438. – Az (ulti)tudás hatalom!

Azt, hogy a fegyveres testületeknél a kártyatudás néha komolyabb karrier-építő (vagy simán kényelem-biztosító) tényező, mint a szakmai ismeretek, azt mindannyian eddig is sejtettük. Arról pedig, hogy magyar földön ez a jelenség évtizedes múltra tekint vissza, arról pilotax barátunk mostani posztjából is bizonyosságot szerezhetünk.

1969-ben kezdtem ejtőernyőzni az MHSZ-ben (hol máshol?). Meg voltam bolondulva a repülésért, csak sajnos a repülőorvosin derült ki, hogy színtévesztő vagyok, így pilóta nem lehetek, pedig már pisis koromtól katonai repülő szerettem volna lenni. Ekkor már mögöttem volt egy-két évnyi géptologatás, madárszartakarítás a Po-2-ről, kötélfonás és egyéb  örömök (no meg egy kevés hiénázás, vagyis örömrepülés, de ez utóbbi csak az oktatók jóvoltából, akik ezzel honorálták  azt, hogy hajnal 4-től este tizenegyig hajlandó voltam a seggük alá tenni a gépet).

Az orvosin (amikor már úgy el voltam kenődve, mint a lekvár a kislányom kenyerén) a szemészeti vizsgálat után megtudva, hogy repülésre alkalmatlan vagyok, összefutottam egy szintén orvosin lévő ejtőernyős oktatóval. Kiváló pszichológiai érzékkel megáldott srác volt, és meglátta bennem azt az alanyt, akit be tud fűzni arra, hogy ejtőernyős legyek. Egy kicsit azért itt is lehet repülni. Látta rajtam, hogy menten világgá megyek nagy-nagy bánatomban. Meggyőzött, így aztán befejeztem az orvosit, és HURRÁ: eje-alkalmas vagyok!

Jó brancsba sikerült kerülnöm, akik nem csak az ejtőernyőzésben voltak jó haverok, hanem a csajozásban, a sörözésben, az ultizásban, meg minden elérhető marhaságban, amit csak meg lehetett csinálni. Nem felejtem el, amikor ’69 augusztusában egy  4 napos eje-táborban a fő jelszó az volt, hogy HOL VAN DINNYEFÖLD…

Megtaláltuk! Aztán másnap persze nem volt ugrás, mert így is kevés volt a budi a reptéren, ezért elaknásítottuk a környéket bűzlő taposóaknákkal. Az MHSZ-es időkben az volt a szokás, hogy a központból küldtek egy AN-2-t, ami aztán négy napig állt a rendelkezésünkre. Ilyenkor máshonnan is érkeztek ugrók, többek között a seregből is.  A pilcsik igen kényes fiúk voltak: 11.00 és 15.00 óra között (a nagy melegre való hivatkozással) nem voltak hajlandók repülni. Hát mit tehettünk ilyenkor? Például kimentünk a strandra, akik meg nem mentek, azok vérre menő ultipartikat játszottak a leselejtezett D-1-esből készített napfogó sátor által vetett árnyékban.

Annyira bebolondultam az ugrásba, hogy érettségi előtti ballagásom napján hajnali négykor kimentem a reptérre és az oktatók annyira együtt éreztek velem, hogy megszervezték, hogy reggel 8-ig ugrottam ötöt, majd az ügyeletes CS 344-essel hazavittek átöltözni, és 9 órára a ballagásomra meg is érkeztem. Nem sokan érkeztek CS 344-es taxival a ballagásra. A gimnáziumban ahol beértem, a mai napig ki van téve a fotó a ballagásra való megérkezésemről. Van még más fotóm is kitéve hasonlóan konform tevékenységeimről, de azok nem képezik részét e történetnek J.

Persze az engemet beszervező oktató hátsó szándéka csak később derült ki számomra. Az eje-klubokat nem a szép szemünkért tartotta fenn állam bácsi. Persze, hogy előképzés folyt a sereg részére. Nagyon nem bántam, hogy így történt és lelkesen vettem tudomásul, hogy a kötelező 2  éves szolgálatomat az ejtőernyősöknél tölthetem le.

Azért a bevonulásig még volt idő, úgyhogy addig még gyűjtöttem az ugrásokat, és áldozatul estem egy ejtőernyős cuccban lévő barna szempárnak. Ezért aztán nagyon nem esett jól, hogy 3 hónapos friss házasként rántottak be. Az újonc időszak alatt ez határozta meg a lelki állapotomat, emiatt aztán fokozottan viseltek meg az újoncoknak kijutó fölös örömök. Meg aztán a kiképző tisztesek, akik másodidőszakosak (szlengben: gumik) voltak és még nem felejtették el azokat a k….t, amiket kaptak, s ezeket teljes terjedelmükben zúdították ránk, kopaszokra. Kincstári ésszel nevelték az újoncokat.

Ugyebár a bokorugróknál (nem sértés akar lenni!) ha az újonc nyitva felejtette a zsebén a gombot, akkor azt a tisztes levágta és záros határidőn belül fel kellett azt varrni. Igenám, de nálunk egy darab gomb sem volt, mert zippzárasak voltak a gyakorlók (egy székesfehérvári ezredes szerint mi népviseletben jártunk). Akkor a nyitvafelejtett zsebet be kellett varrni, és úgy kellett legalább 24 óráig hagyni, ami minden tisztesnek felhívás volt keringőre, vagyis arra, hogy ez egy rendetlen kopasz, ezért éppen megfelelő alany a következő fókarodeóra.

A mai napig akaratlanul is ügyelek arra, hogy a ruházatomon minden gombom be legyen gombolva, minden zippzár be legyen húzva.

Szóval a bevonulást követő harmadik hétre – még jóval az eskü előtt – ha valamelyikünk a nevét hallotta, hogy „X honvéd!!!” (olyan hangerővel, hogy az felért egy oroszlánordítással), már sikerült kiépíteni a pavlovi reflexet az újoncokban, hogy alapos kibaltázás következik, úgymint a kályha belsejének kimosása, a 120 személyes körlet faltól falig fókázása időre, piszoár kapargatása zsilettpengével, stb.

Lényeg az hogy senki nem szerette ekkor már a nevét hallani a tisztesektől, akkor sem, ha éppen negédesen szóltak hozzá.

Egyik este, éppen pihenőt jelentő folyosófókázás közben- olyan 9 óra körül-  felordít a telefont felvevő belszolgálatos tisztes:

– ******* honvéd!!!

Gyengébbek kedvéért: ez én vagyok. Te jó Úristen, mi a ló…t csináltam már, miért akarnak ezek engem?!

– Azonnal jelentkezzen az ÜTI-nél!

A vér megfagy, lehelet megszakad. Magasságos Úristen, mit tehettem?

– Futólépésben az ÜTI-hez!

Az ügyeletes tisztes kísér, és vigyorogva lesi, mit kap ez a szerencsétlen kopasz.

– Vigyázz! – vezényel az őrvezető és jelent az ÜTI-nek, hogy ő bizony elővezette ezt az anyaszomorítót.

ÜTI:

–  Leléphet, őrvezető!

Amikor az őrvezető hallótávolságon kívül kerül, felröhög az ÜTI is meg az ÜTIh is, aki csak akkor jelenik meg a színen. Nem tudom, hogy mit tegyek, mert az ÜTIh egy régi ejés haver, akivel egetverő ulticsatákat vívtunk a D-1 es árnyékában, de hát itt ÜTIh. Közöttünk ég és föld a különbség: ő törzsőrmester, én meg egy földtúró kopasz. Tőlem akár tábornok is lehetne, ekkor legalábbis akkorának éreztem a különbséget, na de ugye minden relatív – mondá Einstein.

Szabályosan akarok jelentkezni, ami ekkorra azért már ment. Mindketten leintenek: hagyd a fenébe.

– Tudsz-e még ultizni?

– Jelentem: szeretek!

– Szerencséd, hogy öreganyádnak szólítottál, mert ha azt mondod, hogy tudok, akkor nem kapsz a szatmári szilvából (a folyékony és igen „hangos” fajtából)!

Szabolcsi földim volt a lelkem.

Hajnal kettőkor kissé kapatosan jutottam vissza az ágyamhoz. Szerencsére csak vagy három deci volt a szilvából, elvégre mégiscsak szolgálatban voltak, meg ettől többtől lehet, hogy erőteljesebb vita lett volna a terített betlik kérdésében. No meg a reggeli fogmosáshoz is hangos volt a szilvórium.

Ezután sem kivételeztek velem a tisztesek, de érezhetően respektem lett előttük. Kifaggattak, hogy mi történt. Mivel az is szóba került, hogy honnan ismerem az ÜTI-t – nem őt ismertem, hanem a helyettesét, – és hogy már 80 körüli ugrásom van. A tisztesek között egynek sem volt ennyi ugrása, mert mind a seregben ugrott először, úgyhogy olyan 10-12 ugrással rendelkeztek ekkor, azok is bekötöttek voltak, meg 2-3 stabilizátoros, nekem meg akkorra már volt jó néhány kétezres kézim is.

Lényeg az, hogy az ÜTI meg a helyettese is ultimániásak voltak, és mivel az ÜTIh jól ismert az otthoni eje-táborokból, így oldották meg a sereg által eléggé el nem ítélhető módon rosszul szervezett unalmas üres óráiknak az agyonütését. A sereg ugyanis szörnyű ugyan, de  csak két főben határozta meg az ÜTI szolgálat létszámát, az meg ugyebár alkalmatlan egy tisztességes ultipartihoz.

Ekkoriban 10-20-as alapon játszották az ultit. Mai tejfölösszájúak okulására ez tíz- és húszfilléres alapot jelentett és nem tíz vagy húszforintosat. Mecsoda különbség és mekkora infláció!

A fene sem emlékszik már rá, hogy nyertem-e vagy vesztettem.

20 hozzászólás

 1. Bigjoe(HUN) — 2013-09-03 08:33 

Gratula!
A CS 344 az egy Csepel tgk? (a gugli azt dobta rá)

 2. pilotax — 2013-09-03 09:41 

@Bigjoe(HUN): Az! Egy három tonnás, platós. Az 56-os események filmhíradóbeli képein igen gyakran tűnik föl.

 3. szogyi — 2013-09-03 10:49 

No, érdemes volt a centit vágni….
Szabolcsi ultis, szatmári szilvával…. ez a felállás nagy valószínűséggel egy át nem aludt éjszaka előjele. És a másnapi hasogató fejfájásé is.
Szeretek ultizni… erre az a szabvány válasz, hogy akkor miért nem tanulsz meg?
Mi még a gimiben is ezt a teremsportot űztük, -nemhiába, matek szak- és egy pihent időszakban levezettük, hogy hogy lehet megjátszani egy kétlapos (!) piros húsz-száz ultit. Na ja, csak a valószínűségszámításból meg kijött a megfelelő lapeloszlás elérhetősége.

Csepellel ballagásra, na, asserossz… Arról hallottál, amikor a Zrínyiben a vidéki rokonság lovaskocsira felpakolt konyhabútorral fordult be a sulikapun? Azt hozták ajándékba a ballagó rokon kislánykának.

OFF
VIP-jegyedet beváltottad Keméten? A hivatalos vagy a puccos-VIP-be? Ámbár a puccosban állítólag az ingyé mért szekszárdi vörös nagyon csúnya állapotokat idézett elő estére ;)

 4. daneel — 2013-09-03 13:00 

Tetszett a történet, köszönöm!
Ami a cipzárat illeti, akkor kell majd aggódni, ha szükség esetén elfelejted lehúzni, vagy a végén felhúzni. :-)

 5. Bigjoe(HUN) — 2013-09-03 14:15 

Gomb levágásról
Ha nem volt begombolva a zubbony, megfogta a gombot az elöljáró, majd a következő kérdést tette fel:
– Mi van nem kell a gomb?
– De kell, hát hogyne…
Megcsavarta, meghúzta, letépte:
– Tessék.

Néhol “műszaki cérnával” varrták vissza:)
És szakadt a ruha anyagja is a következő alkalommal.

 6. pilotax — 2013-09-03 14:27 

@szogyi: Az a helyzet, hogy én is matek (és fizika) tagozatos gimibe jártam, úgyhogy az ultivalószínűségek számítása még megy.
A lovaskocsis témához. 69-ben negyedikes gimnazisták voltunk és április elsejére fogadtunk egy stráfkocsit. Felfestettük rá, hogy 12C járat, (Akkor itt két egymással szemben, de ugyanazon az útvonalon közlekedő két buszjárat volt a 12A és a 12B) és a, Makarenkó utcáról a várost körbejárva nótázva, disznó vicceket kiabálva, maskarába öltözve értünk be a gimibe kb. tíz órára, ahol már talán a légirendőrséget is riasztották, hol lehet a 4.B. Útközben a kedvenc tanárunkkal futottunk össze (Angol orosz szakos volt) aki akkora hangerővel kiabálta, hogy (“NEM ISMERLEK BENNETEKET”, hogy a tanácselnök ( alias polgármester) is kijött a városháza erkélyére. A suli meg felbillent az ablakokba tódulóktól amikor megérkeztünk. A stráf tulajdonosa olyan jól mulatott, hogy nem fogadta el a bérleti díjat.

A VIP jegy ígérője ígéretét azért nem vettem halálosan komolyan -bár megpróbáltam rajta tűzzel vassal behajtani de eredménytelenül -, éltem a gyanúperrel, hogy gond lehet, mint ahogyan lett is. Ezért aztán elővételben megvettem a jegyet. A szekszárdi vöröset nem hiányoltam, mert kocsival voltam.

 7. pilotax — 2013-09-03 14:30 

@daneel: Heuréka! Te juttattad eszembe, hogy na ott volt gomb a gyakorlónkon! Mivel azonban rejtett gombolású volt, ez soha nem került napirendre.

 8. 68nyara — 2013-09-03 15:42 

Az ulti hatalom….csak sajnos egyre kevesebben játszanak, itt a cégnél sem tud senki. Egyre csak züllik a fiatalság. :-)

 9. pilotax — 2013-09-04 08:30 

@68nyara: Lehet talán azért mert az ultiban nem árt ha gondolkodik az emberfia. Az interneten felnőtt ifjúság is ultizhatna, hiszen több oldal is van ahol ezt meg lehetne tenni, de inkább a pornó a menő meg a faszbuk, amit az én generációm még a valóságban gyakorolt lásd népességfogyás.

 10. krux — 2013-09-04 09:20 

@pilotax: Ha visszaolvasol, látni fogod, hogy nekem meg parancsra kellett ultiznom… Nagy duzzogva ki lehetett bírni. Ha ilyen ultizós oldalhoz dobnál egy linket, megköszönném.

 11. komojtalan — 2013-09-04 16:19 

@pilotax: Azért a fingra ultizást nem javasolnám, mert nem lehet pénz nélkül játszani, ahogy a póker, fájer, stb … játékokat sem. Mindig is az aktuális minimum alapon ultiztam, tehát nem muszáj 1-2k -as alapon játszani, de a végén mégis csak az a “legjobb játékos” aki előtt a legtöbb pénz van. 5-10 -es alapon mennyit lehet elbukni egy-egy alkalommal? Ha valaki 5k -t elbukik az már különösen béna, vagy peches. Több elmegy kajára/piára/nassra játék közben.

Nálunk a fájer nevű játék dívott, hiába ahhoz nem kell ész :-). Illetve dehogynem, csak mégsem annyi mint ultihoz. 1 év alatt 20k -t nyertem (89-90), soha nem volt gondom a katonaságnál a pénzzel :-). Próbáltam még megszerettetni a kanasztát is, később pénzbe is játszottunk 10 fillér/pont alapon. Na abból még nagyobb nyereségek/veszteségek lettek. 7.000 pont különbség már 700 forint volt és ott sokkal többet számít a tudás. Emlékezetes parti: Asztalon már szinte az összes lap, kanasztával kell indulni és mindenki figyelt ne dobja be a másiknak. Utolsó körben valaki sajnált 5 pontot, ezért egy 8 fölöttit dobott a logikus 4-7 helyett amit 100% nem tudok kivenni. Kivettem, vele a paklit is, csináltunk vagy 6-7k pontot az 5 pontért :-).

 12. proletair — 2013-09-04 20:30 

A történet egyes pontjai kísértetiesen hasonlítanak az én sztorimmal: például én szerettem volna repülni, de nem lehetett, de nem orvosi okokból, viszont pont emiatt választottam az ejtőernyőzést én is.

Ultizni sosem tudtam. Szolnokon senki sem zsugázott. Ha legalább a törzstiszti állomány kártyázott volna, akkor kevesebbet baszogatnak. Viszont a pálinkát azt szerették nagyon.

A zipzárat, patentot én is rendszeresen csekkolom:)

 13. proletair — 2013-09-04 20:34 

@pilotax:
Jut eszembe! Ide nem jön el veterán kolléga? http://www.ejenap.hu/

 14. pilotax — 2013-09-05 07:35 

@krux: Bocsi, hogy nem válaszoltam hamarabb, de a tegnapi napom igen-igen zsúfolt napom volt, és az internetkapcsolatom is szarakodik, jelenleg sem működik, úgyhogy éppen baszogatom érte a T-home-t, most is a munkahelyi kapcsolatomról írok. Én a jojatek.hu oldalon szoktam ultizni, mert a tapasztalatom szerint ez a leghasználhatóbb. Jó szórakozást!

 15. pilotax — 2013-09-05 07:43 

@proletair: Nem szép Öntől, hogy ilyet merészel tenni velem, akkor amikor már egyetlen nap szabadságom sincs! Még van egy bő évem a nyugdíjig ezért remélem a következőn már részt tudok venni.

 16. krux — 2013-09-05 09:41 

@pilotax: Köszönöm, már rá is kerestem.

 17. orvezeto — 2013-09-05 13:29 

Zsebek és gombok: az egyik börtön parancsnoka – erős militáns gyökerekkel – mindig vegzálta az állományát a be nem gombolt zsebek, meg az azokból kikandikáló tollak, ceruzák és egyéb oda nem illő tárgyak miatt. Amikor másik beosztásba helyezték, egykori beosztottai búcsú ajándék gyanánt kivágtak egy – természetesen begombolt – zsebet egy selejt zubbonyról, gondosan bekerezeték ( üveggel is) és ráírták: “Ezután is mindig begomboljuk”.

 18. orvezeto — 2013-09-05 13:41 

@krux:

Kutakodást ígértem gyisztancia ügyben. Nos, időközben “bevizsgáltam” az orosz-magyart, az orosz-magyar katonait, az egynyelvű orosz katonai “enciklopédicseszkíjt”és megkérdeztem pár oroszul – helyenként anyanyelvi szinten is – beszélőt, de sajnos nem jutottunk előre. Leginkább talán az “osztálymérnökség” kifejezés közelíthet a térképészethez, de ez is a vasutasok körében használják inkább.

Üdv: őrvezető

 19. pilotax — 2013-09-05 15:56 

@komojtalan:
A tíz-húsz filléres alapon való játékot azért nem nevezném fingra ultizásnak. Igaz nem is volt nagynak nevezhető az alap. De a fő cél az volt, hogy ne lehessen tét nélkül, habókra licitálni. A filléres alap csak ma tűnik úgy, hogy “nagyjainkat” idézzem fingnak. Ez volt az az időszak amikor még 3,60 volt a kenyér 3 Ft volt egy liter tej, meg 40 fillérét vehettél egy zsömlét, ami ma ugyebár úgy néz ki, hogy 300 Ft a kenyér, 240 Ft a tej, és 30 Ft egy zsömle. Nem jelent sokkal kevesebbet a tíz-húsz filléres alap, mintha ma játszanánk tíz-húszas alapon csak forintban és nem fillérben.

 20. krux — 2013-09-05 21:21 

@orvezeto: Öreg kollégám (apámmal egyidős, 85 éves) nevében is köszönöm a segítséget. Már írom is az ímélt.

RSS feed for comments on this post.

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.