132. – Feladat teljesítve!

A mai – proletair által jegyzett – posztnak azt a címet is adhattuk volna, hogy A kettős csoda napja. Hogy miért – nos, ezt megtudjátok a továbbiakban, miként azt is, hogy okos felderítő még az ürítés helyét is úgy választja ki, hogy az a teljesítendő feladat szempontjából a maximális eredményt hozza.

1996 nyarán sorállományom második időszakában elérkezett az idő, hogy kitanuljuk a sziklamászás fortélyait. Szolnokról így Csobánkára települt a két soros század egy hétre. Nyár volt, és jó meleg hetet fogtunk ki. A napok mégis gyorsan teltek, mert a vezetés gondoskodott az egész napos elfoglaltságról. Délelőttönként sziklát másztunk, különféle kiépített pályákon. Nem volt könnyű, de én nagyon élveztem, és minden pályát sikerült megmásznom. Délutánonként pedig harcászkodtunk csoportkötelékben. Ez nyolc főt jelentett, élén egy szerződéses őrmesterrel.

A csobánkai gyakorlótér rendelkezett egy nagyobb területtel, ahol valaha a régi szép néphadseregbeli időkben egész kis hadmozdulatokat lehetett levezényelni. Ezeket a manővereket egy téglából épített házféleség lapos tetejéről szemlélhették a fejesek. Na az egyik délután azt találták ki, hogy ezen az épületen kell rajta ütni, de előtte elrejtenek rajta-mellette néhány ellenséges katonát, akiket a sofőr-állományból jelöltek ki. A lényeg az volt, hogy csendben, gyorsan és meglepetésszerűen kell a feladatot végre hajtani. A mi csoportunk kezdi majd az akciót.

Szépen elvonultunk az erdőbe és elkezdtünk tervezgetni. A csoportpéká engem meg egy társamat jelölt ki, hogy ugyan nézzük már meg, hogy néz ki az az épület. Persze ha egy mód van rá, akkor kussban. Nem örültem, mert fáradt voltam, és cigim sem volt már egy napja. Szóval odalopóztunk az épülethez, ami az erdőből kihasított kis tisztáson állt, egy domb oldalában, alant a nagy mező. Fülelünk, guvasztjuk a szemünket, de semmi mozgás. Hát nincs itt senki. Korán jöttünk, az ellenség még sehol.

Így hát kicsörtettünk az erdőből, és jól megnéztük, mit kell tudni a célpontról és a környékéről. Itt egy ajtó, ott egy lépcső a tetőre, ott egy ablak, amott néhány pad meg asztal rönkfából, emitt egy üres cigis doboz… De amint belerúgtam, kiderült, hogy nem üres. Egy teli doboz százas Multi! Na már megérte a felderítés, legott bearanyozódott a napom.

Amikor jól megnéztük magunknak a terepet, visszaindultunk. Társam talált egy alig látható ösvényt, azon kezdtünk el baktatni. Pár lépés és egy kanyar után észrevettünk két budit. Két igényes fabudit! Gyors helyzetértékelés, felmértük a nálunk található wc-papír-készleteket, és úgy döntöttünk, ha már ilyen sikeresek voltunk, beülünk és értékeljük a napot. Fegyver letámaszt, feladat megkezd.

És ekkor a távolból egyre erősödő motorhangra figyeltünk fel. Egy GAZ-66 meghozta az ellenséget az épülethez. Mi jó, ha 30 méterre ücsöröghettünk onnan, csak a sűrű erdő miatt nem látták a budikat. Hallottuk, ahogy a századpéká kiosztja a szerepeket, kinek hol kell rejtőznie, mikor kell felbukkannia, satöbbi. Mi szépen csendben összeszedtük magunkat, és visszatértünk a többiekhez. El sem akarták hinni a sztorit, hogy mindent kiszagoltunk, vagyis inkább füleltünk. A cigim azonban erős érv volt, mert tudták, hogy nekem nem volt.

Így talán érthető, hogy mintaszerű rajtaütést hajtottunk végre, minden ellenséges katonát lemészároltunk, az elöljáróktól meg csak dicséretet kaptunk, ami azért a felderítőknél nem volt általános. Az akció végeztével letelepedtünk a rönkpadhoz, természetesen cigizni. És ekkor rúgtam bele véletlenül a bakancsommal az asztal alatt egy üveg bontatlan Amstelbe. Hát ilyen nincs, ez biztos csak álom! Kissé langyos volt, de akkor ott párunknak mézédes nektárhoz hasonlított az íze. Emlékeim szerint bő 50 másodperc alatt elfogyott.

27 hozzászólás

 1. nagy.viky — 2010-02-22 08:48 

Erdőben, hűs fák alatt, fáradtan sört inni… Nincs is jobb dolog annál. :) Esetleg a Pokol Csárdában rántott sajtot enni, és utána Vinye megállóhelyen felülni a vonatra, és ott inni meg a sört. :)
Jók ezek a felderítéses sztorik, jöhetnek még! :)

 2. molnibalage — 2010-02-22 08:48 

Ezek után már csak az kellett volna, hogy egy eltévedt leánygimnáziumi osztály éppen arra túrázzon.

:)

 3. mbenedek — 2010-02-22 09:06 

@molnibalage: lol
Egyébként a poszthoz is, a képekhez is grat!

 4. vén betyár — 2010-02-22 09:18 

Ez aztán jó volt, gratula!Látjátok, ezért nem mertem én sem sokáig sokmindent elmesélni, mert magam sem hittem volna, ha nem velem történik.

 5. Goro1 — 2010-02-22 10:13 

93-94 ben nekem is volt szerencsém megmászni az oszoj nevezetü sziklát.Most ,hogy igy végig olvastam a sztorit elő tőrnek a régi emlékek.Mi egy hétig sziklát másztunk útána 1 hetes „túlélő gyakorlat kővetkezet dobógó kő-n,rejtet figyelő készités,becserkészés,stb.Aki szolnoki volt tudja miről beszélek.

 6. tiboru — 2010-02-22 11:28 

@mbenedek:

Proletair azon kevés posztoló közé tartozik, aki rendszeresen küld képeket is mondandója illusztrálására, amiért külön köszönet neki!

 7. proletair — 2010-02-22 11:51 

@tiboru:
Köszi!
Mindenkit bátorítok, hogy küldjön képeket a sztorikhoz. Nem nehéz, pár keresőszó. Bár épp most egy új sztorihoz keresek képet, és elakadtam:)

 8. sebcsaba — 2010-02-22 12:06 

Biztos fotoshop, ekkora mázlija katonának sem lehet ;]

 9. falugazda — 2010-02-22 14:11 

Csobánka az tényleg egy érdekes hely volt (van?). Már ősidők óta katonai terület (múlt század eleje), ezért sok olyan rejtett zug található a területén amit korai és későbbi korok kiképzési elvei alapján hoztak létre a kopaszok sanyargatására. Volt ott egy kötélpálya is amin két bucka (domboldal) között kellett a felder. hallg.-nak leereszkedni vmi. gurulós készség segítségével. Ősz vége – tél eleje lévén az utoljára ott gyakorlatozó szakasznak kiadták, hogy a kiképzés-begyakorlás-végrehajtás után szakszerűen szereljék is le a kötélpályát. A fiúk a pk vezetésével az utolsó bajtárs balesetmentes beérkezése után elemezték a dolgokat, majd felosztották a feladatot. Szerszámot ragadtak és:
-Pinnnng!!!!
Az enyhén már rozsdásodó drótkötél, mondhatni be sem várva a „le-szerlő” állományt, minden emberi beavatkozás nélkül lebontotta önmagát. Sérülés nem történt.
Aznap este, azok, akik az utolsó kört csúszkálták végig a kötélen, az ekkor érkező „harctéri-idegzsába” löketet csak sok-sok alkoholos feszültségoldóval tudták csökkenteni…

 10. proletair — 2010-02-22 14:26 

@falugazda:
Azt a kötélpályát már mi sem tudtuk használni. Viszont volt több más érdekes játékszer, pl. föld alatti „labirintus”. A területre be lehet sétálni, sőt, egy túrista út is végigmegy rajta. Egyedül a táborba nem lehetett bemenni.
A reggeli tornák helyszíne pedig az Egri vár volt. odáig futás, ott szívás, vissza futás.

 11. falugazda — 2010-02-22 15:01 

@proletair:
Labirintus, jó kaland volt, a vicces kiképző örmik a labirint elején és végén vaklőszerrel durrogtattak amíg mi egymásba kapaszkodva lent vakoskodtunk. Estére nem volt gond a hallással…
A kis-Tüdő vs. nagy-Tüdő buckaegyüttes többszöri leküzdése megvolt?

 12. proletair — 2010-02-22 15:24 

@falugazda:
Kis-kevély, nagy-kevély? Mert ha ez az, akkor válaszom: de:)

 13. hazitroll — 2010-02-22 15:51 

@proletair: Épp most olvastam egy könyvben, két katona sopánkodik valami andokbeli erdőségben.
– Miért megyünk már végre egy olyan helyre, ami sík, normális a klíma és nincs erdő?
– Mert ott golfpályák vannak.

 14. Baribál — 2010-02-22 16:52 

Jó kis story volt megint.
Köszönet!

 15. Szalacsi_Dezső — 2010-02-22 17:37 

És az a jó,hogy posztoló kolléga írásain látszik, hogy élvezte amit csinál. Így sokkal könnyebb lehetett, mint pl. nekem, aki utáltam a dolgot, de még így is megtaláltam a viccesebbik oldalát. Mi lett volna ha én is élvezem, :-))

 16. hungaryhonvéd — 2010-02-22 20:46 

Nóta!

…mi vagyunk az őrszázad…
…őrizzük a raktárat…
…megisszuk a Borsodit, eltoljuk a harckocsit…
…megisszuk az Amstelt, attól áll a f@#* fel…

(menetdal-foszlányok, amire még emléxem…)

Jó sztori. „Közben én is ott voltam”…

 17. PicUr2 — 2010-02-22 22:05 

@proletair:

Az egri várat mi meg is ostromoltuk, éjszakai rajtaütés keretében. Az egyetlen probléma az volt, hogy a védőket felszerelték némi nemű könnygáz gránáttal is. Amikor az első odahuppant közénk, nagyon gyorsan úgy gondoltuk, hogy illendő lenne kicsit visszavonulni. A bökkenő az volt, hogy az egyik szakasztársunk elejtette azt a tárat, amit épp cserélt… A gáz eloszlása után visszatértünk, és elemlámpával kerestük azt a nyamvadt tárat vagy fél órán keresztül… Ja, a vereségért amúgy másnap revansot vettünk. :)

A sziklamászás amúgy tényleg jó buli volt, meg a szintén Csobánkán található hk-s kiképzőpálya is. Bár sziklamászás közben egyszer majdnem összetörtek, pontosabban ereszkedés közben. A biztosító ember kicsit megeresztette a kötelet, hogy érezzük mi az, amikor függőlegesen zuhan az ember. Az volt a gond, hogy előttem 65-70 kilós emberekkel gyakorolt csak, nekem pedig a versenysúlyom volt 105 kg… Kicsit lejjebb sikerült megállnom, még meg is dícsértem, hogy milyen ügyesen megfogott a talaj fölött 1 méterrel. Utána közölte, hogy ő olyan 2-3 m magasságban szeretett volna megállítani… Kicsit meglepett a dolog, de aztán menni kellett tovább… :)

 18. whitebeard — 2010-02-23 20:41 

Sziasztok !
Köszönet a sok jó posztért ! Hetek óta ezt és a testvérblogokat olvasom, éjszakánként.
Nos akkor az enyém :
1977/78 Kalocsa táposként, Rezibe „látogatván”, egy hét kiképzés után megkerülő osztag gyakorlat. A gyakorlat egyik része a völgy felett kifeszített drótkötélpályán való átkelés. Készülődés közben ette oda a fene a Zpk-t, aki legott kitalált egy feladatot.
– Maga honvéd elvtárs ! Megsebesült ! mutatott rá egy társunkra, aki kb 155/50 es méretű volt.
– Csak hordágyon lehet átvinni.
A tisztek közözött beindult az ötletelés, két csigát szereltek fel és arra kötötték fel a hordágy fogóit. Szerencsére az egyiknek eszébe jutott, hogy illene először kipróbálni. Kerestünk egy fenyőrönköt (kb 30kg) ,elhelyeztük majd útnak indítottuk. A völgy közepe felett a szél belekapaszkodott a hordágyba, egyre erősebben lengette majd elegáns ívben átfordította. Halálos csend lett. A Zpk komoran csak annyit mondott távozása előtt.
-Maga ott ! Felgyógyult ! Folytassák!

 19. proletair — 2010-02-23 20:59 

@whitebeard:
:)
Ez király volt! Na nem a fatönk leszakadása:)

 20. whitebeard — 2010-02-23 22:36 

@proletair:
A Zpk-nak már egy héttel előtte is volt érdekes ötlete. Ugyanezen a gyakorlaton lazának találta a kötelet, és megspanoltatta, majd az egyik hiv őrm-el kipróbáltatta. Az eredmény érdekes volt. A célnál két katona (a szd legerősebb, legsúlyosabb egyénei) egy kettős kötéllel lassították ill. fogták meg az érkezőket. No a spanolás után az örmi olyan sebességgel érkezett meg , hogy a két cca 120 kg-os legénnyel feltörölte az érkezési területet, majd felkenődött a sziklára mint egy WD rajzfilmben. Napokig nem volt jókedve.

Az előző postban a farönk a hordágyon volt.Átperdülés közben cca 50 m-ről zuhant a fenyőerdőbe. Aki volt ott el tudja képzelni.

 21. hungaryhonvéd — 2010-02-23 22:37 

@whitebeard:

Ismerős…

Harcászaton én voltam a „gáz-sérült”, nem parancsra, de kapóra. Felgyógyulás a laktanyába cipeltetés után… =)

Már akartam kérdezni: ‘Rezi’ ?
(tábori kiképző? gyakorlótér?)

 22. whitebeard — 2010-02-23 22:47 

@hungaryhonvéd:
Rezi az MN 1sz kiképző bázisa volt. Hegyi harcászatot oktattak. Itt kellett volna megtanulni, hogyan kell az osztrák erődrendszert leküzdve tüzelőállást elfoglalni a Pó völgyében ☹ . (Erőszakos átkelés az Alpokon). Azóta is eszembe jut ha Klagenfurt és Tarvizio között megyek.

 23. hungaryhonvéd — 2010-02-23 23:08 

@whitebeard:

Köszi, kb. ennyit már leszűrtem.
Még 1, inkább: helyileg ez hol volt? Zegiek (is?) emlegették…

 24. hungaryhonvéd — 2010-02-23 23:14 

@hungaryhonvéd:
Na jó, önállóan tevékenykedve, jó barátom ‘gugli’-t kivallatva összeállt a kép. Wiki barátnőnkhöz irányítva megtudtam kérdésemre a választ…
Ha egy kisközségre gondolok, akkor jól gondolom? =)

 25. Nyugalmazott Főtápász — 2010-02-23 23:38 

Én meg csak „irigykedem” rátok, mennyi mindent csináltatok. Az én egy évem azzal telt, hogy a feltétel nélküli megadást gyakoroljam. :) Nem volt nehéz, kb. 6 hónapig fegyverem sem volt.

 27. Llychllyn — 2010-02-25 12:15 

Goro1: A hegy neve egyébként Oszoly, nem mintha olyan lényeges lenne a dolog.:)

A katonai terület bejáratánál, a Vörösvár felé vezető úton egyébként van egy elég szemét kanyar, ott szoktak beborulni a népek az árokba. A kanyar előtt valaki kirakott egy bazi nagy táblát, amin nagy fehér betűkkel az állt (ha jól emlékszem):

„BÉLA! KANYAR!”

Valószínűleg még mindig megvan a felirat. Nem mintha ennek bármi köze lenne a posthoz, csak épp eszembe jutott… Lehet, hogy a katonák írták ki, mert unták, hogy Bélát folyton ki kell húzni az árokból.

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.