024. – A kutyázás

Proletair ma egy ejtőernyős mondás explicit magyarázatával szolgál, valamint rávilágít arra, hogy (az elsődleges nyelvérzék által sugalltak ellenére) az "ugratóparancsnok" beosztás nem az április elsejei tréfák és átverések koordinálóját jelenti. Legalábbis nem az ejtőernyősök között.


1995-ben a harmadik ejtőernyős ugrásomhoz készültem, és mivel ugye az első kettőt kisebb zúzódások árán bár, de túléltem, már tudtam, mi vár rám, úgyhogy a helikopteren (a már megénekelt Mi-8) az én arcom volt a magasságmérő.

Már úgy értem: minél magasabban voltunk, annál fehérebb lettem. Ez az arcszínjáték mellesleg másoknál is működött: voltak, akik zöldültek, akadtak vörösödők, és szimplán izzadók is.

Úgy alakult, hogy utolsó gépelhagyó lettem. Namármost a metódus ez: feláll a katona (a roggyanó térdek ezt nehezítik), majd először a bal kezével megmarkolja a jobb vállhevederét, jobbkezével a balt (a sorrend fontos!). Beáll a gép menetirányába, majd ahogy előle fogynak a sorstársak, úgy tipeg utánuk. Az ajtóban még találkozik az ugratóparancsnokkal, aki rendszerint nem csinál semmit, csak nézi, hogy minden rendben van-e.

Az ugratóparancsok egy vicces elnevezésű beosztás; ennél viccesebb csak a vasutasoknál van: lazító

Engem megállított. Döbbenet, tipegő ritmus elvesztve. Rábökött a kezeimre, és azonnal leesett, hogy nem jól fogok keresztbe. Gyors kézcsere, és lódulás ki az ajtón. Na, ekkor kaptam a seggberúgást (állítólag nem ezért kaptam, hanem mert ez jár az utolsó gépelhagyónak, csak úgy, tradicionálisan).

A combhevedereim (beülő heveder) nem voltak rendesen meghúzva, így az ernyő nyílásakor igen kellemetlen behatásban volt részem; nem részletezném, de a tökönrúgás ehhez képest thai masszázs… Földetéréskor (nevezzük csak bátran becsapódásnak) annyira kivoltam, hogy nem álltam föl azonnal, így a viszonylag enyhe szél legott belekapott az ernyőbe, és vonszolt maga után vagy 50 méteren. Ezt az ejtőernyős szakzsargon "kutyázásnak" hívja: az ernyő mint egy megvadult dán dog, iszonyatos sebességgel "sétáltatja" a gazdiját. Ilyenkor a reptér összes, földön lévő katonája kajánul kurjongat, és két kézzel mutogat a szerencsétlen katonára. Szóval kibírtam röhögés nélkül…

Viszont elmondhatom magamról hogy úgy valagba rúgtak, hogy a lábam nem érte a földet. 

9 hozzászólás

 1. hottentotta — 2009-06-16 09:03 

Kvvááács! GGya’ ‘ár azt a hlye ktyát! Kurvákfaszát!

 2. Szalacsi_Dezső — 2009-06-16 13:51 

Bocs a tudatlanságomért, de én egyszerű nyúl voltam a seregben. Szóval sorállomány is volt ejtőernyős?
nem veszélyes az a sorállományra túlságosan?

 3. proletair — 2009-06-16 14:41 

@Szalacsi Dezső:

A sorozásnál megkérdezték, akarsz e ejés lenni. Bár én másképp lettem sorosként ejtőernyős, de lényegében csak ennyi volt.
Több baleset volt a harckocsizóknál, vagy a tüzéreknél mint az ejtőernyősöknél.

 4. tiboru — 2009-06-16 18:14 

@proletair:

Odaát meg (a román hadseregben) külön kellett jelentkezni, és egy kicsit alaposabb orvosi vizsgálat következett, de ott sem volt különösebb felvételi procedúra.

A balesetek tekintetében meg csak alátámasztani tudom proletair kolléga szavait: a közvetlen szomszédságunkban volt egy harckocsi-ezred, ahonnan háromszor annyian kerültek ilyen-olyan balesetek miatt kórházba vagy a gyenguszra.

 5. dmwd — 2009-06-16 19:17 

@tiboru:
Én harckocsizó voltam, de az ott töltött egy év alatt csak egy balesetról tudok, de az is egy törzses MAN-nal történt. A gyenguszra ettől függetlenül sokan látogattak, de ez más tészta.

 6. proletair — 2009-06-16 20:22 

@tiboru:

Itthon a sorozáson kellett jelentkezni és akkor az embert a sereg beíratta a körzetileg illetékes MHSZ ejtőernyős klubjához hogy tanuljon meg hajtogatni, meg ugrani vagy 10-et. Ezt ingyé. De ezzel 99% hogy valamelyik eje alakulathoz vezényelték.
Nekem nem volt ilyen előképzettségem, el is vittek nyúlnak. Aztán még eskütétel előtt megjelent egy tiszt Szolnokról és emberhiányra hivatkozva keresett embereket. Úgyhogy én a seregben “nullugrásos hurka”-ként kezdtem. Ez nagy hendikepp volt:) Persze volt itt is egy előzetes “orvosi” vizsgálat.

 7. Matiz — 2009-06-17 14:06 

Azok az orvosi vizsgálatok is megérnek egy misét.

Volt egy fazon Kalocsán vonuláskor aki a sokéves átlagnál is jobban meg volt reccsenve és megkérdezte halkan a vizsgáló dokit: és OTT is meg fogják nézni? A doki erre jó hangosan: NYUGODJON MEG, KÉT GYÖNYÖRŰ NŐ FOGJA A PÖCSÉT MEGNÉZNI. Nem kis röhögés tört ki ám. De legalább oldódott a hangulat.

 8. bécsi pszicho — 2009-06-18 11:58 

Proletair-tól ezúton kérek elnézést: végigröhögtem az egészet, ahogy olvastam és magam elé képzeltem a jelenetet (természetesen szigorúan külső szemlélődőként)
:DDDDD

 9. eMM2 — 2009-10-11 18:58 

Én vitorlázórepülősködtem az MHSZben és nekünk is ejtőernyős orvosi vizsgálat volt.Az úgynevezett “egynapos”.A “háromnapost” asszem tán Szolnokon a motoros gépeseknél csinálták.Szóval az azért elég alapos orvosi vizsgálat volt.Emlékeim szerint a sportkórházban.

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.