Utánanéztem a vonatkozó tudományos kutatásoknak és igazat kell adnom Nedecznek: soha senki nem állította, hogy a seregben a konyhások felvételét intelligenciavizsgálat eredményéhez kötötték volna. Miként azt sem, hogy a tűzraj tagjait a reakcióidejük rövidsége alapján válogatták ki.
A Határőrségtől történt 1993-as leszerelésem – és némi civil élet – után bevonultam a Honvédséghez szerződéses katonának. Szakács lettem – lévén, hogy sorkoromban is az voltam –, később pedig élelmiszer-raktáros.
A Duna dandár 9-es osztályánál szolgáltam Szentendrén négy évet, ha ez mond valakinek valamit (ex MN 6360). Viszonylag kicsi laktanya volt, nem túl sok katonával.
Mivel a konyhán dolgoztam, rendszeresen találkoztam az úgynevezett „furcsa” emberekkel. A rendszeres konyhamunkások – csellós, konyhamutáns – többnyire abból a csoportból kerültek ki, akiket senki semmi másra nem tudott használni; vagy azért, mert ők nem akarták, vagy azért, mert tényleg sík hülyék voltak (ez utóbbiak voltak többen…). Mindenki aki szolgált, az tudja, hogy nem egy és nem két ilyen van/volt.
Két ilyen – furcsa emberrel történt – esetet mesélek most el.
1.) Volt egy katona, akinek már első látásra se volt sok értelme szegénynek. Nem sokat beszélt, de ha megszólalt, azt úgy tette, mintha valami afrikai benszülött próbálna beszélni. Se fogalmazás, se ragozás. Egy mondaton belül képes volt öt dologról egyszerre beszélni úgy, hogy hosszas elmélkedés után voltunk csak képesek felfogni, mit is mondott. Képes volt verekedni azért, hogy a zöldség-előkészítőben ő kezelhesse a krumplikoptatót. Szegénynek a családja is érdekes lehetett, mert egyszer hétvégi eltávról péntek éjszaka jött vissza azzal,hogy a szülei elköltöztek otthonról és nem tudta, hogy hová…
Egy alkalommal én ellenőriztem a kaja felrakodását azoknál az URAL-oknál, amelyek az objektumokba vitték fel az ebédet és a váltást. Ő is rakodott. Egyszer csak odalép hozzám és öt centiről az arcomba néz, közben szuszog, mint egy ló. Azt mondja:
– Elhiszed, hogy a leveses badellát fél kézzel felteszem a platóra?
Ezek a badellák 25 literes tejeskannák voltak, persze tele levessel. Az URAL platója sem alacsony, a srác is kábé 180 cm volt…
– Nem hiszem! – mondtam.
Erre felkapta az egyiket és gúvadó szemekkel, nyögve, de feltette. Amikor kész volt, rámézett.
– Láttad? – kérdezte.
– Hú, bocs, nem figyeltem… – mondtam gonoszul.
Erre ő fél kézzel lekapta és újra feltette… Pedig ott volt a lábánál vagy négy másik darab…
2.) A másik ember tudott beszélni. Nagyon is. Ha arról volt szó, akár egész nap szóval tartott volna. A végletekig jólelkű volt, de nagyon primitív személyiség. Még az alapkiképzésen sem engedték lőni, pedig A-val vonult be. Úgy érzem, ez sokat elmond róla, de a sorozókról is. Semmilyen szinten nem volt katonának való. Úgy kilenc hónapig ő volt a kulcsember a fehérmosogatóban.
Egy szép nap reggelén éppen az irodámban öltöztem át, amikor – persze kopogás nélkül – benyitott és a jobb keze mutatóujját diadalmasan magasra tartotta. Elvágta, be volt kötözve.
– Ma nem melózok! – közölte vigyorogva.
Erre én szó nélkül átnyújtottam neki egy vv kesztyűt, mire megsemmisülten távozott. Napközben egy alkalommal átmentem a fehérmosogatón. Emberünk görnyedten a semmibe révedve ült ott, a jobbján a kesztyűvel. Észrevett egy darazsat a mosogató szélén. Feltámadt benne a vadászösztön és sátáni vigyorral odacsapott a kesztyűs kezével. Alaposan odanyomta. Felemelvén a kezét látta, hogy a darázs „eltűnt” (ráragadt a kesztyűre). Ő ezt nem értette és közelről bámulta a darázs helyét. Mikor észrevette a kezén, visítva rázta le magáról.
Szóltam neki, hogy van még egy villa az áztatóvízben. Fogta magát és könyéken felül belenyúlt –persze a kesztyűs kezével. Amikor észrevette a vizet a kesztyűben, a kezét magasra emelve vált meg tőle… Nem zavarta, hogy ázik a vízben.
Aztán visszaült a helyére, kezén a kesztyűvel és tovább révedt a semmibe…
Van két bónusztörténet is.
1/B.) Ez az katona nem volt olyan, mint a fentiek. Ő inkább a kőszikla-nyugalmat testesítette meg. Egyszer, amikor az irodámban könyveltem, bekopogott egy konyhamunkás. Azt mondta, hogy ég az üst.
Ez kis magyarázatot igényel. A nagy – 300 literes – gázolajos üst az égőfej indításánál néha produkált egy kis extra gázolajat a „kipufogónál”, s ez nagynéha be is gyulladt. Nem nagy lángon, éppen csak hogy. A papírokból felnézve azt válaszoltam:
– Hát fújd el!
A pali kiment, én könyveltem tovább, de ő úgy tíz perc múlva visszatért.
– Nem lehet elfújni, nagyon ég – és mondta mindezt halálos nyugalommal.
Kimentem, s a következő látvány tárult elém:
Az üst égőfejéből folyik az olaj elég rendesen, és azonnal be is gyullad. Embermagas lángok voltak az üst körül; füst, bűz, ami ilyenkor jár.
– Poroltót! Gyorsan!!! – szóltam eléggé megugrott vérnyomással és hangerővel.
– Nincs poroltó. Az összeset begyűjtötték érvényesítésre – mondta,mint egy szikla.
Lekapcsoltam az elektromos főkapcsolót, ő telefonált az ÜTI-re a tűzrajért. Aztán – jobb híján . együtt néztük a tüzet, ami – hála Istennek! – a konyhában nem nagyon tudott meggyújtani semmit. Amikor csitult a tűz – úgy további tíz perc múlva – seprűkkel „agyoncsaptuk”. No, ekkor érkeztek vissza a lelépett szakácsok, akik otthagyták az ebédet főni magában, de megjött a konyhaügyeletes és a maradék konyhamunkások is. Mindennek a megkoronázásaképpen befutott a tűzraj is, nagyjából húsz perccel a riasztás után…
2/B.) Egy munkanap végén egyik kollégámmal ücsörögtünk a konyhán. Volt a buszig tíz perc, azt vártuk, beszélgettünk. Egyszer csak az étkezde felől besétált az egyik polgári alkalmazott az Elhelyezésről és kérdezi:
– Van pár vödrötök?
– Van – mondom – Ott hátul.
Elsétált. Tovább beszélgettünk. Eltelt vagy két perc, mire visszatért a kezében négy vödörrel.
– Néhány ember is van?
– Van… Miért?
-Van egy kis tűz a műhelynél… – mondta és elsétált.
Elkezdtük a konyhamunkásokat – három főt – odairányítani. Majd a buszindulás előtt kifelé sétálva úgy döntöttünk, hogy meglessük azt a kis tüzet. Az épület sarkán túlérve meg is láttuk…
Hát, összesen öten küzdöttek a kábé háromméteres lángokkal, ráadásul kényelmetlenül közel a lőszerraktárhoz. Égett a gaz és vitte a szél a tüzet. A tűzraj ezúttal jobban működött, időben odaértek és oltottak is, sikerrel.
Mikor minden a helyére került és mindenki megnyugodott, megkérdeztem a kollégát:
– Miért nem mondtad, hogy ekkora a tűz?
– Amikor bejöttem, még kicsi volt…
32 hozzászólás
1. hottentotta — 2009-11-16 10:14
Okos! :) Azért az ilyen bamba, de erős emberekkel nem jó genyózni, ki tudja, mikor tör ki belőle Cro Magnon, és tépi ki a szíved… :D
2. Selkath - Nightwish rulez! — 2009-11-16 11:04
Anno számítógép-összeszerelő gyárban dolgoztam Tatabányán, na oda hoztak hasonló „kvalitású” egyéneket a szerelősorra. Szlovákokat,meg szlovákiai magyarokat, de tulajdonképpen tökmindegy, mert egy kurva szavukat nem értettük (a magyart sem), azonkívül meg produkáltak érdekes dolgokat az alkatrészekkel – még a betanulásuktól számított két hónap múlva is! Mi dogozók, meg a (magyar-magyar) csoportvezetők, csak fogtuk a fejünket. Gyakorlatilag tényleg a legaljább bandát sikerült összeröffenteni…
3. Selkath - Nightwish rulez! — 2009-11-16 11:06
@Selkath:
DoLgozók. nagyon reggel van még… :)))
4. Vérnűsző Barom (törölt) — 2009-11-16 12:47
Vagy három alkalommal nekem is jutott a konyhai kisegítés nemes feladatából. Gondolom keresték a megfelelő helyet, amit még képes vagyok elvégezni, mert végigsétáltam a gazdaságot, a fűtősdit, a konyhát, az építkezést, de valahogy egyiknél se váltam be. A poszt jelzős szerkezétét kiérdemelve „érdekes ember” lehettem…
Na, mindegy, egyik alkalommal krumplit pucolgatunk, életlen kiskéssel, stokin, kedélyesen káromkodva, beáll a szakács is, lévén épp nem volt más dolga, és csak úgy potyognak ki a kezéből a pillanatok alatt megpucolt, szép, egészséges krumplik, amit valahogy nem értettünk, pedig megmutatta többször is. Esélytelen volt felvenni vele a tempót,pláne hogy ő még szívesen is csinálta, ha nem volt más dolga. De sajna volt, és lett volna bűven nekünk is valami egyéb nemszeretem elfoglaltságunk.
Valami vájdlingba, vagy mi a fenébe szedegette krumplit, ami egy fura, hengere, nagyobb centrifugára emlkézetető szerkezetre volt rátéve, és erre igen alakmasnak bizonyult, ugyanis nem billeget rajta. Hamar kiderült, hogy az biza a krumplipucoló szerkezet, de évek óta nem működik, pedig milyen jó lenne, lévén mostanában már olyan krumplit hoznak, amit lehetne vele pucolni. Amíg működött, addig persze nem.
Amikor lett egy kis ráérő idő, megnéztem, káromkodtam egy kicsit, felkerestem régi haveromat, a gőzborotvát, együtt nekiestőnk a szerkezetnek, és miután kikerült belőle a megkövesedett krumplihéj és be lett dugva az áramba, mindjárt neki is látott szerencsétlen eszköz rendesen és lelkesen pucolni a krumplikat.
Jó szakácsunk igényes darab volt, ettől még egyesével átnézette a ledörgölt krumplit, de nem kellett két-három embernek ezzel vergődnie a továbbiakban órákig.
Így már nem is volt akkora szívás a konyhamunka, kerestek is más, a tehetségemnek jobban megfelelőt, így mehettem tüzet rakni a kazánhoz…
5. Adani — 2009-11-16 12:51
A régi vicc jut eszembe erről:
-Anyu, anyu ég a karácsonyfa.
-Jajj fiamm nem ég hanem világít.
Később:
-De anyu mostmár a függöny is világít.
6. Vérnűsző Barom (törölt) — 2009-11-16 13:36
Egyéb elfoglaltságok után telephelyügyeletes lettem, ami ott messze (30 km, 300 évtávolságra) a kapuügyeletessel együtt, egy üvegkutricába vlt berakva.
Hajnaltáj komótosan érkezik egy öreg paraszt a környékről, de kivételesen nem nyikorog tovább, ahogy szokott, hanem már messziről fékezni kezd, bonyolult manővereket téve a leszálláshoz. Kevesebb meló lerakni egy úrsiklót…
Na, csak lekászáládott a szerkezetről, baktat a kapuhoz, ez tényleg akar valamit. Üdvözlöm boldogan, sejtve, hogy itt valami történés lesz, nem is kellett csalódnom. Emberünk Smetana (vagy Dvorzsák? már nem emlékszem) távoli rokona volt, ezt jól ki is beszéltük, majd megpihentünk. Megkínáltam cigivel, türelmesen várva érkeztének okát, mert valamiért gyanítottam, hogy nem a méltán népszerű cseh zeneszerzők ágasbogas rokonságát szerette volna megosztani velem.
Valóban nem, kémkedni kezdett. Van itt tűzoltó? – kérdezte. Megnyugtattam hogy van, de alszik. Alaposan megfontolva közölte, hogy talán lassacskán felkelhetnének, mert ég. A tőzeg.
Az baj? Kérdem, mert a tüzeg szóval már találkoztam keresztrejtvényben, de se szalonnasütéskor, se tűzoltókiképzésem alatt nem említették. Még nem baj, mondá, mert az sokáig tud parázslani ott magában, oszt ha talál valami éghetőt, akkor már lesz baj, mert nehéz oltani. És persze talált. Gondolta megemlíti, a többi nem az ő gondja… Ezzel nekilátott felkászálódni a szerkezetre, még mutatta a nagyjábóli irányt, és elkerekezett.
Szóltam az alegységeseknek, hogy lassan kezdje ébreszteni a tűzoltókat, mert hamarosan tűzoltóriadó lesz, de talán a parancsnoki sofőrnek is megrázhatja kicsit a vállát, hátha ki kell mennie a laktanyaparancsnokért, halványan megemlítve neki a tőzegdolgot, ami elég volt ahhoz, hogy helybeliként üvöltve rohanjon talprarángatni mindenkit, aki csak eszébe jutott a konyhásokig bezárólag, így mire valahogy felébresztettem a mögöttem levő szobában szuszogó ütit, aki zavartan mindenféle riadót vezényelt, be is futott a tűzoltóautó, a sofőr, de már a telefonosgyerek is érdeklődött, miafene van.
Mifene volt gazdagon, de mint persze kiderült, tulképp kár volt úgy sietniük, csinálni úgyse tudtak semmit, kifröcskölték valahova (nagyjából mindegyjova) azt a kis vizüket, ami volt, jöttek tölteni, mentek ismét, locspocsoltak egy kicsit, aztán kaptak segítséget profiktól, akik elhajtották őket. Még vízért.
Úgy egy hétig árkolták, hűtötték, locsolgatták, még az ország másik feléről, Fehérvárról és Miskolcról is érkeztek tűzoltók vergődni a tőzeggel egy kicsit, ingázott vízzel pár Ural, egyéb tartálykocsi, hoztak katonákat máshonnan, azok meg szorgosan körbeásták azt a kis párhektáros területet, míg a főokosok aggódva néztek ki a fejükből. Ehhez nagyon értettek…
Semi különös, kisebb tüzecske, izzik a tőzeg valahol többméter mélyen, néha lángra kap valami a tetején, nem túl vészes, majd elalszik ha megunja. Egyesek szerint magától akár ötven-hatvan év alatt is hajlandó kialudni, mások ezt vitatják, szerintük kicsit több kell hozzá, de tulképp mindegy is, mert oltani nem lehet, a víz csak lefojtja egy kicsit, jó mély vizesárokkal körbe lehet venni,és nézegetni, aztén hazamenni, nem zavar az ott senkit, akit meg mégis, az legfeljebb toppant egyet dühösen, majd elunja és hazamegy. A parázs meg ki nem mászik a gödréből, és valóban nem is lett volna vele különösebben semmi baj, elizzik az magában ott csendben, csak nem kell rámenni, mászkálni rajta.
A helyik a tőzegre nem tesznek, építenek semmit, az állatoknak meg maguktól is van annyi eszük, hogy ne menjenek rá felfüstőlődni. Néha régebben vágták a népek hazavinni fűteni télire, de a gáz, a szén, meg a fa olcsóbb is, jobb is )manapság talán Kapolyi esetleg rágerjedne, de csak azért, mert drága felhasználni), egyébként meg türelmesen várták a helyiek, hogy szén legyen belőle (az a pármillió év hamar elszalad), de sajna valamelyik országos, címeres ökör főkatonai stratéga pont a szélibe tett egy laktanyát,persze rálógatva a tőzegre, ahogy kell (gondolom örült a feje, hogy könnyű kiásni a hűdetitkos pincéket), faragtak hát olyan igazi, parancsnoki bázist, számítógépekkel, elemzőkkel, mifenékkel, amilyet az oroszok az uralb, az amcsik a Sziklás hegységbe (a magyarok meg a tőzegbe…) ezt meg nagyon nem szerettek volna nagyjaink leégve látni.
7. Vérnűsző Barom (törölt) — 2009-11-16 13:37
@Vérnűsző Barom: Érdekes emberek lehettek a döntéshozók. Konyhamunkára nem szívesen fogta volna be őket a posztoló…
8. Vérnűsző Barom (törölt) — 2009-11-16 13:53
@tiboru: Nekem meg kommentem…
9. Vérnűsző Barom (törölt) — 2009-11-16 14:31
„Érdekes emberként” konyháztam egy kicsit. Azt úgy kellett csinálni, hogy áltam a csupacsempe „irodában”, a kisbalakon beadták a műanyag tálcát,tányért, és ezeket a megfelelő – alaposan kitalált, felcimkézett – technológiai sorrendben végig kellett hajtani a rendszeren. kapirgált maradék, egyik edény, ázik benne, majd a másik, a végén a harmadik, kis törölgetés után a szép, tiszta, sárga műanyag tányérka.
Kicsit untam, nem éreztem át kellőképp a feladat magasztosságát, és úkorinak ítéltem a technológiai sorrendet, bár nem hinném, hogy hannibálékat különösebben érdekelte volna bármiféle ÁNTSZ-előírás. Megjegyzem laktanyaparancsnokunkat is csak minimálisan. Ebben az egyben hasonlíthatott egymásra a két hadvezér…
Na, lement a vacsora, összegyűlt egy rendes adag mocskos tányér, néztem szomorúan, majd felderengett előttem a modernizálás jövőképe, és izibe felkerestem régi haveromat, a gőzborotvát, valamint régi rosszakarómat a vv-ruhát. teljesen magamtól,önszántambúl felvettem ez utóbbit, még a gázálarcot se hagyva ki (igen büdös tud lenni a páróráskajamaradék), majd modern gladiátorként a felhergelt gőzborotvát épp csak féken tartva, elszánt képpel bevonultam a fehérmosóba.
A tányérok megsejtve végzetüket azonnal rámvetették magukat, de húsiesen küzdöttem, minden támadást visszavertem, majd úzni, kergetni kezdtem a maradék ellent! A harc váltakozó eredménnyel percekig tartott, volt, hogy a tányérok szinte mindegyike egyszerre volt a levegőben, a forró, nagynyomású gőz irtotta róluk a mocskot, akárhogy tiltakoztak, sivalkodtak, próbáltak menekülni.
Ugyan áldozatok is voltak (valamelyik marha porcelántányért és üvegpoharat is rakott a kupac aljára), de a forró gőztől legalább látni se lehetett haláltusájukat.
Alig öt-hat perc elteltével nemcsak a tányérok, tálcák lettek nagyjából vegytisztára elmosva, de még a fehérmosó is olyan tisztasággal ragyogott, ahogy építése óta eddig soha.
A szakács lakonikusan lemarhazátt, majd vödröt, felmosót nyomott a kezembe. Nem nevezném a haladás úttörőjének…
10. Vérnűsző Barom (törölt) — 2009-11-16 14:32
@Vérnűsző Barom: „a szép, tiszta, sárga műanyag tányérka”
Zsíros marad…
11. Kendan — 2009-11-16 14:50
@Vérnűsző Barom: akár posztot is írhattál volna belőle… ahhoz legalább keres képeket Tiboru :D
12. Vérnűsző Barom (törölt) — 2009-11-16 14:56
@Kendan: Nem érdemes. Tiboru ugyanis baromi lusta, posztot meg kap rengeteget, többhónapos várakozási listája van.
A kommentekben leírt sztorik meg a poszt kapcsán idéződnek föl.
ha csak úgy rákérdeznek, milyen volt a katonaság, akkor a hosszú és unalmas a válasz. Kell valami kis kapaszkodó, ami kapcsán előeszi a fene az emlékezet mélyéről a kapcsolódó történéseket.
13. tiboru — 2009-11-16 18:24
@Vérnűsző Barom:
Héhéhé..!
Tiboru nem is (annyira) lusta, mint amennyire elfoglalt. És a várólistája nem több hónapos, hanem mondjuk csak három hetes…
Mellesleg a posztoknak ez az egyik célja: felpiszkálni az alvó emlékeket, és ha a kommentelő LUSTA (!!!), nem ír posztot, csak hozzászólást :-)
14. Nűnű — 2009-11-16 18:32
@Vérnűsző Barom:
Ide csak akkor érdemes jönni, ha legalább már egy tucat fölött vannak a kommentek, mert igencsak jók.
15. Vérnűsző Barom (törölt) — 2009-11-16 19:34
@Nűnű: Jah, és cirka a felét én írom…
Esetleg, ha korábban jönnél, akkor írhatnál párat te is. Mire megírod, jön pár újabb, lehet nézegetni azokat is, és hipp-hopp, már el is telt a munkanap…
16. Katz — 2009-11-16 20:26
Kész, végem van..először a post, aztán elolvastam Vérnűsző hozzászólását…
17. Rosszindulatú Vászka — 2009-11-17 00:19
Tűzesetre két esetem volt, igaz civil gyárban. Egy jóképességű kolléga, még 90-es évek legelején tán, elkeszte betárazni a benzit marmókannákba – azér az mégiscsak katonai cucc volt akkortájt, illetve ingyér vagy kétdekásért csak onnan volt beszerezhető, ezt a magatartási formát akkortáj úgy nevezték, hogy táskaméretű szociális juttatás, mencsége pedig az volt, hogy ami a Zállamé az Mindenkié és csak hazavitte a zelvtárs a vélt részét – és időnként a marhája gyufával világított bele, hogy feltérképezze a készletvolument. Sztem sohasenem tanulta meg, hogy, ha már kevés van benne, akkor ellembe sok benzingőz, akkor is belobban, ha messziről nézné a fojadékot. Be is lobbant neki, mint a filmekbe, a szomszédai viszont évekig nem nagyon kedvelték.
A másik akadémikus, meg jóképességei ellénere Tűz. Véd-es volt a gyárba, és hogy legyen indoka pezsegni a női öltözőben, csekolta a habbaloltó műkődési képességeit. Még az ablakon is fojt ki a hab, ellemben azok a Hölgyek, kiknek napokra ott ragatt a cucca, meg az uccai ruhája, azko elől hetekig bújkált.
Ja és mégegy, haverék beatták egy kevéssé képzett kolégájuknak, hogy a meleg vízzel nem lehet tűzet oltani. A hüjéjén meg falkában röhögtek, mikor boldogan demonstrálta a gyárudvarom, hogy kibróbálta és lehet.
18. Vérnűsző Barom (törölt) — 2009-11-17 05:30
Túzoltónak lenni mindenhol hivatás volt (voltam is tűzvédelmis kiképzésen…), de némileg azért szívatás is akadt benne rendesen. Igaz, általában kevesen piszkálták őket, de amikor igen, akkor nagyon. Ennek megfelelően általában a fejük is kicsit nagyobb volt a megszokottnál, így nem is különösebben csodálkozom semmiféle, velük megtörténő eseten.
A már emlegetett csopakon túli remek raktárban mesélték a helyiek az öreg tázoltósofört, aki felkérte az egyik újoncot, ugyna legyen már olyan kedves,és mossa fel a barakkjukat, mert kissé ragad a kosztól. ugyan a barakknak tekintett bódét egy jobbérzésű kecske is zavartan szemlélte volna, de ottjártam idején némileg erős túlzásnak tűnt a kosztol való ragadás, némi szivatós felhangot vagy éreztem átsejleni a történeten.
Kopasz atyafi még zsenge volt, riadt rüszüszemeit még nem ráncolta bölcsesség, visszaszólt hát a már csontcsillaggal is rendelkező oreg katonának, utalva olyasmire, hogy ő ilyesmit nem tenne mégse, mert a szivatáshoz nincs meg minden feltétel, így se fóka, se mosószer, se semmi ilyesmi, egyébként is van neki jobb dolga az ilyesminél, mert érzi, hogy mindenféle érdekfeszítő változás áll be a köldöke táján, és azt mindenképp nyugalomba szeretné szemlélni.
Emberünk megvonta a vállát, elbaktatott, majd kis idő elteltével visszatért szép,piros autúcskájával, azzal a csőrös, Tatra típusúval, amit Pusztavacson vízágyúként használtak a melegben megizzadt ifjak nagy örömére, és ugyan három köbméter víz belefért, de ettől még volt a tetején egypofás cső, amivel cirka hatszáz liter habot lehetett ráfujni az ilyesmire szakosodott tüzekre.
A jelen esetben felbukkanó túz inkább csak filozófiai jellegű volt, de oltásában kapóra jött a habanyag.Tűzoltónk nyugodtan megállt a barakk egyik ablakánál, nem vesződve annak kinyitásával betolta rajta mind a hatszáz liter habanyagot, utána dobott egy gyökérkefét, és elégdetten távozott.
Immár volt mit, és mivel feltakarítani az ifjúnak…
19. Szalacsi_Dezső — 2009-11-17 11:03
@tiboru:
Pedig az enyémek régebb óta várnak!
:-D
20. Valandil — 2009-11-17 13:44
Én rájöttem valamire: Vérnűsző Barom olvtárs egy szabotőr. A jobbnál-jobb storykat csak úgy bekommenteli, ahelyett, hogy megírna belőlük (legalább) 8-10 postot. Ez a népgazdaságra igen káros cselekmény nem maradhat büntetlenül, nem?
21. eMM2 — 2009-11-17 16:43
@Valandil:
De, visszaküldjük a csellóra!:)
Én jobbakat vigyorogtam az Ő kommentjein mint a poston.:)
22. tiboru — 2009-11-17 18:58
@Valandil:
Ó, ezt én már többször is szóvá tettem, de vagy lefizette a végrehajtókat vagy szökésben van, mert semmi eredménye a kilátásba helyezett negatív jogkövetkezményeknek…
23. tiboru — 2009-11-17 19:05
@Szalacsi Dezső:
Egészen pontosan kettő vár tőled; az egyik Katalin napján fog megjelenni, a másik meg majd decemberben.
24. Vérnűsző Barom (törölt) — 2009-11-17 19:39
Szerintem Tiboru a ludas mindenben. Begyűjti a posztokat, majd elégedett képpel, ártatlan szemekkel nézve hosszan üldögél rajtuk.
vagy egy hónapja írtam neki valamit, az is decemberre vár (mi lesz decemberben, hogy ilyen népszerű).
Csak az a baj, hogy a fene se tudja már, mitírogattam neki, így simán lehet, hogy már rég bekommentletem valahova…
25. Vérnűsző Barom (törölt) — 2009-11-17 19:56
Egyébként visszaküldtek…
Jó egy-másfél évvel katonaság után egy barátnő kitalálta, menjünk világgá többedmagunkkal,és akkor az jó lesz.
Biztos jó volt, speciel én nem annyira élveztem a vadromantikát sose, de legyen karácsonya, valahogy kibírom a tömény unalmat, aamit a remek társaság, és a Péntek 13-feeling kínál.
Na,ott vettem hasznát a remek katonai kiképzésnek, (bár 36-os IQ fölött azért sikerrel megküzd az ember egy konzervvel, tűzrakással enélkül is).
Így aztán konzerveket nyitogattam, tüzet raktam, majd a végén elmosogothattam.
Ez utóbbi nem volt egyszerű. Ugyanis melegvíz nyomokban se,mósogatáshoz divatos vegyszer épp csak nyomokban, de persze tányérkát, villácskát, tálcácskát,pohárkát kellett vinni robinsonkodni.
Első javaslatom (ássuk el) nem aratott osztatlan sikert. Amásodik (rázogassuk, oszt ki-ki vigye haza a mocskát) szintén nem.
Ezek után káromkodva kerítettem valami hordót, abba vizet, pár követ, azokat beraktam a túzbe, had főjjenek puhára. Amíg a kövek párolódtak intenzív nyelvi fordulatok használatával fűcsomóval kitörletem a minap még kajának számító büdösséget az edényekből, majd némi ágból, madzagból remek edénytartót fargva beraktam hülni őket a hordóba.
Miután a kövek elég puhára főttek, őket is. Lett jó sistergő forróvíz, abban meglengetődtek az edények, kaptak újabb füves kezelést, vízcsere, kőcsere, újabb forróvizes lengetés, vihették a rákba a szép, tiszta edénykéiket.
Később tudtam meg, hogy ezzel le is buktam, mert mindenki számára kiderült a társulatban, hogy valami egészen elképesztő körülmények között katonáskodtam, valamiféle szupertitkos mélységi felderítő alakulatnál voltam rambó beosztásban főtúlélő.
Pedig csak olvastam gyerekként a Kóleves című mesét, aminek kapcsán elmerengtem később a kövesztés kifejezés értelmén. Viszont azóta se mosogattam.
jah, és 86-os az IQ-m.
26. tiboru — 2009-11-17 23:40
@Vérnűsző Barom:
A tisztikar étkezési szokásairól van egyetlenegy posztod a várólistán – de nem haragszom nagyon, mert eddig kábé harminc posztnyira valót kommenteltél, mindannyiunk örömére :-)
27. tiboru — 2009-11-17 23:43
@Vérnűsző Barom:
Hát legénykoromban nekem is volt pár barátnőm, de nem tudom, melyikért lettem volna képes mosogatni egy lakatlan szigeten (vagy félreértettem valamit?)
:-)
28. Vérnűsző Barom (törölt) — 2009-11-18 00:24
@tiboru: Akkor az a „sóleves” és a hidegtál lehet.
29. Vérnűsző Barom (törölt) — 2009-11-18 00:27
@tiboru: Igazán nem a csaj miatt csináltam. Annak volt annyi esze, hogy nem vitte magával a herendit a pusztába. Bár ennél azért nem sokkal több…
Az az össznépi, bután egymásra néző szerencsétlenkedés, meg a mérhetetlen unalom hozta ki belőlem az egészet.Na, azóta se kapott el a mosogatási vágy. Inkább a lakáscsere híve vagyok…
30. Szalacsi_Dezső — 2009-11-18 07:51
@tiboru:
Köszi!
:-D
31. Szalacsi_Dezső — 2009-11-18 07:56
@Vérnűsző Barom:
„jah, és 86-os az IQ-m. „
Hát respect és tisztelet!
:-))))
32. Super 64 — 2009-11-18 19:34
@Vérnűsző Barom:
Sz’tem szerénykedsz azzal a nyócvanhattal… :)
RSS feed for comments on this post. TrackBack URL
Szólj hozzá
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.