271. – Lezárás Hegyhátsálon

Hegyhátsál egy kis falu Vas megyében, nem messze Zala megye határától. Az első okleveles említése 1366-ból származik. Lakóinak száma 2008-ban 153 fő volt a Wikipédia szerint. A Zalaegerszegen szolgáló katonák számára ez a település azért volt fontos, mert a falu határában volt egy lőtér, amiről mai posztjában Optika számol be.

A lőtér általam feltételezett helye ez lehet (kérem a helyszínt ismerő blogtársakat megerősíteni).

Az első látogatásom a lőtérre még a keltető időszakában volt. Fegyverbemutató volt a cél. Láttuk, hogy mi történik a disznóhússal (vagy marhahússal ?), ha belelőnek AMD-vel. Ezt a látogatást több is követette; az egyikről írtam is az utolsó lövést megelőző események kapcsán.

Egy alkalommal – valamikor októberben – a századsorakozónál közölte a századparancsnok, hogy egy másik egységnek (talán a 2. zászlóaljnak, vagy a rajparancsnok-képzősöknek) éleslövészet lesz, s a lezárást a mi századunk adja. Elmondta, hogy a lőtér környékét hermetikusan le kell zárni, ami úgy történik, hogy a katonákat – előre meghatározott helyszínekre – kettesével kitelepítik (többnyire földutak mellé) és senkit nem szabad beengedni. Ha valaki mégis bemegy, akkor rádión jelenteni kell, de a rádió aksija nem bír sokat, szóval csak a végső esetben használjuk.

A társamnak és nekem egy kis erdei út jutott. Már hajnal 6-kor ott voltunk, egész napi hideg élelemmel ellátva. Kicsit csípős volt az idő még reggel, de napközben elviselhető lett. Néha mintha távoli lövések hangját hallottuk volna. Végül is semmit nem kellett csinálni, mert a kutya nem járt arra. Volt nálunk sakk, olvasnivaló, szépen lassan telt az idő. Egyszer csak jött egy piros színű Lada. Megállítottuk. Mondtuk, hogy lövészet van, tilos bemenni. A válasz: „Ki nem szarja le?” Ekkor kopaszként a társammal még eléggé megijedtünk. És jelentettük egyből. Jól lecsesztek minket, hogy hagyjuk békén a hülyeségekkel, a piros Ladás tuti tudja merre veszélyes és merre nem. Ha meg nem, az az ő baja.

Egyik társunk (a Tóni és a beöntés című írás főszereplője) még hajnalban nagyon mondogatta, hogy hol legyen a felállítási helye a társával. Úgy is lett. Amikor összeszedtek minket, akkor elmesélték a többiek, hogy Tóniék nagyon szomjasak voltak, bementek a hegyhátsáli kocsmahivatalba géppisztollyal, rádióval együtt. Elképzelhető, hogy nem ők voltak az első katonák a kocsmában. Jól be is rúgtak és állítólag ilyeneket mondogattak a rádióba, hogy „bagoly mondja verébnek, hogy nagy a feje” meg „MZ/X, MZ/X jelentkezz!” és olyan vidám nótákat énekelgettek, mint „én vagyok a híres egyfejű”. Vagyis előkerült Mézga Gézától Süsüig minden mesehős. Aki hallotta a Tóni rádióadását, jól szórakozott.

Nagy volt a vidámság egész addig, amíg le nem váltották őket. Ezt követően józanodásig szóló beutalót kaptak a Piros 9-be, majd ennek lecsengése után a zászlóalj-törzsfőnökkel egy kiscsoportos foglalkozás keretein belül beszélték meg az esetet.

Mellékszál, hogy időnként jött egy parancs magasabb szintről, hogy meghatározott számú katonát Lentibe, Nagyatádra, Nagykanizsára vagy máshová (esetleg jobb helyre) helyeznek. Mi (mármint a táposok) nem foglalkoztunk ezekkel, mert tápost soha nem tettek sehova. De ha épp egy nagyatádi áthelyezés volt napirenden, akkor néhány társunk nagyon ideges volt. Ilyenkor lehetőség szerint a problémásabbnak tartott egyénektől szabadult meg az alakulat, akik helyére esetenként jóval zűrösebb alakok kerültek. Ha jól emlékszem, az egyik dalos barátunkat a következő adandó alkalommal áthelyezték Lentibe, mert a mondást mi is ismertük, hogy „egy év Lenti, majd jól helyre bilLenti!”. Egyikükkel évek múlva találkoztam (már bőven civilben) és megkérdeztem: milyen volt Lenti? Azt válaszolta, hogy inkább nem mond semmit, de jobb volt egy rakás tápos között Zalaegerszegen, mint a sittesek társaságában Lentiben.

Tónit is áthelyezték jó pár hónap múlva, talán Szombathelyre.

A lőtér miatt lezárás télen nem volt akkora móka, szerencsére nekem nem volt részem benne. Legközelebb tavasszal jelöltek ki ilyen feladatra. A századparancsnok kiadta, hogy a faluhoz (kocsmahivatal) legközelebbi helyekre megbízható, kevésbé piás tápos kerüljön. Azt is megpróbálta leellenőrizni, hogy ne legyen nálunk egy fillér sem. Ebben nem járt el teljes sikerrel, mert a zoknimba nem nézett bele, pedig benne volt egy százas.

Megkaptuk az egész napi hideg élelmet, rádiót nem adtak. Igaz, többszöri ellenőrzéssel fenyegettek minket. A társam már hajnalban kicsit rosszul érezte magát, de nekem is csak akkor szólt, amikor leraktak minket az őrhelyünknél. Gondoltam: cseszd meg, miért nem mondtad bent a laktanyában. „Holnaptól meg van írva a könyvem, megyek szabira. Ne szólj senkinek, ha ellenőriznek!”. Csak feküdt kábán és egyre feljebb ment a láza.

Egy bácsi arra jött a szekerével; mondtam neki, hogy lövészet van, nem szabad bemenni. A válasz: „Gyermekem, ismerem a környéket, itt élek, amióta megszülettem. Hanem a társad nagyon rossz színben van.” Visszafordult a szekerével és rövidesen hozta a feleségét. Az öregasszony (igazi boszorkánynak nézett ki) gyógyszerrel és pálinkával ellátta a társamat, talán még néhány varázsige is elhangzott. Az én kulacsomba is került a gyógyító nedűből és kaptunk kenyeret, kolbászt, buktát. A társam elaludt, de mire jött az ellenőrzés felébredt és sokkal jobb színben volt.

Azt hiszem, nem meglepő, hogy nem hagytuk el a felállítási helyünket. Erre nem is volt szükség, mert egy másik arra járó helybéli felajánlotta, hogy hoz nekünk valamit, ha kérünk. Kértünk és még pénzt sem fogadott el érte! A nap végén – a laktanyába visszaérve – még meg is dicsérték a társaságot a lezárás szakszerű és hibátlan végrehajtásáért. Ha eddig nem tudtuk, akkor most megtudhattuk, hogy mi az elvárás egy katonával szemben…

35 hozzászólás

 1. Adani — 2011-05-23 08:46 

Végül is a pálinka kismértékben gyógyszer nagymértékben orvosság, ha viszont nincs az méreg. :)

A rádiós részen jót röhögtem, de kár, h nincs hangfelvétel a műsorról.

Egy másik történetben hasonló lezárásnál az egyik egységet egy kis tó mellé rakták a susnyás szélére, a legnagyobb nyári kánikula idején, estefelé. Ott 10 perc után milliószámra rontottak rájuk a felzavart szúnyogok, ezért felkapták a vegyvédelmi ruhát. A helyiek meg biztos néztek nagyokat mikor vegyvédelmi szerelésben lévő géppityuval hadonászó embernek tűnő lények zavarták őket el, mondván ide nem lehet bemenni.

 2. Lyanko — 2011-05-23 09:44 

Lőtér záráson én is voltam, mi hajnalban indultunk, egy Krazzal vittek ki minket, de nálunk se fegyver se rádió nem volt, kaptunk egy piros és egy zöld rakétát, a pirosat arra, hogy ha bemegy valaki, a zöldet meg ha ki jött, végül jöttek olyanok akik bementek, mondván. tudják merre kell menniük meg különben is arra volt dolguk, mi fegyver nélkül pedig nem voltunk túl elrettentőek, de rakétát sem lőttünk, kaját nem kaptunk azt később hozták ki, az ellenőrzéssel egybekötve, egyébként pedig nagyon jókat aludtunk a sátorlapon…

 3. sztupi — 2011-05-23 10:01 

Minket egy nemzetközi hadgyakorlaton február elején raktak ki , valahol a Bakonyban egy főút mellet. Sátorral , dobkályhával kajával ahogy illik.
Közben meg mellénk kiraktak egy orosz kiskatonát is hasonló céllal, sátor kaja nélkül.
Pontosabban adtak neki egy konzervet ,de nyitót kést nem.
Megsajnáltuk , behívtuk a sátrunkba éjszakára.
Erre hálából ellopta a bicskámat, meg egy üveg borunkat kizárólag a Szovjet-Magyar Testvér Baráság jegyében.

 4. tiboru — 2011-05-23 10:41 

@sztupi:

Igazságtalan vagy! A bicskát csak azért vitte el szuvenyírként, hogy egész életében legyen, ami rád és a magyarokra emlékezteti!

 5. sztupi — 2011-05-23 10:46 

@tiboru: Aha … klassz… Így már egészen más a leányzó fekvése. Bár ha az átkok fognak akkor már régen nem tud emlékezni ránk…..

 6. sztupi — 2011-05-23 10:47 

@tiboru: ja és akkor a bort miért kellett elvinnie ???? Nem volt elég emlék a bicska ?

 7. Jani2 — 2011-05-23 11:22 

A bicskát kényszerűségből kellett elvinnie szegénynek, mivel biztos volt rajta dugóhúzó. :-)

 8. sztupi — 2011-05-23 11:36 

@Jani2: Szegény. A körülmények áldozata lett…

 9. zweitakt — 2011-05-23 11:57 

Én robbantási gyakorlaton zártam a környéket, még kopaszként. Kérdezték: Ki ért a rádióhoz. Jelentkeztem. Kérdezték, honnan értek hozzá. -Jelentem, RH-A rádióamatőr vozsgám van. _jó, akkor maga lesz az R1-es rádió kezelője, ha baj van, maga kezeli. – Örültem, vártam, hogy adnak egy rádiót, amibe beszólhatok, hogy brékó!
Aztán jött a főnök, mondta baj van, rádiózni kell. Ki az R1-es rádiókezelő. Jelentkeztem.
-EREGY, fiam, és futásban mond meg a századpékának, hogy xy üzeni…
Jajdejóvolt egész nap futkározni. Főleg, hogy a századpéká meglátott, és elfutott előlem… hehehe. Innentől inkább nem értettem csak ahhoz, amihez muszáj volt….

 10. Adani — 2011-05-23 12:12 

@zweitakt:

Ez igen.

Mint a viccben ,h ki az, aki tud játszani valamilyen hangszeren? Jelentkeznek páran, mire megkapják,h akkor maguk viszik fel az emeletre a zongorát.

 11. Rókakígyó — 2011-05-23 12:39 

@zweitakt: Végre itt az őrséges kérdésre a válasz tudója. Kedves Kolléga! Mit kellett volna tenni az őrnek az ütivel?

 12. Szalacsi_Dezső — 2011-05-23 12:50 

Tőlünk mindenáron “szekszkalendárt” akartak kunyerálni a szovjet elvtársak.
És azt mondták kérdésünkre, hogy mindenütt jó, de Afganisztánye nyeharasó! (1985-ben jártunk)

 13. lérakos — 2011-05-23 13:34 

@Lyanko: Minket is kihelyeztek egyszer Alsópáhok határába , párosával , vagy 8 párunkat egy-egy tökéletesen működésképtelen rádióval . A feladat célja a különböző megfigyelési pontokra kihelyezett egységek rádión történő kapcsolattartása . Miután a Kamaz minket otthagyott az út szélén , kerestünk egy nyugis helyet , ahol leterítettük a sátorlapjainkat és a rádiókészüléket . 10-20 perc elteltével meg is próbálkoztunk a kapcsolatfelvételre , de sikertelenül . Innentől kezdve átkapcsoltunk a szokásos katonafeltaláljamagátaholvan üzemmódra , és két kulaccsal a kezemben elindultam a kertjében kapáló kendős asszonyka felé , és sikeresen be is szereztük a katonaléthez elengedhetetlenül szükséges finom pincehideg borocskát . A kulacs tartalma percek alatt elfogyott , majd vízszintesbe helyeztük magunkat és a kutya sem figyelt ránk , csak két órával később , mikor hallottuk a Kamazunk érces hangját . Szép idő volt , jó levegő , de értelme annyi , mint egy nagy nulla .

 14. csaszi5 — 2011-05-23 13:44 

Tetszik a poszt, gratulálok! Egyszer én is voltam záráson másodmagammal. Kitettek hozzánk is egy szovjet katonát. Mi is megetettük, cserébe viszont nem lopott el semmit (1970). Kínáltuk cigivel is. Mi akkor egy Porti nevű albán cigarettát szívtunk. Kérdi a srác: vengerszkaja cigaretta? Mondjuk, nem, albánszkaja. No, valahogy ezt nem kérte. Az albán elvtársak akkor nem jó elvtársak voltak.

 15. Rókakígyó — 2011-05-23 14:53 

@csaszi5: hirtelen úgy olvastam, hogy megettétek az et-t. Én a katonaság alatt nem fogyasztottam alkoholt. szinte.

 16. zweitakt — 2011-05-23 15:04 

@Rókakígyó: Fogalmam sincs, azóta se. Azért kérdeztem.
De az érvelésetek jó. Tehát úgy tűnik, az őr az egyetlen járható utat választotta, ha nem akarta magát megszívattatni. Mert az őr nappal elirányít, éjjel feltartóztat! A necces a dologban csak az, hogy az ütinek látszó tárgy nem önszántából lépett az őrhelyre. De ezt csak elmondásból tudjuk, mert az őrnaplóba az került, hogy belépett, és pont. És ez így is volt!

 17. Rókakígyó — 2011-05-23 15:12 

@zweitakt: Nekünk mindig azt sulykolták, hogy az őr független és egyetlen módon járhat el. Ez alapján az őrsávba senki nem léphet be, rajta kívül, kivéve a felvezetője. Vagy az, aki a felvezetővel érkezik. Ha viszont az őrsáv mellett álldogál egy ütiszerű alak, nem a külső oldalon, akkor azért nem fektetünk, de ezt már 5x leírtam.

 18. zweitakt — 2011-05-23 15:31 

@Rókakígyó: Teljesen igazad van. De a Beke szeretett kommandózni. Kinéztük belőle, ha az őr nem foglalkozik vele, és elmegy, szabály szerint helyesen, akkor belép az őrhelyre, és oda ír a földre valamit, és az őrt megizélgeti. Esetleg utána szalad, és hátulról elkapja. A szabály szempontjából nem volt helyes a lépés, de emberileg feltétlen. Annó a századpéká sem tudta, mit lett volna a szabályos, de ugyan ezt tette volna ő is. Az üti meg hápoghat, hogy nem volt még bent, ha a kivonuló őrpók bent találja megfektetve…
Máskor uez az üti az Y szögesdróton lépett át, amikor az őr feltartóztatta. Majd felismerte. Fickó kényelmetlen helyzetben, lábai térdnél erősen terpesztve, mindkét talpa a betonfal tetején, két kézzel kapaszkodott a drót nem tüskés részébe. A stukkert eldobatta vele az őr, majd úgy gondolta, hogy ez nem sürgős-halaszthatatlan eset, megvárta a váltást, ami úgy egy óra múlva jött….
A Beke rettentően szitkozódott, de kiváló őrséget kapott ez a srác is…

 19. Rókakígyó — 2011-05-23 16:16 

@zweitakt: Ez őrült kísérletezés a feljebbvaló részéről, mert az őrség megváltoztatta a katonák viselkedését, ezért nem számíthatott arra az elöljáró, mint egy normál szituban. Én pl nem voltam egy talpraesett gyerek, de egy szívatásgyanús szituban ráhúztam a fegyvert a felvezetőre (a megfelelő eljárás keretében). Soha többet nem merült fel a szórakozás ötlete, mikor kinn voltam, sőt szóltak, ha jönni akartak.

Szerintem nagyon baromnak kellett lenni az ütinek, ha ilyesmivel ismétlődően szórakozott.

 20. Krux — 2011-05-23 21:55 

@Szalacsi_Dezső: Hetek óta el vagy tűnve Tökibogyó! Ennyi ideig tartott megtalálni az új irodádat?

 21. csaszi55 — 2011-05-24 02:12 

Bocs, de a hozzászólásomban szó se volt piáról. Pedig, utólag elmondhatom, hogy a tanyavilágban meg voltak azok a helyek. 8 forint volt egy liter bor, 30 forint egy fél liter pálinka.

 22. proletair — 2011-05-24 08:27 

Egerbaktán én is többször adtam őrséget. Sorosként le is sétáltam a faluba cigiért meg kóláért… PKM-mel a vállamon. Egy arra tévedő VÁP-os biztos infarktust kap. De a helyiek nagyon kedvesek voltak:)

Már szerződésesként voltam őrségben, tavasz, langy meleg, mikor lövészet szünetében a távolból nevetgélést meg karattyolást hallottunk: lent a völgyben a lőtér felé épp egy NÉMET nyugdíjas csoport kirándult, tiritarka ruhákban. Nem nálunk jöttek be, ha nem tavasz van, észre sem vesszük őket. De szerencsére nem lett baj. És nem lehetett véletlen, hogy annyira nem zavarta őket a sok rövid sorozat…

 23. Krux — 2011-05-24 08:43 

@proletair: Az infarktus a minimum, amit egy PKM ki tud váltani az emberből! Egy hasonlót én is elkövettem egyszer, amikor az öreg századunkat kvázi “harcászati” gyakorlatra rendelték. Félve írtam le ezt a szót, mert az, amit mi ezen a címen elkövettünk, a megcsúfolása volt annak, amit katonaságnak neveznek. Kb. olyanok lehettünk, mint amikor egy harckocsis alakulatnak kell minden próba nélkül, egy államfői fogadást előadni a Parlament előtt. Lehet, megírom egy önálló posztban.

 24. proletair — 2011-05-24 09:01 

@Krux:
Szíjon volt a fegyver, max akkor láthatták teljes terjedelmében, mikor illedelmesen elköszöntem, és kiléptem a boltból:) De szerintem a falubeliek eléggé hozzá lehettek szokva az ilyen látványhoz.

 25. tiboru — 2011-05-24 11:55 

Szolgálati közlemény:

Az egyik olvasónk fordult hozzám (hozzátok) ezzel a kéréssel:

” A nagypapám Petes István. Szeretné újra felvenni a kapcsolatot a régi katonatársaival, de néhány telefonszám elveszett. Ebben segítek én neki. Székesfehérváron volt katona 1965-től 1967-ig, az ő beceneve “Pempő” volt.
Kerestem már közösségi oldalon is őket, eddig nem sok sikerrel. Ha megtennéd, hogy végigkérdezed néhány ismerősöd, nagyon leköteleznél, hátha valaki így megismeri és szívesen találkozna vele.”

Szóval ha van tippetek, illetve ötletetek, jelentkezzetek magánlevélben és én kiközvetítem az olvasó elérhetőségét. Segítsünk a már nem csikókorú kollégának…

Köszönöm,

tiboru

 26. Szalacsi_Dezső — 2011-05-24 12:15 

@Krux: sajnos még nem az új irodámban vagyok, hanem a régiben. csak sok a teendő, meg a miegyéb itt a koleszban. pl. fiatal lányok alváz és üregvédelme. :-)
Csak viccelek persze. Öreg vagyok én “még” ehhez!

 27. Rókakígyó — 2011-05-24 16:57 

@tiboru: én épp akkor voltam kotona, de nem fehérváron:) csak vicceltem.

 28. vega2 — 2011-05-24 17:46 

Nos én is voltam záráson, de már a halál tudja, hogy hol. Ősz volt. Kiraktak bennünket a prérin. A hátunk mögött egy fenyveserdő, bal oldalt egy akácfasorral kísért földút. Első teeddő a kunyhó építése volt. A fenyvesből szedtünk 10 cm-es fatörzseket, amelyekre keresztben vékony ágakat fektettünk és az egészet leborítottuk fenyőgallyakkal. Egy olyan 1 méter magas, 2 méter széles féleresz lett belőle. A szomszédos szántóról hordtunk bele búzaszalmát, hogy legyen min feküdözgetni meg aludni. Persze deréktól lefelé kilógtunk alóla, de a lábunkhoz meg raktunk tüzet. Néha majd megolvadt a surranó talpa tőle. Elvoltunk egész nap, a DAC hozta a kaját, a rádió működésképtelen volt, úgyhogy senki sem zavart bennünket. Késő délután bégetésre ébredtünk. Arra jött egy félszemű juhász a nyájával. Meg is kérdeztük nyomban tőle, hogy hol lehet itt piát kapni? Asszonta ad ő nekünk, csak egyikünk kísérje el a faluba. Nosza a tápostársam, akinek a neve titok, de ha valaki kíváncsi rá nézze meg az Erdő Kapitánya c. rajzfilmet. (A háttérrajzolók között ott kell lennie.) Na el is ment vele. Eltelt vagy egy óra, erre látom, hogy az akácfasor melletti úton jön egy részeg katona felém két zöld kulacsot lóbálva. Oda is ért. Elkeztük vedelni a kulacsból a bort. Előbb csak énekelgettünk a sötétben a tűz körül, aztán táncoltunk, de a végén már csak négykézláb tudtunk közlekedni a rossz minőségű strasszer bortól, ami talán szőlőt soha nem látott. Akkor elszenderedtünk a féleresz alatt. Én csak arra emlékszem, hogy valakik felraktak a DAC platőjára váltáskor. Másnap reggel menni kellett lövészetre meg rohamozni… Képzelhetitek…..

 29. vega2 — 2011-05-24 17:54 

Ps: Viszont tegnap nagyon jó bort ittam Egerben a Szépasszony völgyben. Kékfrankos. Farsang Pincészet, 27-es pince. Kóstoljátok meg ha arra jártok!

 30. Optika — 2011-05-25 19:16 

Köszönöm a kommenteket!

Egyébként 1986 óta azt hittem, hogy a település neve Hegyhátság. Nemrég tudtam meg, hogy ebben a tévhitben élek hosszú hosszú évek óta.

 34. Szkv — 2011-08-07 18:15 

Biztonsági Őrségben.

Századunk éles lövészeten vett részt, amelyen a szakaszunk adta a biztonsági őrséget. Őrhely elfoglalva, rádiónk már a második bejelentkezés után megadta magát.
Ennek lett egy “súlyos” következménye, mivel nem tudtak értesíteni bennünket hogy a Zászlóalj Pk.h. jön ellenőrzést tartani. Lebukások sorozata indult el, mivel az alvástól az őrhely elhagyásig igen csak színes lett az ellenőrzés eredménye.
“Szigorú” büntetés következett, amely vigyázzmenet gyakorlás formában kellet “letölteni”. Kezdetben nagyon szigorúnak tűnő Pk.helyettesről később már megtudtuk hogy, akkor nincs baj amikor kiabál nincs baj. De amikor csendesen mondta, “becsukatom” akkor már lehetett a fogdára felkészülni.

 35. htibi — 2011-10-31 15:38 

én is voltam az említett hegyhátsáli biztonsági örségben.

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.