BigJoe folytatja határőr-elbeszélésfolyamát. A mai részben olvashattok titokzatos ojjektumokról, egy még rejtélyesebb csatornafedélről, az őrszolgálat apró nüanszairól, továbbá arról, hogy hogyan kell egy lélektaktikai/pedagógiai rajtaütéssel fokozni az átlag (vagyis alvó) határőr éberségét.
 

Miután aklimatizálódtunk (vagyis miután az öregek belefáradtak a szórakozásba), eljött egy új nap, és elindult a taposómalom. A parancskihirdetés során megtudtuk, hogy ki, kivel és hová. Ezt követően PZ kiadta az ukázt: Szolgálatra felkészülni!

Megtanultuk az őr kötelmeit.

Tanultuk? Belénk verték! Az öregek nem akartak bukni, ezért tockosok meg üvöltözések kíséretében ment a tanulás. Halkan jegyzem meg, hogy az „Őr kötelmei” című műalkotást már a kiképzésen megtanultuk, de a menetrend szerint minden őrszoli előtt fel kellett készülni a szolgálatra. Vagyis minden szoli előtt minimum 2 óra észosztás, ami akkor is megtörtént, ha az adott objektumot már hónapok óta „őrködjük”.

Az első szoli előtt még érdekelt is az oktatás (A gyenguszra vele! – mondta a Habi). A második oktatáson már belepofáztam az őrpéká mondókájába, aztán másnap tisztára nyaltam az őrszobát. A harmadik oktatásról próbáltam kimaradni; az őrszoba kitakarítása mellé befigyelt a fegyverszoba, meg a falevelek kézbesítése az őrszoba körül és vonzáskörzetében.

A negyediken gyakorlatilag megtanultam állva, nyitott szemmel aludni, fejen állva és visszafelé mandarin akcentussal kínaiul elmondani a nyomorult ŐR KÖTELMEIT.

Pedig igazából nem bonyolult egy őr feladata:

Kimenni a felállítási pontra/útvonalra, figyelni, adott időközönként jelentkezni, szólni, rászólni, majd szigorúan betartani Hofi Géza fegyverhasználatra vonatkozó utasításait (akinek esetleg nincs meg: „előbb bele, aztán a levegőbe, a szakértő meg döntse el, melyik volt előbb!”). És akkor minden rendben lesz. 

Félelmetes ezt kimondani, de nekünk úgy tanították – az öregek – , hogy ha lősz, akkor úgy lőjél, hogy abból csak egy tanúvallomás legyen; magad ellen meg ne beszélj. Felejtsd el a comb- meg végtaglövést. A cél: alsó széle közepe, ha meg jól lőttél a kiken, akkor a buksira célozz. Az a lényeg, hogy később ne tudjon az őr ellen semmit sem mondani.

Ja, majdnem kimaradt: a telefont nappal a 2. csörgésig, míg éjszaka az első csörgésre fel kell venni és jelentkezni kell, meg okosakat mondani az alvó őrpékáról.

Amiket ránk mertek bízni:

X1. ojjektum az NB… igen titkos valamije; itt több verda (különböző országok rendszámaival), vízibicikli, no meg egy kastélyszerű épület a fókuszban. A környéken több melléképület volt elhelyezve.

Az őrségben egy őrpéká + 3 őr szolizott; esténként meg kaptunk egy KaF-ot 2 blökivel, amolyan füligfog típusúval. A portán egy civil ruhás emberke 24/48-ban ügyelt, aki nem hőr volt, de volt egy komolytalan PA-ja (mármint komolytalan az AK-47-hez viszonyítva; ezt a portás is tudta. Majd írom, miért…)  

(Adatvédelmi okokból X az objektum neve, mert tilos leírni a számát. Éberség elvtársak bajtársak!)

X2. ojjektum az NB… másik valamije; komolyabb, mint a felső. A kerítés felett infraháló húzódott, állandó diszpécserszolgálat (ezeket soha nem láttuk, időnként – általában éjjel – csörgött a TBK-n, hogy behatolást jelez a rendszer az XY szektorban, derítsük fel és jelentsünk az eseményt; na, itt kezdődtek a bulik.

Személyzet: 1 db őrpók, 3 vagy 4 őr (rég volt), kézi URH adó és KaF-ra nem emlékszem.

A „telek” közepén egy komolyabb szintes épület, tiszta üveg, bejárat viszont csak egy, lengőfolyosón át közel az őrszobához.

Ha valaki a NBH fővárosi objektumait ismeri és felismeri az itt leírtakból, megosztaná velem, hogy ezek mi célt szolgáltak? Kérdeztem a normálisabb HT-kat, de cinikusan csak mosolyogtak, és annyit mondtak: titok!

Igen sokáig vigyáztam rájuk, és nem tudom, hogy mire fel; na ez a szívatás, nem a takarítás. Közel pontosan tudom, hogy hol vannak, de a címüket nem írnám le, nehogy egy este értem jöjjenek Bondék.

Voltak még apróságok, ahova megerősítésül vittek tőlünk srácokat, de a helységeket nem kívánom nevesíteni.

Rőzse egyszer bele került egy megerősítésbe, kapott golyóállót (figyelem! ’94 körül a sor hőrön!!!!!), majrékupakban figyelt, 5 teli tár (új zizikkel), 2 db krumplinyomó (ezt nem tudom biztosan, de talán hatásnövelő kütyüvel), meg egy adó-vevővel, amit nem a hátán kellett cipelnie – mert akkor a mentalitásából adódóan biztos lesittelik szándékos károkozás miatt – állítólag zsebre is vághatta, oly picur volt.

Na és volt olyan is, hogy a semmi közepén egy akna-fedlapot őriztek 3-4-en. Mondjuk elég nagyméretű aknafedél volt…

OPK: A Határőrség Országos Parancsnoksága. Na, ezt nem is magyarázom: pizsamások, parkettások, mindenfelé para ezerrel.

Adyligeti laktanya: mivel hazai pálya, itt volt a legtöbb esemény. És ha már itt tartunk:

Mint majd minden laktanyánál, így az Adynak is volt sertéstelepe.

A jószágok által a környezetet érő hang- és szagterhelés miatt, praktikusan a fészkes fenétől jobbra volt a sertéskörlet elhelyezve a hegyoldalban, ahová tisztességes határőr nem megy. A denáj felett volt egy bódé; itt posztolt a „denájos”. Őrszolgálatilag ez a laktanya legtávolabbi pontja volt, tipikus „hepicentrum”. Az itt posztoló őr csak nappal számíthatott sumák löketre (távcsővel messziről kifigyelték, mit csinál az őr, aztán felnyomták a századon), mert éjjel arra senki se mert menni.

Volt, hogy az őr sem.

A gyávábbja lement egy közeli őrhöz (gk. telephely) és ott beszélgettek; ha meg jött a rendes löket (a Szolg. Szab. szerint), akkor futás a felállítási helyére. A nappali macera ellen volt egy jó megoldás: ha beállt az őr a bódéba, akkor nem látszott, s így tudott olvasni, cigizni, walkmanozni, stb., viszont egyhelyben ácsorgott, amiben elfáradt a dolgozó.

Persze volt olyan HT, hogy felment az őrhöz és jót beszélgettek, aztán felnyomta a szdpk-nál. „Tisztességes, kötelességtudó, rendes emberek is voltak ebben a laktanyában.” Ha aljaska (lásd: HT) belépett az őr működési területére, akkor az eljárt a szabályok szerint.

Nos, talán a lényegre is térhetnénk.

Egy vasárnap délelőtt Szőke hőr. denájol, azaz nem is, mert hanyatt fekve cigizik, de olyan pofátlanul, hogy kiszúrtam lentről (a focipálya környékéről, ahol mint kapus működtem). Sőt, a túlzott magabiztosság miatt az AK-t letámasztotta a bódé oldalához, nem a keze ügyébe, hanem kb. 10-15 méterre magától.

Több se kellett: összehívtam a brigantikat (Hemann, Rőzse, Atis, talán Habi) és haditanácsot tartottunk. Muszáj volt valamit csinálni, mert ha egy-két lézengő szerencsétlen – otthonról kivágott hivatásos – egyike meglátja, úgy lesittelik, hogy sose látjuk többet. És a felelősség ugye az felelősség!

A terv a következő volt:

1.) Célszemélyig lopakodás, elveszzük az ágyúját, eldugjuk, hadd keresse.

2.) Heman talált egy tápos- vagy krumpliszsákot (a kukában); ezt ráhúzzuk a fejére/testére, ahogy sikerül.

3.) Közben Joe arabul/ismeretlen nyelven karattyol, hátha befosik a Szőke…
4.) Atis felveszi a vállára és elsétál vele (marha erős volt), vagy esetleg megkanalazzuk, vagy valami hasonló.

És akkor: eksön!

Csapat oson, lapít, figyel. Rőzse AK-t elvesz, bokorba eldug. Szőke halkan hanyatt fekve hortyog, miközben cigi a kezében hamvad.

Tudom már, mivel igazolom magunkat, ha gáz van: meg akartuk menteni a kigyulladástól!

Hemann balról, Atis jobbról, J. középen, Rőzse a célszemély lába felől settenkedik.

Egy utolsó összenézés: gyerünk!

A zsákkal jobbról-balról lenyomták a földre, én befogtam a száját, közben: Allah akbar…dzsamina, ragarda, jalla jalla, mondtam, ami csak jött. Rőzse fogja a lábát, ez meg kétségbe esve küzd, rúg, rángatja a kezét, nyüszít és harap, de harcol becsülettel, szinte az életéért.

Egy kicsit még fogtuk, aztán előtört a könyörületes jó szívem.

– Engedjük el!

Team röhög, Szőke remegő kézzel újra rágyújt. Majd miután szívott – a cigiből is – ezt mondja:

– Hú, hülyék (…, …., …., stb.), már azt hittem megölnek, rendesen halálfélelmem volt. Majdnem megfúltam… Fáj a szívem, mindjárt infarktust kapok – tapogatta a mellkasát.

Itt elgurultunk a röhögéstől – szó szerint.

A Szőke még percekkel később is mondta:

– Tényleg azt hittem, hogy megtámadták és elvágják a torkomat, itt döglök meg.

De a cigi végénél már ő is röhögött.

– Na jól van, menjünk bajt keverni máshová – és felálltunk.

Már tettünk egy-két lépést, amikor a Szőke utánunk szólt:

– A puskám nem láttátok?

– Te, figyelj; mikor idefelé jöttünk, láttunk egy HT-t egy fatusással (a HT-k AK63-t kaptak, mi AK47-et), de nem foglalkoztunk vele.

Na, a szerencsétlen itt még jobban összement. Persze hitetlenkedett, de amikor az útvonala széléhez értünk, utánunk kiabált:

– Mondjátok már meg, hogy hol van! Így nem mehetek vissza az őrszobába!

Rőzse a szokásos vigyorral:

– Pedig az szép lenne! Na kopter, a bokor alatt, tőled jobbra.