Bloggazdaként megtisztelő kötelességnek érzem, hogy időnként saját katonasztorival is előálljak, hiszen máskülönben olyan lennék, mint az a szakács, aki nem szeret enni, avagy mint az olyan jógi, amelyik nem tud felmászni a semmiből lelógó kötélen: hiteltelen.
Egy kommentben már tettem célzást az esetre, de most egy kicsit bővebben kifejtem.
Nálunk egy időben a békák, tücskök és kabócák összefogdosása, majd az "ellenséges" század hálóiba történő bejuttatása 
volt a divat (a hálókörletek századszintűek voltak; elitcsapat ide vagy oda, mi hatvanan aludtunk egy légtérben, de voltak 120 személyes hálók is).
Persze a másik század (akikkel amúgy semmi bajunk nem volt, de a laktanyában valami miatt történelmileg úgy alakult, hogy a hajózó egyes század az ugyancsak hajózó kettessel állt folyamatos és minden síkra kiterjedő vetélkedésben, a nemhajózó hármas meg a szintén nemhajózó négyessel; a hadseregek belső viszonyai kifürkészhetetlenek és gyakran megmagyarázhatatlanok), szóval a másik (a második) század hozzánk igyekezett ilyesmit becsempészni.
Szerintem mindenki tudja, hogy éjszakánként (májustól szeptemberig) kurvára megjön ezeknek az állatoknak a hangja, nappal viszont elképesztően ügyesen el tudnak bújni. Nem fogjátok elhinni, de egy kövér, tenyérnyi béka simán befér az alig másfél centis lábakon álló szekrény alá, a tücskök meg egyszerűen imádják az emeletes ágyak vasszerkezetét.
Megszerveztük a saját körlet állandó (nyílt és operatív) védelmét, s ezzel párhuzamosan az ellenséges körlet penetrációját, ahogyan az meg van írva a diverziós jegyzetekben: volt állópontos figyelés, előretolt harcászati felderítő, aztán a műveleti beszerzők (ők ugrottak át a kerítésen például, amikor kaszárnyán belül úgy a békák, mind pedig a tücskök 
elfogytak), egyesek a figyelemeltereléssel (dezinformáció!) foglalkoztak. Az egyik, biológusnak készülő kolléga az ezredkönyvtárban igyekezett utánanézni, 
hogy milyen módon lehet életben tartani a békákat és a tücsköket, ha a telepítésük elhúzódna, és volt egy állandó légyfogó tandemünk, akik a rejtekhelyen, vízben tartott békáinkat etették.
És volt természetesen eligazítás, térképvázlatok, megközelítési útvonalak kidolgozása; egyszer még fedett hírszerző beépítését is megkíséreltük (az egyik, általunk beszervezett polgári alkalmazott karbantartót lefizettük egy üveg konyakkal, hogy a táskájában vigye be az aktuális négy békát az ellenséges területre, vízvezetékszerelés ürügyével), de olyan részeg volt, hogy lebukott.
Az egyik visszatérő probléma persze az volt, hogy sem a békák, sem a tücskök nem érzékelték, hogy mikor vannak bevetésen és mikor pihenőn. Magyarul: akkor is brekegtek, kuruttyoltak és ciripeltek, amikor a mi 
körletünkben készítettük fel őket a majdani akcióra. De valamit valamiért… Esküszöm, még olyan is volt, hogy ugrást megelőzően is azon törtük a fejünket, hogy lehetne az "ellenséggel" kibabrálni.
Szóval b@szogattuk egymást rendesen a kettesekkel. Egyszer valamelyik tisztünk megpróbálta izomból megszüntetni a divatot, de elmagyaráztuk neki, hogy ez végül is diverziós kiképzés, mert ha nem béka lenne a másik térfelére 
bejuttatandó izé, hanem mondjuk robbanóanyag vagy rejtett mikrofon, akkor is ugyanígy kéne gyakorolni.
A tiszt morfondírozott ugyan, végül elfogadta a szakmai érvelésünket (talán nem tűnök nagyon dicsekvőnek, ha elmondom: én terjesztettem elő…); legyintett, de azt azért hozzátette, hogy tudomása szerint se a plasztik, se a mikrofon nem ugrál és nem mászik, arról nem is beszélve, hogy nem ad ki folyamatosan – zárt térben fülsiketítő – hangot.
Az őrület úgy másfél hónapig tartott. Ha jól emlékszem, ezalatt mi nagyjából kétszáz békát és kábé négyszer ennyi tücsköt küldtünk bevetésre a kettesekhez, ezzel szemben ennek a mennyiségnek alig a felét ártalmatlanítottuk a saját hálóban.
Klasszisokkal jobbak voltunk, na.
Aztán a dili elmúlt, mi meg csendesen más szabadidős szórakozás után néztünk.
25 hozzászólás
1. szaGértő — 2010-08-16 08:08
A sün is kiváló fegyver, amikor az álmos katona ébresztőkor a szekrényben a sisak/sapka helyén tartózkodó sünállatba nyúl bele.
Plusz nem ordibál egész éjjel, így rejtve maradt.
Szegényke belekucorodott a delikvens sapkájába, és ott aludt. Aztán repült, 120 decibelen előadott kurvaanyázás kíséretében.
2. Rókakígyó — 2010-08-16 08:15
Ez nagyon jó volt, egy álmos reggelen. Ez a „ne próbálja ki otthon” kategória és amúgy is minden hazai kétéltű faj védett.
3. vén betyár — 2010-08-16 08:41
Nagyon, nagyon jó volt, köszönet és gratula!
Saját élményeim híján idézet egyik kedvenc könyvemből / Winkler Róbert – Nagyvárosi természetbúvár l9o.o):
„Sorkatonai szolgálatom idején már megint rendes esti futásom alatt botlottam sünbe.A sündisznót jellegzetesen passzív védekezése folytán minden állatnál könyebb elkapni, megfogtam hát, obszidiánkék MN márkájú melegítőmbe bugyoláltam, és vittem a szobába.Eleinte én voltam a sztár, a sünt se helyezhettem máshová, mint a szobaparancsnoki ágyra:Bácskai tizedes kifejezetten ragaszkodott hozzá, hogy nála mutatkozzon be a becses vendég.Körülbelül három perce tanulmányozhattuk a sünt, akiről Báxskai tizedes bölcs kinyilatkozással meg is mondta, hogy tudjáok mi et? Egy SÜNDISZNÓ!Majd amikor mindenki vadul röhögött, naná, majd strucc, sértetten magyarázta, hogy lehetett volna sünkutya is, csak az egy kicsit más, egyszóval nagyjából itt tartottunk úgy három perc után, amikor a sün tüskéi közül hihetetlenül gyors és népes bolhaexodus vette kezdetét.Minden irányban, a szobaparancsnoki vaságyat borító keki daróctakaró teljes felületén.Aki az ágyra támaszkodott, annak már szaladtak is fel a kezén, lett nagy pánik.Bácskai tizedes azonnal ki is adta a parancsot, vidd innen ezt a kurva sünt, amit annélkül teljesítettem, hogy megkérdeztem volna, disznót vagy kutyát, mert az én kezemre három bolha is felszaladt.”
4. RolloJuve — 2010-08-16 09:26
Egyik nőnemű csoporrtársam (nem írhatom, hogy lány, mert asszony a lelkem) rettenetesen fél minden ízeltlábűtól. Unatkoztunk páran az egyik laborban, aztán amikor nem volt benn, fogtam neki egy jó nagy molylepkét, amit galád módon elhelyeztem a cigisdobozában. Miután magáhoztért az ijedtségtől, kb félórán keresztül üvöltött velem és két hétig nem szólt hozzám. De a látvány nagyon megérte! :D
5. RolloJuve — 2010-08-16 09:27
Na!
6. proletair — 2010-08-16 09:48
Egyszer nálunk a vizesblokkba telepedett meg egy tücsök. A kiváló akusztika, és a tücsök hangereje egészen elképesztő zenebonát produkált, így el tudom képzelni, mit jelentett egy egész hadsereg ezekből az állatokból.
Amikor őrségben voltam, nyári éjjeleken a sásos laktanyaszélről olyan elképesztő kuruttyolás hallatszott, hogy nem lehetett nyugodtan olvasgatni, vagy zenét hallgatni. Ilyenkor a torony bádog tetejét kellett verni, ettől úgy 5-10 percre bekussoltak. Aztán kezdődött minden előröl. Na de itt már tényleg nem tudom elképzelni, milyen lehetett akár csak két béka egy körletben:)
Király sztori volt!
7. tiboru — 2010-08-16 10:11
@RolloJuve:
Még mindig jobb, mintha skorpiót tettél volna bele :-)
8. _Nyuszi — 2010-08-16 10:26
Jó a poszt, gratula. :)
—-
Szegény sünik harci célokra bevetve… Hááát… :)
9. Vérnűsző Barom (törölt) — 2010-08-16 12:22
Lássuk be, az ellenfél által becsempészett, hatástalanított jószágok is újból bevethetővé váltak, sokat egyszerűsítve a befogás, tárolás logisztikáján.
10. tiboru — 2010-08-16 12:49
@Vérnűsző Barom:
Sajnos a tapasztalat azt mutatta, hogy az ily módon lefoglalt, egykoron az ellenséges zsoldjában szolgáló állatok jelentős része nem élte túl a felfedezésükkel együtt járó izgalmakat és megpróbáltatásokat.
Magyarán: elég nehéz volt az éjszaka közepén a brekegésre és ciripelésre felébredő katonákat visszafogni az azonnali megtorlástól.
De persze ilyen is volt. Gondoltunk arra, hogy valamilyen módon megjelöljük a harcosokat, hogy aztán együtt örülhessünk az esetleges viszontlátásnak, de ezt a problémát (mármint a megjelölését) nem sikerült abszolválnunk. Egy adag békát olajfestékeztünk be, de ezeket aztán sosem láttuk újra. Ha nem tudnátok: a békáról a piros olajfesték nagyon gyorsan lekopik ám.
11. franta — 2010-08-16 19:31
Azannyamindenit.
Ez már szerelés után vót bőven, oszt kilyukadtam a Magas Tátrában. Oszt ott aludván, vagy azt próbálkozván, fő’tűnt, hogy valami nagyon nem tetszik. Valami nagyon furcsa. Valami itt nagyon nem stimmel. De mi?
Ti is vótatok így az íletben, hogy valami nem stimmol, de mi lehet az? Oszt pár nap után rájöttem, hogy k…va nagy a csönd. De mitől? Hát attól, hogy errefele már nincsenek tücskök, a szép nyári éccakán.
Zavart a nagy kuss.
Tanulság: a Felvidéket úgy foglalhattuk vóna vissza, hogy viszünk pár tízezer tücsök honvídet, oszt leb…k azt nékik, az tótoknak. Őket meg ez idegileg tönretette vóna.
Hát sic…
12. 21 hónap — 2010-08-16 22:05
@tiboru: inkább megfullad szerencsétlen, mert a bőrlégzést eléggé hazavágja az olajfesték…
Ma délután, mikor a fiam a kezéből fészket formálva, vigyorogva állított be, kicsit szívtam a fogam, hogy visszafogjam a sikítást, ha békát hoz, de szerencsére, csak egy pókot készült az erkélyre telepíteni.
Jó volt a sztori, és igazán szerénykés a megfogalmazás :)
13. 21 hónap — 2010-08-16 22:11
@tiboru: inkább megfullad szerencsétlen, mert a bőrlégzést eléggé hazavágja az olajfesték…
Ma délután, mikor a fiam a kezéből fészket formálva, vigyorogva állított be, kicsit szívtam a fogam, hogy visszafogjam a sikítást, ha békát hoz, de szerencsére, csak egy pókot készült az erkélyre telepíteni.
Jó volt a sztori, és igazán szerénykés a megfogalmazás :)
14. tiboru — 2010-08-16 22:47
@21 hónap:
Á, csak nem képzeled, hogy totál bekentük?! Kapott pár pöttyöt a hasára, na és párat a hátára.
15. tiboru — 2010-08-16 22:49
@21 hónap:
Egy fiúgyereknél pedig szinte kötelező, hogy az első békáját maga fogja. És az is teljesen normális, hogy a kéznél levő szülőnek mutatja fel a zsákmányt.
Úgyhogy nem ám sikítani, amikor bekövetkezik! :-)
16. Vérnűsző Barom (törölt) — 2010-08-17 03:51
@tiboru: Mi csapatmunkában fogtuk az elsőt, vagy hárman. Nézegettük, hogy most akkor mi a fenét kezdjünk vele? Egyikünknek eszébe jutott, hogy a béka szeret cigizni, és attól jól megdagad, majd kipukkad, vagy valami hasonlót csinál, ami majd nekünk érdekes lesz.
Szereztünk hát cigit (így az első béka és az első cigi tulképp összefüggött), fuldokoltunk tőle egy kicsit, majd felváltva, szorgosan kínáltuk a békának, de nem óhajtott dohányozni, csak lesújtóan szemlélt minket.
Mivel a dohányzás és a béka közömbössége kissé elpillesztett minket, lepasszoltuk egy macskának, akivel kölcsönös utálkozással meredtek egymásra egy darabig, majd mindkettő ment tovább a dolgára.
Valahogy azóta se kívántam meg igazán a békafogást, bár évvel később magam se tudom miért, de fogtam mégegyet, de aztán eszembe jutott, mennyire unalmas egy jószág, és hagytam a fenébe.
17. Vérnűsző Barom (törölt) — 2010-08-17 03:54
Remek dolog az internal server error. na, ismeg:
@tiboru: Mi csapatmunkában fogtuk az elsőt, vagy hárman. Nézegettük, hogy most akkor mi a fenét kezdjünk vele? Egyikünknek eszébe jutott, hogy a béka szeret cigizni, és attól jól megdagad, majd kipukkad, vagy valami hasonlót csinál, ami majd nekünk érdekes lesz.
Szereztünk hát cigit (így az első béka és az első cigi tulképp összefüggött), fuldokoltunk tőle egy kicsit, majd felváltva, szorgosan kínáltuk a békának, de nem óhajtott dohányozni, csak lesújtóan szemlélt minket.
Mivel a dohányzás és a béka közömbössége kissé elpillesztett minket, lepasszoltuk egy macskának, akivel kölcsönös utálkozással meredtek egymásra egy darabig, majd mindkettő ment tovább a dolgára.
Valahogy azóta se kívántam meg igazán a békafogást, bár évvel később magam se tudom miért, de fogtam mégegyet, de aztán eszembe jutott, mennyire unalmas egy jószág, és hagytam a fenébe.
18. 21 hónap — 2010-08-17 07:08
@tiboru: nem, nem sikítok. Csak utálom szerencsétlent. Még a levelit is.
Az elsőn egyébként már rég túl van, csak még be nem hozott.
A keresztanyám állandóan teli zsebkendővel járt haza a hegyről ennyi idősen. Balhé csak akkor volt, mikor a sikló megszökött a dunsztos üvegből :)
19. wip — 2010-08-17 07:37
Nagyatádon voltam, mint szemüveges, nem lehettem harckocsizó, így lettem írnok.Egy reggel -szemüveg nélkül- már gumikoromban mentem a mosdóblokkba.Na jól van, amit látok, biztos nem igaz.Visszafelé megdörgöltem a szemem,mégiscsak jól láttam. Két cimborám tartotta nőt a csizmamosónál, a harmadik meg mosta. Ez hajnali háromkor, éppen pirkadt.Mondom nesze neked, első lépcső!Aztán lecsempészték a hátsó raktárba, mikor megunták, jött a külső őrség.A csjnak biztos jóleshetett annyi katona, az már kevésbé volt jó. hogy egy jó páran mentek utána a bőrgyógyászatra csoportosan a kopaszok közül…
20. 21 hónap — 2010-08-17 15:24
@tiboru: de, a tányéron már le van nyúzva :P
Egyébként finom. Meg a csiga is. Engem mindenféle ilyen izével meg lehet etetni ;)
21. 21 hónap — 2010-08-17 15:27
megette a blogmotor…
22. Zig Zag — 2010-08-17 20:41
Mi meg az asszonnyal többször nekiálltunk keresni azt a rohadt ciripelő tücsköt az autóban, míg végre rájöttünk, hogy amikor a tücsök ciripel, mindig ugyanazt a zenét nyomja a rádióban a Kaldenekker. Aztán persze kiderült, hogy a tücsökciripelés a zeneszámban van és jót derültünk a dolgon, hogy ilyen szépen becumiztuk :)
23. Zig Zag — 2010-08-17 20:49
Kaldenecker
24. 21 hónap — 2010-08-18 08:52
@Zig Zag: tegnap végigvigyorogtam a kutyakaja-vásárlást, ugyanis egyéb, extra állateledel is kapható. Pl. tücsök, akik közül (legalább) egy meglógott, mert a macskatápok között ciripelt valaki.
25. hungaryhonvéd — 2010-08-18 09:28
Nekem volt szerencsém munkakörileg tücsköt (közepest és barnát) vásárolni heti rendszerességgel a főnöknőm gekkóinak. =) Ciripelő táska…
RSS feed for comments on this post. TrackBack URL
Szólj hozzá
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.