214. – Spiclik és árulók

Kelempájsz mai posztja egy olyan (meglehetősen visszataszító) állatfajtáról elmélkedik, amellyel akarva-akaratlanul, de mindannyian találkoztunk már, és nem kizárólag a katonai szolgálat keretein belül. Besúgók, spiclik, provokátorok, árulók, téglák… Nem valami kellemes, könnyed téma, de ez is a sereg része (volt?)…
 

A spiclik és árulók mestersége a legősibbek közé tartozik, szerintem legalábbis egyidős az utcalányokéval. Már az ókorban is működött ez a nyomorult féregfajta. Gyakran hitvány előnyökért, vagy csak személyes gyűlölködéstől indíttatva, esetleg gyávaságból adták fel társaikat, akiket nem ritkán hőssé avatott a történelem.

Leonidászt a perzsák nem győzték volna le a thermopülai szorosnál, ha a torzszülött – és emiatt katonának alkalmatlan, így a spártaiak szemében megvetettnek számító – Ephialtész nem vezeti Xerxész csapatait a hátukba. Vajon mi haszna lehetett ebből az árulónak? Aligha gazdagodott meg cselekedetéből.

Júdás a 30 ezüstpénzből, amiért cserébe eladta Jézust, palotát aligha vehetett. Végül felakasztotta magát. Megérte ez neki?

Vagy vegyük a cserzővargát, aki a legenda szerint elárulta Ali pasának, hogy honnan lövetheti a leghatékonyabban Drégely várát. Állítólag a pasa megígérte neki, hogy győzelem esetén annyi aranyat kap, amennyi a bőrébe fér. Szondi György mind a 150 katonájával hősi halált halt, még a törökök is nagy tisztelettel temették el. A vargát viszont maga elé rendelte a pasa, és megparancsolta katonáinak: „Üssétek agyon, és nyúzzátok meg, hadd lássam, mennyi arany fér a bőrébe!”. Szép és megérdemelt jutalom.

Dobó István felakasztatta az áruló Hegedűs hadnagyot, akinek a törökök mindössze 100 aranyat és szabad elvonulást ígértek (ámbár ismerve a szokásaikat, aligha tartották volna be a gyaurnak tett fogadalmukat).

Nem értem, miért volt jó ennek a gerinctelen fajtának az, hogy aljasságokat művelt, hiszen semmi, vagy csak igen gyatra előnye származott abból, hogy eladta lelkét az ördögnek (ámbár annak se igen kellett, ha belegondolok).

Sajnos, ezek a figurák nem csupán a múltban, hanem napjaink katonaságánál is felbukkantak. Feladták bajtársaikat, akikkel együtt éltek, akik megosztották velük a hazulról kapott finomságokat, akikkel éjjel-nappal együtt őrizték a határt. Tették mindezt éppolyan hitvány előnyökért, mint elődeik: jobb szolgálati beosztásért, áthelyezésért, esetleg előléptetésért. Nem akarom itt piti esetekkel szaporítani a szót, mint pl. egy üveg becsempészett pia, vagy szolgálati úton elfogyasztott sör miatt kivert balhé. A következőkben elmesélem a legkirívóbb esetet, tanulságul.

Volt egyszer egy főtörzsőrmester, sorkatonai szakkifejezéssel szólva főtörmelék. Igen jó modorú, kedves ember volt, értelmesen és normálisan fejezte ki magát, gyakran elbeszélgetett a katonákkal, még tréfálkozott is velük. Nem üvöltözött, sokszor rugalmas is tudott lenni a szolgálattal. Néha emlegette, hogy szeretne előlépni, hogy legalább zászlósként mehessen nyugdíjba. Egyébként nyomorék volt, mint Ephialtész, mert fegyvertisztítás közben szétlőtte mindét lábát, így a legtöbbször az irodájában kuksolt.

Egyik este, mikor ügyeletes volt, beült a sorkatonák közé, TV-t nézni. Éppen szovjet-magyar meccs zajlott, és ennek megfelelően a banda részéről mindenféle bekiabálások hangzottak el, leginkább az, hogy a „ruszki qrva anyád b+” és ilyenek. Aztán a társaság pihenős része nyugovóra tért.

Másnap reggel váratlanul megjelent a vezérkar: csupa parkettás, őrnagytól felfelé, a politikai osztály meg az elhárítás képviselői. Beszólítottak öt katonát a parancsnoki irodába, és elkezdődött a kihallgatás. Nem fogjátok elhinni: a főtörmelék fölnyomta az öt srácot, mondván, hogy szovjetellenes hangulatot szítottak, lázították a személyi állományt, kihasználva a focimeccs alkalmát. Azt remélte, hogy éberségéért, meg hogy leleplezte a befurakodott ellenséges erőket, elő fogják léptetni zászlóssá (talán még törzszászlóssá is).

A katonákat egyenként hívták be a parancsnoki irodába, ahol egy asztal mögött ott ült az öt vádlott, meg a kihallgatók. Ment a szembesítés, hogy ki mit mondott, meg minden. Két tanú kellett a hadbírósági eljárás megindításához, egyik lett volna a főtörmelék, már csak a másik hiányzott. A szegény vádlottak eleinte meg voltak szeppenve, bár ezt igyekeztek nem mutatni.

De bizony egyetlen sorkatona sem akadt, akiből terhelő vallomást tudtak volna kicsikarni. Bárhogy is próbálkoztak a kihallgatók, még az ordítozás se használt; mindegyik srác azt vallotta, hogy ilyet sem X, sem Y nem mondott. Amikor a vádlottak látták, hogy nincs a földön olyan, aki beszállna ebbe az aljasságba, megjött a bátorságuk is. A fővádlott, egy tizedes, megszólalt, hogy „Nem igaz, én ilyet nem mondtam, a főtörzsőrmester elvtárs hazudik”. A főtörmelék feje lila lett, ordítozott, hogy neki ne mondja, hogy hazudik, mert igenis mondta, nem ő hazudik, hanem a tizedes. Csúnya személyeskedéssé fajult a dolog, amit végül a kihallgatók, az igazság bátor bajnokai próbáltak csillapítani, mondván, hogy ezt nem lehet a jegyzőkönyvbe venni, ragaszkodjunk a tényekhez: mondta, nem mondta.

El is ment a nap ezzel a baromsággal. Délutánra aztán abbahagyták, a nagyokosok is elhúztak a retekbe, ahonnan jöttek. A kedélyek lecsillapodtak, az élet visszazökkent a régi kerékvágásba.

Hittük mi.

Azonban két héttel az eset után az egyik srác hazament eltávra. Mikor visszajött, tisztára zavart volt és ideges. Elmesélte, hogy otthon éppen napozott a kertben, amikor csöngettek. Kiment, és ott állt a kapuban az elhárítós tiszt (ez a nyomorult egy főhadnagy volt, mindig civilben járt, nagyon nett volt, öltönyt és nyakkendőt hordott). A srác elé tett egy papírt, hogy írja ezt alá, és már nem is zavarja tovább. Amint kiderült, a papír egy előre legépelt írásbeli vallomás volt, valahogy úgy, hogy „Én, … (Kandifaszi Bandi) határőr, az elhárítás embere jelentem, hogy … X, Y, Z, … szovjetellenes hangulatot szítottak, és lázították az őrs személyi állományát, kihasználva a focimeccs alkalmát”.

Nem volt senki más jelen az esetnél, nem tudni, hogy igaz-e, de a srác azt mondta, hogy széttépte a papírt, a főhadnagy pofájába vágta, és azt mondta neki, hogy menjen a p*csába. Viszont az tény, hogy semmit sem írt alá. Ezzel aztán végleg elültek az ügy utolsó hullámai is.

De kérdem én: ha csak egy katona is lett volna, akit rá tudnak dumálni ilyen baromságra, vagy akihez kiment az elhárítós, valami ijedős kopasz lett volna, és aláírja azt a papírt, mi lett volna? Az öt katona repült volna a hadbírósága, mint a pinty, és ha esetleg valahogy ki is mosták volna magukat, akkor is meghurcoltatás lett volna a részük. És mindez egy ócska, WC-töltelék főtörzs miatt, aki zászlósként szeretett volna nyugdíjba menni.

40 hozzászólás

 1. tépegető szexkavátor — 2010-11-17 08:16 

ez a házatlan csiga mintapéldánya fajának…civil munkahelyen is vannak ma is szép számmal ilyen figurák. Külön alfajuk a karrierista.Nekem, meg másik 3-nak ott egy ilyen tett be rendesen. Más. a (nekem) nevezetes pécsi A/-ben ottlétem alatt egy hadnagynak álcázott azsan’ provokatőr kóstolgatta a mi két századunkat. Pofára esett, mert a repülős bagázs az átlagnál értelmesebb lévén átlátta primitív mesterkedéseit, és levegőnek nézte, sőt gonosz módon visszaprovokálta. Láttátok volna a hülye fejét, mikor felfogta, most ő cseszhet rá, ha nem figyel! De jó volt látni, ahogy alálibegett neki-úgy percek alatt- a papírtantusz.:-)

 2. vén betyár — 2010-11-17 08:23 

A korra és a társadalomra jellemző történet, a civilben is megestek hasonlók.Nálunk nem volt ilyen, pedig előfordultak meredek dolgok, inkább a hivatásos elhárítóktól féltünk, mint a spicliktől.Időnként váratlanul áthelyeztek hozzánk egy katonát, hogy aztán egy-két hét múlva továbbhelyezzék.Könnyű volt kiszúrni őket, általában pár évvel idősebbek voltak, vmi átlátszó mesét nyomtak és nagyon behízelgő, barátságos módon nyomultak.Soha nem volt sikerük.

 3. szögyi — 2010-11-17 09:02 

No, végre visszaállt a dolgok rendje a maga folyásába, reggel milstoryval kezdem a napot ;)
Szolnokon a főiskolán ez szinte alap volt, csak annyiban lőttek kapitális bakot az elvtársak, hogy engem szemeltek ki “hangulatfelelősnek”. Szóval a parancs átvétele után első dolgom volt közölni a körlettel, hogy mostantól én spicli vagyok, ha valakinek közölnivalója van a főnökséggel, akkor rajtam keresztül megoldható a szolgálati út kikerülésével.
Abban az évben drasztikusan javult az élelmezésünk minősége, az évelején még szokásos szőrösteperető reggelit szakmányban vittem az elhárítósnak, hogyha nekünk minden reggel meg kell borotválkoznunk, akkor ezt legyenek szívesek követeljék meg a disznótól is.
Azért kaptam is érte valami plecsnit, de később megtudtuk, hogy valaki mást is ránktelepítettek, aki viszont már tényleg komolyba nyomta az ipart. Pár éve, a huszonvalahányéves találkozón sikerült kilegózni hogy ki volt az.

 4. Adani — 2010-11-17 09:30 

Mi lett a vége? A spicli főtörzsnek kijárt volna egy akkora verés, amitől pár hétig szívószállal eszi a bundáskenyeret.

Az lett volna még szép ha ellentámadásba mentek át és mindenki vagy legalábbis jó sokan azt valljátok,h viszont ő mondott olyanokat,h ruszkik haza, meg mocskos komcsik stb. Akkor kellett volna megnézni a képét.

 5. Harald Blåtand — 2010-11-17 11:26 

A sztori jó, de a 300-at azért nem kell készpénznek venni. Ephialtész nem volt torzszülött, sőt, spártai sem, Trakhiszból származott. Nem kell az áruláshoz testi torzszülöttnek lenni, bőven elég ha a lélek torz :-(
Egyébként a sorsáról kétféle hagyomány maradt fenn: a/ tíz évvel később ölte meg a trakhiszi Athénadész b/ a perzsa Mardoniosz szatrapa annyi aranyat ígért neki az ösvény megmutatásáért, amennyi a bőrébe fér, csak épp nem árulta el neki, hogy ezt szó szerint érti: Leonídaszék pusztulása után elevenen megnyúzatta, és az arannyal kitömött bőrt közszemlére tétette. A perzsák használni szívesen felhasználták az árulókat, de alapvetően nem bírták őket. Igazuk is volt.

 6. hazitroll — 2010-11-17 14:29 

Jellegzetes történet az akkori időkből azt hiszem :( Szerencsére én annál már fiatalabb vagyok, viszont emiatt a rangokkal sem vagyok kibékülve. Ha (akármilyen) őrmester valaki, akkor felteszem, nem volt diplomája, viszont ahhoz, hogy zászlós lehessen, ahhoz meg diploma kellett volna (mivel az tiszti rang). Tehát ő kb. semmiképp nem lehetett volna zászlós.

 7. Kelempájsz — 2010-11-17 14:29 

@Adani: Persze, eldöntött tény volt, hogy koncepcióegyeztetésre kerül sor, úgy, hogy három hétig lepkehálóval kergeti a fogait, de közterületen csak autóban mutatkozott.
A tisztek se álltak vele szóba. Egyszer az öreg katonákat hazaengedték civilért, ekkor az egyikük megnősült, és az esküvőjére meghívta az összes szabadságon levő katonát, akik persze el is mentek, civilben. Amikor visszajöttek, a srác mutogatta a képeket, amiken látszott a templom és a civilbe öltözött fiúk. Tudjátok, akkor tilos volt engedély nélkül civilbe öltözni.
Pár nap múlva a pol. tisztet a kerülettől jól leb@szták, hogy nem megfelelő az eszmei-politikai nevelőmunka, mert a katona templomban nősül, a haverjaival engedély nélkül civilbe öltözik, és még mutogatja is a képeket.
Másnap kötelékrendezésen a parancsnok kaján vigyorral kijelentette, hogy feddés fenyítésben részesültek a renitensek, amire a nősülő srác azt válaszolta, hogy rendben van, három hét múlva otthon a kocsmában iszik rá egyet. Mindenki röhögött. Aztán a pol. tiszt is megszólalt, de csak annyit mondott: “fiúk, a főtörzs elvtárs is látta azokat a képeket”.
Nekem a járőrparancsnoki pótlékomat sikkasztotta el (20 Ft volt havonta!) úgyhogy külön szólnom kellett, mikor már harmadszor nem kaptam meg.
No de a vége: amíg a mi tisztjeink ott szolgáltak, egyikük se terjesztette fel előléptetésre.

 8. Libero — 2010-11-17 14:37 

@Adani: Ez jó ötlet, ha mindenki rávall, mehetett volna a levesbe, v min. a Budaörsi úti szanatóriumba…

 9. Rókakígyó — 2010-11-17 18:02 

No végre ismét milstory. Volt tegnap a Kossuthon valami Tiboruról.

Szerintem ez nem ritka, nem csak a hadseregben és nem csak abban az időben megesett történet. Mai napság is sok ilyen van. A patkányok meg csak szaporodnak:)

 10. tiboru — 2010-11-17 18:43 

@Rókakígyó:

“Volt tegnap a Kossuthon valami Tiboruról. “

??????

Remélem semmi obszcén :-)

 11. tiboru — 2010-11-17 18:45 

@hazitroll:

A zászlós (törzszászlós és legújabban főtörzszászlós) az zászlós; vagyis már nem tiszthelyettes és még nem tiszt :-)

Egy főtörzsből lehet zászlós, ha megvan hozzá a beosztása (tehát ha zászlósi beosztást tölt be). Annó még kellett hozzá pluszba zászlósképző, ma már ilyenről nem tudok.

 12. sirdavegd — 2010-11-17 19:03 

Számomra az a furcsa, hogy a főtörzs nem lett jó alaposan lecseszerintve, amiért békésen tűrte/hagyta, hogy a jelenlétében másfél órán át abbálják verbálisan a baráti cocialista SU-t. Elvégre elöljáróféle lehetett, vagy mi a szösz…

 13. Dogoo — 2010-11-17 19:37 

Üdv mindenkinek!
Már kezdtek elvonási tüneteim lenni!
Nálunk már a bevonulás után a századparancsnokunk mutatta meg a volt pol.tisztet. Azzal a figyelmeztetéssel, hogy nagyon vigyázzunk vele, és nagyon gondoljuk meg, hogy mit mondunk, hogyha mindenáron beszélgetni akar velünk.
Civilként történt egyszer, hogy ahol dolgoztam oda bejuttattam egy havert dolgozni. Na meg is bántam. Elég hamar feltűnően jóba lett a főnökkel. Majd mikor tulaj váltás miatt elbocsájtottak mindenkit, ő már azelőtt egy hónappal tudta a dátumot, hogy mindenkit kirúgnak október elsejével. De ezt ő senkinek sem mondta el. Mert megígérték neki, hogy ő maradhat. Maradt is addig míg betanította az új csapatot és ment ő is a kukába.
A búcsú bulinkra akart jönni ő is de mindenki azt mondta, hogy akkor egyedül bulizik, mert senki sem megy el!

 14. Adani — 2010-11-18 09:03 

@Dogoo:

Multiknál ez jellemző pláne ha eldöntötték, h inkább átcuccolnak mondjuk Romániába vagy Kínába miután letelt az adómentesség. A dolgozókat meg megtúráztatják, h gyenge a termelés javítsanak rajta vagy bezárunk. Aki nem ma kezdte az tudja, h ez mit jelent, így ellopja azt, amit még lehet és keres másik munkát. Aki komolyan veszi az meg megszívja, mert agyonhajtja magát a semmiért.

Az biztos, h általában a spiclik nem járnak jól. Háborúban nyilván az ellenség, akihez megy árulkodni felhasználja ameddig segít nekik, de ha logikusan gondolkodik akkor rájön, h hoppá ha képes volt sértődöttségből hátba szúrni az övéit akkor ezt velünk is meg fogja tenni ha épp úgy gondolja.

 15. hazitroll — 2010-11-18 10:32 

@Rókakígyó: Tényleg? Meg lehet hallgatni utólag is?
@Adani: Multiknál az IT-s tudja mindig, mert neki kell letiltani a felhasználókat.

 16. Krux — 2010-11-18 10:37 

@sirdavegd: Ki kell, hogy javítsalak, mert a Szovjetúnió nem baráti cuclista állam volt! A – sok mindent kifejező – helyes jelzők a következők voltak: a “testvéri” Szovjetúnió, a “baráti” Csehszlovákia, a “szomszédos” Románia stb.

 17. Adani — 2010-11-18 11:02 

@hazitroll:

Tudom. én is IT-s vagyok. :)

@Krux:

Na ja ahogy Móricka meg is magyarázza, h Szovjetunió nem baráti hanem testvéri ,mert a barátait maga választja az ember.

 18. Kelempájsz — 2010-11-18 12:01 

@Adani: Ott és akkor nem jutott eszünkbe az ilyenfajta ellentámadás, örültünk, hogy nincs, aki terhelő vallomást tenne. No meg ha elkezdtük volna, hogy “maga meg azt mondta, hogy… stb” akkor máris visszalőttek volna, hogy “szóval elismerik!!!”. Akkoriban (77-ben!) még kommunista ország hadbírósága ítélkezett. De így se volt rossz vége.
Viszont az elhárítós tiszt aljasságáról nem olvasok a kommentekben. Pedig az ment ki srác lakására a papírral! Olyan görény volt, hogy Hétforrásra be se engedték. Emlékszem, jött az autójával, civilben, mint mindig. Az okmányos beszólt a telefonon, hogy megy az őrsre, a parancsnok meg lement a kapuhoz, és nem is engedte kiszállni a kocsiból. Azt mondta neki, hogy “nem jössz te ide bajt keverni, tudod mit, voltál itt, már mehetsz is!” És a tetű szó nélkül megfordult és húzott a retekbe, nem mert egy szót se szólni. Az öreg karakán srác volt.
Más: a szarjankó engem is be akart szervezni. Egy óra hosszat hablatyolt nekem az irodában éberségről és a belső ellenséges erők felszámolásáról, és hogy meg kellene néznem a haverok leveleit, mit írnak haza, pl. olyat-e, hogy “hiába adnak a kezembe fegyvert, én emberre nem lövök”. Meg aki elégeti a leveleit, az gyanúsítható azzal, hogy katonai titkokat adott ki és így semmisíti meg a bizonyítékokat. Meg aki ruhástól fekszik le este, az azzal gyanúsítható, hogy éjjel ki akar szökni a határon, és nem akarja az időt húzni az öltözködéssel. Mondtam a hülyének, hogy sok katona bedobálja a leveleit a kályhába, mert nem akarja, hogy mások is olvassák, mit ír a barátnője, meg az egész belszolgálat és az éjfél előtti járőrök ruhástól alszanak, mert annyival is tovább pihenhetnek. Ha meg annyira megbízhatatlanok vagyunk, mi a f@sznak raktak ki bennünket a határra.
Majd még elmesélem, milyen remekül blamálta a barmot egyik srác, még a tisztek is röhögték.
És a vége: azt hallottam (már jóval a leszerelésünk után), hogy lebukott, mert aranyat akart becsempészni a vonaton, azt remélve, hogy őt nem ellenőrzik. Hát a vasúti járőrök ellenőrizték!

 19. Adani — 2010-11-18 12:07 

@Kelempájsz:

Nem is feltétlen pont akkor kellett volna, hanem mondjuk két héttel később, h XY azt mondta, hogy csak úgy mellékesen leejteni aztán persze mindenki tanúsítja.

 20. Kelempájsz — 2010-11-18 12:42 

@Adani: No persze lehetett volna sok minden, de ott és akkor zűrös helyzetben voltunk. Két héttel később meg az eltávos srác jött vissza azzal, hogy az elhárítós egy előre legépelt, hamis vallomást vitt neki a lakására, hogy írja alá. Ki tudott akkor és ott úgy gondolkodni, mint mi most? Még saját tisztjeink, akik pedig egyértelműen jóindulatúak voltak a katonáik iránt, azok se léptek közbe, pedig inkább nekik kellett volna azt mondani, hogy most pedig kuss legyen. Én inkább ezt hiányoltam, és a helyükben meg is tettem volna.

 21. Adani — 2010-11-18 12:49 

@Kelempájsz:

Na igen ők is elbeszélgethettek volna a spiclivel, h ha akarsz még rántotthúst enni szükséged lesz a fogaidra.

 22. sirdavegd — 2010-11-18 13:22 

@Kelempájsz:
Ezek szerint happy enddel zárult a dolog :)
Egyébként minden tiszteletem a csapaté, hogy nem volt benne egy gyenge láncszem se.

 23. Zig Zag — 2010-11-18 22:14 

A “mi lett volna, ha valaki” kapcsán: ezt fogolydilemmának hívja a szaksajtó.
hu.wikipedia.org/wiki/Fogolydilemma

 24. hungaryhonvéd — 2010-11-18 22:58 

@hazitroll:
Rangja a grófoknak báróknak volt/van, a katonának rendfokozata! =)
/bocs, de ezt nem hagyhatom ki…/

hu.wikipedia.org/wiki/Rendfokozat

@tiboru:
Katonáéknál kell/lehet, mert amúgy beot betölthet nélküle is. Amúgy Szentendre, OKJ-s képzés.

A rádiós dolog engem is érdekel! Mikor, melyik műsorban, és mi, mert a hangtárban megvan elvileg.

És bizony csábító a “sötét oldal”. Persze nem a fent említett pitiánerségre kell gondolni.

 25. vén betyár — 2010-11-19 07:11 

Önként és dalolva?Egy “hivatásos”:

mandiner.blog.hu/2010/11/18/paul_az_osztrak_polip

 26. Kelempájsz — 2010-11-19 08:30 

@sirdavegd: Az igaz, hogy a csapat jó volt. Mindössze 40 sorkatona szolgált Hörmannon, éjjel-nappal összezárva, jóban-rosszban. Együtt jártunk szoliba, együtt sírtunk és együtt nevettünk. Életre szóló barátságok kötődtek, nekem is van egy piramidális nagy haverom, akit ott szedtem fel, és a mai napig tartjuk a kapcsolatot, pedig messze lakunk egymástól.

 27. hazitroll — 2010-11-19 08:53 

@hungaryhonvéd: Igazad van, de én sosem tagadtam, hogy nem voltam katona :)

 28. sirdavegd — 2010-11-19 12:49 

@Kelempájsz: :) ilyen környezetben spiclit keresni és mószerolni főleg nem vall túl nagy életösztönre. Csávókám nem tudom, mit várt – a fent említett Fogolydilemma alapja is a bizalom, ami meg látnivalóan megvolt.

 29. hazitroll — 2010-11-19 14:33 

@hungaryhonvéd: Ja, és akkor őrmester, őrnagy, őrgróf? :)

 30. franta — 2010-11-20 11:55 

Az ember fosott, mint a szar. (Bocs a képzavarért.) Civilben is, de főként a seregben. Egy diktatúrában, ahol bárki, bármilyen környezetedben létező akárki lehet besúgó (rosszabb estben provokátor), az ember nyilván fél. Civilben ez még egye-bassza, na, a rohatt (sic!) házmester, meg a kolléga, de a seregben azért éles. Mert ha házibuli van, mindenki matt, és szídja a kommunistákat, akkor mi volt? Végül is semmi.
De a seregben…? Ugyan már. Kisebb ügyek miatt is vágták a népeket Nagyatádra vagy horribile dictu Lentibe.
Most őszintén: a civilben nem féltem annyira ezektől a besúgóktól – még egyszer, kisebb a tét -, mint a seregben. Mert ott a tét nagy: Lenti stb. Urambocsé főbelövés. :)))

Egy szó, mint száz, TI (így, nagybetűvel) faszántos srácok voltatok.

 31. franta — 2010-11-20 12:00 

Bocs, ezt kihagytam: tehát “faszántos srácok voltatok” és le a kalappal előttetek.

 32. sziba — 2010-11-20 22:01 

Ugye mint mindenhol, nálunk is élt ez a “szívassuk a kopaszt” játék.Öregek velünk is próbálkoztak, volt akit lehetett, volt akit nem.Én az utóbbiak közé tartoztam, lévén sokat voltam bent hétvégén, ezért kínomban már a szolgálati szabályzatot is kiolvastam. Nos csak belgép és a szobapk. pofázhat be, mit csinálj.A lényeg, valamelyik öreget felnyomták, hogy szívatja a kopaszokat.No, lett is hadbíróság a dologból, járhattunk Szegedre.Először még rám gyanakodtak a többiek, hogy én voltam a spicli, később azért kilogikázták, hogy az élelmezési írnok nyomta fel a srácot. Igaz, hogy utána nyugalom lett a századszinten, de onnét kezdve nem állt senki szóba a vele.

 33. Vajmaci — 2010-11-21 19:37 

Téglák,jólfekvőemberek, vagy ahogy nálunk hívják “tököstitkárnők”,pöcspödrők mindíg is voltak,vannak,lesznek.
Álltalában azokból válik könnyen aljadék, akik a civl létformában kisebbségi komplexusaikkal küzdenek, otthon az asszony, a gyerekek,a szomszéd, az anyóspajtás is rajtuk vezeti le a stresszt.
És munkahelyen egy kis vállveregetésért,jutalomért,könnyített szolgálatért,estébéestébé…lehajtanák a csigát is Szegedre.
Nálunk egy volt váltáspéká, és a pöcspödrője egyszer mentek ellenőrizni a rakpartra.
A válltáspéká magas akkoriban sportosabb alkat, a pöcspödrő kis köpcös,aprószemű srác volt.
Az épp szolgálatban lévő kolléga mikor észrevette őket,odaszólt a pékának…
– miva’? sétáltatod a malacot?
:-)
Mondanom sem kell megfelelő retorzióval járt a beszólás,ám azótais szállóige a kupolacsőszök között!:)

 34. Kelempájsz — 2010-11-22 09:57 

Szerencsére, többnyire lehetett tudni, ki a spicli. Egyszer vezényeltek hozzánk egy srácot. Még aznap este csörgött a telefon. A készültségesnek csak annyit mondott egy hang, hogy vigyázzatok, a “… (új fiú) az elhárítós spiclije!”.
Nem sokkal később szoliban voltam a Téglával, és ő elkezdett panaszkodni nekem, mennyire fáj neki az, hogy őt spiclinek tartották a régi helyen. Mit mondjak? Lehet igaz, lehet kamu is. Ezért én diplomatikusan azt válaszoltam, hogy nálunk tiszta lappal indul, mi nem gondolunk róla semmi rosszat. Szerencsém volt: a csávó tényleg tégla volt.
Egyik reggel hétkor érte jött a kocsi, elvezényelték az otthonához közelebbi alegységhez. Fél óra múlva megjelent az őrsön az elhárítós, és az egyik srácot behívták a parancsnoki irodába, ahol üvöltöztek vele: vallja be, hogy egy hónappal ezelőtt, nyomsávellenőri járőrben bementek Téglával a Gomba presszóba és megittak egy üveg sört. No persze egy hónappal később ezt bizonyítani nem lehetett. De a Tégla gyerektől -fájdalom- megszabadultunk.

 35. Adani — 2010-11-22 10:46 

@Kelempájsz:

Hülye lett volna bevallani. 1 hónappal utána már a szonda se mutatja ki.

 36. Kelempájsz — 2010-11-22 12:38 

Emlékszem, egy szép tavaszi napon a laktanya előtt ültem egy padon, és sütkéreztem. A centim már igen rövid volt. Egyszerre mellém telepedett elhárítósunk, és szokott modorában (kedves volt és barátságos) beszélgetésbe elegyedett velem. Valamit szólt arról, hogy kispuskával vadásztak valahol a katonák. Szemmel láthatóan arra várt, hogy majd én is elkezdek neki mesélni, hogy “Az semmi, képzelje, mi bezzeg…” stb. Nem jött be neki. Azt mondtam, hogy tudtommal 6 mm-es fegyverrel szigorúan tilos vadászni, még a vadászoknak is. Erre ő, hogy valamelyik őrsön a katonák géppisztollyal “bukóra vették az őzet” -így mondta. “Jé, és a lőszerrel nem kellett elszámolni?” -álmélkodtam. “Megoldották” -így ő. Aztán mesélt még, hogy itt meg ott hogyan vadásztak a járőrök szoliban. Várta az én történetemet is. Talán mai napig is várja… Hülyének nézett, pedig már két éve ismert, és megmondtam neki, hogy nem állok be a zászló alá. Most se szedett ki belőlem semmit.
@Adani: Egyébként a pol. tiszt egyszer megérezte a rajtunk a sörszagot. Rá kellett lehelnünk, aztán nézett ránk komolyan, majd megszólalt, hogy “érdekes, én pedig határozottan sörszagot éreztem. Na menjenek, pakoljanak le.” Nem volt rossz fiú.

 37. franta — 2010-11-22 20:49 

Valaki homályosítson már fel, hogy a poltiszt mi a fenét csinált? A törzsfőnök, az ilyen és olyan pk világos, hogy a “szakmai” dolgokat vitte. Az is világos, hogy az elhárítótiszt micsoda. De mi a poltiszt? Na ja, ha valakinek volt panasza, mehetett hozzá… (meg a búsba). Meg elmondhatta az április negyedikei beszédet.
De mi a büdös valagot csinált és miért hívták ezt a beosztást poltisztnek?

 38. 68nyara — 2010-11-23 13:36 

@franta: politikai tiszt: felelt egyrészt a csapat politikai oktatásáért (komoly:-)) másrészt hangulatjelentéseket készített, felmérte az új állományt. Volt a magasabbegységeknek (nálunk pl. ezred poltiszt),és attól le egészen század szintig, ahol általában rigó volt, zászlósi rangban.

 39. franta — 2010-11-24 19:39 

@68nyara: Oksa, kapisgálom…
Nekem ’84-ben Mezőtúron olyan kapcsolatom volt a poltiszttel – lévén építő alakulat -, hogy a palinak gépeltem (írógéppel), ugyan, már ki tudott ilyet – a márc 15-re szánt beszédét. (Össze is vesztünk – ez komoly -, hogy Lamberget vagy Latourt lincselték-é meg a Lánchídon, illetve Bécsben. Mindegy.) A pali poltiszt volt. Aztán – és ezért vagyok tanácstalan ez ügyben -, ilyen dumákat vágott le nekem, hogy “mi (mármint ők) itt vagyunk hárman, és – rotációs alapom rakjuk azt, hogy éppen ki a törzsfőnök, ki a poltiszt, ki a – faszom tudja, tán – ezredpk, laktanya pk stb.”
Nem értettem a funkcióját, mert szerintem lövése sem volt az elhárításhoz.
(Más, ha majd egyszer Tiboru engedi, akkor majd leírom, hogy akkor ez a – különben szerintem jó szándékú, bár ki tudhassa aztat – poltiszt irodájában milyen vicces kihallgatás volt, mikor a meccsen leütöttek egy tisztest, és mindenki – kissé – máshogy vallott…

 40. Szkv — 2011-02-20 19:59 

A bevezetőben említett elhárítós főhadnagy “elvtárssal” leszerelésem után volt”szerencsém” találkozni személyesen, de leginkább telefonon beszélni. A beszélgetés nem a katona emlékek felidézése volt, hanem szolgálati, mivel a “főhadnagy elvtárs” diszpécseri szolgálatot látott el a MÁV-nál. Biztosító berendezés hibája esetén, neki jelentettük a hibát. Hogy nálunk milyen ember volt, kegyeleti okokra hivatkozva nem írok semmit. Most már nyugodjon békében. Kelempájsz bajtárssal telefonon kiértékeltük az emberi mivoltát.

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.