081. – A térképész

Az igazi férfiak (és persze a katonák) egyik legjellemzőbb tulajdonsága, hogy úgy tájékozódnak, mint Winnettou a prérin és úgy használják a térképeket, mint maga Radó Sándor. Ugye egyikőtök sem szeret útbaigazítást kérni, inkább hatodszor is megkerüli a háztömböt, amíg új erőt gyűjt, miközben párotok ott sopánkodik az anyósülésen..?!

Gombob a tájékozódásról, a térképhasználatról és egy – majdnem lincseléssel végződött – természetjárásról mesél ma nekünk. 

Sokan emlékeznek még, hogy a Magyar Honvédségnek milyen kiváló térképei voltak! A célnak és feladatnak legmegfelelőbb arányban és léptékben rendszeresített és adott esetben titkosított térképekhez azonban nem lehetett csak úgy hozzájutni! Sőt, sokszor voltak keveredések is, vagy félreértések. De hát, aki dolgozik, az hibázik is – tartja a mondás.

Történetem szereplője a már jól ismert 87. Bakony Harcihelikopter Ezrednél volt írnok, a parancsnoki épületben, a „térképészeknél”. Ez nem hivatalos kategória, de mi csak így ismertük. Alig láttuk egész nap, amikor megjött a legénységi körletbe, akkor is vagy olvasott, vagy csendben elvolt. Munkájáról természetesen nem beszélt, annyit tudtunk, hogy tisztek mellett segít a katonai térképek előállításában (?), hajtogatásában, sokszorosításában. Valahogy minden vele kapcsolatos dolgot átitatott egyfajta titokzatos légkör, amire visszahúzódása csak rátett egy lapáttal. Béla (nevezzük így írnokunkat) viszont a valóságban és a civil életben egyáltalán nem volt az az otthonülő fajta.

Mindezekről egy hosszabbra sikeredett eltávozása után döbbentünk rá. Egy alkalommal Bélánk elhatározta, hogy „hosszú eltávját”, azaz mindkét hétvégi napra szóló szabadságát túrázással tölti. Viszonylag gyakorlott túrázónak számított (legalábbis egy amatőrhöz hasonlítva), hiszen bevonulása előtt baráti társaságával már nagyon sok esetben barangoltak kis hazánk szép tájain. Most is ez volt a terve, de barátainak szeretett volna kicsit felvágni. A szigorúan őrzött térképszobából különböző fondorlatokkal kicsempészett és a laktanyából kivitt egy viszonylag nagy léptékű katonai térképet, mely egész Magyarországot ábrázolta.

Túrázásra nem a legalkalmasabb, de jól kivehetőek voltak rajta a falvak, utak, katonai szempontból fontos objektumok, stb. És lehet vele szédíteni a hozzá nem értőket, mert a különleges jelzések és színek nagyon vagánnyá teszik az embert. Nagy kockázatot vállalt a térkép kivitelével, mert ezért minimum főbelövés és kémkedésért való életfogytiglan jár bárhol a világon. De mindezekbe bele sem gondolva sikerrel járt, és boldogan ment haza csomagolni a hátizsákba.

A túrát, dél-dunántúli rokonsága miatt, a déli határ közelébe tervezték, Babócsa és (stílszerűen) Bélavár közelébe, a Dráva szomszédságába. Első nap a rokonsággal és vendégeskedéssel zajlott, vasárnapra maradt az igazi túra.

Akkoriban zajlott a délszláv háború, de nem lehetett érezni belőle semmit idehaza, csak a hírek voltak kissé idegesítőek. A kis baráti társaság – Berzencén hátrahagyva autóikat – gyalogosan nekivágtak az útnak. Semmi különösebb turistalátványosság nem volt a közelben, de Béla indulás előtt hencegett kicsit a katonai térképpel, és egy ferdén sraffozott jelölésre váltig állította, hogy az aknamező, a többiek meg nem hitték. Ezzel el is dőlt úticéljuk! Irány a veszély, extrém túra – rulez! Ohne iránytű, ohne saját turista térkép, Béla a parancsnok.

A katonai térkép szerint navigálódva Taranyt elhagyva Babócsára kellett volna érkezniük, de ehelyett rögtön Bélaváron találták magukat. A helybéliek – hétvége lévén – vagy kint dolgoztak a földeken, vagy otthon hűsöltek, de a falurossza a kocsma előtt váltig állította, hogy ez itt Bélavár!  Márpedig kizárt, hogy ilyen rövid idő alatt ilyen gyorsan ideérjenek! Továbbmentek, de a Zsitvapuszta felől megközelített következő falu határában Bakháza táblára bukkantak, a térkép szerint meg Somogyarancson jártak!

Többen kezdtek lefagyni agyilag, és követelték Bélától, hogy vezesse őket vissza. Páran UFO-kat emlegettek. Béla még kitartott, és ismét dél felé kanyarodva (a térkép szerint ferdén sraffozott részt most már kikerülendő) Bélavár bevételére tett kísérletet. Az előző Bélavárt nem fogadta el, és a térkép szerinti igazit kereste. Meg is találta Babócsát délutánra kis csapatával, mely a térkép szerint Bélavár volt, de ekkor már többen lázadoztak, és Béla fejét követelték, ill. a maradék sonkás szendvicseit. A legsötétebben az egyik lány látta a helyzetet: szerinte átkerültek egy másik dimenzióba.

Egy arra járó platós IFA-t lestoppoltak, de a sofőr nem beszélt magyarul, horvát vagy szerb nyelven vartyogott. Páran arról kezdtek vizionálni, hogy megtámadtak minket délről a szerbek, vagy átkeveredtek a határon! Kézzel-lábbal mutogatva – és a térképen megjelölve mutatták, hová szeretnének eljutni. A sofőr bólogatott és hátra mutatott a platóra. A platón utazva visszatértek Taranyba, amiről kiderült, hogy Somogyudvarhelynek hívják, és itt már jártak délelőtt!

Teljesen reményvesztetten ültek le a buszmegállóban, és elkezdtek arra járó autósokat stoppolni, akikhez intézett első kérdésük az volt, hogy ők most hol is vannak? Ezzel a módszerrel sajnos az első három helybéli anyázása volt a válasz, meg hogy szórakozzanak mással. Végül egy megértő wartburgos elmagyarázta a helyzetet, saját autóstérképét használva. Bélát a többiek kizárták a kommunikációból, így sikerült lokalizálni pozíciójukat, majd rövid, két órás könnyű gyalogmenettel visszataláltak autóikhoz, Berzencén.

Mivel igen sok időt vesztettek, késésben voltak. Visszaérve a Balaton-Felvidékre, gyors átöltözéssel és a hazai palacsinták csomagolásával alig bíbelődve, Bélánk enyhe késéssel ért vissza a laktanyába, hullafáradtan. Ez mindenképpen szerencsés volt, mert késése miatt az őrszolgálat nagyobb adag sápot szedett le a palacsintákból, mint szokott, de nem volt ereje tiltakozni. Megúszva a késést, a legénységi körletben lerogyott az ágyra és elaludt.

Másnap első dolga volt „munkahelyén”, a térképszobában tüzetes vizsgálatnak alávetni a visszacsempészett, kissé megviselt térképet. De valami nem stimmelt a határ menti településekkel! Igen, rosszul vannak a falvak nevei! – fedezte fel. Kolumbusz érezhetett így a Santa Maria fedélzetén, meglátva a zöldellő idegen partokat. Béla felettese, egy százados, unott arccal hallgatta fejtegetését a szörnyű hiba felfedezéséről, majd így szólt:

– Bélám, a Magyar Honvédségben is működik elhárítás, és az ellenség megtévesztésére sok térképet úgy gyártunk, hogy a határ melletti falvak neveit szándékosan összecseréljük a térképen – az ellenség megtévesztésére! Képzeld el, milyen támadást lehet az így megszerzett térképpel folytatni ellenünk!

Bélának nem kellett elképzelnie; egészen friss élményei voltak a tárgykörben …

76 hozzászólás

 1. 68nyara — 2009-10-07 20:04 

@dozark: érdekel persze.

 2. AOS — 2009-10-07 20:35 

Én csak arra emlékszem amikor kidobtak minket ’92-ben a ’68-ban készült térképekkel, hogy találjunk vissza a semmiből a valahova……

Amikor pedig lázadás volt, mert semmi tereptárgyat nem találtunk meg – többek között azóta a patakot is leaszfaltozták – azt a nagyszerű választ kaptuk, hogy a tájékozódáskor figyelembe kellett volna vennünk az elmúlt időt…

Na ja…. 25 év változásait….

 3. Schulteisz, az ikrek — 2009-10-07 21:02 

tiboru:Nagyon jó a blog, bár nem voltam katona, de jókat szoktam röhögni a történeteken!
Nyáron jártam a Hirsovai hídon, ott még kint van a fényképezni tilos tábla, de szerintem azért, mert az unióban ilyen szar állapotú 2×2 sávos híd még egy nincs, amin ráadásul fizetni is kell!

 4. Mityu — 2009-10-08 04:56 

Hmm, valami ilyesmi KRESZ tábla jelezte a fotózás tiltását anno:

takacsvera.hu/kepek/tilos.jpg

 5. spájdernecc — 2009-10-08 05:22 

@68nyara:
a román térkép inkább volt futurisztikus álomvetület :)
Valahol Korond környékén bóklásztunk, már nem tudom hiva akartunk menni, vásároltunk egy helyi kiadású térképet, mert hát csak jobban tudják.
semmi gond, remek aszfalt út, egészen a folyóig. De hol van a híd?
Öreg móc röhegve: Rajzolni könnyebb, mint építeni

 6. 68nyara — 2009-10-08 08:47 

@Mityu: nem,nem ez egy korai változat, ami nem is szabályos. Majd keresek egy olyat ami benne volt a könyvben is.

 7. 68nyara — 2009-10-08 08:51 

@spájdernecc: Igen, az út ami nem létezik, azok jók voltak kint. Mi is csapattunk egy (igaz sárga) úton, valahol Erdélyben. Aztán egyszer csak elfogyott az út, csak egy patak ment tovább (szabályos patak, csörgedező vízzel, kavicsokkal, partján lapulevelek..) ott kérdeztük az egyik helyit, hogy hol az út? Mondta, hogy megyünk a patakban úgy 500 m-t, aztán meglesz…:-)

 8. dozark — 2009-10-08 09:53 

@68nyara: Na, ahogy ígértem, itt az impresszum, illetve a térkép nyugati oldala ízelítőnek, hogy hogyan is néz ki.

box.net/shared/ii0fonzoxf

box.net/shared/ni81r0bx1p

 9. Szalacsi_Dezső — 2009-10-08 17:44 

És mi a helyzet a térképekkel egyidős szavatossági idejű M zárolt konzerv rakott és töltött káposztákkal?
Egyszer mi is eltévedtünk Rezi környékén Rozs törzselvtárssal. Azér’ tudom azóta is úgy, hogy Rezi Veszprém megyében van. :-D

 10. spájdernecc — 2009-10-08 18:03 

@Szalacsi Dezső:
Rozs főtörzzsel megállt az idő olyan 76 körül
akkoriban csatolták vissza a Keszthelyi járást Zalához.
Az M zárolt készlez cseréjét abból lehetett észrevenni, hogy “páncélos”vacsora volt

 11. Szalacsi_Dezső — 2009-10-08 18:24 

@spájdernecc:
Mivel kaszálják a Rozst?
Géppisztollyal.
Ezzel a gyenge viccel vigasztaltuk magunkat az action közben. :-)

 12. 68nyara — 2009-10-08 18:59 

@dozark: köszi, most már megvan, hogy ez melyik

 13. hungaryhonvéd — 2009-10-08 19:08 

@Szalacsi Dezső:

Jelentem nagy hányadát még 2003-ban megettük! =)
Egervölgyben éles lövészet-, és szétrajzáskor alapkiképzés után!

 14. dozark — 2009-10-08 20:07 

@68nyara: Képben lehetsz, így az eddigiek alapján is, meg hogy erre is rávágod, hogy ismerős. :-)

Egyébként egy ismerősömtől kaptam 1999-ben, nagyszülei padlásán találta.

 15. Csavarhúzós — 2009-10-08 20:59 

Nálunk fordítva történt a csempészés: Bakony turistatérképet csemésztek be egyes előrelátók. Vittük magunkkal a hegyi kiképzésre, Rezibe. Aztán amikor az volt a napi feladat, hogy egy A4-es lapra rajzolt azimut és távolságadatok alapján tegyünk egy kb. 20 km-es kört, akkor elő a turistatérképet… Parancsot megtagadni nem szabad, de eltévedni, hülyének lenni elemi jog – a térkép segített az eltévedés helyes irányát megállapítani :-)
Az első kocsma előtt mondjuk ott állt egy VÁP-os kocsi, így azt kihagytuk, további eltévedési irányokat kerestünk, szóval így is megvolt egy jó túra…

Hozzá tartozik még, hogy eredetileg a szakaszparancsnok őrmesterünk lett volna velünk, de ő mestere volt a lógásnak, egy “rigó” lett volna a parancsnokunk, de ő meg beteg lett, így indítottak minket szabadjára, mert szakasztársak meggyőzően mondták, hogy ők föcis előfelvételisek, kenik-vágják a tájékozódást.

A másik érdekes, hogy a hivatásos állomány által vezetett csapatok sem jeleskedtek a pontok megtalálásában, így semmi retorzió nem lett.

 16. dozark — 2009-10-08 21:12 

Egy azimutmenetet (kétfős csoportokban mentünk) egyszer leegyszerűsítettünk, mivel tudtuk, hogy a töréspontokon nem lesz senki, útbaindítanak minket, aztán a “felügyelők” átvonulnak a célhoz. Volt úgy 8-10 töréspont, megkaptuk az adatokat, négyen félrevonultunk, és üres papírlapon gyorsan megszerkesztettük a menetvonalat. A cél a rajttól úgy 6-800 m-re volt, hogy azért ne teljes hurokjáratban közlekedjünk, egy, már induláskor könnyen azonosítható útkereszteződés. Elindultunk a kezdő irányba, beértünk az erdőbe, ahogy eltűntünk, irány a cél, kis ráhagyással, hogy azért mindenképpen irányból érkezzünk majd. Az irányba állás előtt lepihentünk, megvártuk, míg az előttünk indulók elhaladtak előttünk, kivártunk egy kicsit, elköszöntünk négyesünk másik két tagkától, aztán beballagtunk. Ha esetleg az előttünk indulók elrontottak volna valamit, arra is volt időszámvetésünk, hogy tőlük függetlenül mikor kell indulnunk a dicsőségért. :-)

 17. gitáros — 2009-10-09 00:33 

Hehe, a térképtitkosítás maga volt a csoda.
A polgári térképészet elkészítette a légifényképeket, majd azok átkerültek a katonákhoz. Mert ugyebár a fényképen minden ott van, az is, ami a készítendő polgári térképen nem jelenhet meg.
És itt kezdődtek a komoly fejtörések, miszerint hogy jelöljék meg/töröljék ki a titkos objektumokat úgy, hogy azok jellege és holléte a civil térképészek előtt is titok maradjon… :)

 18. dozark — 2009-10-09 11:57 

@gitáros: Nekem szülővárosomról van egy légifényképem, rajta van a volt szovjet laktanya is, mivel előhíváskor előtte leszedték a takaró elemeket, látszik is a nyomuk.

 19. Zig Zag — 2009-10-09 12:20 

@tiboru: nekem meg volt egy kedves kollegám valahol, aki egy szövetséges országból jött és imádott fényképezni. aztán mikor már jó ideje nem dolgoztunk egy helyen hallottam, hogy a kedves kollega megint a fényképészeti hobbijának hódolt egy szomszédos országban: valami virágokat vagy miket fényképezgetett, csak a háttérben ottan volt egy laktanya, meg katonai izék. ez még nem is lett volna baj, csak hát jól el is fogták és bevágták a dutyiba, ahol zavaros történeteket adott elő a fotózásról, a virágokról, meg a háttérről. ha a sztori helyes változatát ismerem, akkor két hétig rohadt valami frankó foximaxiban, aztán kiengedték. talán úgy gondolták, nem tesz jót a csatlakozási tárgyalásoknak, ha az illető még mindig náluk vendégeskedik :)

 20. 68nyara — 2009-10-09 12:49 

@dozark: Ja, bakonyi témából írtam a szakdolgozatom. A kutatástörténetnél azt hiszem több időt töltöttem térképtárban és levéltárban mint egészséges, ami a dunántúlról megjelent térképen az azt hiszem átment a kezemen. :-)

 21. dozark — 2009-10-09 19:21 

@68nyara: Nem rossz dolog az részletesen megismerni egy részt az országból. Volt még egy “térkép”, nem tudom, azt láttad-e, a Központi Gyakorló- és Lőtérről (ha ez a neve) készült, 14 szelvényből állt, 1:10 000 a méretaránya. Laktanyákban szóróanyag volt, el sem kellett vele számolni, viszonylag használható volt.

 22. tiboru — 2009-10-09 20:50 

@Zig Zag:

Ejnye, pedig a természetfotósokat mindig is kedveltem :-)

 23. Zig Zag — 2009-10-11 16:59 

@tiboru: én sem mondtam, hogy nem kedvelem a természetfotósokat. jól el is vettem egyet :)

 24. htibi — 2009-10-12 18:48 

Hello ! Látom sokakat érdekel a téma.A National geographic szeptemberi számában van egy kitűnő cikk a térképész témához (térképkészítés az átkosban). akit érdekel annak szívesen elküldöm !

 25. dozark — 2009-10-12 22:23 

@htibi: Én szívesen fogadom, előre is köszönöm!

 26. schlumbergerna — 2009-11-13 09:13 

@htibi: Köszönöm szépen, ha elküldöd! Én is térképbuzi vagyok…
Elektronikus formában megvan a 25000-es térkép az egész országról, és 10000-es a Dunántúl északi területéről, azaz kicsit több: az a rész, ahol ÉDÁSZ ad villanyt :-) Zeket meg én tudom népgazdasági hasznosításra felajánlani.

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.