Ahogy a szólás is mondja: nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk. Ahogyan azt látni fogjuk, a fizika alaptörvényeinek ismerete – valamint az idejétmúlt VIII. (református) parancsolaton történő átlépés – nagymértékben megkönnyítheti egy századnyi katona téli hónapjait.

Időpont és helyszín a nyolcvanas évek első fele, egy szomszédos (akkor is és most is szövetséges, csak másként) állam hadserege.

Az energiatakarékosság jegyében nem fűtöttek a laktanyában (úgy lehettek vele, hogy hetven katona egy hálóban majdcsak felmelegíti a levegőt éjszakára). Jelentem: nem igazán sikerült, decemberre reggelre már megfagyott a víz a pohárban. Na nem fenékig, de egy olyan frankó jégréteg ott úszkált a tetején.

Volt egy nagy cserépkályha a terem közepén (radiátorok voltak ugyan, de már három éve nem fűtötték fel őket), de hiába loptunk fát a közeli pályaudvarról (mert ellátmányilag nem kaptunk egy köbcentit sem), nem akart begyulladni; visszatolult a füst, mindent beborított és letagadni sem lehetett: a tűzgyújtók ilyenkor mindig kaptak 48 óra fogdát.

December közepére olyan kurva hideg lett (odakint –20 lehetett), hogy egyre nehezebben bírtuk. Volt egy srác, aki kohómérnökire jutott be (előfelvételisek voltunk) és ő azt mondta, mint kvázi szakember, hogy szerinte a kémény van eldugulva, de megoldható, ha van rá akarat.

Nosza – mondtuk – , ha csak akaratra van szükség, az van bőven; ha sikerül különösebb balhé nélkül befűtenünk, akkor négy, egymást követő eltávon a század állja a piaszámláját.

Merész ígéret volt, mert a legény olyan vidékről származott, ahol az ötven fokos pálinkánál gyengébbet csak az oviban isszák, és ott is csak a kiscsoportosok.

A gyerek a legközelebbi eltávján hozott otthonról jó egy-másfél liternyi elég illékony folyadékot (az anyja kozmetikusként dolgozott; szerintem lenyúlta az egész szövetkezet minimum egyéves acetonos körömlakklemosó-ellátmányát), és egy vasárnap délelőtt (miközben mi falaztunk neki) nekilátott a melónak: fokozatosan belocsolta a cuccot a kályha égésterébe, majd amikor szerinte a gőzök már elérték az eldugult kéményt, vett egy mély levegőt és bedobott egy szál gyufát.

Hatalmas, mély, elfojtott morajszerű robbanás hallatszott, a kányha mindkét ajtaján egy-egy lángcsóva csapott ki, s ezzel egyidőben a kéményből úgy két köbméter hamu, korom és döglött, megaszalódott és mérsékelten büdös madártetem lövellt ki, gyakorlatilag beborítva az alakulóteret (ide értve egy totál újonc szakaszt is, akiket ott szopatott az őrmesterük a hálónk előtt), bemocskolva az összes ablakot és falat, de maga a kályha nem robbant szét!

Nagy cirkusz lett a dologból (de a tisztek röhögtek; láttuk, amikor a kötelező üvöltözés után elfordultak), az egész századot megfenyítették, három napig takarítottunk (megismétlem: kint mínusz 15-20 körül mozgott a hőmérséklet…), de onnan kezdve megengedték, hogy „otthonról hozott” fával és szénnel minden este befűtsünk a máskülönben innen kezdve tökéletesen működő cserépkályhába.

(Azért „otthonról hozott”, mert hivatalból semmi fűtőanyag nem volt, azt meg nem mondhatták ki nyíltan, hogy lopjatok magatoknak. De persze loptunk; óvatos becslésem szerint február végéig eltüzeltünk legalább két, a laktanyával szomszédos pályaudvar egyik mellékvágányán álló, régi típusú vasúti tehervagont, azaz ennek faanyagát, és jó napokon szén is akadt, de ahhoz néha bizony lakatot kellett leverni az ugyancsak közeli mezőgazdasági gépészeti állomás különféle raktár- és pince-ajtajairól, ami már elévült, ezért merem elmesélni).

A vasutasok szartak az egészre; vagy nem tűnt fel, hogy a tél folyamán elfogyott két vagon, vagy nem mertek a hadsereggel ujjat húzni. A mezőgépészek már pofátlanabbak voltak: kétszer be is panaszoltak a laktanyaparancsnoknál, de annál közelebbit, mint hogy kék egyenruhában voltak a tolvajok, nem tudtak.

Az ezredes meg mondta nekik, hogy neki cakkpakk van vagy nyolcszáz kék egyenruhás katonája, valami közelebbi kéne. Mivel volt annyi eszünk, hogy az előfelvételis státuszt jelentő cikkcakkos sávokat minden ilyen akció előtt levettük a vállapokról, tehettek egy szívességet.

Persze formailag mindkét esetben jól ledorongolták az egész ezredet, de aztán az egész elcsitult, mi meg fűtöttünk ezerrel; nálunk volt a legmelegebb egész télen.