100. – Az őrség faunája


Mai, jubileumi posztunkban egy csöppet szakítunk a klasszikus katonaimidzzsel. Proletair ugyan blogunk egyik legnépszerűbb témájával kezdi (az őrszolgálattal), de aztán elkalandozik és egyfajta egyenruhás Brehm Alfrédként mutatja be egy átlagos, a civilizációtól egészségesen távoli őrhely állatvilágát.

És még mondja valaki, hogy a katonák szakbarbárok…

Szinte nincs is olyan katona, aki ne lett volna őrségben. Jómagam sorkatonaként negyvenszer voltam, utána szerződésesként viszont nem számoltam. Az biztos, hogy többször, mint sorosként.

Az őrszolgálat általában nem egy izgalmas tevékenység, így személy szerint én mindent elkövettem, hogy ne öljön meg a dögunalom. Vittem magammal könyvet (szigorúan tilos), kisrádiót (abszolúte tilos), cigarettát (nagyonnagyon tilos), de azért a toronyban így is lassan telik el három óra.

A kedvenc őrhelyem a szolnoki laktanyában a 3-as őrhely volt. Messze mindentől. A laktanya legeldugottabb sarkában. A torony egy kis dombon állt, és volt vagy öt méter magas. Itt egy lőszerraktárra, egy M-zárolt telephelyre és a laktanyakerítésre kellett vigyázni. A kerítésen túl fiatal tölgyerdő volt, egy sással benőtt árok, és több hektár szántóföld egészen a vasútig. Az M-telephelyen volt néhány légvédelmi ágyú, és ugyanennyi URAL teherautó, láthatóan mozgásképtelen állapotban.

Ami egyedülállóvá tette ezt az őrhelyet, az a nyüzsgő élővilág volt. A szántó felett tavasszal valami kistestű ragadozó madár vadászott, és olyan flikkflakkokat nyomott le zuhanás közben, mint Bessenyei Péter fénykorában. És olyan hangot hallatott, mint a korabeli Tetris játékok. A kerítés mellett felállított kandeláberek tetején minden reggel egy kakukk nyomta az ébresztőt. Schmidt Egon óta tudjuk, hogy ez a madár nem szereti a nyilvánosságot, így igazi unikum volt pár méterről csipás szemmel nézni, ahogy kakukkol. A kandeláber alumínium borítását egy harkály is szívesen verte csőrével; el lehet képzelni, milyen hangzavart tudott kelteni… Esténként nyaranta az őrtornyot egy bagoly repülte körbe nagyjából azonos időben, és szigorúan kétszer.

Télen a tölgyes alja elevenedett meg. Egyszer vagy húsz fácántyúk és pár kakas érkezett, és kapirgáltak bőszen. A már említett Schmidt ornitológus mestertől hallottam valamikor, hogy ki lehet babrálni ezekkel a jómadarakkal. Kinyitottam az ablakot, és egy vékony füttyel viszonylag jól utánoztam valami ragadozó madár hangját. A hatás elképesztő volt. A kapirgálás azonnal leállt, és egyszerre vetődtek a fácánok az avarba. Egy díszszázad sem mozoghatna ennyire egyszerre. Vagy öt perc múlva rájöttek, hogy vaklárma, és kapirgáltak tovább. Ekkor én újra eljátszottam a Félelmetes Ragadozó Madarat, és jót derültem a megismételt mutatványon. Azért a nyolcadik ilyen után ezt is meg lehet unni…

A tornyon kívül egy csomó keresztes pók szőtt hálót, és igen dagadt volt mindegyik. Viszont egységnyi idő alatt a torony belső lámpájának üvegburája több rovart „fogott” mint a legjobb nyolclábú.

Az őrhely faunáját színesítette egy róka is, amelyik az M-zárolt telepre járt. Hogy ott lakott-e, vagy oda járt vadászni, ezt nem tudtam kideríteni. Viszont esténként mozgott és rendszeresen a frászt hozta rám a settenkedésével.

Az őrtorony alatt egyszer egy mocsári teknőst találtam, amit a váltásnak meg is mutattam. Valószínűleg a közeli sásos-mocsaras árokból vergődhetett odáig, de a torony alatt csak több kilónyi cigicsikk volt, ami nem kifejezetten a teknősök első számú tápláléka. Visszatereltük a csalitosba. Nem ellenkezett. A teknősmentő művelet közben találtunk öt madár (talán fácán?) tojást, amit az őrszobán meg is ettünk. (Sorkatonaként nem is láttam tojásos ételt…)

Az egyik raktárszerűség mögött a lomok közé fialt egy macska. Ennek a cirmosnak is az M-zárolt telephely volt a vadászterülete. A toronyból tökéletesen látszott az élelemszerzés minden folyamata. A rekordja három óra alatt nyolc egér (vagy pocok, esetleg cickány, fene tudja) volt. És csak egyszer hibázott.

Proletairnek gratulálok a századik sztoriposzt megcsípéséhez! Esküszöm, mindent a véletlenre bíztam, és csak a betördelés előkészítésénél láttam, hogy pont ez lesz a kerek számú… Holnap egy kis megemlékező poszttal rendkívüli kiadás lesz, a gratulációkat tartogassátok még egy kicsit :-)

31 hozzászólás

 1. Shearman — 2009-11-23 09:06 

Igazi mesevilágot teremtett köréd a jóisten! Nagyon jó volt olvasni ;)

 2. Vajmaci — 2009-11-23 09:24 

Tiszta Fekete István…:D:D
Nem volt katonatársad véletlenül?:D

 3. proletair — 2009-11-23 09:25 

@Shearman:
Köszi!
Azért azt kihagytam, hogy a legnagyobb állat az őrségben maga az őrkatona:)

 4. proletair — 2009-11-23 09:27 

@Vajmaci:
Sajna nem:)
De most jutott eszembe, hogy a békákat is kihagytam! nyári estéken akkora hangzavart tudtak csinálni, hogy nem lehetett olvasni tőlük. Az volt a megoldás, hogy a bádogtetőt jól meg kellett zörgetni, akkor abbahagyták pár percre a kuruttyolást. Aztán folytatták az egészet elölről…

 5. AzHofi — 2009-11-23 10:07 

A legnagyobb csúcsragadozót, a ruhatot nem láttad? Vigyázni kell vele, mert a ruhat eszi az embert.

 6. BÁNYAI — 2009-11-23 10:09 

Homoki Nagy István forgatókönyvét hallhattuk, illetve olvashattuk! :)

Sajnos, hogy a Magyar Néphadsereg illetékes filmgyártó csapata nem erről készített dokumentum filmet – szerintem, még mindig nyomnák a national Geo-ban-, hanem pl. az ercsi vízalatti átkelésről.
Pedig egy filmet ez is megért volna, persze csak akkor, ha az ercsi átkelés idején meg a halakról és a folyómeder fenekén élő állatokról tudósítottak volna.

Jó volt olvasni, csak nekem Matula bácsi hiányzott egyedül a történetből, valahogy beleszőhetted volna, talán úgy, mintha ő lett volna az őrparancsnok! :)Gratula!

 7. hungaryhonvéd — 2009-11-23 10:18 

Az érzés, hangulat megvan!
Lukácsháza, külső őrség (guglimapon még most is látni). Az egész hóbelevanc egy erdősávba lett telepítve, v azt telepítették rá…
Harkály a bádogon! Finom alaphangja volt a hajnali ébredéseknek. Először azt gondoltam, hogy mesterlövész előd-kollégák izomból megdobálták kaviccsal a lámpabúrát, de aztán kiderült, hogy ki a valódi elkövető.
Őzek a kerítés mellett. Ők a kirugdosott kenyérre jöttek inkább.
Bagoly is röpködött, szóval megvolt nálunk is a flóra-fauna.

 8. proletair — 2009-11-23 10:24 

@hungaryhonvéd:
Basszus. Lukácsháza annyira ismerős… Mi volt ott?

 9. Öngerjesztő Erg — 2009-11-23 10:39 

@BÁNYAI:
Elképzeltem Matula bácsit őrparancsnoknak..

-Jegyezzék meg, hogy ez itt az ŐRSÉG és nem valami kisasszonyos belszolgálat, vagy konyhaügyelet. Magát hogy hívják?
-Proletair.
-Proletár? Hát annak elég vézna, de majd teszünk róla! Mutassa a puskáját! Na látom pucolni már megtanították.. Tárazzon be! Mit csinál!?!? Mingyár’ szétlövi a szelement! Adja ide! Jól nézze meg, hogyan csinálom, mert csak egyszer mutatom meg! No, indulhat a toronyba. Aztán ha lűni köll, jól szorítsa a válláho’, mert képen törli a puska. És ne felejtsen el jól elibe fogni, különben elhibázza. Ha ellenőrző elöljárók jönnek, nehogy az elsőre célozzon! Tudom, hogy az a legkövérebb és legdíszesebb, de higgye el, olyan kemény a húsa, hogy a fogunk elvásik belé. A sor végirül lőjön egy fiatalt, meglátja az szalonnával tűzdelve olyan lesz…
És Matula szakaszvezető csak egy kézmozdulattal jelezte, hogy itt olyan, csak az őrkatonaember számára felfogható mennyei finomságról van szó, amit közönséges földi halandónak (hogy a konyhás Náncsi őrmesterről ne is beszéljünk) lehetetlen szavakkal leírni.

 10. BÁNYAI — 2009-11-23 10:56 

Lukácsházán volt a szmbathelyi Hotel Garasin (ld. 99. történet) külső őrsége, a lőszerraktárral egybeépítve.
Külön “élvezet” volt oda teherautóval kikocsikázni, főként télen!
De a környezet valóban igazi idillikus.

 11. proletair — 2009-11-23 11:01 

@Öngerjesztő Erg:
Ejj, de jót kacagtam:)
@BÁNYAI:
Köszi.
Ilyen külső őrség Szolnokon is volt. Ott nyulat fogtunk hurokkal. Meg fácánt is:)

 12. BÁNYAI — 2009-11-23 11:09 

:)

Én is hozzá képzelek még egy dolgot:

Na, Proletár, figyeljen, mert először megmutatom, hogyan használja itt az őrség épületében a fókát:
“Lapjával húz, élével kormányoz! Még egyszer: lapjával húz, élévekl kormányoz!”
No, ne brummogjon hozzá, nem motoros fóka ez!

 13. ZöPö_ — 2009-11-23 11:32 

Nem csekély időt töltöttem a tiszti étkezdén segédpincnök & mosogatói rangban. Ott, mivel ugye a vegyszeres irtás egy konyhán nemigen ildomos, egerek (igaziak, Mus musculus, nem előfelvettek) és patkányok (Rattus rattus) éltek. Egy kisegeret agyonrúgtam a surranóval, amikor a konyhás csajok meg a civil pincérek felém kergették, de a patkány, az ravaszabb volt. A használaton kívüli gázzsámoly alatt lakott, napközben ott aludt és nem zavarta, hogy harminc centire tőle ott zajong vagy öt ember. Éjszaka jött elő… Aztán egyszer valahogy lebukott, akkor kapott forró vizet a slagból és kicsit meg is lett csonkítva, de valahogy mégis kirohant az ajtón. Szénfekete volt és akkora, mint egy közepes macska, komolyan fostam tőle. :-(

 14. proletair — 2009-11-23 12:02 

@ZöPö (inda):
hahh, a vadászösztön mit ki nem hoz az emberből:)

 15. Optika — 2009-11-23 12:03 

A zalaegerszegi külső őrség környékét is népes állatvilág tisztelte meg látogazásával. Csak az éjszakákon elsőre nehéz volt eldönteni, hogy valami róka, madár vagy akármi állat mocorog a sötétben, vagy esetleg jön az ellenség. Az adrenalin ilyenkor garantált volt, főleg a kopasz első őrségében. Aztán valahogy hozzá lehetett szokni.
Nyugalmas volt ott kint üldögélni.

 16. 68nyara — 2009-11-23 14:16 

A balatonfüredi tisztipihenő az Szfvári ezredhez tartozott, télen csak őrség lakott benne. Balatonpart, messze a lakott környéktől. A telet ott töltöttem őrségben. Isteni volt. Majd megírom, mert voltak nagy kalandok belőle.

 17. Bear — 2009-11-23 15:03 

Meg tudná valaki mondani, mit jelent az “M-zárolt” kifejezés? Voltam ugyan katona, de erre nem emlékszem…

 18. hungaryhonvéd — 2009-11-23 15:09 

@proletair: @BÁNYAI:

Igen, a lőszerraktárak voltak kint.
A hely idillikus volt… Eszembe is jutott erről az időről meg a fényekről egy ottani álmos délután…

A kocsikázás már nem volt annyira vidám. Büdös, hangos, hideg. Elgémberedett, átfagyott lábbal nem volt olyan finom az Uralról ugrálni…
Egyszer majdnem megborított minket egy kamion, hosszú, ponyvás póttal. Pár centire húzott el mellettünk. A visszapillantót be is “pókhálózta”.

Korábban is olajos volt a vezetékes víz? Mert mi kannákban vittük a 24 órás fogyasztási adagot.

 19. proletair — 2009-11-23 15:19 

@hungaryhonvéd:
Várjá, én nem szolgáltam arrafelé, csak ismerős volt. Azóta beugrott, hogy a laktanyához nem volt közöm, csak egy új tipusú rádió kipróbálása véget 20 embert 2 fős csoportokban szétszortak az országban, és az egyik csapat ott lett kirakva valahol a susnyásba. Én Pákán heverésztem egy napig egy dombtetőn emiatt:)

 20. ZöPö_ — 2009-11-23 16:00 

@Bear: MMMMMMMMMozgósítás esetére.

 21. hungaryhonvéd — 2009-11-23 17:13 

@proletair:

OK. Általánosan kérdeztem. Esetleg BÁNYAI komenttárs…

Én már az SKK időszakban voltam, a végjáték előtt.

 22. Rókakígyó — 2009-11-23 18:03 

Én Schmidt Egon fiával együtt voltam katona. Minde madarat azonosított nekünk, leírás alapján is:)

 23. BÁNYAI — 2009-11-23 18:37 

Hát, sajnos nem tudom, sohasem voltam külső őrségben Lukácsházán. Azt viszont tudom, hogy egyszer, amikor a fölöttünk lévő szint adta, az egyik kölyök lukácsházai volt, így rendszeresen hazament, meg az anyja látogatta meg, amíg őrségben volt!

 24. Vérnűsző Barom (törölt) — 2009-11-23 19:02 

Sok mindent kipróbáltam katonáéknál, de őrséget nem adtam soha. A C-kategóriának is vannak előnyei, meg talán töltött fegyvert se akartak olyan helyen rámbízni, ahol tiszt előforulhatott…

Cserébe minden másnap 24 órás telephelyügyelet, cirka háromnegyed évig. És soha egyetlen olyan állat nem járt felénk, amit érdemes lett volna megszemlélni. Egyszer egy kutya lehugyozta a kutricánkat, másszor meg bámult egy sün, de semmi több, a nagy Brehm állatkatalógusából. Az MN-éből igen…

A hátsó őröket időnként szekírozta néhány hasonló jószág, egyszer lőttek is vaddisznót, másik alklommal kóbor kutyát (vaddisznónak nézve), de egyébként teljes nyugi. Vagy csak nem meséltek az őrök a vadmegfigyeléseikről. Talán nem voltak olyan szemlélődő típusúak, a természet apróságaira kihegyezve, mint a posztoló.

Pedig erdő, mező, száradó láp, minden megvolt hozzá.

 25. Optika — 2009-11-23 23:31 

Egyébként mi járt azért, ha valaki lelőtt véletlenül egy vaddisznót az őrség alatt, mivel bemászó ellennek nézte?

El tudom azt is képzelni, hogy fogda, mert megmagyarázták, hogy nem figyelt. De akár jutalomszabi is, mert éberen figyelt és semmilyen élőlény nem léphetett be nála?

A századunkban, zászlóaljunkban azt hiszem ilyen nem történt az egy év alatt.
Hallottam “vadászkalandokról” de a következményekről mindig mindenki mást mondott.

 26. Vérnűsző Barom (törölt) — 2009-11-24 01:22 

Na, remek, nem sikerült elküldeni a kommentet. vagy majd megjelenik később.

 27. Vérnűsző Barom (törölt) — 2009-11-24 01:23 

Mivel ez megjelent, gyaníthatóan nem fog.

“Egyébként mi járt azért, ha valaki lelőtt véletlenül egy vaddisznót az őrség alatt, mivel bemászó ellennek nézte? “
Gondolom, mindenhol másképp, máshogy kezelték a dolgot. Amit biztosnak vélek, az a malacok sorsa: tiszti konyha, vagy valamelyik tiszt hazavitte…

 28. Vérnűsző Barom (törölt) — 2009-11-24 01:34 

@Optika: Nálunk, akkor többszörös májzli volt.
Amikor gyerek kilőtte a malackát, a laktanyaparancsnok épp kedvenc sunnyogásával volt elfoglalva, és hátulról ment őrüket basztatni. A marhája azt hitte, őrá vadásznak, így igen idegesen heverészet egy kicsit. Az már csak mese, hogy közben az őr kiabált, hogy lelőttem a disznót, de ettől még jól hangzik…
Kiment az őrparancsnok, meg valami szakasz katona, hogy mit lövöldözik ott, erre előkerült az addig lapuló laktanyaparancsnok, és küldte is egyből fogdába a legényt. Egy héttel megúszta, a malckáról mindenki mélyen hallgatott.

Miután szeretve tisztelt felettesünk kidühöngte magát, elhúzott, mi kikocogtunk a darus ZIL-lel és elraktuk a malacot az M-zárolt hűtőkocsiba.
Ugyan nehéz volt, és ritkabüdös, másnap estére szét lett kapva, nyoma se maradt a cocának.

Valami ugyan a tisztek fülébe jutott, de simán ki lehetett magyarázni, ugyanis előtte vagy két nappal az egyik elütött egy őzet, és mehettünk ki érte a darus ZIL-lel (onnan ismertük a megoldást, nem kellett gondolkoznunk rajta). A szóbeszédet meg simán elintéztük egy legyintéssel, és persze a tisztek se erőltették a dolgot…

A smúzoló legény népszerűségének meg nem ártott már különösebben a dolog, csak az egyik tiszt törpeharcsáinak, jutiszabiért gyűjtött gilisztái vándoroltak el valamerre, és pár falubeli ismerőse beszélt hosszan a lelkére…

 29. Vérnűsző Barom (törölt) — 2009-11-24 01:49 

Egy ismerősöm elég hazudékony fajta ugyan, de ezzel együtt is inkább neki hiszek, mint az MN akkori tisztikarának. Vagy legalábbis részben.

Állítólag 85-86 táján Szolnokon (nem Furkónál), majd aztán a fene tudja hol, valahol a Mátrában(? mondta, de a fene se emlékszik rá) volt mesterlövészként katona. Onnan meg már küldözgették mindenféle háziversenyre, remekbe szabott tisztjei fogadásokat kötöttek rá, és mivel szerettek nyerni, állandóan trenirozták szerencsétlent.
Ami nagyjából annyiból ált, hogy valami keretlegény kiséretében egy-kétnaponta járhatott lőni, és állandóan basztatták az eredmény miatt. Viszont hűdecsilivi Dragunovja volt, meg baromi sok lőszere. Amit mind el kellett pufogtania. Időnként már elásta inkább…

Néha valami tisztet is kievett a fene a lőtérre nézegetni a műsort, ő meg az egyik ilyen alkalommal lőtt két nyulat. Na, onnantól nem volt megállás. Kinek őz kellett, kinek vaddisznó, állítólag sorban adták neki a megrendeléseket az aktuális keresztelők, esküvők, baráti találkozok alkalmából, jutiszabi igéretével persze, a gyerek meg jó rapsicként korrektül szállított.
Őrség helyett rapsickodni járt…

Ha minden beigért jutiszabit megkapott volna, talán még most is katona lenne, de nem fenyegette ilyen veszély…

Azt meg a fene tudja, mennyire igaz a történet, annyi biztos, hogy a gyerek simán jól választotta ki a neten vadászott képekből a dragunovját.

 30. Vérnűsző Barom (törölt) — 2009-11-24 01:59 

Francba. “Hiba történt a komment elküldése során, kérjük, próbáld meg újra!”

pedig egy regényt írtam a birkavadászatomról. Nem írom le ismét.

 31. Kniight — 2009-11-24 20:23 

@Vérnűsző Barom:
Kár, mert kíváncsian várjuk, egyébként minden “Komment küldése” előtt Ctrl+A majd Ctrl+C erősen javasolt…

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.