213. – Alaki szemle

Külső szemlélők (és örök civilek) számára talán mulatságosan hangzik, de a hadseregben (legalábbis békeidőben) a legnagyobb cirkuszok és botrányok mindig a lőszerrel voltak összefüggésben. Optika egyik régi cimborája majdnem ráfaragott erre, de  – ahogyan azt a régi katonamondás is állítja – minden jó, ha a végén folyik a szesz. Parancsra berúgni meg tiszta fles.
 

Ezt a történetet egy volt egyetemi felsőbb éves iskolatársam mesélte, aki  Zalaegerszegen volt katona hozzám hasonlóan, de pár évvel korábban. A srác éveken át igyekezett az esetet elfelejteni, mert számára rendkívül rosszul végződhetett volna. Önhibáján kívül akár még futkosóra is kerülhetett volna, de legalábbis hosszabb időre a piros 9-esbe, vagyis a fogdára. Az elmúlt veszedelem örömére pedig akkor sikerült életében először igazán eláznia. Parancsszóra. A nyolcvanas évek elején egy őszi napon éppen időszerű volt.
 
Röviden először is arról, hogy mi az alaki szemle. A zászlóalj felsorakozott az alakulótéren, mindenki a saját fegyverével. Majd jöttek az ellenőrző elöljáró elvtársak, a laktanya parancsnokai (esetenként ezek főnökei is) és ellenőrizték a fegyvereket. Ezen felül mindenféle hülyeséget kérdeztek a katonáktól. Többnyire nagyobb megmozdulások, gyakorlatok, lövészetek előtt vagy éppen azok után volt az alaki szemle. A század-, szakasz- és rajparancsnokok is elég idegesek voltak a felkészülés során, mert ha valamiért bárki bukik, akkor buknak ők is.
 
Egy szép őszi napon túl voltak egy éles lövészeten, amelynek másnapján sorakozónál megtudták, hogy délután alaki szemle lesz. Tehát a napi program az erre való felkészülés volt, amire pedig felhívták a figyelmüket, hogy ezúttal egy tábornok is jelen lesz a Honvédelmi Minisztériumból. Egész délelőtt a folyosón ülve pucolták a fegyvert, tölténytáskát. Ez amúgy is be volt tervezve a lövészet miatt. A fegyver leadása után borotválkozás és irány az ezredfürdő, majd megkapták a szép gyakorlóruhát. Mindenkinek két gyakorló öltözete volt: a szép és alig használt a raktárban volt. Ezt csak különleges alkalmakra kapták meg, a másik meg a kopott volt a hétköznapi viselet; ez utóbbit hordták nap mint nap.
 
Elérkezett az alaki szemle ideje, felsorakoztak az alakulótéren. Mindenkinek totál csendben kellett állnia és várni, amíg hozzá lépnek az ellenőrző elöljáró elvtársak, mert különben… Egyszer csak az ő szakasza következett.
Fontos tudni, hogy a középső oszlopban állt és nem túl daliás lévén majdnem az utolsó ember volt. Megkapták a parancsot: „tölténytáskát kinyitni”. Kinyitotta és még évek múlva, az elmesélés során is beleborzongott abba, amit akkor látott: az egyik tárban fényjelzős lövedékek voltak. Szinte felsírt. „Valami barom állat kicserélte a tölténytáskát, a kibaszott életbe!!!” futott végig az agyán. Tudni kell, hogy ha a tisztek egy esetleg elrejtett lőszerre gyanakodtak, akkor képesek voltak akár hajnalban is átkutatni a körletet, a cuccaikat. Szóval nem volt tréfadolog. Már látta magát a tárgyaláson, na meg a futkosón. De legjobb esetben legalább 30 nap a már említett piros 9-ben. Egy pillanatra megmerevedett, majd cselekedett. A lehető legkevésbé feltűnően elkezdett kitárazni. Szerencsére csak 3 töltényt kellett kivennie a tárból, de nagyon óvatosan, alig véve levegőt, nehogy zajt csapjon, nehogy elejtse, stb… Izzadt rendesen. SIKERÜLT! Egész teste remegett, de senki nem vett észre semmit. Ahogy a zsebébe csempészte a skulókat, lépett is hozzá a tábornok.
 
Ha bármilyen okból két emberrel előbb áll, akkor bukta. A srác akkor sem tudta pontosan, mit is kérdeztek tőle, de valahogy válaszolt. A tábornok elvtárs a  fegyverével meg volt elégedve. MEGMENEKÜLT! Aztán cigarettaszünetet rendeltek el, az alakuló téren lehetett lófrálni, de nem lehetett elhagyni. Egy óvatlan pillanatban egy kukába dobta a lőszereket. Ha már eddig megúszta, nehogy ezután kerüljön elő.
 
A cigarettaszünet után folytatódott a szemle, majd rövidesen véget is ért. Irány a századszint, de még mindig ideges volt és persze falfehér. Betették a fegyvert, lőszertáskát a fegyverszobába és egyszer csak az irodájába rendelte a századparancsnok.

– Kovács honvéd! Nem tetszik maga nekem! Olyan nyámnyila módon válaszolgatott a tábornok elvtársnak, meg olyan a feje, mint akire rádőlt a meszesvödör. Hát árulja már el, mi a fasz van?!

Aztán némi meggyőzés következett, hogy mondja el, mi a baj. És szépen elmondta, mi történt. Egy elég barna bőrű ember volt a parancsnok, de attól, amit hallott ő is elfehéredett. Üvöltött egyet: „A kurva életbe! És a lőszerek, azok hol vannak?” A válasz: „Jelentem, az alakulótéren, egy kukában!”
 
A századpéká némi hatásszünet után elővett egy üveg pálinkát a páncélból és töltött magának is és a srácnak is.

– Volt már részeg?

– Jelentem, még nem nagyon!

– Mi a picsa?! Akkor most részeg lesz. Ez parancs!

Hát nehezen csúszott le az első pohár, Aztán egymás után töltötte tele a poharakat. Még nem volt itt a takarodó ideje, de elzavarta aludni azzal, hogy ez fontos nap az életében, vegye úgy, hogy újjászületett. Szólt a körletparancsnoknak, hogy a srácot hagyják békén aludni. A körlettársai szerint mielőtt még lefeküdt volna, elénekelte a Varsaviankát.

Az viszont nem derült ki, hogy ki volt az, aki kicserélte a tölténytáskákat.

20 hozzászólás

 1. Rókakígyó — 2010-10-15 08:06 

Nálunk nem fakszniztak a lőszerekkel. Többször is előfordult, h a nyulakat mi segítettük ki az őrségváltáskor, ha nem lett meg mindegyik és már sietni akartunk volna. Szerintem ez csak elöljárón múlt. A körletben is komoly mennyiségű anyag volt elrejtve, időnként puskaporral gyújtottunk be.

 2. molnibalage — 2010-10-15 10:06 

Mi az a fényjelzős lövedék?

 3. proletair — 2010-10-15 10:34 

@molnibalage:
Gondolom nyomjelzőst akart írni…

 4. vén betyár — 2010-10-15 10:43 

@molnibalage: Na ne!
Kémiai anyaggal (pl. foszfor-vegyülettel) töltött lövedék, amely a levegőben haladva fényesen izzik, sötétben vagy harci ködben láthatóvá teszi a lövedék nyomvonalát, s növeli eredményességét a célpont eltalálásában.
Jó kis történet, köszönet érte.
Régen valóban nagy ügyet csináltak minden egyes lőszerből, de miből nem?Egyszer gyakorlat során az egyik katonánk elhagyta az AK szuronyt, félnapig kereste az egész alakulat, végül rá HTK-zták /1967 – 56o Ft, havi zsold volt 70 Ft/.
Egy téli kitelepülés során kapunk 6 tele tárat vaklőszerrel, ebből 3 rövid sorozatot elengedtem a teherautóról.Beérkezés után a törzsfőnök végigszimatolta az összes fegyver csövét, de nem érzett mást a saját szilvórium lehelletén kívül.Okosan megállapította, hogy “Nem mi voltunk.”Hiába, nagy strapa lett volna minden tárat leellenőrizni, vagy ő sem akart balhét.Én meg pláne nem.Az egyhetes gyakorlat végére senkinek sem maradt lőszere, igaz gyakoroltunk támadást és körkörös védekezést is a csőszájfékes AMD-vel.
Molnibalage:
Csőszájfék:
A csőszájfék a lőfegyverek csőtorkolatánál elhelyezett, a lövés visszahatóerejének csökkentésére szolgáló alkatrész.

 5. vén betyár — 2010-10-15 11:11 

Jobban belegondolva nem elsősorban politikai okai voltak annak, hogy mennyire vigyáztak minden egyes lőszerre.Lőszer + fegyver könnyen ön- és közveszélyes lehet.Én is láttam katonát, aki lábon lőtte magát amikor éjjel “őzre mentek”.
Egyébkénr ennyiféle lőszer lőhető ki a Kalasnyikovból:
http://www.haborumuveszete.hu/rovatok/fegyverek/bombak/vegyihistory_1/

 7. chevyfan — 2010-10-15 13:32 

Üdv!

Mi lövészeten Öregcsertő-Csornapusztán voltunk (Kalocsa mellett). A “lőszerraktár” egy düledező téglaházikó volt a körlettől elég messze, egy tuto lakattal lezárva. Állandó őrség nem volt…

A csőszájfék nagyon szép mintát tudott hagyni a gyakorlatlanok tenyerében sorozatlövés után. Egyszer én is rámarkoltam, de az nem AMD volt, hanem az állványos géppityu (jobb memóriájuak a nevét [számát] majd megmondják:-)) Olyan feladat volt, hogy futni kellet a fegyverrel, majd feküdj, lövés, feláll, fut tovább. Ott reflexből rámarkoltam…

 8. fakir — 2010-10-15 21:20 

@vén betyár:
Szerintem csőszájfékkel felszerelt AMD-vel nem lehet vaklőszerrel sorozatot lőni. Ahhoz csőszűkítő kell.

 9. Dogoo — 2010-10-15 21:58 

’90-ben a HM-ben a pihenős és készenléti őrség fegyverei állandóan be voltak tárazva. Őrségváltásnál ki kellett volna tárazni a táblára de ez nem volt szokás, hanem a táron lévő kis kukucskálón lestük, hogy meg van e a darabszám. Tele van e a tár. Egyszer ellenőrzést kapott az őrség. Ki kellett tárazni az előljáró előtt. Két olyan tár is került amelyben a lőszerek közt méretre befaragott fadarab volt. Majd a beérkező őrök fegyvereit is ellenőrizték. ott is az egyik hasonlóan volt megoldva. Összesen 5 db lőszer hiányzott. lett is balhé rendesen, kiabálás, szaladgálás. A szerencsétleneknek helybe topi meg laktanya fogság.

 10. Motoregér69 — 2010-10-16 19:29 

@fakir: Maximálisan igazad van!

 11. Optika — 2010-10-17 09:08 

A fényjelzős lövedékkel lőni néha nagyon szórakoztató volt. Egyszer éjszakai éleslövészetnél ha jól emlékszem egy tárnyi lőszert osztottak ki: 10 fényjelzős és 20 normál. Úgy kellett volna betárazni, hogy 1 fényjelzős 2 normál 1 fényjelzős 2 normál stb…. Mi pedig temészetesen úgy táraztunk be, hogy 10 fényjelzős egymás után, majd 20 normál. Aztán az elején mintegy parancsszóra nem igazán a célra, hanem az ég felé egy sorozatban a 10 fényjelzőset kilőttük. Gyönyörű szép látvány volt! :)

Hát még Madarász őrmester fejét látni, ahogy üvöltözött ránk, na meg később a század pk. és zászlóalj pk. Közben pedig gyakoroltuk, az önvédelmi bociszemet!

 12. Krux — 2010-10-17 10:20 

@fakir: @Motoregér69: Bizony-bizony! Csőszájféknél vakkal nem tud kialakulni akkora nyomás a csőben, amely képes lenne a gázdugattyút elmozdítani. A szűkítés ezt a problémát oldja meg.

 13. 68nyara — 2010-10-19 13:39 

Hm.Jó kis ezred diszkók, zászlóalj diszkók, milyen kellemes is volt az. Mondjuk a lőszerrel nálunk is nagyon faxnisak voltak. Volt egy időszak, amikor több öngyilkosság is volt egymás után a laktanyában, akkor kifejezetten utaztak a lőszerhiányra, pedig ha valaki őrség alatt akarta főbelőni magát, az nem lopott lőszerrel tette. Gondolom nem az volt a legnagyobb problémája, hogy utána stimmeljen a lőszerek száma.

 14. Kelempájsz — 2010-10-26 10:14 

Nálunk is előfordult néha egy-két lőszer hiánya, de ezek leginkább a “riadóban estek ki a tárból”, a nagy rohanás közben. Ezeket mindig pótoltuk. A szolgálatban történő lövöldözésről még majd külön posztban mesélek, most csak egy cifra eset: a fegyvert hagyta el az egyik srác, tele tárral! (!!!) Hörmanntól kb. 3 km-re, és vagy 300 méterrel lejjebb, a Stájer-házak alatt van a Hosszú-hát. Itt, az országhatár mellett volt egy őrhely (idén márciusban 34 év után még megtaláltam két haverom nevét a fába vésve).
Szóval a szoli leteltével bejött az őrsre a kétfős járőr, de csak az egyiknél volt fegyver. Kérdezte a másikat a csöves, hogy “Hol a géppisztolyod, b+?”
Mire a srác, hogy “Hű, lent maradt a Hosszú-háton!!!” Sárga lett, meg kék, aztán volt egy futása. Nagy szerencséje volt, ott találta a fának támasztva, ahogy hagyta. További mákja, hogy a csöves sorkatona volt (a zugzsuga egyik főszereplője), így nem lett hadbíróság belőle, pedig Haynau biztosan örömmel főbe lövette volna. Képzelhetitek.
Maradok továbbra is üdvözlettel:
Kelempájsz

 15. vega2 — 2010-10-30 00:22 

Ja. ZEG az fasza volt. Ott laktam egy évig. Persze nem önszántamból. Így legalább megismerkedtem a Kretens énekesével. A legjobb buli a külső őrség volt, amikor a lőszerraktárat őriztük Kuplung őrkutyával. Ott olvastam először a Düne című könyvet az őrtoronyban egy hősugárzóval a székeim alatt. Aztán kivezényeltek oda lőszert pakolni. felejthetetlen volt, amikor kicsomagoltuk az 50-es években gyártott nyeles kézigránátokat és mivel a faládában nagy volt a hely a gyutacsnak az akkori újságlapokkal volt kitömve a holt tér. Ilyen cikkek voltak benne: “Kovács István sztahanovista 250 %-ot teljesített…… Mondjuk mikor át kellett pakolni a BMP rakétákat tartalmazó faládákat az szopás volt a javából. Ott hallottam először a Nézz rám tizedes, (soha nem leszek ezredes) című számot. Ez a nyolcvanas évek végén volt. ETEL! (Egy Tápos Előbb Leszerel!) Öreg Tápos nem rezel be, nem jön vissza 2000-be! Úgy is lett. Soha nem lettem hadnagy, alhonvédként szereltem le.

 16. vega2 — 2010-10-30 00:37 

Meg ha jól emlékszem Devecserbe jártunk éleslövészetre. Fasza volt mikor éjszaka nyomjelzős skulóval lőttünk. Amikor kiszakadt az acélmag végéből a foszforos anyag, akkor hihetetlen pályájú fénycsíkokat írt az égre.

 17. Flogger — 2010-11-03 20:45 

Apám tiszthelyettes volt, aztán előadta az igét, hogy: “Mert bizony a lőszer darabszámra van a laktanyában, meg egy lőszer egy emberélet, meg nem játék, meg hűha.” Ezzel nem is volt baj, de mégis mi a picsának volt a konyhaszekrény tetején egy nagy szatyor lőszer, a nekem miért kellett kiherélt aknagránátot adni??
A sztori természetes tökéletes. :-)

 18. vén betyár — 2010-11-04 10:58 

@Flogger: Voltál katona vagy elég volt az apai példa és inkább messze gurultál az almafától?
Néhány szerethető példa:
b-oldal.blog.hu/2010/11/04/top5_kikepzotiszt_evor

 19. vega2 — 2010-11-06 15:52 

Sajóbábonyi munkatársam (aki Lentiben volt katona) idézgette gyakran:

Egy hét Lenti helyrebillenti.

Unom már az alakit, le kén lőni valakit…

 20. Flogger — 2010-11-11 08:20 

@vén betyár: Voltam katona,bár csak soros. Lényegében nem volt elrettentő az apai példa. Véleményem az, hogy minden munkahelyen van hülye, úgyhogy ezalól a honvédség sem kivétel. Gyerekként nagy dolog volt, hogy bevitt a laktanyába aztán beültem a Luna-M indítókocsiba, megnéztem a rakétát, gyerekként lőttem gépkarabéllyal. Ha nem lenne munkám, elmennék katonának. Ebben nőttem fel, engem a sorkatonaság sem zavart.

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.