Mindannyian hallottuk már a munkalassító sztrájk fogalmáról, aminek az a lényege, hogy a munkavállaló (tiltakozása jeleként) az összes szabályt az utolsó betűig, a legmerevebben betartja. Nos, van ennek egy katonai változata is, amikor az alárendelt úgy teljesíti a kapott parancsot, hogy szándékosan nem bonyolódik bele annak értelmezésébe. Jogászok talán úgy mondanák: az utasítás betűjét veszi figyelembe, s nem annak szellemét.
Mai szerzőnk, rdos kolléga (akit testületileg üdvözlünk!) egy ilyen katonasztorival tartja meg székfoglalóját a Milstoryblogon, s abban is biztos vagyok, hogy többeteknek lesznek idevágó emlékei.
Marcali, 1980-1981. Előfelvételisként húztam le 11 hónapot a külső laktanyában. SV-s (sorozatvető, a második világháborús katyusa továbbfejlesztett változata) irányzó voltam, Bócz Nándor főhadnagy ütegében, az MN 1971 sorozatvető osztályban. Szép volt, jó volt (legalábbis így, évtizedekkel később visszagondolva), de arra azért emlékszem, hogy akkor annyira nem tetszett. Konkrétan: semennyire. Két adalék, mintegy magyarázatként: vasággyal együtt lehettem úgy 55 kiló, és a 18. születésnapomat a seregben ünnepeltem.
Marcaliról elég annyit tudni, hogy elsőlépcsős laktanyaként 11 hónap alatt 50 „háborút” vívtunk; igaz, azt mind megnyertük :-) A háborúk zöme nem volt nehéz; csak kipakoltuk a laktanyát hamar-hamar, majd (kissé lassabban) visszapakoltuk a motyókat. Eltáv nem létezett, kimaradás is ritka volt, viszont ami járt (azaz havi 1, azaz egy nap szabi), azt meg is kaptuk (krumplivirágra kaptam még tán kettőt?).
Ennyi bevezetőül, s most, a hadak bemutatása után a történet.
Volt egy földim, aki sárgarigóként (kívülállóknak és ifjaknak: sorállományú tiszthelyettes) enyhítette a krónikus tiszthelyettes-hiányt az ütegünkben. Remekül elvoltunk: kitűnő, intelligens ember volt, műszak után zsugáztunk, meg ami kell. Aztán vagy a mi érzékenységünk nőtt meg, vagy (törzs?)őrmester eftárs/bajtárs vette komolyan magát (mi így véltük), de a lényeg: napközben, azaz a műszak alatt elkezdett keménykedni. Persze A 22-es csapdája és a Svejk elolvasása után pontosan tudtam az ellenszert: végre kell hajtani a parancsot. Akkor is, ha nyilvánvaló butaság.
A telephely-takarítás végeztével – Tatus komámmal – megkaptuk a jutalmat: mi vihettük a takarítás szemetét a nem túl távoli szemetes konténerbe. Parancsot értettük, már indultunk is. Őrmi (törzsőrmi?) utánunk szól: de aztán a legrövidebb úton vigyük ám, mert hogy már vacsoraidő van! Parancsot megértettük. Megyünk a szokásos úton, de mert túl jól (?), túl sokáig (?) dolgoztunk (na jó, inkább szöszmötöltünk), mi voltunk az utolsók a telephelyen, ezért a telephelykaput bezárták. Mondja Tatus: na irány a telephelyporta (pár száz méter) és elkérjük a kapukulcsot, s ha nem adják, akkor kijön velünk a telephely éber őre (peeersze…)
Mondom neki: de hát a parancsra emlékszel?! Legrövidebb út! A porta az kitérő.
Bakker, mondja Tatus. A drótfonatú kapu 3 méter magas! Ezen hogy mennénk-másznánk át, főleg fullteli, kétszáz literes kukával?
Tudom én azt? A parancs, az parancs – mondom eltökélten.
Megértette, jót kacagott: ám legyen!
Tatus se volt sokkal jobb kondiban, mint én, szóval nem szaporázom: 1-2 óra alatt átküzdöttük a csurig telt kukát a kerítésen, a szögesdrótot is kivédtük (mikádót terítettük rá), csak totál leizzadtunk. Visszafelé hamarabb ment, a rutin meg az 50 kilós könnyítés miatt. Sötétedésre érünk vissza, ahol mindenki tűkön ült: hol vagyunk már?! Őrmi (törzsőrmi?) üvöltött, mint a sakál: hát hol voltak ilyen sokáig?!
Elmagyaráztuk a helyzetet, a legrövidebb utat, és az azt eltorlaszoló, lelakatolt kaput…
Kérdi, hogy ugye mentünk a telephelyportára kulcsért? Mondom neki katonásan: nem, dehogy! A parancs az parancs: a legrövidebb utat választottuk, ahogy az utasítás szólt…
Érdekes módon a sorállományú kollégák (igaz, lassan már korgó gyomorral) felhőtlen kacagással értékelték a helyzetet, őrmi eftárs nem annyira. Vörösödő fejjel üvöltötte: lecsukatlak (vagy lecsukatom?)!
Hatásszünet kivártával mondtam egy számot, ami pontosan 14 nappal, azaz két héttel volt rövidebb az ő leszerelési dátumához képest.
Düh, harag elszállt, béke helyreállt, őrmi eftárs/bajtárs 1 másodperc alatt megenyhült. Talán még el is mosolyodott, de nyilván csak magában, hiszen ő naponta kimehetett a laktanyából, így az aznapi állandó kimenője 1-2 órát rövidült. Csak mi, előfelvételisek voltunk bezárva. Vacsi meg volt később is. A centi pedig azonos sebességgel kopott (1 cm/nap). Ezt követően sárgarigó őrmester kolléga újra ember tudott lenni, napközben is.
A történetnek vége.
Ha jól emlékszem, valahogy így volt. Ha nem, a sorstársak még árnyalhatják.
13 hozzászólás
1. Bigjoe(HUN) — 2012-03-30 08:53
A parancsot meg….ni nem lehet, mert szaporodik.
Mindent szó szerint betartani, és maximális erőbedobással elvégezni.
A jó katona ismérvei.:)
Gondolom a kukát nem kellett többet ürítened?
2. Bigjoe(HUN) — 2012-03-30 09:08
Az őrszobában egyszer egy értelmes őrpk. kiadta, hogy alaposan takarítsunk ki/ rakjunk rendet, nem volt szerencséje.
Pontosan Rőzse komámmal voltunk bent, mi ketten együtt nagyon alaposak voltunk.
A részleteket nem írnám, mert valszeg nem évült el- bár ki tudja.
De annyi belefér, hogy minden helységben rendet raktunk, illetve szétnéztünk.
– Az őrpk közben, mint egy király valami Káosz (?) című könyvet olvasott fekve az ágyon.-
Aztán az őrpk. észre vette, hogy a rendezkedést hol kezdjük, és hogy kezdjük, majd kérlelni kezdett a tevékenység abba hagyására.
Persze nem hagytuk abba addig, amíg meg nem untuk, aztán kár elhárítás.
A tevékenység után az őrpk. elment sétálni, fegyverrel a vállán (kellett neki a magány, így próbálta a felborult lelki egyensúlyát helyre rakni).
Mondhatni, hogy az őrpk lett az őr, bár ez csak feltételezés, mert nem igen őrködött, talán inkább menekült.
Az őr addig bent segített a helyreállításban.
Az őrpk később nem kapta vissza a könyvét, mert Rőzse elkezdte olvasni, meg én is.
„A szogálat az szogálat!”
3. Rókakígyó — 2012-03-30 10:01
Még a gps-en is el lehet dönteni, hogy milyen szempontból kívánjuk a legrövidebb utat választani: időben, térben vagy költségben….
Egy dolog mindig érdekelt volna, de nem találtam erre vonatkozólag semmit: a rakétás egységnek (hívjuk katyusának) milyen jellegű károkozása van. Nyilván robban, de mekkora körzetben, viszi-e a robbanás a tankot, ilyesmire gondolok.
4. rdos — 2012-03-31 12:08
Jé? Annyira ismerős történet :-).
Köszi tiboru!
Bigjoe(HUN) 2012-03-30 – 08:53
Vesszek meg ha emlékszem rá hogy a kukát kellett-e még utána is vinnünk. A semmittevésnél minden jobb volt, piszokul nem számított hogy éppen mit kellett csinálnunk.
Rókakígyó 2012-03-30 10:01
SV emlékezetből kicsit több mint 20 km-es hatótávolságú volt, a lövedék 122-es átmérőjű, hossza sacc 3 m, és piszok nehéz volt. 6-8 kg trotil robbant a célban, csak repeszromboló fajtája volt. A 40 rakétát 20 sec alatt lőtte ki, a szórásuk úgy 200 m lehetett 20 km-en (ha beszorzod az osztályunk 18 gépével, ez 720 lövedék 20 sec alatt). Szerintem tankban (ha szemből kapta) nagy kárt nem tehettünk, de minden másban már igen.
Még arra emlékszem úgy háborúztunk, hogy az sv-ben volt a 40 rakéta, + sv-nként volt 2 db 40 – 40 rakétát szállító teherautó. Mikor kérdeztük, miért csak ennyi, azt a választ kaptuk, hogy éles helyzetben valószínűleg ennél többet nem tudunk lőni. A miért kérdésre a válasz az volt, hogy az ellenségtől mindenki ránk vadászott volna az első sortűz után, azaz várható élettartamunk összesen 1-3 sorozat.
5. Rókakígyó — 2012-03-31 16:36
köszönöm a kimerítő választ:)
6. rdos — 2012-04-01 10:30
Nagyon szívesen. Amúgy is a dolgozó népet szolgálom ….
Bocs, ez már lejárt lemez :-)
7. zweitakt — 2012-03-30 11:47
Egy cimborám mesélte, aki építőmérnökként kapott tűzoltó kiképzést is valami fakultáció vagy mefene kapcsán. Sztori 198…ból:
Tűzoltó raj riadó!
Szépen felsorakoztak az ÜTIszoba előtt, cimbi törm. volt a rajpók, beadja a jelentést.
ÜTI:
-Eftásak! Kiömlött a gázolaj a tartálykocsiból, és az alakulótéren belobbant!
Oltást kezdd meg!
Persze, csak szívatás volt az egész, mert az Üti habgenerátoroztatni akarta őket, az alakulótér meg patyolat tiszta volt….
-Irány utánam, futólépés, dujj!
Odaérnek, közben az agy forog, hogyan lehet megúszni a habgenerátort…
-Gyalogsági ásót kézbe! Nedves földdel az oltást kezdd meg!
A ZPK teljes árvácska és petúniaállományát a földdel együtt az alakulótérre szórták, szép egyenletesen, kb 5 perc alatt, majd jelentették, hogy a „tüzet” eloltották.
Üti áll, néz, majd ordít:
-Mérnemgenerátort alkalmaztákb+&@]€€>#^˘°!
-Jelentem, mert a folyékony gyúlékony anyagot a legjobb a felszívó-oltó anyaggal oltani, homokkal, vagy földdel! Valamint az oltást a lehető leghamarabb el kell kezdeni, és a tüzet mihamar…….
-Denagyokos! Mi maga civilben?
-Jelentem: Tűzoltó mérnök…
LAFF -az Üti álla leesett.
-Akkoreztmostnagyongyorsanvisszahordják!
-Jelentem: Készenléti szolgálatot takarításra, egyéb munkára fogni nem lehet! Kérek engedélyt tűzoltórajjal készenléti helyre távozni!
-…..
-Ir-tam-pés-dujj!!!
8. Rókakígyó — 2012-03-30 12:41
nem értem, hogy a habgenerátor miatt miért rinyáltak.
9. zweitakt — 2012-03-30 13:19
Nemtom, a bevitt adagok után, ott a kocsmában, csak kértünk egy áldomást a sztorira, és senki nem kérdezett, de mindenki mindent elhitt..;-)
Talán mert be se lehetett indítani, vagy mert kedvük támadt ÜTItszívatni;-)
10. nedecz — 2012-03-30 13:04
Ó,a parancs szó szerinti végrehajtása már nálam is működött. :) Egyszer majdnem le is fokoztak egy főhangyát miattam.(Pontosabban a saját hülyesége miatt…)
Nevek és helyek nélkül csak,mert hát ki tudja ki olvassa… :)
Honvédség.Megíratott velem a fenti ember három havi étlapot.Két napi meló.
Teletettem minden vacsorát-reggelit párizsival,hogy kisebb legyen a költségtúllépés.Kész van felviszem.Megnézi.Másfél milla túllépés.
-Mifasz ez???-kérdi.(Előtte havi 2.5 volt…)Miért ilyen sok?Hülye vok,írjam át a párizsit disznósajtra meg bácskai hurkára…
-De az drága lesz… -próbálkoztam.Erre ő a vállapjára bökött…
-Nem,mert az olcsó.Mert mindenki utálja.
Ok,átírtam.A parancs parancs…Aztán az ő főnöke ordította le a haját és fenyegette csillaghullással. :)
11. rdos — 2012-03-31 12:15
Most látom, hogy működik a blogmotor. Így Bigjoe(HUN)-nak szánt válaszom átcsúszott Rókakígyóhoz. Bocska.
12. szkv — 2012-04-01 09:39
Egyik alkalommal aszt parancsot kaptam a pol.tiszttől hogy rózsák mellé V Á G J U N K karókat.
Értettem és hárman elindultunk hogy a kapott parancsot végre hajtsuk.
Az erdő szélén találtunk megfelelő alapanyagot és a rózsatövek számának megfelelő darab számmal vissza tértünk az őrsre.
De mivel a parancs arról szólt hogy VÁGJUNK, és nem arról hogy a rózsa tövek mellé leszúrjuk, ezért leraktuk az egyik sarokba.
Mikor a pol. tiszt meglátott és rá kérdezett hogy a rózsák miért nincsenek kikarózva.? Választ rövidre fogtam, Jelentem azért mert nem erre kaptam a parancsot. Innentől a pol. tiszttel, már amúgy is kiélezett helyzet még élesebb lett, amely kitartott a leszerelésig. Ha csak rajta múlt volna még mindig ama bizonyos Bal 2 „lakosztálynak” lennék a lakója.
13. rdos — 2012-04-01 10:47
Ez volt a különbség a hivatásos és a sorállomány között, bár meg kell mondjam találkoztam a hivatásosok között is több, kifejezetten jó emberrel.
A poltiszt (komisszár) lehetett az egyik leghálátlanabb beosztás. Másrészt ez létforma „életre nevelt”, megtanult a politikai tiszt alkalmazkodni. Egy hivatásos tiszthelyettesből magát politikai tisztté felküzdő kollega a módszerváltás után átállt tábori lelkésznek. A hír hallatán kuncogásom vissza bírtam tartani, de hogy milyen vallás – felekezet felkent lelkésze lett, azt már nem mertem megkérdezni.
RSS feed for comments on this post. TrackBack URL
Szólj hozzá
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.