Az alábbi történet tanulsága az, hogy a kártya az ördög bibliája, és még az olyan ártatlan, hamvas és a bűn által jóformán még meg sem érintett lelkeket is, mint amilyenek Kelempájszéké voltak határőr korukban, alattomos módon dönti romlásba.
Az egyik öreg katona, aki Hörmannon kutyakiképző volt, pár hét múlva szerelt volna le, már nem sok napja volt, amikor hazaküldték a civil ruháért. Visszatértében hozott egy üveg pálinkát, jó kis kerítésszaggatót, de valami szemétláda görény Kőszegen kiszúrta, hogy nála van és telefonon felszólt a tisztjeinknek, akik aztán a kapuban már úgy várták, mintha tábornok érkezne. Amint kiszállt a Roburból, rögtön kiforgatták a táskáját, persze elvették tőle a cujkát, és rettenetes ordítozást csaptak, 
mindennel vádolva őt, kezdve a katonai eskü megszegésétől a parancsmegtagadáson és a szolgálat alóli fondorlatos kibúvás kísérletén keresztül egészen a kémkedés és hazaárulás vádjáig (éppen csak az anyagyilkosság nem szerepelt a terhére rótt bűncselekmények között).
Szégyent hozott a csapatzászló becsületére és felelőtlen viselkedésével kiszolgáltatta kis hazánkat a gaz imperialista nagytőke által pénzelt, agresszív NATO-haderőknek, akik csak azért nem támadtak ránk, mert a Pentagonban nem tudták, hogy pálinkát hozott magával, pedig biztosan kihasználták volna a soha vissza nem térő alkalmat.
A véderő bomlasztója azt mondta erre, hogy a pálinkát a tiszteknek hozta, így akart tőlük búcsút venni leszerelése alkalmából. Ez persze olaj volt a tűzre, az elöljáró nagy ordítozással közölte vele, hogy nem kell a pálinkája, majd az üveget a jobboldali kapuoszlophoz vágta. Ez a kapuoszlop látható a mellékelt képen, itt oldalt, tavalyi állapotában.
Néhány héttel korábban történt, hogy a barátnőmtől egy szép, vadonatúj pakli kártyát kaptam a megkopott régi helyébe. Ha nyugtunk volt, éjszakába nyúló, ádáz kártyacsatákat vívtunk, amikből a határőrizeti ügyeletes (katonai szleng kifejezéssel: a csöves) is kivette részét.
No de a baj nem jár egyedül. Pár nappal a pálinkás eset után négyen (a fent említett öreg barátunk, továbbá az őrsügyeletes, meg a csöves és egy pihenős katona) rablóultit játszottak az eligazító szobában. Rettentő füst volt, a baltát is rá lehetett volna akasztani.
Közbevetőleg jegyzem meg, hogy én nem dohányzom, de akkoriban direkt a legbüdösebb szivarokat hozattam fel Kőszegről az ellátmányos srácokkal, és mások is követték a példámat. A dohányzás ugyanis nem volt tilos az őrsön, a tisztek is blázoltak az eligazító szobában. A jó kis áporodott bagószag mindenbe beleivódott, aki belépett, azt hihette, hogy egy ócska vasúti restiben jár.
Na szóval ment a parti a füstben keményen. Én éjféltől löketbe (ellenőrző járőrbe) mentem ki, ezért otthagytam őket.
Éjféltájban hirtelen megjelent az őrsön a politikai tiszt (akkor még hadnagy). Persze a füst ellenére is meglátta a pénzoszlopokat az asztalon. „Abbahagyni!!!” – üvöltötte. Mire az öreg katona kérte, hogy „Hadnagy elvtárs, hadd játsszuk 
még le ezt a partit!” – persze eredménytelenül. Hadnagyunk feje kipirosodott, hogy „Nem hallották?!!! Azt mondtam, abbahagyni!!!” A srác újra megpróbált hadnagyunk jobb érzéseire hatni, miszerint „De tök jó lapjaim vannak, 
éppen nyerésre állok, mindjárt vége, már nem sok van hátra, csak még ezt a partit!”. Az üvöltés talán még Kőszegen is hallatszott, hogy „Ne alkudozzon velem, mert lecsukatom!!! Abbahagyni!!!”
Hát persze abba kellett hagyniuk. Én – szolgálatban lévén – csak utólag értesültem a részletekről. Másnap reggel a vádlottakat és az összes tisztest berendelték a parancsnoki irodába. Természetesen az első kérdés az volt, hogy kié volt a kártya. Hárman azt állították, hogy nem tudják, az öreg pedig azt mondta, hogy az övé. Persze elsötétedett előttem a világ: ha ezt lecsukják, nem szerelhet le időben a többiekkel együtt. Márpedig lecsukják, a pálinka miatt amúgy is cinkes volt már. A másik három közül pedig egy se vállalta. Mit 
tehetek? Felálltam, és azt mondtam, hogy enyém volt a kártya, nem az öregé. Újabb cirkusz kerekedett ebből: melyikünk mond igazat? Aki hazudott, azt elöljáró félrevezetése címén másnap hajnalban az őrs mögött akasztás után főbe lövik.
Némi kínos disputa után tisztázódtak a szerepek. De ekkor felmerült az újabb kérdés: kinek adtam oda a kártyát? Parancsnokunk üvöltve feltett kérdésére könnyedén tudtam válaszolni: senkinek. Erre aztán lett újabb ricsaj: hogyhogy, ha nem mondom meg, úgy bezárat, hogy még a vasajtót is körbehegesztik. De engem nem tudott behúzni a csőbe. Megmondtam neki, hogy a párnám alá tettem, ott szokott lenni, a többiek is tudták, mindig az vette ki, aki akarta. És hogy ki vette ki, azt nem tudom, mert éjjel kint voltam.
Aztán vége lett az Isteni színjátéknak. Az őrsparancsnok hivatalos levélben jelentette Szombathelynek, hogy… és most pontosan idézem a szöveget:
„… Hörmannforrás parancsnoka jelentem, hogy éjjel tiltott szerencsejátékot folytattak, melyet váratlan ellenőrzés felfedett”.
Ez a pazar szövegrész 
osztatlan tetszést aratott az egész legénység körében, sokáig sűrűn emlegették. No de minden jó, ha a vége jó. Kaptunk valami feddést és egy darabig helybenjárás volt, de az öreg kutyás leszerelhetett a társaival együtt.
Aztán telt-múlt az idő, mi is leszereltünk. Az a srác, aki a csöves szoliban volt a zugzsuga alkalmával, leszereléskor kilopta a páncélszekrényből a jelentés másolatát (emlékezzetek rá, akkor még kopogtatós géppel írták a hivatali leveleket, és olyan WC-papír-szerű, vékony átütőpapíron készültek a másolatok, indigóval). Itthon, Budapesten, mikor túl voltunk mindenen, egyik alkalommal találkoztunk valami hárman a Nagyvárad tér közelében, és barátom a kocsmában elővette az irodalmi remekművet. A fentebb idézett résznél olyan röhögőgörcs jött ránk, hogy fél kocsma értetlenül bámult ránk.
Azóta sok víz lefolyt a Dunán, de most, a felejthetetlen eset leírása közben is alig tudom visszatartani a röhögést…
31 hozzászólás
1. nedecz — 2010-10-11 09:07
Fő az éberség,elvtársak! :)
Hörmann pedig gyönyörű hely,egy kőszegi kirándulásnál kihagyhatatlan.
2. Adani — 2010-10-11 10:36
Ha úgyis csak napjai voltak hátra Katonaországban simán vállalhatott magára mindent elvégre úgyse tudnak vele mit kezdeni, hiszen hamarosan leszerel. Nem hiszem,h hadbírósággal meg hasonlókkal szaroznának annyi macera van vele elvileg, h nincs az a köcsög parancsnok,aki pusztán szívatásból bevállalná. Legalábbis a 90-es években ez már így ment, két ember is írt army reportot 95-ből és 98-ból mindketten leírták, h az utolsó 20 napban már mindenre magasról szartak és nem is foglalkoztak vele már tudták, h úgyse tudnak mit kezdeni velük, mert a helybetopi mint hatásos bünti már nem sokat ér egy leszerelő ellen. Pl. bakancs helyett sportcipőben volt és mikor rászóltak közölte,h egyszerűen nem bírok már bakancsban lenni ezért nem vettem fel. Válasz: jó majd felveszi ha már bír. Meg volt, aki simán kimászott az őrök szeme előtt a kerítésen és elgyalogolt a kocsmába borért majd visszamászott.
3. 68nyara — 2010-10-11 10:49
@Adani: azért 90 előtt ez nem egészen így ment. Simán hosszabbíthattál, az meg ugye szívás. Persze akkor is más kategória volt az öreg katona, mint a kopasz, de ennyire általában nem szálltak el.
Azt meg nehezen tudom elképzelni, hogy a hör-nél ne kártyáztak volna a tisztek. Legalább is az öregebbek biztosan. Több kártyás sztori volt itt a milstorin is, de ha jól emlékszem, a nagyfőnök, a törzsfőnök, meg az ellátós főnök nálunk is nagyban nyomták. Mi meg kicsiben, mert annyi pénzünk azért nem volt.
4. nedecz — 2010-10-11 10:54
@68nyara: Nem így ment,bizony.
Hallottam olyat,hogy tönkretették az illető civil életét egy fegyelemsértés miatt…
Akkor nagyon komolyan vették ezt.
5. lamiki — 2010-10-11 13:02
1980. júniusban volt Zeg-en egy hadosztály közvetlenekhez tartozó leszerelő srác, aki szintén azt hitte hogy az utolsó hónapban közölheti a tisztjével, hogy neki kevés, a tisztjének meg ezeregy napja van hátra. Ezen kívül eléggé eltérő véleményét is elmondta az MN-ről. A főhangya érzékeny lelkivilágú volt és elintézett 30 nap fogdát, ami a leszerelés napján vette kezdetét. A srácra eléggé figyeltek a foxin, mert féltek hogy öngyilkos lesz. Hozzánk, a Pénzügyre küldte az üti két másik fogdással takarítani, amikor már letelt a +30 napból vagy két hét. A többiek végezték a dolgukat, a túlkorost megkávéztattam, a tartalék féldecimmel megkínáltam és elláttam rejtvénnyel meg újságokkal. Mindenki próbált neki kedvezni, amennyire lehetett.
6. Adani — 2010-10-11 13:31
@lamiki:
Geciségből csillagos hatos a tisztnek. Azon se csodálkoznék ha a mese vége az volna, h miután ténylegesen leszerelt visszament volna és elkapta volna az utcán úgy, h körmérkőzést játszanak a fogai a bentmaradásért. Hogy is van ez a szabály, h leszerelés után még bizonyos ideig vonatkoznak rá a katonai szabályok? Kérdeztem már egy posztnál ,de érdemi válasz nem jött, elvileg nincs ilyen, de sokan állítják, h van 24/48/72 óra. De nem örök időkig. Kijárt volna neki egy alapos botozás. De úgy tudom azokat a tiszteket, akik nem tudták a mértéket tartani gecizésben odabent is elkapták egy alapos verésre. Mondjuk éjszaka, takarót rádobtak aztán csihi puhi üsd vágd nem apád. Majd angolos távozás. Tanú nincs, látni nem látta ki volt és a kezelés ha nem volt eredménye megismételhető volt.
7. molnibalage — 2010-10-11 14:16
Aki hazudott, azt elöljáró félrevezetése címén másnap hajnalban az őrs mögött akasztás után főbe lövik.
+
Erre aztán lett újabb ricsaj: hogyhogy, ha nem mondom meg, úgy bezárat, hogy még a vasajtót is körbehegesztik
—————-
VILÁGBAJNOK! :)
8. szögyi — 2010-10-11 14:48
@nedecz: Jelen! vagy nem rólam volt szó?
Engem is ráakasztottak a civil életben a szivattyú nemnyomósabbik ágára, ha bloggazdánk szerint még belefér, akkor azt is összefoglalom.
9. nedecz — 2010-10-11 14:56
@szögyi: Nem Rád gondoltam…:)
Az illető belekeveredett valami lopási dologba úgy,hogy falazott szolgálatban a surcitársaknak.
Ő bukott,de hála neki a többiek nem.
Két évet kapott + kitiltást minden egyetemről és főiskoláról.Orvosnak készült.
Öngyilkos lett…Szomorú sztori.
A 70-es években történt én is csak elbeszélésből tudom.
10. zweitakt — 2010-10-11 16:20
Nemtom, merre mi volt, de a Tűzszerész zászlóaljnál 95-ben leszerelés előtti napon előző éjjeli megkanalazásért 3 öreg tisztesnek megírták a 21 napos fogdajegyet. Álltak is szépen sorba a kijáratnál, mi meg a szolgveznél leadni a ruhát. Ők brahira vették ugyan, tudták, hogy a fogdán jó dolguk lesz, de annak aki köpött, a tisztek külön leszerelést ígértek, jó másfél órával hamarabb… Azért sajnáltuk őket. A este aztán értük ment a századpéká és kieresztették őket is… Jól nézett volna ki a díszmenet a leszerelőtrappon, hogy az első szakasz első sora hiányzik… Valami kamuzás azért lehetett, mert az egyik törzsörmiként szerelt…>-)
11. Adani — 2010-10-11 16:24
@zweitakt:
Rutin Army Reportban volt olyan eset,h tisztesek gránátokat loptak, lebuktak ezért lefokozták őket példát statuálva. Később kiderült,h nincs több tiszt, aki rendelkezik a szükséges vizsgákkal meg, aki ért is hozzá, ezért csendben rehabilitálták őket.
12. Adani — 2010-10-11 16:28
@zweitakt:
Ugyanott az említett írásban volt az, h leszerelés napján egy nem túl okos valaki közölte,h tessék leadni a leszerelőzászlókat, mert különben senki sem szerel le. Erre persze közölték vele, h menjen a picsába. Később mikor nekiállt lerángatni az első emberről a táskát és átkutatni már rámordultak, h abba lehet fejezni különben találkozhat morcos civilekkel odakint. Ez hatott, nem is lett olyan fontos a leszerelőzászló. Ki is röhögték utána, h ők ma már mennek ő meg Vangelis százados, mert még 1492 napot itt marad legalább.
13. fakir — 2010-10-11 18:25
’99-ben nálunk is volt pokrócozás.
Lett is belőle vizsgálat, mert a megvert emberke (megjegyzem megérdemelte) sejtette, hogy kik voltak azok, de nem tudta bizonyítani.
Az ügy elhalt, őt meg áthelyezték.
14. chevyfan — 2010-10-11 22:53
Üdv!
Nálunk a postásnak volt egy kellemetlen ügye bizonyos eltűnt pénzek miatt. Leszerelt velünk együtt, de nem sokkal később még ment Debrecenbe a katonai ügyészségre (ha jól emlékszem). Nem lett belőle semmi baja…
15. Optika — 2010-10-11 23:19
Hát Zalaegerszegen 1986/87-ben volt jó sok hülyeség, a sorállomány felesleges szivatása azon a címen, hogy „ez egy első lépcsős laktanya” stb… De olyasmire nem emlékszem, hogy a kártyázásra nagyon utaztak volna a tisztjeink. Persze kiképzési időben hogy hogy nem körleten pénzre ultizni nem volt éppen dícséretes dolog. Egyszer be is került a wc tisztító különítménybe pár srác, ők voltak a „zsugások”.
De ugyanúgy megkapta a büntit, a mi körletünk is. A mi bűnünk az volt, hogy a körleten feküdtünk délelőtt és a magnón (amit kifejezetten tiltottak) valami állatos számot hallgattunk és hangosan bégettünk is hozzá. Hogy hogy nem betoppant a körletre a törzsfőnök. A belszolgálat nem üvöltötte el magát elég hangosan, hogy „MÁSODIK SZÁZAD VIGYÁZZ!!!”. Mi lettünk a „BÉGETŐK” és mentünk a velünk egyszerre lebukott „ZSUGÁSOKKAL” valami ótvar, ronda, összehányt, összeszart budit takarítani a parancsnoki épületbe, ahol előtte való nap valami szolíd nyugdíjba vonuló buli volt. Na ha nem láttatok már ordenáré módon kinéző WC-t, akkor ez az volt.
A törzsfőnök direkt azzal a céllal járt körbe, a belgenyákat időben elcsendesítve, hogy meg legyen a szaros különítmény.
16. Donna Anna — 2010-10-11 23:46
Szegény Rejtő hogy szeretné ezt a blogot…
17. JoeP — 2010-10-12 00:06
Csak megjegyzem, hogy szivarból – hasonlóan a sajthoz – nem létezik olyan, hogy büdös. (Bár a nejem némileg másként vélekedik, ezért is üldögélek most is kint a hatfokos hidegben.)
Én bridzsezni tanultam meg a seregben. Na, az volt egy cifra dolog. Volt olyan ÜTI, akinek el tudtuk magyarázni, hogy ez a sakkhoz hasonló szellemi sport, melyből világbajnokságokat is rendeznek. Ilyenkor akár a könyvtár olvasótermében is játszhattunk. Aztán volt olyan tapír, aki annyit látott csak, hogy kártya, aztán már kobozta is el.
18. Vérnűsző Barom (törölt) — 2010-10-12 11:00
@lamiki: Hát, nekem is sikerült augusztus 11. helyett november 21-én szerelnem…
19. Vérnűsző Barom (törölt) — 2010-10-12 11:20
@JoeP: De.
Pár éve anyámmal ültünk egy budapesti belga étterem, egyébként dohányzó szakaszában. Valami olyan penetra lógott ki az egyik, igen ronda öregember szájából, hogy a sült csirke visszamenekült a konyhába. De frankón, mintha teliszart laput tekertek volna össze régüta döglött macska szőrével.
Udvariasan kértük az öreget, ugyan, hagyja már a fenébe a dolgot, de mivel csak ingerült legyintésre tellett tőle, amit viszont rosszul tűrök, így udvariasan kivettem a rettenetet bibircsókos emberünk arcából, és – teljesen tolerálva jogát az adott helyen történő dohányzáshoz – elnyomtam a kávéjában, kilátásba helyezve számára a felrúgás lehetőségét is.
Kicsit háborgott ugyan, de gyaníthatóan elmerengett a leszokás lehetőségén…
Távoztunkkor rendeltem egy rendes, igazi szivart a pincértől, és emberünk ingzsebébe tűztem, felkérve, próbálja már ki egyszer szivart is, a rohasztott káposztaleveleit meg talán hagyja a fenébe.
A penetráról annyit, hogy az egyébként baromi drága szivart nem kellett kifizetnem, a túloldali pipás is köszönetet intett a csibukjával, de még a szomszéd utcában lakó görény is párás szemmel rebegett köszönötet.
20. Kelempájsz — 2010-10-12 11:49
Tudjátok, nálunk ez úgy működött, hogy a fenyítéket egy hónapon belül meg kellett kezdeni. Tehát akit lecsuktak, az nem egy év múlva ült be a fogdába.
Mármost ha valaki leszerel mondjuk két hét múlva, de van egy suhintása (fenyítése), akkor azt négy hét múlva kezdi meg, ami éppen belül van a szabályzatban megszabott határidőn, de mégis marad még egy kicsit a delikvens. Utolsó napokra ezért nem volt célszerű összeszedni egy pár napos jerglit.
A fegyelmi tisztünk (akit mi Sunyilónak neveztünk) mindig azt mondta, hogy „egy évtől öt évig, öt évtől kötélig!!!” és hogy korra és rendfokozatra való tekintet nélkül a legradikálisabban kell fellépni a rendbontók ellen, mindezt a katonának saját érdekében, hogy részint őt magát, részint pedig a társait visszatartsuk a hasonló cselekmények elkövetésétől. Mert a kis baj nagy bajt szül, és ha a kis hiányosságokat ma elnézzük, holnap sokkal súlyosabb problémák vetődnek fel. Jöhetnek a mamák sírni, hogy ne ítéljük meg túlságosan szigorúan a fiacskáikat, mindenképpen a törvény szerint fogunk eljárni.
Persze ő volt az igazság bajnoka. Egyébként tisztára olyan volt, mint a Haynau, még a tisztek is fostak tőle. Mi azt mondogattuk, hogy biztosan van nála egy kis összecsukható akasztófa, minden eshetőségre készen.
Üdv minden bajtársamnak:
Kelempájsz
21. Kelempájsz — 2010-10-12 12:37
Nálunk nem volt szerencsés az utolsó napokban fogdát összeszedni. A fenyítéket egy hónapon belül kellett megkezdeni, mármost ha valakit az utolsó, modjuk tíz napjában ítéltek el, annak várnia kellett négy hetet, és még lehúzni a jerglit, tehát nem szerelhetett le időben.
A fegyelmi tiszt (akit mi Sunyilónak hívtunk) mindig azt mondogatta, hogy „egy évtől öt évig, öt évtől kötélig!!! És mindezt a katona saját érdekében, részint hogy őt magát, részint hogy társait visszatartsuk a hasonló cselekmények elkövetésétől, mert a kis baj nagy bajt szül, és ha ma elnézzük az apróságokat, holnap már sokkal súlyosabb kötelességszegésekkel kell szembenéznünk, ezért korra és rendfokozatra való tekintet nélkül a legradikálisabban kell fellépni a rendbontók ellen! Jöhetnek az édesanyák sírni, hogy ne ítéljük meg túlságosan szigorúan a fiacskáikat, mi mindig a törvény szerint járunk el!”
Persze ő volt az igazság bajnoka. Egyébként tisztára olyan volt, mint a Haynau, még a tisztek is fostak tőle. Mondogattuk is, hogy biztos mindig van nála egy kis összecsukható akasztófa, bármikor adódhat valami. Igaz, tisztjeinkben volt zsiványbecsület, és ha lehetett, elintézték alegységen belül, nehogy ez a kannibál megtudja.
No de mára ennyi. Bajtársi üdvözlet minden kedves olvasómnak:
Kelempájsz
22. Adani — 2010-10-12 12:39
@Kelempájsz:
Ha vkivel így geciztek ,h ott tartották még max. 4 hétig hát ha velem csinálják én tuti baseball ütővel vettem volna elégtételt mihelyst már lehet. Mindenképpen a köcsögképzőből szalajtott volt vesztett helyzetben ha így akart szívatni valakit. Akármit is csinál előbb-utóbb le fog szerelni az áldozat és előbb-utóbb neki is ki kell mennie a városba, a leszerelt meg már civil lesz és kaphat tőle egy alapos dádát.
23. vén betyár — 2010-10-12 13:21
@Vérnűsző Barom: Hiába, aki úr, az mindig úr!:)
24. Kelempájsz — 2010-10-12 14:20
@Adani: Ezt a lehetőséget már akkor sem szalasztották el. Haynaut is elverték, mint a répát, úgy, hogy maradandó emléket viselt hátralevő napjaira. Állítólag ezután még inkább megvadult, és fegyverrel a zsebében járt-kelt.
25. Adani — 2010-10-12 16:15
@Kelempájsz:
Mondjuk Haynau tényleg megérdemelte.
26. chevyfan — 2010-10-12 19:02
Üdv!
Nálunk a közutálatnak örvendő törzsőrmester (akiről én is írtam a sztorimat) azt csinálta, hogy a leszerelésünk előtt kb 2 héttel 180 fokos fordulatot vett az irántunk való viselkedésben. Utolsó nap reggelén még le is tegeződtünk. Mondjuk úgy, hogy megpróbálta bebiztosítani a biztonságát:-) Bár hozzá kell tennem, hogy barom ugyan volt, de annyira vérgeci nem, mint sok történetben a tisztek.
27. nedecz — 2010-10-12 19:55
@chevyfan: Azért valljuk be:
a tiszthelyettesek nagyobb fele muszájból volt geci.Mondhatni szakmai követelmény ez náluk,elvárás a tisztek részéről.
A tisztek el vannak „szigetelve” a legénységtől,velük közvetlenül a tiszthelyettesek vannak kapcsolatban.
Tudom,mert harcoltam a barikád mindkét oldalán…
28. chevyfan — 2010-10-12 20:27
@nedecz: pont ezt a muszályból geci dolgot utáltam a seregben. Szivassuk a kopaszt, genyózzunk a gyíkokkal stb. Nálunk (Nyíregyházán) nem tűnt volna ki a tömegből, ha nem geci. Pont ellenkezőleg. Két szarfaszú tiszt volt itt (’98) akkoriban : egy ezredes, akit ÜTI-be is berakatak(!) elég gyakran, meg egy ellátós százados, akinek 8(nyolc) általánosa volt…
29. chevyfan — 2010-10-12 20:44
remélem megjelenik az előző kommentem… egy rossz infót írtam bele: az üti-s tag nem ezredes volt, csak alezredes (mondjuk így is szivatás szaga volt a dolognak)
30. Kelempájsz — 2010-10-13 07:45
@Optika: Kedves Optika!
A klotyipucolás nem is olyan rossz dolog, mint azt sokan gondolják. Történt, hogy odajött hozzám a tizedes (aki nem is volt olyan rossz fiú, majd részegeskedés kapcsán még írok róla) és aszongya, hogy menjek és pucováljam ki a négyhengerest, mert eldugult. Persze rögtön gondoltam, hogy az eset a szokásos: a fókát (felmosórongyot) a vízzel együtt beleöntötték, és ettől eldugolt a szifon. Mit sem sejtve rájárt a század, a kló hamar tele lett, még ki is csordult a placcra a sűrű mutra. Fogtam egy drótot, kampót hajlítottam a végére, és perc alatt kihúztam a dugaszt. Felemeltem a csurgó-csöpögő fókát és mutattam az elöljárónak, hogy „tizedes elvtárs, jelentem, ez volt benne!” -még ilyet nem láttatok: a srác elkezdett öklendezni, majdnem elhányta magát. Nagy nehezen nyögdécselt valamit, hogy „ö… ööö… vigye innen a picsába…!!!” aztán elfordult és elszaladt.
Én pedig fogtam a takarítószereket, és a négyhengerest szépen felmostam egész délelőtt. A kutya se jött arrafelé, békén is hagytak ebédig. Volt nálam egy Rejtő-könyv (azt hiszem, az Előretolt helyőrség, Donna Anna biztosan értékeli) és szépen ráültem az egyik trónszékre, ott olvasgattam. Néha kinéztem, hol vannak a többiek, láttam is, hogy az utat csákányozzák, ilyenkor szépen visszaültem a helyemre. Mit mondjak, tök jól elvoltam egész nap. Szerintem a klotyipucolás királyi foglalkozás. Üdv mindenkinek:
Kelempájsz
31. Libero — 2010-10-13 07:54
@Kelempájsz: Erre mondaná Kohn bácsi, h „ügyes”…
RSS feed for comments on this post. TrackBack URL
Szólj hozzá
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.