302. – Vezényszó

nyit.jpg

Megfelelő pillanatban a megfelelő vezényszó. A katonaság egyik alapelve ez, amit könnyű akkor megtenni, amikor szabályos mederben folynak a dolgok, de amikor homokszem kerül a gépezetbe… – írja Szögyi, s mai posztja olvastán együttérzően (és hevesen) csak bólogatni tudunk…


Áthelyezték hozzánk Józsifőhadnagyot századpékáhának, ennek örömére a következő héten már ő ment temetésre. Mármint a díszszázad parancsnokaként, mi meg a díszszázad.  Aha… Előzőleg persze tájékozódott az addigi vezénylőáldozattól, ennek folyományaképpen karddal felszerelve jött ki velünk a temetőbe. No, innentől kezdve kezdett minket érdekelni a dolog, mert addig még nem nagyon láttunk ilyet. Felsorakozunk a ravatalozó előtt, várunk, várunk, végre meglibben az előkészítő helyiség függönye, Józsi bevezényli a vigyázzt, előkapja a kardját a hüvelyből, valamit krixkraxol vele a levegőbe (remélem Krux helyreteszi majd az előbbi mondatomat), aztán berántja áll elé, és amúgy istenesen orrbab@ssza magát vele.

Közben a kiskocsin tolják ki a pitlit, most veszünk részt először urnás temetésen, de az előbbi eseménysor hatására a bandán végigszalad egy elfojtott röhögés. Józsi tűri egy darabig, tűri, aztán a kardlap mögül átható hangon kisúgja: „Hallgass már b@zdmeg, nem egy korsó sört tolnak ki eléd!”. Mondanom sem kell, a díszszázadon kis híján kitör a röhögéshullám, a társaság véresre harapdálja a száját, egyben feltaláltuk a kérdőjelben vigyázzállás című testtartást. Azért mire végigmennek a beszédek, lassan elcsillapodunk, söröskorsó megindul, Józsi csinál egy hátraarcot, mikor szembekerül velünk, megint elszalad egy pár vigyor a kard láttán, Józsiban a vérnyomás már kezdi kiverni a plafont, ércesen „Balra át!”, ami neki ugyan balra volt, de mivel szembe állt velünk… Ami ilyenkor lenni szokott: a társaság egyik fele értette, hogy mit kell csinálni, a másik meg csinálta azt, amit mondanak neki. Szóval „Visszakozz!” (rühes banda!). Utána végigcsináltuk, amit ilyenkor illik, a szomszédban temetőző öregasszonyok összesz@rták magukat a díszlövéstől, három sírt legyalázva levertük a vigyázzmenetet, de valahogy az egész bandán oltári jókedv volt felellhető az egész ceremónia alatt.

Off: Bennem sajnos annyira maradt meg, hogy azóta – ha pitlis temetésen veszek részt – az elején mindig elvigyorodok.

Aztán olyan is volt, amikor váratlan helyzetben el is találta a helyes vezényszót.

Az egyik vietnami tanulótársunk, Ming nagyon közvetlen volt; olyannyira, hogy Jenővel már-már majdhogynem barátok lettek. Történetünk szempontjából ennek annyira van jelentősége, hogy mikor éppen Ho apó születésnapja volt (vagy valami hasonló kaliberű vietnami nemzeti ünnep), aznap este a pesti nagykövetségen fogadást adtak, Ming meg kibulizta, hogy Jenő is velük mehessen. Valamikor éjszaka megjöttek, különösebb esemény nélkül. Másnap délelőtt órák, illetve szünetek alatt Jenő elmondta hogy el volt b@szva a tegnap estéje, senkit nem ismert, a beszédeket nem értette, Ming eltűnt mellőle, alig találta meg a sok ferdeszemű között, legszívesebben otthagyta volna az egészet. No, így jártál, te akartál elmenni vele, de aztán mivel éppen péntek volt, ebéd után bele kellett csapnunk ezerrel a lecsóba, illetve a körletrendbe, mert utána következett a körletszemle, aminek az eredményétől függött, hogy kinek a könyvét betonozza le a hétvégére a századparancsnok.

Már a fókázás alatt elő-előfordult, hogy Jenő érdekes rángásokat produkált, de hát van ez így; akkor még sem ő, sem mi nem tulajdonítottunk neki nagy jelentőséget. Mikor már minden csacsog-ragyog, beáll a társaság, mindenki az ágy végébe, amikor Jenő a laza pihenjállás helyett egy – egyszerre kétfelé görbült – S-betűhöz hasonló alakzatot vesz fel; kiveri a víz, és éppen csak suttogni tud, hogy „b..meg, a gyomrom!”. No, mi a franc van itt? Jenő, csak nem ettél valami vietnami sz@rt tegnap este?!

Elnyögi, hogy dehogynem, végigette az egész asztalt, de hogy azok mik voltak, azt nem tudja, de talán még olyan is volt közte, ami lehet hogy még mozgott is, de akkor és ott éppen nem is mozgott, de most nagyon. Megnyugtattuk, hogy akkor az nagyon jó, mert legalább biztos lehetettél abban, hogy friss, de szerencsére átment rajta az első roham, kicsit megkönyebbült a srác. Pont akkor jött be Józsi, „szoba vigyázz!” meg a többi ilyen, de amíg folyik az inspekció, Jenő feje egyre inkább vörösödik, és megindultak szépen a halántékán a verejtékcseppek. Vagy nem látta a főhangya, hogy valami baja van, vagy csak nem foglalkozott vele (a srác nem volt egy túl kiemelkedő jelenség), mindenesetre végre befejezi a renitensek baxtatását és a távozás hímes mezejére kíván lépni. Ahogy bezáródik az ajtó, Jenő azonnal újra résnyire kinyitja, és szinte térgyelőrajtban várakozik arra, hogy a következő körletben is elhangozzon a vigyázz, és utána beklattyanjon az ajtó. Akkor aztán spuri, a jó harmincméteres folyosón lábujjhegyen úgy sprintelt végig, hogy az utazósebessége elérésekor már a kondenzcsík is kialakult mögötte. A végefelé – amikor meg már csúcssebességre gyorsult – egyesek még a hangrobbanást is hallani vélték, befordult a mellékhelyiségbe és egy oltári dörrenés tudósított, hogy sikeresen elfoglalta harcálláspontját.

Sajnos a folyosó eléggé visszhangosnak bizonyult, ennek hála hanggal is végig tudtuk követni azt az igazi recsegősen fingós, nyögésekkel tarkított produkciót, amit Jenő a tegnap esti tengeriherkentyűk utolsó fázisával művelt. Csak hát ez még mindig tartott, egyik-másik szakmabeli sráccal már azon hülyéskedtünk, hogy előzőleg kellett volna szerelni Jenőre egy átfolyásmérőt, mert az nem igaz, hogy ebbe az egyszálbél szúnyogcsődörbe ennyi kaja belefér, amennyitől most éppen megszabadul.

Időközben viszont a szemle mind a négy emeleti  körletnek a végére ért, következett tehát a mellékhelyiség a 104-es szoba parancsnokával, mint klotyófelelőssel. A zuhanyzóba csak egy pillantás, aztán elfordultak a WC-k irányába, ahol még mindig tartott a Jenő-féle fúvóshangverseny. Beérnek az előtérbe, onnan nyílik a hat fülke, ötnek az ajtaja a szemlére vonatkozó előírások alapján tárva-nyitva; ahhoz, hogy az érdekes dolgok az egyetlen zárt fülkében történnek, nos, hát ahhoz nem kellett csak annyi IQ, amennyi még egy tiszt sapkája alá is befért.

Vezényszó, X. hallgató, legyen szíves nyissa ki az ajtót, ott kínlódik Jenő, aki viszont az addigra már eléggé belénevelt automatizmus hatására (ha csillagot lát, akkor felpattan) a tevékenységet felfüggesztve talpra ugrott. Szegény áll rogyadozó lábakkal, nadrág a bokánál, a farpofákról lassacskán csorog lefelé valami barna lé, ami már kezdi elérni a térd magasságát, eddigre  Józsifőhadnagy is felméri a helyzet súlyosságát, és elhangzik a megváltó, és most nagyon is ideillő vezényszó:

PIHENJ, FOLYTASD TOVÁBB!

35 hozzászólás

 1. vén betyár — 2011-10-12 08:19 

Beszarás….:):):):)
Kurva jó, még szerencse hogy olvasás előtt megvolt kaki, pisi, kávé…:)
Most csak a könnyeim csorognak.:D

 2. 68nyara — 2011-10-12 10:09 

Kedves Szögyi kolléga! Ismét összetűzésbe kerültél a TV-vel? Miért nem jöttél Szolnokra? :-)

 3. zweitakt — 2011-10-12 10:21 

Sírvaröhögés….
Szögyi, te is add ki a Szögyiösszest, előfizetem!

 4. Szkv — 2011-10-12 10:28 

Pihenj folytasd tovább.

Vajon hogyan sikerült a folytatás?.
A tisztelt elöljáró nem volt tisztában azzal a régi mondással, hogy szaró, b@szó, embert ezen tevékenység közben nem zavarunk.

 5. szögyi — 2011-10-12 10:39 

@68nyara: Mélyen tisztelt hadbíróság, védekezésemet az alábbiakban tejesztem elő:
Cimbire, akivel leszerveztem, hogy elvisz, péntek este rácsörgök, hogy akkor reggel mikor? erre fejéhez kap, hogy húúú, ő most éppen a franciáknál van, no éseztígyhogy?
Michelines az ürge, szerdán szóltak neki hogy kapja össze magát mert csütörtökön megy egyhetes managertovábbképzésre Bibendumhoz, az a csóka, aki eredetileg erre a hétre volt beütemezve, határidő előtt egy hónappal váratlanul apa lett. Srác még kapott is az alkalmon, mert ő karácsony előttre volt beütemezve, csak aztán a nagy rohanásban nekem felejtett el szólni, hogy storno a fuvar. Tudom, létezik az a fizetés, amiért képes valaki másnap elindulni frankhonba, sajnos az nem az enyém;(
Utána meg péntek este már nem tudtam olyat előkapni, aki másnap hajnalra már akcióképes. Szóval úgy vagyok én ezzel a Szolnokkal, mint a vadász meg a medve…

 6. 68nyara — 2011-10-12 10:59 

@Szkv: Abszolút nem katonaság, de szintén a szaráshoz kapcsolódik.

Történt, hogy gyerekkoromban a szomszédunkban lakott egy roma família. (Nagyon igyekeztek amúgy, az ilyen irányú megjegyzéseket kérem mellőzni, a házban különösebb baja nem volt velük senkinek, ha szóltunk nekik, hogy valamit nem igazán úgy kellene csinálni, azt elfogadták, és be is tartották. Az öreg zenész volt, de nála rendesebb cigányt nem nagyon láttam, azóta sem…) No velük esett meg valamikor a nyolcvanas évek elején, az, hogy az egyik nagyobb fiú, hát, hogy is mondjam, rászorult egy kis pszichiátriai segítségre. Néha bezárkózott a wc-be, és nem volt hajlandó kijönni onnan. No, írtak egy levelet, a miniszterelnöknek (!), hogy segítsen rajtuk, és mivel azt gondolták, hogy az anyám nagy ember (A tanácson volt gyakornok valamikor, de még évekkel az eset előtt.) Hát neki adták oda, hogy ugyan juttassa már el a miniszterelnök úrnak. Mondjuk se boríték, se címzés. A levél így kezdődött: “Tisztelt ministerelnök úr! A fiunk bolond mindig bezárkózik a wcbe és olyankor nekünk a buspályaudvarra kell járni sarni.”
Azért az is hozzátartozik, hogy anyámék lebeszélték őket a levél elküldéséről, de a levél nálunk maradt, azóta is megvan. Meg az is, hogy a tíz gyerekes családot beköltöztették egy két szobás (panel, tehát inkább másfél) lakásba, szegények tényleg kicsit szűken voltak.

 7. Topy — 2011-10-12 11:12 

ez kész, meg én is; a kollégák nem tudják, mitől fuldoklok :)

 8. 68nyara — 2011-10-12 11:14 

@szögyi: A hadbíróság az elétárt védekezést elutasítja az alábbi indoklással: A honcéd kötelessége a behívóban megjelölt időpontban a szolgálati helyén megjelenni. Akadályoztatása esetén köteles erről a tényről a lehető legrövidebb időn belül jelentést tenni. Mivel Szögyi honvéd a jelentéstételi kötelezettségének nem tett eleget, ezért a hadbíróság a következő ítáletet hozta:
Szögyi honvédet rangban visszaveti egy fokozattal, alhonvéd rangba. Az elítélt ezen kívül köteles a komoly fizikai igénybevétellel járó harcfeladatot maradéktalanul végrehajtó honvédek (Proletair és 68nyara) számára, anyagi kártérítésként, egy kör sört fizetni a következő szolnoki bevetés alkalmával. :D
Ja és tavasszal remélem jössz! Nyitogatunk tovább, tervbevettük, a 23-asok, és a még nem nyitható 21-esek illetve esetleg a 22-es nyitását is.

 9. Kelempájsz — 2011-10-12 12:43 

A szaráshoz kapcsolódik a történet, amit egy régi jó barátom mesélt el (sajnos, ma már nincs közöttünk, de egyik írásából idéztem a várva várt levelek között).
Bajtársunk akkor Adyligeten szolgált. Egyik este a századot felsorakoztatta az AEGÜ, és egysoros oszlopban be kellett vonulniuk a klotyiba, megnézni a szoborkiállítást. Valamelyik katona olyat sz@rt, mint egy rúd szalámi, keresztbe állt a lyuk fölött, a víz nem vitte le.
A századnál sokáig beszédtéma volt, sajnálták, hogy nem derült ki a művész személye, mert anyák napjára virágot vettek volna neki. A történet igazságáért nem vállalok felelősséget, mert nem voltam jelen a fentírt eseménynél, de a barátom így mesélte el.
Bajtársi üdvözlettel: Kelempájsz tizedes

 10. szögyi — 2011-10-12 13:05 

@Kelempájsz: Ja, meg a klasszikus vicc
Kőmívesmester elmegy az orvoshoz, hogy nem működik az output port, doki megvizsgálja a kérdéses területet, ahá, megvan a megoldás. Mester pucsítson be, doki kimegy a rendelőből, a folyosóra, nekiszalad, és durr egy oltári nagy pics@nrúgás. Na, most menjen ki és próbálja meg. Negyedóra múlva jön vissza a beteg, hogy húúúú, doktor úr akkorát sikerült, hogy úgy kellett lemászni róla, árulja már el, hogy hogy csinálta.Sajnos az orvosi titok, de azért egy jótanácsot fogajon meg: Ha legközelebb is az építkezésen jön rá, akkor legalább ne a cementeszsákkal törölje ki…

 11. szögyi — 2011-10-12 13:08 

@68nyara: Hidd el, én is alig várom már, hogy összefussunk Szolnokon. Addig eldugom a mostanra bekészített négyéves szatmári szilvámat, utána aztán jöhet a sör sorban.

 12. 68nyara — 2011-10-12 13:16 

@szögyi: A hadbíróság nem megvesztegethető, Szögyi tizedes. :-)

 13. proletair — 2011-10-12 13:59 

@68nyara:
Én igen:)

@szögyi:
Jó sztori volt, ezek után szerintem én is vigyorogni fogok az urnás temetéseken:)

 14. estván — 2011-10-12 22:04 

Ahogy magamat ismerem, a jövőben kacagásban fogok kitörni kardos katona láttán temetés nélkül is, úgyhogy a tisztavatást pl. messziről el fogom kerülni :)

Szerencsére velünk temetésen nem fordult elő se baki, se röhögés, viszont Pákozdon az emlékműnél a zászlóvivő tiszthelyettes mesteri módon penderítette le az egyik kisérő tiszt sapkáját a zászló selymével, persze “éles” előadáson, az ünneplő-megemlékező sokaság színe előtt. Ahogy elvonultunk, hogy visszajöhessünk díszmenetben (zúzott kövön – hülye ötlet…), Lajos bácsi szds., a “protokollos” rohant utánunk, kezében a megviselt tökfödővel, amin végiggyalogolt a banda, és közben próbálta kirázni belőle a kőport :)

 15. E(X) — 2011-10-12 22:07 

Urnás temetés témához, a hamvak repülőről szórása, gyakorlati tapasztalatok szerint kialakított műveleti sorrendű technológia.

A művelethez levett ajtóval/nyitott ablakkal haladó légi jármű utasteréből első lépésben határozottan és megfelelő távolságra ki kell tartani az urnát, második lépésben levenni annak fedelét.

Nem fordítva.

 16. estván — 2011-10-12 22:10 

Ja és a második esettel némi párhuzamban álló sztorim, ha minden igaz, már Tiboru vincseszterén :)

 17. johnibyg — 2011-10-12 23:28 

Én itt a gép előtt próbálom visszatartani a röhögést, nehogy a szülők, meg a tesóm felébredjen.

 18. Zolcsi67 — 2011-10-12 23:53 

@vén betyár: jaja, de ahogy olavasom, szó szerint.

 19. Zolcsi67 — 2011-10-12 23:58 

Vezényszavak:
A. főhadnagy volt a századparancsnok kiképzésen, ő tanított minket alakizni, a következő módon:
Felálltunk szépen oktató négyszögbe, ő középen, és rázendített: “Magamnak vezénylek, magam hajtom végre. A. főhadnagy vigyázz, irány UTÁNAM, lépés iiin-DULJ!”

Civil történet, ez a temetésről jutott eszembe:
Az Új köztemetőnél a lassan-lassan romjaiba dőlő régi nagyvendéglőnek (lásd még: búfelejtő) KUPA vendéglő volt a neve. Még jó, hogy nem URNA….

 20. estván — 2011-10-13 00:03 

@Zolcsi67: A foglalkozás végén vezényelt magának “oszolj!”-t?

 21. Zolcsi67 — 2011-10-13 02:15 

@estván: Hmm, erre konkrétan nem emlékszem, de asszem poénból (miután látszott, hogy a helyzet komolyságát nem lehet már fenntartani) igen. És elrendelt 10 perc cigarettaszünetet a társaságnak. Amúgy az egyik legnormálisabb HT volt a 18 hónapom alatt.

 22. Zolcsi67 — 2011-10-13 02:19 

@Kelempájsz: Szarnak, bajnak nincs gazdája, örök igazság :-DDD

 23. Szkv — 2011-10-13 07:35 

@Kelempájsz:

Nagymama fogja az újságot.
Megszólal az unokája, látom sz@rni készülsz.
Miből gondolod kis unokám, kérdi a nagymama.
Mivel olvasni nem tudsz feleli az unoka.

 24. Bigjoe(HUN) — 2011-10-13 08:13 

Egy exmunkatársam mesélte egy korábbi mkhelyéről.

Mielőtt az utolsó SzU katona elhagyta a hont, egy vidéki (Léta?) savanyító üzembe kivezényelték az apraját dolgozni.
Tettek-vettek, serénykedtek, amig Szerjózsát elkapta a szapora.

Be ment a budiba, de vízöblítéses, kagylós megoldással még nem találkozott.

Csak az felé állós, kapaszkodós, rogyasztós rendszerrel volt tisztában.

Mivel a kimenetere ható belső nyomás, nagyobb volt mint a légköri és a záró izmok által kifejtett nyomások összege, ezért gyorsan fel állt a kagylóra, belekapaszkodott az elválasztó tetejébe, és irányítatlan rakétákat/bombákat küldött a mélységbe.

A takarító néni elmondása alapján volt olyan is, amelyik beletalált a lyukba.
A nyomokból ítélve sikerült mindkét csizmáját telibe találni, és mivel felettesei a csizma szépségére kényesek voltak, ezért a “matériát” a kézmosónál mosta le, majd kifényesítette és/vagy megtörölte a csizmát a rendszeresített törölközőbe.

A wc-ben több box is volt, ezeket hasonlóan kidíszítették a nagy testrészek.

 25. Kelempájsz — 2011-10-13 08:24 

@Bigjoe(HUN):
“Volga menti muzsikháznak
Nincs lakója, senki sincs,
Mezítlábas ott a pásztor,
Ajtaján sincs rézkilincs!”

 26. zweitakt — 2011-10-13 10:11 

@Szkv:
Fiam, Szerjózsa! Itt van 2 rubel, vegyél nekem egy Pravdát a kioszkban, Nővérednek egy Komszomolszkaja Pravdát, magadnak egy Pionyerszkaja Pravdát, édesanyádnak meg egy Szovjetszkaja Zsénsinát!
Az utcán Szerjózsa találkozik édesanyjával.
-Hová mégy Szerjózsa?
-Atyec mondta, hogy itt van 2 rubel, vegyél nekem egy Pravdát a kioszkban, Nővérednek egy Komszomolszkaja Pravdát, magadnak egy Pionyerszkaja Pravdát, édesanyádnak meg egy Szovjetszkaja Zsénsinát!
-Apoád hülye, és te is, add ide a 2 rubelt, a híreket ingyen meghallgatjuk a Vezetékes Rádión!
Hazaérnek, atyec kérdi:
-Hol az újság, fiam?
-Mátyer az mondta, hogy hülye vagyok, meg te is, a híreket ingyen meghallgatjuk a Vezetékes Rádión!
Atyec atyai türelemmel:
-Fiam, itt van 1 rubel 50 kopek, vegyél nekem egy Pravdát a kioszkban, Nővérednek egy Komszomolszkaja Pravdát, magadnak egy Pionyerszkaja Pravdát, édesanyád meg törli a seggét a Vezetékes Rádióba!

 27. Kelempájsz — 2011-10-13 11:15 

Szergej vesz egy új öltönyt a GUM áruházban. Felveszi és büszkén mutatja otthon, mire a felesége:
-Te, hát ennek a zakónak rövidebb az egyik ujja, mint a másik!
Szergej tűz vissza a GUM-ba, panaszkodik, mire az eladó:
-Kedves elvtársam, ne pocskondiázza a szovjet ipar remekét, húzza összébb azt a kezét, és máris jó lesz a zakó!
Szergej behúzott karral hazahúz, mire az asszony megint:
-Te, hát ennek a nadrágnak egyik szára rövidebb, mint a másik!
Szergej újra vissza a GUM-ba, mire az eladó megint:
-Elvtársam, ne pocskondiázza a szovjet ipar remekét, húzza összébb az egyik lábát, és máris jó lesz az a nadrág!
Szergej behúzott karral, begörbített lábbal sántikál haza, de otthon most se jó a helyzet:
-Te, hát a zakó háta lötyög, hogy néz ez ki?!
Tűz vissza a GUM-ba, az eladó megint:
-Elvtársam, már mondtam, ne pocskondiázza a szovjet ipar remekét, görbítse be a hátát, máris kifeszül rajta a zakó, és jó lesz!
Szergej görbe háttal, behúzott karral, begörbített lábbal biceg az utcán hazafelé, amikor meglátja két amerikai turista. Az egyik így szól a másikhoz:
-Nézd csak, Joe, lám, azért ezek az oroszok is tudnak jó dolgokat csinálni. Még ezen a nyomorékon is úgy áll a ruha, mintha ráöntötték volna!

 28. Krux — 2011-10-13 11:25 

Ba@meg Szögyi!!! Közvetlenül a heti rendszeres előadásom megtartása előtt olvastam a sztorit. Nagyon jót röhögtem, vidáman mentem órát tartani, pedig nekem volt alkalmam jóval 100 fölötti temetésen díszelegni. Mi konzrevhalottnak hívtuk az akkor még ritkának számító hamvasztottakat. A karddal (ami valójában szablya) szinte minden figuránál volt olyan mozdulat, amikor az áll előtt kellett tartani. Nem csoda, ha a gyakorlatlan díszelgő önveszélyes volt. Temetéeseken mi rendszeresen röhögtünk, de erről már írtam.

 29. Szkv — 2011-10-13 12:52 

@Kelempájsz:

Szevasz 10-es bajtárs.
Mikor olvastam a soraidat eszembe jutott az intelmed ás milyen igazad van hogy a szó a legveszélyesebb fegyver.
Ahogy olvasom soraidat te is “megfertőződtél” és Szovjet ellenes propagandát folytatsz.
Most már ketten állunk Haynau elvtárs lábai elé és a BTK már nem tartalmaz olyan tételt amit számunkra ki kellene szabni.

 30. Szkv — 2011-10-13 13:20 

@Bigjoe(HUN):

Amerikai turista Szovjetunióba kirándul.
Az útikönyvekben leírt nevezetességeket sorba végig járta és közben azon tűnődött hogy mit vigyen magával, mint orosz különlegességet. (Szuvenírt)
Az egyik bazáros mondja neki hogy nála van Kaukázsúsi WC. Kérek egyet mondja az Amerikai.
Megkapja és mindjárt elmagyarázzák neki hogy hogyan kell használni.
Látja uram eszt a hegyes botot, eszt szúrja bele a földbe. Húzza le a nadrágját és végezze el a sz@rást.
De ezzel a bunkós bottal mit csináljak, kérdi az Amerikai.
Aszt fogja az egyik kezébe és zavarja el a farkasokat.

 31. stoppos76 — 2011-10-13 15:28 

Nem katonai ugyan, de a szarás miatt nem teljesen off, így leírom:
Pár éve egy téli reggelen az Astoria és a Blaha között volt dolgom. Felszálltam a kék metróra és nekiindultam a városnak. A Dózsa Györgyön már éreztem, hogy nincs minden rendben, de gondoltam majdcsak kibírom. A Deákon viszont már le kellett szállnom, hogy keressek egy budit. A hascsikarás komoly doldog. Az ajtók a bal oldalon nyílnak. Semmi gond, ahogy feljövök, rögtön ott egy meki. Bementem és találtam egy darab wc-t, amit nem lehetett bezárni, mégcsak kilincsre sem, mert foszlányokban lógott a zár. No semmi baj – akkora gáz még nincs – irány az Astoria. Átsétáltam és bementem az ottani Mekibe. A wc-k természetesen zárva. Még mindig sebaj, szemben van egy Burger King. Átsétáltam. Itt már útközben akadtak problémáim, többször meg kellett állnom és bámulni ki a fejemből. Odalent az aluljátróban nincs gond, megállsz és nézed az újságárust. A lépcsőn azonban csak a piszkossárga falat lehetett bámulni. Végre odaértem. WC nyitva, de betelepedtek a hajléktalanok. Nagyon hirtelen hagytam el a helységet, ennyire azért nem kell. Ezért volt hát zárva a Meki budija. Mivel megint jobban éreztem magam elindultam a Blaha felé. Útközben újra többször megálltam a hóesést nézni, vagy egy-egy kapualjat. Félúton már erőteljesen gondolkoztam, hogy megyek oda, ahol dolgom van, de sem a “Jó napot kívánok, stoppos vagyok, XY-t keresem és a wc-t”, sem a “Elnézést, üzleti ügyben jöttem és szarni” mondatok nem tűntek túl jó indításnak. Menet közben a kapualjakat kezdtem el vizsgálgatni, hátha valahova beférek. Nincs is annál szebb, mint a hóesésben, kapualjban megvillanó holdvilág. Közeledtem a Blahán lévő Burger Kinghez. Még megvizsgáltam két szürke oszlopot közelebbről és egyszer egy bankautomatát. Beérek a hamburgereshez. Természetesen egy darab vásárló sem volt a helyen, ezért az ott álldogáló szemüveges, pattanásos pali felém fordult, jó hangos “Jó reggelt, miben segíthetek” felkiáltással, fülig érő vigyorral. Én a poklok kínját álltam ki, azon küzdve, hogy egybe maradjon a bélrendszerem, ez meg itt vigyorgott. Legszívesebben megütöttem volna, de nem szoktam verekedni és a kezemet sem mertem felemelni, nehogy visszafordíthatatlan károkat szenvedjek.
– Kávétok van? – kérdeztem eltorzult arccal.
– Igen van.
Megint éreztem, hogy nem kellene nagyon mozognom. Rátámaszkodtam a pultra.
– Milyen? -nyögtem, miközben a belsőm megpróbált feltekeredni a májamra.
Elkezdte felsorolni, de nem nagyon tudtam a szavak értelmére koncentrálni.
– Egy habosat kérek. – ezt már csak hörögtem.
Aztán hirtelen jobb lett és újra tudtam mozogni. Megkaptam a kávém, fizettem és lementem az alagsorban lévő wc-hez. Hogy még mindig ne legyen egyszerű a történet az összes wc számkódos volt. Gondolom ez is a hajlékonyak miatt. A falon lévő feliratot böngészve kiderült, hogy a blokkon van a kód. Felmentem a kávémhoz. Ez ugye ilyenkor nem egyszerű. Felfelé mászni a lépcsőn. Merev lábbal kell csinálni, csípőből emelve. Kiderült, hogy a blokkot természetesen nem hoztam el. Odaléptem a csókához, aki közben már másokat szolgált ki.
– Megkaphatnám a blokkomat? – megint torzultam. Úgy látszik a beszéd erőteljesen negatívan hat ilyenkor.
– Épp most dobtam ki.
– Nagyon fontos lenne.
Ekkor csillant meg az éretelem a szemében először. Megmondta a kódot – 1234, trükkös – én pedig újra lepingvineztem a pincébe.

 32. estván — 2011-10-13 23:18 

Na tessék: ma a Petőfi alakulótere szomszédságában volt dolgom, láttam-hallottam, ahogy a díszek gyakorolnak. Egyből beugrott a “balesetet szenvedett” fhdgy. úr, pedig még kard se volt a helyszínen… :)

 33. Optika — 2011-10-13 23:20 

Ha a Deákon jön az emberre a cifrafos az veszélyes tud lenni. Egyszer a Gödör klubban PUF koncerten voltam, aminek a kezdetéig volt vagy 20 perc. Egyszer összefutok egy kollégával, aki megkérdi “Te itt milyen koncert lesz?”. “Hogy hogy Te nem tudod mire fizetted ki a 2000 Ft beugrót?” “Hagyd már rám jött a szarás és nem találtam semmit, és már végső kétségbe esésembe jöttem a Gödörbe. 2000 Ft-ba került, de megérte!!! Sikerült a beszarást megelőzni.”
A koncert kezdetét meg sem várta, de előtte még megittunk egy sört, nekem jó szórakozást kívánva lelépett.

 34. estván — 2011-10-14 00:44 

@Optika: hát a Deák tényleg para. Van a kismeki a metróépületnél, de ott az EGYETLEN kabinos klotyóhoz mindig nagyobb sor áll, mint a pulthoz, meg van egy elég kulturált (föld alatti típusú) nyilvános wc a Városháza parknál, de az ki tudja meddig van nyitva.
Na, az utóbbiba egyszer betértem. Kifelé dobnám a krajcárt a tálkába, erre szól a vécésbácsi, hogy hagyjam csak, RENDŐRÖKTŐL nem szokták elkérni :) Sötétkék-fekete túradzsekiben, fekete kötött “dokkmunkás” sapkában voltam, most vagy ez volt túl rendőrös, vagy annyira buta arckifejezésem lett volna?

 35. hallari — 2011-10-20 21:03 

@estván: ezen nagyobbat nevettem, mint a poszton… :D végiggyalogolt az egész csapat a satyeszon, huhhh… :D

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.