283. – Légvédelmi könnyűbúvár

Hosszas töprengés után Rengeteg barátunk az eddigi read-only üzemmódból átváltott szerzői fokozatba, s a hadseregnek a szociális piacgazdaságban betöltött szerepéről, illetve ennek rövidtávú légvédelmi hatásairól küldött egy apró történetet.

A helyszín egy eldugott laktanya a Börzsönyben az ezredfordulón, ahol a sorállomány feladata az újonnan rendszeresített Mistral légvédelmi rakéták őrzése volt, bár a technika közelébe sohasem engedtek minket. Ekkortájt már nem a testvéri hadseregekkel való csencselés volt a kincstári készletek apadásának legfőbb oka, viszont a laktanya melletti falu lakosságának a fele – az akkor még sorállomány körében is újdonságnak számító –, úgynevezett bocimintás gyakorlóban flangált.

A helyzetet jól mutatja, hogy a raktáros tisztünknek, akinek a legszebb háza volt a faluban, néha besegítettünk raktárt rendezni (addig se kell gyalásóval kaszálni), míg egy ellenőrzés hírére egy addig fixnek vélt szekrényt odébb tolva rámutatott egy ajtóra, mondván: a mögötte lévő, zuhanyzó méretű helyiségből a felhalmozott privát készleteket most pedig azonnal és futólépésben áttelepítjük az erdőben megbúvó barakkok közül a legeldugottabba. Az így „mentett” felszerelés nemegyszer honvédségi furgonnal ment fel Pestre, pálinkával honorált sorállományú kísérettel.

Nem meglepő hát, hogy némely megtévedt baka is a maga – és sajnos honvédtársainak – felszerelésében látta a zsoldkiegészítés lehetőségét. Hősünk, M. honvéd sem volt rest (no és a kantinban is fizetni kell valamiből az esti lazítót), így hát a kiosztott két rend gyakorló ruházata helyett már csak azzal rendelkezett, amit viselt. Igen ám, de a soron következő harci feladat egy gázolajjal erősen szennyezett sitthalom felszámolása volt, és nemigen tudta magát kivonni belőle. Mit volt mit tenni, harcrakészség ide vagy oda, a mosásérett gyakorlót annak rendje és módja szerint beáztatta. Az esti étkezés előtti sorakozón viszont igencsak kirítt a kékvillám-öltözéke a bocifoltok közül, amit a konyhaügyeletes nem nézett jó szemmel.

– M. honvéd! Miért nem gyakorlóban van?

– Jelentem, kimostam!

– Miért nem vette fel a másikat? – hangzott a logikus kérdés, ezzel sarokba szorítva hősünket.

– Jelentem, azt is kimostam! – vágta ki magát (egy másodperces töprengés után)  M.

– Olyan nincs, ezt maga sem hiszi el! Addig nem megy a század enni, amíg meg nem jelenik formaszerű ruházatban!

Nem-vacsorázni egy dolog, de egy egész század haragját mégsem akarta kivívni, így M. megtörten elmasírozott a századszint irányába. A század álldogált vagy öt percig a nyári naplementében, míg a hirtelen terjedő kuncogás minden tekintetet a legénységi épület felé vonzott. A látvány leírhatatlan volt!
Mivel a századszinten senki nem maradt, akitől emberünk kölcsönruhát kérhetett volna, azonmód saját csuromvizes gyakorlójában próbálta menteni, ami menthető; minden lépésnél formás tócsát hagyva a betonon, közben szorgalmasan nyelve azt, ami a sapkájából a nyakába folyt!

Az első magyar légvédelmi könnyűbúvár színrelépése már tisztünk humorküszöbét is elérte; bajusza rándult, majd mosolyát nehezen elnyomva, bebocsátást nyertünk. A vacsora talán csak gyíkhús volt, hisz a konyhaügyeletnek is élni kell valamiből. Emberünk pedig végül megnyerte az étkezde esti felmosását, ha már úgyis hozott magával vizet…

A laktanya azóta bezárt, ami valószínűleg a pesti military boltok kínálatán is érződik.
 

4 hozzászólás

 1. Bigjoe(HUN) — 2011-08-22 10:07 

Hétfő reggel téged vártunk,
milstoryra rátaláltunk!

Légvédelmi könnyűbúvár, új fegyvernem?
A légvédelmi tengeralattjáró mellé illeni fog!

A vizes gyakorló nem minden estben vicces dolog, télen nagyon rossz érzés.
Személyes tapasztalat, elég nehéz levetni ha megfagyott, viszont nem kell hajtogatni, mert a gatya a “saját lábain” megáll.

Az Öregem mesélte, hogy – egy távoli galaxisban- feladatba kapták a menet felszerelésben (zsák, csúzli, tártáska, surci, álca ruha, etc.) történő úszkálást, valamelyik folyónkban.
(Asszem Tiszát mondott, de tévedhetek is mert mindegyik folyóról van sztorija.)
Volt egy-két átkelés, aztán valamennyit sodródniuk kellett lefelé az árral, persze kísérték őket gucsóval.

A vízben a felszerelés rendesen megszívta magát, szóval nem kellett ólomöv a merüléshez.

 2. Optika — 2011-08-23 09:48 

A vizes cucc szar dolog. Főleg, ha izzadtságtól vizes október-november-december hónapban.

Loholtunk mint állat ki az egyesre. Jól beizzadtunk, még a tökünkről is csurgott az izzadtság. Aztán megálltunk és álldogáltunk. Az őszi hűvös szél jól fújdogált, a kabátunk szépen hűlt. Volt egy pár kellemes perc. Aztán már rohadt hideg tudott lenni.

Majd megint lótás futás, izzadás. Végül ácsorgás. Nem tudom hogy hogy, de sosem sikerült megfáznom akkoriban. Ennek a töredékétől is belázasodom.

 3. szögyi — 2011-08-23 09:51 

Az lett volna a legegyszerűbb, ha megkéri két surcitársát hogy segítsenek neki, két fókafa közé befeszít, ők meg végigtolják az étkezdén. Hatékonyság elvtársak, hatékonyság…

 4. ZöPö_ — 2011-08-23 09:56 

@Optika: fiatalok voltunk és erősek.

@szögyi: fókafa = motoros fóka (szegedi nyelvjárásban)

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.