224. – Filózás

Optika kolléga mai posztjában az örök témát boncolgatja: volt-e valami haszna a sorkatonaságnak? Lendített-e valamit rajtunk az a fél-egy-másfél-két év, amit az oly sokszor megénekelt (megátkozott, kiröhögött) angyalbőrben töltöttünk? Mi is sokszor meditáltunk ezen itt, a milstoryblogon, de vannak dolgok, amiket nem lehet túlragozni…
 

 

Amikor bevonultam a Magyar Néphadseregbe, a világ egyik legszerencsétlenebb emberének gondoltam magam. Bedeszkázták az égboltot, mint már megírtam. Annál nagyobb volt az öröm, amikor leszereltem. Akkor a személyi igazolvánnyal a kezemben úgy gondoltam, hogy semmiféle bűnt nem követtem el, de mégis egy évre bezártak egy majdnem börtönbe. Más szóval meg voltam győződve, hogy egy évet elraboltak az életemből.
 
A leszerelés után az egyetemen egy buli alkalmával felidéztem volna iskolatársaimnak, volt katonatársaimnak valamit abból, amit pár hónapja együtt éltünk át. És az egyik durván letorkolt, hogy ne is hozzam szóba többet, jobb lenne az egészet elfelejteni. Ezzel nem értettem egyet, de nem vitatkoztam. Végül is megtörtént, kitörölni már nem lehet azzal, hogy erőnek erejével nem gondolok rá.
 
Manapság  úgy tekintek a Magyar Néphadseregben töltött egy évre, hogy egy intenzív, mondhatni sokkszerű terápia volt, amelynek során az otthoni – szülők által védett – környezetből kikerültem. Egy alapvetően ellenséges, vagy legalábbis semmiképpen sem barátságos környezetben kellett önállóan boldogulnom.
 
Valamit tanítottak a harcászkodásból, a fegyverekről. Pl. biztos vagyok benne, hogy ha most a kezembe kerülne egy AMD-65 géppisztoly gépkarabély, magabiztosan szét tudnám szedni, megtisztítani, összerakni. Persze minden valószínűség szerint már csak fényképről fogok látni AMD-65-öt. Viszont mindezek megtanulására felesleges volt egy évet fordítani. Pár intenzívebb hétbe minden belefért volna. Ja és persze a harcászkodáson kívül megtanultam a kummantást, az önvédelmi bociszemet. Volt még rengeteg szívás, takarítás. De számomra mégis más dolog az, ami az életem későbbi részét megváltoztatta.
 
A leszerelés után sok szempontból elkezdtem a saját lábamra állni. Már nem voltam szüleimnek az az engedelmes gyermeke, aki bevonult. A leszerelés után már nem hagytam beleszólni úgy az életembe, mint addig. Ebből számos konfliktus keletkezett volna… ha hagytam volna.
 
Egy példa: egyetemistaként még a szüleimmel laktam. Az egyetemen jó eredményem volt, így jó ösztöndíjat kaptam. Tehát ha ebből a saját magam által megkeresett pénzből el akartam utazni a barátnőmmel, a szüleimnek maximum bejelentettem. Mert ugye ha már egy helyen lakunk, illő dolog szólni. Ők tulajdonképpen úgy gondolták, hogy ilyenkor engedélyt kérek majd, mint korábban. Mivel erre nem voltam hajlandó, vitáztak volna velem, de én nem hagytam magam felhergelni; mentem és kész. Ők még gyerekként tekintettek rám, pedig nem voltam az. Persze a katonaság nélkül is eltelt volna pár év és 18 évesből huszonévessé váltam volna. De nem tudom, mikorra váltam volna felnőtté. A felnőtté válás folyamatában egy fontos lépcső volt a katonaság.
 
A katonaság óta eltelt már több, mint 20 év. Nagyon hosszú idő. Az emlékek is megszépültek persze; ami ott szívás volt, most már korántsem tűnik olyan borzasztónak. Volt viszont rengeteg élmény, ezekből van, amit már megírtam. Egy biztos: a gyerekeim ezeket a történeteket olyan tágra nyílt szemekkel és örömmel hallgatják, mint ahogy én még gyermekként figyeltem az apukám és a nagyapám hasonló történeteire. Sajnos  nem írtam le, amit ők meséltek nekem, el is felejtettem mindent, pedig milyen jó lenne újra felidézni!
 
A milstoryblog számomra nagyon hasznos. Egyrészt jókat szórakozok azokon, amiket másoktól olvasok. Másrészt viszont az én történeteim is megmaradnak, nem felejtődnek el.

72 hozzászólás

 1. Adani — 2010-12-13 09:15 

@nedecz:

Pláne, h akkor már tökéletesre lett volna fejlesztve a kummantás tudománya. Hiszen ezt már a suliban is lehet gyakorolni, tessék-lássék tevékenység ott is ment, pláne mikor pl. havat lapátolni fogtak be minket középsuliban. Egy hólapátnyit szélességben voltak ösvények kb. az udvaron minden lényeges pont felé körülötte méteres hókupac, de hát azt nem mondták,h mindenhonnan el kell lapátolni. :)

Egyébként szerintem a svájci vagy amerikai példát lehetne bevezetni. Az amcsi módszer jobb is, ott úgy tudom önkéntes alapon lehet tartalékosnak jelentkezni, kap egy alapkiképzést ami pár hét alatt megvan aztán meg rendelkezési állásért járandóságot kap havonta, nem is keveset cserébe ha baj van azonnal mennie kell mindent hátrahagyva.

El tudnék ilyet képzelni otthon is. Aki akar jelentkezhet ilyenre, kiképzést megkapja harcászati, katasztrófavédelmi stb. majd max. ha valami lényegi változás van vagy mondjuk bizonyos időközönként egy pár napos vagy hetes kiképzésbe hívhatják be, h felfrissítsék a tanultakat. Aztán ha bármi baj van, árvíz, vörösiszap vagy akár mozgósításra van szükség menniük kell. Ha meg nem akkor meg csinálhat, amit akar, kapja a rendelkezésre állásért a járandóságot. Ez így biztos korrekt lenne és ha megfelelő járandóság lenne az jó motiváció is lenne rá.

 2. vén betyár — 2010-12-13 13:14 

Nemrég olvastam, sokmindent elárul:
81-ben vonultam be katonának, amikor csak lehetett, hallgattam ezt a lemezt. A mentális kondícióhoz nagyon kellett.

http://www.youtube.com/watch?v=u7VQqessHYA

 3. vén betyár — 2010-12-13 14:45 

@nedecz: Nem tudok elszakadni a témától!Egyre jobbakat lopkodok össze:
tudos.virtus.hu/?id=detailed_article&aid=100989

 4. Zigi — 2010-12-14 09:12 

 5. vén betyár — 2010-12-14 09:35 

@Zigi: Ja, így könnyű!:):):)

 6. Kelempájsz — 2010-12-14 13:07 

Még egy hozzászólás a géppisztoly/gépkarabély kérdéshez:
tudomásom szerint a karabély az egy puska, tűzereje nagyobb, mint a pisztolynak. Hatásos lőtávolsága 1-2 km. A géppisztolyok eredetileg pisztolylőszerrel tüzeltek (pl.: PPS, a TT-pisztolyéval), ezeknek hatásos lőtávolsága 100-200 m. A második világháború végére született meg az “utolsó 300 méter fegyvere” a Kalasnyikov-géppisztoly (nem géppuska és nem karabély!). Ennek tűzereje és ballisztikai tulajdonságai a puska (karabély) és a pisztoly között van. Lőportöltete 415 mm hosszú, 7,62 mm kaliberű csőhöz van méretezve. A belőle kifejlesztett AMD csőhossza kb. ennek a fele, ugyanakkora lőportöltet mellett, ezért is durran olyan nagyot, mert a lőporgázoknak még nagy a maradék energiája, mikor a lövedék már kilép a csőből. Csőszájfék is ezért van rajta.
A puskánál kisebb töltényből többet vihet magával a katona, ugyanakkor a pisztolynál nagyobb tűzerő hatásos az “utolsó 300 méteren”. De géppisztolynak hívták hivatalosan is.
A gépkarabély megnevezés csak arra az automata fegyverre vonatkozott, amit a mesterlövészek használtak (-nak?), és valóban karabélylőszerrel működött. Tehát téves általánosítás.
No persze lehet, hogy tévesek az információim, de arról nem én tehetek. Üdv: Kelempájsz

 7. vén betyár — 2010-12-14 15:35 

@Kelempájsz: Többé-kevésbé így van.@hungaryhonvéd: is jól megmagyarázta.
Idézet egy l986-os hivatalosan elfogadott műből:
“A SZU-ban és a magyar szabályzatokban is, mind a pisztolytölténnyel, mind a rövid puskatölténnyel tüzelő önműködő kézi lőfegyvert géppisztolynak nevezik.
Angol és német nyelvterületen csak a pisztolylőszertlövő fegyver neve gpi.
Angol nyelvterületen a puskatölténnyel működő automata fegyvert gépkarabélynak hívják, míg német nyelvterületen rohampuskának.
Mivel a karabély a puskánál rövidebb, logikus lenne az új, puskatölténynél rövidebb töltényt karabélytölténynek nevezni.Feltehetően ez a logika vezette dr.Csillag Ferencet, amikor a kézi lőfegyverekről írt munkájában /A kézi lőfegyverek és a hadművészet, Zrinyi, l965. 137.o./ ezt a töltényt gépkarabélytölténynek nevezi.
Ez az elnevezés nem honosodott meg , aminek az lehet az oka, hogy az ilyen lőszert lövő fegyvernek a mérete és tömege alig tér el a pisztolytöltényt tüzelő gpi-tól / és talán az is, hogy ezt a töltényt ma már nemcsak a gpi-hoz, hanem golyószórókhoz, sőt, esetenként a könnyű géppuskákhoz is használják./”
Kovács, Nagy
Kézi lőfegyverek – Tipuskönyv
Zrinyi l986
A NATO-hoz való cstlakozással az angolszász terminológia vált elfogadottá.

 8. franta — 2010-12-14 20:06 

És azt se felejtsük el, hogy az etnikai kisebbség ott tudott valamilyen módon szocializálódni. (Az erre hajlamosak kíméljenek meg a hüjjje dumáktól, mindenki tudja, hogy miről van szó.) Ott valamiféle rendet, ha úgy tetszik, civilizációt tanultak. Igen, ezeken a szar helyeken, igen, ilyen – számunkra – rossz miliőben.
Láttam figurákat, akik nem hogy késsel-villával nem tudtak enni, hanem kanállal ették a rántott húst. A szappan olyan újdonság volt nekik, mint nekem pár konteo blog. De két év / másfél év / egy év mindegy alatt valahogy szocializálódtak. Legalábbis a többségük. Nyilván maradt pár geci.
És ami még ehhez tartozik, a sereg volt az egyetlen olyan magyar intézmény, ahol nem nézte azt senki, hogy ki cigány, meg ki nem az. De tényleg, simán beadhatta a tészt stb. (Az már más kérdés, hogy ki mire használta a hatalmát. Pl. a c csávó éppen adta a szolgálatot, és szivatott fűt meg fát. Ez egy dolog, de végül is megtanult egy olyan normát, aminek köze nincs a – volt – miliőjéhez.)
Építőknél voltam, az állomány fele cigány volt. (A 80-as években! Már.) És teljesen mások voltak, már mint hogy egymáshoz viszonyítva, mert más – roma –
világból, más – roma, és teljesen eltérő roma – kultúrából jöttek. Rittyentenék egyszer erről egy posztot, ha a bloggazda is belemegy.

 9. hungaryhonvéd — 2010-12-14 23:12 

vén betyár:
Ki hogyan élte meg. Legalább valami túlélési technikát eltanult! =) És együtt volt olyannal, akivel talán többé sosem, mégis tud róla, az életéről valamicskét!
És örülök, hogy anno nekem legalább torony jutott a téli őrszolgálatban!

Zigi:
Bizony, az etás úr (jajj) neve… =)
Akkor rághatta rendesen még fekete bajszát Hajdu főhadnagy… Tipikus picsa-csinálás: puccpoliren, rend, fegyelem, párhuzam, derékszög. OK, esküre készültek, de nem maga az eskütétel miatt volt a fölhajtás… Szomorú. És ez ma is így működik ellenőrző elöljáró bejelentett (figyelmezzünk! akkor meg minek és mit ellenőriz?) látogatásakor. Ha minden jó látszatra, akkor @Kelempájsz: hogyan adják be neki, hogy mégsem olyan jó? Ezt a feltörhetetlen ellentmondást valszeg már sosem tudjuk levetkőzni… =/

kelempájsz:
Puskából indult, ami túl hosszú volt néha, így hát rövid lett. Nehéz lőszert sem volt jó cipelni, pláne sokat, ezért kellett kisebb, ami viszont erősebb és így végül nagyobb lett a pisztolyénál. Jellemzően nem mesterlövész fegyver, de lehet valaki mestere fegyverének és ugye az új évezred mindenható technológiája… Persze Kalasnyikov bácsi is csak egy és megismételhetetlen, találmánya meg pláne!

franta:
Bocs, nem kioktatás, de legyen csak cigány, mert valamelyiknek a roma sértő… roma > ember – lovári
(szocped hülyeségem)
És természetesen nincs férfi nő, fekete, fehér, zsidó vagy keresztény, csak egy van és azt úgy híják ott, akkor, addig, hogy KATONA!

 10. hungaryhonvéd — 2010-12-14 23:13 

@hungaryhonvéd:

-1 @Kelempájsz

 11. tiboru — 2010-12-14 23:33 

@franta:

Bármilyen katonasztori jöhet, ami saját tapasztalaton alapul és nem gyűlölködő.

De nem gyűlölködőnek ismertelek meg, úgyhogy hajrá!

 12. Kopfrkingl — 2010-12-15 01:16 

Szervusztok!

“Érintetlenségem” okán katonasztorit nem fogok nyökögni, de a fegyverdologba beleugatok, mert már vagy harmadszor olvasok Kalasnyikov et. remek találmányáról.

Az AK jó fegyver, sokszor bizonyított. De ne vegyük már el szegény német konstruktőrök dicsőségét, akik a fegyvertípust a köztes lőszerrel (MP43, MP44) megalkották! Állítólag még maga Adolf nevezte el Sturmgewehrnek és meglehetősen kevés fronton harcolt. Nálunk például használták.

Tekintve, hogy a számok ennél is és az AK-nál is évszámként üzemelnek, a 47 meg több, mint a 44 (pláne a 43), talán mégsem Kalasnyikové az érdem. A fegyvere egyébként szerkezetileg meglehetősen más, mint az MP44, de akkor is az volt sajna előbb.

 13. Adani — 2010-12-15 08:46 

@franta:

Ráadásul tudtommal főleg az utolsó 5-10 évben már a sorkatonák nagy része cigány volt, egyrészt mert nem volt elég eszük vagy összeköttetésük,h megússzák másrészt a többség nem is akarta, mert egyenesen menedék volt nekik, napi kajálás, meg egy putrinál jobb életkörülmények. De igen ott biztos megtanulták az alapvető dolgokat, pl. az angol WC használatát. Sztem a sokadik fogkefével való sikálás után még a leghülyébbje is rájött, h sokkal jobb 1 mp alatt lehúzni mint órákig sikálni. Volt olyan, h szükség volt a gyengébbek kedvéért előadást tartani pottyantós wc és angol WC szaktárgyból vagyis, h az angolt a pottyantóssal ellentétben le kell húzni.

ndtak sokszor, az igénytelen szovjet meg röhögve lemosta hazai pályán. Az oroszok háborúra tervezik a fegyvereket nem pedig lőtérre ott meg az számít,h mindig működjön

 14. Krux — 2010-12-15 09:37 

@Kopfrkingl: Az Stg-44, meg az AK-47 akár egypetéjű ikrek is lehetnének, de valóban a német látta meg előbb a napvilágot. A kaliberük is nagyban hasonló – 7,92 és 7,62 -, de valóban úgy van, ahogyan írod, a belső szerkezeti megoldások jelentősen eltérnek. Mihail Tyimofejevics ezzel írta be magát a történelembe, de tanulmányozd azt a zseniális megoldását, amit a PKM-nél alkalmazott! Na, az a valami!

 15. hungaryhonvéd — 2010-12-15 10:53 

@Kopfrkingl:
Amit írtál, helytálló, mert tudjuk, hogy az oroszok honnan tudják, tudták anno amit tudtak…
Az AMD kapcsán írtam, hiszen a társaság az AK-kal és annak mindenféle klónjaival volt /van/ ilyen-olyan kapcsolatban a szolgálat ideje alatt.

@Adani:
Azért a fenti állítás nem volt jellemző az utolsó időszakra, még ha akadt is. Régen talán így volt (az erős szocializmusban), de manapság és úgy 5-10 éve a cigányság nem arról híres, hogy csak úgy hagyja magára venni a kötelezettséget! Amúgy meg sosem volt hajlandó, ezért olyanok, amilyenek…

 16. Adani — 2010-12-15 11:08 

@hungaryhonvéd:

Ebben is lehet valami. Manapság se mindenhol javult a kultúrájuk. Emlékezetes mikor pár éve Nyírmihálydiban hepatitis járvány tört ki, mert kiderült, h sok helyen még pottyantós budi sincs a házhoz, hanem szarnak hátul a fűbe vagy ahol épp rájuk jön. Aztán mikor kaptak segélyként retyót azt is az első télen eltüzelték meg ugye nem ástak alá gödröt úgy meg sokat nem ér.

 17. hazitroll — 2010-12-15 12:03 

@hungaryhonvéd: Az ellenőrző elöljáró (vesd össze: főnök, tulajdonos, nagyvezír) érkezése multicégeknél is igencsak bejelentett és mondvacsinált rendrakást eredményez. Meg heveny munkaundort.

 18. rozsdafarku — 2010-12-15 12:12 

@Krux: @hungaryhonvéd:
Utoljára A Kalasnyikovról:

AMD-65 TECH
intiWEBdesign

TÖRTÉNELEM | Szovjet/orosz, kalasnyikov-rendszerű fegyvertípusok
Fejezetek: Következő fejezet

Az 1940-es évek elején, miközben dúlt a második világháború, egy betegszabadságon lévő tiszthelyettes, M. T. Kalasnyikov megálmodta, majd elgondolásait csiszolgatva megalkotta a világ legelterjedtebb gépkarabély-családjának első tagját. Abban az időben erős igény jelentkezett a hatásos lőtávolság csökkentésére, hiszen míg a puskák bőven ezer méter felett voltak hatásosak, addig a szemben álló felek sokszor 300-400 m-ről lőttek egymásra. Célszerű volt tehát egy csökkentett lőszer és fegyver kifejlesztése, hiszen a puskák mellett rendszerben lévő géppisztolyok 100-200 m-es hatásos lőtávolsága sok esetben kevésnek bizonyult. Ennek a hullámnak az egyik előfutára volt a német Stgw – 44 gépkarabély, amely számos előnyének dacára túl németes, túl precíz volt a harci körülményekhez, túl igényes az alapanyagaira és kidolgozottságára a tömeggyártáshoz. Így aztán, különösen a német vereség után, feledésbe merült. Bár külsőségeiben nagyban hasonlít az AK – 47-re ( gázhenger a cső fölött, gázdugattyúval egybeépített zárvezető, arányok, formák), mégsem tekinthetjük közvetlen elődjének, hiszen billenő záras gázelvételes reteszeléssel működött (míg a kalasnyikovok forgó zárfejesek), továbbá más a tűzváltó, az elsütőszerkezet, a tárkioldó működése, elhelyezése.
Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy Hugo Schmeisser, számos más német tudóssal együtt 1946 és 1952 között a szovjetunióbeli Izhmashban dolgozott, és segítette Kalasnyikovot és társait a gépkarabély gazdaságos gyártásához nélkülözhetetlen lemeztok megbízható gyártástechnológiájának kidolgozásában, és így az AKM verzió megszületésében, kamatoztatva a világháborús németországi tapasztalatait.

Idézet innen, ahol MINDENT megtudhattok róla, nagyon érdekes:

http://www.kalasnyikov.hu/index.php?page=tortenelem&story=2

 20. Adani — 2010-12-15 13:12 

@hazitroll:

Nem csak ott, általában mindenhol ez megy. Még egy főiskolai koliszobában is ha pl. szülői látogatás lesz. Akkor eltűnnek a koszos zoknik meg a megrohadt kajásdobozok a szembetűnő helyekről. Fényesre lesz nyalva a padló, zöldre lesz festve a fű, mániákus takarítás, majd ahogy vége a látogatásnak a következő ezredmásodpercben visszatér a kosz és a rendetlenség. Már a Kádár rendszerben is ismert volt ez a magyaros módszer, mikor vmi kihelyezett gyáregységbe főnöki látogatás volt. Mindent fényesre nyaltak fű zöldre festve a látogatás alatt meg feszes vigyázzban és előírásos fapofával állt minden dolgozó nehogy épp őt rúgják ki, a főnökök meg elégedetten mehettek a dolgukra,h minden szép minden jó minden működik. Aztán ahogy kihúzták a lábukat azonnal visszatért a káosz és a fejetlenség.

A Tesco Titok könyv szerint meg a Fogarasi úti Tecsóból egy ilyen villámlátogatásnál sikerült lenyúlni egy kamionnyi elektronikai cuccot. A főnökség ott katonaság szintű ésszel működik és kitalálták,h nem lehet áru a raktárban mert azért megszólják a kisfőnököt, hiszen azt el kell adni. De azt a sok árut nem volt hová tenni, minden dugi hely tele volt. Kitalálták, h hoznak két kamion pótkocsit vontató nélkül és majd arra mindent fel,aztán ha lementek az angol főnökök majd vissza. Két kamion a parkoló szélén állt egész este a teljes Tecsó pakotla egyikre minden, ami nagy és foglalja a helyet kanapé,bútor,ruhák a másikram egm inden, ami árammal működik kicsi és drága, digitális fényképezők, videókamerák, LCD meg plazmaTV-k számítógép stb. Angolok másnap reggel jönnek majd elmennek, ezt megúsztuk akkor most a két kamion tartalmát vissza. De főnök az a két kamion már csak egy. És persze.h nem a bútoros-ruhásat csórták el.

 21. Optika — 2010-12-16 00:55 

Köszönöm szépen a hozzászólásokat. Azokat is, ahol egyet értettetek velem és azt is, ahol nem. Érdekesek voltak.

Szóval a lényeg: szívás volt, akkor, ott utáltam az egészet nagyon. De összességében nem ártott meg. 18 évesen addig alig alig voltam távol a szülői háztól és csak lestem hogy hova milyen emberek közé kerülök. Sokkterápia volt. De hosszabb távon szerintem többet használt mint ártott.

 22. Bigjoe(HUN) — 2011-01-14 19:12 

@Vajmaci:
Melyik században voltál?

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.