167. – Régi idők eltávjai


Obsitos
kollégáról eddig is tudtuk, hogy egy hangyányival korábbi generáció része, mint olvasóink többsége, mai írásából viszont kiviláglik, hogy az engedély nélküli eltáv nem a fenenagy demokrácia találmánya.

Igaz, mostanában viszont arra nem kell számítani, hogy a tűzijáték után a rádióból értesülünk arról, hogy csapataink (majdnem) harcban állnak.  

Ráérő obsitosként elég sűrűn betérek a helyi Bajtárs Vendéglőbe. Mondhatni minden este, de van úgy, hogy már kora reggel is. Előnyös, mert hazafelé is közel van, nehéz lenne eltévedni. A törzsközönség sem változik, többen szerepelnek az éves leltárban a pult és a söröshordók mellett. Vallás és politikai hovatartozás nélkül egyformán kedveljük a szép nemet és az igaz, férfias szót. Sokszor emlékszünk a régi szép és daliás katonaidőkre, ahol nem egymás szívatása, hanem az előljáróság, a felsőség, az intézmény kicselezése volt virtus.

Akkoriban még nem volt szabadszombat (úgy hallom, mostanában is kezd kimenni a divatból), de déltájban már eltűntek a tisztek a laktanyából és hétfő reggelig csak egy-két kósza, hervadt ÜTI lézengett. Akkor indult a vetélkedő, ki hogyan tudja tartalmasabban eltölteni a bő másfél napot, illetve két éjszakát. A legkevésbé fantáziadúsak, akik elég földhözragadtan vagy józanul a gyors eredményre törekedtek, minimalizált veszélyeknek kitéve magukat, csak úgy, gyakorlóban és katonakönyv nélkül elég hamar kint találták magukat a kerítésen. Röpke 7-8 km megtétele után már a közeli falvacska kocsmájában oltották soha nem múló szomjukat. Arra azonban nagyon vigyáztak, hogy a visszafelé vezető utat még viszonylag járóképes állapotban teljesíthessék, hiszen nagyon kellett vigyázni a fonott demizsonra, amelyben a szolgálatban lévő szerencsétlenek számára szállították az életet jelentő nedűt.

A vállalkozóbbak trükkösebb eszközökhöz folyamodtak. Kimaradást helyi viszonylatban 14 órától éjfélig lehetett kérni – és kapni is elég könnyen. Mint ahogyan eltávot is, 14 órától másnap éjfélig. Az volt a baj, hogy csak a helyőrség területére volt érvényes. Arra mindenképpen jó volt, hogy a laktanyában addig sem kerestek. Szereztünk hát vagy fél tömb lepecsételt (erre nagyon odafigyeltünk, ezért gondosan mi magunk pecsételtük le minden oldalát) szabadságos tömböt. Ezzel már Budapestre is lehetett utazni, megfelelő aláírás és kitöltés után.

A küldetés sikerét nem veszélyeztettük azzal, hogy mindenféle vasútállomásokon kerülgessük a VÁP-osokat. Különben is csak 17 óra után indult vonat Budapestre és az is pénzbe került. Jó időben és jó szerencsével addigra már stoppal otthon is lehettünk. Visszafelé már a vasárnap éjféltájt a Keletiből induló vonaton voltunk.

Valóságos vetélkedő folyt jópárunk között. Az első évben (pedig március 31-én vonultunk be) a díjnyertes  52 napot tölthetett otthon. A következő, teljes évben 100 napot meghaladót dobbantott. Természetesen a fél napok is egésznek számítottak.

Olyan eset is volt, hogy futárpostát kellett Kaposvárra a hadosztályparancsnokságra kézbesíteni. 11 óra tájban megtörtént a fontos leltárjegyzék kézbesítése és még rengeteg idő volt. Vasútállomás. Személyvonattal Fonyódra. Stoppal Budapestre, vacsora otthon. Két-három (hiába na, akkor még ment…) gyors, de alapos kufirc a Kedvessel és rohanás a Keletibe. Ébresztőnél már leadhattam a fegyvert és büszkén jelenthettem: a küldetés teljesítve!

Akkor volt nagy rohanás, amikor egy este (közvetlenül a tűzijáték után) bemondta a Kossuth Rádió, hogy csapataink (a Varsói Szerződés más egységeivel karöltve) bevonultak Csehszlovákiába. Annyi rémült katonát én azóta sem láttam. A visszaúton aggodalom töltött el, különösen bennünket, akik mégiscsak egy kicsit szabálytalanul tartózkodtunk távol az egységünktől. De szerencsénk volt, olyan felfordulás és rumli közepébe érkeztünk, hogy csuhaj.

Mesélhetnék még azokról a trükkökről is, ahogyan szűkös ellátásunkat az étel-ital terén próbáltuk kiegészíteni, feljavítani; mondhatnám: sikerrel. De nem mondom, mert egészen kiszáradt a torkom és várnak a cimborák a Bajtársban. Hátha tőlük is hallok még  egy-két jó katonatörténetet, ahol nem mást veszélyeztettünk a szívatással, csak a saját testi-lelki épségünket és szabadságunkat.

28 hozzászólás

 1. Rókakígyó — 2010-05-21 08:25 

1.

 2. tiboru — 2010-05-21 08:30 

Az utolsó illusztrációnál a borító tervezője két apró (?) hibát is elkövetett:

1.) Az egyesített Németország körvonalait szerepelteti, noha (már ha a prágai intervencióra akar célozni) abban csak az NDK vett részt;

2.) A bolgár nemzeti színeket viselő puzzle-darabka alakja és földrajzi helye Moldovára utal.

 3. proletair — 2010-05-21 08:35 

@tiboru:
…valamint a páncélozott szállító harcjárműnek semmi köze a varsói szerződéshez, mert így első blikkre az egy francia FAB.

Én ma megyek Szolnokra, én is megpróbálok jó kis vaskos sztorikat begyűjteni:)

 4. 68nyara — 2010-05-21 09:56 

@proletair: De kukacosak lettünk ma..:-) FAB vagy FUG nem mindegy, mindkettő 3 betű és F-el kezdődik. :-)

 5. rozsdafarku — 2010-05-21 16:21 

Új fogalommal bővíthető katonai kisszótárunk:Dobbantás a laktanya engedély nélküli vagy színlelt illetve más módon megszerzett /hamisított/ engedéllyel történő elhagyása.
Alfajai:- gxakorlóban, igazolvány nélkül kerítésen keresztül.
– gyakorlóban vmilyen trükk felhasználásával a kapun keresztül.
– kimenő kimonóban hamis igazolások felhasználásával
– kimaradás,
– eltávozás,
– szabadság engedély nélküli igénybevétele céljából.

 6. vén betyár — 2010-05-21 16:40 

Elég vérszegény történet, nálunk annak idején szinte naponta előfordult ilyesmi vagy hasonló.
De a képek nagyon jók!

 7. Nathaniel Arthur Parrott — 2010-05-21 16:47 

Ezeket olvasva szinte sajnálom, hogy én már nem lehetek katona. Szinte, mert aztán aztán eszembe jut, hogy WEB Griffin könyvből idézve “cukorseggű tutyimutyi balfácán” vagyok.

 8. Nyugalmazott Főtápász — 2010-05-21 16:54 

@rozsdafarku: Nálunk előfordult a civil ruhában kapun keresztül, többnyire papírok nélküli távozás. Ezt sosem szerettem, mindig kellően be voltam sz**va, a többiek viszont kellően utáltak érte bennünket.

 9. Szalacsi_Dezső — 2010-05-21 17:42 

Nálunk zegen 85-ben volt egy hk-s százados a Kavar Karcsi. Talán optika kolléga még találkozott vele. Na ő 1968-ban lett százados mert az intervenció során az alakulatával “állítólag” megrohamozott és elfoglalt egy üres malmot. Na azt követően semmi előreléptetés. A kis karrierista. (persze lehet, hogy nem ment neki a törzstiszti iskola, mondjuk nem volt egy “észkombány”. :-)

 10. fakir — 2010-05-22 10:36 

Mivel katonaidőm jelentős részét egy a budai várban található múzeumban töltöttem, előfordult velem, hogy a körletelhagyási engedélyemet egy ott dolgozó civil alkalmazott írta alá.
Sőt volt olyan, hogy személyesen én firkantottam oda egy aláírást.
Úgysem lehetett elolvasni.

 11. Hőrsofőr — 2010-05-22 12:49 

Ady-n 95′-96′-ban néhány beosztáshoz adható volt 0-24-es könyv és civil engedély. Így végül is a szolg.-ot kellet kicselezni, mert a kapu már nem volt akadály, és a váp sem. Ebből eredően a dobi nem is volt igazából adrenalinfokozó tevékenység. No meg a rendőrök is leszarták ha esetleg zónán kívül igazoltattak egy “hörcsögkolegát”. Sőt még olajat is biztosítottak ha esetleg valami zrí kerekedett néhányunk és néhány “halandó civil” között!

 12. safranek50 — 2010-05-22 18:58 

71 nyara, Aszód.
Hosszú eltáv, szombat 14 – vasárnap 22.
Vonat indul Büdöspestre (sac/kb hisz régen volt) 14.25
Kapu, kilépés. Nyúl ftörzs a kapus, jómagam E.közv.hirkutya, ráadásul labés, és központos, szóval nemszeretem ember.
Szivattyú.
Vonat lekés.
Állomás előtt országút, stoppolás. (Akkortájt IGEN haraptak érte, előtte fél évvel kísértem Lillafüredről egy öreg szárcsát a pesti futira, megmérték 1 évvel, nyugati kocsi stoppolásért. OLP.)
Otomobil érkezik. Megáll.
Hova, hova?
Hát, Pöstre.
benézek a kocsiba(civiles vót) hát, ki ül benne?
Töf.
Bukta.
Papirja van?
(Volt) Odaadom.
Na menjen vissza és jelentkezzen az Üti-nél. Értettem! (A fenét.)
Kocsi el, én húzok az állomásra, következő vonat, csak előtte egy “egyenkimarcsi” papír helyben kitölt.
Hazaérés, családnak puszi, sör bezúdit, melegvíz a kádba, befekvés, punnyadás, élvezkedés.
Anyám: Telefon!!
Telefonközpontos koma Aszódról.: Te még otthon vagy? Húzzá, mert megy VÁP!
Félig vizesen be a kimenőbe, puszi mindenkinek, NEM megijedni, ha keresnek, nem volta itthon. El.
Lógó orral vissza, kapunál (akkor már más volt) : Jelentkezzen az Ütinél.
Jelentkezem, behív,(mellette a központ, volt bejárásom) leültet.
Te balf….! Mért nem jöttél vissza?
……
A TÖF visszaküldte a papírod, és a sofőrjével hazavitetett volna!!
Ehelyett 3 nap foxi!
????? Na, ez van, elQrtam, már jön is az őrpk, bedugnak. Menet közben beszóltam a komának a központ ablakán: Vonalszakadás!
Vasárnap reggel hivat az új Üti.
Mi lehet a központal, vagy a Pesti vonallal, senkit nem lehet kapcsolni.
(Hozzáteszem, akkoriban, HM vonalról polgárit csak igen nehezen vagy egyáltalán nem lehetett kapcsoltatni. Nekem még OLP-s koromból, Lilláról jó kapcsolatom volt a Sziklával, így Aszódról is azt használtam, néhány “jófej” tisztnek is kértem, ez az ÜTI is az volt.)
Jelentem Foxis vagyok, nem tudok mit tenni.
Érdekes, volt még 1 órám a foxiba, közben az őrpk is tudott beszélni a kedvessel, majd rövid úton megjavultak a vonalak, én meg felhúztam a körletbe, és 2000 méter mélyen horpasztottam.
Rövid eltáv…………

 13. safranek50 — 2010-05-22 18:58 

Bocs, kicsit hosszú lett, :(

 14. tiboru — 2010-05-22 19:11 

@safranek50:

Semmi probléma, de legközelebb az ilyet külön posztnak kérem :-)

 15. franta — 2010-05-24 16:45 

@Hőrsofőr: A rendőrök témához. Nem tudom, hogy vidéken mi volt, de Pesten – én és ismerőseim tapasztalatai szerint – a rendőr q-vára szart a kiskatonára. Igazoltatáskor nem vett el betétlapot (elvehetett volna?), nem hívta a VÁP-ot stb. Mi több, én már leszereltem, de egy határőr haverommal éjszaka piázgattunk egy pesti, a Múzeum körúton található egységben. Rendőrség be, razzia. A barátom kissé elkékült, majd lila, a végén meg sápadt lett. Már felkészült mindenre. A rendőr hozzáért, “dokumenty jeszty”, van, mutatja a katonakönvyét. Eltáv / kimaradás, bármi persze hogy nem stimmelt. Erre a zsaru tisztelgett, odavetette gúnyosan (vagy megértően – ezt már rekonstruálni nem tudom), hogy aszongya “jó szórakozást a továbbiakra, kolléga úr”. Rendőrség el. Viszont a határőr havertól kb. 5 méterre elhúzódott minden vendég.

 16. franta — 2010-05-24 16:52 

Bocs, figyelmetlen voltam. A fenti kommentemhez annyit, hogy a hör barátom értelemszerűen :)))) civilben volt, zehát a VÁP-nak jó kapás lett volna: nem stimmelő papírok, engedély nélküli civil.
Apropos: Erre már nem emlékszem, de a HM váp-nak joga lett volna eljárni egy hör-rel szemben?
Safranek hadfi, marha jó a kommented.

 17. (h)öreg — 2010-05-24 18:04 

@franta: A honvéd VÁP eljárhatott a határőrökkel,tőlem is vettek el betétlapot.Meg olyan is volt,hogy a rendőr
“hessegette”el a VÁP-ot a közelből.

 18. Hőrsofőr — 2010-05-24 19:42 

@(h)öreg: Igen! Többen is mesélték amikor rendőrök mentették ki a hör-t a VÁP karmaiból. Talán a közös (BM)felmenők miatt.

 19. tiboru — 2010-05-24 20:55 

@Hőrsofőr:

Úgy van; tényleg volt olyan, hogy BM-szolidaritás a HM-mel szemben, pláne, amíg a Honvédség kétszer akkora volt, mint a Rendőrség.

Ma már pont fordítva van…

 20. Motoregér69 — 2010-05-24 20:58 

@Nathaniel Arthur Parrott: Nem baj,volt ilyenből mindig,szerves részeként a nagy egésznek és kimagasló %-ban szolgáltattak jókedvet!(Már bocs!)

 21. fakir — 2010-05-25 21:04 

Banyeg azt hittem, hogy hétfő van.
Ezt benézten. :-)

 22. Szkv — 2011-03-14 11:50 

Bejelentkezés a Tanácsra. (Ma Polgármesteri Hivatal)

Valamikor az volt a szabály, hogy eltáv, vagy szabadság alatt be, majd ki, kellett jelentkezni a területileg illetékes Tanácson. Ha a katona nem tett eleget ezen kötelezettségnek, annak egy ideig nem volt gondja a Tanácsi bejelentkezésre, mivel szabadságos és eltáv papírt nem kellet a kezébe venni.
Valamikor 1975-ben el törölték ezen kötelezettséget. Nekem még volt “szerencsém” a illetékes tanácsra járogatni ilyen ügyben.

 23. Bigjoe(HUN) — 2011-06-07 10:57 

@Hőrsofőr:
Ember!
Melyik században voltál?
Mivel jártál (Niva)?
95-ben mikor vonultál?

Thx

 24. Hőrsofőr — 2011-06-07 19:12 

@Bigjoe(HUN):
95 novemberben vonultam.
szállító század Buszos brancs.
Főleg Transittal csapattam, mint OPK sofőr. Ellenőrzési osztály.
Te merre rúgtad a port?

 25. Bigjoe(HUN) — 2011-06-08 06:21 

@Hőrsofőr:
Sajnos nem igen találkozhattunk, mert én 95 aug-ban tettem le a lantot, 3. őr.
Hát az nem a szállító század volt….
Sokáig voltam az OPK-n, picit szórakoztam is a sofőrökkel.
A kiképzőn hol voltál?
A lőszerraktáros fenyomásáról hallottál?
Bár az ’95 nyarán történt (aszem).
A hatásvadászok adták a Vápot, benneteket nem kóstolgattak?

Mi kaptuk az ívet rendesen.

Őrülök Neked HŐR társ!!!
Isten áldja a HŐR-ket!!!

 26. Hőrsofőr — 2011-06-10 05:46 

@Bigjoe(HUN):
Akkor valóban nem találkoztunk.
a KIK.3 után egy hónap Nyírbátor szakkiképzés. A belső váp csak a kiképzési időszakokban volt, de csak ritkán szórakoztak. Inkább csak figyelmeztettek az “alakias” viselkedés, és öltözködés szabályaira.

 27. Bigjoe(HUN) — 2011-06-10 06:14 

@Hőrsofőr:
Gladiátorképző?
Szép helyen voltál, sok rosszat hallottam róla. Azt mesélték, hogy ott nem surranót kaptak, hanem TUKÓT a srácok. Abba meg nem zokni járt, hanem kapca.
“A belső váp csak a kiképzési időszakokban volt”- mázlista.
Valószínűleg a mi századunk hívta életre a belső Vápot, amikor kopasz voltam, még nem volt a laktanyában. Aztán csinált a század egy-két okosságot és lett belső Váp. Nyírtak minket rendesen.
Most írok róla egy posztot. Küldöm a Tiborunak rövidesen.

 28. Hőrsofőr — 2011-06-10 20:29 

Azért ott is ki lehetett bírni. bár az igaz, hogy meleg víz csak a konyhán volt persze csak akkor ha nem itatták meg teaként. Amúgy ott is surranó volt, bár én inkább kimenőben voltam, hisz kijártunk vezetni Nyíregyre.
Várom a posztodat !!

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.