Nolik életkép-sorozata egy 1990-es jugoszláv(iai) laktanyából. Bevallom, a péderbál* kifejezést, illetve ennek jelentését nem ismertem, annak ellenére, hogy most már tudom: jó pár hasonlón vettem én is részt, és hazudik, aki nem ismeri el, hogy bizony van ennek egy hangulata.

– Jön a Nagy Mix! – kiáltotta el magát Kis Mix és ezzel be is rekesztette a péderbált. Mindannyian prompt eljárásban próbáltuk szolgálati szabályzat közeli állapotúvá varázsolni fizimiskánkat és viselkedésünket.

Mint tudjuk, a legtöbb gyerekjáték extrém sport. Az idióta extrém sportokat űző gyerekek csúcsragadozói pedig már a Jackass korszak előtt is az unatkozó, jogilag nagykorú, felnőtt, ám agyilag nagyon is gyerekes fiatal férfiak gyülekezetéből kerülnek ki. Egyik tipikus életterük a laktanyák motiválatlan sorkatonai állománya.

És mivel nem volt otthon a macska, az értelmetlen, időpazarlásnak érzett tényleges katonaidőnkből fennmaradó időt ön- és közveszélyes cincogással folyattuk. Pušičić, Jevtić meg én lángszórósdit játszottunk fém rovarirtó flakon elé drótozott öngyújtóval. Ilyen paintball-szerű, értelmetlen faszságot képzeljetek el, közelharcra kihegyezve. És azzal az eltéréssel, hogy ohne védőszeműveg, meg védőruha. Csoda, hogy soha senkinek nem pörköltük le az arcát, amikor egy hirtelen szlalommal szó szerint tűzvonalba került. Na meg az összes ilyen nagy nyomású flakonon ott a figyelmeztetés, hogy tilos nyílt láng közelében tartani. Minden felelősségteljes normális felnőtt ember, magamat is beleértve, az 5-10 év körüli gyerekének preventíve szíjat hasítana a hátából és két héten keresztül kukoricán térdepeltetve zsoltárok bemagolására kényszerítené, hogy egy életre elmenjen a kedve az ilyen életveszélyes hülyeségtől. És sóvárogva várná, hogy legyen a gyerek legalább 12, amikor már föléri ésszel, hogy az ilyesmi életveszélyes. Mindenkit „megnyugtatok”: 18-20 éves fejjel se éri föl ezt ésszel az embergyerek.   

Tatić a tolókocsiban szellemi fogyatékos rokkantat játszott. Ez volt a kedvenc szabadidő tevékenysége. Dimić és Conkinski a gyógyszertár raktárát dézsmálták. Úgy tűnik, A és C vitamin-túladagolást nem igazán lehet begyűjteni, mert amennyi pezsgőtablettát, meg kakaószerű A vitamin granulátot mi betoltunk,  az már ipari mennyiség. A pezsgőtablettából egyébként (főképp, ha ingyen jutsz hozzá és továbbpasszolni nem nagyon tudod), szintén  lehet „hülyegyerek-fegyvert” készíteni. Vegyél ki a műanyag hengerből 4-5 tabit, tölts bele vizet, dugd vissza a flakonzáró műanyagdugót és próbáld a hüvelykujjaddal a pezsgési folyamat hatására a túlnyomást visszatartani, majd amikor az már-már lehetetlen, célozd meg vele egyik játszópajtásod. Persze e felhívással csak hülyéskedtem. Felelősségteljes felnőttként annyit tanácsolok, hogy: Don’t try this at home!”.

Kis Mix, vagyis Siniša Milačić (Nagy Mixnek, dr. Kap. Siniša Milačićnak csupáncsak névrokona), a csöpp kis ügyeleti asztal mellett olvasgatott. Neki szóltak oda a laktanya portájáról, hogy váratlanul megjött a kaszárnya egészségházának a parancsnoka, fentebb nevezett katonaorvos.

A portás bakákkal jóban voltunk, mert jöhettek hozzánk zuhanyozni, ami a közönséges halandó gyíknak járó heti egyszeri, rendszerint szadisztikus jéghideg, vagy éppen epillálósan forró vízadagolással összekötött tömegzuhanyzáshoz képest nem kis privilégiumnak számított.

És ami a zuhinál is nagyobb életvezetési előnyt jelentett nekik, hogy jöhettek hozzánk szarni. Merthogy hozzájuk meg Zorić zászlós, egy ötvenes, masszív alkoholista irodista a laktanyaparancsnokságról járt kulázni. Nem volt rendhagyó jelenség a tiszti állományban az orvosi értelemben is kőkemény alkoholizmus, Zorićnak pechjére ez úgy hatott az emésztőrendszerére, hogy béltartalmának kiürítése elviselhetelen bűzzel járt. Nyilván a családja, meg a főtisztektől nyüzsgő laktanya parancsnoksági főépületi munkatársai is kiutálták eme gázos tulajdonságáért. Mindezt úgy orvosolta, hogy reggel munkába menet és délután, mielőtt haza ment, a portán kullantott. Először csodálkoztam, amikor történetesen pont „éles bevetése“ alatt jártam arra, hogy mi ez az elviselhetetlen csatornabűz. Az egyik befogott orrú portaszolgálatos mondta, hogy Zorić szarik. Aki aztán vigyorogva jött ki. A szükséges alkoholszint már benne volt. Gondolom, lelkileg ezt másképp nem is nagyon tudta volna feldolgozni.

Szóval a tisztálkodási meg egyéb higiéniai extráért cserébe a portáról ránk csörögtek, ha jön a górénk.

Last minute rendeztük toalettünket, és Nagy Mix szerencsénkre nem vett észre semmit a gyerekes játszadozásunk során elkövetett többrendbeli súlyos függelemsértésből. Behuppant az irodájába és maratoni telefonbeszélgetésbe bonyolódott.

1990-et írtunk. Az internet Wint Certen és maroknyi csapatán kívül még mindenki másnak ismeretlen, a mobil telefónia valahol Skandináviában taposta gyerekcipőjét, a Skype gurujai meg tán még akkor tanultak járni. Tehát egy tiszt úriemberesen bejárt a melóhelyére bonyolítani a külföldre szakadt és a más városbéli rokonsággal folytatandó csevelyt, mert ez ilyen mennyiségben, saját finanszírozásban akár egy fizetést is felemésztett volna. Nem is nagyon nézett szét a szemétdombján, mert hülye azért nem volt (más, mondjuk helyettese dr. Predrag Stanojević hadnagy annál inkább), mert akkor tuti kiszúrt volna párat a baromságainkból. Jellegzetesen idétlenül, ordítva telózott, jó messzire eltartotta a kagyló mikrofonját a fülétől. Olyan Kabos Gyulásan lebonyolított pár interurbán és nemzetközi hívást, majd hazament.

Mi pedig folytattuk a péderbált.

*péderbál: szerbhorvát eredetű vajdasági magyar összetett szó.

Péder: feltehetőleg a pederasztából ered, azonban jelentése némileg módosult. Pejoratív szó a férfi homoszexuálisra: buzi, köcsög, stb.

A péderbál olyan, egyébként heteroszexuális nagykamasz férfiak, esetleg  katonák általi elkövetett dorbézolás gúnyneve, amiből kényszerűségből kimaradnak a lányok. E banzájok szexmentesek, ténylegesen nincs semmilyen homoerotikus tartalmuk, csak ilyen „nagy gyerekek“ játszadozása, akik – szerencsétlenek… – nőket nem tudtak felhajtani.