217. – Nyugdíj előtt

Nyugdíj előtt mindenkin úrrá lesz egy kicsit a „nagy ívben belesz*rok”-érzés. Az ember valahogy szabadabbnak, lezserebbnek és könnyedebbnek érzi magát, s talán olyasmire is hajlamosabb lesz, amire azelőtt nem igazán. Wendiii kolléga mai posztjában két  történettel, illetve két őrnaggyal ismerkedhetünk meg, akik hasonlóképpen gondolkoztak.

Helyszín: MH. 59. Szentgyörgyi Dezső Harcászati Repülőezred

Az alapkiképzést követően egy olyan alegységhez kerültem, ami az egyik legkisebb volt az egész laktanyában: a lőszerraktárakba. A parancsnokom két tiszthelyettessel két irodában dolgozott a kisebbik parancsnoki épületben, amely (minő logika!) a „kisparancsnoki” elnevezéssel bírt. Itt ismerkedtem meg P. őrnaggyal, aki egy nyugdíjazás előtt álló tiszt volt. Sok vizet már nem zavart az öreg az ezred életében, de mivel még volt hátra vagy három hónapja a leszerelésig, minden nap bejárt „dolgozni”. Fontos munkája általában a hülyeségek kiagyalásában merült ki.

Történt egyszer, hogy őrnagyunk igencsak unatkozott, ezért a következő eszelte ki: a zászlóalj-írnoki iroda előtt volt egy tábla, ami fölött egy igen szépen bevakolt és befestett szeg árválkodott, funkció nélkül. Erre kitűzött egy A4-es papírt, amire a következő szöveg volt keze által felírva: „Tűz esetén fordítsd meg!

Körülbelül egy hete lehetett ott és senkit nem zavart a dolog, mígnem egyszer csak a „nagyparancsnokiból” át nem jött az ezred törzsfőnöke, Kovács alezredes. Ő egyből kiszúrta a feliratot, és bár nem volt tűz, leakasztotta a papírt, és megnézte a másik oldalt. Arra pedig az volt ráírva: „Ne most, te marha, csak tűz esetén!” Mondanom sem kell, Kovács alezredes nagyon mérges lett, és dühösen dobta be az írnoki szobába, azzal a paranccsal, hogy dobják ki. A helyiségben tartózkodott éppen P. őrnagy is, aki (miután az alezredes távozott), felkiáltott:

– Megvan a laktanya marhája!

Azzal ismét kiakasztotta a feliratot. Ha jól emlékszem, még leszerelésemkor is ott virított.


Leszerelő öreg katonaként átvezényeltek az újonckiképző zászlóaljhoz kiképző rajpóknak. Mondanom sem kell, hogy nagyon nem vittem túlzásba a kiképzést, hiszen volt hátra vagy 80 napom (én még 1 évre vonultam). Viszont nagyon egymásra találtunk D. őrnaggyal, aki akkor szintén nyugdíj előtt állt.

Azt tudni kell, hogy abban az időben még az alakulatoknál zajlott a kiképzés. Ez úgy működött, hogy három hétig tartott az alap, amelynek a záróakkordja volt az éleslövészet, és utána következett az eskütétel. Utána az újoncok megkapták első eltávjukat, majd további kb. egy hónapig még az újonc zászlóaljnál voltak, további képzés végett.

Érdekességképpen említeném meg, hogy D. őrnagy kiköpött mása volt Walter Matthaunak. A zászlóalj úgy is hívta, hogy Wilson bácsi. Amúgy egy nagyon korrekt tiszt volt, igen jó humorral.

A sztori idején a laktanya még éppen az első Kecskeméti Repülőnap megszervezésével volt elfoglalva, ahol az újonc zászlóalj végezte a kulimunkát: lapátolás, árokásás és egyéb komoly harcfeladatok mentek egész nap. Ehhez többek között az alakulat kapott a nehézgépek és egyéb technikai felszerelés mellé egy fontoskodó tisztet is, aki szintén őrnagyi rangban volt. Nevezzük mondjuk Gy. őrnagynak. Őt egyébként az akkor megszűnő ceglédi laktanya állományából vezényelték át hozzánk, és minden megvolt benne, ami egy tüzértiszthez illett: betéve tudta a Szolgálati Szabályzatot és rendkívüli módon csőlátású volt. Hogy miért vezényelték egy repülős laktanyába, örök rejtély. Az viszont biztos, hogy a sokkal szabadabban gondolkodó kecskeméti alakulat tisztjei nem igazán zárták őt a szívükbe.

Tehát történt, hogy éppen egy dolgos nap közepén voltunk, a zászlóalj nagy része éppen a lapát vagy az ásó forgatását gyakorolta. A belgépekhez meg jöttek a kérések, hogy „20 ember lapáttal az őrszoba mögé”, vagy „30 ember ásóval az északi kapuhoz”, és így tovább. Mi tettük a dolgunkat, küldözgettük a népet. A nagy meló közepette egyszer csak a belszolgálati asztalomnál megjelent D. őrnagy, és közölte, hogy unatkozik. Mivel erre nem nagyon tudtam mit mondani, ezért elővettem a szabvány választ:

– Értettem!

Egyszer csak őrnagyunk fejében megvillant az isteni szikra, és a következő parancs hangzott el:

– Jani, add ide a karszalagodat, te pedig vedd át a helyettesedét!

Először csodálkoztam, hogy mit akar, de aztán elmagyarázta, hogy mivel idejét sem tudja, hogy mikor adott ilyen szolgálatot, úgy döntött, ezt még egyszer kipróbálja nyugdíj előtt. Én itt már nagyon vigyorogtam, ugyanis eszembe jutott, hogy aznapra valami vezérkari látogatás jön (még szerencse, hogy csak a laktanya vezérkara akarta látni az újoncokat, és nem valami HM-es banda). Volt is nagy csodálkozás más alegységeknél, mikor hívtak minket, és egy recsegő hang beleszólt a telefonba, hogy:

– Újonc-vegyes század belszolgálat, D. őrnagy jelentkezem!

Születtek ám érdekes válaszok. Mint például:

– Apád f*szát, még hogy D. őrnagy, annak megismerném a hangját!

Vagy:

– Na jó’van öcsém, ez már unalmas. Mondd meg D. őrnagynak, hogy…

Aztán amikor bebizonyította, hogy ő tényleg az, akinek mondja magát, gondolom a vonal túlfelén lévő hadfiak elsápadhattak. Őrnagyunk nagyon élvezte a helyzetet.

A nagy szórakozás közepette csörgött a telefon és mit ad isten, Gy. őrnagy szólalt meg a kagylóban, bár ezt csak a beszélgetés végén tudtuk meg. Parancsnokunk felveszi a telefont, szabályosan bejelentkezik a fenti dumával. Aztán faarccal végighallgatja, hogy Gy. őrnagy ordít. Ezt még mi is hallottuk. Majd csendesebb monológba váltott, ekkor már csak az öreg hangját hallottuk, amint néha beledörmögi a kagylóba:

– Értettem!

Mikor aztán letette a telefont, felvilágosított minket is a következő szöveggel:

– Ez mekkora egy balfasz! Azt adta parancsba, hogy menjek ki az északi kapuhoz és álljak őrségbe.

– És kimegy, őrnagy úr? – kérdeztem.

Az őrnagy válasza:

– A nagy büdös lóf*szt! Azt már sorkatonaként is utáltam!

Mindenki, aki körülötte állt, majdnem összecsuklott a röhögéstől.

Azt már csak csendesen jegyzem meg, hogy amikor beállított a laktanya törzskarának a szemléje, kigúvadt a szemük a döbbenettől, mikor meglátták D. őrnagyot az AEGÜ karszalaggal, mellette pedig a vörösödő fejű sorállományt, akik alig bírták visszatartani a röhögésüket. Még szerencse, hogy a laktanyaparancsnok pilóta volt, aki értette a humort, így belőle hangosan kirobbant a jókedv.

27 hozzászólás

 1. Adani — 2010-11-24 09:24 

Ez jó, volt humorérzéke a parancsnoknak az már biztos.

Nyugdíj előtt meg már sztem nyugodtan csinálhatta, hiszen úgyis csak hetei vannak hátra nem tudják már úgyse megszívatni semmivel.

Mindig mulatságos tud lenni, mikor az ember már utolsó centiket vágja valahol és tudja, h már minden mindegy és lehet tabukat döntögetni és anarchiát szervezni. Mint pl. általános iskola 8. osztályban a ballagás előtti hetekben, mondván már minden mindegy, fenyítsenek be ha akarnak eddig viszonylag jó gyerekek voltunk alig volt 1-2 beírás aztán az utolsó napokban akár tucatszám írhatták volna a tanárok ha még érdekli őket annyira. Ugyanez középsuliban ballagás előtt. Bent voltunk, mert muszáj, de sok órán csak hülyéskedtünk meg kártyáztunk. De volt, aki a munkahelyén is ezt csinálta mikor már felmondott és csak a felmondási idejét töltötte, csak tessék-lássék dolgozott ameddig kellett, és mert visszaszólni.

 2. Szkv — 2010-11-24 09:49 

1974–1976 voltam Határőr a nyugati határon Szombathely közelében.

Sorozás előtt én is meg kaptam a katona életre való tanácsokat. Egyik tanács úgy szolt “ha megkérdezik” a sorozáson hogy milyen alakulathoz akar kerülni? Olyan alakulatot kell mondani amelyikhez nem akarsz kerülni. Ebből arra fognak következtetni, hogy a sorozás alatt lévő, leendő katona ide szeretne be vonulni. Ennek az lesz a következménye hogy majd más alakulathoz sorozzák. A tanácsot meg fogadva, a feltett kérdésre válaszom röviden csak ennyi volt, HATÁRŐRSÉGHEZ. Meg is lett az eredménye. Irány a Határőrség. Behívó alapján Szombathelyre vonultam. MÁV JÁRMŰJAVÍTÓ volt a gyülekező hely színe. Elosztás után a söptei úti laktanyába kerültem (VÖRÖS BIKA SZÁLLÓ) Odabent kellemes zene fogadott bennünket, a következő szöveggel NEHÉZ A BOLDOGSÁGTÓL BUCSUT VENNI. Bár milyen nehéz is volt a boldogságtól bucsut venni, de még is megtettük. Kiképzés után SZOMBATHELYHEZ közeli őrsre kerültem. Megtörtént eseményekből jóból rosszból regényt lehetni írni. Idézem a kiképzés alatti század politikai tisztünk (nem politikai hozzá állású volt) mondását, FIUK IDŐVEL MINDEN EMLÉK SZEBBÉ VÁLIK. Nekem vannak szép és kevésbé szép emlékeim. A kevésbé szép emlékekre sem gondolok negatívan. Számomra szép élet volt a katona élet.

Lőszerekről csak annyit hogy nálunk éleslőszer volt kiadva a szolgálat ellátáshoz.

Nem a reklámként írom a következőket.
Felsőcsatáron minden év augusztus első szombatján tartjuk a HATÁRŐR TALÁLKOZÓT.
Helyszíne: Felsőcsatár Vasfüggöny Múzeum
Nyitva tartás: Április 1—-Október 30.

 3. szögyi — 2010-11-24 09:54 

Azt mindig is mondtam, hogy aki közel kerül a repüléshez, az előbb-utóbb elveszti a józan eszét. Hiába, akit egyszer a légcsavar megcsapott…
S. százados (őrnagy?) Varnyúja meg a századjelvény volt már? Mert akkor megkarcolom és betolom tiborunak.

 4. _Nyuszi — 2010-11-24 10:05 

@szögyi: repülés: ne is emlegesd….
:(((((((

 5. Adani — 2010-11-24 11:01 

@Szkv:

Abból mi igaz, h egy mondás szerint van jó hely rossz hely és Szombathely.

A szombathelyi egyik ojjektumról terjedt a legenda, h mivel nagyon a puszta közepén volt viszont egy vasútvonal 1 km-en belül ment el mellette szokás volt,h a visszatérő katonák vészféket rántottak vagy ajtót feszegetve ugráltak ki a vonatból. Egy idő után már a vonatszemélyzet is unta és végül a vasút képviselői mentek a laktanyába, panaszra, a végén persze a trágyalások szeszelésbe fulladtak és laktanyában elregélték mindenkinek, h tessék a kalauznak szólni és akkor a vonat meg fog állni a laktanya közelében.

Egyébként asszem régebben direkt a kibaszás fokozandó csinálták azt, h nem a logikus rendszer szerint oda hívták a katonát, ami neki a legjobb lenne pl. viszonylag közel a lakhelyéhez, hanem direkt jó messzire pl. a békéscsabaiakat Szombathelyre. Később már valszeg csak a nemtörődömség játszott közre és szórták random módszerrel. Akinek szerencséje volt vagy volt némi hátszele az jobb helyet kapott vagy közelebbit, akinek nem az meg így járt.

 6. charlie — 2010-11-24 11:53 

@Adani: A messzire szórásnak más oka volt. Olyan helyre raktak, ahol semmi kapcsolatod nincs a helyiekkel, így ha a helyieket kéne lőni, akkor nem fognak a katonák fellázadni.

 7. Kelempájsz — 2010-11-24 12:20 

@Szkv: Szervusz, Bajtárs! Jómagam 75-77 között, Szombathely-Hörmannforrás-Hétforrás. Biztosan vannak közös ismerőseink.
Üdv!!!

 8. Adani — 2010-11-24 12:23 

A hová akarsz kerülni válasznál, biztos sokan próbálkoztak a mindegy csak lőni lehessen vagy hasonló válaszokkal, de nem hiszem ,h sok esetben bejött.

 9. szaGértő — 2010-11-24 14:28 

A “fordítsd meg, ha túz van” cédulát nálam egy cédula tudta überelni:

Felirat az ajtón:
Klímagépház, kulcs a klímagépésznél.

Alatta kézírással:
Klímagépész a lábtörlő alatt.

 10. Vajmaci — 2010-11-24 14:45 

Ez jóóó..:D:D
küldtem Tiborunak uj kormányőrsztorikat…remélem hamarosan olvashatjátok!:)

 11. Adani — 2010-11-24 15:47 

@szaGértő:

De ha már tábla akkor középsuliban pakoltuk egymásnak a szőke nő lefoglalós mindkét oldalán fordítsd meg feliratú cetlit is. Unalmas órákon mikor már nagyon unatkoztunk még ezen is tudtunk röhögni. Nézzük,h kinyitja a cetlit, ami össze volt hajtva galacsin méretűre. Elolvassa megfordítja. Volt aki megint megfordította.

Vagy a klasszikus hülye, aki elolvassa falfirka.

 12. franta — 2010-11-24 19:22 

@charlie: Azért ezt gondold ám át még egyszer…

 13. nedecz — 2010-11-24 19:45 

@Szkv: Ott a helyem!
Amúgy írhatnál te is ide ezt azt…
Legyünk többen HÖR-ök.:)

 14. charlie — 2010-11-24 20:13 

@franta: Nincs mit ezen átgondolni, ez bizonyított tény, hogy így ment. Az 50-es, 60-as években az államhatalom egy esetleges civil lakosság elleni megmozdulás során a néphadseregre, mint karhatalomra is számított és arra apelláltak, hogy vadidegenek ellen könnyebb lesz bevetni a sorkatonákat mint ismerősök ellen.

Ez minden szovjet érdekszférába tartozó államban így volt (beleértve a szu-t is).

Persze ezen kívül volt még más oka is, pl. ismeretlen környezetben könnyebben megtörjék a katonákat (a rendszer lelkes hívei legyenek), valamint a kor konspirációs mániája, stb.

 15. Vérnűsző Barom (törölt) — 2010-11-24 21:52 

@charlie: Az általad írtak nagyjából stimmelnek, de a szovjet érdekszférán kívül összejött ez nagyjából minden korábbi állam esetén, beleértve mindent nagyjából a római birodalomig, vagy mégrégebbig, általában persze többnemzetiségű lakosság esetén (pl. osztrák, orosz). Kiegészítve azzal, hogy értelmesebb helyeken általában valamilyen – leginkább talán ötletszerű – rendszer szerint rotálták is az állományt (pl. Habsburgék), ne maradjanak már sokáig egy helyen ugyanazok az alakulatok barátkozni a helyiekkel, illetve pár országban felmerült a szolgálati idő szerinti rotáció is. Minél régebben szolgált, annál közelebb kerülhetett a „tűzhöz” (hazai terület, főváros, lakhely, stb. – pl. a francia idegenlégió, szovjet, bolgár, csehszlovák néphadsereg).

Viszont semmi esetre sem „bizonyított tény”, hanem konkrét katonai szükségszerűség. Nem vitatta igazán soha, senki az utóbbi párezer évben. Mostanáig…

 16. Kelempájsz — 2010-11-25 07:33 

@charlie: Mi annak idején határőr kiképzést kaptunk, kiegészülve a különböző szakmai alakulatok (lövész, kutyás, géppuskás, vegyvédelmi, műszaki, stb.) követelményeivel. De az egy sorvánnyal utánunk bevonuló srácok azt mesélték, hogy ők már tömegoszlatást is gyakoroltak.
Egyébként nálunk, Szombathelyen tényleg figyelembe vették, hogy ki hová akar kerülni. A bevonulás másnapján, még beöltözés előtt kiállt az alakulótérre az összes fegyvernem, és mindent megmutattak. Amíg a létszám be nem telt, oda vették fel az újoncokat. Ha betelt, akkor választhattak más helyet. Engem saját kérésemre tettek a kutyásokhoz.

 17. Szkv — 2010-11-25 08:04 

Katona életem második napja

Az első ébresztő még olyan benyomást keltett, mintha nem laktanyában lennék. Barátságos hangon szolt az ügyeletes hogy ébresztő. Század írnok közölte hogy aki a névét hallja az reggeli után lépjen ki a sorból. Mi akiknek a neve elhangzott, külön gyülekeztünk. Egy nagy bajuszú Törzsőrmester a következőket mondta. Maguk a termelő munkából jöttek, és most komoly termelő munkát fognak végezni. Kérdés hangzott el hogy ki tud kaszálni? Jelentkeztem hogy tudok (most is tudok de ha kell még a kézi aratást is merem vállalni). A kaszák olyanok voltak hogy azt arra a célra amire meg alkották nem igazán lehetett használni. A laktanya kerítése mellet kaszáltunk, már ha annak lehetett nevezni. Hát ez volt a termelő munka. Ebéd után megtörtént az el osztás hogy ki melyik századhoz fog kerülni. Én az első századhoz kerültem. (J század) Első szakasz negyedik raj és hatodiknak álltam a sorban.

Második nap

Megkaptuk a fegyvert ” amit a dolgozó Magyar nép adott”. Sor került a gyakorló ruha és a többi felszerelés kiadására, amit a ruha kivételével, egyszerűen be ömlesztettek a körletbe. No itt van a felszerelés mindenki vegye ki a maga részét. Közben sorolták hogy mit kell tartalmazni a felszerelésnek. Ma már egy lomis piacra emlékeztet az egész jelent, csak annyi külömbséggel hogy ott akkor nem lehetett és nem kellett alkudozni. Elrakodtunk a szekrénybe és mire rendet tettünk este lett.

Az ELSŐ VASÁRNAP.

Reggeli után meg írtuk életünk “nagy regényét”.(ÖN ÉLETRAJZ) Akkor sem és ma sem tudom hogy milyen célt szolgált. Igaz hogy ma már nem is érdekel.

Az ELSŐ HÉTFŐ.

Az ébresztő ettől a naptól kezdve már nem igazán volt barátságos hangnem. (ma már emlék) SZÁZAD ÉBRESZTŐ FEL hangos ordítás. De meg szoktuk.
Reggeli után meg kezdődött a ki képzés első változata.
A kiképzés félidejében új rajparancsnokot kaptunk, aki a Vas megyeikre nagyon haragudott, mintha mi tehettünk volna arról hogy Szombathelyre került katonának. Akkor engem személy szerint boszszantott, de ma már csak egy emlék a sok közül.

A következő beszámolóm témája IDEGEN LÉGIÓS elfogása.

Aszt a HATÁRŐR BAJTÁRSAT aki írta hogy 1975–1977-en Szombathely, Hétforráson volt katona meg kérlek írd meg az elérhetőségedet. Nem zárkózom el a személyes találkozótól.
Telefon számom:06 20 244 3231

 18. Kelempájsz — 2010-11-25 08:36 

@Szkv: Az első hónapban nekem is Pf 0936/J volt az irányítószámom, én is az 1. században voltam, az első szakasz első rajban, szintén hatodik. Nekem is a J. őrnagy et. volt a századpk-m, szakaszpk pedig zászlós.
De az időm nagyobbik részét Hörmannon töltöttem, csak az utolsó három hónapban voltam Hétforráson, onnan szereltem le. Kösz a telefonszámot, hívni foglak! Bajtársi üdv: Kelempájsz

 19. Libero — 2010-11-25 12:32 

Én is Kkméten voltam, de akkor még Petőfinek hívták (’87-ben).Van itt vki a híresek közül?Én HDM század R102 kezelő.

 20. Szkv — 2010-11-25 16:25 

A következő történet már a Bucsui őrsön történt meg 1975 áprilisában. Sz100 jelzett a késő esti órákban. Záró üldöző csoport kivonult a jelzésnek meg felelő helyre. Én mint üldözőcsoport parancsnok vettem részt az eseményben. Kivonuláskor még nem tudtuk hogy mi vár reánk. A jelzést adó szektorban meg kezdtük a kivizsgálást,és rövid idő alatt nyomokat találtunk. Az izgalmunk fokozódott. Következett a nyom letakarása, 30mm-es rakéta fellövése, (az autót amivel kivonultunk majdnem sikerült eltalálni mivel az egyik fúvóka el volt tömődve.) Kutyás elindult, mi követtük. Pár száz méter után a kutya meg állt és visszafordult. A meglepetés ezután ért bennünket, a jelzés gyakorlás céljából lett beadva.

Idegen légiós elfogása.

Bucsu 1975 09 04 19.30
Jelzett az Sz100 B.6 szektora. Már oly sokszor (kényszerből) begyakorolt tempóban kivonult a záró üldöző csoport. Üldözőcsoport parancsnokként vettem részt az eseményben. Olyan meg lepetés ért bennünket, hogy elöbb találkoztunk azzal aki végett bejött a jelzés, mint a nyomokkal. A nyomsáv külső szélén egy sötét kupacra figyeltem fel. Rávilágítottam és a legnagyobb meglepetésünkre a kupacnak vélt valami felállt és megszólalt, én vagyok az akit keresnek.
Az őrsi kihallgatás után derült ki, hogy szökött idegen légióssal álltunk szembe. Valamikor 1967-ben kalandvágyból távozott külföldre.
1975 04 04-re meg hirdetett amnesztia végett haza indult. Mivel szökött légiós volt hivatalosan nem mert engedélyt kérni a hazatérésre.
Jutalmazás: Kutyás 6 nap, Technikás 6 nap jutalom szabadság kísérő (Határőr főiskolás volt) kerület parancsnoki dicséret, én ezután lettem Szakaszvezető.
Megkívánom jegyezni az ÖREG katonák az utolsó szolgálatukat töltötték.
Ez csak egy példa arra hogy az utolsó percekben is történhetett olyan esemény aminek súlyos következménye lehetett volna. Az eseménynek voltak olyan részei amit nem kívánok le írni, mert nem akarok senkit meg bántani.

Magamról 1974 07 04 bevonulás Szombathelyre. Kiképzés után 1974 11 27 őrvezetőként Bucsuba kerültem. Leszerelés 1976 07 01 szakaszvezetőként.

 21. Wendiii — 2010-11-25 17:37 

@Libero: Úgy hívják azt a mai napig is, de szerintem a Petőfi laktanyát elég sok ember a Budaörsi útival azonosítja, ezért használtam inkább az alakulat, és nem a laktanya nevét. Emlékeim szerint (legalábbis akkoriban) a híresek valahogy mindig elkülönültek a többiektől. Nem is ismertem senkit onnan. Illetve, ha jól emlékszem, épp a híreseknél volt egy Kossuth Lajos nevű százados (ez 1996-97-ben volt).

 22. RolloJuve — 2010-11-25 20:55 

@Wendiii: Valószínű tótból magyarosított (vagy a felmenői), náluk “divat” volt akkor a Kossuth, a Rákóczi, ilyen nagyobb karakterek.

 23. Libero — 2010-11-26 07:34 

@Wendiii: Kossuthra nem emléxem, de volt egy emelettel feljebb egy Ladányi nevezetű (akkor még) zászlós, ő megvan?
Én nem vok az az elkülönülős fajta, de kopasz koromban annyi csellót adtam, hogy haverkodni nem nagyon maradt idő, csak a többi konyhással.(már amelyik nem volt csíra…)

 24. Szkv — 2010-11-30 17:09 

Történet amit most írok 1976 tavaszán történt.

Egyik járőr betelefonált az őrsre hogy egy katonai jármű közeledik az Sz100 felé a lőtérerdő irányából. Ücs kivonul. Megtaláltuk a kérdéses járművet. Benne egy Honvéd őrnagy és gk vezető. Őrnagy elvtársat felszólítottam hogy okmányait adja át ellenőrzésre.( Őrnagy elvtárs Határőr járőr vagyok, kérem az okmányait adja át ellenőrzésre.) Őrnagy elvtárs kezdetben vonakodott, de mikor a fegyvert betöltöttük (úgy hogy lehessen látni az éles lőszert) a kezdeti hangnem alább hagyott és engedelmeskedett. Annyi meg jegyzése azért volt, nem tudtam hogy a Határőrök éleslőszerrel vannak ellátva. Okmány ellenőrzés után szabadon távozhattak mivel kiderült az úti céljuk. Saját katonájukat keresték aki a felállítási helyét el hagyta.

 25. Szkv — 2010-11-30 17:40 

Ez a történet részben részben kapcsolódik a Határőrséhez.

Még bevonulásom előtt, pályakezdő vasutasként történt 1972-ben.
Vonatmentes időben egy határ menti település kultúrházban múlattuk az időt. Tudomásunkra jutott hogy a vasút részéről ellenőrzés várható. Forgalmi szolgálattevő felhívta az őrs pk-át hogy számunkra nem kívánatos személyek várhatók. A pk intézkedett és mivel a számunkra nem kívánatos személyeknek nem volt határövezeti engedélye, ezért nem jöhettek be. Meg kívánom jegyezni hogy a Határőrség és Vasút között mindig is jó kapcsolat volt, van és lesz. Én magam is 39 évet szolgáltam a vasúton.

 26. Szkv — 2010-12-10 15:49 

Menetgyakorlat!!!!!

Menetgyakorlatok a kiképzés szerves részei voltak.

A következő történet egy menetgyakorlaton történt meg. Harckészültségi riadóra ébredtünk, ami nem nagyon örvendeztetett meg bennünket. Alakuló téren megkaptuk az eligazítást hogy az agresszor imperailisták megtámadták Hazánkat. Hogy az ellenségnek ne legyen feltűnő, gyalog menetben indultunk el. A város szélén már tevékenykedett az ellenség, mert egy használaton kívüli vasúti hidat alá aknáztak. Fel robbantani már nem volt idejük, mivel gyalog menetben megleptük őket. Mivel a híd alá volt aknázva, a vízen keltünk át, olyan gumicsizmában amelyen igen csak sok lyuk volt. Egy nagyon bölcs mondással nyugtattak bennünket, hogy ahol a víz befolyt ott ki is folyik. Ennek ellenére folytattuk az ellenség üldözését. Hamarosan az ellenség MAGASAN SZÁLLÓ REPÜLŐVEL felderítést végzett felettünk. A géppuskások akik a zászlóalj elején vonultak, tűz alá vették a repülőt, mi meg igyekeztünk elrejtőzködni már amennyire sík terepen ez lehetséges. Az egyik század pk igen csak ízes szép Magyar szó használattal élve a következőket ordibálta, IGAZÍTSÁK EL A BALF……..kat, hogy mióta lövünk magasan szálló repülőre.
A légi veszély elmúlt, tovább üldöztük az ellenséget. Nem nyugodtak bele hogy vissza vonulásra kényszerítettük őket, ezért gáztámadást intéztek ellenünk.
Nem volt szerencséjük, mert eszt is elhárítottuk a jó felszerelésünknek köszönhetően. Jött az újabb támadás de ez már alacsonyan szálló repülő volt. Elhárítottuk eszt a támadást is, függetlenül attól hogy a derék géppuskások gyorsan el rejtőzködtek.
Az eligazítás cifra kifejezésekkel tarkítva most sem maradt el.
Az ellenség látva hogy milyen elszántak vagyunk, haza is vonult nagyon gyorsan.
Gyakorlat végén ki hangsúlyozták: A FOGLALKOZÁS EL ÉRTE CÉLJÁT.
A foglalkozás olyan sikeres volt hogy az ellenség csak a következő kiképzés alkalmával bátorkodott újra támadni, de ők is sikeresen vissza verték őket.

 27. jimmy — 2013-11-20 18:39 

D.L őrnagy hatalmas figura volt… :)

Az egyik kedvenc szófordulata: “Innentől kezdve…”

A zászlóaljpk-i irodája az első emeleten volt, az UGK századnál. Ide vonultam be, majd mint volt katko-s rögtön maradtam is rajpóknak, írnoknak, később első tisztesnek.

Reggelente őrnagyunk belibegett, jóságos mosollyal az arcán meghallgatta az AEG.Ü-jelentést, beköszönt a századparancsnokhoz (akkor O.N.F. szds), a szakaszparancsnokiba, és hozzánk, az írnoki irodába. Lecuccolt, majd kisvártatva hívatott mindenkit. A szakaszparancsnoki volt a legnagyobb helység, itt gyülekeztünk. Bejött az Öreg, intett hogy üljünk le, majd belekezdett:
– Uraim! Innentől kezdve kurva sok időnk van! Innentől kezdve én beszélek!
És belekezdett, elmondta hogy mi a terv, mi az amiről tudnunk kell, amiről neki kell/ene tudnia. És mi hallgattuk… szép lassan mindenki elálmosodott, kezdett a fegyelem megbomlani, amikor ezt hallottuk:
-Innentől kezdve 10 perc múlva találkozunk a tornateremben! :)
Mert az öregnek focizni támadt kedve… :)

Másik kedvenc szólása volt egy HKSZ alkalmával, amikor is az állomány szervezetten végrehajtotta a feladatot (ész nélkül rohangáltak a körlet, a vizesblokk és a fegyverszoba közt).
Sorakoznak az újoncok, fegyver hordhelyzetben, amikor is az Öreg megjelent, megszemlélni a tevékenységet. Ekkor nagyon kedvesen odaszólt az egyik újoncnak:
– Mondja katona… Maga gk-s lesz itt, vagy villamos?
Mi, kiképzők már éreztük hogy valami gubanc van, de az Öreg folytatta:
– Csak mer’ ha nem villamos, akkor nyugodtan behajthatja az áramszedőt…

A harcos ugyanis az AMD-t kihajtott válltámasszal kapta a vállára… :D

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.