nagyjából ez hol volt), majd miután mindannyian meggyőződtünk róla, hogy szabad jelzést mutat, folytattuk utunkat. Ekkor vettük észre, hogy balról leszálláshoz közelít egy MiG 29-es. Ezt eddig mi nem láttuk, mert valami eltakarta arról a kilátást. Hogy építmény-e vagy bozót, már nem emlékszem. Az biztos, hogy a gép már nagyon alacsonyan jött, kiengedett futókkal, és szerintem 3 méternél több nem választott el minket. Sofőrünk reflexből beletaposott a fékbe, de valószínűleg a pilóta is meglepődhetett, mert hirtelen gázt adott, még az utánégetőt is bekapcsolta, a futót behúzta, és átstartolt. Az utánégetőnek viszont volt egy olyan mellékhatása, hogy a teherautónk ponyvája elkezdett füstölögni (sokáig éljenek a Tumanszkij hajtóművek!).

Először még csak arra gondoltunk, hogy nehogy már leégjen a ponyva, aztán mennykőként vágott belénk a felismerés, hogy „Bassza meg, a lőszer!!!”. Olyan sebességgel ugrottunk ki a kocsiból, hogy egy mezei villám leckét vehetett volna tőlünk gyorsaságból. Hamarjában mindennel elkezdtük csapkodni a ponyvát, ami csak a kezünk ügyébe került, szerencsére hamar sikerült is elfojtani. Mázli, hogy lángok nem voltak, csak parázslott, de így is a frászt hozta ránk.

Rendben leszállítottuk a kért anyagokat, majd parancsnokunk utasítására az irányítótorony felé vettük utunkat, ahol olyan ordibálást rendezett, amilyet még embertől nem hallottam. Pár perccel később a pilóta is befutott, aki nem volt más, mint Váry Gyula, és szintén csatlakozott az ordibálós kórushoz (bár a pilóták alapból jóval lazább emberek, de meg tudom érteni, hogy ezúttal miért üvöltött). A végeredmény az lett, hogy a torony összes sorállományú katonája kapott két hét helybetopit, nekem pedig lett egy új születésnapom.

111 hozzászólás

 1. sztupi — 2011-03-09 08:51 

@emem: azt nem tudom , h számszerint mennyi volt. De hogy szúrt mint a rosseb és dögnehéz volt az biztos.

 2. szögyi — 2011-03-09 11:33 

@tiboru: Egyetértek és elnézést kérek, tudom ez nem a polidili.

 3. Optika — 2011-03-10 09:20 

@tiboru:

Igaz! A katonasági élmények felidézése politikamentes dolog.
Egyszer alkalmam volt jelenlegi kormánypárti és ellenzéki politikusok tök más témájú beszélgetését meghallgatni. Neveket elnézést kérek, de nem mondok – nem vagyok felhatalmazva rá. Egy ellenzéki (MSZP) elkezdett felidézni egy katonaélményét, amin mindenki (Fideszes, Jobbikos, LMP-s, KDNP) jót derült és egy Fideszes még ugratta is a sztori mesélőjét.
A végén kedvem lett volna a mesélőt megkérni, hogy írja meg a milstory blognak, amit elmondott, de sajnos nem volt rá idő.

 4. Kelempájsz — 2011-03-10 09:49 

@tiboru: @szögyi: @Optika: Úgy van! Én úgy gondolom, bármelyikünk, bármikor, bármelyik alakulatnál szolgált, mi bajtársak vagyunk. Lehet, hogy vitatkozunk, lehet, hogy vaskos tréfákat is megengedünk(tünk) magunknak, de nem gyalázzuk egymást.
A katonasághoz is érteni kell, megfelelő szaktudás nélküli vezetés hibái miatt meghalhat egy csomó ember. Nem érzem úgy, hogy bárki is jogosult a másikkal fölényeskedni és mocskolódni, már csak azért sem, mert lehet, hogy nem is rendelkezik kellő szakmai hozzáértéssel. Rejtő Jenőtől idézek: “Tartsuk tiszteletben barátaink agybaját!” Üdv: Kelempájsz

 5. hazitroll — 2011-03-10 11:32 

@tiboru: Már megint a trollok!

 6. Krux — 2011-03-10 15:18 

@Optika: Tiborunak volt ilyen jellegű próbálkozása vagy másfél évvel ezelőtt, de eredménytelen maradt.

 7. Trog_Air — 2011-04-06 10:17 

@molnibalage: Melyik kettot? Most mar megirhatod, nem titkos :P

@szögyi:
Ja es a legvedelmi demonstracios repules egy Zlin 142-essel volt, aminek a legcsavarvege eleg zold volt az eset utan (kaptak a part menti fak egy kis kozmetikat). Masreszt meg AGL 100 m korul egyik radar se lat jol, a domborzat miatt.

Gyula most egyebkent a matkopusztai repteret vezeti, hogy az elozo tulaj V.Lajos “allamkoltsegen kenyszerul elni” – tenyleg, elkaptak mar egyaltalan? Valamint Gyulanak van egy Jak-52-ese, azzal szokott murepultetni.

 8. Trog_Air — 2011-04-06 10:23 

@Wendiii: az atstartolas miert hulyeseg teljes utanegetessel? Atstartolaskor mindig felszalloteljesitmenyt (ami a legnagyobb) adunk a hajtomunek, hogy a leheto leggyorsabban a levegoben legyunk. :)

Egyebkent meg Gyulan kivul is akadtak, akik hajtottak a gepeket. Nev, beosztas labtorlo alatt.

 9. szögyi — 2011-04-06 10:51 

@Trog_Air: Igazad van, lehet hogy előbb utána kellett volna néznem a pontos típusnak, köszi hogy megtetted.
Hogy megstuccolta egy kicsit a fákat, az nagyon nem lep meg, biztos látta fentről, hogy rájukfért már egy kis metszés. K.újlaki reptéren volt egy olyan helis berepülő, aki (amúgy kamikaze volt a beceneve) rendszeresen a térvilágítás lámpái alatt settenkedett be a reptérre. A Kamov kb. 4 és fél méter, a lámpa 5 és fél, normális helyeken az még bőven elfér.
Én is keresgéltem hogy Gyula mit csinál most, mert kevés olyan repülős van, aki abba bírja hagyni. Látod, látod Magyarország, mi lett az ünnepelt pilótából???

 10. venator — 2013-07-26 12:49 

@proletair: Én 1998-’99-ben szolgáltam ott, mint RKSZ-es. Egyik alkalommal TZK szolgálatos voltam a NAGY Váry Gyulával. Abszolút közvetlen és – ahogy Tiboru írta – laza ember, mint a többi pilóta is. Emlékszem még, kék Helikont szívott. Volt egy oxigénes surranótársam, Endre. Az RKSZ-nek minden repülésen fel kellett vonulni a kantin melletti felkészítő zónába – a többi kiszolgáló egységgel együtt. Ide dokkoltak az Albatroszok is anno. Én untam már a Krazban a várakozást és odamentem a töltő zónába, Endre mellé nézelődni. Laza repülési nap volt, kevés gép repült. Az egyiket oxigénnel töltötték, a másiknak az orr-futóján volt defekt (ez volt Váry gépe). Azt hiszem 29.-es lajstromszáma volt. Aztán odajött Váry Gyula is, valamit poénkodott a kerékkel kapcsolatban, hogy “ilyen van a fater talicskáján is”, vagy hasonló. Aztán rágyújtott egy kék Helikonra, mert mellettünk begurult egy kerozinos kocsi tölteni :). Igaz, hogy én pedig a gombos gyakorlóban néztem a kiguruló gépeket, ami ugye nem volt szabályos.
A honvédség tönkremenetele akkorra már aranykorát élte. Emlékszem, hogy pár darab nyers alátétet kért a századparancsnokunk a hajtóművesek műhelyfönökétől (Tóth szds.) telefonon. Mi lementünk a hajtómű szerelőbe, ahol már várt minket Tóth szds. Hozott egy maréknyi, mindenféle méretű és kialakítású alátétet meg O-gyűrűt, de alig tudott összeválogatni belőlük annyit, amennyi kellett volna. Előtte már érdeklődtünk az autószerelő műhelyben, de ott sem volt még vacak alátét sem. Akkor a kb. 30 darabos MIG-29-es készletből mintegy 8-9 gép volt üzemképes. Most meg megvették a vacak Gripeneket. Kíváncsi vagyok, hogy lesz-e hozzájuk alkatrész.

 11. venator — 2013-07-26 13:18 

@Adani: Kecskeméti pályafutásom előtt Medinán voltam PRV-17-en. Ez magasságmérő lokátor. Ez a szerencsétlen ellátott kb. 600 km-re. Így aztán mi azt is láttuk, mikor ’98 októberében 5 db orosz MIG-29 berepült a szerb légtérbe a Román-Szerb- Bulgár határszakasznál (rendet csinálni). A lokátorról még annyit, hogy a vezetékes telefonról nem tudtam hazaszólni anyáméknak, mert a lokátor bezevart. A PRV-17 (banán-formájú az ernyője) nél a műszakis fhdgy. egyszer feldobott egy nyers tojást a levegőbe, mérési üzem alatt.
A tojás felrobbant a levegőben a szemünk láttára.
Azt mondom, amíg Medina alkalmas lokátor bázisnak, nem kell a természetet feleslegesen rongálni. Kap szegény tőlünk eleget amúgy is.

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.