Nyitóposzt és bevezető

A Tiborublog kommentjeinek olvasása során egyre többször vettem észre, hogy a hozzászólók (ilyen-olyan témához kapcsolódva) felelevenítik saját katonaélményeiket, megosztva velünk azokat a történeteket, amelyek elszenvedői megélői ők maguk voltak (esetleg hozzátartozójuk, barátjuk, ellenségük, a szomszéd, stb.).

Hosszas morfondírozás után (valamint – bevallom! – nejem unszolására…) arra gondoltam, hogy a magyar blogoszférában igenis helye van egy olyan virtuális üzenőfalnak, amelyre mindenki feltűzheti saját (vagy akár mások) katonaélményeit. Különösebb műfaji, korszakbéli vagy más korlát nincs; a lényeg, hogy jópofa legyen (és most ne kérjétek a jópofaság definícióját), na meg tartalmazzon legalább egy hangyahímvesszőnyi valóságot :-)

Tanulság sem árt, annak ellenére, hogy a kötelező sorozás immáron a múlté. Jöhetnek idegen államok hadseregeiben összeszedett sztorik is, és idevárjuk az egyenruhás testületek valamennyi ágának képviselőit, hiszen történeteik nekik is biztosan vannak: katonák, (egykori) határőrök, rendőrök, fináncok, tűzoltók, polgári védelmisek, titkosszolgák, büntetésvégrehajtásiak, de ha nagyon ütős és ovasmányos a sztori, felőlem írhatnak biztonsági őrök, közterületfelügyelők, magánnyomozók vagy űrhajósok is. Itt persze nincs különbség hivatásos és sorállományú, tábornok és közlegény, férfi és nő között.

Lányok által beküldött katonatörténeteknek külön örülnék!

A pálya a tiétek; leveleiteket csak a feltétlenül szükséges stilisztikai és tördelési fazonigazításnak fogom alávetni; ha van eredeti fotó, azt is beteszem; ha nincs (és a történet kép után kiált), majd keresek hozzá én.

Megkérem ugyanakkor azokat a kommentelőket, akik a Tiborublogra, a kommentek közé már írtak hasonló élménybeszámolókat, hogy kicsit kibővítve (hiszen egy poszt lehetőségei azért tágabbak, mint egy sima hozzászólásé) küldjék el nekem azokat.

Előre nem tudom megmondani, milyen gyakorisággal frissülünk majd; minden (vagy majdnem minden) tőletek, olvasóktól függ, de igyekszem majd legalább hetente kétszer új történetet közölni – ha van raktáron.

Ahogyan az sejthető (és nem is kívánom véka alá rejteni), bloggazdai jogosítványaimmal élni fogok: jogszabályba frontálisan ütköző tartalmú szöveget nem fogok megjelentetni, továbbá olyat sem, amely meredeken szembemegy az alapvető emberi normákkal: például vérfertőzésre buzdít, esetleg az alkoholmentes sör, a környezetszennyezés vagy bármelyik hazai celeb dicsőítését tartalmazza.

Startból a nicketeket fogom forrásként megjelölni, de ha ragaszkodtok hozzá, részemről nincs akadálya a teljes név, rendfokozat, beosztás és szolgálati hely feltüntetésének sem; hadd örüljenek egykori és jelenlegi főnökeitek!

És még csak annyit, hogy a blog bőrének csinosítása, igazítása is be fog előbb-utóbb következni, de egyelőre meg kell elégednetek ezzel a kincstárival.

Hajrá, érdeklődéssel várom a semmi máshoz nem hasonlítható katonatörténeteiteket! Terjesszétek a blog címét és piszkáljátok fel ismerőseitekben a minden emberben ott szunnyadó, közléskényszeres és magamutogató fenevadat!

29 hozzászólás

 1. makréla — 2009-05-12 16:18 

Rögtön ment is rss olvasóba. Hajráhajrá.

 2. Flat — 2009-05-12 16:23 

Szó szerint ismételném makrélát. Még tán annyit: Hajráhajráhajrá!

 3. MTi — 2009-05-12 16:30 

Jó lesz ez tiboru :)
A csinosításnál javasolom, hogy Švejk és Háry János valamilyen formában képviseltesse magát: Háry jelképezhetné a blog magyar voltát, Švejk pedig a nemzetköziségét – had ne mondjam: internacionalizmusát (jaj!) ill. közép-európaiságát, valamint a katonaviseltek/ismerőseik-rokonaik/azok ismerőseinek sör és/vagy töményitalok iránti olthatatlan szomját! No hiszen, az ő katonatörténeteik… :)

 4. Collingwood — 2009-05-12 16:44 

Üdv!

Még egy blog, ami megy a kedvencek közé.
Sok sikert,

Collingwood

 5. AZP-23 — 2009-05-12 17:24 

@tiboru: már másodszor kapok “Internal Server Error”-t üzenetküldés-nél amikor el akarom küldeni az eddig kommentbe nyomott sztoriiamat és további instrukciókat kérek. kaphatnék egy emílcímet?

 6. Thaddeus Griffin — 2009-05-12 17:58 

Persze, vizsgaidőszakban kell új blogot létrehozni, amikor egy BME-s barátomat idézve, kiverni sincs az embernek ideje…

:)

Egyből megy google readerben ez is :)

 7. MTi — 2009-05-12 18:56 

A lányok arról is írhatnának, hogyan várták a szolgálatot teljesítő kedvesüket :) Kiderülhetne néhány dolog… :))

 8. AZP-23 — 2009-05-12 20:19 

@tiboru: akkor meg vagyok nyugodva!
Ugye nem baj, ha idepottyantok egy apró sztorit, amit egy megbízhatatlan alaktól hallottam ezért felelőséget nem vállalok érte. Ez nem olyan mint amilyeneknek ez a blog lett szánva, ezt csak úgy, szórakoztatásul.

Emberünk üldögélt a sátorban amikor betoppant marsall elvti, egyesített erőink főparancsnoka. Ő nem volt mindennapi vendég kishazánkban, de akkor éppen, büszke néphadseregünk hadijátékát volt meglátogatni. Akinek nem lenne világos, annak annyit, hogy ez az a helyzet, amiről szinte el sem lehet képzelni, hogy előfordulhat. Kis ország, kis seregének honvéde (aki még az utolsótól is sokkal-sokkal hátrébb áll a sorban), találkozik az élet és halál globális urával, a világ legnagyobb haderejének parancsolójával. Ez pontosan úgy történt, hogy marsall elvti belépett és köszönt (drasztutyitováris). Na ez eléggé meglepte emberünket mert köszönést csíkosgatyástól még soha nem hallott. Aztán jött a következő meglepi, székletvisszatartási problémával küzdő, remegőlábú, falfehérrévált emberünkhöz odalépet és kezetrázott, majd kedélyesen érdeklődött a helyzetről (a köpési-nyelési problémák miatt választ nem igen kapott). Emberünknek némi időbe telt míg helyre tette magában, hogy a mi csíkosgatyásaink és az ő csíkosgatyásaik ezek szerint másként viszonyulnak a katonához, de az igazi meglepi csak ez után következett, ugyanis annak is tanúja lehetett, hogy az ő csíkosgatyásaik hogyan viszonyulnak a mi csíkosgatyásainkhoz, mivel rövid időn belül marsall elvti kiismerte magát a helyzeten. Bár jobb lett volna, ha nem merül bele a részletekbe, mert ez fölöttébb megviselte, aminek szép tányérsapkája látta kárát, melyet felindultságában alaposan megtaposott, majd a pont jókor érkező Czinege elvtit (hadseregtábornok, honvédelmi miniszter, miniszterelnök-helyettes, egyébként féreg) japfájimattyozással zavarta ki a sátorból, miközben valami operetthadseregről üvöltött torkaszakadtából. Emberünkkel távoztában is kezet fogott és további jó munkát kívánt. Még mielőtt valaki meggyanúsítana közlöm, hogy soha nem voltam ruszkifán, sőt mindig arra vágytam, hogy ha meglátom a Mi-8-at amit két Mi-24 kísér (látványos!) akkor legyen nálam egy csúzli.

 9. MTi — 2009-05-12 20:33 

@AZP-23: Ja, kéhlek alássan – a szovjet mintájú cocializmusban az ember volt a legnagyobb érték! :))

 10. proletair — 2009-05-12 20:40 

Még egy blog a kedvencek között:)
Természetesen számíthattok rám, a lemiles poszt óta előkerült még pár sztori:)

 11. MuellR — 2009-05-12 21:36 

Juhé! Gyarapszik a család! Kis móka-kacagás a vizsgaidőszakban, mikor az embernek épp csak annyi ideje van, amennyi Peat kollégám BME-s haverja szerint nincs!

 12. tiboru — 2009-05-12 22:11 

@MuellR:
@Bányapeat:

ABBAN sajnos nem tudok (és nem is akarok!) segíteni…

 13. proletair — 2009-05-12 22:18 

az az igazság, hogy egy csomó történet van, de mind inkább a “rövid és frappáns” kategóriába tartozik. Lehet ezeket egy poszton belül leírni, küldeni? Lévén hogy egy fegyvernem, egy alakulat életéből származnak… Vagy egy történet, egy poszt?

 14. AZP-23 — 2009-05-12 22:19 

@MTi: Uram, eltrafáltad rendesen a lényeget! Ez az érzékeny pontom, ez az amiért én bármikor, bármire hajlandó vagyok a kollektivizmus minden formája ellen.
“A legnagyobb érték az ember”, na ja!
Még meg sem születtem amikor közölték apámmal, hogy a dolgozók, akik pártunk és kormányunk vezetésével, a kommunizmushoz vezető Lenini úton, nap mint nap súlyos áldozatokat hozva, kemény munkával építik a szocializmust, nem lehetnek tekintettel holmi személyes érdekekre. Milyen alapon meri elvárni, hogy az imperialisták ellen, a világbékéért folytatott harcukban, a velem terhes anyám megmentésére is áldozzanak. Annak köszönhetem az életem, hogy egy fiatal orvos még emlékezett valami esküre és elkezdett leveleket irogatni szerte a világba, aztán a svájci vöröskereszttől jött egy kis csomag egy kedves levéllel.

 15. Thaddeus Griffin — 2009-05-13 00:55 

@tiboru: Sosem bánd! Én sem teszem :D:D

 16. MuellR — 2009-05-13 01:04 

@tiboru: Azért a vizsgákhoz lehet elkél majd a segítség. A többi az megy magától:)

 17. neménvagyok — 2009-05-13 10:44 

Elnézést: nagyon kicsik a betűk.

 18. tiboru — 2009-05-13 10:51 

@g.i.:

Sajnos ezt nem tudom változtatni – a betűnagyságot úgy “kapom” a skinnel együtt.

De ha valaki tud valami megoldást (és ha ez nem igényel különösebb tudást), szívesen veszem…

 19. neménvagyok — 2009-05-13 11:01 

Akkor majd közelebb hajolok. :o))

 20. limbekcs — 2009-05-13 11:30 

bötűméret: olvasói oldalról firefox alatt ctrl+ nagyít (a num pad + gombjával)

 21. Flankerr — 2009-05-13 11:39 

Rss olvasó beélesítve, én itt leszek minden cikknél..:)

 22. Stupidella — 2009-05-13 12:20 

Van egy barátosném, aki folyton katonák körül sürög-forog, a pasija is az, elküldöm neki ennek a blognak a linkjét, úgyis állandóan sztorizik nekem is a kalandjairól :)

 23. El Topo (Sgt. Elias) — 2009-05-13 21:09 

Gratulálok az új bloghoz! Jó lesz!

 24. spájdernecc — 2009-05-14 07:26 

a blog megy a lemil meg a csurtus mellé

Tiboru, tudod, hogy nem vagyok hisztérikus, de a látószerveim kora és állapota miatt ez a konstrukció fizikai fájdalmatz okoz
nem lehetne valami szembarátabb külcsínt adni a blognak?
csak kérdezem :)

 25. tiboru — 2009-05-14 08:13 

@spájdernecc:

Hááát… a betűnagyságot nem tudom állítani (talán a büngészővel megteheted lokálisan), a színvilág meg a dizájn adott, de előbb-utóbb majd megpróbálok alakítani rajta…

Elnézést, tudom, hogy nem a legszembarátabb konstrukció, de az eddigi blogjaimtól eltérő bőrt akartam választani, és a macis-szívecskés verzióval szemben (szoros versenyben) ez nyert :-)

 26. Neoprimitív — 2009-05-14 09:38 

Nincs valami tippje valakinek, hogy blogok olvasásából hogyan lehet jövedelemhez jutni? Mert írni már alig van időm, de ha ilyen tempóban szaporodik a mászthev blogok száma, akkor már olvasni sem lesz…

Tiboru, az én szemem is inkább a kitömött saséval vetekszik, de nekem tetszik ez a sötét háttér, sokkal kellemesebb, mint a képembe világító fehér. A betűmérethez az instrukciót limbekcs már megadta, Operánál Nézet/Nagyítás, IE-t pedig jó érzésű ember ne használjon, mert az szarik az egyéni szociális problémákra, és nem reagál a változtatásra.

 27. spájdernecc — 2009-05-14 11:25 

@tiboru:
köszi, majd lopok egy lupét valahol kölcsönbe :)

 28. nandras01 — 2009-05-19 00:11 

szép és jó napot(estét, reggelt. stb… a nem kívánt törlendő…) kívánok mindenkinek.
újonc vagyok itt – mint hozzászóló, de régi olvasó – de azt hiszem, aktív leszek, mert nagyon tetszik a blog(kezdemény) – és az “anyablog” is.
most csak a betűméret problémára reagálok:
való igaz, hogy általános vélemény (micimackó és a méz összefüggésen túlmenően), hogy aki ie- t használ, az sikeres ember nem lehet.
jelentem, én már az idők kezdete óta azt használom kipróbáltam persze egyebeket is, de nem találtam valódi okát annak hogy váltsak – ennyit az egyéni szoc problémáimról…
akkor a betűméret ie alatt:
alul, a státuszsorban található egy mező, amelyen van egy nagyító és mellette egy nyilacska.
klikk a nyilra, feljön egy ablak és ott tetszés szerinti nagyítás (sasszeműeknek kicsinyítést) lehet beállítani, amit – áldott legyen billgates és szenteltessék az ő neve- az ie kegyesen el is fogad és voila – a probléma meg van oldva…

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.