A járatlan olvasó most bizonyára a lelátókon izguló, harsányan drukkoló közönségre gondol, akik különböző pénzösszegeket tesznek fel egy-egy befutóra. Sajnos, a laktanyákban ilyesmire nem igazán kerülhetett sor. Kelempájsz barátunk az alábbiakban egészen másfajta lóversenyről mesél nekünk, mindjárt két felvonásban.

A múltkorában megjelent, nagy berúgásokról szóló posztban olvasható katonai tréfákon – még ha vaskosabbak is voltak – jókat nevettünk. Bizony, nem is árt a mai búvalb@szott világban egy kis vidámság. Erről jutott eszembe a címben megnevezett két történet, ami igen nagy derültséget keltett közöttünk, más szóval: majdnem halálra röhögtük magunkat. De nem fokozom tovább az érdeklődést, most már rátérek a tárgyra.

Hörmannforráson, a határőr őrsön szolgált velünk egy fiatal szakács, a Nudli, aki igen méretes árboccal hajózott (hogy Boccaccio szavaival éljek). Gyakran nevezték őt a többiek – némi irigységgel – háromlábúnak. Civilben lakatos volt a vasútnál, ezért mondogattam neki, hogy úgy hallottam, ő siklatta ki a vonatot a celldömölki pályaudvaron a dorongjával.

Sűrűn kergette a bandát, különösen este a zuhanyzóban, mondván: neki tökmindegy, „a hús az hús, ő megdug mindenkit”. Ilyenkor a katonák futva menekültek előle. Egyszer, télvíz idején, éjjel a körlet ablakán ugráltak ki a kopaszok a hóba, egy szál pizsamában, könyörögve, hogy „jaj, Lacikám, csak most ne, légy olyan szíves, tudod, hogy mi a legjobb barátaid vagyunk!” meg ilyenek. Nem sokat ért a könyörgés, Nudli sűrűn zavarászta őket, mondván, hogy már régen volt kimaradáson. Egyébként elég jó megjelenésű fickó volt, a környéken hamar fel is szedett egy-két csajt.

Aztán volt köztünk néhány nagy focikedvelő srác is, ezek minden alkalmas percet kihasználtak, hogy rúghassák a bőrt. Egyiküknek példaképe volt a régi idők híres, nagy játékosa, a „kacskalábú” Garrincha (Manuel Francisco Dos Santos, 1933–1983 között élt, bizonyára emlékeznek még rá néhányan), ezért a srácot Garincsának neveztük.

Egyszer kinn volt a Vörös kereszt környékén egyfős járőrben. Mikor bejött, mutatott nekünk egy kábé 20-25 centi hosszú, ceruza vastagságú pálcikát, amire két rovátkát faragott. Azt mondta:

– Nézzétek, fiúk, bevallom, én rárántottam az őrhelyen, és ekkora volt a farkam lankadtan, ekkora meg állva! Na, a tiétek mekkora?!

Amint így meginterjúvolta a társaságot, azt mondtam Garincsának, hogy reggel menjen ki a piszoárhoz, akkor mindenkinek keményen áll, és ott majd mindenkiről tud méretet venni. Ha már lóversenyt tartunk.

Képzeljétek el: megfogadta a tanácsot! De ami történt, arra senki sem számított…

Másnap reggel iszonyú üvöltésre ébredtem. Mi van már megint? Kimászok az ágyacskámból, hát a folyosón, a klotyi előtt nagy csődületet láttam. A földön fetrengett vagy három srác, és még néhányan dőltek a röhögéstől jobbra-balra. Volt, aki visított is, mások a falat kaparták. Középen állt álmosan hunyorogva Nudli barátunk. Kiderült, hogy mikor elővette a lószerszámot, Garincsa odaállt a mérőléccel, de nem volt hová faragni a rovátkát: Nudli répája hosszabb volt, mint a pálcika! Legalább egy fejhosszal ő lett a lóverseny abszolút győztese…
 

A következő történet főszereplője szintén Nudli volt. Olvasóim már ismerik őt, képzelhetik, hogy megint valami nem mindennapi dolog következik.

Valóban: hősünk fogadott az egyik katonával, hogy ha neki mesélnek a szexről, meg ha még képeket is mutogatnak, öt percen belül úgy áll a répája, mint a villámhárító. Sőt, olyan keményen, hogy ha borotvahabot nyomnak a hasára, és két kézzel lenyomja a lompost, akkor azt elengedve, úgy felcsapódik, hogy szétvágja a habot.

A megbeszélést tett követte.

Nudli beállt a zuhanyzó közepére, kinyomott a hasára egy flakonból kábé kétökölnyi  borotvahabot, és elkezdődött az attrakció. Odaállt mellé a bajtárs, és különféle pornóképeket mutogatott neki.
Képzelhetitek.

Még a telefont is otthagyta a készültséges, az egész belszolgálat, a bakter is, mindenki becsődült a zuhanyzóba. Már a produkció legelején irtózatos röhögés tört ki, azt hittem, nem lesz túlélő. Trágár megjegyzések röpködtek, miközben Nudli ott állt a porond közepén, szuggerálva az árbocot. Lehet, hogy nem szokott hozzá a nyilvánossághoz, mert végül, őszinte sajnálatunkra, elvesztette a fogadást. Pedig szívesen megnéztük volna a szétfröccsenő borotvahabot!

Aki ilyen dolgokon átesett, elhiszi nekem, hogy igazán nagy hülyeséget kitalálni semmivel sem könnyebb, mint valami komoly dolgot, úgyhogy Nudli megérdemelt minden tiszteletet. Aki pedig nem ette a sorkatonaság keserű kenyerét, el sem tudja képzelni, mekkora jelentősége volt az ilyen ökörségeknek: ezekkel is múlt az idő. 

A szerkesztőség nevében valamennyi szerzőnknek és olvasónknak, valamint ezek női hozzátartozóinak kellemes húsvéti ünnepeket kíván a bloggazda!