143. – Józsi bácsi

Dogoo barátunk a nőnapi posztja után egy komorabb/komolyabb témával folytatja: egy második világháborús magyar levente rövid története következik, akiből a Néphadsereg repülőse lesz; hát kell ennél izgalmasabb pályafutás egy katonának..?

A második katonatörténetem főszereplője egy öreg barátom, az élete kész regény.

Ismeretségünk úgy kezdődött, hogy új munkahelyem lett. Éjjeliőr lettem egy tuti helyen; a meglévő nyugdíjas korú őröket erősítették fiatalokkal. A párok kialakításában volt némi változtatási lehetőség, nekem ő jutott volna. De mást is lehetett volna választani.

Józsi bácsi.

Egy jó kiállású, korához képest izmosan szikár, szálegyenes, teljesen ősz öregúr volt, hideg, kék, szúrós szemekkel. Az egész megjelenése tiszteletet parancsolt. 68 évesen megvolt az összes foga.

Figyelmeztettek is rögtön a jóakarók, hogy katonatiszt volt, keményfejű, nehezen kezelhető ember. Magyarul: féltek tőle.

Megnéztem a másik két kollégát is, és rögtön, visítva az öreget választottam. Pár hónap munka után egészen összeszoktunk. Nagy csibész volt az öreg. Az esték olvasással, tévézéssel és persze beszélgetéssel teltek. Természetesen szóba került a katonaság is. Egy este elkezdte mondani, mesélni az életét, én pedig tátott szájjal hallgattam.

És akkor következzék Józsi bácsi sztorija:

Története a 2. világháborúban kezdődik. Tizenévesen került ki a frontra, egyenesen a sűrűjébe. Partizánvadász vagy mi volt eleinte, és küzdöttek becsülettel az orosz ellen. A századnál lévő idősebb katonák figyelmeztették, hogy a leventesapkát ne nagyon hordja, mert az orosz arra allergiás. Így meg is szabadult tőle rövid úton, a fegyverét is lecserélte egy orosz dobtárasra. Télen is működő típus, és lőszer is beszerezhető volt. Egy T-34-est is kilőtt állítólag.

Addig harcolgattak, míg az egyik taktikai visszavonulásnál fogságba esett az egész szakasz. A hadifogság családi vonás náluk (az édesapja az 1. világháborúban esett orosz fogságba. Akkor tán nem voltak fogolytáborok, hanem kiadták őket muzsikokhoz, hogy dolgoztassák őket. Az apja egy vonatvezetőhöz került és a szibériai vasúton lett fűtő.)

No de vissza a második világháborúhoz és Józsi bácsiék foglyulejtéséhez.

Azt hitték, hogy vége.

Szépen terelgették őket elfele, mikor megállt mellettük egy autó, orosz tisztek pattantak ki belőle. Üvöltözés, lökdösődés, majd a foglyok közül kiválogattak vagy húsz fiatalt és letérdeltették őket az árokparton. Az egyik orosz tiszt pedig elkezdte sorban tarkón lőni őket. Közben tárcsere, és megy tovább: egy lépés-egy lövés-egy halott…

Érezte a tarkóján a pisztoly csövét, mikor szóltak a hóhérnak, hogy elég volt. Előtte az árokban vagy tíz halott, a mellette lévő társa pedig összerondította magát a félelemtől. Egy ilyen közjáték után érkeztek meg a lágerbe.

Lassan beilleszkedtek a tömegbe. Próbálták megszokni az emberi és állati  tetveket és a bolhákat. Szerinte elviselhető volt, főleg hogy a szakaszuk is együtt maradt és vigyáztak egymásra. Elég egyhangúan teltek a napjaik, nem piszkálták őket. A saját tisztjeik néha nagyobb tehernek bizonyultak, mint a muszka. Úgy gondolták, hogy számukra vége a háborúnak.

Azt hitték, hogy vége.

Nem így történt.

Egy napon megjelent a táborban egy magyarul beszélő bőrkabátos orosz tiszt és agitálta őket, hogy lépjenek be a Vörös Hadseregbe és harcoljanak a németek ellen. Nem volt sikere, páran még leköpni is megpróbálták, de ezt az őrök nem igazán tolerálták és dolgozott a puskatus. Mikor lecsillapodtak a kedélyek, másnap egy kerítéssel kettéosztották a tábort, őket beterelték az  egyik felébe. Attól a naptól kezdve a napi fejadag egy darab fagyott krumpli lett. Tél volt. A kerítés másik oldalán pedig egész nap főzték a kondérban a jó zsíros gulyást.

Kaphattak belőle, ha beállnak az oroszokhoz.

Két hétig bírták. Úgy gondolták, talán a harcokat túlélhetik, Szibériában erre kevesebb az esély, s így besorozták őket vöröskatonának. Kaptak kaját, ruhát, politikai oktatást, új tiszteket, alakiztak egy kicsit, majd fegyvert is kaptak és irány a front. Csak most a másik irányból.

Hát a lelkesedésük nem verte a plafont, csak úgy harcolgattak, nem igazán erőltették. Sikeresen felszabadították a nagy testvérrel kicsiny hazánkat.

Itt különösen figyeltek rájuk a baráti hadsereg katonái. Közös járőrben a muzsik azt figyelte, mit csinál a magyar baka, nem pedig azt, hogy honnan lőhetik esetleg hasba. Féltek tőlük, mint a tűztől. A szökést keményen megtorolták. A legkomolyabb haditettük az volt, hogy halálmegvető bátorsággal elfoglaltak Eger környékén egy borospincét és két napig vitézül itták a bort, a gazda legnagyobb örömére. Tényleg örült nekik, mert a szomszédos pincékben a kozákok rekviráltak; amit nem tudtak meginni, azt ellopták és amit nem vittek magukkal, azt kifolyatták a földre, és mindent összetörtek. 

Németországban végignézték, hogyan lövik szarrá a németek a támadó román hadsereget, és a megfutamodó románokat hogyan emészti el az orosz géppuskák tüze. Kicsit betojtak, mert azt hitték, hogy most őket hajtják neki a német vonalnak. De az orosz felhajtotta a kötelező vodkát és hurrázva rohamra indult, majd kemény harcok közepette bevette a német állásokat.

Berlin előtt kb. 50 km-rel megállították az alakulatukat. Onnan csak színtiszta szovjet csapatok mehettek tovább, a szövetséges csapatok nem. Hogyan is nézett volna ki, hogy egy magyar vagy lengyel, esetleg román katona foglalja el a birodalom fővárosát.

Azt hitték, hogy végre tényleg vége.

Egy darabig ott tébláboltak, majd bevagonírozták a szakaszt és irány haza. A határon nem fogadták őket tárt karokkal: újra lágerbe kerültek, mint a hadifoglyok, majd’ egy hónap múlva engedték el őket.

Otthon sem lehetett nyugta sokáig. Rövidesen megkapta a magyar katonai behívóparancsot. Úgy hiányzott neki, mint az üveges tótnak a hanyattesés. A front után a laktanyai élet mondhatni szanatórium volt. Elvolt a többi közt. Közeledett a leszerelés napja.

Azt hitte, hogy namármost tényleg vége.

Egy nap behívatták az alakulat parancsnokságára és közölték vele, hogy önkéntesen jelentkezett repülősnek. Rossz lehetett az öreg karmája, mert az összes teszten átment. Irány Oroszország. 5 évig volt kint. 25 társával vitték ki, 23-an jöttek haza: ketten belehaltak a kirándulásba.

Bejárta azt a marha nagy országot kelettől nyugatig, északtól délig. Volt a sarkkörön túl, megcsodálta a sarki fényt. Volt a Góbi-sivatagban; ez olyan kősivatag, ahol a kövek mozognak (nehéz elhinni, de Józsi bá állította, hogy igaz. A kő mellé szúrtak egy pálcát este és reggel a kő pár centivel arrébb volt).
  
A kiképzője (aki repülni tanította) egy olyan nő volt, aki a háborúban huszonvalahány légi győzelmet aratott. A szépsége arányban volt az általa elfogyasztott alkoholtartalmú italok mennyiségével.

Kutya kemény volt a kiképzés.

Hazajövetele után Kecskeméten és Szolnokon teljesített szolgálatot. Volt balesete és kényszerleszállása is; nem nyílt a futómű. Egy csomó gépen repült kétfedelűn és sugárhajtásún is.

Folyékonyan tudott románul káromkodni. Ennek az volt a magyarázata, hogy felszállásnál, ha egy kicsit jobban odaléptek a masinának, akkor csak a határon túl tudtak megfordulni, ami az odaátiakat eléggé bosszantotta. Mondták az okosságaikat, hogy melyik felmenője mit csináljon valamelyik másik rokonával.

1968-ban részt vett a csehszlovák kiránduláson is.

Állítása szerint megjárta a koreai háborút is: civilként vitték ki őket (baráti országokon keresztül) segíteni, kiképezni. Furcsa háború volt. Ha ők felszálltak, akkor az amerikai leszállt és fordítva. Eleinte kevés légiharc volt: Joe-nak a röpcsijén volt két rakéta, és ha azt kilőtte, utána nem volt semmije és pánikszerűen iszkolt az égről; az orosz gépek viszont bőven el voltak látva géppuskával és nem féltek használni.

Józsi bá csatarepülőn volt. Páncélozva volt, lassan repült és földi célokat támadott (élő erő, jármű, objektum). Az ő szavaival élve „ha elrepültem egy lövészárok fölött, utánam élő ember nem maradt…”. Ez így talán szörnyűnek hangzik, de a háború mindig az, s a katonaélet nem csak a laktanyáról szól.

Kijutott az öregnek a jóból és általában nem önszántából került furfangosabbnál furfangosabb helyzetekbe. De valahogy mindig megmaradt az életkedve, nem törték meg a történések.

Még egy szösszenet az életéből, ez kicsit vidámabb az előzőeknél:

Szabadságon volt otthon a falujában és bőszen udvarolt egy kislánynak, de a lány apja nem nézte jó szemmel a romantikát. Nem engedte őket találkozni. Józsi bá bosszúból egy holdfényes éjszakán kiment a tanyájukra egyik barátjával, s az udvaron álló lőcsös szekeret szétszedték és a tanya tetején rakták össze. El lehet képzelni a paraszt arcát reggel, amikor kijött a házból, kitörölte a csipát a szeméből és keresni kezdte a szekeret: ellopták!!!

Megfordult, és a szekér ott pompázott a tanya tetején…

49 hozzászólás

 1. molnibalage — 2010-03-22 08:20 

Nem semmi történet, de kicsit mintha lenne egy-két Háry János vonás.

>>Eleinte kevés légiharc volt: Joe-nak a röpcsijén volt két rakéta, és ha azt kilőtte, utána nem volt semmije és pánikszerűen iszkolt az égről<<

Korea alatt nem volt még légiharc rakéta, az F-86 gépeken is csöves tűzfegyverek voltak. Ez egyértelműen téves szerintem. A légigyőzelmek száma sem az „iszkol” kategóriát támasztja alá.

Az orosz gépeken meg nem géppuska, hanem gépégyú volt már, ha a MiG-15-re gondolnak.

A csatarepülő alatt mit értünk? Il-10?

 2. hazitroll — 2010-03-22 08:32 

Még ha csak a fele igaz, akkor is húbazmeg…

 3. eMM2 — 2010-03-22 10:03 

Naja meg azért a PPS géppityuval tán egy picit bajos lett volna kilőni a T-34-et.
Amúgy a sztori ezen kívül is valóban tele van pontatlansággal.
Azért a fele biztos igaz.:)

 4. proletair — 2010-03-22 10:07 

A sok „pontatlanság” betudható a másodkézbőli közlésnek, és a történtek óta eltelt jópár évtizednek.

 5. Selkath - Nightwish rulez! — 2010-03-22 10:12 

Nagyon komoly, tetszett! (Még ha kicsit színes is) :DDD

@molnibalage:
Igen, igazad lehet, légiharc-rakéta valóban nem volt, viszont levegő-föld rakétákat már a II. vh-ban is használtak mindkét oldalon. Joe szerintem inkább földi célpontot támadott a két rakétájával.

 6. NagyTeve — 2010-03-22 10:15 

Hát … nekem 2 nagybátyám volt leventeként az orosz fronton … az egyik megúszta egy instant őszüléssel, amikor egy kilőtt tank alatt vészelte át a katyusák zárótüzét. A másik meg lehúzott 5 évet Szibériában – igaz, perfekt megtanult oroszul és a fémöntést is kitanulta, abból is élt nyugdíjig.

Van egy hiba? elírás? viszont, éspedig.

„Németországban végignézték, hogyan lövik szarrá a németek a támadó román hadsereget” – legjobb tudomásom szerint a román hadsereg csak Csehországig jutott el, illetve az egyszem pc. ezred Ausztria keleti csücskéig. Nem annyira fontos, de ezt esetleg tisztázni kéne …

 7. rudie — 2010-03-22 10:27 

Milyen rangban is szerelt le Józsi bácsi?

 8. Öngerjesztő Erg — 2010-03-22 10:49 

Nagy hantás volt az öreg.
De pont ettől élvezetes a történet.

 9. eMM2 — 2010-03-22 11:01 

@NagyTeve:
Budapest alatt is bevetették a románokat egész pontosan a pesti keleti pu. környéki és kőbányai/rákosborzasztói igen véres harcokban vettek részt.Aztán kivonták őket,talán azért mert a magyar baka ha az orosz ellen nem is de a román ellen elég elszántan harcolt.A román hadseregpk. tiltakozott is jutalma 10 év gulág lett bár azt sztem ígyis megkapta volna.
Forrás: Ungvári Krisztián Budapest ostroma.Mondjuk én Ungvárit fentartásokkal olvasom de azért érdemes.
proletair!
Ez így akkor is nagyon Háry Jánosos.5 éves éves repkiképzés a SZU-Ban meg koreai bevetések.Ugyan már.
Nem si akarom végigvenni a sok pontatlanságot amiből egy kettő tán még el is férne de nem ennyi egy tömegben.
A koreai rakétákról, meg ha levegő föld rakéták voltak akkor az nem 2db kelett hogy legyen hanem 4-6 db gépenként már a 2VH-s Thunderboltra is ennyit pakoltak.
Viszont Vietnamban amikor egy időben tényleg csak rakétákkal szerelték fel az ami elfogóvadászokat na azokból volt 2 db.Biztos a bácsi ott is szolgált mint vietkong.:)
Nem akarok én az idős már csak a kora miatt is tiszteletreméltó nyílván hadviselt emberen gúnyolódni, de azért ilyen mesékkel ne etessenek már.

 10. Káposztakukac — 2010-03-22 11:15 

5 éves repülőskiképzés? na, annyit ma sem szánnak rá, anno meg még gyorsabban ment a propelleres gépeknél.

 11. proletair — 2010-03-22 11:18 

@eMM2:
Az öt éves szovjetúnió beli repkiképzésről mintha már hallottam volna máshol is. Inkább ott lehet a pontatlanság, hogy oda embert nem soroztak, hanem jelentkezés útján válogatták a katonákat.

 12. tiboru — 2010-03-22 12:14 

@NagyTeve:

Ó, barátom, de hát ez egy minimum 75 éves katonaemlék apró forgácsa – csak nem fogunk kutatni a levéltárakban minden részlet után?

:-)

 13. molnibalage — 2010-03-22 12:32 

@Selkath: Abból meg kettőnél jóval többet vitt el még egy mísz P-51.

Túlságosan sok a Háry János vonás. Egyes volt magyar katonákat szimplán kivégeztek múlja miatt. Nehéz elhinni, hogy valakiből aztán pilótát csináltak és vitték oda, ahova csak a legelitebb szovjet pilóta kerülhetett..

 14. falugazda — 2010-03-22 12:34 

Isten éltesse Józsibát!

Szóval az öreg levente volt úgy 1944 tájékán mondjuk 16 évesen,
1945-ben tér haza – 17 éves,
mondjuk besorozzák 1946-ban – 18 éves,
1947-ben irány a Szu. – 19 éves,
1952-ben hazajön kiképzett csatarepülő pilcsiként – 24 éves,
még belefér, hogy „baráti országokon keresztül” kiérjen Koreába a jenkikkel birkózni az 1953. július 27.-i tűzszünet előtt – 25 éves.
A következő időszakot nyilván itthon tölti tapasztalatai átadásával a Néphadsereg kötelékében úgy, hogy 56-ot és a különféle belső tisztogatásokat kibekkeli vhogy.
1968. 08. 20.-án baráti segítséget nyújt az északi szomszédnak. – még csak 40 éves!!!
Aztán élete delén túl barátságos elbeszélő esteket tart kezdő éjjeliőröknek.

Jó poszt, grat. – de tényleg színesednek egy kicsit azok a katonaemlékek.

 15. molnibalage — 2010-03-22 12:35 

@eMM2: Az ami vadászokon is több volt kettőnél. Az F-4 vitte 4-4 AIM-9 és AIM-7-et. Az F-8 Cursader is elvitt 4-et.

upload.wikimedia.org/wikipedia/en/9/9a/Sidewinder_1A%2B1C.jpg

Tehát sehogy sem stimmel a dolog.

A MiG-21PF az valóban kettőt vitt és gépágyú sem volt. Na, azok játszották az indítunk és pucolunk játékot. Az öregben a sok alkohol miatt felcserélődtek a szerepek? :)

 16. NagyTeve — 2010-03-22 12:53 

@eMM2: ez hogy jött ide???? én Németországról beszéltem, nem Bp-ről …!?!

 17. NagyTeve — 2010-03-22 12:54 

@tiboru: de igen! főleg AZOKBAN a levéltárakban :P

 18. tiboru — 2010-03-22 12:57 

@molnibalage:

„Joe-nak a röpcsijén volt két rakéta, és ha azt kilőtte, utána nem volt semmije és pánikszerűen iszkolt az égről…”

Lehet, saját magáról beszélt Joe-ként; Joe = Józsi bácsi

:-)

 19. hazitroll — 2010-03-22 14:21 

Ne rontsátok el a kedvem! Olyan jól indult a nap ezzel a sztorival, ami „Ha nem igaz, akkor is szép”

 20. Collingwood — 2010-03-22 14:22 

Jó kis történet ez, szerintem nem kell minden részletében a történelmi huséget keresni. Fogjuk fel inkább ugy, hogy sok-sok „Józsi bácsi” emlékeit összegezte az öreg. Több generáció emlékeit, akik kénytelenek voltak éveket egyenruhában tölteni.
Nekem a dédnagyapámat juttatta eszembe, akit csak nagyanyám elbeszéléseibol ismerek, aki 1914 és 1917 közötti éveket orosz hadifogságban töltötte. Tulélte, de ráment az egészsége.
Meg a nagyapámat, aki 1950-töl `53-ig Isten háta mögötti „katonai táborokban” (laktanya még nem nagyon volt) készult az „imperialisták” meg a „láncos kutyáik” elleni háborura.

 21. Old Man — 2010-03-22 15:42 

„Te jól tudod, a költő sose lódít:
az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytől világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétben vagyunk…”
@hazitroll: @Collingwood: Egyetértek.

 22. vén betyár — 2010-03-22 15:47 

„Foglalj helyet!Kezdd el a mesét szépen!” J.A. T.M.üdvözlése

Szívesen hallgatunk máskor is, Öreg Vitéz, Háry János.
Köszönet!

 23. Valerijov — 2010-03-22 18:03 

falun felcseperedettként: ez a szekérszétszedős-tetőn összerakós történet egy régi village legend, több hely találkoztam már vele hallomásból

 24. NagyTeve — 2010-03-22 18:08 

@tiboru: te, az olasz katonák a tarkonlövéses résznél mit illusztrálnak? sehogy se tudok rájönni …

 25. hungaryhonvéd — 2010-03-22 18:40 

MILSTORY-nak jó volt! Köszi!

És lássuk be: ha nem is ekkora kilengések, de a háború alatt és az utána újraformálódó világban bizony történtek nem éppen hétköznapi, racionális dolgok.

Ennyi tűréssel tessék feldolgozni az olvasottakat.
És sztem kár a repülőkatalógusokért nyúlkálni, ez esetben biztosan.

 26. Свобода — 2010-03-22 19:09 

Dédapám saját elmondása szerint a Horthy István koporsóját szállító szerelvény tehervagonjában jött haza a sztyeppéről, miután légnyomást kapott egy ágyúzáskor. Hivatalosan nem jöhetett volna, de mondták neki, hogy azt a vonatot nem fogják sokat piszkálni hazáig. Pest előtt aztán leugrott valahol és hazagyalogolt a Dunántúlra.

A fenti lehet, hogy csak mese, de azt például a tények és több szemtanú is megerősítette a faluban, hogy a bevonuló szovjetek azért nem rendezték meg a szokásos óragyűjtő-erőszakoló partijukat, mert egy helyi fickó felismerte a parancsnokukat. Mint kiderült, az illető hadifogoly volt az első világháborúban, ahol kiadták munkásnak egy parasztcsaládhoz. S ennek a családnak a velekorú fia lett a szovjet tiszt húsz évvel később, aki a régi ismeretségre tekintettel visszafogta az embereit. Őrült világ lehetett…

 27. tiboru — 2010-03-22 19:22 

@NagyTeve:

Simán benéztem és más képet szerkesztettem be, mint amit akartam :-)

Azonnal javítom, kösz…

 28. Rókakígyó — 2010-03-22 20:21 

Végül meglett a lányka?

Az orosz repülős csajok voltak a múltkor, nem?

A nagybátyám is repülős volt, de volt egy szerencsés balesete, amikor szintén nem nyilt valami időben és a bokája tropára ment. Szerette a beosztást, mindig szívesen mesél róla.

 29. Rókakígyó — 2010-03-22 20:24 

@tiboru: Bezony abban a háborúban az amik hittek a saját technikájukban és egy darabig nem tettek géppuskát a repcsikre. Aztán igen.

 30. molnibalage — 2010-03-22 20:55 

@Rókakígyó: Gépágyút és csak egyes F-4 verziókra volt igaz. Minden más vadászon volt gépágyú Vietnám felett.

 31. proletair — 2010-03-22 21:23 

@molnibalage:
Legyünk pontosak. Az F-102-n sem volt. De ott aztán egyáltalán nem.

 32. NagyTeve — 2010-03-22 22:47 

@molnibalage: Vietnám???? Itt Koreáról volt szó …

egyébként a koreai háború évtizede az USAF szemszögéből: http://www.af.mil/information/heritage/milestones.asp?dec=1950&sd=01/01/1950&ed=12/31/1959

és az F-86 Sabre: http://www.af.mil/information/heritage/aircraft.asp?dec=1950&pid=123062072

 33. eMM2 — 2010-03-23 08:04 

@NagyTeve:
Úgy hogy miképp vetették be a románokat.Teljesen jogos hogy Berlin alatt nem, hisz még BP alól is kivonták őket pedig ott aztán kelett az ember.Még a frissen kiszabadított hadifoglyaikat is bevetették mindenféle feltápolás nélkül.Meg még átált illetve „meggyőzőtt” magyar katonákat is.Na ezt spec. elhiszem ennek a józsibának,(minden tiszteletem fentartva az öreg korának) bár ezt is kiszínzezte.
Úgyhogy Tevebarát én téged akartalak megerősíteni, nem bírálni.

 34. NagyTeve — 2010-03-23 10:11 

@eMM2: Isten ments, nem kritikának vettem! csak nem értettem, hogy jött össze azzal, amit én írtam, de most már megvilágosoda az én elmém és megnyugvással telítőde el az én lelkem :D

Csak annyit tegyek hozzá, hogy a dicső SZU a fegyverszünet jóváhagyásánál nagy nehezen beleegyezett abba, hogy román csapatok is részt vegyenek a nyugati offenzívába (ez erősítette Románia tárgyaló pozícióját később) de ragaszkodtak ahhoz, hogy azonnal oszlassák fel a legütőképesebb alakulatokat, a hegyivadász és a pc. ho-kat.

 35. molnibalage — 2010-03-23 11:00 

@proletair: Nem repült érdemi mennyiségben éles harci bevetést, irreleváns, ezzel nem találkozhatott senki, sztori sem lehet róla.

 36. molnibalage — 2010-03-23 11:00 

@NagyTeve: Tudom. Akkor meg nem volt irányított léghiarc rakéta.

 37. proletair — 2010-03-23 11:25 

@molnibalage:
6 évig repültek Vietnamban, és 15 gép veszett el. Azért ez releváns. Igaz, hogy a Century Series többi gépe többet repült, de ne írjuk le a Daggert, csak mert kevés veszett el belőle.

 38. molnibalage — 2010-03-23 11:38 

@proletair: De ebből csak egy légiharc által. Józsi bácsi biztos pont ezzel az eggyel találkozott. :)

 39. Rókakígyó — 2010-03-23 17:36 

@molnibalage: Előbb kommenteltem, aztán olvastam, szokás szerint. De a végén még kiderül, hogy igazakat mondott az öreg. Az hogy cseszkóba behívták 40 évesen, szerintem simán lehetséges. Én is beszéltem egy pilátussal (pilótával), akinek Kassa bombázására volt parancsa akkor. Lehet ez Tiboru? Mármint nem az, hogy beszéltem vele, hanem hogy volt ilyen szándék.

 40. tiboru — 2010-03-23 17:50 

@Rókakígyó:

Háááát, én nem tartom valószínűnek, hogy ilyen hadműveleti parancsa lett volna ’68-ban a magyar légierőnek, de talán mások jobban értenek a korszak biztonságpolitikájához…

 41. Rókakígyó — 2010-03-23 18:05 

@tiboru: végül nem bombázott, mert megadták magukat:) leszállt és intézkedett….

 42. azIstenostora — 2010-03-24 02:42 

Hááát elég sok helyen sántit a történet.
Pl. nem voltak magyar harcoló alakulatok a ruszkik oldalán.Rákosi pajtás dolgozott rajta,de nem jött össze.Aztán az 5 éves kiképzés a CCCP-ben is sántit.Az „öreg” idejében Budaőrsön volt a kiképzés.Később Szolnok-Szandaszőlősön.Az első magyar csoport 63-ban ment a Szu-ba három éves kiképzésre.(Kusovka,Primorszko Ahtarszk,Krasznodarszkij Kráj-Mig 15-ösökre.)A koreai „csatagép” pedig a Tu 2-es lehetett volna.De koreában sem voltak magyar pilóták.Mint 68-ban sem cseszkóban.Nademindegy. :)

 43. Rókakígyó — 2010-03-24 05:17 

@azIstenostora: az hogy volt vagy nem magyar pilóta cseszkóban honnan lehet tudni. Te pl honnan tudod, h nem volt?

 44. 68nyara — 2010-03-24 09:46 

A sztori azt hiszem két részből áll. A II. VH-s rész nagyrészt igaz lehet. Hasonló történeteket rengeteget össze lehet szedni, akár családon belül is. Addig a pontig, hogy lépjen be a vörös hdsg-be. Nem hallottam még magyar alakulatról a vh-n belül. Egyes katonák előfrodulhat, hogy harcoltak itt-ott, de tömegesen nem hiszem.

Az utána következő rész az szerintem már mese, ha egyáltalán katona volt az 50-es években, akkor sem hiszem, hogy repülős, inkább valamelyik bokorugró alakulatban. Elég gyakori volt, hogy a hazajövő sorállományúaknak felkínáltak tiszti pozíciókat a formálódó MN-ben. Gyorstalpaló képzés után ki is kerültek alakulatokhoz.

A koreai rész tiszta mese, sem a technika, sem a magyar részvétel nem stimmel.

68 akár igaz is lehet, a fenti változtatásokkal.

 45. teddybear01 — 2010-03-24 20:49 

@68nyara: Észak-Koreába tudtommal csak egy tábori kórház ment ki, személyzettel.

Vietnamba viszont elég sokan, „tanácsadónak”.

 46. azIstenostora — 2010-03-26 16:58 

Igen,Koreában egy tábori kórház volt.
Vietnámba pedig mint ENSZ megfigyelők mentek ki magyar katonák a háború végén.
A vietcong gyorsan leszedett egy ENSZ helikoptert magyar és lengyel katonákkal.Másnap 3 magyar őrmester jelent meg az ausztrál követségen politikai menedékjog céljából.Megkapták és gyorsan Ausztráliába húztak. :)

 47. azIstenostora — 2010-03-26 17:36 

Igen,Koreában egy tábori kórház volt.
Vietnámba pedig mint ENSZ megfigyelők mentek ki magyar katonák a háború végén.
A vietcong gyorsan leszedett egy ENSZ helikoptert magyar és lengyel katonákkal.Másnap 3 magyar őrmester jelent meg az ausztrál követségen politikai menedékjog céljából.Megkapták és gyorsan Ausztráliába húztak. :)

 48. Trog_Air — 2010-04-02 17:27 

Erdekes… mindazonaltal kicsit santit. A SzU-ban 3 eves volt a repulokepzes. Pontosabban ugy, hogy 1 ev Szolnok, 3 ev Krasznodar, ill. Kusovszkaja, a helikoptereseknek pedig Frunze. Akik a 80-as evekben Csehszlovakiaba kerultek (Kassara, a Nemzeti Felkeles Repulo Foiskolajara – VVLS SNP), azoknak volt 5 eves a kikepzes.
Ja, es az elso SzU-ba meno csoport 1955-ben utazott ki, MiG-17-esre torteno atkepzesre. (A 15-osre itthon tortent Kunmadarason. Az oroszok mindig atrepultek annyi gepet, amennyi a kikepzeshez kellett, a magyarok meg gyalultak a koroket.)

 49. zsitva — 2010-04-19 12:57 

A koreai háborúban valóban voltak magyarok, de 99%-ban orvosok.
Egyetlen repülő emberről sem tudunk aki kint szolgált volna akár csak egy napot is.
Más.
Aki „nyugatos” volt, azaz járt a háború alatt Szentgothárdnál nyugatabbra az NEM kerülhetett ki semmilyen repülőkiképzésre a SzU-ba.

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.