256. – Ha menni kell…

Nem kell ahhoz katonának lenni, hogy az élet egyik alaptörvényének igazságtartalmával tisztában legyünk: ha menni kell, hát menni kell. És most nem az elmúlásra gondolok.

Jani2 is átélte, milyen az, ha az ember emésztőrendszere kérlelhetetlenül követeli a magáét. És persze kíváncsian várjuk a kommentekben az izgalmasabbnál izgalmasabb beszámolókat olvasóink hasonló helyzetekben tanúsított lélekjelenlétéről.

Navégre, kaptam egy hétvégi eltávot: melegvízben fürödhettem odahaza, apámmal elmentünk horgászni, anyám sütött-főzött… Az élet csudajónak ígérkezett, hiszen a laktanyából telefonon előzetesen jeleztem a kedvesemnek, hogy vasárnap már az övé leszek.

Amikor vasárnap (a kedvesemnél tett látogatás után) indultam volna vissza a laktanyába, előtte anyám jól megetetett, és telepakolta az akkori (1979!), hatóságilag elrendelt barna utazótáskámat minden finomsággal. És persze leendő anyósom is határozottan közölte, hogy márpedig ennem kell!

Nem volt mese, mivel én védem a Hazát, így helyt kellett állnom. A kis kedves Bucibabámra így alig maradt időm. Ez a leendő anyós nagyon gyanús, de nagyon…

Világosan közöltem mindenkivel, hogy a miskolci Petőfi laktanyában (MN 4505) legkésőbb este 10-kor látni akarnak, így az ekkor és akárhonnan induló buszt el kell érnem. Minden másodpercet kihasználtam a kapujuk elhagyása előtti pusz-pusz előtt.

A busz a megadott helyen és határidőre megérkezett. Eléggé sokan voltak, így ülőhely nem akadt. Na, ekkor jött rám az az érzés, amely nem sok jóval kecsegtetett a közeljövő vonatkozásában.

A hasmenés…

Én még így vigyázzba nem vágtam magam. Igen feszült volt a nagy farizmom, néha már vibrált is. Végig az lebegett előttem, hogy nehogy már a Légvédelmi Hadsereg egyik katonája ott helyben összerondítsa a buszt, ráadásul egyenruhában. Az útközbeni kátyúk nem kifejezetten szereztek nálam sikerpontokat.

A mozigépészi tevékenységem miatt laktanyaszerte eléggé ismert voltam, így a kapuőrségnél zajos tetszésnyilvánítással fogadta a nagy lendülettel végrehajtott bejövetelemet. (vö. MiG-21 leszállási sebessége). Az első emeleti alegységügyeletest üvöltve tájékoztattam már a földszintről, hogy itt vagyok, és per pillanat nem vagyok hajlandó vele foglalkozni.

Előzetes katonai kiképzésem arra összpontosult, hogy hogyan kell (lehetőleg gyorsan) felöltözni, a leöltözési technikákról egy szó sem esett. Rá kellett jönnöm, hogy cserbenhagytak, így átvettem az irányítás és szakaszolt vetkőzést javasoltam magamnak,

A kajás cucc – az a barna kincstári szatyor – meg lett csúsztatva a kövezeten, de hogy öt, vagy tizenöt métert csúszott hangosan, vagy ütközött a folyosó végén, máig nem emlékezem rá.
A budiban ennyi széthajigált katonaruhát máig nem láttam télvíz idején.

A lényeg, hogy csokis alsó nélkül megúsztam az egészet, pedig igen közel voltam hozzá…

40 hozzászólás

 1. Optika — 2011-04-11 08:51 

A történet bennem is felidézett egy rendkívül kellemetlen emléket, ami ugyan nem mint katona esett meg velem, hanem jóval – cirka 10 évvel – később. De tanulságul elmesélem.

Újonnan kerültem egy munkahelyre, ahol az osztályunkont hímnemű volt a titkárnő. (A munkahelyi beosztás besorolás szerint csakis titkárnő létezett, olyan hogy titkár vagy asszisztens nem. Ő volt Kis Tibor – titkárnő) Úgy is hívta mindenki, hogy Pöcsös Marcsa. Ha gépelésről volt szó, ő volt a titkárnők gyöngye. Hanem hát a személyi higiéniája – legalábbis a lakásának konyhájában – hagyott némi kívánnivalót maga után. De erről még nem tudtam.

Alig két hete dolgoztam ott és egy pénteki nap végén letévén a lantot, várt reám egy kb. 4 órás busz út. A Pöcsös Marcsa kedves akart lenni az osztályhoz, és ebéd utánra egy rakás palacsintát hozott be. Az osztálytársak udvariasan elhárították, gondoltam nem éhesek, így több jut nekem. Jól belaktam. A kollégák – a galádok – csak röhögtek magukban, hogy majd jól megszívom a buszon, de nem szóltak egy szót sem. Illetve az egyik csak annyit jegyzett meg, hogy ő helyemben inkább vonattal menne. Miért? Mivel utálom a buszt. Akkor még nem értettem a metakommunikatív jeleit a kedves kollégának, amely azt takarta, hogy majd szétrobban a röhögéstől.

Annak rendje és módja szerint felszálltam a buszra. Hasonló élmények törtek rám alig fél óra elteltével mint a posztban szereplő dolgok. De “van Isten!” gondoltam, mert alig ezek után egy nagyobb buszpályaudvaron a sofőr bejelentette, hogy “15 perc várakozás!”. Ez a 15 perc bőven elég volt a WC-t meglátogatni.
Azt hittem, hogy több baj nem érhet.

És mégis. Kis idő elteltével ismételten jött. Próbáltam tartani magam, de láttam, hogy még iszonyatosan hosszú idő van a megérkezésig. Kizárt, hogy addig bírjam. Jeleztem a sofőrnek, hogy nagy baj van. Szerencsémre a sofőrön és rajtam kívül csak egy ember ült a buszon. Vagyis azért az égiek velem voltak. Mondta a sofőr, hogy kb. 500 méter és meg tud állni, ha megfelel egy kukoricás a célra. Megfelelt nekem akármi. Meg is álltunk, egy kicsit arrébb mentem és durr.

A sofőr mondta, hogy a hátralévő úton még 3 helyen állunk meg 5-10 percre nagyobb buszállomáson, és szóljak neki előre, ha igénybe veszem a WC-t, mert nem akar ott hagyni. De ha ezen kívül is kell, akkor akár tele busszal is megáll, mert tudja milyen dolog ez.

Gyűltek szépen az utasok. Egyszer ismételten meg kellett állni. De nem miattam, hanem a sofőr miatt.

Nekem még egyszer adódott probléma, de akkor éppen az egyik 10 perces tartózkodás volt. A WC előterében találkoztam a sofőrrel. “Bassza meg, többet nem eszek …..-nél lángost!” mondta. Most már tudtam, hogy a kolléga miért ajánlotta a vonatot.

A hátralévő mintegy másfél óra immáron esemény nélkül zajlott.

Hétfőn elmesélték nekem, hogy Pöcsös Marcsa konyhájában tragikusak az állapotok és bár finoman főz, de az étke a nem ajánlott kategóriába tartozik. A galád kollégák harsány hahotája kísérte az utazásom történetét, és közölték “üdv a klubban!”. Már én is tudtam röhögni. Végül is egy új munkahelyen fontos, hogy az embert a kollégák befogadják. Nekem ezzel meg is történt a befogadás. Pöcsös Marcsa főztjéből ezután még akkor sem voltam hajlandó enni, ha baromi éhes voltam. Elég gyakran hozott ilyen olyan ennivalókat.

 2. Adani — 2011-04-11 09:04 

Vonatnál valóban létezik ez az előny,h van WC, igaz sokszor nem higénikus, de van és ez életet menthet. Láttam már olyan retyót vonaton, h min. egy vegyvédelmi öltözet kellett volna kívánatos. esetleg a szagok miatt gázálarc.

Mi eddig mindig vigyáztunk arra,h messzi útra lehetőleg vonattal menjünk pláne ha úti ellátmányt is viszünk mondjuk bort vagy sört. De megszívtuk már párszor, rövidebb 20-30 km-es etapokon mondván addig csak kibírjuk. Múltkor is Békéscsaba-Kondoros, vonat nincs busz van csak, 40 perc körüli menetidővel. De hát volt 50 perc a buszig mire mindenhonnan mindenki beért tehát kocsma és sörözés. Még a buszi indulás előtt WC, de maradt sör az útra is, és mikor leszálltunk a buszról pánikszerűen futás a bokrok közé (szép látvány lehetett busz beér megállóba ajtó nyíli, majd mint, aki megveszett ugranak le róla vagy 8-an és futás a kiserdő felé.

Kisdolognál ugyebár egyszerűbb, haverok mesélték ,h ők mikor Debrecenből jöttek haza és jól besöröztek a busz előtt ők feltalálták magukat, gyorsan megitták az útisört és a sörösüvegbe pisáltak,ha megtelt kiborították az ablakon.

 3. Optika — 2011-04-11 09:10 

Másik kellemes élmény volt kórházban infúzióra kötve (de azért felülhettem és amennyit az álvány engedte lépkedhettem is). A betegség – vesekő – miatt rengeteget kellett inni. Mondta a nővérke, hogy ha Wc-re kell menni csöngessek, akkor levesz az infúzióról majd vissza.
Igen ám, de a váltás után a morcos nővérke nem akart 10 -15 percenként hozzám rohangálni. De szerencsére üres üveg már volt nálam és abba intéztem.

Végül annyiban könyörültek meg rajtam, hogy hoztak egy gurulós infúziós álványt, amivel már mobil lettem. Mindez még azért is hasznos volt, mert éppen foci EB volt és ki tudtam menni a TV szobába.

 4. BGYCS — 2011-04-11 10:09 

Én a lacikonyhával fáztam rá. A kilencvenes évek elején volt valami kirakodóvásár Debrecenben, mikor éppen ott töltöttem az időt. Kimentem megnézni. Egy nagy sátorra az volt irva, hogy valami középkori vásár vagy középkori vigasság. Kiderült, nem csak a hangulat volt középkori, de a higénia is. A hatás leirhatatlan volt.
Bár mondjuk gondolhatam volna hogy baj lesz. Volt kint egy lepukkant hűtő, aminek az ajtajára egy kivágott cikket ragasztott a szakács hogy azt mondja: “Újra ölt a húsevő baktérium!”.

 5. Ez most hazugsag: — 2011-04-11 11:04 

Ez mind semmi. Én egyszer be is szartam. S melléje a történetet is elfelejtettem…

 6. Pitzur — 2011-04-11 12:20 

Faterom egyik katonatársa nem volt olyan szerencsés, mint a mai poszt szerzője. Majd elmeséltetem édesatyámmal megint az esetet, hogy beküldhessem, szerintem megér a sztori egy önálló posztot.

Mivel a mai történet az emberiség egyik kollektív élményéhez kapcsolódik, nekem is van egy sztorim. Az egész egy erdélyi túrán történt. A Fogarasi-havasok lábainál valami autós pihenőben álltunk meg, volt ott benzinkút is, a derék helyiek pedig mindenféle bodegákból árulták a portékájukat. Volt aki büfét üzemeltetett, volt trafik, meg egy olyan bolt ahol mulatós kazettákat lehetett venni (a román nyelvű muskátli zene egyből be is csalt a helyre:)). A brigád nagy része szétszéledt mivel majd fél órát álltunk. (Busszal mentünk, szóval elég sokan voltunk). Én örömmel konstatáltam, hogy nem kell még kisdologra sem kimennem a benzinkút mosdójába. Vidáman sétálgattam a pihenőben felállított vásári kavalkádban, ahol tényleg a mulatós kazettától a traktorig mindent lehet venni (tényleg volt eladó traktor is)A következő állomásunk Fogaras városa volt és el is indultunk, hogy a hegyi szerpentinen átkelve elérjünk a célhoz és megtekintsük az ottani várat. A gond az volt, hogy abban a pillanatban mikor leültem olyan érzésem támadt mintha valaki hasba szúrt volna egy vasvillával, hogy a beleim úgy feltekerje, mint ahogy a taljánok a spagettit szokták. Nagyot nyeltem és azt mondtam magamnak, hogy egy óra busz utat csak kibírok, legfeljebb a célállomáson elintézem amit el kell. Elindultunk és gyönyörű hegyi utakon kanyarogtunk, de én nem igazán tudtam értékelni a lélegzetelállító tájat, mert akkor éppen a rettenetes hascsikarástól nem tudtam megszólalni. A hegyi úton minden kanyarban jobban megfeszültek az érintett izmaim, éreztem, hogy nagyon ki lesz centizve a dolog és magamban azért fohászkodtam, hogy érjünk már oda. Ekkor viszont szörnyű dolog történt, feltűnt ugyanis a kanyarban a pokol két küldötte román sajtárusok képében. A busz utasai felkiáltottak, hogy “álljunk meg, és vásároljunk tőlük” Ebben a pillanatban éreztem, ahogy a halóveríték végigcsorog a hátamon. Megkezdődött a sajtvásárlás, én pedig ott ülve próbáltam elkerülni azt a szégyent amit a köznyelv kissé vulgárisan beszarásnak nevez. A helyzetem még azzal volt súlyosbítva, hogy pont az ablak mellett ültem és gyakorlatilag pont velem egy vonalban történt a vásárlás. A mentőötlet akkor született meg bennem, mikor azt láttam, hogy az előttünk ülő kedves idős házaspár nem tud választani két sajt közt és tétováznak. Én tudtam, éreztem, hogy nem tétovázhatok tovább. A mellettem helyet foglaló öcsémet felszólítottam, hogy engedjen ki, mert ha nem akkor mind ketten szívunk. Előre botorkáltam az első ajtó felé, közbe a pár üléssel előrébb ülő édesanyámat elérve felvázoltam mi az ábra. Ő fölöttébb empatikus volt s adott papír zsebkendőt és nedves kéztörlőt. Én megköszöntem és megkértem, hogy vegyen egy kis sajtot is :) A túravezető már túl volt a vásárláson így diszkréten közölni tudtam vele, hogy most csendben eltűnök ne hagyjanak majd ott. Ez után a buszról leszállva Rambo módjára bevetettem magam az erdőbe. Találtam egy erdei csapást és a nyomokból arra következtettem, hogy a két árus is járt már hasonlóan mint én. Ezután a természet lágy ölén megtörtént a katartikus élmény, melyet követően szinte újjászületve tudtam folytatni az utat

 7. Adani — 2011-04-11 12:46 

@Pitzur:

Hasonló történetet hallottam ,de ott a végére is maradt ég csattanó. Miután nagy nehezen összeszorított ülő testrésszel megérkeztek a buszúton egyből irány a WC, de csak gravitációs slozik voltak és mindegyik előtt km-es sor állt. De nem oda Buda parasztgyerekkel nem lehet kibaszni felkiáltással be az erdőbe majdcsak lesz valami. Bokrok voltak, de az se jött be, mert majd mindegyikben párok nyöszörögtek heves nyomáspróbákat tartva. De csak talált egy üres bokrot gyorsan be a bokorba gatya letol guggol és jöjjön, aminek jönni kell. Pár mp múlva mint,akit nyúznak ordított. Aztán szétnézett a bokorban és rájött, h ezt miért nem vették igénybe kefélési célzattal. Derékig ért a csalán ugyanis. A megkönnyebbülés megvolt ,de az út további része se volt ennek ellenére zavartalan. Biztos nem lehetett felemelő érzés csalán által szarrácsípkedett seggel folytatni a túrát.

A másik hasonló történet, amit hallottam az strandon játszódott, emberünk jól bezabált mindenből, amit kapni lehet ott, igazolva azt a megmagyarázhatatlan tételt, h a strandokon lévő büfék előtt mindig km-es sorok állnak, akárhány büfé is van ott mindegyik előtt sor és mindenki zabál. Valamiért 10-ből 9 ember amint vízközelbe ér azonnal rögtön éhen és szomjan akar halni. Vagy balatoni vagy velencei tavi szabadstrandon is így tett vki, hekk hal, lángos, hamburger, palacsinta, fagyi stb. mindenből jól bezabált (megjegyzem halat is a legtöbben 2x biztosan esznek Balcsin hekket meg karácsonykor pontyot). Arra csak később gondolt ,h ezek biza ki is fognak jönni. A barna mackó már kopogtatott erősen mikor már gúvadt szemekkel WC-t keresett, mire végre talált egyet, ahol szabad hely is volt fülkébe be gatya letol, ill .csak akar, mert a kötős úszógatyesz nem akart lejönni így mire lehámozta már találatot kapott. már a Slozin ülve törte fejét, h na most akkor mit kéne tenni elvégre a gatyán nagyon látszik a dolog. Aztán jött a mentő ötlet WC-t lehúzni, és odarakni a víz útjába majd az kimossa. Az ötlet még jó is volt, de a kivitelezés pocsék. Ugyanis nem fogta meg a gatyát így a gatya szépen ment le a matériával együtt. Innen meg sok lehetőség nem volt némi tétovázás után ajtó feltép és mint az őrült futás a cuccokhoz. Persze strandon mindig tömeg van tehát elég sokan látták a mutatványt, vajon mire gondolhattak? Jéé ott egy nudista futóbajnok. :)

 8. menekse — 2011-04-11 13:26 

Én 1965/66-ban szolgáltam Szabadszálláson. 1956-ban gyermekként kijutottam Bansinba. Ez az akkori NDK segítsége volt a forradalom miatt Magyarországnak.1965-ben érettségiztem és szüleimmel ellátogattunk az NDK-ba. Felkerestük Bansint is, ahol csak egy un. FKK campingben sikerült sátrat állítanunk. Szép időt töltöttünk el ott és végül magunk is hódoltunk az FKK-nak (szabad test kultúra).’66 szeptember 1.-én bevonultam, hogy eleget tegyek a haza iránti kötelességemnek. Abban az időben még más viszonyok uralkodtak a hadseregben. Mivel nem kaptam eltávot, apám lehozta az elkészült nyári képeket, melyen bizony lehetett látni egy-két meztelen német asszonykát 2-3 mm.-re lekicsínyitve. A fésű, tükör, gombkészlet ellenőrzésén kívül szekrényvizit is volt, amikor Nagy Sándor törm. megtalálta a fotóimat és felfedezte, hogy a képen maga az erkölcsi fertő van. Hiába mondtam, hogy ezek “családi fotók”, nem hitte el, mert ilyen fertő csak a kapitalista, imperialista németeknél lehet. El is jutottam az elhárító tiszthez, akinek többször voltam kénytelen elmagyarázni, hogy nem jártam azoknál a kizsákmányolóknál, hanem a “családi képeim” a Német Demokratikus Köztársaságban készültek. Természetesen a képeket elkobozták és csak leszereléskor kaphattam vissza Bognár Pál hdgy. századparancsnoktól, aki a páncélban őrizte. Vannak még vidám történeteim, mert akkor még ilyen mosolyra fakasztó volt a katonaélet.

 9. _Nyuszi — 2011-04-11 13:34 

@Adani: “Biztos nem lehetett felemelő érzés csalán által szarrácsípkedett seggel folytatni a túrát.”
Te sem pisiltél még guggolva, látszik. :-)

 10. Adani — 2011-04-11 14:01 

@_Nyuszi:

Nem hát férfiember állva szokott pisálni. :)

Egyébként érdekes, h van sok ZS kategóriás vígjáték, ahol férfiak nőnek öltöznek be különböző okok miatt és akár hónapokig csinálják úgy, h nem buknak le és mikor lebuknak az csak és kizárólag úgy történik ,h rajtakapják őket állva pisilésen. :)

 11. vén betyár — 2011-04-11 14:06 

Pont hogy erről ne jutna vmi az eszembe?
Az egyszeri kamionos is nagyon várta már, hogy odaérjen a lerakóhelyre.
Sajnos már zárva volt a telephely, gyorsan befüggönyözte a kabint és a terméket egy nejlonzacskóban kiakasztotta a tükörre, hogy majd reggel keres egy kukát.
Reggel már hiába kereste.
Hát nem ellopták!:)

 12. Pitzur — 2011-04-11 15:31 

Egy másik sztori is eszembe jutott amit egy mezőgazdasági gépész haverom mesélt. Ő az egyik tanárától hallotta. A sztori lényege, hogy a fickó szépen dolgozik a traktorral, de mivel reggel otthon maradt a derékszíja és a lecsúszkáló nadrág zavarta a munkában megkötötte bálamadzaggal. Mikor aztán a reggeli szalonnás tojás dolgozni kezdett akkor már nem tudta levenni. A tanár meg is jegyezte “fiúk ti traktorosok lesztek, mindig legyen nálatok bicska”

 13. Adani — 2011-04-11 18:24 

@Pitzur:

Egy vicces videó volt a Youtube-on régebben ezt magyarázd meg, h elhiggyék címmel. Csávó feji a tehenet, de midig csapkodja a farkával, erre feláll és más nincs kéznél csak a nadrágszíj hát leveszi és azzal próbálja kikötni a tehén farkát. Van egy szög beverve, de nem éri el csak ha rááll a fejőszékre gatya lecsúszik asszony bejön, cowboy odanéz. Itt jött az,h magyarázd ezt meg gatya letolva tehén faránál állsz letolt gatyával széken állva és épp kötöd ki a farkát.

@vén betyár:

Hasonló eset volt, mikor december elején egy óvodában az egyik kölök beszart. Ahogy azt kell az óvónéni megmosdatta és ráadta a tornagatyeszt a találatot kapott gatyesz meg ment ki az ablakpárkányra egy piros nejlonzacsiban ott bűzölöghet, senkit se zavar mondással. Jönnek a gyerekért mennek a szatyorért, de már nincs ott. Viszont lábnyomok vannak a kerítésig. Vajon ki és miért lop el egy szaros gatyát? Lehet azt hitte mikuláscsomag.

A kamionoshoz hasonló esetet meg talán Moldova írta meg a vasútról szóló könyvében mikor a vezérre rájött a szarhatnék menet közben, ezért a fűtőre bízta a vonatot leterített bent a vezetőfülkében egy újságpapírt és arra elintézte majd mikor végzett kihajította az ablakon. A bibi ott volt, h épp behaladtak egy állomásra és képen találta a vonatnak tisztelgő baktert.

 14. lamiki56 — 2011-04-11 19:57 

A nyolcvanas évek elején Bulgáriába utaztunk, Primorszkóba. A vonatról buszra a burgaszi autópályaudvaron szálltunk át. Az egyik haver mesélte, hogy előző évben a barátja a nagydolgát a bokrok és egy autóbusz között végezte. A csúcsponton a busz elindult és kb. több száz ember előtt gugolt. A srác megnyugtatta a többieket, hogy nincs semmi probléma, ugyanis ott senki sem ismeri. Ózdon már kellemetlenebb lett volna ez a szituáció.

 15. Bigjoe(HUN) — 2011-04-11 20:46 

Velem a Rába partján történt egy érdekes eset, Morichida magaságában vadkempingeztünk, pecáztunk.
Napközben a faluban vettünk házi tejet, sonkát, szalonnát.
Bezabáltunk belöle.Majd éjszak arra ébredek, hogy menni kellene…
Á, kibirom reggeli. Kint sötét van, szúnyogok, még birom…
Addig húztam, amíg lehetett. De eljött az idő, sőtt már majdnem késön is indultam.
Beslő sátor zipzár felhúz, papucs fel. Farpofa szorítva, óvatosan tojótyúk léptekkel a külső sátorig. MIvel sötét volt, így nem találtam a zipzárt. Matatás, keresés, nincs meg, de már puposodot az outletem.
Átbújtam a ponyva alatt, jaj csak a gatya jöjjön le- persze madzagos volt, letéptem a gatyót. Űrítés, közben a sátor felől hallom, hogy mások is keresik a zipzárt……Nekik sem lett meg.
Reggel a sátorból alig lehetett kilépni, a bejárat előtt rendes aknamező volt.
Aztán 9 óra magasággában kikötött egy csapat kenus – a körül “bástyázott” sátorunk előtt. Volt pislogás.

Wgy másik alkalommal ugyan ott, az okos keresztfater abban a bográcsban csinált túroscsúszát amiben előtte pőrköltöt.
És a Rába vize bizony nem volt elég a kellő tisztaság eléréséhez.
Persze az ebéd után pár órával versenyt fosott a csapat. Mindenkienk sűrgős dolgaa lett….
Nem volt szabad bokor, ezért a Kefater begázolt a Rábába cc derékig, szembefordult az árral, fürdőgatya letol, és ment minden a maga utján. Még büszkén ki is kiabált, hogy ide figyuzzatok lúzerek, nekem nem kell se papír se bídé, fosok és mossa a Rába a hátsóm.
Aztán amikor végzett, meglátta a tőle lejebb strandolok arcán a döbenett, nem kell magyaráznom, hogy miért….

 16. Bigjoe(HUN) — 2011-04-11 21:02 

Egy alkalmommal a Visonta környéki külszíni fejtésen javítottunk egy kotrógépet. A kezelő közölte, hogy nyugodtan csináljuk, de Ő a kanál mögött lesz. Nem értettük.
Aztán hallotuk, hogy fosik. Van ilyen.
Vissza jött, megdícsérte a kisboltban regelire vásárolt kakót, majd felkiabált a teherautó soforöknek, hogy nincs egy kis papírotok, mert 4 órája fosok. És már nincs mivel kitörölni, azt meg nem lehet hogy a fülkébe, hát sz..os fenékkel üljek be, meg este a buszon is hát…
Ajánlottunk neki menetlevelet, és egyébb papírokat amiket végül el is fogadott, bár én úgy éreztem, hogy a köszönet nyílvánítást elkapkodta.
Csorikám elfosta az összes papírunkat, már nem volt semmink.
Ekkor az egyik soförnek eszébe jutott, hogy van egy buszjegye.
Az öreg előszzör elküldet a hülyeségével…. eredjmár, az nem elég.
DE, mivel a szükség nagy úr és a hasa kezdett csikaródni, ezért megkérdezte a sofőrt, mégis hogy gondoltad azzal a buszjeggyel kitörölni…..
(itt a halgatóság a röhögéstől majdnem befosott)

A sofőr pedig elmondta, hogy én úgy szoktam (!!!!), hogy a mutatóujjam hegyén a paírból tölcsért formálok (kúposan rátekerve), majd a kimeneti nyilást egy határozott csavaró mozdulattal megtisztítom. És már kész is.
Az öreg komoly percekig elemezte a szavak értelmét.
Majd erősen anyázva elment fosni, egy buszjeggyel.
Mi gyorsan távoztunk és senkivel nem fogtunk kezet.

 17. Zolcsi67 — 2011-04-12 00:35 

Csak annyit fűzök hozzá, hogy nem véletlenül volt barna színű a honvédségi alsónadrág… :-))

 18. Kopfrkingl — 2011-04-12 01:13 

Ma majdnem sikerült, de megúsztam. Kb. két méteren múlt a dolog.

De kedvenc szarós sztorim a Magas-Tátrához kapcsolódik. A Poprádi tótól ballagunk lefelé az úton az unokaöcsémmel, amikor velünk szemben a zöld aljnövényzetben feltűnik egy dagadt némber hatalmas, hófehér valaga. A valagtól kb. 15 méterre az úton balkanyar, további kb. 20 méter után jobb kanyar és mintegy tíz méterrel lejjebb beleütközünk egy nyüzüge pasasba, aki valamiért az út szélén álldogál és időnként idegesen néz a valag irányába, ahol egyébként nem lehetett látni semmit a bokroktól. Volt ugyanis az úton egy S-kanyar, amiről a nő valószínűleg nem tudott és pechére háttal guggolt az útnak ott, ahol viszont már nem voltak bokrok. Azóta is sajnálom, hogy még nem volt digitális technika, illetve, hogy vagy sajnáltam egy kockát ellőni erre a felejthetetlen élményre, vagy sokkal valószínűbben már nem volt több filmem. De, amilyen dög vagyok, digitális technika esetében biztosan meg is mutattam volna a nyüzügének a képet.

 19. vén betyár — 2011-04-12 06:49 

@Zolcsi67:
Nálunk ződ vót rendszeresitve.Keki.:)
@Adani:
Azt ismered, amikor a kétfős járat egyik tagjára éjjel rájön a szapora és hogy ne keltse fel az alvó társát, óvatosan félreáll, motort járva hagyja, ajtót is halkan hajtja be, irány a bokros.
Dolgavégeztével boldogan dúdorászva el.
Hajnalban megelőzi egy személyautó, pizsamában felháborodva a kolléga, aki felébredt és szintén a bokrosban töltött pár percet.Meg pár órát éjjel stoppolva…
Volt olyan is, aki a farzsebéből az útlevelét ejtette a pottyantósba, lehasalva is alig érte el.
Úgy hallom, újabban mobillal is előfordult…:)

 20. Adani — 2011-04-12 08:31 

@Zolcsi67:

Előrelátás? :)

@Bigjoe(HUN):

Volt olyan is ,aki egy hegyre ment fel szarni, amiből fosás lett és a híg anyag elindult lefelé a hegyen csordogált szépen, és sajnos volt ott egy barlang és pont a barlangba igyekvő kirándulók fejére ment. Mondhatni szart a fejükre.

@vén betyár:

Az megvan mikor a vicces kedvű ember, beleszór pár kiló élesztőt a pottyantós budiba? Ettől állítólag kijön a szar.

 21. vén betyár — 2011-04-12 08:39 

@menekse:
Szabadszállás.Harckocsizók, mozigépészek?
“Vannak még vidám történeteim, mert akkor még ilyen mosolyra fakasztó volt a katonaélet. ” – Ne fogd vissza magad!:)

 22. vén betyár — 2011-04-12 08:50 

@Adani: Hofitól hallottam.:)Katonaság, nyári táborozás, hegytetőn budi, élesztő…:)

 23. (h)öreg — 2011-04-12 20:10 

@vén betyár: Moldova is megírta,szerintem
“militari legend”

 24. Bigjoe(HUN) — 2011-04-12 20:48 

Ostobát kérdezek, de kopasz vagyok ebben a dologban.
Kinek küldjem az írásomat, vagy hogy lesz belőle poszt (persze ezt sem tom, hogy micsoda).
Van jónéhány katona élményem amit leírnék, csak nem tom hogy adom közre.

 25. kacsa. — 2011-04-12 22:47 

@_Nyuszi: Volt, hogy a csalánnak is örültünk volna. Csoporttársakkal és 3 (férfi) tanárral egy bükkösben baktattunk már egy ideje, aljnövényzet sehol, a törzsek nem takartak eléggé és néhány lány már nem bírta tovább. A vége az lett, hogy “Fiúk, hátra arc!”.

 26. Optika — 2011-04-12 23:49 

@Bigjoe(HUN):

Nem kérdezel ostobát, szerintem tiboru a szerkesztő örömmel vár minden katonatörténetet. Csak éppen nem vetted észre a honlapon szereplő mondatokat mely szerint:

“Katonatörténetek
Rengeteg férfiembernek vannak katonatörténetei. Ez a blog azért jött létre, hogy az ilyen, olvasók által beküldött sztoriknak otthont adjon, elősegítve a nosztalgiázást és a szórakozást, valamint a katonaélet derűsebb (esetleg sötétebb) pillanatainak megörökítését. Csatlakozz a szerzők táborához és küldd el saját élményeidet: tiboru013[at]gmail[pont]com.”

Szóval:

Ön Bigjoe katona!
Élmény leírását megkezdeni!

Kellenek is az új szerzőktársak!

 27. _Nyuszi — 2011-04-13 07:48 

@kacsa.: Ilyen csoportos bozótkeresésben mérsékelt élményeim szoktak lenni, inkább magányos _nyuszi vagyok. :)

 28. _Nyuszi — 2011-04-13 07:49 

@Optika: Azért te is írj, jó téged olvasni. :)

 29. Kismy — 2011-04-13 12:34 

egy volt diákommal, azóta (és a sztori megtörténtekor is már) jó barátommal mentünk vízitúrás társaságunk után, azzal a céllal, hogy Dömösön becsatlakozunk. gondoltuk azért az odautat el kell tölteni valamivel, vettünk fejenként jópár üveg bort. mire az Árpád-hídi buszállomástól induló sárgabusz átért a hídon, már a második üveget nyitottuk, és nagyjából ilyen tempóban is folytattuk. nem csoda, hogy Tahitótfalu magasságában már ki akart jönni az első üveg… nekünk is minden bajunk volt, már izzadással próbáltunk megszabadulni a fölös folyadéktól. ráadásul a busz tele volt, így az üres üvegbe való alkotás sem működött. végül Visegrádon azt mondtuk, hogy vége, ha most nem, akkor azonnal az ülés alá! előre rohantunk, és jeleztük a sofőrnek, hogy mi az ábra. fiatal srác volt a kormánynál, úgyhogy csak bólintott, hogy oké. meg is álltunk a kompkikötő megállónál, mi ketten usgyí a bokrok mögé. azt hiszem, az volt az az árhullám, ami másnap elöntötte az alsórakpartot… felszállásnál, jó 10 perc múlva, kéjesen vigyorogtunk, mire a sofőr fapofával közölte velünk, hogy az üres üvegeket ne hagyjuk majd a buszon….. :) :)

 30. Optika — 2011-04-13 12:36 

@_Nyuszi:

:)
Kösz.
Ha jól látom 13 írásom van fent és vár még egy pár írás tőlem szépen sorban a megjelenésre. Még a minap is küldtem egyet. Kicsit úgy vagyok mint egy szappanopera sztár aki kikerül egy sorozatból. Már nem forgat, de még egy ideig képernyőn van.

Már nem hiszem, hogy sokat tudnék ezután írni. Igaz hittem már ezt egyszer kétszer és még jutott eszembe ez az amaz.
Ez még ezután is megtörténhet persze, de az is lehet, hogy egyáltalán nem tudok többet írni.

 31. matkó — 2011-04-13 17:49 

Moldovánál valóban előfordul két témába vágó sztori is két böhönyei emlékeiből.
Ez egyiket “A törvény szolgája és egyéb történetek” c. könyvében szereplő “Fegyvert és vitézt…” c. írásának II. részben olvashatjátok (dia.jadox.pim.hu/jetspeed/displayXhtml?offset=1&origOffset=-1&docId=322&secId=30024&limit=10&pageSet=1), a másik meg a “Tökös-mákos rétes”-ben szerepel, a Megtiszteltetés c. szösszenet 2. darabja (dia.jadox.pim.hu/jetspeed/displayXhtml?offset=1&origOffset=-1&docId=467&secId=42874&limit=10&pageSet=1).

 32. Kúrtafarkú — 2011-04-16 20:29 

Hát én 2 esetet is tudok hirtelen, az egyik régi sztori:

– A fiatalemberre nagyon rájött a cifra fosás, és körülnézve szerencséjére ott volt a közeli kocsma. No ugyzsi be, addig haver rendel sört. Telik-múlik az idő a fiatalember nem akaródzik kijönni, így haverság megnézi mi van vele. Hát a következő történt: ugye berontott a klotyóra, gatya le, de hátra már nem nézett, és az ülőke nem volt felhajtva. Naná hogy összefosta az egész kócerájt :D
Wc papírral takarítás, addig haver haza váltóruháért :D

Másik eset:
– Asszonyra várokozván iszonyú hasgörcsök a kocsiban, asszonynak nem lévén jogsija, sofőrködni kell. A terepet felmérve a közelben sehol egy lehetséges budi, sőt bokor, fa, semmi..
Kézharapdálás, csípkedés, ordítás, leízzadás, halálsápadtság minden vót, nagy nehezen kibírva hazáig, asszonyt előre felkészítve: előrerohansz, mindent ajtót kinyítasz, budi ülőkét felhajtod és jelzel hogy szabad az út. Addig ki nem szállunk a tütüből.
Sikerrel jártam :D

 33. Jani2 — 2011-04-18 07:57 

@Kopfrkingl:
:-)
Ez a Magas Tátra egy sz@ros hely. A középiskola után a haverommal elmentünk oda, de csak egy hétre, mert katonai sorozása miatt nem volt több időnk. Az egyik cél az volt, hogy lanovkával felmegyünk a Lomnici-csúcsra. Sajnos a szó-szoros értelmében elsz@rtam az időt, így nem keptunk jegyet rá.
Elindultunk gyalog felfelé, a Kőpataki tót véve célpontnak, mint a több túrista. Már a törpefenyők birodalmában jártunk, amikor újból rámjött az ÉRZÉS. Hív a természet.
Kicsi noteszlapunk volt csak, meg a törpefenyők. Én még ilyen helyzetben és fedezékben nem voltam. Még jó hogy csúszott az indulásunk, és nem a lanofkán történt meg az esemény, mert azt vegyvédelmileg nem lehetett volna kezelni.

 34. Jani2 — 2011-04-18 08:35 

@Optika:
“mobil” :-D

Átérzem a helyzetedet. Én sarokcsont töréssel voltam telepakolva fémmel, de az ágytálhoz szintén nem vonzódtam. Szerencsére a Feleségem behozta a mankót, így amikor nem figyeltek kellően a nővérkék elosontam azon az űtvonalon, amerre nem fedezhettek fel.

Éreztem, hogy merrefelé lehet a budi. Szerencsére nem tévesztettem el az űtirányt. Mennyei érzés volt. Utánna kiabáltak rám, de lesz@rtam Őket. :-D

 35. Jani2 — 2011-04-18 08:55 

@BGYCS:
:-D
A miskolci busz pu. mellett van egy piac, na ott vett egy kolléga sült kolbászt, amely megevése után nagy problémái lettek. A beceneve KUTYÁS, mármint, hogy kutyakolbászt evett.

A központi műhelyben mindenféle állat van, köztük volt 1 kutya is, amelyet Kuplungnak hívtak. :-D

 36. Adani — 2011-04-18 09:46 

@Kúrtafarkú:

Én olyat hallottam mikor valakinek egy durva buli után mikor felébredt akkor jött az inger, h foshatnék van. WC-re kiér épp elkezdené, de jön a hányinger is (sok volt a pia) helyben vagyunk, fordulna meg és fordulás közben a róka jött mert nem bírt várni de sajnos közben a fost benntartását is hanyagolta kicsit így az is. A végeredmény az lett,h a retyóban egy négyzetcentiméter se maradt hányás és fosmentes lehetett újrafesteni az egészet.

 37. szögyi — 2011-04-18 12:00 

@Adani: Áldom az eszét annak az építésznek, aki a mi kéglinket tervezte, mert a mellékhelyiségbe a kagylóval szemben van egy kézmosónak nevezett mosdókagyló, éppen megfelelő távolságra. Több esetben fordult elő nem teljesen rendeltetésszerű használata ;)

 38. Kelempájsz — 2011-04-18 12:24 

Az első őrségemen történt (nem a határon, hanem még Szombathelyen, a kopaszkiképzésen) velem is egy ijesztő eset. Éjféltájt éreztem, hogy gond van, ha van input, akkor output is jelentkezik (elég vehemensen). A váltásig még volt vagy egy órám, a szemem pedig szikrázni kezdett: a dolog nem tűrt halasztást. Elrebegtem egy hő imát, hogy csak most ne jöjjön öt percig ellenőrzés. Volt az őrhely közelében egy szemeteskonténer, kiszedtem belőle egy egész újságot, szétterítettem, fölé guggoltam és elintéztem mindent rendesen (remélem, megbocsátja nekem a Vas Népe szerkesztősége). Utána összehajtottam az újság négy sarkát, és átdobtam a kerítésen, ki a gazba. Egy percre rá megjelent a löket, de én már katonásan fogadtam. Később a határszoliban nem volt gond, az erdő alkalmas volt ilyesmire, csak akkor volt kellemetlen, amikor -10 fokban, 80 km-es szélben kellett letolni a gatyát. De ahogy az őrnagyunk mondta: “kibírják az elvtársak, nincsenek csokoládéból!” Üdv: Kelempájsz

 39. Kelempájsz — 2011-04-18 12:45 

Ja, és még egy hozzászólás: A Határőrség szerető kebelén lehetett brunyálni, még a teherautóról is. Viszont ott egyszer az volt a századosunk kifogása, hogy télen, a szép fehér hóban a nyomsáv össze-vissza van pisálva, és ez ronda és gusztustalan látvány, csupa sárga brűglé az egész. Egyik bajtársam szólt, hogy a kutya pisálja össze, nem mi, de erre elöljárónk azt mondta, hogy a kutya nem pisálja bele a hóba, hogy “még 100 nap!”. Üdv: Kelempájsz

 40. Adani — 2011-04-18 13:09 

@Kelempájsz:

Ezen jót röhögtem. :) Hát ja a férfiember nagy kincse, h tud a hóba pisálni. :)

Idevágó vicc:
-Apjuk, hát láttad ezt? A lányod neve bele van pisálva a hóba.
-Aztán miért baj az anyjuk? Az udvarlójától ez egy szép gesztus.
-De apjuk hát nézd már meg jobban, ez a lányod kézírása.

Azt pedig már az eszkimók is tudják régóta, h kunyhó mögötti sárga hóból nem eszünk. :)

@szögyi:

Ahol meg nincs ilyesmi és előrelátó az ember nejlonzacsit vagy vödröt visz be magával.

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.