Vonatnál valóban létezik ez az előny,h van WC, igaz sokszor nem higénikus, de van és ez életet menthet. Láttam már olyan retyót vonaton, h min. egy vegyvédelmi öltözet kellett volna kívánatos. esetleg a szagok miatt gázálarc.

Mi eddig mindig vigyáztunk arra,h messzi útra lehetőleg vonattal menjünk pláne ha úti ellátmányt is viszünk mondjuk bort vagy sört. De megszívtuk már párszor, rövidebb 20-30 km-es etapokon mondván addig csak kibírjuk. Múltkor is Békéscsaba-Kondoros, vonat nincs busz van csak, 40 perc körüli menetidővel. De hát volt 50 perc a buszig mire mindenhonnan mindenki beért tehát kocsma és sörözés. Még a buszi indulás előtt WC, de maradt sör az útra is, és mikor leszálltunk a buszról pánikszerűen futás a bokrok közé (szép látvány lehetett busz beér megállóba ajtó nyíli, majd mint, aki megveszett ugranak le róla vagy 8-an és futás a kiserdő felé.

Kisdolognál ugyebár egyszerűbb, haverok mesélték ,h ők mikor Debrecenből jöttek haza és jól besöröztek a busz előtt ők feltalálták magukat, gyorsan megitták az útisört és a sörösüvegbe pisáltak,ha megtelt kiborították az ablakon.

Én a lacikonyhával fáztam rá. A kilencvenes évek elején volt valami kirakodóvásár Debrecenben, mikor éppen ott töltöttem az időt. Kimentem megnézni. Egy nagy sátorra az volt irva, hogy valami középkori vásár vagy középkori vigasság. Kiderült, nem csak a hangulat volt középkori, de a higénia is. A hatás leirhatatlan volt.
Bár mondjuk gondolhatam volna hogy baj lesz. Volt kint egy lepukkant hűtő, aminek az ajtajára egy kivágott cikket ragasztott a szakács hogy azt mondja: „Újra ölt a húsevő baktérium!”.

Faterom egyik katonatársa nem volt olyan szerencsés, mint a mai poszt szerzője. Majd elmeséltetem édesatyámmal megint az esetet, hogy beküldhessem, szerintem megér a sztori egy önálló posztot.

Mivel a mai történet az emberiség egyik kollektív élményéhez kapcsolódik, nekem is van egy sztorim. Az egész egy erdélyi túrán történt. A Fogarasi-havasok lábainál valami autós pihenőben álltunk meg, volt ott benzinkút is, a derék helyiek pedig mindenféle bodegákból árulták a portékájukat. Volt aki büfét üzemeltetett, volt trafik, meg egy olyan bolt ahol mulatós kazettákat lehetett venni (a román nyelvű muskátli zene egyből be is csalt a helyre:)). A brigád nagy része szétszéledt mivel majd fél órát álltunk. (Busszal mentünk, szóval elég sokan voltunk). Én örömmel konstatáltam, hogy nem kell még kisdologra sem kimennem a benzinkút mosdójába. Vidáman sétálgattam a pihenőben felállított vásári kavalkádban, ahol tényleg a mulatós kazettától a traktorig mindent lehet venni (tényleg volt eladó traktor is)A következő állomásunk Fogaras városa volt és el is indultunk, hogy a hegyi szerpentinen átkelve elérjünk a célhoz és megtekintsük az ottani várat. A gond az volt, hogy abban a pillanatban mikor leültem olyan érzésem támadt mintha valaki hasba szúrt volna egy vasvillával, hogy a beleim úgy feltekerje, mint ahogy a taljánok a spagettit szokták. Nagyot nyeltem és azt mondtam magamnak, hogy egy óra busz utat csak kibírok, legfeljebb a célállomáson elintézem amit el kell. Elindultunk és gyönyörű hegyi utakon kanyarogtunk, de én nem igazán tudtam értékelni a lélegzetelállító tájat, mert akkor éppen a rettenetes hascsikarástól nem tudtam megszólalni. A hegyi úton minden kanyarban jobban megfeszültek az érintett izmaim, éreztem, hogy nagyon ki lesz centizve a dolog és magamban azért fohászkodtam, hogy érjünk már oda. Ekkor viszont szörnyű dolog történt, feltűnt ugyanis a kanyarban a pokol két küldötte román sajtárusok képében. A busz utasai felkiáltottak, hogy „álljunk meg, és vásároljunk tőlük” Ebben a pillanatban éreztem, ahogy a halóveríték végigcsorog a hátamon. Megkezdődött a sajtvásárlás, én pedig ott ülve próbáltam elkerülni azt a szégyent amit a köznyelv kissé vulgárisan beszarásnak nevez. A helyzetem még azzal volt súlyosbítva, hogy pont az ablak mellett ültem és gyakorlatilag pont velem egy vonalban történt a vásárlás. A mentőötlet akkor született meg bennem, mikor azt láttam, hogy az előttünk ülő kedves idős házaspár nem tud választani két sajt közt és tétováznak. Én tudtam, éreztem, hogy nem tétovázhatok tovább. A mellettem helyet foglaló öcsémet felszólítottam, hogy engedjen ki, mert ha nem akkor mind ketten szívunk. Előre botorkáltam az első ajtó felé, közbe a pár üléssel előrébb ülő édesanyámat elérve felvázoltam mi az ábra. Ő fölöttébb empatikus volt s adott papír zsebkendőt és nedves kéztörlőt. Én megköszöntem és megkértem, hogy vegyen egy kis sajtot is :) A túravezető már túl volt a vásárláson így diszkréten közölni tudtam vele, hogy most csendben eltűnök ne hagyjanak majd ott. Ez után a buszról leszállva Rambo módjára bevetettem magam az erdőbe. Találtam egy erdei csapást és a nyomokból arra következtettem, hogy a két árus is járt már hasonlóan mint én. Ezután a természet lágy ölén megtörtént a katartikus élmény, melyet követően szinte újjászületve tudtam folytatni az utat

Én 1965/66-ban szolgáltam Szabadszálláson. 1956-ban gyermekként kijutottam Bansinba. Ez az akkori NDK segítsége volt a forradalom miatt Magyarországnak.1965-ben érettségiztem és szüleimmel ellátogattunk az NDK-ba. Felkerestük Bansint is, ahol csak egy un. FKK campingben sikerült sátrat állítanunk. Szép időt töltöttünk el ott és végül magunk is hódoltunk az FKK-nak (szabad test kultúra).’66 szeptember 1.-én bevonultam, hogy eleget tegyek a haza iránti kötelességemnek. Abban az időben még más viszonyok uralkodtak a hadseregben. Mivel nem kaptam eltávot, apám lehozta az elkészült nyári képeket, melyen bizony lehetett látni egy-két meztelen német asszonykát 2-3 mm.-re lekicsínyitve. A fésű, tükör, gombkészlet ellenőrzésén kívül szekrényvizit is volt, amikor Nagy Sándor törm. megtalálta a fotóimat és felfedezte, hogy a képen maga az erkölcsi fertő van. Hiába mondtam, hogy ezek „családi fotók”, nem hitte el, mert ilyen fertő csak a kapitalista, imperialista németeknél lehet. El is jutottam az elhárító tiszthez, akinek többször voltam kénytelen elmagyarázni, hogy nem jártam azoknál a kizsákmányolóknál, hanem a „családi képeim” a Német Demokratikus Köztársaságban készültek. Természetesen a képeket elkobozták és csak leszereléskor kaphattam vissza Bognár Pál hdgy. századparancsnoktól, aki a páncélban őrizte. Vannak még vidám történeteim, mert akkor még ilyen mosolyra fakasztó volt a katonaélet.

@_Nyuszi:

Nem hát férfiember állva szokott pisálni. :)

Egyébként érdekes, h van sok ZS kategóriás vígjáték, ahol férfiak nőnek öltöznek be különböző okok miatt és akár hónapokig csinálják úgy, h nem buknak le és mikor lebuknak az csak és kizárólag úgy történik ,h rajtakapják őket állva pisilésen. :)

Egy másik sztori is eszembe jutott amit egy mezőgazdasági gépész haverom mesélt. Ő az egyik tanárától hallotta. A sztori lényege, hogy a fickó szépen dolgozik a traktorral, de mivel reggel otthon maradt a derékszíja és a lecsúszkáló nadrág zavarta a munkában megkötötte bálamadzaggal. Mikor aztán a reggeli szalonnás tojás dolgozni kezdett akkor már nem tudta levenni. A tanár meg is jegyezte „fiúk ti traktorosok lesztek, mindig legyen nálatok bicska”

A nyolcvanas évek elején Bulgáriába utaztunk, Primorszkóba. A vonatról buszra a burgaszi autópályaudvaron szálltunk át. Az egyik haver mesélte, hogy előző évben a barátja a nagydolgát a bokrok és egy autóbusz között végezte. A csúcsponton a busz elindult és kb. több száz ember előtt gugolt. A srác megnyugtatta a többieket, hogy nincs semmi probléma, ugyanis ott senki sem ismeri. Ózdon már kellemetlenebb lett volna ez a szituáció.

Egy alkalmommal a Visonta környéki külszíni fejtésen javítottunk egy kotrógépet. A kezelő közölte, hogy nyugodtan csináljuk, de Ő a kanál mögött lesz. Nem értettük.
Aztán hallotuk, hogy fosik. Van ilyen.
Vissza jött, megdícsérte a kisboltban regelire vásárolt kakót, majd felkiabált a teherautó soforöknek, hogy nincs egy kis papírotok, mert 4 órája fosok. És már nincs mivel kitörölni, azt meg nem lehet hogy a fülkébe, hát sz..os fenékkel üljek be, meg este a buszon is hát…
Ajánlottunk neki menetlevelet, és egyébb papírokat amiket végül el is fogadott, bár én úgy éreztem, hogy a köszönet nyílvánítást elkapkodta.
Csorikám elfosta az összes papírunkat, már nem volt semmink.
Ekkor az egyik soförnek eszébe jutott, hogy van egy buszjegye.
Az öreg előszzör elküldet a hülyeségével…. eredjmár, az nem elég.
DE, mivel a szükség nagy úr és a hasa kezdett csikaródni, ezért megkérdezte a sofőrt, mégis hogy gondoltad azzal a buszjeggyel kitörölni…..
(itt a halgatóság a röhögéstől majdnem befosott)

A sofőr pedig elmondta, hogy én úgy szoktam (!!!!), hogy a mutatóujjam hegyén a paírból tölcsért formálok (kúposan rátekerve), majd a kimeneti nyilást egy határozott csavaró mozdulattal megtisztítom. És már kész is.
Az öreg komoly percekig elemezte a szavak értelmét.
Majd erősen anyázva elment fosni, egy buszjeggyel.
Mi gyorsan távoztunk és senkivel nem fogtunk kezet.

Ma majdnem sikerült, de megúsztam. Kb. két méteren múlt a dolog.

De kedvenc szarós sztorim a Magas-Tátrához kapcsolódik. A Poprádi tótól ballagunk lefelé az úton az unokaöcsémmel, amikor velünk szemben a zöld aljnövényzetben feltűnik egy dagadt némber hatalmas, hófehér valaga. A valagtól kb. 15 méterre az úton balkanyar, további kb. 20 méter után jobb kanyar és mintegy tíz méterrel lejjebb beleütközünk egy nyüzüge pasasba, aki valamiért az út szélén álldogál és időnként idegesen néz a valag irányába, ahol egyébként nem lehetett látni semmit a bokroktól. Volt ugyanis az úton egy S-kanyar, amiről a nő valószínűleg nem tudott és pechére háttal guggolt az útnak ott, ahol viszont már nem voltak bokrok. Azóta is sajnálom, hogy még nem volt digitális technika, illetve, hogy vagy sajnáltam egy kockát ellőni erre a felejthetetlen élményre, vagy sokkal valószínűbben már nem volt több filmem. De, amilyen dög vagyok, digitális technika esetében biztosan meg is mutattam volna a nyüzügének a képet.

@Zolcsi67:

Előrelátás? :)

@Bigjoe(HUN):

Volt olyan is ,aki egy hegyre ment fel szarni, amiből fosás lett és a híg anyag elindult lefelé a hegyen csordogált szépen, és sajnos volt ott egy barlang és pont a barlangba igyekvő kirándulók fejére ment. Mondhatni szart a fejükre.

@vén betyár:

Az megvan mikor a vicces kedvű ember, beleszór pár kiló élesztőt a pottyantós budiba? Ettől állítólag kijön a szar.

@Adani: Hofitól hallottam.:)Katonaság, nyári táborozás, hegytetőn budi, élesztő…:)

Ostobát kérdezek, de kopasz vagyok ebben a dologban.
Kinek küldjem az írásomat, vagy hogy lesz belőle poszt (persze ezt sem tom, hogy micsoda).
Van jónéhány katona élményem amit leírnék, csak nem tom hogy adom közre.

@Bigjoe(HUN):

Nem kérdezel ostobát, szerintem tiboru a szerkesztő örömmel vár minden katonatörténetet. Csak éppen nem vetted észre a honlapon szereplő mondatokat mely szerint:

„Katonatörténetek
Rengeteg férfiembernek vannak katonatörténetei. Ez a blog azért jött létre, hogy az ilyen, olvasók által beküldött sztoriknak otthont adjon, elősegítve a nosztalgiázást és a szórakozást, valamint a katonaélet derűsebb (esetleg sötétebb) pillanatainak megörökítését. Csatlakozz a szerzők táborához és küldd el saját élményeidet: tiboru013[at]gmail[pont]com.”

Szóval:

Ön Bigjoe katona!
Élmény leírását megkezdeni!

Kellenek is az új szerzőktársak!

@Optika: Azért te is írj, jó téged olvasni. :)

@_Nyuszi:

:)
Kösz.
Ha jól látom 13 írásom van fent és vár még egy pár írás tőlem szépen sorban a megjelenésre. Még a minap is küldtem egyet. Kicsit úgy vagyok mint egy szappanopera sztár aki kikerül egy sorozatból. Már nem forgat, de még egy ideig képernyőn van.

Már nem hiszem, hogy sokat tudnék ezután írni. Igaz hittem már ezt egyszer kétszer és még jutott eszembe ez az amaz.
Ez még ezután is megtörténhet persze, de az is lehet, hogy egyáltalán nem tudok többet írni.

Hát én 2 esetet is tudok hirtelen, az egyik régi sztori:

– A fiatalemberre nagyon rájött a cifra fosás, és körülnézve szerencséjére ott volt a közeli kocsma. No ugyzsi be, addig haver rendel sört. Telik-múlik az idő a fiatalember nem akaródzik kijönni, így haverság megnézi mi van vele. Hát a következő történt: ugye berontott a klotyóra, gatya le, de hátra már nem nézett, és az ülőke nem volt felhajtva. Naná hogy összefosta az egész kócerájt :D
Wc papírral takarítás, addig haver haza váltóruháért :D

Másik eset:
– Asszonyra várokozván iszonyú hasgörcsök a kocsiban, asszonynak nem lévén jogsija, sofőrködni kell. A terepet felmérve a közelben sehol egy lehetséges budi, sőt bokor, fa, semmi..
Kézharapdálás, csípkedés, ordítás, leízzadás, halálsápadtság minden vót, nagy nehezen kibírva hazáig, asszonyt előre felkészítve: előrerohansz, mindent ajtót kinyítasz, budi ülőkét felhajtod és jelzel hogy szabad az út. Addig ki nem szállunk a tütüből.
Sikerrel jártam :D

@Optika:
„mobil” :-D

Átérzem a helyzetedet. Én sarokcsont töréssel voltam telepakolva fémmel, de az ágytálhoz szintén nem vonzódtam. Szerencsére a Feleségem behozta a mankót, így amikor nem figyeltek kellően a nővérkék elosontam azon az űtvonalon, amerre nem fedezhettek fel.

Éreztem, hogy merrefelé lehet a budi. Szerencsére nem tévesztettem el az űtirányt. Mennyei érzés volt. Utánna kiabáltak rám, de lesz@rtam Őket. :-D

@Kúrtafarkú:

Én olyat hallottam mikor valakinek egy durva buli után mikor felébredt akkor jött az inger, h foshatnék van. WC-re kiér épp elkezdené, de jön a hányinger is (sok volt a pia) helyben vagyunk, fordulna meg és fordulás közben a róka jött mert nem bírt várni de sajnos közben a fost benntartását is hanyagolta kicsit így az is. A végeredmény az lett,h a retyóban egy négyzetcentiméter se maradt hányás és fosmentes lehetett újrafesteni az egészet.

Az első őrségemen történt (nem a határon, hanem még Szombathelyen, a kopaszkiképzésen) velem is egy ijesztő eset. Éjféltájt éreztem, hogy gond van, ha van input, akkor output is jelentkezik (elég vehemensen). A váltásig még volt vagy egy órám, a szemem pedig szikrázni kezdett: a dolog nem tűrt halasztást. Elrebegtem egy hő imát, hogy csak most ne jöjjön öt percig ellenőrzés. Volt az őrhely közelében egy szemeteskonténer, kiszedtem belőle egy egész újságot, szétterítettem, fölé guggoltam és elintéztem mindent rendesen (remélem, megbocsátja nekem a Vas Népe szerkesztősége). Utána összehajtottam az újság négy sarkát, és átdobtam a kerítésen, ki a gazba. Egy percre rá megjelent a löket, de én már katonásan fogadtam. Később a határszoliban nem volt gond, az erdő alkalmas volt ilyesmire, csak akkor volt kellemetlen, amikor -10 fokban, 80 km-es szélben kellett letolni a gatyát. De ahogy az őrnagyunk mondta: „kibírják az elvtársak, nincsenek csokoládéból!” Üdv: Kelempájsz

@Kelempájsz:

Ezen jót röhögtem. :) Hát ja a férfiember nagy kincse, h tud a hóba pisálni. :)

Idevágó vicc:
-Apjuk, hát láttad ezt? A lányod neve bele van pisálva a hóba.
-Aztán miért baj az anyjuk? Az udvarlójától ez egy szép gesztus.
-De apjuk hát nézd már meg jobban, ez a lányod kézírása.

Azt pedig már az eszkimók is tudják régóta, h kunyhó mögötti sárga hóból nem eszünk. :)

@szögyi:

Ahol meg nincs ilyesmi és előrelátó az ember nejlonzacsit vagy vödröt visz be magával.