098. – A focista

Mindig is tudtuk, hogy a rendszeres testmozgás egészséges, de igazából a seregben jött rá az ember, hogy mennyivel többet ér egy góllövő láb vagy valami frenetikus kapusreflex, mint például egy színötös érettségi, vagy akár két felsőfokú nyelvvizsga. Optika kolléga zavarbaejtő módon megértő a témát illetően: nem anyázik és nem küldi el sem a focistákat, sem a népi táncosokat sehová…

A nyolcvanas években a zalaegerszegi laktanyában volt három kívételezett csoport. Egyrészt a focisták, másrészt a színművészetis előfelvételisek, harmadrészt a népi táncosok.

Focista elvileg nagyon egyszerűen lehetett az ember. Már a bevonulás másnapján megkérdezték, hogy ki volt igazolt focista és egyáltalán: ki tud focizni. Elmentek próbajátékra, és ha megfelelt az illető, akkor tagja lett a Honvéd Katona József SE (vagy valami ilyesmi név) focicsapatnak, amelyik NB II-ben, vagy NB III-ban, vagy a területi bajnokságban játszott. Néha kivezényeltek minket egy-egy meccsükre és nagyon kellett drukkolni. Megjegyzem, elég jól játszottak.

A színész előfelvételiseket is elég hamar különválasztották. A CsMO-ban lebzseltek állandóan, reggeltől estig ott voltak. Próbáltak, állandóan fellépésre jártak. Néha előadtak egy darabot a helyi katonáknak is, amelyek egész jók voltak.
 
A népi táncosokhoz próbajátékkal lehetett bekerülni, és onnantól kezdve próbák, fellépések.

Hivatalosan azonban nem volt külön focista-, színész- meg népi táncos század vagy szakasz. Az alapkiképzőben még úgy ahogy, de ott voltak. Majd’ mindegyiküknek volt egy hivatalos százada, ahonnan állandó vezénylésük volt. A századnál volt egy ágya is mindegyiknek, ahol aztán  a lehető legritkábban jelentek meg. A századnál több ilyen katona is volt. A fegyverszobában ott volt a fegyverük is, de ezt sohasem használtak. Én magam sokat tisztogattam egy géppityut, ami hivatalosan az egyik focista nevén szerepelt. Ezzel a sráccal egyszer aztán alkalmam volt találkozni. Amúgy fogalmunk sem volt, hogy mikor hol vannak, hol alszanak. Soha senki nem kereste őket.

Néha azért megjelentek a századszinten, ott aludtak, aztán hajnalban el is húztak. Azonban ha reggel indultunk a harcba (vagyis riadó volt), akkor elviekben a riadó a kivételezetteknek is riadó lett volna. Persze, ha egyáltalán ott tartózkodtak volna a századszinten. De előre tudtuk, hogy reggel 5-kor (esetleg fél 6-kor) ki fog törni a háború, és ha egy színész, focista vagy éppen népi táncos egy ilyen éjszaka éppen a hivatalos ágyán óhajtotta álomra hajtani a fejét, akkor az alegységügyeletes szólt neki, hogy reggel harci helyzet lesz, és ha jót akar magának, akkor lépjen le előtte. Többnyire az érintettek tudtak is erről. Ha éppen ügyeletes voltam, nem mulasztottam el szólni nekik. De ha a takarodó előtt jöttek meg, akkor valaki úgyis megmondta nekik.

Egyszer (pont egy harci riadó előtti éjjel) az egyik focista éjfélkor érkezett meg, de a kopasz aegüh – balszerencséjére – elfelejtett szólni neki, mert nem ismerte meg, hogy ez az egyik focista. Reggel nagy üvöltözés volt, hogy harci riadó, miegymás. Mi készülődtünk rendesen, a focista gyerek meg egy szál gatyában szépen indult fogat mosni meg ilyesmi. Pechjére arra járt a zászlóalj törzsfőnök és leüvöltötte a fejét: "Katona! Hogy néz ki maga……? Ha 5 percen belül nem áll úgy itt, mint a többiek, akkor lecsukatom!"

A törzsfőnököt nem érdekelte, hogy a srác focista, akinek semmi felszerelése nem volt. Csak a kimenő ruhája volt nála, azt felvette. Újabb üvöltés. Adtak neki gyakorlót, tornacipőt (bakancs nem volt a századraktáron), kapott fegyvert, szimatszatyort, VV köpenyt, málhazsákot és jött velünk harcolni. Sajnáltam szegényt, mert a különféle vezényszavak nem sokat mondtak neki.

Amikor a harcban volt némi szünet, akkor sokat beszélgettem vele. Rendes srác volt. Kiderült, hogy az ő géppisztolyát szoktam takarítgatni. Ja, és a posztját tekintve ő volt a kapus, amúgy civilben benzinkutas volt és valami Rákosborzasztó nevű csapat kapuját védte a BLASZ II-ben.  Többnyire a laktanyán kívül aludt egy csajnál (állandó kimenője volt, csak edzésre kellett bejárnia, meg a meccsekre), de akkor éppen összeveszett a csajjal, aki kitette szűrét. Nem volt hova mennie, ezért szédelgett be a századához.

Másnap mentünk vissza a laktanyába, a focista srác meg ment a piros 9-be (fogda), elvileg 5 napra.

A laktanyában mindeközben óriási botrány volt, mert a focisták indultak valami több napos focitornára valahová, és ez a srác nem volt meg. Senki nem tudott róla semmit, keresték a csajnál is. Így nélküle mentek el. Az 5 nap fogda első napján szinte rögtön ki is derült a holléte, akkor visszament érte a focisták csapatfőnöke a tornáról és a laktanyában jó nagy őrjöngést rendezett. Így pár óra múlva kiengedték a srácot a fogdáról és ment a többiek után a tornára.

26 hozzászólás

 1. Krux — 2009-11-18 09:41 

Ez nem volt már egyszer egy kommentben? Nekem ismerősnek tűnik…

 2. kvarcman — 2009-11-18 09:57 

Hát ezért akarta apám, hogy futballista legyek! :)))

 3. Optika — 2009-11-18 10:17 

@Krux:

De volt már komment. Csak aztán kicsit átírtam és elküldtem külön is Tiborunak, aki elhelyezte külön posztként is.

Amúgy kicsit, nem is kicsit irigyeltem a kivételezetteket, de aztán rájöttem, hogy hiába puffogok nekem nem lesz kevesebb a szívás.

 4. flimo13 — 2009-11-18 11:40 

Focisták még csak-csak érthetőek valahol, na de színészek, néptáncosok miafaszért?

 5. ZöPö_ — 2009-11-18 11:48 

 6. ZöPö_ — 2009-11-18 11:51 

Nálunk a Csikló honvéd fel volt készítve rendesen a HáKáoSZra, ha véletlenül a körletben érné őt. “Beöltözöl a kimenődbe, beülsz a vécére, magadra zárod az ajtót és felhúzod a lábad.”

De ezt már írtam itt. :-)

 7. Optika — 2009-11-18 11:54 

@flimo13:

Szerintem egyrészt a laktanya vezetése tudott vele villogni. Másrészt a színészek, népi táncosok járták a laktanyákat és elősegítették a szabadidő kultúrált és hasznos eltöltését.

Időnként azért volt ferdítés a dolgokban. Volt valami hetilap, a neve Magyar Honvéd azt hiszem. Egyszer beszámoltak, hogy milyen fasza előadást láttak a zalaegerszegi színészjelöltektől. tényleg jó volt: a don Quijote nagyszerű feldolgozása volt. A cikkben azt írták, hogy a jövő színészei ugyanúgy ellátják szolgálati kötelességeiket (vagyis szívnak) mint a többi katona, és a kiképzési időn túl a szabadidejük terhére próbálnak. Ez persze nem volt igaz. Nem is lehetett. A tizenegynéhány színészjelölt szét volt szórva több századba, a lényeg az hogy egy kisebb egységen belül max egy kettő volt.
Ha a színészek a saját századukban mindent elvégeztek volna (kiképzés, lövészet, őrség, mindenféle szolgálat …), akkor egyszerűen kizárt dolog lett volna, hogy rendszeresen együtt legyenek, próbáljanak, fellépjenek.
Engem nem az akasztott ki, hogy lógnak egyfolytában, hanem hogy az újság hülyeséget írt.

Ja és ezen színészekkel azt hiszem Böjte András rendező készített egy humoros filmet. A főszereplő Alföldi Róbert volt.
Egy másik színész ebből a társaságból a Barátok köztben tűnt fel, mint Berényiné Zsuzsa csábítója a történet szerint Kollár János. A színész igazi nevét nem tudom.

 8. spájdernecc — 2009-11-18 12:02 

nálunk röplabdászok, meg boxolók voltak
lerült belőlük a századhoz is
ezek viszont normális katonának tűntek, de. kiképzés, du. edzés
még szoliba is jártak.
mondjuk a kis Farkast / boxoló volt a lelkem 150-es jókélekkel a 25-ös ÍQ-ja mellé / őrségbe csak egyszer tették, az első váltásnál kitárazott a golyófogóba.
A röpisekkel több gond volt, azol firkásabb gyerekek voltak. Bár ott is kkomoly lett volna a sérülés, ha az eegójukról az ikujukra esnek

 9. Optika — 2009-11-18 12:44 

Emlékszem még egy kivételezett srácra. 18 hónapra vonult be Vas megyéből Zalaegerszegre. Már ez is kivételezett dolognak volt tekinthető. Mármint hogy a lakóhelyéhez közel került. Ahogy utólag elmondta az alapkiképző végén hallatlan szerencséje volt. A laktanya pk egyik haverja gombatermesztő volt (laskagombát vagy mi a fenét termesztett pincében) és segítőre volt szüksége. Kért egy katonát a pk elvtárstól. Ez a srác jókor volt jó helyen és jelentkezett egy kihirdetett különleges feladatra, el is nyerte. De az is lehet, hogy az egész le volt zsírozva. A gombatenyésztő házába költözött, és dolgozgatott. Nem volt kemény meló, de minden nap ténykednie kellett. Szabira nem mehetett, de a barátnője akkor látogatta meg, amikor akarta és ott is alhatott.
Ment a gombászkodás, de egyszer csak laktanyapk csere volt. Egy idő múlva ez magával hozta a gombászkodó katona visszatelepítését. Oltári szerencsétlennek érezte magát, mert a gombák helyett más dolgok jöttek. Pl. a harcászkodás mellett egy esküvő is, mert a barátnője terhes lett és már a hetedik hónapban volt egy ikerpárral. Amikor leszereltünk már közeledett a gyerekek megszületése, akik minden valószínűség szerint a gombatermesztő házában fogantak meg. Gondolom amint megszülettek a gyerekek a srácot leszerelték. Lehet, hogy egy párszor eszébe jutott, hogy egy bizonyos romantikus éjszakán a csaj helyett inkább a gombákkal foglalkozott volna.

 10. sóskatáska — 2009-11-18 15:14 

Nálunk Pécsen a legkissebb Latabár gyerek volt ilyen szinészkatona.Az alapkiképzésen sem volt végig ott, kis nyuszika volt.

 11. Szalacsi_Dezső — 2009-11-18 15:29 

Én a stolbucival meg a Kaszás Gergővel voltam együtt zegen. De eztet már írtam.
Csak olyan jó villogni velük :-D
Ja meg a dajcstamás sportminiszterrel, őt meg leszerelték két hónap múlva eü okok miatt.
de eztet is írtam már és ezzel meg nem is olyan jó villogni. :-((

 12. Szalacsi_Dezső — 2009-11-18 15:44 

Nálunk volt egy bárzongorista is, az Oláh Géza.
Később találkoztam vele Sporonban a Lővér szállóban.
Ja és kung-fu-s volt. Egy ujjal eloltotta a gyertyát.

 13. Vérnűsző Barom (törölt) — 2009-11-18 15:46 

A már említett lacibácsi MN KÉRÁ-jában is voltak gazdagon. A mi időnkben kétszer láttuk őket. Egyszer, amikor szavazni kellett, másodszor a Détári esküvőjén.
Ágyuk, cuccuk volt valamennyire, utóbbi talán raktárban, de nem nagyon jártak be, nem is volt nekik miért.
Ők rendes, klasszikus élsportolók voltak, csak talán nem a legnagyobbak, vagy nem tudták őket máshova rakni, a fene se tudja.

A választáson viszont meg kellett jelenniük. Kimenőbe szépen felöltözve, sok ideges tiszt között sorb kellett nekik is állniuk, precízen leadniuk a szavazatukat Kádár János munkásra, eg a rák tudja még kire.
Nekik köszönhetem, hogy sikerült elbliccelnem a szavazást. Annyira összevissza vergődtek a sorban, hogy szólt valami tiszt, tartsunk már egy kis rendet, mielőtt sorra kerülünk (nem fért el a sor mellett, más baja nem volt), így egy kicsit terelgettük őket, majd szavazás helyett csendben leléptünk.

Talán ezért nem tört ki már akkor a demokrácia…

 14. Optika — 2009-11-18 16:00 

Nekem most szólt egy haver, hogy az NB III az maga a területi bajnokság. Legalábbis úgy hiszi. De hogy 20 éve mi volt azt nem tudom. Arra viszont emlékszem, hogy volt egy pár Honvéd …… SE focicsapat az országban.
De színészek és a focisták között van azért különbség: a színészjelöltek egyike másika híres lett azóta, a focisták pedig nem. Legalábbis a zalaegerszegi katonák között.
De azért a sima táposok közül is egy kettő karriert futott be. Pl a már említett Deutch Tamás. Orbán Viktorról nem is beszélve.

 15. Optika — 2009-11-18 16:03 

@ZöPö (inda):

Van még amit erről a Csikló honvédról tudni kell?

 16. Vérnűsző Barom (törölt) — 2009-11-18 18:05 

@Szalacsi Dezső: “Ja és kung-fu-s volt. Egy ujjal eloltotta a gyertyát.”
Azoknak nem járt “hivatalosan” kivételes elbánás. Csak az olimpiai sprotágakban ugrabugrálóknak, azoknak is akkor, ha átigazoltak erre az időre a Honvédba (Esetleg határőrként a Dózsába? Ezt nem tudom), illetve ha baromi nagy hátszelük volt, esetleg maradhattak a helyükön. Ha értek el valami nemzetközi eredményt, akkor azért akadt ilyesmi…

A többi meg mehetett a levesbe, ahogy mindenki más, vagy – ha olyan sportja volt (kung-fu, karate, stb.) – Szolnokra rambónak.

 17. ZöPö_ — 2009-11-18 21:25 

@Optika: megírtam, itt, ebben a blogban… :-)

 18. Krux — 2009-11-18 22:27 

A speciális tudást már a korábbi évtizedekben is értékelték a néphadseregben. A középiskolai osztálytársaim között két olyan srác volt, akinek az apja katonatiszt volt. Az egyik egy beszari fasz, tanárok kedvence, az iskolában is érződött rajta az otthoni neveltetés, de a másik egy igazi vagány gyerek volt. No, ez utóbbit baszogattuk is elég gyakran a kérdéseinkkel, hogy a te apád miért lett hivatásos katona. Nem akarta megmondani, azzal hárította el, hogy majd az érettségi után megmondja. A banketten aztán – már nem voltunk szomjasak – én rákérdeztem. Elmondta. Annyira hihetetlen, hogy szerintem ilyet nem lehet kitalálni. A srác apja kasszafúró volt, hivatásos mackós, bűnöző. Namármost a második világháború során rengetegen menekültek nyugatra, de a beépített páncélszekrényeket, vagy a benne maradt tárgyakat nem tudták magukkal vinni. Itt maradtak a következő rendszernek, akik meg nem tudtak velük mit kezdeni, mert nem tudták kinyitni. A srác apjának – akit ismert a bűnüldöző szakma – büntetlenséget ajánlottak, meg egy katonatiszti állást, ha szépen sorjában kinyitogatja a hátrahagyott szekrényeket. Hát kinyitogatta. Voltak üresek is, de olyan is akadt szép számmal, amelyben részvények, egyéb értékpapírok, ékszerek, stb. voltak. A srác apja az érettségink idejében százados volt. Gondolom az előléptetés azért maradt el, mert elfogytak a páncélszekrények.

 19. tiboru — 2009-11-18 22:33 

@Krux:

Jobb helyeken egy ilyenből regényt írnak, nem sima kommentet :-)

 20. Vérnűsző Barom (törölt) — 2009-11-19 01:58 

@Krux: Katonatisztben mindent visz! Legalább értett valamihez…

Talán valami tüzéres posztnál volt hasonló szintű vicc a birkapásztorral.

Sajna ilyen tiszttel nem akadtam össze, csak sokkal alacsonyabb szakképesítésűvel (szakképzetlen lopóssal igen), csak egy zsebtolvaj. Rendes, lóbaszó méretű kancigány, komoly hegedűs képzéssel, ezt is emlegette mindenhol (tényleg jól játszott, egyébként csendes, nyugodt gyerek volt), de egy vörösborokkal eltöltött rendesebb este után csak kiderült a “rendes” szakmája.

Rögtönzött bemutatóra ugyan nem volt hajlandó, de még az est folyamán megkínált a saját cigimmel, a saját öngyújtommal tüzet adva, saját órámon mutatva meg az időt. Majd kártyázni hívott, de valahogy nem akaródzott ezek után megkockáztatni az ilyesmit.

 21. Vérnűsző Barom (törölt) — 2009-11-19 02:06 

@tiboru: Ha kiadod őket, kommentarányú részesedést kérünk.

 22. Vajmaci — 2009-11-19 14:39 

Nálunk ez a BM Duna Néptáncegyüttes férfi-sorállományú tagjaival volt hasonlómód…papiron Ellátó Szd.-hoz tartoztak, de senki nem látta Őket soha!:D:D

 23. Vajmaci — 2009-11-19 14:46 

Most jut eszembe…
Leszerelőként átjártam egy földimhez a Dzsekszon-ra (Kiképző Zászlóalj) aki ott volt írnok…
Náluk volt akkor ez a Madár elnevezésű boxoló…aki valljukbe jól kinőtte magát…bár már akkoriban is Európa-bajnok volt amatőrként asszem…
Egyszer a kiképző mögött a századparancsnokával kesztyűztek is párat..tudniillik Barna főhadnagy kick-box, és box mániás volt…
Ráadásul ott volt abban a században az Irigymirigy-es Sipos Tomi..

 24. Vérnűsző Barom (törölt) — 2009-11-19 15:42 

@tiboru: Sörben, vörösborban, cimkézetlen pálinkában is jó lesz.

 25. Rókakígyó — 2009-11-19 21:18 

Nálunk érdekes módon szintén volt pár ember, akit sosem láttunk, pedig nem voltak semelyikek az említettek közül. Viszont pl valami ok miatt a városban civil munkát végzetek, ami ritka volt akkoriban.

 26. Vérnűsző Barom (törölt) — 2009-11-19 22:01 

@Rókakígyó: Hehe. ilyesmi miatt több ízben úsztam meg hosszas macerűval járó kellemetlenségeket.

Több tiszt ugyanis építkezett. Konkrétan a politikai tiszt és a laktanyaparancsnok. Hogy, hogysnem, ugyanekkor a laktanyában is folyt néminemű építkezés, ami mindenféle építőanyag beszerzésével jár, a cementtől a téglán át az ablakkeretig. Fura módon pont ilyesmikre nekik is szükségük volt. Meg még pár apróságra, beleértve kisebb fuvarokat, néminemű élőmunkát, ilyesmit.

Meglepő módon viszonylag disztingváltan csinálták, nem is nagyon tűnt fel senkinek, meg tulképp a fene se sajnálta tőlük, csinálják csak, de valahogy megjegyeztem, leginkább talán azért, mert a beigért jutiszabit többen nem kapták meg a fusiért. Érjék be azzal, hogy kint lehettek a jó levegőn…
A konzervkajájukat meg vagy a parancsnoki sofőr, vagy valaki csak kiviszi, persze szigorúan az ebédideje alatt.

Így aztán az egyik alkalommal, amikor remekbeszabott parancsnokunk megemlítette a hadbíróság lehetőségét a futkosón való hosszas tartózkodásom előzményeként, igen határozottan, és szokatlanul katonásan válaszoltam neki a Rejtőtől kölcsönzött örökbecsűvel: Ott is szívesen szolgálok a százados úr parancsnoksága alatt!

Több kérdés ezzel kapcsolatban nem merült fel, és kivételesen az urazást se tette szóvá… Pedig nagyon utálta ő is, ha főnöknek, vagy ha nagyon zörögtek rang+úrnak szólítottam, ahogy többi bohócot is.

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.