205. – A bedeszkázott égbolt

Ha egyszer majd világbajnokságot rendeznek a „visszaszámlálás” nevű sportágban, az összes pontszerző helyet egykori sorkatonák fogják megszerezni. A matekból leghülyébbek is reflexszerűen vágták, hogy napban, esetleg órában számolva mennyi van még hátra a katonai szolgálatból. Az alábbi posztot elolvasva kockázat nélkül ki merem jelenteni, hogy Optika készségszinten akár percekben is meg tudta adni a helyes választ a bűvös kérdésre: Mennyi az idő?!

Egy frissen bevonult katona rövidesen felismerte, hogy milyen az, amikor bedeszkázzák az eget. A kopaszok bosszantására használt kifejezés arra utalt, hogy számukra megállt az idő és örökre katonák maradnak. A kopasz baka csak azzal vigasztalta magát, hogy végül is a Nap nem áll meg, így a bedeszkázott égbolt szép lassan eltűnik, eljön a leszerelés. Egy kopasz számára úgy tűnhetett, hogy ez a nap sosem jön el, de azért erről álmodozott, ebben reménykedett. Többnyire nem is eredmény nélkül.

1986. augusztus 28. (350 nap)

A bedeszkázott égboltra vonatkozó kifejezést még nem hallottam, de a teljes reménytelenség érzését már ismertem. A bevonulásom napjának és másnapjának a történéseit már leírtam. Most csak egy képet idéznék fel: a századszintre megérkezés után nem sokkal az egész század búsan üldögélt a kultúrszobában és hallgattuk a századparancsnokunk szavait. És persze ott volt nálunk a kiosztott füzet és íróeszköz, hogy a legfontosabb intelmeket lejegyezzük. A füzetébe csaknem mindegyikünk gyártott naptárat, de akárhogy is számolgattunk, a végeredmény az elborzasztó 350 nap volt.

Még aznap egy öreg katona kárörvendve kérdezte meg tőlem:

– Na, tápos geci, mennyi az idő?

Illedelmesen válaszoltam:

– 17 óra 10 perc.

Nagy nevetés és újabb kérdés:

– Nem úgy, te kopasz tápos! Hány napod van hátra?

Megmondtam, hogy 350.

– Annyi nap nincs is! Neked bedeszkázták az eget!

Ehhez kapcsolódó élmény, hogy még aznap este a vacsora után, ahogy leadtam a tálcámat, megjegyezte az egyik konyhás: „Na tápos, bukj rá erre!” És a kezében egy vízzel feltöltött óvszert mutogatott.

1986. december 31. (225 nap) – 1987. január 1. (224 nap)

Az első halvány reménysugár megjelent, vagyis az égbolt deszkafalán már picikét átdereng némi fény. Mi táposok elég erőteljes létszámfölényben voltunk és szerencsénkre pár “táposfaló” katonatárs épp szabin, vagy esetleg a piros 9-ben (fogdaépület) tartózkodott. Ahogy éjfélt ütött az óra és a Himnusz hangjai elcsendesedtek, a század összes táposa az ablakba állt, hogy jó hangosan elüvöltse magát: “ETEEEEEEEEEEEL!!!!!

Pedig hát még kopaszok voltunk és messze nem mi voltunk a következő leszerelő állomány. Még a katonaidőnk felén sem voltunk túl, de az a tudat, hogy már idén leszerelünk, akkor is apró örömmel töltött el.

1987. február 12. (182 nap)

Az öregeink leszereltek. Kiabáltak, amint levonultak a századszintről az alakulótérre: “VILMA! VILMA! Szervusztok! Szervusztok! Gyertek haza!

Válaszoltunk ekkor is: “ETEEEEEEEEEEEEEEEL!!!!” Szomorúak voltunk, hogy még van 6 hónapunk, de tudtuk: legközelebb mi jövünk. Akarom mondani: megyünk!!!

1987. február 18. (176 nap)

A táposoknak ez a félidőt jelentette, vagyis 176 nap volt még hátra. Az a bizonyos maci már kifelé tartott a málnásból. Feltartóztathatatlanul! Ezt rendkívül kulturáltan ünnepeltük meg néhány tápos kollégával, s a rendezvénynek nem is lehetett jobb helyszíne, mint a katonák számára nem ajánlott kocsmák egyike. Ezt abba a bizonyos kockás füzetbe le is diktálták nekünk a bevonulás után. Az ünneplést rövid időre a VÁP, vagyis a katonai rendészet érkezése szakította félbe, de a jólelkű kocsmáros elrejtett minket a raktárban. Ahogy elment a VÁP, ahogy mondani szokás: ”Folytasd tovább!

1987.március 16. (150 nap)

Robbant a centi, igaz, csak a tápos változata, de akkor is centi volt. Pont ezen a napon kint voltunk az egyes gyakorlótéren, hogy kézigránátot dobáljunk. Mindannyian valahogy rátapasztottuk a gránátra a levágott, 150-es számú centidarabot és hadd szóljon! Vagyis robbant a centi.

Ettől kezdve hosszas napi elfoglaltságot jelentett az egyre fogyatkozó centink gondozása, babusgatása, becakkozása, a napi darab levágása. Amikor levelet írtam sosem felejtettem el elhelyezni a borítékban az éppen aznap leesett darabot. Egy dologra kellett vigyázni: a másfél évre bevonult társaink ne nagyon lássák a tápos centinket, vagy legalábbis nagyon nem szerették, ha beráztuk nekik, főleg egy „igazi” harmadik időszakos öreg katonának. A centi kezelésének, használatának szigorú íratlan szabályai voltak. Ennek megfelelően, amikor a körlet egyik kopasza kezébe vette  a centimet, rögtön lefújtam a kezét borotvahabbal, hogy elkerülhetőek legyenek a súlyos égési sérülések.

1987. június 1.  (73 nap)

Éjszakánként már kezdtek felharsanni a VILMA! kiáltások. Erre mindig válaszoltunk “ETEEEEEEEEEEEEEEL!!!“, amit a velünk együtt bevonult másfél éves katonatársak, a rajparancsnokaink kicsit rosszallóan vettek tudomásul.

1987. augusztus 6. (7 nap)

Visszatérve az utolsó szabadságról, a civil ruhánk a szekrényben volt. A leszerelő katonatársaink másik fele épp otthon volt a civilért. Az egyik este, éjfél előtt be is öltöztünk a civilbe; sétálgattunk az épületben, sőt a bátrabbak még ki is merészkedtek. Én is. Nagyjából 50 métert el is távolodtam, majd ahogy az ÜTI észrevett, rám is üvöltött; őrült tempóban rohantam vissza. Volt ám adrenalin. Az alegységügyeletes elég ideges volt, amit csak fokozott a „Mennyi az idő?” kérdésünk.

1987. augusztus 7. (6 nap)

Az egyik őrmester (a századparancsnok szabin volt) egy búcsúlátogatásra akart vinni minket az egyesre, amiben csak az akadályozta meg, hogy nagy árvíz volt és a hídon nem lehetett átkelni.

Aztán genyózott bent egy kicsit. Takaríttatott, szidott, kurvaanyázott minket, egyszóval provokált. Valahogy négyszemközt voltunk és halkan szidalmazott engem. Én csak azt súgtam neki: “Őrmester elvtárs! Jusson már eszébe: 6 nap és ETEEEEEEEEEEEL!

Ezt senki nem hallotta, de többen látták, hogy az őrmester lába lendült és felém rúgott. Néhányan arra biztattak, hogy jelentsem fel, lázadjunk, ne hajtsuk végre a hülye parancsait. Mondtam: mi a fenének? Hat nap és magunk mögött hagyjuk az egészet.

Aznap este még egy utolsó kimaradásra kimehettem; a kedvenc őrmesterem meglátott, amint a város felé baktattam a többiek után. Utánam kiáltott:

– Optika! Most pedig megiszik velem egy pálinkát és én bocsánatot kérek magától, maga meg tőlem!

Az egy pálinkából kettő lett, majd három, négy, stb… Megittuk a pertut. Az utolsó kimenőm többi részletére nem emlékszem. Másnap viszont fájt a fejem.

1987. augusztus 9. (4 nap)

A század leszerelő katonáinak másik fele előző este tért vissza a civil ruhával. Reggel bevonták a katonakönyvünkből a körletelhagyási engedélyt. Leadtuk a gyakorlóruhát, a hadi felszereléseket, s akit érintett, annak kitöltötték a HTK-papírt. Az utolsó pár napot kimenőruhában töltöttük bent, de a laktanya elhagyásáról a leszerelésig már nem eshetett szó. Mindenféle előadásokat hallgattunk a CSMO-ban. Fogalmam sincs, miről szóltak. Mindenesetre az előadó sem tűnt olyan szörnyűnek, mint még kopasz korunkban. Még az alapkiképzőben hallottuk, nem is egyszer. Előadásokat, politikai tájékoztatókat tartott és közben gyakran és rettentő kellemetlenül és hangosan beleköhögött a mikrofonba. Állítólag részegen egyszer azt is mondta: „Elvtársak! Jegyezzék meg! Én csúnya vagyok, de…. roppant geci!

1987. augusztus 12. (1 nap)

Este a laktanya udvarán a szombathelyi Lord zenekar adott koncertet. Irgalmatlanul jó volt. Nem ismertem addig őket, de nagy kedvenceim lettek. Mámoros koncert volt a leszerelés előtti órákban. Pohl Misi a koncert után megkérdezte: “Ki az a Vilma meg Etel, akit emlegettetek? Valami jó kis zalai kurvák?!

A koncert után a századszintre visszatérve végre civilbe öltözhettünk. A kimenőt (egyikünk vezényszavára) úgy vettük le, hogy előtte nem gomboltuk ki. Repült a sok-sok gomb. A raktáros megkérdezte: “Basszátok meg! Hol vannak a gombok?

Átadtuk neki egy lapáton. Mert rendesek voltunk és összesöpörtük.

Ennek ellenére néhányunkra ráhátékázták a kimenő inget, de ez számunkra nagyjából annyira volt kellemetlen, mint egy ránk repülő légy. Na meg a 4 kisegítőt végzett raktáros a rendelkezésére álló idő alatt kb. 2-3 nyomtatványt tudott kitölteni. Az enyémre a rendes nevem helyett tényleg azt írta: OBTIKA. A hangulatot fokozta a századszintre hogy-hogy nem becsempésződött rum. Végül is hűvös éjszaka volt. Alig tudtak visszafogni minket a tisztjeink és nagyon vágyakozva nézegették az órájukat.

1987. augusztus  13. (ZÉRÓ)

Éjjel kb 01.30-kor indultunk a buszhoz, ami az alakuló téren várt ránk. Mi vilmáztunk, eteleztünk is. De kiabáltunk mást is: “Szervusztok! Gyertek haza! Csíkos hátú kismalac, én elmegyek, te itt maradsz!“. Egyeseknél kisebb izgalmat a leszerelő zászló kicsempészése okozott. Akinél megtalálták, megfenyegették 30 nap kiegészítéssel, de csak elkobzás lett a vége. A buszsofőr az ajtók bezárása előtt – ahogy illik – csengetett. Harsány örömüvöltés volt válasz, ami csak fokozódott, ahogy a Petőfi Sándor laktanya kapuján kihajtott a busz. A leszerelő vonat hajnal 2-kor indult.

Vége lett hát. Az utánunk bevonulók számára az ég bedeszkázása már meg is kezdődött, de nekünk újra kisütött a Nap.

31 hozzászólás

 1. Rókakígyó — 2010-09-27 08:18 

Hátigen. Régi szép idők. Nálunk a tápososztag egy-két kivételtől eltekintve nem kínlódott centikkel meg leszerelőzászlókkal. Anélkül is lassan telt az idő. Utolsó nap vacsi után nem mehettünk fel a körletszintre, hanem a Matraszov klubban töltöttük a vonatindulásig az időt, én spec aludtam:) Viszont az utánunk néhány héttel szerelő öregek előtt civilben még elvonultunk, ők pedig szintén felsorakozva álltak az őrségeligazításon, ekkor mentek először orosz laktanyát őrizni. Ettől nagyobb elégtétel nem is kellett.

 2. proletair — 2010-09-27 09:37 

Szolnokon nem volt centi. Sem túl nagy visszaszámlálás. A Vilma meg az Etel ismeretlen fogalom volt. Viszont a 111 napot megünnepeltük, (beceneve: minden mindegy), de az igazi nagy durranás a 100 és az 50 napon történt. Hangjelzők, füstjelzők, (gránátimitációk) cipőboksszal bekent és meggyújtott vaklőszerek robbantak éjjel a laktanyában. Az igazán maximalisták egy kiürült májkrémes dobozt töltöttek meg csurig boksszal, és abba nyomtak 3-4 vaklőszert. Aztán gyufa, és dobás. A 100-ast az alakulótér aszfaltjára írták szintén cipőboksszal, és azt is meggyújtották. Szerintem mai napig ott van a nyoma. A leszerelés napján reggel GAZ-66 vitt ki az állomásra. Na ott aztán volt nagy zenebona, meg nyüzsögtek a váposok. Őrnagy fővápász, tiszt segédlettel.
Viszont a bedeszkázott ég ismert fogalom volt számomra, még az egy hónapos debreceni tartózkodásomból kifolyólag.

 3. Adani — 2010-09-27 09:49 

De tényleg a Vilma az mit jelent? Az Etel még érthető az eltelt lehet kissé(?) becsiccsentve.

Eszembe jut a Rutin’s Army report írás ahol az utolsó hetekbe, ahogy leírta a szerző már szartak mindenre és a tisztek sem foglalkoztak már velük pl. a parancsnok orra előtt is volt ,aki kimászott a kerítésen, h bort hozzon a közeli kocsmából. Megszokták, h nem tudnak mit csinálni, a pár nap múlva leszerelőkkel, mert az egyetlen hatásos büntetésre ami a kimenőmegvonás és a helybetopi volt immmunissá váltak. Hadbírósággal meg hasonlókkal meg csak fenyegettek, tudták ők is,h ez annyi macerával és papírmunkával jár, h még a köcsögképzőből jövők kedvét is elvette.

Náluk is bepróbálkoztak azzal,h a leszerelőzászlót adják le különben nem szerelnek le, de kb. körberöhögték a teljes tiszti kart, mikor meg elkezdték átkutatni a táskákat egy emberként mordultak rá a túlbuzgó emberre mondván azonnal fejezze abba különben pár nap múlva találkozhat a városban morcos civilekkel. Ez pedig hatott.

 4. Michael Collins — 2010-09-27 10:39 

Nem leszerelés, de a Tünde utcában a 6 hónap után adott utolsó hallgatói őrség együtt ivott az őrszobán a szpk-val, mert “véletlenül” ő lett az ÜTI aznap :)!
Leszereléskor nekünk nem volt zászlónk, de megpróbáltuk kiinni a Bólyi tiszti kantinjának a sör készletét.

 5. Lombrágó — 2010-09-27 10:59 

@Adani:
mnytud.arts.klte.hu/sorozat/katszl/

Bátorkodom a nagyérdemű érdeklődők figyelmébe ajánlani. A címet ugyanezen blogon tette közzé anno valaki.

 6. attika1971 — 2010-09-27 11:17 

Véletlenül 1986-ban még nem 514 nap volt a másfél év???????????

 7. Optika — 2010-09-27 11:19 

Tiboru írta a bevezetőben:

“Az alábbi posztot elolvasva kockázat nélkül ki merem jelenteni, hogy Optika készségszinten akár percekben is meg tudta adni a helyes választ a bűvös kérdésre: Mennyi az idő?!”

Hát ha percre pontosan nem is, de órára lebontva kisebb számolás után tudtam, tudtuk a helyes választ.
Az előfelvételisek többségében a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Természettudományi és Bölcsészettudományi karára (KLTE TTK és KLTE BTK), valamint az ELTE jogi karára felvettek fiúk voltak.
A KLTE TTK-ra felvettek jelentős része felvételizett matekból, többen gond nélkül tudtak fejben szorozni kétjegyű számokat is akár.

A számolás tudománya hasznos volt. A raktáros nem előfelvételis volt. Sőt. Azt hiszem kisegítőbe járt, ahol a tanulmányait nem a 8 osztály elvégzése miatt hagyta abba, hanem mert elérte a tankötelesség felső határát. Ebből adódóan a matematika tudománya viszonylag távol állt tőle. Ha kettő darabtól több számot kellett összeadnia (ráadásul kétjegyűeket), azzal már gond volt. Számológéppel is. Ekkor behívott egy matekos agyú tápost, aki segített neki.

Egyszer rovancs volt a raktárban, vagyis felmérte, hogy a nyilvántartáshoz képest valóságban mi van vagy mi nincs a raktárban. Egyik tétel: 5 méteres gumicső. Na nagy nehezen colostok segítségével megmérte. Mondtuk neki, hogy mérje meg másik irányból is. Úgy is megmérte, és más lett az eredmény. Megmérte harmadszor is, negyedszer is. Mindig mást hozott ki. Hát most mi legyen? “Számold ki az átlagot?” “És azt hogy kell baszd meg?” Erre hozzám vágta a colostokot, hogy mérjem meg,mert neki már szétmegy az agya ettől a sok számtól.

Utánunk egy időszakkal szerelt le, de ahogy tudom annyi HTK-val, hogy szerintem még most is nyögi.

 8. Optika — 2010-09-27 11:23 

@attika1971:

De annyi volt. Viszont a táposok csak egy évre, pontosabban 11 és fél hónapra vonultak. Ami 351 nap volt. De augusztus 27-én vonultam be, és 28-án ültem búsan a századszinten a kultúrszobában. Ekkor volt hátra 350 nap. Azaz 8400 óra = 504 000 perc = 30 240 000 másodperc.
Ezt csak azért írtam le, hogy Tiborut bevezetőjét igazoljam! :)

 9. Optika — 2010-09-27 11:30 

Mikor katona voltam azt hittem, hogy VILMA és ETEL ismertek az egész Magyar Néphadseregben.

Mígnem leszerelés előtti utolsó szabim alatt még otthon találkoztam egy ex osztálytársammal, aki egy másik alakulatnál védte a VSZ-t. Beszélgettünk egy jót és búcsúzásul mondtam Neki, hogy “9 nap és VILMA”. Nem értette.

VILMA = Végre Időm Lejárt Megyek Anyám
ETEL = Ebből Táposnak Elég Lelép

 10. Adani — 2010-09-27 12:52 

@Optika:

A nap és a hali is ismertek voltak akkor is? Mármint,h felírják a falra, h pl. 8 nap és hali halacskás és napocskás ábrával?

“Egyik tétel: 5 méteres gumicső. Na nagy nehezen colostok segítségével megmérte. Mondtuk neki, hogy mérje meg másik irányból is. Úgy is megmérte, és más lett az eredmény.”

Ezen jót röhögtem, még el kellett volna zavarni kanyarfúróért meg reszelőzsírért. Általában a jómunkásemberek főnöke így szokta szívatni az újoncot vagy a nagyon hülye munkást, h elzavarja, h hozzon egy kanyarfúrót vagy reszelőzsírt aztán jól kiröhögik mikor üres kézzel jön vissza.

 11. greybull — 2010-09-27 16:06 

Azért Kalocsán a leszerelés előtt 1 hónapban ment ám a harc takarodó után: a szemközti épületből, ahol többen voltak a 2 éves katonák repült ám hozzánk no nem a nehéz kő, hanem a félkilós egytálétel konzerv és bizony el-el találta az ablakot is – mi sem voltunk restek adtunk nekik a vagdalthússal…

 12. Posztoló Péter — 2010-09-27 16:52 

Ezért züllött szét a néphadsereg és jogutódja, a “honvédség”. A nagy pusztai önérzet miatt. A türhő “kamionos” szopatta a tápost, csak mert képes volt elvégezni a 8 általánost és volt pofája továbbtanulni.A tsz-paraszt úgyszintén. Az “öreg” szopatta a “kopaszt, mert annak még hátra volt, amin ő már túlsumákolta magát. Rohadt egy rendszer volt. Ugyanezt képzeljétek el háborús időben: Az első “hősi halottak” a Geczi őrmesterek és a nagyarcú öregek lettek volna, mind baráti tűztől. Másfél év lógás, kummantás, szopatás meg hereverés, honvédelem, hazafiság meg 0. Jókat röhögünk utólag, de ha támadás érné a Hazát, gyanítom, hogy a csöcsös huszárok nem érnének haza Afganisztánból. Akkor pedig ki védené? Türhő Tibi, aki még a lövészetet is ellógta? Vagy Geczi őrmester, aki csak a kurvaanyázáshoz meg az újoncszopatáshoz értett? Vagy N.N. alezredes Lentiből, aki táposokkal verette a farkát a Himnuszra Újévkor? Rohadt egy banda volt, nem honvédelemre való. De még hadseregnek is lószar.

 13. Posztoló Péter — 2010-09-27 16:57 

@greybull: Más meg eladta a megszálló ruszkinak, mert annak csak krumplihéj jutott. Végülis nagy úr a magyar, hogy még a kajával is csak úgy dobálózik :)

 14. fakir — 2010-09-27 19:13 

A mi utolsó esténk olyan jól sikerült, hogy másnap hajnalban a szolgálatvezetőnkre rá kellett törni az ajtót, mert alkoholmérgezést kapott, és nem tudta kiosztani az ilyen kiosztandót. Azt hiszem a személyiket.
VILMA=Végre Itthagyom Lenti Mocskos Alakulatát

 15. Adani — 2010-09-27 19:44 

@fakir:

Az megvan, h olyan öreg, h szar is mankóval jön ki belőle?
Vagy olyan öreg,h nem orvost hívnak hozzá hanem régészt?
Nem csak katonai beszólások, máshonnan is ismertek.

Azt tudjátok,h mennyi ideig vonatkoznak még a katonára a katonai rendszabályok leszerelés után? Talán még ma is él ez a dolog, épp azért, leszerelés után ne vegyenek vendettát a szívatásokért. Talán 48 vagy 72 óra. A már megírt eset mikorbepróblkozott a köcsögképzőből szalajtott őrmester elkobozni a leszerelőzászlókat és végül az hatott, h egy teljes percekkel a leszerelés előtt álló szakasz ráordított, jó lenne befejezi a nem akar morcos civilekkel találkozni a közeljövőben odakint.

 16. tiboru — 2010-09-27 22:19 

@Adani:

Ez az utólagos izé (hogy akárhány óráig vonatkozik még rá a katonai büntetőjog) szerintem kamu volt. A Btk-ban semmi ilyesmit nem találtam, a katona addig katona, ameddig le nem szerel.

Hacsak valami obskurus értelmező rendelkezésben el nem bújtatták, bétékán kívül.

 17. Adani — 2010-09-28 08:38 

@tiboru:

Akkor elég sikeres blöff volt, tuti fostak néhányan, h majd a városban vendetta lesz. És ha úgy tudták 72 óráig még nem szabad, akkor már kevesen mentek volna csak azért vissza.

 18. Vérnűsző Barom (törölt) — 2010-09-28 09:33 

@Adani: Nem kellett, szinte házhoz jött…
Leszerelésem utáni első hétvégén akadtam össze egykori „kedvenc” foglárommal Kőbányán egy havernál tartott buli után.
Más katonákhoz hasonlóan, kimenőben álldogált egy buszmegállóban a kis kimenőtáskájával.

Megálltam, elbeszélgettünk vele a minapi szép kalandokról, majd felelevenítettük a Petőfi-laktanya fogdájának megközelítési szokását (békaügetés a harmadikra). Elnézegettem a következő buszmegálló felé (igen távolinak tűnt), majd csak annyit kellett mondani, na nosza. És indult is. Szépen mellkasra vett táskácskával, békaügetésben, a kőbányai Harmat(?) úton, miközben kedélyesen fecserésztünk a régi, szép napokról.

Megjegyzem, senkit se zavart a dolog…

 19. Adani — 2010-09-28 10:07 

@Vérnűsző Barom:

Ez tetszik, sikerült bosszút állni.

Olyan is hallottam,h egyes bunkózókat megneveltek még odabent is, felkeresték este, takarót dobtak rá aztán módszeresen verték. Ugye a rádobott takaró álcázta a fenyítésben részt vetteket és általában használt, mert tudta,h ha folytatja akkor meg lehet könnyen ismételni.

 20. sirdavegd — 2010-09-28 14:33 

@Optika: érdekes, nálunk koleszban (Szeged, Herman A) is Vilmáznak mind a mai napig vizsgaidőszakban pontban éjfélkor a tetőn felsorakozó legények. A szemköztes Móra koleszból pedig visszaordítanak a lányok, hogy “Engedj be”. Olykor persze sokszor el kell bődülni, hogy reagáljanak a szomszédék, de ez van :D

 21. feltávbaka — 2010-09-28 14:41 

@proletair: 81-ben meg divat volt a centi Szolnokon. Egy leszerelo oreg harcsa adott nekem egy szep kis halacskat, aminek a pocakja ki volt faragva. Ez tatotta a centit. A vege meg kilogott a szajan az aktualis szammal. Persze en is tovabb adtam egy guminak(masodidoszakos ejebaromnak), aki remelem bekeben leszerelt. Meg a csacsogo centire is emlekszem. Ezt az oreg idoszak elso napjan keztuk el hasznalni, ami akkor meg 8 honap volt. Azt aztan eloszerettel beraztuk minden utalatos kabeldobos hivatasosnak. nagyon ruhelltek a csattogasat :O)
De hasznaltuk a Kaptusket is zizegni a kopaszoknak. Mi mellesleg 730-cal indultunk, de 670-nel vegeztunk. Jo buli volt Oktober helyett Augusztusban szerelni!

 22. Optika — 2010-09-28 19:22 

@Adani:

Minket is riogattak, hogy civil ide oda, meg személyi ide vagy oda még 3 napig katonának számítunk és ha csinálunk valamit, akkor hadbíróság. De olyan nagyon ettől nem voltunk beszarva.

Viszont egy korábbi leszerelő csapatnál állítólag megtörtént, hogy valakit civilben a leszerelő vonatról szedtek le, mivel beintett a VÁP-nak, vagy valami főmuftinak az ablakból. Civilben volt, de a személyit csak a lakóhelyén kapta (volna) meg.
Kapott még 30 nap katonaidőkiegészítést a fogdán, amit katonaruhában töltött le.
De lehet, hogy ez is csak ijesztgetés volt.

 23. Optika — 2010-09-28 19:23 

@sirdavegd:

Szerintem ez a két Vilma nincs egymással kapcsolatban. :)

 24. whitebeard — 2010-09-28 19:43 

@Vérnűsző Barom: NAGYON JÓ! Ismerem a helyet, szinte mintha filmet láttam volna az írásod alapján.
Bearanyoztad az estémet! Jó szar napom volt, de most eszementen röhögök.
Köszönöm, hogy megcsináltad amit én nem mertem(1977 Kalocsa)!

 25. twollah / bRoKEn hOPe, sUppLeX — 2010-10-06 17:21 

Ur isten de regen volt.
1995 februartol 1996 januar vegeig.

A 32. Budapesti Orezrednel voltam sorkatona.
350-re vonultam.

 26. amis19 — 2010-10-09 22:13 

Nálunk is volt bedeszkázott égbolt,kiegészítve elszakadt az ékszíj az órán kopaszok.(Szentes Esze Tamás zuhanótalicskás alakulat.)

 27. Kelempájsz — 2010-10-26 15:26 

A Határőrségnél korábban nem is 24, hanem 27 hónapot kellett lenyomni, de a mi időnkben már (1975-77) a Honvédségnél és a HÖR-nél is egyaránt 24 hónap volt a katonaidő. Sajnos, 1976 szökőév volt, emiatt február 29.-e is lévén, egy nappal többet kellett ott gályázni (Nedecz bajtárs biztosan örömmel vett volna részt a dologban, ahogy elmondása alapján kitűnik). Végül aztán mi is elkezdtük vágni a centit. Én fából faragtam egy kis obeliszk alakú határoszlopot, ami belül üres volt, és láncon lógott rajta egy Kalasnyikov-lövedék. Abban volt a centim. A határkő ma is megvan még. Rajta van a haverok neve is. Mindennap kihúztam belőle egy napot és levágtam. Volt, amit levélben hazaküldtem, más napokat pedig a H-63 jelzőkészülék csappantyújával felrobbantottam.
És volt egy 2 méter hosszú centifánk is, amit egy fiatal fenyőfából faragtunk ki. Be volt rajta jelölve minden, még a szennyescsere napja is. A tisztek elől az erdőben rejtegettük. Mindennap levágtunk róla egy karikát, és a leszerelés napjára fogyott el.
De elfogyott nagynehezen!
Üdv: Kelempájsz

 28. vega2 — 2010-10-30 00:52 

@Lombrágó: Asszem egy évvel utánnam voltatok Táposok ZEG-en Totó-val.

 29. vega2 — 2010-10-30 01:05 

Többet ér egy öreg tápos, mint az összes hivatásos! Zúgja falu, zúgja város: leszerel az öreg tápos!

 30. vega2 — 2010-11-07 12:45 

Optika: Egészen pontosan 1987 08 26-án deszkázták be nekem az eget ZEG-en.
Körl. elh. eng.:277481 Persze nem nagyon volt rá szükség….

 31. fairman — 2011-12-31 17:38 

@attika1971: De igen a másfél év annyi volt de mint a leírásokból kiderült optika elvtárs táppos volt és mint ilyen egy évig szolgálta a hazát zegen.ha jól emlékzem az mn 4904 név alatti alakulatot erősítette én viszont
ugyanott az mn 8486 címűben voltam gépjárműraktáros és sokat láttam amikor néhány magasan kvalifikált agyba főbe szivatta őket

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.