023. – Ablakfestés és helikopter

A nyitóposztot visszaolvasva látható, hogy a katonatörténetek kifejezést meglehetősen széleskörűen értelmezzük, hiszen kifejtettük, hogy más egyenruhások (vámosok, bévések vagy akár polgári védelmisek) sztorijait is várjuk.

Ez itt egy rendőrtörténet, amit ExSün küldött (én csak megszerkesztettem egy kicsit, a szerző áldásával), csak hogy egy kis kéket is keverjünk az eddig domináns zöldbe. A színdinamikások meg ne szóljanak semmit! Amúgy meg örömmel látjuk, hogy logikából és problémamegoldásból a rendőri vezetés ugyanott szigorlatozott, mint a katonák.


Úgy nyolc vagy kilenc évvel ezelőtt történt. Akkoriban annál a rendőri egységnél szolgáltam, amit Rendőri Ezrednek, később Készenléti Rendőrségnek, majd Rebisznek hívtak. Tudjátok, ez az a laktanya Budapesten, a X. kerületben, a Pongrác – Kerepesi – Hungária – Hős utcák által határolt területen. Van vagy tíz hektár; jó pár épület, nagy zöldfelület, kurvasok fa, rengeteg rendőr.

Október közepe volt, amikor elterjedt a hír (amit később hivatalosan is bejelentettek), hogy maga a magasságos belügyminiszter (Pintér Sándor, maga is egykori rendőrtábornok, országos főkapitány) fogja meglátogatni a laktanyát. Akkori parancsnokunk, Z. F. dandártábornok régivágású pali volt, inkább katonának, semmint rendőrnek való: szögletes, humorérzék nélküli, merev fickó, amúgy különösebb baj nem volt vele. Azt nagyon nem szerette, hogy ha kiad egy parancsot, az ostoba beosztott visszakérdez. Ilyenkor puffogott, morgott, zsémbeskedett.

Nosza, Z. r. ddtbk. több, egymást követő napon is szemlét tartott a birodalmában, figyelemmel kísérve, hogyan haladnak a miniszter fogadását előkészítő lázas munkálatok.

Észrevette például, hogy az egyik épületnek az alakulótérre néző mintegy negyven ablakából 38 barnára van festve (mármint a keret), a fennmaradó kettő sötétzöldre. Odafordul az egyik lótifuti tiszthez és azt mondja:

– Hogy a picsába néz ez ki?! Másfél órán belül fessék át azokat az ablakokat (és úgy nagyjából az épület felé mutat) amolyanra (és úgy három centivel elmozdította a mutatóujját), hogy egyformák legyenek, bassza meg! Mégiscsak a miniszter jön, nem a sógorom, ez itt meg olyan tarka, mint egy cigánykurva szoknyája!

A főreferense buzgón jegyzetelt, és mivel ő is elég egyszerű gondolkodású egyenruhás volt, ráadásul ismerte a főnöke reakcióját egy esetleges visszakérdezésre, nem merte megkérdezni, hogy most akkor pontosan milyen színre is gondolt Z. És mivel ő úgy látta (gondolom, a tábornoki mutatóujj irányából), hogy ez először a barnára („azokat”), majd a zöldre („amolyanra”) szegeződött, kiadta hát az utasítást, és (ha nem is másfél órán belül, de estére) a 38 barna ablakkeret át lett festve sötétzöldre.

Ugyancsak a miniszteri vizit előkészítése során vette észre a főgóré, hogy bizony a fákról hullanak a levelek. Persze naponta felsöpörtük, összegereblyéztük, elégettük, de azok a kurva fák bizony másnapra is elhullajtottak egy csomó levelet. A fák ősszel ilyenek ám: nem jártak rendőr- vagy katonaiskolába és nem egyszerre dobják le magukról a leveleket, az anyjuk istenit! Pedig mennyivel egyszerűbb lenne az élet.

Z. gondterhelten nézi a természeti jelenséget, és megkérdezi a sleppjét: Mikor lesz vége ennek a kurva lombhullásnak?

Mondják neki félve, hogy ez bizony eltart még jó pár napig, és bizony minden nap le fog hullani egy újabb adag.

– De hát holnap tízkor én itt jelentést teszek a miniszternek, bassza meg! Nem jelenthetek neki derékig avarban, meg szállingózó levélfelhőben!

Majd hirtelen ötlettől áthatva ezt kérdi:

– Hány fa van itt és hányan vannak ma szolgálatban?

A főreferens arca elzöldült, mert a fák pontos számát nem tudta ugyan, de sejtette, hogy mi lesz a tábornoki megoldás. Z. nem is várta meg a választ, hanem kiadta a parancsot: minden ember dobjon el kapát-kaszát, álljon neki és rázza le a leveleket a fákról, majd gereblyézzék össze és szállítsák el, így holnapra nem lesz levél, amit az a fegyelmezetlen szél ide-oda fújdogálna a miniszteri vizit idején.

A laktanyai szolgálatot ellátó emberek (meg a járőrszolgálatból visszarendeltek) neki is álltak, de vannak ám ott olyan fák is, amelyek törzsátmérője több méter; azt rázhatták volna napestig. Nézi Z. az irodája ablakából, amint ezek szerencsétlenkednek, majd tekintete az ezred helikoptereinek egyikére téved, amelyik éppen akkor szállt le, tetemes por- és levélfelhőt generálva maga körül. És megszületett a nagy ötlet…

Az MD 500-as rendőrségi helikopter vagy fél óráig ott körözött a laktanya felett, a makacskodó levelek nagy részét lefújva az ágakról, így másnap a Kerepesi úti laktanya fái voltak a legkopaszabbak Közép-Európában. Az összesöprés és elszállítás már gyerekjáték volt.

Másnap állítólag Pintér meg is kérdezte Z.-tól, hogy betegek ezek a fák, hogy ilyen korán majdnem minden levelük lehullott..? A tábornok meg csak hümmögött, ahogy szokott, és összevonta szemöldökét.

13 hozzászólás

 1. Shearman — 2009-06-15 08:17 

:)

Erre szoktam azt mondani, túl alacsony a kerítés…

De a helikopteres ötlet, az tetszik! x)

 2. phaidros — 2009-06-15 08:43 

Nézzétek, végülis bevethetett volna Agent Orange-t is.

 3. Zig Zag — 2009-06-15 08:51 

Ne maradjon hát inkognitóban ez a rendőri géniusz: Zimán Ferencről van szó.

 4. molnibalage — 2009-06-15 09:41 

@phaidros: Erről a Lenines vicc jut eszembe? Ismeritek?

Mórickáék osztályában az a feladat, hogy a gyerekek mondjanak olyan történetet, amiben látszik Lenin elvtárs jószívűsége. Móricka feláll, és azt mondja:
– Lenin elvtárs egy padon ült a ligetben. A közelben gyerekek játszottak, akik hangoskodásukkal zavarták Lenin elvtársat. Lenin elvtárs felállt, és elzavarta őket a picsába.
– Na de, Móricka… hát hol világlik ki ebben a történetben Lenin elvtárs arany szíve? – kérdezi a tanárnő. Mire Móricka:
– Hát közéjük is lövethetett volna!

 5. ZöPö_ — 2009-06-15 10:05 

Az ilyen faszik azok, akik nyugdíjas civil korukban is alakzatban fordulnak hazafelé a sarki közértből, tíz deka parizerrel a hálószatyrukban.

 6. akarki — 2009-06-15 10:36 

Ez az amit sose ertettem annak idejen. Miert kell valakitol aki nem eszik embert megilyedni. Az oktatasi intezmenyben ahol vegeztem az a szobeszed jarta, hogy a miniszteri (Cinege) szemlere gyufaszalaket dugdostak a földbe es festettek zöldre, hogy ne latszon merre rovidebb az ut a kantinba. Ott nem nott fu. Egyebkent az alakulatoknal ahol szolgaltam sem talaltam olyan parancsnokot aki a feletteseitol, de fokepp a laktanya parancsnoktol ne lett volna besz…a.

 7. Szalacsi_Dezső — 2009-06-15 17:49 

Én sorkatonaként jártam 1985-ben ebben a laktanyában. Cimborám itt járt éppen tiszthelyettesi iskolába (ma talán rendőrszakközépnek mondanánk)
Megvártak a haverjával a Keletiben és bekísértek a laktanyába. de ők is egyenruhában voltak, meg én is. Na most látni kellett volna a váposok pofáját ahogy a sorkatona a két rendőr között bandukol. Gondolhatták: -Na ennek is szarral meszeltek, ha már a rendőrök kísérik.
A laktanyában egy öreg főtörzsőrmester volt a kapus, aki szívélyesen fogadott:
-Gyöjjön csak honvéd elvtárs, végül is maga is csak a mi kutyánk kölyke.

 8. Nolik — 2009-06-15 21:30 

“Szögletes, humorérzéknélküli, merev fickó” majd lentebb
“Hogy a picsába néz ez ki?! Másfél órán belül fessék át azokat az ablakokat (és úgy nagyjából az épület felé mutat) amolyanra (és úgy három centivel elmozdította a mutatóujját), hogy egyformák legyenek, bassza meg! Mégiscsak a miniszter jön, nem a sógorom, ez itt meg olyan tarka, mint egy cigánykurva szoknyája!”
és még pár hasonló.
Hát, még ha lenne humorérzéke:-)

 9. tiboru — 2009-06-15 21:41 

@Nolik:

Ő ezt biztosan komolyan gondolta :-)

 10. MP — 2009-06-16 12:59 

Ezen röhögni kellene. De nem tudok. Elszomorító hogy ilyen s még ilyenebb emberek vannak pozícióban mind a mai napig.

 11. Zig Zag — 2009-06-16 22:25 

@MP: ezt nem tudom honnan veszed. én csakis tekintélyes, felkészült, iskolázott, rátermett rendőri vezetőket látok, akik még egy-egy európai nyelven is beszélnek az anyanyelvük mellett folyékonyan. ki angolul, ki németül, franciául, imitt-amott oroszul. nem hagyhatom, hogy csakúgy lefikázzák őket!

 12. .com — 2009-06-17 15:44 

@Zig Zag: rakerdezek: gyorshajtas?

 13. Markgraf — 2009-06-23 14:52 

Azért ne gondoljátok hogy az ilyesmi magyar sajátosság: Andy McNab írta valamelyik könyvében hogy a (brit)királyi család látogatásakor a lőszeresládák alatt lévő lenyomott, megsárgult fűszálakat gondosan kiegyengették és befestették zöldre….

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.