320. – Határzárás

A katonaembert békeidőben megkörnyékező kihívások között (az unalom, az alkohol és az idióta elöljárók mellett) feltétlenül meg kell említenünk a hideget. Mindannyian fáztunk már őrszolgálatban, reggeli tornánál vagy akár a körletben is, de biztos vagyok abban, hogy olyanról, amit Nedecz barátunk határőrként közel 19 évvel ezelőtt átélt, viszonylag kevesen számolhatunk be.

1992 december közepe volt. Aznap én voltam a konyhán a zárószakács. Ez azt jelentette, hogy 13:00-kor kezdtem és a „munkaidőm” konyhazárásig, vagyis 21:00-ig tartott. A „csellós” 20:00 körül végzett, én pedig istentelen fejfájással és álmossággal küzdve vártam egyedül a kilenc órát. (A vacsoraidő 18:00-21:00-ig tartott; azért ilyen hosszan, hogy az induló-érkező járőrök is meleg ételt kaphassanak.)

Fél kilenc tájt kigyúlt a fény az agyamban, hogyan tudok elszabadulni az ürességtől kongó konyháról. Kipakoltam az étkezdébe a 30 liternyi forró teát, az éjszakai pótlékokat – nápolyi, felvágott, zsír, kenyér –, és a vacsora maradékot, nevezetesen egy nagy tepsi rakott krumplit. Pár perc múlva már bűnös módon zártam a konyhát. Utam a körlet felé az őrsügyelet előtt vezetett. Leadtam a konyhakulcsot, s közben meglepődve tapasztaltam, hogy a két ügyeletes egyszerre van lent. Ketten voltak szolgálatban, de az egyikük mindig pihenős volt, a rendkívüli események kivételével.

Akkor a  pihenős történetesen egy öreg, kutyás katona volt, aki – engem meglátva – rögtön megkért, hogy az ebéd (körömpörkölt) csontosabb maradványait segítsek kivinni neki a kutyákhoz. Meghálálja, ígérte. Visszamentünk a konyhára és a hátsó ajtón át elindultunk a boxok felé, a mintegy 20 kilónyi maradékkal.

Mivel ez a srác ugyanolyan bolond volt a kutyázás terén, mint én, volt témánk bőven. Kintragadtunk a kisházban – a kutyakonyhán –, és nem sokkal később ő behozta a kutyáját is nasizni egy kicsit. Beszélgettünk, ő közben szétosztotta a kutyák közt a csontot – hogy ne reggel kelljen –, én pedig simogattam a kutyát. Mikor kész volt, kacsintva elővett egy dugihelyről egy kevés – úgy két deci – házipálinkát. Jólesett…
Nem sokkal később, zuhanyzás közben, kezdtem érezni a forró víz, a pálinka és a fáradtság összeadódását. Eltámolyogtam a körletig, és – miután a ruháimat a szekrénybe gyűrtem – lerogytam az ágyra. Azonnal el is aludtam. Mint utólag kiderült, a ruhák „gömbstokizása” nagy hiba volt…

Az embernek mindig úgy kellett a ruháit levenni és a szekrénybe elrendezni, hogy zárásnál egy perc alatt felöltözhessen. A mikádóban benne a zubbony, a mikádó zsebében a sál, a kesztyű, a „nindzsa” (ez egy síálarc-szerű, jó meleg dolog volt), no és a sapka. A nadrágba belehúzva a „beton” (mikádó bélés jellegű, meleg nadrág), a surranóba pedig beletéve a zokni. Az ember csak magára rángatott fél perc alatt mindent és az IFA platóján, vagy a zárás helyén felöltözött.

Olyan mélyen, mint akkor, ritkán alszom… Mikor szólt a sziréna 01:00 óra után, azt sem tudtam, mi szól, és miért, ki is vagyok én és hol. A megszokott tempónál jóval lassabban reagáltam, tulajdonképpen a körlettársaim ébresztettek. Mikor feleszméltem – úgy, ahogy –, a  szekrényem feltépve elkáromkodtam magam, felismerve az esti hibámat. Mindegy, gondoltam, a zárás maximum 20-30 perc szokott lenni. Annyit kibírok lengébben öltözve is. Felvettem a pizsamára a mikádót (minden kiegészítő kellék nélkül), a gyakorló nadrágot szintén magában és a surcit is, zokni nélkül…

Aznap este mínusz 20° körül volt…

Végigrohantam a folyosón, le a lépcsőn, be az ügyeletre a lőszeres szekrényhez. Az utolsók közt értem oda. Kómásan előkerestem a tárfámat, megfogtam az egyik tárat és kapkodva beleerőltettem 3, azaz három darab lőszert. (Csak az ÜCS-nek, vagyis az üldözőcsoportnak volt betárazva rendesen. Mindenki más magának tárazott). Gondoltam, a szokásos bulira elég lesz, még a végén elmennek nélkülem… Onnan négy lépés a fegyverszoba, fegyver felkap és rohanás az IFÁ-ra, ami már akkor túráztatott motorral várt. Az utolsónak másztam fel, az ébresztés után talán 5 perccel.

Úgy harmincan lehettünk a platón. Miután felléptem én is, kiabáltam,hogy „utolsó!”. Ekkor megcsapkodták a fülke hátulját, jelezve a sofőrnek és a ZCSPK-nak (zárócsoport-parancsnok). Ekkor egy szokatlan esemény történt: a ZCSPK kiszállt a fülkéből és hátrajött. Közölte, hogy a rendőrségtől kaptuk a riasztást; az Ólmódi út és a Lőtéri út közé megy ki a zárás és hogy figyelmeztettek: lehetséges fegyver is a keresett négy főnél… Hurrá, gondoltam… Ha négyen vannak, gáz lesz…

Az IFA bőgő motorral, villogó elakadásjelzővel, folyamatos dudálással fordult ki a kapun az Ólmódi út felé, a Gyöngyös partján. Piszkosul hideg volt a platón a ponyva alatt. Pár perc múlva már a külső műzáron voltunk és megkezdtük a zárás lerakását.

Normál esetben éjszaka a zárás elég szoros, mert az embereknek „észlelési távolságon belül” kell lenniük egymáshoz képest. Mivel kevesen voltunk és viszonylag hosszú szakaszt zártunk, kissé szét lettünk húzva. Szerencsére nagy hó volt, így remek látási viszonyok voltak. Ahol nem volt törés a határvonalban, ott úgy 50 méterre voltunk egymástól, háttal a határnak, fülelve és a szemünket meresztve. Tehát lényegében egyedül…

Mikor megállt az IFA és én kerültem sorra, leugrottam a platóról. Jóformán még földet sem értem, megütögették a fülkét és mentek is tovább. Az adrenalinimpulzus elmúltával – amit maga a zárás okozott – pár perc múlva rettentően fázni kezdtem.

Eleinte ugráltam, csapkodtam magam a karjaimmal keresztben, de sok haszna nem volt. Nagyon káromkodtam, félhangosan szidtam magam a hülyeségem miatt. De akkor már mindegy volt… Vártam az IFÁ-t, mint a Messiást. A halovány fényben percenként néztem az órám. Nagyon lassan telt az idő. 15 perc… 20… Hol az a kurva  IFA??? 25… 30… 40… MI VAN MÁR?!

Lassan kezdtem úgy reszketni, mintha Parkinson-kórom lett volna. A fogaim csattogtak, a kezemben a fegyver úgy remegett, hogy adott esetben célzott lövés szóba sem jöhetett volna. Később már lövés sem, mert a kezem-lábam elkezdett fájni és zsibbadni. Kis idő múlva lassan kezdett elmúlni a reszketésem. Nem ugráltam, csak álltam a hóban és lestem ki a fejemből. Kezdett nagyon nem érdekelni az egész zárás. Nem izgatott, hogy kit kergethet felém az ÜCS… Kezdtem álmos lenni.

Úgy másfél óra telhetett el az indulásunk óta. Bár fáztam, de valahogy az sem érdekelt; az agyam mintha leállt volna. Lassan kezdett elmúlni a lábam-karom zsibbadása, nem sokra rá már nem is fáztam annyira. Aztán már egyáltalán nem… Nagyon álmos lettem, de annyira ám, hogy nem tudtam a szemem nyitva tartani. Kerestem valami helyet, ahová leülhetek. Találtam is egy kidőlt fát. Ahogy leültem,leragadt a szemem. Nem hagytam elaludni magam, dolgozott a tudat, hogy figyelnem kell. Figyeltem is – a fülemmel (hittem én…)

Akkor vettem észre az IFÁ-t, amikor már tőlem csak tán 20 méterre volt. Nagyon nehezen felálltam és pár botorkáló lépést tettem a földút felé. Lehajtott platóval megálltak mellettem. Én megpróbáltam felszállni, de a lábam nem tudtam megemelni. Nem tudtam megszólalni, nem tudtam a fegyvert feltenni a platóra. Hárman – nagy nehezen – feltettek.

A platón, a zárás maradékának felszedése alatt el-elaludtam… Nincsenek is összefüggő emlékeim; egy társam mesélte utóbb, hogy szinte állandóan ütötte a karom a fegyverével, hogy ne aludjak.

Mikor beérkeztünk az őrsre, valahogy lejöttem az IFÁ-ról. Nem tudom, ki vette ki a kezemből a fegyvert, a lőszert, s azt sem, ki vitt fel a körletbe… Csak villanások vannak meg. Arra emlékszem, hogy valaki hangosan ordított velem, hogy ne aludjak el ruhástól, hanem zuhanyozzam le előtte. Nagyon lassan és nehezen elindultam zuhanyozni. A zuhanyzóban egyik szakasztársam azzal fogadott, hogy nincs melegvíz, mert leállt a kazán…

Gondoltam, ha már ott vagyok, legalább megmosom az arcom. Kinyitva a csapot meglepve tapasztaltam,hogy van melegvíz. Nosza, be a víz alá. Az előbbi srác visszajött és döbbenve kérdezte, hogy hogy bírom ki ezt a hideg vizet…. Én kellemesen melegnek éreztem, de mint utólag kiderült, a hőmérséklete az „inni meleg, fürödni hideg” kategóriába esett.

Azóta tudom azt,hogy a fagyhalál annyira nem is rossz halálnem…

Ja: mindösszesen kábé két és fél órát voltunk kint, eredmény nélkül…

52 hozzászólás

 1. Dogoo — 2011-11-23 08:29 

Nagy szerencséd volt!
Valószínűleg ez lett volna az utolsó zárásod ha az ifa félórával később jön!

 2. Libero — 2011-11-23 08:48 

@Dogoo: Meg az is nagy mák, h langyos vízben fürdött. Ha ilyen szitu után meleg víz éri a testet, jönnek a “hangyák” a bőröd alá, olyan szinten, h halálra vakarod magad.

 3. Bigjoe(HUN) — 2011-11-23 08:54 

Komám, Te a hipotermia határait feszegeted.
Nem egy jó dolog.

A lábadon az ujjak nem fagytak el?

Van egy ismerősöm, aki az ország keleti felén volt HŐR.
Neki nem volt ilyen szerencséje, a lábán a nagy lába ujja elkezdett elfagyni.
A mai napig viseli a nyomait.

 4. Bélabáttya — 2011-11-23 09:07 

A telephelyügyeleti szobában állva próbáltunk aludni a benzinnel turbózott, vidáman izzó olajkályha mellett, mint a lovak. Másfél méterrel arrébb már fenékig belefagyott a víz a vödörbe. Rendes téli cucc meg nagyjából semmi a mikádón kívül, mert hogy nézne az ki rajtunk?
Valahogy nem kedveltem meg azóta se a telet.

 5. Bigjoe(HUN) — 2011-11-23 09:16 

HŐR társak!
Biztos “nemokosat” kérdezek, de őrbotos+őrbunda használata ZCS keretein belül nem volt lehetséges?
Állni azokban is lehetett, igaz futni, üldözni nem.
Viszont a surcira ráhúzva nem fagyott meg benne az ember lába.
Vagy ez is olyan dolog volt, hogy ez itt nem Szibéria, ezért tilos viselni.
(Nekem az usánka füleit kellet vissza hajtanom egy löket miatt -20 C-ban erős szélben, mondván: Ez itt nem Szibéria!
Amint elmentek vissza hajtottam, fagyjon el az Ő füle.)

 6. nedecz — 2011-11-23 09:25 

@Bigjoe(HUN): Nem fagyott le semmim,szerencsére. :)A lábam kissé érzéketlen volt pár napig,de elmúlt orvos nélkül.

Zárásra nem lehetett vinni őrbundát-őrbotost.Képtelenség lett volna a platón elférni a -normál esetben- 40 embernek meg a cuccnak.Nem is beszélve a felpakolásról,azokat nem lehet a platón tárolni a hidegben.

 7. sirdavegd — 2011-11-23 09:36 

Uff – vagy a HP-ból, vagy ruhából többet kellett volna felvenni (vagy mind2). Egy éve voltam kint a lengyeleknél -18 fokban. Frankó volt, őszi vékonynadrágban nagy hátizsákkal végigmászni a vasútállomás és a belváros között álló havas-jeges hídon (volt persze busz is, de az ember nem vár ilyesmire). A helyiek meg nem igazán szoktak fűtésre költeni. Node: a jányok miben nyomják eme behavazott tájon? Csizma + miniszoknya. Rajtam meg a fél gardrób…

 8. tiboru — 2011-11-23 09:48 

Én Kanadában (Québec) kaptam majdnem szívrohamot, amikor mindent felvettem magamra a bőröndön kívül, s az utcán láttam egy vidáman csivitelő, általános iskolai fiúosztályt (lehettek mondjuk negyedikesek), akik térd-egyennadrágban csúszkáltak a befagyott tócsák jegén.

Mondtam is magamnak (elkékült ajkakkal), hogy b+, de jó, hogy ezek most már szövetségesek…

 9. GrG — 2011-11-23 10:09 

Sziasztok

Engem eléggé érdekelt egy időben a tengeti kihülés témája (akkoriban az Öfelsége Hadihajó volt a kedvencem, no meg mindenféle búvárhajós könyv) és egy novemberi dániai úton kipróbáltam milyen a tenger, amikor a helyiek szerint sem alkalmas fürdésre (levegő 2 fok, tenger 4fok). Derékigérő vizbe mentem be (a házigazda kérése volt, mert addig tudott utánam jönni a horgászcsizmában) és olyan 20-30 mp-ig fázott a lábam, utána ahogy a kolléga is írta nem éreztem. Ekkor kijöttem és irány a zuhany (langyosviz, de mondjuk itt tudatos volt). Messze belül maradtam a határokon, de nagyon érdekes volt a fent is megírt tapasztalat, hogy tényleg érzéketlen lesz a végtag, megszünik a hideg és a fájás (a felsőtestem a szinte ugyan olyan hőfokú levegőn továbbra is fázott). utána könnyebb volt megérteni, hogy valaki 2-3 perc alatt vizbefulladt.

 10. Adani — 2011-11-23 12:48 

A fagyhalálra tényleg azt mondják ,hogy az egyik legjobb és legfájdalommentesebb. Öngyilkosok is ha van eszük ezt csinálják. Elég egy kemény hideg télen bepuszilni egy nagy adag pálinkát aztán kifeküdni valami kietlen tájon a hóra nagyon alulöltözve, a piától fájdalmat se érez az ember, simán csak elalszik.

 11. GrG — 2011-11-23 13:34 

Szegény tiboru

Megúszta a letartoztatást, amikor államtitkokról írtak a blogon, amikor kémkedési, hackelési, robbantási továbbképzés volt, de most ezen a banán (illetve pálinkahéjon) és az öngyilkossági tanácson elbukik és hidegre kerül…

 12. GrG — 2011-11-23 13:35 

@Adani: mellesles kevés olyan esetet ismerek, amikor az öngyilkosok és a ha van eszük nem oximoron (de persze van ilyen).

 13. Kelempájsz — 2011-11-23 14:19 

Remek, életszerű leírás, gratulálok Nedecz Bajtárs, úgy is, mint szakmabeli! Tényleg nagy mákod volt, pórul is járhattál volna, mert úgy meg lehet fázni, hogy alvadt vércsomókat pisál az ember.
Remélem, nem veszitek nagyképűségnek, de határzárás témájában illetékesnek érzem magamat, sőt, jól menő tanszéket nyithatnék ebből akármelyik egyetemen.
Nálunk, Hörmannforráson is kegyetlen telek voltak. Otthonról vittem meleg zoknit, mert a téli kapca olyan és akkora volt, mint egy zsebkendő, szóval sz@rt sem ért.
De nem csak télen voltak nagy hidegek. A Riadó poszthoz fűzött hozzászólásomban említettem, hogy 1976 augusztusában a hülye bakter lámpázást vélt látni, és emiatt egész éjjel és másnap délután 4-ig nem váltottak le a zárásból.
Amikor ugrottunk, este 3/4 11-kor, még meleg volt, de én -ismerve a hegyi viszonyokat- hónom alá kaptam a mikádót is. A bajtársam, egy fiatalabb katona (Misi) csak úgy, zubbonyban jött ki velem. Hajnal felé aztán egyre hidegebb lett. Misi elkezdett fázni, aztán dideregni, már azt hittem, megveszi az Isten hidege. Mindene reszketett, a foga úgy csattogott, mint a kasztanyett, a szája meg egészen sötétkék lett. Kigomboltam a mikádót, ráadtam a külsőt, nehogy megfagyjon ott nekem. Nagyon hálás volt szegény csóka.
Van egy történetem egy téli zárásról, ami igen érdekesen alakult, de azt majd külön posztban megírom. Bajtársi üdvözlettel: Kelempájsz tizedes, Hörmannforrás

 14. GrG — 2011-11-23 14:39 

egy barátom, aki nem ír ide mesélt egyszer egy nagyon durva sztorit, hogy kivitték öket valami gyakorlatra a Bakonyba valami téli/télközeli időben és simán ottfelejtették a szakaszt egy pár napra. A félhülye örmester nem engedte öket bemenni a faluba telefonálni még akkor sem, amikor már több mitn egy nap eltelt a megbeszélt felszedési időpont után. 3-4 napot voltak kint, amikor visszavitték öket a laktanyába és felsorakoztak meglátta öket a laktanyaparancsnok és elkezdte a lebaszást a kinézet miatt. Itt néhányan csőretöltöttek és a századparancsnok lépett közbe, hogy ne legyen lincselés. Végül 1 hét eltávott kapott a szakasz és az örmestert áthelyezték.
A faszi kora alapján, valamikor a 68-72 közt lehetett.

 15. libero11 — 2011-11-23 14:54 

A hidegről: szeptember vége október eleje. A Balaton közepén csónakból süllőztem. Az sejhajom majdnem befagyott. Sajnos védőitalt se lehetett inni, mert a csónakból történő fáradt folyadék eltávolítása sem volt egyszerű.

 16. Adani — 2011-11-23 14:57 

@GrG:

Ott a pont, de azért mégis elképedek mikor olyanokat írnak az újságban ,hogy öngyilkos akart lenni ezért felgyújtotta magát, vagy magára gyújtotta a házat. Az égési sérülés pont inverze a fagyhalálnak, az egyik legfájdalmasabb dolog ,mert a bőr gazdagon tele van érzőidegekkel és pokoli fájdalma van annak, ami elevenen elég. Olyan hülye is volt ,aki sósavat ivott literszám, a bélrendszerben is van ideg bőven és már a matracot is szétmarta alatta a sósav a kórházban, de még mindig üvöltött és remegett a fájdalomtól, több órás szenvedés után halt csak meg, ez se jó módszer ugyebár.

Az ottfelejtős sztori kicsit lájtosabb verziója mikor nem télen hanem nyáron zavartak ki több embert valami hadgyakorlatra, híradós szakasz is ment kb. egy hetes volt a gyakorlat és csak mikor kiértek akkor derült ki ,hogy valami barom nem szólt a megfelelő helyen, hogy ők is mennek, így nem volt sátruk sem, de kaja sem. Egy hétig a szűk híradókocsiban kellett lenniük, ahol két ember is alig fér el, hatan, kaja meg csak akkor volt ha épp maradt a többiekéből.

 17. Adani — 2011-11-23 15:03 

@libero11:

A csónakból kifelé nem lehet pisálni?

Nem próbáltam még, azért kérdezem. Van az a vicc mikor két hajótörött utazik a csónakban, jön a jótündér, hogy most lehet egyet kívánni. Az egyikük rögtön kér egy rekesz sört. A másik meg azt mondja, változzon inkább sörré az egész tenger. Erre a másik:
-Te hülye, most pisilhetünk a csónakba.

 18. nedecz — 2011-11-23 16:48 

@Kelempájsz: köszönöm az elismerést,Bajtársam!

Hörmann?Tél? A napokban termékeny időszakot éltem…Lehet írok még egy történetet… :)

 19. lamiki56 — 2011-11-23 19:47 

Legtöbb történet “felszakít” régi, szép emlékeket. 79-80 telének egyik nagyon hideg éjszakáján történt, mint hallottam, a laktanyaőrség egyik tagja, őrbundában és őrbotosban (amit a 44-es surcira is fel lehetett venni), felvette a szolit. A váltás elment, ő kb. 15 perc múlva hanyatt esett, de nem tudott felállni. A kétórás szoli után, mikor jöttek leváltani, még mindig hanyatt feküdt, de nem fagyott és fázott meg az őrbundában.

 20. estván — 2011-11-23 22:22 

@nedecz: kemény lehetett, meg utána reggel felkelni is. A fagyás megúszásához külön gratulálok, nagy szerencséd volt!

A hideggel én is szembesültem párszor, erről most két említésre méltó dolog jut eszembe. Az egyik a éjszakai lövészet. Bemondták, hogy a leszerelésre készülő és a ht. állománynak lőgyakorlatot tartanak, és hogy kicsit izgalmas legyen, mindezt éjszaka. A szépséghiba az volt, hogy mindezt januárban, és persze szakadó havas esőben. Mondanom se kell, a molinó alsó-felsőre biztos ami biztos, felvettük a kék melegítőt is, utána a gyakorlót. Ilyen módon felszerelkezve egész jól viseltük a teherautón utazást is. A posztban említett “pufajkanadrággal” csak egy ht. őrmester rendelkezett. A lövészet egyébként látványosra sikerült, egyrészt az egyik résztvevő ht. hölgy popsija, másrészt a kiosztott star wars lőszer (fényjelző) miatt, bár szerintem a remek látási viszonyok közt senki nem talált el egy álló alakot se, hiába világították meg őket :)

A hideggel való másik találkozásom kapuszolgálatban történt. Nálunk ez úgy nézett ki, hogy volt egy ht. KAÜ, egy soros KAÜH meg három baka. Akkoriban tisztesként már csak KAÜH-t adtam, szóval hiába volt tél, molinógatya nélkül, a zubbony alá is csak pólót véve jártam le (a 24 órát a kapuszoba íróasztala és radiátora közt, vagy a pihenőben töltöttem). Egyszer viszont úgy alakult, hogy valami csúszás/kavarodás miatt egyszerre két embert elengedtem pihenőre (kajálni). Ez csak úgy ment, ha fél órára kiálltam magam is először a külső, majd fél órára a belső kapura. Gondoltam mit nekem tél arra a kis időre… Nos egész végig mocorognom kellett, totyogtam körbe-körbe, mint a fosó galamb :) Még jó, hogy a kabát zsebéből azért elő tudtam venni a kesztyűt meg a sálat…

Egyébként mint tudjuk, a katona nem fázik, maximum érzékeli a hőmérséklet csökkenését!

 21. Kelempájsz — 2011-11-24 07:17 

@nedecz: Feltétlenül írd meg, várom!

 22. Kelempájsz — 2011-11-24 07:59 

Nálunk, a Kőszegi-hegységben kemény volt mindkét tél, különösen, amikor vihar volt és vagy 100 km-es szél is fújt.
Ha jól felöltöztünk, akkor jobban bírtuk az egy helyben álldogálást, viszont a menetvonalon haladva hamar kimelegedtünk, és amikorra kiértünk a szolgálati helyre, megizzadtunk, nedves lett rajtunk a cucc. Különösen, ha térden felül érő hóban kellett gázolni.
Emlékszem, 1976 december 20-án éjjel a szél kicsavart egy hatalmas fát az Asztal-kőnél. Természetesen rádőlt a jelzőrendszerre, a földig leszaggatta a drótokat. Razziariadó!
A határt zárva kellett tartani, amíg a srácok meg nem javították. Később elmesélték, hogy lapos kövekkel árnyékolták a benzinlámpát a szél elől, úgy forrasztották össze a drótokat. Félóra forrasztás után kifújta belőlük a szél a meleget, beültek a GAZ-kocsiba, hogy egy kicsit kiolvadjanak, aztán folytatták, sietve, mert tudták, hogy mi kinn vagyunk. Hajnal felé végeztek. No comment!!!
Másik alkalommal egy viharos éjszakán éjfélkor váltottam a hétforrási okmányost (a Szálasi-bunker mellett volt, ma a Kincs-pihenő van a helyén). Ahogy kiértem a járőrtárssal, láttam, hogy a bakterbódé a földön fekszik, és a két srác nagyban szögeli. Elmondták, hogy a bebújtak a szél elől, és két esőgallért akasztottak a bejáratra. Ahogy benn álltak, egyszerre iszonyú recsegés-ropogás hallatszott, és a vihar letépte a bódénak azt a csúcsos süvegét, amit ismer minden őr. Fadarabok hullottak rájuk, a süveget meg a szél belefújta az árokba, onnét szedték ki. A bódét nem tudta feldönteni, mert benne álltak ketten.
Leváltottuk őket, átvettük a szolit, befejeztük a szögelést, aztán bebújtunk, és mi is befüggönyöztük a bejáratot. Bajtársak, olyan hideg volt, hogy majd megfagytunk! Gyufaszál vastagságú résen is olyan erővel fújt be a szél, hogy rázta rajtam a mikádót.
Összeölelkeztünk, mint a szerelmesek, próbáltuk egymást melengetni, gyér sikerrel. Úgy látszott, hogy az óramutató a számlaphoz fagyott, mert sehogyan se akart mozdulni. Életem egyik leghosszab szolgálata volt!
Bajtársi üdvözlettel: Kelempájsz tizedes

 23. Bigjoe(HUN) — 2011-11-24 08:27 

@lamiki56:
Ez szép!
Kész burleszk!!!
Rajtam is volt őrbunda+őrbotos.
Melegnek meleg, de csúszik a talpa, ami sima bőr mindenféle minta nélkül, gyakorlatilag menni alig lehet benne.
Az őrbunda meg olyan nehéz, hogy állni is elég benne.
Mi az őrbódéba 2 db bundát rakatunk ki a srácokkal.
Egyen feküdtünk, eggyel takaróztunk.
A szabvány téli ruhával, megtámogatva a bundával már átlehetett vészelni egy hidegebb éjszakát.
Ha meg jött a löket, akkor az egyik bundát eldugtuk a közelbe, a másikban meg előadtuk magunkat.

De a -20 C-ban erős szélben nem pótolta a rendes őrbódét.

 24. Bigjoe(HUN) — 2011-11-24 08:30 

@estván:
“Egyébként mint tudjuk, a katona nem fázik, maximum érzékeli a hőmérséklet csökkenését! “
HŐR:
“a határőr nem fázik, maximum érzékeli a hideget”

Ha mégis fázik, be kell gyújtani a kályhát!!!
Érthetően: 2 kör futás a sportpályán!!
Soha többet nem mondtuk, hogy fázunk…

 25. Szkv — 2011-11-24 08:51 

@Kelempájsz:

Az időjárási viszonyok nagyon sokszor keserítették (Ma is és mindenkinek akiknek a szabad ég alatt kell a szolgálatot, munkát ellátni) a HATÁRŐRÖK életét.
Minden HATÁRŐR aki olyan helyen szolgált ahol ki volt építve az Sz100-as, megtapasztalták aszt amikor vihar idejére ki volt kapcsolva. (Villámlások miatt bejövő jelzések végett.)
Ilyenkor a belszolgálat, és a gk vezető kivételével mindenki kint volt zárni.
Zárást be vonni csak a vihar elmúlta után kiküldött nyomos járőr nemleges jelentése után lehetett és ez a szabad idő rovására ment.
A kint lévő járőr ilyenkor nem kapott váltást, mert nem volt kivel.
Nem hiába énekelték aszt hogy SZÉP ÉLET A KATONA ÉLET CSAK NEHÉZ A VISELET.
Szerintem ebbe az idézetbe hogy NEHÉZ A VISELET beletartozik minden olyan, ami a katona sorsát megkeseríti.
De kibírtuk.

 26. Kelempájsz — 2011-11-24 09:04 

@Szkv: A “NEHÉZ A VISELET” igaz, de a “szép élet a katonaélet” talán nem annyira találó.

 27. nedecz — 2011-11-24 09:06 

@Kelempájsz: Megvan a maga romantikája,ez tény.De nem egyszerű,az tény…

 28. Kelempájsz — 2011-11-24 09:52 

@nedecz: Rendkívül eseménydús volt, és tényleg volt benne romantika is bőven. Ha nem lettem volna katona, most nem lenne annyi emlékem. És nem lenne meg a legjobb barátom sem, akiről már írtam, hogy Haynauval milyen szépen összejöttek. Nem ismerném azt a csodaszép vidéket. A jót hoztam magammal onnan. Bevonulásom előtt álmomban se hittem volna, hogy ennyi minden történhet velem. Üdv: Kelempájsz tizedes

 29. Optika — 2011-11-24 10:38 

@Kelempájsz:

“a jól felöltöztünk, akkor jobban bírtuk az egy helyben álldogálást, viszont a menetvonalon haladva hamar kimelegedtünk, és amikorra kiértünk a szolgálati helyre, megizzadtunk, nedves lett rajtunk a cucc. Különösen, ha térden felül érő hóban kellett gázolni.”

Ez azt juttatja eszembe, amikor igaz csak novemberben, de azért elég csípős időben, lóverseny tempóban kellett rohanni az egyesre a laktanyából. Szóval loholtunk mint állat, jól kimelegedtünk. Kiértünk és utána vártunk. Hogy mire? Nem tudom. Az első egy két perc viszonylag kellemes volt, de ahogy lehűltünk, a vizes, izzadt ruha már kezdett kellemetlen lenni. De hogy mi az……nak kellett loholni, hogy ha utána meg álldogálni kellett két órát mielőtt valami történt volna?

Másik ami már télen volt. Minusz sok fokban adtam az őrséget. Szerencsére toronyban – jobb helyzetben voltam hát mint Kelempájsz bajtárs. A tornyot igaz átfújta a szél, de volt fűtőtest. Egy pokrócot kivittünk – szabályellenes volt, de ki nem szarta le – a szék alá rakva és begubózva a takaróba ki lehetett bírni.
De vissza az őrszobába a minusz sok fokon mentünk, a bakancs jól megfagyott. Mikor az őrszoba pihenőjében kezdett kiengedni igencsak szar volt és nem lehetett (volna) levenni. Persze levettük, igaz az őrpk és a felvezető pampogott egy kicsit.

Ezeken kívül is volt egy két kalandocskám a hideggel, van amit már le is írtam. Mindezt leszámítva szerencsére ilyen fagyás közeli “élményem” nem volt.

 30. Kelempájsz — 2011-11-24 11:00 

@nedecz: @Szkv: Bajtársak, eszembe jutott a helyes válasz arra a kérdésre, hogy jó volt, vagy rossz volt, megérte, vagy nem érte meg. Szerintem a helyes válasz: KALAND volt!
Üdvözlettel: Kelempájsz tizedes

 31. nedecz — 2011-11-24 12:25 

@Kelempájsz: Ott a pont! :)

 32. Zolcsi67 — 2011-11-24 22:55 

Egyszer kerültem hasonló állapotba, a katonasághoz csak annyi köze volt, hogy az egyik barátom leszerelését ünnepeltük nagy társasággal egy bakonyi turistaházban, novemberben. Megérkeztünk, haverok, buli, fanta (dehogy fanta, helyette minden, ami A betűvel kezdődik). Szépen el is vonultak a népek aludni, a frissen leszerelt kollégával meg átdumáltuk az éjszakát. Ajtó, ablakokon zsalugáter becsukva, nem láttunk kifelé semmit. Egyszer csak felkeltünk, hogy kimegyünk a ház mögé leereszteni a fáradtolajat, mit látunk? 1.) világos van, 2.) leesett az éjjel vagy fél méter hó. Nosza, ébresztettük a bandát, hogy menjünk kirándulni.

Szumma szummárum: hideg, alkohol, kialvatlanság kombó után szinte ájult állapotban az egyik cimborám cipelt vissza a hátán a házba… Nem hagyott leülni pihenni a hóba, igaza volt.

 33. Galván_Tivadar — 2011-11-27 00:25 

@tiboru: Finnország, március idusa, délutáni napsütés, -10°C, nekem csak a szemem látszik ki a sok hucimuciból, körülöttem a finn kiscsajok miniszoknyában csapatnak a tükörjégen a szögesgumis biciklijük nyergében. Brr… :)

 34. makmak — 2012-08-09 08:57 

Milyenek a finnek?
+15°C:
– Spanyolországban az emberek téli kabátot és kesztyűt húznak.
– A Finnek kifekszenek napozni.
+10°C:
– A Franciák hiábavalóan próbálják bekapcsolni a központi fűtést.
– A Finnek virágokat ültetnek a kertben.
+5°C:
– Az Olasz kocsik nem indulnak.
– A Finnek még kabriókat használnak.
0°C:
– Megfagy a desztillált víz.
– A Vantaa folyó vize kicsit sűrűbbé válik.
-5°C:
– A Californiaiak a fagyhalál küszöbén állnak.
– A Finnek még egy utolsó roston sütést rendeznek a szabadban a tél beállta előtt.
-10°C:
– A Britek fűteni kezdenek.
– A Finnek hosszú ujjú pólót vesznek.
-20°C:
– Az Ausztrálok elmenekülnek Mallorcáról.
– A Finnek Szentiván éjjét ünneplik. Beköszönt az ősz.
-30°C:
– A Görögök halálra fagynak, és eltűnnek a Földről.
– A Finnek elkezdenek házon belül mosni.
-40°C:
– Párizs összeroppan a hideg súlya alatt.
– A Finnek sorban állnak a Hot Dogos standok előtt.
-50°C:
– A jegesmedvéket kimenekítik az Északi Sarkról.
– A Finn hadsereg elhalasztja a téli túlélő gyakorlatát a gyenge időjárásra hivatkozva.
-60°C:
– Korvatunturi (A Télapó otthona) befagy.
– A Finnek kivesznek egy filmet, és otthon maradnak.
-70°C:
– A pót-Télapó délre költözik.
– A Finnek kicsit idegesek lesznek, mert a Koskenkorva vodkájukat már nem tárolhatják a szabadban. A Finn hadsereg megkezdi a túlélő gyakorlatot.
-183°C:
– Az ételben található mikróbák elpusztulnak.
– A Finn tehenek a gazdájuk hideg kezeire panaszkodnak.
-273°C:
– Minden atom alapú molekula mozgása leáll.
– A Finnek csak ennyit mondanak: “Basszameg, de hideg van ma odakint.”
-300°C:
– Befagy a Pokol.
– A Finnek megnyerik az Euroviziós táncdal fesztivált…

 35. safranek50 — 2012-08-16 11:21 

OK, Te akartad. :)
Ha harc, hát legyen harc. :)

A pokol hőtani elemzése

Az egyik washingtoni egyetem kémia dolgozatában feltett fenti című témára az egyik hallgató olyan mély elemzést adott, hogy tanára úgy érezte, közkinccsé kell tenni a diák gondolatmenetét. A téma egyik alkérdése így hangzott: A pokol exotermikus (meleget leadó) avagy endotermikus (meleget elnyelő)-e?

A diákok többsége a válaszát a Boyle-Mariotte-törvényre alapozta (a táguló gáz hőmérséklete csökken, az összenyomódóé növekszik). Az egyik diák azonban a következő okfejtésbe kezdett:

Először azt kell megvizsgálnunk, hogy az időben hogyan változik a pokol tömege, azaz ismernünk kell a pokolba jutó illetve onnan távozó lelkek arányát. Eddigi ismereteink szerint feltételezhetjük, hogy a pokolba jutó lelkek onnan többé nem kerülnek ki.

Ugyanakkor a pokolba kerülő lelkek számossága tekintetében meg kell megvizsgálnunk a mai világ vallásait. Ezen vallások egyházainak többsége azt a nézetet vallja, hogy aki nem tartozik az egyházközösségéhez, az a pokolba jut. Mivel a Földön számtalan vallás létezik, és az emberek általában ezek közül csak egyet gyakorolnak, feltételezhetjük, hogy az összes lélek a pokolba vándorol.

A születési és halálozási arányt összevetve féltételezhetjük, hogy a pokolba jutó illetve már ott lévő lelkek száma exponenciálisan emelkedik. Ez a megállapítás pedig arra ösztökél, hogy megvizsgáljuk a pokol méretváltozását, mivel a Boyle-törvény szerint az állandó nyomás és hőmérséklet megtartásához a pokol térfogatának a befogadott lélekszámmal azonos mértékben kell(ene) növekednie.

E ponton tehát válaszúthoz érkeztünk:

1. Amennyiben a pokol térfogata a bekerülő lélekszámnál lassabb ütemben növekszik, akkor a hőmérséklet és a nyomás addig nő, míg a pokol fel nem robban.

2. Amennyiben a pokol térfogata a bekerülő lélekszámnál gyorsabb ütemben tágul, akkor a hőmérséklet és a nyomás csökkenni fog, egészen addig, míg a pokol be nem fagy.

Vajon a két eshetőség közül melyik a valószínűbb?

Nos, ha Rozi első évfolyamban kimondott posztulátumát, miszerint “hamarabb lesz fagy a pokolban, minthogy lefekszem veled” vesszük figyelembe, valamit azt, hogy tegnap este mégis lefeküdt velem, akkor a 2-es lehetőség a helyes, azaz a pokol minden kétséget
kizáróan exotermikus, és már régen befagyott.

A fenti konklúzióból viszont az következik, hogy a pokol -mivel befagyott- megsemmisült, további lelkeket nem fogad be. Maradt az Ég, az isteni lét bizonyítéka, ami egyben magyarázatot ad arra, hogy tegnap este Rozi miért sikoltozott egyvégtében, hogy “Ó Istenem…”

 36. Bigjoe(HUN) — 2012-08-16 12:47 

Kérjük keresse fel orvosát, vagy gyógyszerészét….
Még az esetleges szövődmények kialakulása előtt.
(érdekes teória, köszi)

 37. safranek50 — 2012-08-17 12:11 

:) Ebben a korban már tökmindegy, s egyben kérek engedélyt meghunyászkodni :)

 38. makmak — 2012-08-17 20:45 

Ezt minden évben megkapom a diákjaimtól fizika órán, amikor a hőmérőkről illetve körfolyamatokról van szó :)
De jól mutat itt is :)

 39. safranek50 — 2012-08-19 17:27 

Ebből is világosan kiderül: nemcsak a sivítótüdejü smirglik, a tanarak élete sem fenékig macskafröcs. A jó pap holtig… cimű mesét, gondolom ismered, különös tekintettel a 40 évvel ezelötti Rozikra. :)

 40. AzHofi — 2011-12-05 22:43 

Ilyen az igazán stílusos öngyilkosság is. A tél leghidegebb éjszakáján egy üveg piával, egy doboz szivarral, jó lengén öltözve felsétálsz valamelyik hegytetőre, leülsz, elbúcsúzol fejben mindentől ami itteni. A többit elintézi az idő.

 41. Szkv — 2011-12-06 06:41 

Következő történet nem a katonaságnál történt, de a hó és a hideg szerepel bent.
Az esemény, egy Vas (Vazs) megyei város vasútállomásán, ahol mint Forgalmi szolgálattevő szolgáltam, történt.
Valaki kopog a forgalmi iroda ajtaján és bejön. Ez még nem egy rendkívüli dolog. De amikor a bejött ember öltözetét megláttam, az már meglepett.
Az öltözet egy pár zokni, egy alsó gatya és egy nagykabát amely nem volt begombolva.
Hálálkodás közepette elmondta hogy mi az oka a hiányos öltözetnek.
Elmondása alapján az volt a baj hogy a barátnőjének a férje számukra váratlanul hazatért és csak a már felsorolt öltözködésre volt ideje.
Telefonált a barátjának hogy jöjjön érte és hozzon valamilyen ruhát és közben sóhajtozott hogy csak előbb érjen haza mint a felesége.
Mind ez történt egy hideg téli éjszaka.
Az események után az jutott az eszembe, ÍGY JÁRHAT AZ AKI IDEGEN “GYÜMÖLCSÖSBE” MEGY.

 42. Adani — 2011-12-06 09:15 

@AzHofi:

Kétségkívül jó módszer, hozzátéve, hogy péntek este kell próbálkozni pláne ha azért akar valaki öngyilkos lenni, mert nincs senkije és senkit se érdekel. Hétfőig ha ez így van biztosan nem keresi senki, annyi idő alatt pedig tuti megfagy.

Viszont ha ezt érzed, hogy senkinek se vagy fontos és senkit se érdekel mi van veled és tuti nem hiányzol senkinek, akkor h nem fizeted be a számláidat rá fogsz jönni ,hogy ez nem így van. :)

 43. bailey — 2012-10-29 20:18 

@nedecz: Sapka,kesztyű se volt rajtad? A kezed nem fájt utána?

 44. bailey — 2012-10-29 23:05 

@bailey: Én sokat olvastam a hipotermiáról.Miután fürüdtél és melegebb helyre kerültél nem kezdtél el megint dideregni?A bőröd piros volt a felemelegedés után?

 45. bailey — 2012-10-29 23:05 

@bailey: Nem halucináltál az álmosság előtt?

 46. nedecz — 2012-10-31 05:40 

@bailey: Nos,semmi “extra” ruha nem volt nálam…Csak a fent írtak.
Nem hallucináltam,legalábbis nem emlékszem.Csak az iszonyatos álmosság az,ami megmaradt de az nagyon.Ilyen elemi erejű alváskényszert azóta sem tapasztaltam.Ha nem ülök ott le,szerintem összeestem volna…Rogyadoztak a lábaim.Teljesen leállt az agyam.
Érdekes élmény így utólag elemezve.Mintha csak figyeltem volna magamat,hogy “na most mit csinál”,mint álmomban néha.
Tulajdonképpen kellemes érzés volt…Semmi gondom nem volt,csak az álmosság.
Mikor az őrsön kiolvadtam,nem emlékszem,hogy fáztam volna.Lefekvés után viszont igen.A körlet összes extra takarója rajtam volt és akkor kezdtem kellemesen érezni magam,mikor a fejemet is alájuk dugtam.

 47. nedecz — 2012-10-31 05:42 

@bailey: A bőröm a kezemen és a lábamon vörös volt elég alaposan.Mintha leégtem volna.A kezem napokig fájt még utána.

 48. bailey — 2012-10-31 11:51 

@nedecz: De örülök,hogy válaszoltál :) Hát tényleg szerencsés vagy,hogy túlélted.Én 4 éve Debrecenbe hűltem ki majdnem éjjel mínusz 10 fokban,mert lekéstem egy vonatot,az állomáson a várót meg lezárták.Csak póló volt rajtam,farmer,meg vékony kabát.2,5 órát töltöttem így,nagyon dideregtem és az őrület határán voltam,én az álmosságig valahogy nem jutottam el,egyáltalán nem volt kellemes.Ahhoz még lehet kellett volna plusz 2 óra.Egy hajléktalan segített nekem,mert látta,hogy kezdek kikészülni.Valamit rámterített,de utána se voltam jobban,aztán mutatott egy titkos ajtót,amit nem zárnak le éjjel,így be tudtam menni a váróba.(ő szegény nem jöhetett,de már hozzászokott a hideghez)Persze ott se volt fűtés,de plusz 4 fok még mindig kellemesebb,mint a mínusz 10 :)

 49. bailey — 2012-10-31 18:04 

Ja,amúgy te nem fáztál meg?Én másnap szaunáztam,hogy meggyógyuljak,és rákvörös lettem :/ Nagy hülyeség volt,nem kellett volna..

 50. nedecz — 2012-11-01 06:40 

@bailey: Nem,nekem semmi bajom nem lett,eltekintve a megszokott téli náthámtól.Pár napig mondjuk nem voltam valami jól,de se lázam nem volt sem egyéb bajom.
Mákom volt ezzel is…

 51. bailey — 2012-11-30 23:27 

@nedecz: Fura,hogy a füled meg az arcod nem volt vörös,ezek kb. olyan hamar fagynak meg mint a láb meg a kéz.Az én fülem már mínusz 1 fokba le akar fagyni.Abszolút nem is fájt se a füled,se az arcod?

 52. nedecz — 2012-12-14 05:33 

@bailey: Hát a fülem és az arcom nem láttam…:) A tükörben sem nézegettem nagyon magam utóbb.Nem fájt a kiolvadásom alatt-után egyik sem,csak égett de rettentően.Pár napig a borotválkozás érdekes kaland volt.

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.