262. – A Gyűrű Szövetsége

A katona több tekintetben is hasonlít az úttörőre kiscserkészre, és itt most elsősorban nem az antialkoholizmusra gondolok, hanem inkább arra, hogy ahol tud, segít. Proletair ma kivételesen nem hadgyakorlatról, túlélésről és ejtőernyőzésről mesél, hanem egy olyan mozzanatról, ami azt bizonyítja, hogy a felderítők sincsenek ám (mindig) híján minden emberi érzésnek…

1999-ben már javában szerződésesként toltam a Honvédség szekerét; fiatal voltam és bohó, de nyilván nem csak én, hanem a katonatársaim jelentős része is. Így természetes volt, hogy néha (szinte mindig) kirúgtunk a hámból. Viszont az év egy részében volt egy fesztivál, amit semmi szín alatt ki nem hagytunk volna. Ez a híres régi Mezőtúri Rockfesztivál volt. A sztori civilben játszódik, mégis két fontos katonai vonatkozása lesz.

Szóval 1999-ben már jó előre készült az Ír Kommandó a rockfesztre.

Ír Kommandó: a század azon katonái, akik a hét legalább öt napján esténként minimum négy órát a legendás szolnoki Ír sörözőben töltötték. Amúgy a hely ritka béna volt, az ír hangulatot és a csapolt Guinness ízét jelentősen rombolták az állandóan szóló helyi rádió stílusidegen zenéi és a pultos lányok fancsali ábrázata, valamint az, hogy a pultos lányok a rádiót le nem kapcsolták volna egy kis ír muzsikáért.

A fesztiválra a jegyeket jóelőre megvettük, a szabadságokat úgy intéztük, hogy előtte legalább egy nappal már legyen szabink, utána meg legalább két nappal, de az egy hét volt a standard pihenőidő. A fesztiválra történő levonulás kora reggel indult: vonat, aztán gyaloglás a helyszínre. A helyszín a valamikori mezőtúri laktanya volt. Maga a laktanya rettenetesen lepusztult állapotban volt, de ez senkit sem zavart. A valamikori alakulótér adott helyt a nagyszínpadnak, no meg a bejárattól nem messze volt egy kisszínpad. Kiváló koncertek voltak, a három nap alatt csak egy külföldi előadóval.
Szóval az egyik este épp szétszéledt a társaság, hogy majd később újra összejöjjünk, mikor is elindultam a sátram felé, hogy pihenjek kicsit. A nagyszínpadon már tartott a koncert, én meg a sötétben caplattam „hazafelé”. Ekkor botlottam bele egy kisebb, 4-5 fős társaságba, akik egy parányi zseblámpa fényénél nagyon kerestek valamit. Kérdeztem, segíthetek-e bármit is, mire csak azt kérdezték, hogy van-e zseblámpám. Persze hogy van, hoztam is a katonai pipalámpámat, ami valóságos reflektor volt az övékéhez képest.
Kérdem akkor, hogy mit is keresünk? Egy srác válaszolt: a feleségem jegygyűrűjét. Hoppácska, ez azért így itt nem lesz egyszerű. A kérdésemre, hogy mégis nagyjából hol veszett el, csak körbemutatott. Hát ez a fél hektár bokáig érő fű nem sok jót ígért. Kicsit távolabb a sötétben fel is tűnt a bánatosan szipogó ifjú feleség. A férj keresés közben azért megkérdezte, ki fia-borja vagyok, honnan jöttem, mit csinálok. Mondom büszkén, hogy Szolnokról jöttem és felderítő vagyok. A srác szeme felcsillant, (költői kép, ez a sötétben nem látszott, csak a hangszínváltozásból következtettem) és kérdezte, nem ismerem-e Csontos alezredest, most ment nyugdíjba. Tudniillik ő az apósa, a Bánatosan Szipogó Leány édesapukája.

Na, kicsi a világ, dehogynem ismerem az öreget. Tudni kell, hogy én nem sok reményt fűztem a gyűrű megtalálásához. De Csontos ales (anyagtechnikai főnök) említésére megesett a szívem az ifjú páron, mert Csontos ales nem volt egyszerű ember.

Ő nem Lord Vader volt, hanem inkább Tarkin nagymoff: kérlelhetetlen, szigorú.. és olykor igazságtalan is. Szerintem Furkó Kálmánnal valaha köthettek egy fogadást, hogy melyikük bírja ki tovább mosolygás nélkül. Nos, én láttam már Fureszt mosolyogni (félelmetes látvány…), Csontost még nem.

Tehát simán el tudtam képzelni, hogy az elveszett gyűrű miatt a csajnak is meg a srácnak is felelnie (sőt: bűnhődnie!) kell majd a tettéért. Újult erővel kezdtük keresni a gyűrűt, amit szerencsésen meg is találtam. Felemeltem, odaraktam a fénybe és kérdeztem, ez lenne az? Az élet megállt, majd hatalmas üdvrivalgás tört ki, a férj átölelt, lapogatta a hátamat, a Bánatosan Szipogó Leány meg átkapcsolt Boldogságtól Szipogó módba és adott vagy 20-30 puszit. De a férj nem érte be ennyivel, és kérdezte, mit iszok? Mondom nem kell semmi, örülök hogy segíthettem. Na de mégis, na! Hát legyen egy korsó sör. Oké, két korsó és két unikum!

Kikérték, elém tolták, mindenki átölelt, kezet rázott, vállon veregetett, megint kaptam vagy 20-30 puszit, majd emelkedett hangulatban elhúztak valamerre a sötétbe. Én meg ott álltam az egyik sörsátor pultjánál két korsó sörrel meg két unikummal. Ökör iszik magában, de hát senki ismerős nem volt a közelemben, a mobil kommunikáció meg még gyerekcipőben járt. Viszont pár méterrel arrébb egy rendesen betankolt fiatal punk gyerek szomorkodott az üres söröspohara felett, és előre-hátra dülöngélt. Odaléptem hozzá és az egyik uni-sör kombót neki ajándékoztam, csak úgy. A srác úgy nézett rám mint egy jelenésre, egy megváltó-ufó-mesebeli lényre. Semmit sem szólt (szerintem nem is tudott már beszélni). Én legurítottam az unikumot, és már a fél korsót betoltam, mikor nagy áhitattal hozzáfogott a saját kupicájához. Nem volt türelmem kivárni, míg megissza.

24 hozzászólás

 1. molnibalage — 2011-04-29 09:06 

Ötcsillagos történet, igaz tündérmese. :)

 2. szögyi — 2011-04-29 10:12 

Baszki, Mezótúúúúúr… na ammég egy jó hely.
Kiliános koromban volt valami megyei szintű főiskolás találkozó a Tiszaligetben, mi is részt vettünk rajta (elvégre a Kilián az valahol főiskola is volt), pontosabban azok a fajták, akiket nem engedtek haza a hétvégére – szóval a java a pacalnak. Nos, ott haverkodtunk össze a mittoménmilyen főiskola mezőtúri kihelyezett tagozatával, akikről az a pletyka járta, hogy azért tették ki őket az isten háta mögé két lépéssel, hogy ne zavarják a magasztos központ fennkölt légkörét, volt is benne valami. Majdnem pariban voltunk az alkohol elleni küzdelemben, végül egy rókaorrhosszal tudtunk csak nyerni ;)

 3. Kelempájsz — 2011-04-29 11:32 

Tetszett a történet! Eszembe jutott róla, ami velem esett meg, Velemben (elnézést a szójátékért). Gesztenyebál volt a faluban, ahova engem is meghívtak a falubeli srácok. Az öreg rájának (nekem) ingyen adták a sült gesztenyét, és én még arra ráküldtem annyi sört, amennyi a zsoldomból kitelt, de még a falubeliek is meg-meghívtak. Éjfél tájban jött a teherautó, járőrt váltottak és lejöttek értem is, hogy felvisznek Hörmannforrásra. Elég jól álltam már, de csak sört ittam, nem kevertem. Mondom a sofőrnek, hogy mindjárt jövök, csak brunyálok egyet. Erre ők, hogy OK, addig ők is benyomnak valamit (a sofőr is, meg a leváltott járőr, sőt, a kocsipk is piáltak éjjel, ha tiszta volt a levegő). Elindultam a slozi felé, erre elém állt egy srác, akit még soha nem is láttam, azzal, hogy “Gyere, tizedes, igyál meg velem egy felest!” Jó, mondtam, egy fél cseresznyét még kibírok, csak brunzolok, és jövök. Mire visszajöttem, a csóka nekem három fél cserkót kért ki. Amikor többiek is végeztek, elindultunk. Nekem olyan fejlövésem lett, hogy úgy emlékszem, kb. 45 fokos szögben állt a plató. Azt se tudom, hogy adtam le a katonakönyvet! Másnap megkérdeztem a srácokat, hogy nem verekedtem-e (mint Otto Katz, a tábori lelkész). De nem, rendesen viselkedtem, hamar elaludtam. Üdv: Klmp

 4. Jani2 — 2011-04-29 12:12 

Gratula. Szinte én is ott voltam Veletek a sötétben és átéreztem a bánatot (félelmet ) )

Bár a történet legvégén levő tett nem biztos, hogy egészségügyi problémákat nem okozott utólag rókavadászatilag. Szerintem Te nem türelmetlenül elviharzottál, hanem csak simán elmenekültél. 

 5. 68nyara — 2011-04-29 15:02 

Piát elajándékozni!? Proletair te meghibbantál? Biztos csak valami rövidzárlat lehetett. :-)

 6. tiboru — 2011-04-29 15:05 

@68nyara:

Ja, mi jöhet még ezután: kiadom a bankkártyám PIN-kódját a Facebookon?!

:-)

 7. Krux — 2011-04-29 15:07 

Elképzelem, hogy a banyomott punk csávó másnap hogyan mesélhette el a maga szemszögéből a történteket. Valahogyan így: “Képzeljétek, tegnap sikerült rendesen beb@sznom, de úgy, még mint soha! Ültő helyemben elaludtam a pult mellett, és azt álmodtam, hogy egy, a semmiből előbukkanó felederítő elém tett egy stamp gömbszörpöt, meg egy sört, amit parancsra meg kellett innom. Az egészben az a legfurcsább, hogy amikor – már ébren – hánynom kellett, akkor annak az íze tényleg unikumra emlékeztetett… Ki érti ezt? Soha többé nem fogok hülye amerikai akciófilmeket nézni!”

 8. proletair — 2011-04-29 15:34 

@68nyara:
@tiboru:
@Krux:
No akkor elmesélem az előzményét annak a piaadománynak:
Nap közben a fesztivál területén semmi sincs, így mindenki unatkozott, nekem meg pénzt kellett felvennem, ehhez pár kilométert ki kellett gyalogolnom a városba. Visszafelé már igen meleg volt, és erősen macskajajjos voltam, gondoltam iszok egy hideg kólát az egyik kertesház kocsibeállóján nyílt alkalmi krimóban. (Eu a fesztivál idején jellemző volt, egymást érték az alkalmi sörözők). Kértem egy 3 decis kólát, és leültem az utca szélén az árokpartra. Nem messze tőlem 3 punk srác iszogatott körtepáleszt. Megsajnálták a tarkopasz fejemet, és odahívtak magukhoz, hogy csatlakozzam, jut nekem is, ha már kólát iszok, ne igyam magába. Én tarkopaszon, ők taréjosan eliszogattunk ott, miközben egy jófajta hifiből épp a Hair szólt. Szűrreális élmény volt, remélem sikerült árnyalnom a képet:)

 9. 68nyara — 2011-04-29 15:42 

@proletair: Hát árnyalni sikerült, de azért ne gondold, hogy elhiszem, hogy ép ember ép ésszel ép szeszt kiad a kezéből, csak úgy! :-)

 10. tiboru — 2011-04-29 16:24 

@68nyara:
@proletair:

Most, hogy utánagondolok, velem is előfordult többször, hogy a megvett sörből egyet odaadtam egy-egy rokonszenves, a parkolóban tébláboló csövinek, aki nem azzal próbált kábítani, hogy kér egy százast kenyérre, hanem frankón megmondta, hogy inna egy sört, de nincs rá pénze…

 11. Optika — 2011-04-29 19:40 

@tiboru:
Az Örs vezér terén egyszer egy koldus egy olyan táblát tartott, amire az volt felírva:
“Piára kéne!” vagy “Adj piára!”

Nem nagyon becsületes volt és ennek örömére adtam is neki valamennyit.

 12. Zolcsi67 — 2011-04-29 23:47 

Erről egy civil történet jut eszembe: Szlovákiában voltunk vadvízi evezgetni barátaimmal, heten, mint a gonoszok. Utána volt némi iddogálás a szálláson, majd szép lassan mindenki elszivárgott a szobája irányába. Ezt a bárpultnál ülő jóbarátom (nevezzük T-nek) nem vette észre, kikért még hét feles borovicskát. Aztán amikor látta, hogy egyedül van, szépen egymás után behajította a gallér mögé a hét stampót…a folytatást lepje a feledés jótékony homálya.

 13. tiboru — 2011-04-30 00:11 

@Zolcsi67:

Hrrrr-grrrrr, borovicskából nekem egy feles is sok lenne…

 14. GrG — 2011-04-30 00:13 

a kommentben írt sztorid legalább olyan jó mint a poszt

 15. Zolcsi67 — 2011-04-30 00:32 

@tiboru: mi is csak addig ittuk, amíg fel nem fedeztük a tátrai teát (Tatransky Caj) :-)))

De a szepesi (Spisská) borovicska magasan a legjobb.

 16. guyu — 2011-04-30 19:56 

@68nyara:
Ha már nem bírta meginni :) Ahogy mesterem szokta volt mondani: nőt hagytunk már ott, de piát sosem!
(Elnézést a hölgyektől!)

 17. naavii — 2011-04-30 21:45 

ÁÁÁÁÁ, a jó öreg Mezőtúr!!! Kiszúrtam már a térképről, ilyen volt nekünk is a koleszban, rajta berajzolva pirossal a kocsmák, amiből nem volt kevés… Mert én meg főiskolásként töltöttem itt három évet, viszonossági alapon Szolnokra jártunk bulizni, ha nagyon jól ment a szekér (mikor megy jól főiskolásnak a szekér? szóval néha). Emlékszem, ott volt velünk Tyatya, aki arról volt híres, hogy bizonyos mennyiségű pia után bárhol, bármikor kicsavarta a sárgát, nem volt szégyenlős. Egyszer a saját, székre állított fehér Junoszty tévéjét brunyálta telibe, feélálomban-beba…va WC-nek nézte, s mivel az Ég is a részegeket vigyázza (azért nem ér rá a rendes emberekkel foglalkozni), nem lett semmi baja, se neki, se a tévének. Na de vissza Szolnokra!
Szóval hatalmas a buli, a diszkóban a tömeg mint a szardínia a dobozban (csak az olaj hiányzott, de a szag stimmelt), Tyatya áll a pultnál, fél kézzel könyökölt, a másikkal meg nem, az diszkréten a pult alatt.
Pultos csaj: -Csia, mit adhatok?
Tyatya (elbambult tekintettel rázogatja az utóját): -Áhhh, köszi (zipp! -cipzár fel), már semmit! Ez az állat oldalba nyomta a klinkertéglából rakott pultot, persze senki nem látott semmit, akkora volt a tömeg, meg a padlón se volt feltűnő, télen bokáig latyakban denszeltek a népek, ugye, ki mit a lábán behozott.
És hogy az előző gondolatmenetet folytassam: onnan tudtuk, hogy közeleg az aktuális mezőtúri feszt, hogy előtte egy héttel gondos kezek két méter magasságig leburkolták nejlonnal az összes trafóházat, nehogy valakinek a 230 (440?) rázza ki véletlenül…

 18. Bigjoe(HUN) — 2011-05-01 07:21 

Egy téli napon (hó:20-30cm) a csapat kitalálta a hógolyózzunk egyett című fesztivált.
Csapat osztva 2-vel, szabály egyeztetés, és tűz, akarom mondani hó.

Mindenki kapott rendesen, amikor az egyik srác üvölt, hogy elment a jegygyűrűje.

Többen jelezték, hogy nem ők tehetnekról, meg minek kérdezgeti a párját mit csinált tegnap.:)

Szóval a gyűrű elveszett egy hógyolóval.
Mindenki elkezdte keresni, de sajnos erősen sötétedett.
Úgy nézett ki a dolog, hogy a gyűrűnek annyi.
Mentő őtlet született, kukazsák, hó belerak, kocsival fel a lakásba.
Zsákok az erkélyre, és egyesével kiolvaszt a kádban.
A sokadik után meglett.

Másik:
Évzáró vacsi a cégnél, a főnőköm vicces, hógolyó a fejbe….
Nem hagytuk magunkat, Ő is kapott.
Aztán megálljatok, hol a gyűrűm….ha az aszony megtudja…
A cég minden alkalmazotja kereste a gyűrűjét, a parkoló kocsik között rendesen átturták a havat.
Az egyik dülüngélő megjegyezte, hogy locsoljunk fel pálesszel, mert akkor elolvad a hó és meglesz a gyűrű.
Róla kiderült, hogy józanon sem normális…
Végül meg lett a gyűrű. De egy őrők tanulságot levontam: ne hord a jegygyűrűt, ha hógolyózol.

 19. Bigjoe(HUN) — 2011-05-01 07:29 

@naavii:
Egyszer kigyuladt alattam egy kocsi,(bocs: zastava-akkor az még kocsi volt) illetve erőssen szikrázott (elektromos hiba), és a motorház tetőt kinyitva látszott, hogy most kezd a hűtőnél v.mi gumibak égni kb.: 10-15cm-s lángokkal.
A velem lévő cimborám, aki eléggé nehezen tudot 2 lábon járni, mert hogy be volt nyomva mint a vasvilla a ganédombba, közölte hogy én eloltom.

A mondat felénél oda támolygott a verda elejéhez, elővette a szerkát és célba vette a tűzet.

Ne- kiabáltam- elektromos tűz, megráz.

Nem érdekel és engedte az oltóvizet.
Szerencséjére annyira támolygot, hogy mellé nyomta a sugarat.
Addigra én egy pokroccal elfolytottam a tűzet.
A komma meg lemosta a kocsi elejét: húggyal.
Ja, mindez egy lakotelepi parkolóban történ a járokelők és a lakók nagyőrőmére.
(egy darabig nem mentem arra)

 20. vén betyár — 2011-05-02 08:36 

@Bigjoe(HUN):
Nem indult a kocsi.Megállapitottuk, hogy csontszáraz az akksi.A haverom nekiállt feltölteni “desztillált vizzel”.
Megrázó élményben volt része.:D

 21. Bigjoe(HUN) — 2011-05-02 16:53 

@vén betyár:
Azt gondolom, hogy megtalálta az igazi vibrátort……

 22. vega2 — 2011-05-02 18:53 

@proletair: Ne haragudj, de teljesen hihetetlen számomra, hogy a punkok Hairt hallgattak. Nem hippik voltak véletlenül?

 23. proletair — 2011-05-02 23:55 

@vega2:
Az alkalmi krimó kertjébe a tulaj kirakta a hifit, és betette a Hair-t. Aki ott ült, azt hallgatta, nem volt más. A punkok este megkapták a maguk betevő Toy Dolls-át. (Na az akkora fetrengés volt, hogy ihajj)

 24. Kismy — 2011-05-03 13:44 

még boldogult főiskolás koromban, egy alkalommal a Nyugati tér közelében lévő Egri Borozóban mulattuk az időt, míg a többiek vmi unalmas előadáson ültek. elfogyott a pénz, de a szomjunk nem. mivel még nem volt metró biztonsági szolgálat, fogtuk magunkat, leballagtunk a metróba, kiraktunk egy táblát magunk elé, hogy borra gyűjtünk. fél óra alatt meg volt a következő órácskára való zsé :)

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.