204. – A megkergetett Skála-kópék


Valamilyen (pszichológiailag azóta sem teljesen tisztázott) okból kifolyólag mindig is léteztek olyan hivatásos tisztek (és főtisztek), akiknek a legnagyobb (vélelmezhetően szexuális alapú) kielégülést az okozta, ha kimaradós vagy eltávos sorállományú katonát cseszegethettek, s ezt lehetőleg minél nagyobb nyilvánosság előtt. Krux egy hasonló sztorit elevenít fel a kedvünkért.

Az idősebb olvasók bizonyára emlékeznek még arra, hogy volt olyan időszak a Magyar Néphadseregben, amikor a valamilyen különleges alakulathoz való tartozás tényét még a kimenő ruha is jelezte. Ilyen volt az, hogy a flottillásoknak a sapkáján hátul két szalag lógott le, vagy ha valaki határőr volt, akkor zöld volt a sapkaszalag és a paroli; ha díszelgő, akkor piros; ha kék, akkor… na, őket annyira azért nem szerették.

Legkorábban a kéket szüntették meg, időben következett a piros; a zöld egészen sokáig megmaradt. Amikor jelenlegi történetünk játszódik – 1980-ban –, a határőröket kivéve már csak a kimenőruha hajtókáján, mindkét oldalon szimmetrikusan elhelyezett állományjelző engedett következtetni arra, hogy viselője – hozzávetőlegesen – milyen alakulatnál szolgál.

Nálunk, a díszzászlóaljban az öregeknek általában elnézték, ha a kimenő ruhájukra – teljesen szabályellenesen – azt az aranyszínű állományjelzőt rakták, amit a díszelgő ruháról „vezényeltek át” a kimenőre. Az állományjelző nem volt túlzottan bonyolult, két keresztbe fektetett karabély utalt arra, hogy a viselője lövész. A kopaszoknak – az évtizedes laktanyai szokásjog alapján – nem volt megengedve, hogy a laktanyán kívül ilyen aranyszínű állományjelzőt viseljenek, de a jelen történetben ez kifejezetten szerencsét jelentett számunkra.

Nem mintha esztétikai szempontból kifogásoltam volna a kimenő ruhán elhelyezett állományjelzőt, de valamiért nekem szimpatikusabb volt a Levi’s farmernadrág, meg úgy általában a civil öltözet, ezért már kezdő kopasz koromban éltem a Budapesti Műszaki Egyetemen tanuló cimborám által felkínált lehetőséggel, és a Stoczek utcai kollégiumban lévő szobájában tartottam egy öltözet civil gúnyát. A kimenőim, kimaradásaim általában úgy teltek, hogy a laktanyából a 40-es busszal elmentem a Móricz Zsigmond körtérig, onnan elgyalogoltam a kollégiumba, a portás nénik már mind ismertek („Parancsoljon vitéz úr, itt a kulcs!”), pár perc alatt átvedlettem civillé, aztán irány az élet.

Ezt a rövid kis kitérőt csupán csak azért tettem, mert ennek a kollégiumnak a későbbiek során komoly szerepe lesz a történetben.

A kopasz katona is ember, neki is van születésnapja; történetünk idején az enyém is erősen közeledett. Már túl voltunk az április 4-i díszszemlén, könnyebben engedtek ki bennünket a laktanyából. Pali és Béla cimboráimmal erősen gyúrtunk a szülinapomra, az emlékezetes nap reggelén mindhárman ott álltunk a század-kihallgatáson, 24.00-ig meg is írták mindhármunk könyvét. Délután fel is szállt a különítmény a 40-es buszra, irány a körtér. A busz végállomásánál volt egy IV. osztályú – de inkább osztályba sem sorolható – élménykombinát, ha jól emlékszem, néhány lépcsőn kellett lemenni, hát elsőként ide tértünk be, mert ugye, a katona gyárilag úgy van szerelve, hogy szomjas. Valamelyikünk ki is kérte az első kör háromszor két deci vöröset, majd ezt ismételgettük – mármint a háromszor két deci kikérését – egy darabig, aztán irány tovább. A Móricz Zsigmond körtéren már zsebre baszott dugott kézzel, nagyokat röhögve ballagtunk, amikor jött velünk szemben egy egycsillagos katona, egy őrnagy, de ezt mi nem észleltük kellő időben.

Ebből lett a baj. Megállított bennünket. Mi ekkor haladéktalanul „kiugrottunk” a zsebünkből, meg olyan szabályosan teljesítettük a tiszteletadást, hogy azt tanítani lehetett volna, de már késő volt. Következett az ilyenkor megszokott leközösülés. Megtudtuk az őrnagy elvtárstól, hogy nem vet jó fényt a fegyveres erőkre, ha mi így viselkedünk, meg ilyenek. Percekig nyomta a süketet, mi meg nagyon komoly képpel, átszellemülten hallgattuk. Iszonyú szerencsénk volt, hogy a könyvünket nem kérte el, meg még csak arra sem kérdezett rá, hogy melyik alakulatnál szolgálunk. Közölte velünk, hogy most még nem csinál nagy ügyet a dologból, de ha még egyszer előfordul, hogy a zsebünkben lesz a kezünk, hát akkor…

Amikor végre befejezte a nevelésünket, tisztelegtünk, ő az egyik irányba húzott el, mi meg a másikba. Látótávolságon kívül érvén mindhárman újra zsebremoderáltuk a kezünket, és irány a Skála áruház!

A blog idősebb olvasói megerősíthetik, hogy abban az időben az az áruház jelentett azért egyfajta színvonalat…

A két társam üvegen át nyalta a mézet, akarom mondani: a kirakatot nézte, én meg tőlük vagy 10 méternyire álltam. Egyszer csak valaki megveregette a vállamat. Megfordultam. Na, ki állt ott? Hát az egycsillagos katona! Utánunk jött, gondolom ellenőrzési szándékkal, hogy mennyire hatott ránk a nevelési céllal előadott rizsája. Miután frusztráltan kellett tapasztalnia, hogy a legcsekélyebb mértékben sem sikerült az elvetemült sorállományúakat megnevelnie, imígyen szólt hozzám:

– Katona! Hívja ide a társait!

– Értettem.

Elballagtam a cimborákhoz, akik gyanútlanul nézték a kirakatot (közben azért erősen morfondíroztam azon, hogy az efféle köcsögöknek miért is nem szakadt annakidején az anyjába a feje). Mondom nekik:

– Moderáljátok meg! Utánunk jött ez a f@sz!

Béla reakciója rövid volt, viszont annál hatékonyabb:

– Hogy a k…rva anyját! Futás!

Sapkát le – a fejfedőt célszerű volt menekülés közben kézbe venni, mert azt lehetett a legkönnyebben elveszíteni, no meg mindenkinek bele is volt írva a neve –, irány be az előbb említett áruházba, ott elvegyültünk a tömegben, aztán az egyik oldalsó kijáraton meg ki! Az egycsillagos meg utánunk! Iszonyú látvány lehetett. Elől három közlegény, meglehetősen menekülőre véve a figurát, mögöttük meg egy felbőszült hivatásos, aki kergeti őket! Amikor sikerült végre rugalmasan elszakadnunk (azt hiszem katonásan így nevezik azt, amikor valaki az irháját igyekszik menteni), Pali barátom ordítva kérdezte:

– Hová menjünk, b@ssza meg?

Mondom neki lihegve:

– Irány balra, a Stoczek utcai koliba!

Úgy is lett. Amikor beestünk a kollégiumba, a portás néni kicsit furcsán nézett ki a fejéből – viszonylag ritkán volt alkalma három szökevény katonát látni –, de azért adta a kulcsot, mint rendesen. Átöltöztem civilbe, és azonnal kimentem mélységi felderítést végezni, a két cimbora meg a koliban maradt. Miután tisztának találtam a levegőt, visszamentem a harcálláspontunkra. Onnan átmentünk Pestre, Pali ugyanis ott tartotta a civilt, ő is átöltözött. A továbbiakban semmi különös nem történt, egy katona, meg két „civil” ünnepelt egy szülinapot.

Amikor este, a visszaöltözést követően vissza akartunk menni a laktanyába, volt egy kis zabszem-komplexusunk, erősen fontolgattuk, hogy dobbantani fogunk, mármint befelé, ami ugyan meglehetősen hülyén adta volna ki magát, hiszen volt könyvünk, de hát szükség törvényt bont… Arra gondoltunk ugyanis, hogy az egycsillagos harcos megbújik a körtérhez legközelebb lévő laktanya kapus-szobájában, és onnan sasolja a visszatérő katonákat. Amilyen elszántan jött utánunk, ezt a verziót sem tudtuk kizárni. Simán bejutottunk aztán a laktanyába, meg a körletbe is.

A történtekről csak hetek múltán számoltunk be a századpékánknak, azt is csak ulti közben. Amikor elmeséltük a sztorit, csak annyit mondott:

– Ha el tudott volna kapni benneteket, olyan fenyítést kaptatok volna, hogy belebüdösödtök! Ritka nagy baj van már az erőnléttel akkor, ha egy öreg őrnagy futásban jobb, mint ti!

Így utólag visszagondolva, a sikeres menekülésben nagy szerepe volt – persze csak közvetve – a szocialista hiánygazdálkodásnak. Ha akkoriban is mindenhol roskadoztak volna a boltok polcai, mint napjainkban, akkor csak pár ember lézengett volna a Skálában, és nem tudtunk volna felszívódni a tömegben. 

15 hozzászólás

 1. Optika — 2010-09-24 08:25 

Szégyen a futás, de a fene vigye el aki kerget.

Ennek jegyében én kétszer futottam tiszt elől, mindkétszer laktanyán belül. Az egyik futásom része az egyik posztnak, amit már Tiborunak elküldtem, így azt nem mesélem most el.

A másik alkalommal kimaradásra indulóban történt. Ugyebár a kimaradásra, szabadságra a szabály szerint az AEG vagy AEG ÜH-nak először ellenőriznie kellett az öltözetet, majd le kellett kísérnie az embert a kapuig. Szabályellenesen elég gyakran az AEG, vagy AEG ÜH nem ment el kísérőnek és a kimenőre induló (szomjas) katona egyedül ment.
Egyszer nekem is mondta az AEG ÜH, hogy ugye eltalálok a kapuig magam is, most nem ér rá stb… Vagy várjak kb. 10 percet. Indultam is, de már késésben voltam és az öltözetem csak félig – meddig volt szabályos. Pl. menet közben akartam a kabátot szabályszerűen begombolni, sapkát feltenni stb…. Hát nem velem szembe jött egy kb 120 kilós ellátós őrmester (aki civilben korábban kukásautón dolgozott). Üvölt. Hát én nem akartam éppen bájcsevegni, pl. a nevemet elárulni, gyors hátraarcot csináltam és futottam. Elég gyorsan leráztam, aztán eszembe jutott, hogy hátha az a hülye felhívta a kaput, amit így nem mertem egyedül megközelíteni.
Vissza a szintre, szóltam az AEG ÜH-nak, hogy inkább díszkísérettel mennék. Közben kiderült, hogy mások is kaptak kimenőt. Így szabályszerű alakzatban AEG ÜH + legalább 4 katona mentünk a kapuhoz.
A kapunál ott állt árgus szemekkel figyelve az örmester, de hát nem ismert meg szerencsére, na meg Ő a szólóban érkező kimenőruhásokat figyelte.

Szerencsésen kiléptem a laktanyából, igaz így egy kicsit később értem oda a megbeszélthez képest a megbeszélt “élménykombinátba”.

 2. rozsdafarku — 2010-09-24 08:51 

Nagyon jó kis történet és igen jellemző a korra, amikor rengetegen /házmesterek, művezetők, portások, munkásőrök és sajnos “civilek” is úgy érezték, hogy az ő kiemelt feladatuk a család, az iskola, a KISZ, a munkahely által nem eléggé megnevelt ifjúság további nevelgetése, melyre nem sajnálták a saját szabad idejüket is bőségesen feláldozni.
68 nyár végén ketten kimenőben vártuk 3. társunkat a Blaha Lujza téren.Éjfél felé járt, kiadós eső után.Nem éppen katonásan, de feltelepedtünk egy csuromvizes pad háttámlájára, lábunkat az ülőkén nyugtatgatva.csendes beszélgetésünket egy “kimenőben”, ill. társasági öltözetben parádézó rendőr alhadnagyocska szakította meg.A rendbontásunkat látva szolgálatba helyezte magát, gondolom vmi kedélyes társasági eseményt követő jó hangulatában.Nem a tisztelgés hiányát kifogásolta, hanem a módot, ahogyan ülve tesszük tönkre a népköztársaság tulajdonát.Taktikai hibát követett el, nem azzal kezdte, hogy igazoltat minket, akkor nem is tudom, hogy viselkedtünk volna a belénknevelt automizmusoknak követően?Futunk?
De így, amikor drága jó szüleinket kezdte emlegetni, akik nem tanítottak meg arra, hogy a székre kell ülni, nem a támlájára, elszakadt a cérnám.
Mind a 172 centimmel elépattantam és izgatottan, de hangosan felhívtam a figyelmét a vizes padra, végül feltettem a kérdést, hogy miért nem foglal ott helyet vagy miért nem megy oda, ahová gondolom?
Belefehéredett a dühbe, nézett bambán azután jobbra elsietett.
Gondolván, hogy ez erősítésért megy, mi meg balra.
Kurva szép régi jó idők!:)

 3. Szárnyati Gézа — 2010-09-24 09:24 

Mijaza AEG ÜH? Gondolom, nem a nagy múltú német (de ma már jórészt kínai) elektronikai márkával kapcsolatos…

 4. Libero — 2010-09-24 09:37 

@rozsdafarku: A nevelésről: Azok a sötét bunkó állat bakák, akik karriert akartak csinálni, beadták a TSZ-t, hogy legyen csillaguk. Volt aki rendőrnek ment, volt aki a kapa-kasza elől menekült…(A születési helyüket most nem forszíroznám) Na azok tudták igazán b@sztatni a szegény kopaszokat!

 5. Pista_ — 2010-09-24 09:38 

@Szárnyati Gézа: AlegyséG Ügyeletes Helyettes

 6. Libero — 2010-09-24 09:39 

@Szárnyati Gézа: Alegység Ügyeletes Helyettes.

 7. sóskatáska — 2010-09-24 10:29 

@rozsdafarku: Engem itthon igazoltatott két kopasz rendőr egyik rendőr-rendőr a másik tizedes volt ,én szakaszvezető és természetesen civilben voltam. megmutattam nekik a könyvem első két lapját meg az ötödiket ahova a rendfokozat van irva és közöltem velük hogy nekem több csillagom van mint nekik öszesen és ha a többi oldalt is akarják látni a katonai igazolványomban akkor hivjanak ki Pécsről egy Váp járőrt.Vitatkoztak egy darabig ,de aztán lekocoltak a kis köcsögök.
Katonával csak a katonai rendészek intézkedtek

 8. Vérnűsző Barom (törölt) — 2010-09-24 11:41 

Már bőven valami ötödisdőszakos katona voltam, amikor erre járt a már fene se tudja melyik hűdenagy rockcsapat, amire az egyik szakácsunk rendesen rá is gerjedt.
Szereztem neki rá jegyet, és kerített reggelig tartó eltávot, és elballagtunk csápolni egyet.
Ezzel nem is volt baj, de nagyonreggel – már katonaruhában – kolbászoltunk Kálvin téri metró irányába, hogy valahogy eljuthassunk a kedvenc laktanyánk felé kocogó vonathoz.

Na, ahogy bandukolunk, elénk pattan egy ezredes, elkezd vernyogni, hogy mi ne adtuk meg a kötelező tiszteletet, úgyhogy mutassuk csak a könyvünket, és lesz majd nemulass, és hívja a VÉP-ot, fogda, kutyafüle, meg minden átok száll ránk.
Szegény szakács már adta is volna oda neki, de csak rámordultam, ne legyen már marha, és érdeklődve szemléltem tovább a kissé idegessé váló főrangú nagyméltóságot, aki némileg rángatódzni kezdett, ahogy kedélyesen okítottam a legényt, hogy biza jó ember ez, csak nehezen ébredt, rosszul bírja a hajnali kelést, és valakin le akarja vezetni bánatos élete keserveit, és a legnagyobb jót akkor tesszük neki, ha kedvesen rámosolygunk, majd hangos további szépjónapottal itthagyjuk a bánatba, mert még itt fog szegény megzöldülni a Múzeum körúton váposra várva, pedig biztos lenne egyéb dolga is szegénynek, úgyhogy talán mehetünk is.

Ezredesünk a monológ végére meg is nyugodott, érdeklősödött, hanyadidőszakos vagyok? – ötöd, – válaszoltam neki kedvesen, de már nem érdekelt rebegése arról, hogy olyan nincs is, mert udvarias na viszlát tábornokommal elköszöntem tőle, és elbaktattunk a vérbe, 30 km-re és 300 évnyire a világtól.
A minap jártam arra, de már nem állt ott sóbálványként…

 9. fakir — 2010-09-24 20:28 

@Optika:
Voltam katona, de nem is tudtam, hogy az AEG-nek ilyen kötelmei is lettek volna.
Nálunk nem volt divat ez a fajta kísérgetés.

 10. Motoregér69 — 2010-09-26 13:29 

@fakir: Esetleg ha első lépcsősben lettél volna,megtudhattad volna!
Vagy bárhol máshol,ha megszállta az ihlet az ÜTI-t!

 11. Motoregér69 — 2010-09-26 13:36 

Kb az egész harmadidőszakomat aranyszegélyű nemzetiszínű küzepü sapkarózsával a tányérsapkámon töltöttem.Kb 10-15 jelentkezzen a parancsnokánál,2 lap,és a közel 3-4000 tiszteletadás ami járt vele,és szerintem megérte!(Leginkább a Bocskai volt már a kimenősapka,de elmaradott alakulatként még mi koptattuk a 65mintájút!)

 12. _Nyuszi — 2010-09-26 21:17 

Édesek lehettetek, ahogy futtok, keresztül a tömegen. :)
Az emlegetett kollégium az melyik? Martos? Vagy a Vásárhelyi?

 13. Krux — 2010-09-27 15:07 

@_Nyuszi: A nevét már nem tudom. Arra viszont emlékszem, hogy a menza a másik épületben volt. Ha ez az infó segít…

 14. _Nyuszi — 2010-09-30 06:55 

@Krux:
Ez a Martos Flóra Kollégium:
w3.bgk.bme.hu/kozlekkar/kepek/logo/Martos.jpg

Vegyészek, biomérnök hallgatók és környészek lakják (meg most minimális közlekes). A 33° partijuk nagyon jó szokott lenni. :)

Ez pedig a Vásárhelyi Pál Kollégium:
http://www.budapest-regio.hu/vasarhelyi-pal-kollegium-090909?folderID=1630

Építőmérnök-hallgatók (és asszem építészek is) lakják. (Igen, tudom, nem Stoczek hanem Kruspér utca. De mivel egy sarokról van szó, és majdnem Stoczek (sarokház lévén) igazából szerintem ez is lehetett. :) )

—–
A kollégiumokban nincs menza. Ennek az egyik oka, hogy van kb. 7-8 koli és kettő kajálda, és ezek életkorukban igencsak eltérnek egymástól. :) (A Baross kertjének a végében van egy I. vh-s emlékmű, és eredetileg valami leánynevelde volt (vagy mi a szösz), rokonságban a mellette lévő lakóházzal, amivel már nem képez egységes, osztatlan üzemeltetést.

 15. gyaloghuszár — 2011-03-14 18:04 

kimenő… baka vigyorog..indul a kapu fele… -okos-örmi szolgálatban ugye eddig ismerős… :) nade!ő talpig katona volt. Persze eggyen ruha nem szabáyl szerűen áll a delikvensen (én)3 -szor vissza küld… majd negyedik alkalommal megjegyzi h. ezt addig teszi amíg idézek: úgy nem néz ki katona h. minden szűzlány szive sajogjon ha magára néz… .Azért zárójelben elmondom h. megtanítoth. kell kilépésre jelentkezni s ha ő volt szolgálatos törlesztett …
Én a kopasz kimehettem az “öregeket” meg cseszegette…

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.