218. – Leszerelés

Leszerelés… Van-e olyan katonaviselt sorstársunk, akinek – akárhány év is telt el azóta – a pulzusszáma ne emelkedne egy kicsit, amikor ezt a szót meghallja? Van-e olyan, akinek ne lennének ezzel kapcsolatos (foszlányos, de annál mélyebben beivódott) emlékei?

Vérnűsző Baromról nem hinné az ember, de egyszer bizony ő is leszerelt. Méghozzá kereken 24 évvel ezelőtt.

Nagy napra virradt a Petőfi laktanya huszonnégy éve, 1986 novemberének utolsó péntekjén, mivel aznapra esett a leszerelésem! Elértünk ide is, pár hónap csúszással, pár kiló fogyással (10), a legvégén egy kis újabb egyhetes kóstolgatással, azt már csak az íze kedvéért; senki se gondolta komolyan, de nagyjából már biztos lehettem benne, hogy végre tényleg vége.

Aznap járt le tehát a fogdám, onnan csak vissza kellett jutni valahogy kedvenc laktanyámba, Budapesttől jó 30 kilométerre és vagy 300 évnyire, persze megúszni az utat újabb fogda nélkül, kicserélni valami papírokat, megkapni a személyit, majd lépni a fenébe, megpróbálni valahogy a továbbiakban együtt élni az ébresztő, valamint az elmebeteg katonatisztek hiányával.

A helyiek szóltak, hogy talán jobb, ha valaki elvisz, mint ha gyalog vagy tömegközlekedve kolbászolnék a laktanya környékén, mert már itt is szeretnek páran annyira nagyon, hátha ragaszkodnának hozzám. Tudja a fene, hogy mennyiben volt igazuk, és mennyiben para a dolog, azóta se derült ki (pedig pár nap múlva rendes adag sört tornásztam be hozzájuk némi pálinkával megtámasztva), de sikeresen előástam a segítségükkel egy taxis havert, aki ugyan háztól házig nem, de a pályaudvarig el tudott vinni, ahol már egyenes csatlakozásom volt egy katonatárs csajához, aki nagydumás, jó arc csibe volt,  alig egy kicsit vezetett gyorsabban, mint a civilben autóversenyzőként tevékenykedő párja, s hipp-hopp, már meg is érkeztünk a laktanyához, szegény kísérő őrmim legnagyobb örömére. Ő már az indulásnál pánikba esett, és nagyjából félkómában rettegte végig a számára végtelennek tűnő utat, míg végül remegő lábakkal eshetett ki az elégedetten pattogó Vfts Ladából.

A laktanyában nézett rám a kapus, mintha nem látott volna soha (lehet, hogy tényleg nem, én nem emlékeztem rá), és már hívni akarta az ÜTI-t valami nemlétező parancsra hivatkozva (remek lett volna…), amikor a véletlenül arra járó szakácslegény megmentett: elcipelt a konyhába, kezembe nyomta a nála bújtatott civilholmit, majd a versenyzőgyerek egy szép körívvel, és egy igen koszlott Multicarral átvitt a parancsnoki épület mögé (remek összehasonlítási alapot biztosítva a párocska vezetési szokásairól, egyben egészen megdöbbentő lehetőségeket kihozva a nem kifejezetten a menettulajdonságairól híres kis gyöszből), onnan meg már be lehetett slisszolni a tisztecskémhez, aki bánatosan kezembe nyomta a papírokat, emlékeztetett rá, hogy még akármeddig katonának számítok, majd pár aláírásért cserébe mehettem is a rákba.

Kifelé a kapus kettőt csuklott, baromira nem értette a dolgot (bő fél órával előbb, ha érkeztem, még katonaként), de aztán rámcsudálkozott, hogy biztos én vagyok-e én? Megnyugtattam magamról, mire kiderült, van egy üzenet számomra egy rég leszerelt komától, akihez be kéne néznem a faluba. Hát, immár baromira ráértem, pát intettem a kapufélfának, és elkocogtam a cimbihez, akinek pár életvezetési tanáccsal egyengettem pályafutásának rögös kezdeteit, és mint kiderült, nem is hiába, mert a legény ugyan nem volt otthon, de a háziak igen lelkesen fogadva ültettek le, etettek-itattak meg, majd a kezembe nyomtak egy kimenőtáskát a tisztaszobából, amibe egynémelyek néminemű obsitot dobtak össze leszerelésem örömére, illetve egyfajta hálaképp – az azóta elévült – logisztikai tanácsokért.

Így azért már vidámabb volt a világ, pláne miután kiderült, hogy egy újabb fuvar továbbdob a Határ útig, ahol néminemű látogatnivalóm akadt. Sajna, ez csak másnapra realizálódott, így hirtelen ott álltam az addigi pergő rohanásból a semmi közepén, és jobb ötlet híján elmetróztam a Körútig, ahol igazán semmi dolgom nem volt, de jó kiindulási pontnak tűnt a későbbiekhez.

Az lett. Ahogy fancsali pofával nézek erre-arra, kiböktem egy hegedűs cigányt, ahogy az aluljáróban húzta, és nem is rosszul. Hallgattam egy darabig, telefonáltam párat, kiderült, mégse halt ki teljesen a világ, időm is van mindenre, mennem is kell a városban mindenfelé, majd benyúltam az obsitos tarisznyába, és egy nagy sóhajjal belevágtam.

És innentől csak nyomokban emlékszem a dolgokra. Mentem a városban, hol villamossal, hol taxival, néha metróval, máskor gyalog, a cigány ballagott mögöttem és húzta, ha beültünk a taxiba, hátraült és húzta, havernál kint maradt a konyhában és húzta, a kocsmában megállt nyugodtan az ajtó mellett és ott húzta, közben szaporodott, cserélődött a társaság, de ez csak húzta, izzadt, mint a ló, valahol talán ki is cserélődött, mert eleinte mintha öreg lett volna és kopasz, a végére meg jóval fiatalabb, de ez mindegy volt nekem is, neki is, a lényeg az volt, hogy húzza. Rajta nem múlt, az obsitos tarisznya bírta, a lagziszezon is elmúlt, hát húzta.

A Fórum Grillbárjába még bevittem (húzta), de ott már unni kezdtem, meg össze is gyűltünk páran, ahova és ahányan onnan készültünk, már nem neki és nem azt kellett húznia, a többi belelkesedő vendég felé is el-elcsábult pár nótára, úgyhogy elkopott lassacskán, mint az a 18 hónapból lett 21 (meg a maradék), és apránként én is kijózanodtam valahogy, de addigra már tavaszodott.

19 hozzászólás

 1. proletair — 2010-11-26 10:58 

Az úr civilben is úr:) Ez jutott eszembe a cigányról:)

 2. Krux — 2010-11-26 13:10 

proletair: Nekem meg az, hogy egy írásjel mennyi mindent képes módosítani egy szöveg tartalmán! V. Barom kolléga ezt írta:”…a cigány …a kocsmában megállt nyugodtan az ajtó mellett, és ott húzta, közben szaporodott, cserélődött a társaság,…” Most olvassuk el ugyanezt a szöveget, az áthelyezett írásjellel: “… a cigány …a kocsmában megállt nyugodtan az ajtó mellett, és ott húzta, közben szaporodott. Cserélődött a társaság,…” stb.

 3. Pitzur — 2010-11-26 14:40 

Nagyon adta a sztori, ez a cigány fless meg már sajnos hiányzik a mai világból.

 4. vega2 — 2010-11-26 16:46 

Fokozódott a magyar hadsereg harckészültsége:

408 honvéd tett ünnepélyes esküt

Négyszáznyolc, az alapkiképzést befejező szerződéses katona tett esküt pénteken a szentendrei kiképzőbázison – közölte a Honvédelmi Minisztérium.

A közlemény szerint Hende Csaba honvédelmi miniszter az avatáson elmondta: ”minden túlzás nélkül állíthatom, új életet kezdtek el. Nagy feladatot, igazi küldetést vállaltok magatokra. Köszönettel tartozunk mindannyian ezért a döntésért, és az eskü kimondott szaváért.”
A miniszter hozzátette, hogy a vezetés tisztában van ennek a döntésnek a jelentőségével, hat év után most ezért tették megint ünnepélyessé a honvédesküt. A közleményben foglaltak szerint 2004 óta a szerződéses legénységi állományú katonák eskütétele nélkülözött minden ünnepélyes jelleget: az esküszöveg aláírása a nyilvánosság kizárásával történt.

A Magyar Honvédség Központi Kiképző Bázisa mint a katonai alapkiképzés intézménye kezdeményezte, és a honvédelmi miniszter engedélyezte, hogy újra ünnepélyes és nyilvános formában tegyenek esküt a szerződéses állomány katonái.
Az esemény azért is bír nagy jelentőséggel, mert az esküvel válik a kiképzendő katonajelöltből a Magyar Honvédség tényleges tagja – olvasható a közleményben.
(MTI)

Retteg a NATO is már!

 5. Rókakígyó — 2010-11-27 06:59 

@vega2: Lehet, ha a NATO beszól kap egy hadüzenetet tőlünk:)

Nem rossz az ám, ha a katonáskodásra vágyóak kiélhetik magukat valamiképpen.

Az ünnepélyes eskü is jó találmány, különösen ha azt egy frissen bukott kormány találja ki.

 6. Vajmaci — 2010-11-27 11:10 

Megkönnyeztem..istenemremondom!:)
Én nemnagyon emlékszem rá…annyira csak, hogy ’94 október 30.-a volt…előttenap töltöttem a 19.-et, így eleve baromi másnaposak voltunk páran az Ellátó-szd huligánjai közül.
Ami megmaradt, hogy levittek minket a Délihez teherautókkal…mondanomsekell,kiérve a kapun repkedtek a tornacipők,melegítők..:D:D
És az “itthagyjuk a tanyátokat, basszátok az an.átokat” rigmus skandálását akkora hanggal történt,hogy egy gregorian énekkar is megirigyelhette volna..
A Délinél aztán…pia,pia,pia,pia….hogy hogy kerültem haza a Mátraaljára, a kisfalumba??
Fogalmamsincs..:D:D

 7. Vajmaci — 2010-11-27 11:11 

@vega2:
Az emlegetett H.CS. egy álomvilágban él..nem is kicsi köd van az ő fejecskéjében!:)

 8. vega2 — 2010-11-27 17:25 

Nos azért írtam, hogy “Retteg a NATO is már” , mert 87-ben a kopaszkeltetőben ezt a dalt kellett megtanulni és énekelni a masírozás során ZEG-en. Az őrvezetőnk Virág Tamás szamosszegi ürge volt, aki nem értette, hogy mi táposok miért röhögünk, mikor meg kellett szólítani: “Virág elvtárs!”

(Akinek nem esik le, nézze meg a Tanú c. filmet.) Ő nem látta ‘sztem, mi már akkor cult filmnek tekintettük, pláne, hogy velünk voltak a színészek és a rendező jelöltek.

“Ime ima a dal”: (Bocs ezt Müller Péter Ivántól loptam!)

Hogyha a gépünk messzire szárnyal
Hull alá a sok-sok lövész.
Gépből, ha ugrik a rajparancsnok század,
És a pilóta lenéz.
Látja a sok hőst a földre leszállni
S könnyezve búcsúra int, int, int, int.
Gépből, ha ugrik a rajparancsnok század,
Vidáman egymásra kacsint.

Dörren a puska és robban a gránát,
Rohamoz a BMP már.
Nem fog mirajtunk se puska se gránát,
RETTEG A NATO IS MÁR.
Még haza gondolsz egy csinos barna lányra,
Aztán előre rohansz.
Szétveri fészkét az ellenség hadának
A rajparancsnok roham.
Még haza gondolsz egy csinos barna lányra!
Aztán előre rohansz,
Megvédi édes hazánkat
A vitéz magyar roham!

Na ‘szal ez volt ZEG-en 87-ben.

 9. vega2 — 2010-11-27 17:35 

Tudja valaki idézni, hogy minek kell megelőznie a fegyverhasználatot?
A kiképző IQ 60-as őrvezetők ezzel akartak bennünket táposokat megszopatni, hogy úgysem tudjuk megtanulni és fentakadt a szemük, amikor 5 perc múlva hibátlanul visszamondtuk, hogy:
A fegyverhasználatot meg kell előznie a ……………………
várom a válaszokat! :)

 12. vega2 — 2010-11-27 18:04 

Most miért nem tudnak így ZENÉLNI a zemberek???????
http://www.youtube.com/watch?v=TXk7_-Xbnk0&feature=related

 13. Szkv — 2010-11-28 19:12 

@vega2:
Felszólítás, figyelmeztető lövés, mindez elmaradhat ha ezáltal a határsértő illetve az őrt megtámadó személy helyzeti előnyhöz jut.

Kérdésem: Miből állapítja meg a szakértő hogy a megsemmisítő lövés, az első volt?

Egy IQ 60-as Szakaszvezető
Megjegyzés: A tisztesek azok mind bugris (hülyék) voltak. Az ész az a rendfokozat nélkülieknél volt.

 14. Szkv — 2010-11-28 19:21 

Nálunk is Virág nevezetű katona társunk, csak a mi időnkben még nem mutatták be A TANÚ című filmet. (1974–1976)
Ez abban az időben RENDSZER ELLENESNEK VOLT NYILVÁNÍTVA.

 15. Szkv — 2010-11-28 19:24 

Helyesbítés: Nálunk is volt Virág nevezetű katona társunk, ( többi rész változatlan)

 16. (h)öreg — 2010-11-28 20:12 

@Szkv: Válasz a kérdére:Tiszta a skuló
(Nem kormos)

 17. vega2 — 2010-11-28 23:08 

@Szkv: A fegyverhasználatot meg kell előznie a fegyverhasználat alpjául szolgáló cselekmény abbahagyására irányuló felszólításnak. (Az őr kötelmei részben van :-) )

 18. vega2 — 2010-11-28 23:08 

Állj, vagy ki vagy? :-)))))

 19. vén betyár — 2010-11-29 11:12 

Úrnak születni kell!@vega2: A jelentős eseményen a honvédelmi miniszter úr ünnepélyesen és barátságosan, családiasan tegeződve fordult a felesküdött honvédekhez.Új idők, új szelek, nekem kurva furcsa volt.

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.