298. – Shrek őrvezető


BigJoe
folytatja határőr-visszaemlékezéseit. Ma a mindenkori hadseregek egyik elmaradhatatlan (és sajnos gyakran megkerülhetetlen) figurájáról, a féregszerű jellemmel megáldott megvert tisztesről ejt néhány szót.
 

Mivel határőr voltam, így a honvédekkel szemben meg kellett tanulnom néhány jogszabály butított verzióját, illetve az intézkedési sorrendet, valamint a jogosultságainkat.

Nos, a fentiekből jelenleg annyira emlékszem, hogy a Magyar Köztársaság határvonalától számított 20 km-s sávban jogosult vagyok (én, a villanykörte hajú) sima határőrként igazoltatni a „nyulakat”, rendőröket, mindenkit – hadnagyig bezárólag. 

Micsoda karrier, ugye?!

Az elméleti képzést (iskolapad, tábla, 8 általános – ez utóbbi az oktatónál, mert volt velünk műegyetemet végzett, + rengeteg érettségizett) egy őrvezér csinálta, aki a képzésünk végére már majdnem tudott folyamatosan olvasni (bizony!).

A tisztesek a gyakorlati oktatást jobban szerették; már túl voltunk a kezdeti adok-kapok megrázkódtatásain. Mindenki volt eltávon – még én is. Mindent elkövettem, hogy maradhassak, de az eskü után kivágtak.

Az őrvezér minden nap eljátszotta a Vesztegessetekmegfijjúk! című színdarabját. Ez abból állt, hogy fogott egy füzetet, amiben az eltáv/kimaradás kérelmeket kellett feljegyezni, majd a százados ez alapján szelektált. Szóval fogta a füzetet és megkérdezte: Ki akar hazamenni?! A jelentkezéseket „adományokkal” kellett nyomatékosítani. A megvesztegetés az süti, üccsi, nyalás, illetve egyéb kategóriákban folyt, de nem mindenkinél.

Az őrvez kiszúrta, hogy nem „dörgölődzök” a lábának, mint sok szakasztársam, hanem elvagyok bent. Rám is kérdezett: Opti, maga nem akar haza menni? Nem, még csak most jöttem! – volt a válaszom. Itt csend lett a szakaszban, nehezen dolgozták fel, hogy valakinek bejön a katonaélet.

Az első három hónapban talán kétszer voltam otthon, kimaradáson egyszer sem (később ez a hozzáállásom nagyot változott…)

Az apám egyszer rá is kérdezett:

– Téged mért nem engednek haza gyakrabban? A szomszéd Sanyi kéthetente otthon van.

– Nagyon jól elvagyok, majd megyek – válaszoltam.

Végül is nekem tényleg tetszett – az elején – a reggeli torna, a fegyverismeret, az intézkedések, gyakorlatok, rohanás, stb.

Addig voltam bent egyfolytában, hogy anyám felutazott Debrecenből (megrakodva kajával), hazavinni. Vagyis bejött látogatni, mert régen látott, meg rábeszélt, hogy kérjek egy eltávot. A látogatás eredménye egy rendes gyomorrontás lett, meg egy hétvégi eltáv.

Szóval gyakoroltuk a kényszerítő intézkedéseket.

Az egyik kiképző fogatlan, elálló fülű, büdös szájú, kövér cigány őrvezető volt (Shrek, az ogre Alain Delon a mandróhoz képest). Magánvéleményem szerint IQ-ja az nem volt, mert az IQ-t csak emberszabású, de legalább gerinces állatok esetében értelmezzük, itt csak ösztönök voltak; állatias ösztönök. Kedvenc mondata: Asszisszi maga a zsánkúlfandan?! És mindezt az ember arcába üvöltve, kábé 10 centiről.

Na, ezt álld meg röhögés (vagy hányás) nélkül…

Nos, ez a szellemi toprongy kinézte magának Parajt (kis nyüszöge) és rajta mutatta be a kényszerítő intézkedéseket. P. hőr málhazsákkal, vasággyal, IFA-val együtt sem volt 52 kiló, míg ez az Adonisz minimum 1 tonna. Csak ráfeküdt a szerencsétlen hőrre és már győzött is.

A hivatásosok között volt egy (elég koros) hadnagy. Pletykák szerint korábban Szolnokon szolgált az ernyősöknél, és pindurka bibi volt a kókuszában. A pletyka szerint átvette a Hőr, mert itt kevesebb bajt csinál. Egyszer elkísért az ügyészségre; amíg a kihallgatásra vártam, egy jót beszélgettünk. Rendes embernek tűnt, csak olyan lassan beszélt, hogy a mondat végére majdnem leszereltem (különben meg a hatásvadászok miatt lehetett az Adyn).

Nos, a hadnagy úr meglátta az őrvezér visszaéléseit, majd a következő erőszakgyakorlaton az őrvezért „kérte fel” rosszfiúnak. Tipikus „akasztják a hóhért” szitu. Persze leállt a kiképzés, azt lestük, hogy az öreg kibelezi-e Shreket.

A hadnagy két mozdulatból ártalmatlanította az ogrét, izzadt arcocskáját belenyomta a porba. A kezét a hátába szúrta, az meg vinnyogott, mint a kölyökkutya. Nagyon tetszett mindenkinek a bemutató. Az őrvezér az eset „csodálóit” az esti takarításnál külön díjazta.

A történet itt sajnos nem ért véget, az őrvezért előléptették őrmesterré. Amikor felkerült a vállára az őrmesteri deszka, találkoztunk vele a kantinban. Megismert – pedig próbáltunk elbújni –, ránkköszönt és ezt mondta:
– Ne izguljatok fijjúk, én ugyanolyan rendes ember vagyok őrmesterként, mint amikor őrvezető voltam.
 

8 hozzászólás

 1. Dogoo — 2011-09-30 10:43 

Őrvezetőből rögtön őrmester lett?
Mit követett el? :)

A pocakos bácsi képén a felgyűrt szőnyeg is elég obszcén! :))

Amúgy szinte mindenütt volt olyan emberke aki a hatalmával vissza élt vagy megpróbálkozott vele.
Minket kopaszként folyamatosan szívattak, de ennek az lett rövidesen az eredménye, hogy már fel sem vettük a dolgot, sőt általában túlteljesítettük.
Ezt annyira nem szerették. Vagyis vissza nyalt a fagyi. :)

Mikor új helyre kerültem ott az egyik gyerek már nagyon öreg katonának képzelte magát. Aktívan karatézott és ezzel ő nagyon szeretett dicsekedni, és mindenkit ezzel fegyelmezett, hogy meg ütötte, rúgta.
Mikor kiderült, hogy van némi küzdősportos múltam, kinézett magának és velem akart bemutatózni, meg persze az általam művelt sportot eléggé leszólta.
A sport pályán már nem tudtam kikerülni. Így az egész század előtt akart be alázni.
Kicsit elbízta magát.
A vége az lett, hogy míg hókuszpókozott én simán lefejeltem.
Nem voltam valami sportszerű az igaz.
De nekünk azt tanították, hogy mindig a leg célra vezetőbb dolgot kell tenni.
Amúgy mikor magához tért és azt látta, hogy a surranó társai is kiröhögik eléggé meg csendesedett.
Persze először meg ígérte, hogy agyon fog verni, de később lenyugodott, meg másnapra a dudor is eltűnt a fejéről.

Később egész jó haverok lettünk.

 2. Bigjoe(HUN) — 2011-09-30 11:10 

Az adyn a kiken volt néhány (kb 3 ) sor őrmi, amikor ezek szerelése közelgett akkor a helyükre kellett néhány új áldozat.
Az áldozatokat elküldték egy gyorstalpalóra – legalább írni, olvasni tudjon- majd megkapta a csíkot+csillagot.
A gyors előmenetelt a nyalóka biztosította.

Egy kivétel volt, az egyik komám műegyetemmel sorhőrként kezdett, a 3 hónapos kik. végén őrmi lett a Határőrből. És maradt a kiken, csak egy másik századhoz került szakasz pkh-nek.

A kik. tisztesei piszkosul utálták, mivel a korábbi szerencsétlenkedéseket visszaadta. Jelenthettek neki, stb. aztán pár hét múlva megunta és nem foglakozott velük.
Amikor mi összefutottunk a sráccal nem vettünk észre semmi változást a viselkedésében, ugyanúgy utálta az egészet, mint amikor bevonultunk.

Shrek (én nevezetem el a poszt írásakor, nem volt érdemes arra, hogy a nevét megjegyezzem, de nem a származása miatt)
Azonban egy hatalmas nyalógép volt.

 3. nedecz — 2011-09-30 12:02 

Siklóson a kiképzésen a szakasz pk-m volt egy hasonló alak.Nem volt familiálisan hiperpigmentált,sem fogatlan,de a többi ráillik.Bizonyos Ari Zoltán.Amikor odakerültem lett sor őrmester.Élvezte azt a kis hatalmat,amit a kiképzőn a magáénak mondhatott,sokszor vissza is élt vele.(Volt egy eset,mikor a gyaktéren egy szakasztársam kezére lőtt vaklőszerrel közvetlen közelről…Nem veszélytelen.A srác alkarján a bőre először fekete volt a belegyógyult lőportól,aztán meg vastagon vörös a vértől.Nem nyomta őt fel,de ha ez velem történik én megtettem volna.)Egy randa nagy elhízott patkány volt,valami csókkal a pécsi kerületnél.A kiképzésem vége felé HT-lett.Akkor már leszarta őt mindenki.Nem volt határőrnek való,egy őrsön kitekerték volna a zsíros nyakát.A kiképzőn jó volt.
Amit elért,az a szakasz egysége volt.Fene nagy összetartás volt mindenben.
De van pár dolog,amit nem felejtek el neki…

 4. Szkv — 2011-09-30 20:12 

Mi időnkben (1974-1976) a KISZ titkárt, leszerelés előtt egy hónappal, a beosztásából felmentették és raj nélküli tisztes maradt.
Amíg a beosztása megvolt, addig a tisztek oldalán állt.
De mihelyt a “posztja” megváltozott, máris a másik oldalon akart érvényesülni, ami nem jött össze. Polgári végzettsége: Gépipari technikum. Találkoztam olyan raj pk-val akinek felsőbb iskolai végzettsége ellenére, a viselkedése igen csak alpári volt. Bocsánatot kérek azoktól akiket netán megbántottam.

 5. Wendiii — 2011-10-01 18:37 

Nekem elég nagy szerencsém volt a kiképzők terén, mindössze egy alkesz szakaszparancsnok jutott, Szekeres fatörmelék. Ő egy gusztustalan senkiházi volt, de a többiekkel nem volt baj. A rajpókok teljesen normálisak voltak, az “Amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten” szellemében. Aztán mikor a századszintre kerültem (egyedüli kopaszként, a többiek három nappal később), ott is nagyon jófej öregeket fogtam ki. Leültettek, és nagyon sokat dumáltunk. Kérdezgettek ki vagyok, honnan jöttem, és ők is elmondták, hogy mik lesznek majd a kopaszfeladatok, és ha rendesen megcsinálom, nem lesz szívatás. Korrekt társaság volt, és mindenkivel az volt. Rendkívül jó hangulat is uralkodott mindig abban az épületben, sosem szívattak senkit. Aztán egyszer később valahonnan odavezényeltek egy szegedi srácot, az meg akart szívatni, mert nem mentem időben vissza az emeletre (a parancsnokom fogott bent a parancsnoki épületben, mert meló volt), de a többiek szóltak neki, hogy állítsa le magát. Először persze fel volt háborodva, hogy mi az, hogy a kopasz pártjára állnak, de aztán elmagyarázták neki, hogy mi a helyzet, és onnantól vele is elég jó volt a viszonyom, függetlenül attól, hogy nehezen fért be az arca az épületbe. :)

 6. estván — 2011-10-02 22:24 

Volt nálunk egy srác, egyidőben vonult velem, nem volt egy rossz gyerek, el lehetett vele lenni. Amikor viszont leszereltünk, ott maradt szerdzsónak, honvédból egyből szakszi lett. Innentől kezdve magázni kellett, ill. szükségét érezte, hogy a nap 24 órájában vezényeljen a sorosoknak.
Azt mesélték a kopaszaink (abban az időben én már civil, ők már öregek), hogy a faszi egyszer kitelefonált az “irodából” a pár méterrel arrébb álló AEG asztalhoz, hogy valaki hozzon neki kávét a földszinti automatából…

 7. Feriba — 2011-10-08 22:45 

@nedecz: Szia @nedecz ! Hányban voltál Siklóson én 1974 októbertől decemberig. Elképesztő – főleg pesti- kiképzős tisztesek voltak, egy- kettő nagyon szemét volt!

 8. nedecz — 2011-10-09 15:46 

@Feriba: Szia!
1992.májustól augusztus elejéig. :)

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.