Megfelelő pillanatban a megfelelő vezényszó. A katonaság egyik alapelve ez, amit könnyű akkor megtenni, amikor szabályos mederben folynak a dolgok, de amikor homokszem kerül a gépezetbe… – írja Szögyi, s mai posztja olvastán együttérzően (és hevesen) csak bólogatni tudunk…
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Egy elhantolás sohasem tartozhat a kellemes élmények közé, még akkor sem, ha katonai tiszteletadással történik; és itt nem csak a néhaira gondolok, akinek – most őszintén – már nagyjából minden mindegy.
Krux kolléga mégis egy temetésre, pontosabban annak előzményeire és utózöngéjére emlékezik első itteni posztjában, s egyúttal betekintést nyújt a díszelgők lelki és fizikai szükségleteinek kulisszái mögé.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A halál, illetve az ezzel – általában – együtt járó temetés a főtiszteket sem kerüli el. Prenix úgy 13 évvel ezelőtt volt egy kegyeleti díszelgő alakulat tagja, de úgy tűnik, az élmény olyan intenzitású volt, hogy a mai napig várt arra, hogy kibeszélhesse magából.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
