Két történet következik a szentesi Műszaki Dandár hét évvel ezelőtti hétköznapjaiból, Darahian kolléga szakavatott tolmácsolásában. Szerepel itt dandártábornok, törzsőrmester, no és mindkét mai sztoriban felbukkan a mindenkori hadseregek és katonák  egyik mumusa, a jogi osztály.

1.) Szentes, Műszaki Dandár, 2002 tele

Makai Győző* nagykorú bűnelkövető, nos, ő civilben is dandártábornok** volt. Egy téli délelőttön, midőn éppen a magyar vizsláját sétáltatta, úgy döntött, hogy betér munkahelyére.

A sorkatona a cerkában (ceruza alakú, kis ablakos őrbódé a laktanya bejárat előtt) éppen nagyon unta magát, a karabélya is nagyon nyomta már a vállát, de nemsokára letelik az álldigálás, gondolta, itt a váltás úgyis. Szóval éppen kezdte már nagyon egyedül érezni magát, mikor jött egy kedélyes öregember, vizslával, vadászkalap, meg minden, ahogy az egy szombat délelőtti kutyasétáltatáshoz illik. Odabattyogott az öreghez, illendően köszönt, és megsimogatta az öregúr kutyájának buksiját, és megdicsérte illendően, milyen szép kutyus…

…aztán, amint felnézett az öregúrra, és elméje behelyettesítette azt a furcsán ismerősnek tűnő arcot a gyülekezőtér betonemelvényén átszellemülten szónokló tábornok arcával…

…gerince mint acélrugó feszült hirtelen egyenesbe, és olyan vigyázzt produkált, amilyet még sohasem sikerült eddig. Fiatal arcán enyhe rémület tükröződött, és a visszatartott levegő miatt elkezdett lassan vörösödni-kékülni, azt sem tudta hirtelen, jól tartja-e a karabélyt.

A tábornok kedvtelve nézett a kiskatona szemébe, és csak ennyit mondott:

 -Köszönöm, fiam. Pihenj!

A kapushelyettes éppen kikukucskált a személyi bejáró ajtaján, hogy milyen szép az a vizsla, mikor valami hülye a kapuügyeletest kereste telefonon.  A srác – az előírásoknak megfelelően – két kicsengés előtt felvette, bejelentkezett, és abban a pillanatban MEGFELEDKEZETT a bejárati ajtóról. Miközben a kapuügyeletes kikászálódott a budiról (közben morogva, hogy a fene egye meg azt is, aki ilyenkor képes telefonálni), telt az idő…

Ebben a pillanatban a Tábornok úgy döntött, hogy beugrik az irodájába. Betolta a fityegő ajtószárnyat, belépett – semmi reakció.

…keresztülsétált az üvegkalitkán…  (még mindig semmi)

…Elment az ÜTI szoba mellett… (hulla csend)

…majd pedig az ÜTI szoba ajtaján besétálva kikérte az irodája kulcsát.

Eredmény:

 – egy hét jutalomszabadság a sorkatonának, aki felismerte a cerka mellett,
 – egy félhalott ügyeletes tiszt,
 – egy porig alázott kapuügyeletes,
 – az egész csapatnak a jogi osztályon SORAKOZÓ!
 
2.) Szentes, Műszaki Dandár, 2003 januárja

Akkor télen hihetetlen mennyiségű hó esett le január elején: egy nap alatt kábé 50 centi, és nem hagyta abba, csak esett; olyan sűrűn, olyan nagy pelyhekben, hogy a látótávolság gyakorlatilag 5 méternél nem volt több.

Az egyik törzsőrmesterünk*** kicsit kilógott a többi közül: a 170 cm magasságot is alulról nyalogatta, meg akkor még a középiskolai érettségi is hiánycikk volt nála, ha jól emlékszem. A kis emberke a műszakiaknál tevékenykedett.

Emberünk eljutott arra a pontra, hogy már nem bírta nézni a térdig érő havat, ezért lement a géptelepre, kiállt egy gréderrel az utászok gépei közül,. és elkezdte a nagy „focipálya” körül eldúrni az útról a fehér matériát.

Elért az út ÜTI szobával ellentétes oldalára (asszem az a pénzügy volt, szóval ott csak érintőlegesen játszották a katonásdit), ahol is egy ember üvöltve rohant ki az épületből:

 -ÁLLJON MEG! 

Emberünk megállt.

 -Azonnal mondja meg: mi a bánatot csinál??? Van erre engedélye??? Vagy parancsa, netán??? Feljelentem és mehet a jogi osztályra****!

 -Micsinálok bazmeg?!?! Eltakarítom a havat, hogy a puccos kocsiddal ki tudd tolni a segged innen, azt csinálom.

Erre a zászlós inkább nem mondott semmit; mint vert sereg, inkább visszatakarodott az irodába.

A feljelentés pedig – érdekes módon – elmaradt.

(Sztorink a törzsőrmester elbeszélése alapján készült, de tanúk vannak rá, hogy gréderrel takarította a havat)
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

*: (nem így hívták, de akinek eleget főtt emiatt az ember miatt a feje, az tudja jól, kiről beszélek)

**: az alakulótér bejárat felőli végében volt az irodája, az „imádott” (leginkább babszem alakú) terület egyik rövid oldalán. Azért, hogy ne kelljen vigyázzmenetet veretni az egész csapatnak, elöljáróink mindig messze elkerülték azt a rövid oldalt. Ilyen módon minden étkezésnél komoly csapatmozgásokat jelentett a tulsó oldalon való tömörülés…

***: Ettől a törzsőrmestertől egyszer irdatlan lebaszást kaptam. Hétköznap délelőtt; őrzöm az asztalt veszettül, egyszer csak cseng az a rohadás telefon. Felvettem, bejelentkeztem, stb, stb. Nagy igyekezetemben hogy meg tudjak felelni a túloldalt üldögélő fontos ember kérdéseire, felültem az asztalra, és szinte már civil módjára dumáltam. Jön a törm, és mutogat, hogy azonnal szálljak le onnan. Erre visszamutogattam, hogy bocs, telefonon beszélek.

Az eredmény frenetikus volt, habár a teljes kifejletre várni kellett: először csak egy ér kezdett duzzadni a törm homlokán, majd az egész fej elkezdett lilulni – de azért megvárta hogy letegyem.

Ezt követően azonban módszeresen leüvöltötte először az usankámat, majd a hajamat.

(Igaz, később Szatyi honvédnak köszönhetően letegeződtünk a törzzsel, akiről így kiderült, hogy ő tulajdonképpen jó ember).

****: a jogi osztály érdekes módon legalább akkora szerepet játszott a laktanya életében, mint kb. az étkezde. Az ember rövid úton odakerülhetett, akár akkor is, ha nem jó emberhez talált szólni.