247. – Pilátus a Credóba

Franta barátunk mai posztjában egy jobb sorsra érdemes egykori kollégájáról mesél nekünk, aki belekóstolt abba az, izé, mikrokörnyezetbe, amiről egyenruhások generációi úgy meséltek, mint a tárgyiasult katonapokolról. Én nem ott katonáskodtam, de – ahogy mondani szokás – a nagy számok törvénye azt mutatja, hogy kellett legyen ebben valami…

Igen, a mai poszt Lenti egyik áldozatát mutatja be.

Volt egy barátom, tán még most is az, bár közel negyedszázada elsodort minket egymás mellől az élet.  De akkoriban, a nyolcvanas évek elején pár hónapig együtt, egy munkahelyen dolgoztunk, majd a munkahelyről történő távozásom után is még évekig hetente vagy kétszer söröztünk, addig, amíg ő végképp vissza nem települt az őshazájába, egy kelet-magyarországi városkába.

Ez a barátom – nevezzük így – Lujdzsi.

Alacsony volt és szemüveges, nem blúdzsinszben járt, hanem vasalt nadrágban, olykor nyakkendőben, és ha az idő zordabbra fordult, nem kötöttsapkát, hanem szigorúan kalapot viselt, mely színben rímelt a télikabátjával. Egy szó, mint száz, a külseje nem predesztinálta arra, hogy bármely pesti galeri tagjával, vagy akár bármilyen durva katonai alakulat hangadóival sikeres bokszmeccset vívjon meg, az elmebajnokság meg mások privilégiuma volt.

Amúgy egy nagyon kedves, nagyon jó modorú, és ami nem mellékes, kiművelt férfiú volt (remélem, máig is az). Történelmi – beleértve hadtörténeti – tudása, művészettörténeti érdeklődése elvitathatatlan volt, és akkoriban – sok mindenkihez hasonlóan, hogy finom legyek – nem igazán csípte az éppen regnáló rendszert és annak szövetségi kapcsolatait. (De ez itt semmit nem jelent; nem volt sem szamizdatterjesztő, sem röplaphuszár.)

Nos, ez a bizonyos Lujdzsi már megismerkedésünk első óráiban nagyon zavartnak tűnt. Ez szerénységemet nem igazán izgatta, mert a nyolcvanas évek elején igencsak körül voltam véve zavart alakokkal, fiúkkal és lányokkal vegyesen. Eggyel több vagy kevesebb, részemről nem osztott, nem szorzott.

De menetközben Lujdzsi elmesélte a történetét. Tanulságos.

Lujdzsikánk eminens – vagy legalábbis jó – tanuló volt a középiskolában, így zökkenőmentesen felvették az egyik felsőoktatási intézménybe. A sikeres felvételi után, mint az annak rendje és módja, behívták táposnak egy közép-magyarországi laktanyába, amit végül is kibírt, sok más sorstársához hasonlóan. Ezekre a hónapokra nem is panaszkodott soha.

Leszerelése után Lujdzsi elkezdte a felsőoktatási tanulmányait, ahol élte az életét (az intézmény 80%-a a gyengébb nemhez tartozott, satöbbi). Ám tanulmányai a vége felé valamilyen okból megszakadtak, és ott hagyta az alma matert. Mivel végül is lógott a Magyar Néphadseregnek jó pár hónappal, úgy döntött – tévedett! –, hogy előbb-utóbb ezt a kölcsönt úgyis vissza kell adnia, így önként jelentkezett a területileg illetékes hadkiegnél. Ahol – gondolom én – igencsak vakargatták a fejüket az illetékesek. Hm… Hát ha annyira akar, akkor menjen. De ugye az tudvalevő, hogy igencsak le voltak osztva a helyek, szinte személy szerint jó előre. És itt van Lujdzsink, aki, khm, igencsak létszámfeletti. De ha annyira akar…

Hát üres hely az mindig akad. Ha nem is egy jó kis közép-magyarországi – uram bocsá’ kelet-magyarországi – laktanyában, mert ezekre már ki van tűzve a „megtelt” tábla, de van szabad ágy a Dél-Dunántúlon. Nevezetesen Lentiben. Ott mindig van szabad ágy.
(Már a blog több kommentelője igényelt posztot Lentiről, a nagybetűs Lentiről, tudtommal ebben a blogban ilyen nem volt eddig. Arról már írtak többen, hogy a nagy fenyegetés így hangzott el, hogy „bla bla bla, mert hanem / vagy igen, akkor irány Lenti vagy Nagyatád….”)

Lujdzsink így hát önkéntesként került Lentibe. Vagyis ő, a jóhiszemű művészlélek úgy került Lentibe, mint Pilátus a Hiszekegybe.

A kamerádok sittesek és kispapok voltak. Na ja, a tisztek sem jutalomból voltak ott. Aki ott volt, az abból a célból volt ott, hogy szívjon, de akkorát, amekkora bármiféle magyar laktanyában elképzelhetetlen volt. (Már hivatkoztak kommentekben a „Domb” című filmre.) A kispapokat a világnézetük miatt büntették, a többit a devianciájuk miatt. Tehát az ő szemszögükből ez az állomány (mármint kispapok és bűnözők) a társadalom javíthatatlan rétegeit képezték, akik képtelenek felfogni a szocialista társadalom érdekeit és értékeit, satöbbi, de meg kell próbálni… Ha meg nem megy, akkor jegyezzék meg örök életükre, hogy…

Hát Lujdzsink nem volt sem sittes, sem kispap, de osztozott keserű kenyerükben. Mint mesélte, a tisztek, altisztek, tisztesek – mondom, azok sem önként kerültek oda – önkénye kibírhatatlan volt. A legénység sittes fele – vagyis elvileg a bajtársak – sem volt jobb a sarzsival rendelkező véglényeknél. Volt olyan, hogy a fürdőben borotvát szegeztek a nyakának, mondván, hogy a „mellemre egy vitorláshajót, mert te tudsz rajzolni, különben…”, és rajzolnia kellett, és ezt a primitív tetkót – gondolom – máig viseli a megrendelő. (Rengeteg sztorit mesélt, de ebben a bejegyzésben nem a sztorik adják a lényeget.)

De ez is eltelt, letelt.

Lujdzsi – mondjuk így nyugodtan – a szabadulása (igen, és nem a leszerelése, mert az mást jelent) után került oda dolgozni, ahol és is tevékenykedtem. A bizalmába fogadott, és mondta, mondta a lenti történéseket. Utána még évekig félt valamitől; volt, hogy egy bulin éjjel, alvás közben felsírt. Félt, hogy követik. Félt, hogy felírják a rendszámát. Nagyon nehezen teremtett kapcsolatokat. Pszichésen tönkrement, holott vizsgázott korábban párszor pszichológiából.

Azt már akkor elmondtam neki, hogy ha nem szívóskodik a hadkiegnél, hanem kivárja a sorát, akkor valamilyen „normális” alakulathoz kerül. Akár még úgy is kezelték volna az el nem végzett felsőoktatás hallgatójaként, mint potenciális rigót. Vagy rá sem b@sztak volna, mert tulajdonképpen átesett tápos korában az alapkiképzésem, és soha nem hívják vissza, vagy egy tüsszentés után elküldik füv-re. Mindegy.

Tanulság? Vonja le ki-ki. De szerintem nem jó elébe vágni a sorsnak, mert mi is belekerülhetünk valamibe, úgy, mint Pilátus a Credóba, vagy mint Lujdzsi a lenti büntetőalakulatba. Mindenki tudja, hogy a hadsereg kafkai.

Post scriptum: Lujdzsi, ha olvasod a blogot, akkor találj meg. Tudnod kell, hogy ki vagyok.

31 hozzászólás

 1. Adani — 2011-03-21 09:12 

Ez általában így van. Önként jelentkezni szívatásra sosem jó. Akkor 100%, h nem úszod meg, ha meg lapítasz mint az a bizonyos a gazban akkor meg valamennyi mégiscsak van.

Lujdzsi esete olyan mintha a suliban mikor semmit sem tanult önként jelentkezne felelésre.

 2. Libero — 2011-03-21 09:27 

Erre mondta anno egy főnököm, “ne keverd össze a korrektséget a hülyeséggel!”.Btw együttérzek Lujdzsi bajtárssal.

 3. Optika — 2011-03-21 10:15 

Nálunk Zalaegerszegen volt egy srác (Nagykanizsai lakos), aki a félbeszakadt egyetemi tanulmányok miatt bevonult még egy időszakra februártól.

A srác egy tápos év (azt hiszem valahol a keleti országrészben szolgált) után el is kezdett egy főiskolát. Ott a beiratkozáskor kapott egy tanulmányi igazolást, amelyen rajta volt a várható befejezés és leadta a KIEGnek. Pár hónap múlva abbahagyta a főiskolát, gondolván ez neki nem jött be és felvételizik máshová. Elkövette azt a hibát, hogy a KIEG-en ezt rögtön jelezte, ahol jót röhögtek rajta (mi a picsának ugrált, főleg ha újra felvételizni akar). Be is rántották hetek múlva. Gondoljatok bele: leszerelt augusztusban, és újra bevonultatták februárban rögvest Zalaegerszegre.
Nálunk igazi öregkatonaként kezelték. A másfél éves katonák kicsit kárörvendtek vele, hogy na ugye visszajön az “öreg tápos”, de maguk közé fogadták, lehetett igazi centije. Velünk táposokkal is rendes volt. A tisztek sem szívóztak vele. Készült a srác a felvételire, ahova el is engedték. Sőt egy helybéi gimi matek tanárához járt különórákra, ahova mindig kimehetett. Elintéztek neki vagy egy hónap eü szabit. Fel is vették.
Valahogy úgy éreztem az alakulat presztizsének használt, hogy felmutathatott egy honvédet (végül örvezető lett belőle), aki sikeresen abszolvált egy felvételit.

Más:
Hasonló esett. Egy másik srác félév után rájött, hogy az az egyetem mégsem neki való. Jelentkezett volna a KIEG-en, ahol az ügyintéző zászlós azt mondta, hogy “hülye vagy? na húzz a picsába!” Ez a srác is végül elvégzett egy (másik) egyetemet.

Szóval a lényeg:
ha valaki bármilyen okból kapott egy igazolást, amivel a KIEG békén hagyta, akkor nem volt biztos célszerű felhívni magára a figyelmet, ha már megváltoztak a körülmények.

 4. matkó — 2011-03-21 10:46 

Hát, ha a 80-as évek elején volt katona ez a palimadár, akkor két mondás akkoriból:
1. Öreg tápos nem tér vissza, valahogy majd kibulizza!
2. Aki hülye, haljon meg. (Kieg: aki önként megy (pláne: vissza) katonának, kiérdemli a Darwin-díjat)
Engem háromszor akartak bevinni, egyszer mikor megszakítottam az egyetemet, utána kétszer. Végül békén hagytak: a szolgálati idő is lement egy évre, nem hívhattak be rigóképzésre, diplomás, doktorált honvéddel meg mit kezdtek volna…
Lentit meg fölösleges valami rémborzalmas helyként emlegetni, mert mind az volt, Lenti nem lógott ki a sorból. Minden volt katona a maga alakulatát emlegeti a legrémítőbb helyként. Különösen, ha tápos volt az illető, mert a gimnázium után télleg elborzasztó volt megtapasztalni, hogy nem vagy ember, csak valami végtelenül kiszolgáltatott kekimajom, aki megdögölhet akár (volt rá példa), nem számít.

 5. Lyanko — 2011-03-21 11:02 

azért abban az időben amikor majdnem egy napig tartott a Budapest Lenti utazás, már csak azért sem lehetett egyszerű, manapság ugyanezt kb 1,5 óra alatt meg lehet csinálni

 7. proletair — 2011-03-21 11:52 

@matkó:
Mondjuk a gödöllői laktanyát, vagy az aszódit, egrit egyáltalán nem lehet “rém borzalmas helyként” említeni. De én még Szolnokot sem nevezném annak (A Fürst S. laktanyára, közkeletűbb nevén a Furkó-művekre gondolok) Elég tekintélyes összehasonlítási alapom van.

Debrecenben volt diplomás, doktorált honvéd szakasztársam. Férfiasan végigcsinálta az alapkiképzést, és utána kapott egy elég komoly beót a dandártörzsben. Szóval semmi sem lehetetlen, de főleg nézőpont kérdése. Viszont valahol mindig többre becsültem (nem csak én) azt az embert, aki letudta a kötelességét (katonai szolgálat), még ha szar volt is, mint aki elsunnyogta, és jól meg is magyarázta, és még büszke is volt erre. Pedig ha ezeknek a magyarázkodását lecsupaszítjuk, kiderült volna, hogy 99%-uk egyszerűen csak gyáva.

 8. vén betyár — 2011-03-21 12:19 

@proletair: Ott a pont!

 9. Nisoria — 2011-03-21 12:52 

Az egyik jogi kar egykori dékánja mesélte anno, hogy amikor az egyetem után behívták, valami nagyon durva helyre került, vademberek közé, honvédként. Ennek ellenére úri dolga volt, mert semmi más feladatot nem végzett, csak az öreg állomány kinti rokonságának az aktuális büntető ügyeiben írkálta a fellebbezéseket.

 10. zweitakt — 2011-03-21 13:50 

Nos, barátaim az Úrban!
Én ömként és dalolva léptem be a Honvédségbe, sorkatonai szolgálatra gimnázium és két év szakiskola után, főiskolára felvéve, fősuli előtt.
Akkorát csodálkoztak rajta, hogy megkérdezték, van-e kívánságom. Mondok: Bp, de ne a Nagypetkó. Jó. Kispetkó lett, tűzszerész lettem.
Én bírtam. Intelligens tisztek (itt működött a természetes kiválasztódás, ami az esti híradóban mindig benne volt – béke poraikra), rettenetes fegyelem, de emberséges környezet. Kivétel akadt, hogy állna beléjük a nehézség. Pl a flottillás ÜTIk nem bírták a tűzszerész őrséget, az őrparancsnokot (engem) meg szerették szolgszabbal b@szogatni. He! Végül is jól elvoltam ott egy évet. Legalább értelmes munkát végeztünk.

 11. zweitakt — 2011-03-21 13:53 

A sógorom Lentiben volt tápos mélységi felderítő, pedig se kispap, se deviáns nem volt. Az apja fizikus-kutató, volt pár évig a SZU-ban is, lehet, ezt jutalmazták… Ő mesélt jópofa sztorikat is.
Bátyám meg a Furkó műveknél lokátoros, ő nem szívesen mesél katonasztorikat.
Melyik alakulat jó, melyik nam? Tán személytől, társaktól is sok függött.

 12. proletair — 2011-03-21 14:29 

@zweitakt:
Gondolom a bátyád abban a laktanyában volt, ahol Furkó dédelgette a csemetéit. Ugyanis abban a laktanyában volt egy légvédelmi tüzérezred is. (őket később a 88. gyorsreagálású zlj váltotta) Szegényeket mindig bántotta a kisebbrendűségi komplexus, (mint később a 88-asokat is) és az ebből fakadó beteges megfelelési kényszer. Mármint hogy vannak ők is olyan jó katonák, mint az ejtőernyősök. Na így, egy ilyen miliőben tényleg szar lehetett lokátorosnak lenni:)

 13. Szalacsi_Dezső — 2011-03-21 18:12 

tudom sokszor kitárgyaltuk már a kommentekben, hogy mi is volt a Magyar Néphadsereg célja az előfelvételis állomány “emberré” nevelése kapcsán, de most újból előjött az a rossz emlékem, hogy igen, én is úgy éreztem az egy év után, mintha egy börtönbüntetést töltöttem volna és most szabadulok.
Pedig a posztjaimban én is a vidám eseményeket örökítettem meg, és tudom hogy sokszor azét bírtuk ki mert sírva röhögtünk saját magunkon, meg a kaffkai abszurditásokon.

 14. skami — 2011-03-21 19:40 

@zweitakt:
Lentiben voltam Én is katona a felderítőknél.Sógorod neve nem Sz-el kezdődik?

 15. misinator — 2011-03-21 19:45 

Leakartam tudni a katonaságot.
Még előtte találkoztam egy teológustanuló (az egész família görögkatolikus pap/feleség)
Ő mondta vidáman: Gyere Nagykanizsára a Dózsa Györgybe, a laktanya fele sittes, megtudod, hol van Rhodesia!
Szóval a melóhely ganaj volt, úgy vett fel a vérarcú főnök, ugye, nem leszek egy darabig katona?
Nem bizony! Délután bejelentettem a hadkiegen a munkahelyváltozást.
Merthogy köztudott volt, hogy akinek előkotorják a kartonját, legközelebb vonul!
Summa summárum, az ominózus helyre kerültem /lásd kettővel ezelőtti posztot/
S valóban! A laktanya véglényekkel volt feltöltve, tiszta orkhad volt a Gyűrűk urából…
De én buszos körletbe kerültem, UAZ-zal jártam tényleg értelmes tiszteket szállítottam.
A laktanyaparancsnokot valami Havril Andrásnak hívták…
Ha minden tiszt olyan emberséges, okos, tanult igazi KATONA lett volna, mint Ő, a NATO harc nélkül megadta volna magát…
Lentiben egy párszor voltam: kísérő nélkül az ottani parancsnok nem engedett a legénységi étkezdébe…
Azt hiszem ezzel mindent elmondtam…

 16. Pitzur — 2011-03-22 00:10 

Nekem az öregem a hetvenes évek második felében volt katona a Budapesti Ságvári laktanyában. Faternak nem sikerült a felvételi, de volt érettségie, meg elektrotechnikusi papírja. Rádiós lett és összességében mindig is nosztalgiázva beszélt az akkori daliás időkről. Negatívumként igazán csak a fegyvermestert emelte ki aki miatt elúszott a háromszoros kiváló katona kitüntetése.
A laktanya légkörét kellemesként írta le, mert sok volt a pesti figura, akik protekcióval jutottak be, meg a tisztjeik és altisztjeik sem voltak annyira elvetemültek.

Az egyik kitelepülésük alkalmával viszont, öreg katonaként szembesült azzal, hogy más laktanyákban mennyivel rosszabb. Nem emlékszem miért, azt hiszem valami terepgyakorlat kapcsán kerültek le a Hatvan melletti Nagygombosra. Ott spártai szigor uralkodott, atyám mai napig elborzadva meséli, hogy ha a laktanyán belül három honvéd el akart jutni A-ból B-be, akkor nem simán átkolbászoltak, hanem alakzatba fejlődve kellett haladniuk :)

 17. Szalacsi_Dezső — 2011-03-22 08:03 

@misinator: “valami Havril Andrásnak hívták…”
Ha ugyanaz, akkor ő nem olyan rég vezérkari főnök is volt egy ideig.

 18. lamiki56 — 2011-03-22 09:57 

Az alap történet ellenkezőjéről mesélt Zeg-en az egyik katonatársam. A 70-es években a sorozás úgy zajlott, hogy a sorozottak közül kiválasztottak egy-két pácienst az írnoknak segíteni. Az “ismerősöm ismerőse” állítólag, mikor kezébe került a saját kartonja (valószínűleg a sorozási procedúra után), az elhalálozottak közé csempészte azt. Amikor hallottam a sztorit, már csak egy éve volt hátra a kötelező bevonulási határidőig. Csak arra kellett vigyáznia, hogy útlevelet ne kérjen, mert ahhoz 27 éves korig KIEG engedély kellett.

 19. Adani — 2011-03-22 10:04 

@lamiki56:

Hasonló megoldással tudták halogatni, akinek volt protekciója ilyen helyeken. Néha elég volt némi kenőpénz, h az ember kartonja egy fiók legmélyére kerüljön esetleg a stóc legaljára. Ha mázlija volt sosem vették elő, ha nem akkor is időt nyert. Ez mondjuk relatív dolog elvégre sztem sokkal rosszabb majdnem 30 évesen elmenni bohóckodni katonáékhoz mikor már esetleg van munka, gyerek, lakáshitel, kocsihitel stb. Érettségi után vagy fősuli után meg még nincs igazán kötöttség.

 20. Valandil — 2011-03-22 12:41 

@misinator: Az a furcsa, hogy a főiskolán a hallgatótársakkal meg görény volt. Meg túl észt sem mutatott akkoriban (meg is fenyegették, hogy belőle még őrmester se lesz, pedig lett, sőt).

 21. misinator — 2011-03-22 17:59 

@Szalacsi_Dezső: Bizony, ugyanaz.

 22. misinator — 2011-03-22 18:12 

@Valandil: Lehet.
Amit én tudok, az az, hogy a sofőrje csak jót mondott róla. Én vagy kétszer vittem; barátságos, korrekt volt velem.
A hétfői dandárdiszkókon szinte mindig szóba kerültek az eltávról időben vissza nem érők. S ilyenkor mindig elmondta, hogy ez miért baj, s nem lábszárcsontokkal hadonászva üvöltözött, mint egy Kadhafi…
Összeségében az volt a benyomásunk, nekünk buszos körleteseknek /igen, mi egy értelmes csapat voltunk :-) /, hogy a katonák eszére próbál hatni, s úgy is érvelt.
Na hiszen, szegény idealista, azoknak a a genetikai sérülteknek aztán beszélhetett.
Amúgy a törzskara vegyes volt, említettem már a technikai parancsnokot, de volt még ott dúvad más is.
De pl. a politikai tiszt is jófej volt, vagy Poprádi/y/ őrnagy.
Aztán egyre lentebb egyre sötétült a tiszti, tiszthelyettesi kar. Bizony volt ott olyan, aki még a setét ötvenes években is rejtély, hogy érthette el, hogy őrmester legyen…
Bevonuláskor rám nézett a törzsfőnök /akkor 50 kg-os szemüveges voltam../s közölte velem, hogy kommendáns leszek.
Én meg csak hallgattam elhűlve, hogy ilyen fizikummal kommandós…
Aztán a leendő kiképzőnk elmagyarázta, hogy miért fogtam meg az Isten lábát…

 23. Bélabáttya — 2011-03-22 23:03 

@Optika: Dabasról(?) Monorró(?), illetve remek környékéről vonult be ujjnélküli barátunk katonának.
Reflexből elhajtották a KIEG-ről, mondván talán azzal pár ujjnyi hiánnyal nem tud lőni, segget törölni, de még sepregetni sem igazán, úgyhogy maradjon csak otthon nyugibán.

Emberünk viszont nősülés előtt állt. A jövendőbeli pedig egyszerű módját választotta a genetika ellenőrzésének: legyen apuka katonaviselt. Ha oda nem alkalmas, akkor biza neki se kell.
Így lett emberünk foglár a Petőfiben, majd elégedett családapa a Jászságon innen.

 24. Adani — 2011-03-23 08:25 

@Bélabáttya:

Az asszony se lehetett komplett.

A legjobb az volt, amit hallottam, h egy vakot a sorozáson csak I-vel engedték el és képesek voltak egy év múlva újra behívni kérdésre meg is indokolták, hátha változott azóta az állapota. Csak annyit tudott mondani rá, h ha így lesz akkor ő maga fog önként jelentkezni náluk.

De volt, akit szemüveggel erős rövidlátással minősítettek teljesen alkalmasnak, asszem 8-as vagy 9-es szemüvege volt, több mint a határ, asszem -5 vagy -7 volt az, ami már automatice E kategória. De nála leszarták a 90-es évek végén, fellebbezett tehát ismét sorozás, ugyanazt végigzongorázták pszichó elbeszélgetésen meg akarsz te katona lenni kérdésre lazán odavágta,h nekem aztán mindegy, de jól gondolják meg, ha netán háború törne ki a jól vigyázzanak a szemüvegemre, mert anélkül szinte semmit se látok, és így bajosan tudom megkülönböztetni a bajtársat az ellenségtől, vagyis mást nem tehetek mint lövök mindenre, ami mozog. Végül asszem megkapta az E-t.

 25. misinator — 2011-03-23 19:44 

@Adani: “…mást nem tehetek mint lövök mindenre, ami mozog…”
:-)

Bizony én is 49 kilóval vonultam be – 50 kg volt a súlyhatár – természetesen A minősítéssel…
De saját szememmel láttam olyan srácot, akihez képest én voltam a Döbrögi, vagy mint valami koncentrációs fogoly, na ő is simán A-s volt.
Ellenben igazolt focista haverom meg E, mert a combján volt egy hosszú gyerekori műtéti heg…Stb., stb, stb
Na meg verbális homokosok. Elég volt egymás kezét fogni a zuhanyozóban – ez már az Irinyi Gépkocsiszínben volt – simán leszerelték őket.
Szerintem akkor fogtak először meg utoljára férfi kezet félreérthető módban

 26. Adani — 2011-03-23 21:47 

@misinator:

Hát igen sztem a pszichomókus olt a vízválasztó inkább, volt ,aki engedékeny volt ,volt ,aki meg szigorú. Van, aki bemondásra E-t adott van ,aki annak se,akinek tényleg kellett volna.

A hülyét biztosan sokan próbálták játszani én is csőstül szereztem be a netről 2002-2003 körül mikor még veszélyben éreztem magam a tippeket, mit kell csinálni.

Volt, akinek bejött az,h rángatózva meg idegesen kapkodva beszélt csak és a hová akarsz kerülni kérdésre adott mindegy, csak lőni lehessen válasz meg az akarsz katona lenni válaszra kiabálva remegve, idegesen rángatózva adott persze naná, én kizárólag katona akarok lenni, a fegyver a mindenem és ölni is szeretnék é ott végre lehet majd. De volt, akinek nem jött be, de bevonulás után mikor állandóan hitelesen játsza az őrültet kérdezte,h és a fegyver? Mikor kapunk végre fegyvert? Pár nap után leszerelték.

Egyébként én ha sor került volna sorozásra a szem felől közelítettem volna első körben lévén rövidlátó vagyok, nem is kicsit, akkor is volt legalább -5-ös most asszem -6 körül van. Azt meg csak el tudtam volna intézni ,h a papírra kicsivel több kerüljön.

A buzinak mondásról anno minket igyekeztek lebeszélni minden áron, h eszünkbe se jusson ezzel próbálkozni, mert már buziezred is van és oda fogsz kerülni. Ti írtátok egy másik posztnál , h ez kamu volt, de hatásos, mert sok embert elrettentett. A másik, amire emlékszem a sertéshús allergia volt. Régebben legalábbis, vizsgálni bonyolult külön kosztot meg nem adnak.

Súlyhatárokkal játszani: Erről Rutin’s Army reportba olvastam csak. Akkoriban volt felső és alsó határ is, és volt, aki elmondta, h direkt ráhízik pár kilót sorozás előtt, de volt, aki olyan sovány volt, h ha magában beszél kihallatszik, avagy ha a hasát szappanozza a háta habzik, de ott is volt, akinél nem vették figyelembe

 27. ZöPö_ — 2011-03-24 17:21 

Bár én csak Szegeden voltam a Kossuthban és a Zalkában, szerintem nem volt minden laktanya egyformán szar. Szarok voltak persze a szabad élethez képest, de voltak szigorú helyek, ahogy hallottam anno meg olvasom itt, Szeged meg nem volt igazán az. Nem volt kibírhatatlan. Mondjuk, az ötvenes években épült Zalka rettenetesen ócska volt, pláne a száz ágyas (!) körlet, meg nem volt melegvíz, se központi fűtés, ahhoz képest a Mária Terézia alatt épült Kossuth igazi luxusszálló volt.

Az előfelvettek plusz fél éve: na, ez is érdekes. Annak ellenére, hogy én ’84-’85-ben a saját szememmel láttam egy fél évre viszahívott srácot, mi már szinte teljesen biztosak voltunk benne, hogy ha kussolunk, a fene se fog utánunk érdeklődni. (Így is lett.) Beszéltünk erről egymás között, és arra jutottunk, hogy azért nem hívnak bennünket vissza, mert tudják, hogy mi már tanult gazemberek vagyunk, mindent elsunnyogunk, kilopjuk a szemüket is, a hétvégéket tuti otthon töltjük, szóval csak a morált rombultuk volna.

 28. eMM2 — 2011-03-30 17:32 

Másfél év Lenti helyrebiccenti.
Hát igen országos híre volt.
Amúgy nálunk volt olyan halgató elvtárs aki a bepisiléssel próbálkozott.Mert tartott attól(jogosan) hogyha leszerel mint halgató visszarántják sorosnak.Ezért megpróbálta kibulizni az E-t nemtom sikerült e neki.

 29. Adani — 2011-03-30 22:26 

@eMM2:

Abból mi igaz, a 90-es évek elején közepén mikor már kezdett kicsit lazább leni a sorozás és mentek a hamis papírok mindenféle mentális betegségről meg hasonlókról, h ezekre sokan kaptak E-t, de később valakinek eszébe jutott, h némelyik mentális betegséggel járművezetésre is alkalmatlan az ember, így a lógósok jogsiját elvették.

 30. franta — 2011-08-06 11:46 

@Adani: A 80-as években a Zách utcában volt egy etnikai csávó. (Na jó, több is volt.) Megjátszotta az analfabétát, mert hogy “rágyújtok, mert nem tudom elolvasni azt, hogy dohányozni tilos. Akkor ki lesz a felelős?” A rohadékot le is szerelték, de közben senkinek sem tűnt fel, hogy jogsija van, ami tudtommal analfabétának nem igazán jár. Ez nem tartozik ide, de a rohadék nevét egy évvel később az újságokban láttam, hogy négyen vagy öten megerőszakoltak egy kiscsajt. Kapott érte vagy húsz évet. Ja, és ő vezette a kocsit.

 31. Adani — 2011-08-06 17:40 

@franta:

Amit még hallottam jogsis történetben az volt,h volt régen olyan ,h hivatásos jogsi, vagyis ott le lehetett a katonaságnál B,C,D kategóriára vizsgázni ingyen, viszont ha valamilyen okból leszerelték akkor ki kellett fizetni. De még így is jobban járt mindenki, mert ha rendesen autósiskolába csinálják meg akkor jóval többe került volna.

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.