Vászka barátunk erkölcsi színezetű katonai sztorit kapott elő a ládafiából, közvetlenül egy – kicsit megzöldült – jegygyűrű mellől. A tanulságot úgyis mindenki levonja magának, részemről csak annyit bocsátok előre, hogy meglepően olcsó ékszerekre tömegek vevők a mai napig; aztán másnap ugyanők állnak sorba a kapitányságon feljelentést tenni. De ez egy másik történet…
Egy kis igaz tanmese az emberi gyarlóságról, avagy amikor a szélhámos átverve érzi magát :)
Nem is oly régen, mikor a Világ politikai térképe kétféle színnel volt kettéosztva nálunk (barátira meg ellenségesre), azokban a vitatott megítélésű, ám ifjúságunk számára fogékony években Hazánkban állomásozott a Legnagyobb Barát, a nagy SZU Hadserege.
Ez az értelmiség számára zsigerileg és morálisan feldolgozhatatlan volt, ám a magyar leleményesség hamar megtalálta a közös hangot a "megszállókkal", ami remek stuffok cseréjében nyilvánult meg. A Vörös Hadsereg itteni állományával kölcsönösen előnyös biznicek sokasága jött létre, nap mint nap. Príma ruszki katonai cuccok, televíziók (az a ruszki színes tévé avagy egy ruszki világvevő rádió nagy becsben tartott kincs volt ám). Nem csak a rabsicok potenciálját növelő tárgyak, avagy minden férfiember szívét megdobogtató kések, szütyők, delejnedűk, hanem mindenféle egyéb tárgyak is gazdát cseréltek (más tárgyakra avagy készpénzre) a felek legnagyobb
megelégedésére. Ha a történelmi sérelmeket lehántom, hibátlan szimbiózis volt.
Nézzük a mások oldal lehetőségeit.
Mifelénk (stratégiailag fontos hely volt, úgy tűnik) több orosz laktanya is volt a környéken. Az számomra nem teljesen világos, hogy hogyan, de az biztos, hogy egy szakasz ruszki baka dolgozott a helyi erdészet lakatosműhelyében. Vagy legalábbis oda voltak kivezényelve. Az okát nem tudom, alapvetően a jófajta komenista munkamorált ismerve senkit nem zavartak, sőt, hamar megbarátkoztak a helyi szakikkal. Vidék, békés környék. Illetve a helyi sporthorgászok nagyon utálták ezeket a srácokat. Mikor a rendes hun polgár dupla jégeralsóval, három frottérzoknival a gumicsizma alatt villantózott, ezek a vásott vágottszemű, feketehajú görbelábú bakák meg egyszál pendelben fürdöttek a Dunában és közben nagyokat röhögtek meg fröcskölték egymást, hogy mekkora poén már, ilyen meleg víz még a strandon sincs ám. Hát így megy ez.
De a dráma már jön is… Egy kis, kölyöképű baka stoppolt a főúton, egy középkorú Hölgy felvette. A a katona elsírta neki bánatát, hogy bizony neki pénz kellene, de nagyon, akár a jegygyűrűjét is eladná, színarany, de mindegy, vége a világnak. Hosszas alku után ez a hun Hölgy megvette a szomorú baka gyűrűjét 150 HUF-ért (nem röhög, ez a nyolcvanas években egy félliteres kommersz vodka ára volt, de való igaz, egy nemesfém gyűrűért kacagtató ár, a hülyének is megéri, hát nem?)
Vitte is a Hölgy – aki azt gondolta, most aztán jól járt – a cuccot az első becsüshöz. Kiröhögték, elzavarták. Ment máshová, de az ítélet ugyanaz. Bolondok aranya, miszerint sárgaréz. De nem adta fel, rögtön feljelentést tett a szerveknél. Végülis, rútúl becsapták, átverték, kisemmizték. Hát borzasztó.
A nyomozás során, nagy nehézségek árán el is jutottak a vidám nyomozók a műhelybe, ahol fogadta is őket a megértő és kedélyes művezető: tessen Hölgyem azonosítani a galádot, íme felsorakoztattam a gyanús elemeket. De ugye a fehérember csak egy szakasz egyforma ferdeszemű kölök bakát látott, az ügy nyomozati része itt véget is ért.
A fiúk vidámak voltak, az egyik ügyes srác épp akkor szerzett egy teljes palack vodocskát. Kisvártatva – kileste az egyik helyi span – az egyik baka nagy gonddal rézcsövet fűrészel szép szeletekre. A másik reszeli, a harmadik csiszolja, a negyedik polírozza, az ötödik meg a bakancsát fényezi. Egy patent tímvörk kéremszépem, a közösségi munka eredményének releváns felhasználásával. Pont, ahogy a rokonszenves lenini doktrína írja. Bár sztem erről a srácok nem gondolkoztak.
Mielőtt pálcát törnénk a szélhámos ruszki bakák felett, azért gondoljunk bele, nem nagyobb élősködő-e a más nyomorán kabátgombért nyerészkedni kívánó helyi júzer.
8 hozzászólás
1. molnibalage — 2009-09-14 08:33
CIV IV screeshotok. :)
2. Vajmaci (exHajjakend) (törölt) — 2009-09-14 15:42
Vászkatöstér…nem csalódtam Benned!:D
Csók innen a hegyoldalból!:D:D
3. Rókakígyó — 2009-09-15 07:41
Anno a békéscsabai konzervgyárban is melóztak orosz szoldátok. Szerintem azért voltak ott, mert a magyarok nem haladtak a melóval. Ezek úgy dolgoztak, mint a gép, mellesleg a legszarabb helyeken. Nem mentek ki a gyárból: külön barakkjuk volt benn, amit fegyveres! katonák őríztek.
Sőt én voltam olyan pionírtáborban, ahová szintén egy orosz katona volt beosztva harmonikával felszerelve. Ő meg állandóan harmonikázott…
4. Higany — 2009-09-15 18:55
Nagyszüleim telkén volt egy ilyen príma szovjet színes TV volt. Egyszer a helyi C-kategóriás polgártársak látogatást tettek az üresen álló házban és gyakorlatilag mindent elvittek ami mozdítható volt. Az a bizonyos szovjet technika nem tartozott ebbe a kategóriába :))
Akkor még más idők jártak, a rendőrök elkapták a tolvajokat…
5. Szekuriti Blogger. — 2009-09-15 20:48
A svédek csinálják ezt: jön veled szembe egy, lehajol, felkiált, hogy némár’ aranygyűrű! Aztán megpróbálja eladni neked “áron alul”, hogy ő úgyis csak találta. És sokan így is megveszik.
6. Szalacsi_Dezső — 2009-09-16 08:05
@Biztonsági Őr:
A svédek? Én a norvégokról hallottam ugyanezt. :-)))
7. Mityu — 2009-09-17 06:15
Mai napig őrizgetek egy eredeti Sokol 403-as rádiót és egy eredeti Júnoszt fekete-fehér kis tévét. Mindkettő működik.
:D :D
Ha már oroszok, ha már Vörös Hadsereg, egy kis kultúrműsor:
http://www.youtube.com/watch?v=09Rf2KqA7a4
Ráadásként bonusz:
http://www.youtube.com/watch?v=ivASIwtHALM
8. eMM2 — 2009-10-08 16:07
Rádiózni ugye szokol?
A te Rádiód akkor a Sokol!
Anno ezt a poént az Árkus József sütötte el a parabolában.
RSS feed for comments on this post. TrackBack URL
Szólj hozzá
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.