109. – Határőr mindennapok


Nedecz
a 16-17 évvel ezelőtti sorállományú határőrök mindennapjait színesebbé tevő eseményekről mesél mai posztjában, amit áthat a nosztalgia és a (majdnem) mindent megszépítő idő hangulata. Kétségtelen: a nyugati határszélen annó izgalmasabb lehetett szolgálni, mint egy közép-magyarországi laktanyában.

1992-93-ban még létezett a „hagyományos” határőrizet. Akkor már erősen a végét járta, de nekünk – mármint a sorállománynak – senki nem szólt erről. Vagy mert az elöljárók sem tudták – amit kétlek –, vagy mert nem akarták az orrunkra kötni, amit viszont megértek…

Jómagam májusi vonulás voltam. Zalaegerszegre kellett elvonatoznom azért, hogy állományba vegyenek, antitetánuszt kapjak és másnap indítsanak tovább Siklósra, alap- és szakkiképzésre (kincstári logika).

A kiképzésen megtapasztaltam a májusi vonulás „előnyeit”. A gyakorlótér kábé 6 kilométerre volt a bázistól, nagyobbrészt földúton. Reggel még a meleg előtt indultunk 8 óra körül, de aztán… Kevés vizünk volt – egy kulacs – és pótlást nemigen kaptunk belőle. Nincs nagyobb öröm a porban és melegben történő harcászatnál, az unalmas fejtágításoknál és a LŐKI-nél. A lövészet legalább érdekes volt. Na és persze „haza” délután egy óra körül, a legnagyobb melegben, rendszerint futólépésben vagy futva, hogy az ebédet elérjük.

Úgy emlékszem, hogy négy hét volt az alapkiképzés. Boldog voltam, hogy vége volt. Azután következett a szakkiképzés. Belőlem szakácsot próbáltak nevelni, több-kevesebb sikerrel; mindig azt mondtam, hogy én más kárán tanultam meg főzni…

Augusztus elején kerültem el onnan. Bajánsenyére vittek, három hónapot ott töltöttem el, majd november elején kerültem Kőszegre.
     
Sokan „megvetnek” érte, de én szerettem határőr lenni. Valahogy egy nagy családba került be az ember. Az elöljárók nagy többsége emberséges volt, senki nem a szívatással volt elfoglalva. Azért volt pár kivétel, nevek említése nélkül. Az ember ott értelmes munkát végzett. Úgy éreztük, hogy a feladatunkat lelkiismeretesen végre kell hajtani. (Itt is volt kivétel, persze…)

Lehetett linkelni szolgálatban, de ha egy határsértő a szolgálat alatt átcsúszott a szakaszon és a túloldalon elfogták, annak nagyon könnyen ügyészség lehetett a vége. Mondjuk, ez a ritkább eset volt, valószínűbb volt egy éjszakai találkozás egy ilyen „könnyített” szolgálat alatt valamelyik elöljárónkkal. Ennek többnyire a hazamenetel látta a kárát, amiből úgysem volt sok.Nekem egy oldal és egy sor telt be a könyvem ezen részében egy év alatt mindennel együtt.

Én szakács voltam, ezért viszonylag keveset voltam szakaszon. Folyton evett a fene, hogy ez ne így legyen – mindig rágtam az elöljárók fülét ez ügyben – , de ez csak részben sikerült. Ha kimehettem, az nekem szinte élvezet volt: nem éreztem munkának a dolgot, inkább egy érdekes kirándulásnak. (Persze volt olyan, hogy szidtam magam a -20 fokban, a nyolc órás szolgálat alatt…)

Nekem többnyire csak a határzárás jutott. Az embert rendszerint éjszaka, a legmélyebb álmából riasztotta a sziréna, de olyan hanggal, hogy a holtak is elmenekültek volna.

Szaggatott jel az ÜCS jele volt – üldözőcsoport –, többnyire ez előzte meg a folyamatos ZCS – zárócsoport – jelet.

Az ÜCS egy kijelölt csoport volt pár emberrel és egy kutyával, de a zárásra mindenki ment, aki csak mozgott. Az ember a saját kárán tanulta meg, hogy úgy vetkőzzön le este, hogy két mozdulattal fel tudjon öltözni. Ha nem, akkor megfagyott szinte, mint én egyszer… Öltözés után rohanás a fegyverért és a lőszerért, aztán fel az IFA platójára. A riasztástól számítva körülbelül 5 percen belül el is indultunk.

Az ilyen zárásokat szerintem az egész város jól hallotta. Ordítottunk a platón, mint a sakálok. Utólag csak az adrenalinnal tudnám ezt magyarázni. Egyszer szakaszon volt szerencsém egy zárást éjszaka végighallgatni: az őrstől vagy másfél kilométerre is hallottam az ordítást…

A zárást arra a szakaszra tették le a határvonalra – vagy a közelébe –, ahol a járőr a mozgást észlelte. Az ÜCS pedig belekergette a delikvens(eke)t a zárásba. Nem tartott sokáig; rendszerint úgy 20 percig, de nagyon élveztük.

Úgy egy hónappal a leszerelésem előtt történt a következő kis kalandom, eltávom előtti éjszaka, egy sofőrrel közösen.

Reggel öttől volt könyvünk, de az élvezetek előtt még egy szolgálatot le kellett húznunk együtt, 20 órától 04 óráig, nem túl messze a határátkelőtől, a műút mellett. Fél kilencre értünk ki és váltottuk le a kollégákat. Ezután elhelyezkedtünk az álcában (a lehetőségekhez képest kényelmesen, két fatuskón) és beszélgettünk, miközben kétfelé figyeltük az utat. Óránként be kellett volna jelentkeznünk a rádión, de az – természetesen – beadta a kulcsot. Ez egy – orosz viszonylatban – kicsi háti készülék volt, az elemeket pillanatok alatt állandóan lemerítette. Senki nem zaklatott minket. Békés, nyugodt áprilisi hétköznap este volt, gyér forgalommal.

Éjfél felé kezdett kissé visszaütni a nagy nyugalom. Elkezdtünk kókadni. Remélem, már elévültek a dolgok, úgyhogy leírom: a sofőr srác „éjszakai légtérmegfigyelésre” rendezkedett be, és én sem voltam túl üde a tuskón ülve…

Egy óra körül feltűnt egy autó az úton, feltűnően alacsony sebességgel a határátkelő felé tartva. Felkaptam a fejem, mert ez elég szokatlan volt ott, abban az órában főleg. Szinte az álca előtt hirtelen lassított és megállt. Pont egy utcai lámpa alatt sikerült ez neki, úgyhogy nagyrészt láttam mindent, a bozót csak részben takarta. Ekkor már keltettem a társam. Ajtócsapkodás, futó lábak az avarban, majd az autó csikorgó gumikkal elindul. Mi ketten kétfelé kirontunk az álcából, a fegyvert csőretöltjük – vaklőszerrel, de ezt a határsértők nem tudták – és ordítunk magyarul és németül, hogy állj, kezeket fel, stb.

Egy bokor mögött találtam meg az illetőt, guggolva. Mivel sem az ordításra, sem pedig a fegyver csövécvel való noszogatásra nem reagált, ezért kissé segítettem neki a lábammal lemenni azt a pár métert a domboldalon. Persze azért nem rúgtam agyon; a nyelvi akadályokat könnyű így legyőzni.

Kituszkoltuk az aszfaltra és széttárt végtagokkal lehasaltattuk. Motozás. Én addig a fegyver csövét  finom pszichológiai érzékkel az elfogott tarkójához érintettem. Nem volt nála semmi, csak pénztárca pár márkával, papírok – román volt – cigaretta és némi étel. Mikor ezel megvoltunk, próbáltunk rádiózni az őrsre, de persze sikertelenül.

Rövid tanakodás után indultunk, hogy bekísérjük a mintegy 300 méterre található határátkelőre. Bilincsszíj a kézre és indulás. Öt méter után a bozótból előlépett egy másik alak, magasra tartott kézzel valamit románul kiabálva. Addig észre sem vettük…

Menet megáll, régi ügyfél visszahasaltat, új ügyfélre fegyver ráfog. Magunkhoz intettük, őt is lehasaltattuk és megmotoztuk. Nála is csak személyes dolgok voltak.

Megpróbáltunk újra rádiózni, de nem ment. Két emberrel nem mertünk elindulni az átkelőre, úgyhogy fekve maradtak az aszfalton. Vártunk, legrosszabb esetben addig, míg a váltás nem jön, de inkább valami járműre számítottunk, akivel-amivel tudunk az átkelőre üzenni. De ez éjszaka, egy és két óra között ritka volt…

Vagy fél óra telt el, mire jött egy kamion Kőszeg felől. Leintettük és megkértük, hogy szóljon. Kábé 10 perc múlva egy osztrák rendszámú Golf jött befelé. Kézzel-lábbal, de őt is visszaküldtük. Újabb 10 perc múlva jött egy Lada kifelé. Őt is megkértük. Pár perc múlva visszajött és szólt, hogy minden sínen van.

További 10 perc múlva a műúton megjelent az UAZ-unk. Mikor megállt, a bokrokból még két alak jött elő, feltartott kezekkel. Őket sem láttuk addig.

A négy ember be lett tessékelve az UAZ hátuljába, egy katona és egy kutya közé, majd elindultak az átkelő felé. Negyed óra múlva lassúmenetben jöttek vissza, mögöttük azzal az autóval, ami kitette a határsértőket. A civil autóban hátul ült a katona és a géppisztolyt a sofőt tarkójához nyomva terelte őt az UAZ után.

Négy órára beértünk szolgálatból. Egy szabályos kihallgatás fogadott minket: mi, mikor, hogyan történt, mit láttunk? Az embercsempészre nem sikerült semmit rábizonyítani, hiába esett rá a szúrópróba alapú autószétszedés az átkelőn, az elfogástól függetlenül. Nem tudtuk a rendszámát, nem volt mivel megfogni, mindent tagadott. A többiek sem vallottak rá… Őt később el kellett engedni, a négy embert pedig elvitték Szombathelyre.

Mi pedig tele adrenalinnal, friss sikerélménnyel loholtunk a vonathoz öt óra után…

Ezúton is kívánok minden szerzőtársamnak és olvasónknak boldog ünnepeket!
A karácsony a családé, úgyhogy utána találkozunk :-)

tiboru

171 hozzászólás

 1. StarsnStripes — 2011-05-13 15:36 

Köszi rendben. Nem csak képeim vannak hanem BM HÖR archivum anyagaim – amit bárki megtalálhat a neten ami sok időmbe tellett de érdekes és gondolom benneteket is érdekel(het).
Ami nagyon tetszik ezen az oldalon az a sok érdekes személyes és szolgálati tapasztalat élmények mint HÖRök és az hogy ez a blog kicsit betekintést nyújt a nyugati HATÁRŐRÖK akkori hétköznapi életébe. A keleti határ soha nem érdekelt csak a nyugati :).
Egyetértek, hogy katonák voltatok, szolgálatot teljesitettetek becsületes módon, télen, nyáron, esőben, sárban vizben, fagyban.
Sárdobálásnak itt helye nincs.
Ami viszont nagyon jó hogy a rendszerváltás után ma már nyiltan lehet a személyes tapasztalataitokról beszélni ami 1989 elött sok esetben hadititoknak szolgálati titoknak számitott és a “fecsegés” komoly büntetéssel, hadbirósággal járt. Ezt minden magunk korabeli tudja és elismeri.
Még annyit, meg kisgyerek voltam amikor a 60-as években láttam a Prinz a katona c. sorozatot amiben Ernyei Béla volt a főszereplő. Ha emlékeztek volt benne egy epizpód ahol egy pesti maszek boltos disszidálni akart nyugatra az osztrák határon át a Fertő tónál.
Az a film mély benyomást keltett bennem mint gyerek. Aztán később a 70-es években találkoztam azzal a szóval először hgy “vasfüggöny”.
Emlékszik itt valaki a Prinz a katona sorozatra? Nekem annyira tetszett hogy megszereztem az egész sorozatot DVD-n.
Ennyit mostanra, sziasztok ….pardon PIHENJ :)

 2. StarsnStripes — 2011-05-13 21:25 

A Magyar Népköztársaság Alkotmánya
1976. évi I. törvény a Honvédelemről

III. fejezet
A fegyveres erők feladatai
16. § (1) A fegyveres erők: a Magyar Néphadsereg és a Határőrség. A polgári védelem katonai állománya a Magyar Néphadsereghez tartozik.
(2) A fegyveres erők feladatai:
a) a Magyar Népköztársaság területének, függetlenségének, szocialista állami, gazdasági és társadalmi rendjének, valamint békéjének védelme külső támadással szemben;
b) a Magyar Népköztársaság államhatárainak őrzése;
c) a nemzetközi szerződésekből folyó katonai kötelezettségek teljesítése;
d) a honvédelem szempontjából fontos létesítmények őrzése és más hátországvédelmi feladatok ellátása;
e) közreműködés az állam- és közbiztonság védelmében;
f) közreműködés a polgári védelem feladatainak ellátásában;
g) segítségnyújtás elemi csapás vagy egyéb közveszély esetén;
h) közreműködés a népgazdasági feladatok végrehajtásában, valamint
i) részvétel az ifjúság nevelésében.

 3. StarsnStripes — 2011-05-18 19:10 

Sziasztok, nyitottam egy új topikot
itt forum.index.hu/Article/showArticle?t=9208721

a nyugati határ, határsáv HÖRséggel kapcsolatos témában ahol mindenki szabadon feltehet képeket és megoszthatja személyes élményeit (határőr vagy polgári személy).
Igy nem kell megkérni az itteni oldalgazdát hogy tegye fe a képeket.
Elég sok anyagot gyüjtöttem össze, mindenkinek akad valami érdekesség igérem.
Üdv mindenkinek.

 4. Szkv — 2011-06-02 13:58 

Szevasztok Bajtársak, Kelettől–Nyugatig, Fegyvernemre való tekintet nélkül.
Mivel a következő pár soromnak nem találok külön posztot, így ide írom következőket. Akik olvassák, azok korukra való tekintettel “elmélkedjenek” rajta, mivel minden korosztálynak van meg felelő rész.

A FÉRFI OLYAN MINT A VONAT.

20 ÉVESEN: OLYAN MINT A SZEMÉLYVONAT,MINDEN ÁLLOMÁSON “MEGÁLL”.

30 ÉVESEN: OLYAN MINT A GYORSVONAT, CSAK NAGYOBB ÁLLOMÁSOKON ÁLL MEG.

40 ÉVESEN: OLYAN MINT AZ EXPRESSZVONAT, CSAK NAGYVÁROSOKBAN ÁLL MEG.

50 ÉVESEN: OLYAN MINT A GŐZMOZDONY, ERŐS DE GYAKRAN ÁLL VIZET VENNI, ÉS GŐZT FEJLESZTENI.

60 ÉVESEN: MÁR RITKÁN INDUL ÚTNAK, INKÁBB A MEGTETT KILOMÉTEREKRE, ÉS AZ ÁLLOMÁSI FORGALMISTA HÖLGYEKRE EMLÉKEZIK.

Utóirat: Egy év és számomra az utolsó bekezdés lesz a mérvadó.
Jut eszembe Kabos művész úrtól a következő: HATVANON túl GYÖNGYÖS felé az ember már többször nézzen a lába elé.

 5. vén betyár — 2011-06-02 14:29 

@Szkv:
Azt halottam, hogy
a 20 éves ffi HEVES megye,
a 30-as VAS megye,
a 60-as TOLNA, de nem megye…

Erőt, egészséget, jól álló tehetséget!:)

 6. Szkv — 2011-06-02 15:12 

@vén betyár:

Jó a hasonlat. Az eredmény ugyan az.

 7. Szkv — 2011-07-19 19:18 

Első eltávozás.

Sok.sok érdekes esemény már meg lett írva, de az első eltávozásról még nem találtam bejegyzést. (lehet hogy tévedek)
Eskütétel után csoportosan, két részben mehettünk az első eltávozásra. Nagyon vártuk, és igyekeztünk mindent megtenni a cél érdekébe. El jött a nagyon várva várt nap. Körletet rendbe tettük, borotválkozás után, kimenőruha átvétele megtörtént. Életemben sokszor éreztem aszt, hogy vannak pillanatok amikor nagyon lassan megy az idő, de akkor abban a helyzetben az a fél óra várakozás, az eltávozás kezdetéig rettenetesen hosszúnak tűnt. Ilyen érzés a leszerelés és a nyugdíjazásom előtti, utolsó napon volt.
Alapos ellenőrzés után végre kimehettünk azon a kapun, amelyen nyolc héttel előbb civilként vittek be bennünket, és csak gyakorlatra jártunk ki. A kaput elhagyva az idő “szárnyakat kapott”, mert az a két nap iszonyatos gyorsan eltelt. Vissza térés a “Vörös bika szállóba” már nem volt olyan hangulatos. Szigorú ellenőrzés a kapunál és irány a körlet, és jelentés a Szd ügyeletesnek hogy az eltávozásról esemény nélkül bevonultam.

 8. Szkv — 2011-08-09 14:10 

1972–1974 között az MTV filmet készített HATÁRŐRÖKRŐL, “Ének a végekről” címmel.
A film bevonulástól leszerelésig, végig kíséri egy HŐR Raj minden napjait.
Ki tud róla közelebbit?

 9. Szkv — 2011-08-16 14:40 

Augusztus 6-án Kelempájsz bajtárssal, Szombathelyen felkerestünk kettő egykori HATÁRŐR tisztet akik nagyon jó egészségnek örvendenek. Poharazgatás közben sok sok emléket felidéztünk. Az emlékek a “másik” (Hivatásos) oldalról nézve is megismerésre kerültek.
A sok emlék közül egy nagyon tetszett. (A többi is)
Az esemény még abban az időben történt amikor a gépjármű állomány országos szinten is kevés volt.
Az őrs pk-nak saját szolgálati lova volt, amit használhatott szolgálati útra. Pl ellenőrzés(Löket)céljára.
Mivel a pacik nincsenek ellátva Km órával, ebből kifolyólag időnként nem hivatalos célra is igénybe vette derék őrs Pk. Történt egyszer hogy az őrs Pk kölcsön adta a lovát a szomszéd őrs Pk-nak, aki szintén igénybe vette nem hivatalos célra. A szomszéd őrs pk a mai szó használattal élve elment csajozni, ami ugyan nem baj, a baj ott kezdődött, hogy a derék pacit a tulaj felesége felismerte és arra gondolt hogy az élete párja pásztorórán van. Ezek után az őrs Pk aszt mondta, hogy lovat és fegyvert kölcsön nem adok.

 10. Kelempájsz — 2011-08-17 08:35 

@Szkv: Úgy van! Nagyon jól sikerült a veterántalálkozó. A kutyás szakkiképzésen századparancsnokom volt egyikük: Ali bácsi, és ami különös örömömre szolgált, 34 év után VISZONTLÁTTAM PAPÁT! Róla a Lövészverseny kapcsán írtam. Mutattam neki a határkő formájú centitartómat, mindjárt el is akarta tenni, hogy kiteszi a kocsijába a szélvédőre, de tapintatosan vissza kellett kérnem tőle. Mégiscsak egy emlékem azokról az iőkről, afféle kabala.
Jó volt a visszaemlékezés, és jó volt velük találkozni, rendes fiúk voltak annak idején is. Örültek, hogy egykori katonáik nem felejtették el őket, és jó szívvel gondolnak vissza rájuk.
@nedecz: Nedecz Bajtárs! Voltam Bajánsenyén, megnéztük az egykori őrsöt. A volt tiszti lakásokban most is laknak, az őrs kapuja zárva volt, nem tudtunk bemenni, kívülről meg nem látszanak a legénységi épületek, így nem tudtunk fényképezni sem.
Bajtársi üdvözlettel: Kelempájsz tizedes

 11. Szkv — 2011-08-18 10:41 

1976 kora tavasszal “fejtágítás” céljából berendelték Szombathelyre az őrs parancsnokokat, valamint a tisztesek egy részét. Valami nagyon unalmas dologról ment a szónoklat, mert aki csak tehette igyekezett nem oda figyelni hogy ki és mit mond. Szünet után jó páran inkább a kantinba társalogtunk. Mi úgy véltük hogy senkinek nem hiányzunk és főleg azért mert a hátulsó sorban nem igen figyelték hogy ki van ott és ki hiányzik. a következő szünet után megtörtént a lebukás, mivel a mi őrs parancsnokunk is a “lógósok” közé akart elvegyülni és a kantin ajtón beszólt a “kétlábú törvénykönyv”, hát te mit keresel itt amikor már a szünetnek vége van? Beljebb jött és ekkor mi is a “látókörébe” kerültünk. Na mindjárt sorolta a hogy milyen fenyítést érdemlünk. Nem részletezem mert már az is meg tanulhatta aki nem abban az időben és nem Szombathelyen volt katona. “Nagyon szigorú” volt a kirótt büntetés, további szünetek alatt árgus szemekkel figyelt bennünket, nehogy újra lógást kíséreljünk meg.

 12. Szkv — 2011-08-18 14:03 

1974 augusztus egyik verőfényes napján alaki foglalkozáson a menetelést gyakoroltuk. Már nem emlékszem hogy hányszor mentünk oda–vissza mikor a szakasz pk helyettes megálljt vezényelt.
Megállás után, balra nézz vezényszó következett, majd megkérdezte hogy látják azokat a falba épített szobrokat?. Elég banbán válaszoltunk, hogy látjuk.
Nos “elvtársak” maguk akkor fognak leszerelni, amikor azok a szobor katonák leteszik a fegyvert.
Megjegyzem, azok a szobrok még mindig ugyanolyan helyzetben tartják a fegyvert mint azon augusztusi napon, pedig már eltelt 37 év.
Másik megjegyzésem: Amikor a fent leírt esemény történt akkor “már csak” 680 napunk volt a leszerelésig.

 13. Szkv — 2011-09-16 06:00 

Kötelező TV nézés.

Kiképzésünk alatt kötelező volt a TV nézés, de nem az amit egy egészséges ember szeretne nézni. Napirendben szerepelt a 19,20 h-kor kezdődő Tv híradó megnézése, amely szerves része volt a politikai “nevelésnek”. Annyira komolyan vették, hogy aki esetleg, valamilyen okból kifolyólag (Érdektelenség, alvás, beszélgetés) nem a műsort nézte, annak a fejére ütöttek. Velem gyakran előfordult hogy kaptam a kobakomra, mivel a Tv előtt ülve hamar elalszom. Ez a “jó” szokásom most is meg van. Már amikor sokadszorra elaludtam a TV előtt, kezdődött a lelki fröccs, amelynek témája az volt. Az a HATÁRŐR aki rendszeresen érdektelenséget (az elalvás is ide tartozott) tanúsít a TV híradó nézése közben, az hajlamos lepaktálni az ellenséggel.

 14. Kelempájsz — 2011-09-16 08:07 

@Szkv: Csakis a gaz impristák fizetett ügynöke lehet az, aki elalszik TV-híradó közben! Parancsmegtagadás, függelemsértés, zendülés, lázadás, esküszegés, a véderő bomlasztása, hazaárulás, kémkedés, katonai szolgálat alóli fondorlatos kíbúvás kísérlete: egy évtől öt évig, öt évtől kötélig. A legradikálisabban kell fellépni az ilyen befurakodott ellenséges elemekkel szemben, mindezt a saját érdekedben, részint hogy téged, részint hogy társaidat visszatartsa a hasonló cselekmények elkövetésétől, mert a kis baj nagy bajt szül. Kegyelem esetén lőpor és golyó, mégiscsak katonáról lévén szó, ámbár az ellenséggel való lepaktálás miatt inkább a kötél lenne jogos, lefokozással és kivégzés előtti megszégyenítéssel. Nagy szerencséd van, hogy Haynau humánus ember volt, mert még ennél sokkal több bűncselekményt is rád lehetne bizonyítani, például ha csoportosan alusztok el a TV előtt, fennáll a bűnszervezetben történő elkövetés, amiben te vagy a főkolompos. Üdv: Kelempájsz

 15. Kelempájsz — 2011-09-16 08:37 

@Szkv: Ja, és még valami, majdnem elfelejtettem: soraidból kiderül, hogy visszesőként, ismételten elkövetted, elöljáróid jóindulatú figyelmeztetése sem használt. Ezek után neked is jobb, ha még idejekorán megteszik az adminisztratív intézkedést, és most állítanak falhoz, még mielőtt még súlyosabb büntetési tételeket kellene kiszabni rád, és megelőzhető az is, hogy az ilyen destruktív magatartás elterjedjen a helyőrségen belül. Bajtársi üdv: Kelempájsz

 16. szögyi — 2011-09-16 12:06 

@Szkv: Kölcsönlóval láttam olyat, amikor egy falusi állatorvos kért kölcsön egy lovasszánt, mert jött haza a felesége egyéves távolléte után. Vonat késett, állatorvos beült a restibe, probléma egy szál se a ló tudja az utat. Tudta. Végigvitte az alvó állatdokit meg a feleségét a falu négy kocsmája előtt, utána meg beállt a környék “kikapós” elvált asszonya háza elé.

 17. Szkv — 2011-09-19 08:24 

@Kelempájsz:

Voltam én másban is “visszaeső”.
Rendszeresen “lógtam” a reggeli torna alól, mégpedig a következő módon.
Takarodó előtt jelentkeztem külső körlet munkára (utca seprésre). “Vörös bika szálló” előtt a sepregettük a falevelet.
Ébresztő előtt tízperccel korábban keltünk és kényelmesen felöltöztünk. “Fegyvereinket” (seprű, lapát) magunkhoz vettük és egy raj Pk-val kivonultunk a takarítási hadszíntérre. Hadművelet fedőneve:Nyárfa levél volt, és így az “ellenség” vagyis a kapitalisták nem tudták hogy milyen akcióban veszünk részt.
A csatát minden reggel megnyertük, de a következő reggelre a kapitalisták újabb “támadást” intéztek ellenünk, mivel az úttest újra megtelt. “Kemény küzdelmünk” a reggeli torna végéig tartott, és ekkor bevonultunk. “Fegyvereinket” leadtuk és irány reggelizni, majd következett a napi foglalkozás.

 18. Szkv — 2011-09-20 07:12 

@Kelempájsz:

Ha Haynau “fél” szemével nézzük a cselekményeimet, akkor már kopasz HATÁRŐRKÉNT mindjárt az első alkalommal visszaeső voltam (most is), mert már kollégista koromban is elaludtam a Tv híradó alatt.

 19. Szkv — 2011-09-20 10:38 

@Kelempájsz:

De hogy még jobban “bomlasszam” a véderőt, leírok egy viccet.
Brezsnyev elvtárs annó megkérdezi a Török államfőt. Ti akik 150 évig Magyarországon voltatok, nem haragudtak rátok, nem úgy mint ránk ?.
Válasz.
Három dolgot figyelembe vettünk.
1). Nem hangoztattuk hogy ideglenesen tartózkodunk itt.
2). Nem erőltettük a nyelvünk megtanulását.
3). A Mohácsi vészt nem ünnepeltettük meg.

 20. Kelempájsz — 2011-09-20 12:04 

@Szkv: Ejnye, ejnye!!! Lám, a kis baj nagy bajt szült! Először csak elaludt a katona a TV-híradó közben, aztán megindult a lejtőn lefelé. Márpedig nem csak egy ország, hanem egy egész világrend védelmezőjeként állt azon a határon!
Egy katonának tudnia kell, hogy miért harcol, szilárd marxista ideológiával kell rendelkeznie, politikailag tisztán kell látnia, önmagát szüntelenül képeznie kell, erre fel is esküdött. Aki arra kapott parancsot, hogy nézze a TV-híradót, annak azt kell végrehajtania, az a szolgálata. Lám, hova vezetett a túlzott humánum és az engedékenység! Ha még idejében megteszik az “adminisztratív intézkedést” (kötél, golyó), elkerülhető lett volna a még súlyosabb bűnök elkövetése.
Végezetül én is mondok egy Brezsnyev-viccet:
A szovjet-magyar határon áll a magyar határőr, egy nagy zsíroskenyeret majszolva. A szovjet határőr nagyon nézi, már folyik a nyála, mire a magyar átszól neki:
-Látod, nekünk van zsíroskenyerünk!
Mire az orosz:
-Nekünk pedig van Brezsnyevünk!
A magyar:
-Na igen, de nekünk is lesz Brezsnyevünk!
Mire a szovjet:
-De akkor nem lesz zsíroskenyeretek!
Bajtársi üdvözlettel: Kelempájsz tizedes

 21. Szkv — 2011-10-03 08:07 

Ez Európa? kordon és lezárás volt az osztrák válasz az út hibára.
Mindez olvasható a Vas népe egyik számában.
Meg tekinthető illetve olvasható az interneten.
vasnepe .hu Első oldalon megjelenik a nyitóoldal rákattintva a következő oldal jobb oldalán található a legolvasottabb cikkek és ott olvasható az egész cikk.
Van egy külön véleményem de itt nem írom le.

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.