A katonaviseltek jól tudják, hogy többféle célzatú és motivációjú szívatás létezik: van bosszúból végrehajtott és van unalomból elkövetett. Van továbbá kiképzési célú szívatás, s akad, amikor kifejezetten oktatási-nevelési célból kénytelen valaki ehhez a – máskülönben roppant elítélendő, de olykor nagyon hatékony – módszerhez nyúlni. BigJoe ez utóbbira ad most egy példát, de biztos vagyok abban, hogy mindannyian be tudtok számolni hasonló esetekről.
Ez az eset már akkor történt, amikor köztes korban leledzettem, vagyis amikor már volt fiatalabb korosztály nálam a századnál.
A történet antihőse, egy Rafael nevezetű személy aki, a jelenleg kisebbségnek nevezett (de bizonyos földrajzi területeken a relatív többség) prominens képviselője volt. Általános és idült lustaság sújtotta szegénykét, de olyan mértékben, hogy már az szpk. is utálta. Folyton a gyenguszon lógott, s ha csinálni kellett volna valamit, rögtön beteg lett. Sok esetben kibújt a bódézás alól, vagyis – ha tehette – lógott ezerrel. Még a saját korosztálya is megvetette.
Egy napon Attila körlettársam kimenőt kapott. Ez igen ritka eset volt, mert nem kifejezetten józanon szokott visszajönni. Amúgy civilben hentes volt és karatézott. A sörösüveg nyakát úgy ütötte le, hogy az fel sem borult. Öt általában nem szívatták, sőt: Atis aludt az alsó ágyon, a leszerelő (Lüszi) meg fent a „rigófészekben”. Picit tartottak is tőle. Nekem különben igen jó barátom lett, pláne mikor kiderült, hogy még egy utcában is lakunk, alig 20 méterre egymástól.
Szóval Atis kint, Rafael bent. Takarodó előtt pár órával, vagyunk, körlettakarítás, minden megy a maga útján. Illetve nem, mert Rafi nem csinál semmit. Az AEGÜH ráparancsolt, hogy: Rafael, takaríts! Húzzál a fürdőbe felmosni!
Rafael közölte, hogy neki most borotválkoznia kell, majd el is indult célját megvalósítani. A korosztálya nemtetszését fejezte ki, hogy imért nem segít a munka elvégzésében, stb, stb. Behívták az AEGÜ-t, az is parancsba adja: Takarítsál, Rafael, különben mész kihallgatásra az szpk-hoz.
De az komolyan habozza az arcát és borotválkozni akar, este 21.00-kor. Több fenyegetés is elhangzik, míg végül odáig jutottak, hogy a Rafi sakkozni fog. Fel is lettek állítva a bábuk, úgymint vödör + víz, no és persze a falatnyi rongy. Cél a mettlachi-lap. Nekilátott ugyan, de igen vontatottan, s közben folyamatosan siránkozott.
Ekkor – nem kicsit elázva – betámolygott Atis a barakkba. Persze egyből kapta a híreket, hogy baj van a Rafival. Odatántorog hozzá és rákiált: Rafael!
Majd egy jobbossal célba vette a Rafi orcáját.
A Rafi szerencséjére melléütött és eltalálta a körlet ajtaját, amit szépen át is ütött. Mint említettem, picurkát részeg volt, legalábbis később ezzel magyarázta a valódi cél elhibázását. Rafael megdermedt, majd csendesen elkezdett sírni. Az ÜH gyorsan elzavarta a körletébe, ezekkel a szavakkal: Addig szaladj, amíg Atis kiszedi a kezét az ajtóból.
Atist Rőzsével és Habival betámogattuk a körletbe, az öreg katona Lüszit felzavarta a rigófészekbe, majd békésen horkolt reggelig.
Másnap az szpk. hümmögve nézte az ajtót, de senki nem tudta a magyarázatot a beszakadt ajtóra. Majd elintézte a lyukat egy legyintéssel: Úgyis fel kéne már újítani ezt az egész hodályt!
Csóri Rafael nem tanult az esetből, továbbra is folyamatosan kivívta a surranótársak ellenszenvét. Egy szakszit fogdába juttatott, mert az sem bírt parancsolni neki, ezért lekezelte – lábbal. Kicsit még ácsorgott a nyakán, figyelve arra, hogy a természetes barnaságából csak rövid időre változzon az arcszíne hamuszürkébe. Rafael végül is túlélte, két VÁP-os vigyázott rá, amikor szembesítésre hozták. Azt hiszem, még a slóziba is elkísérték. Hiába na, a legfőbb érték az ember. Majd áthelyezték valahová.
A szakszit picikét bezárták, de a századparancsnok azt mondta: Jól tette a szakaszvezető. Ha börtönbe kerül, majd minden nap viszek neki narancsot.
Végül elintézték laktanyán belül, talán 30 nap fogda volt a jussa, a századon pedig megbecsülték (a fogdát is mi vigyáztuk, ott volt az őrszoba).
11 hozzászólás
1. buksitizedes — 2012-10-16 09:38
Ez nagyon király írás volt. Kár, hogy az élet nem nagyobb happy end-et írt a végére. Megérdemelte volna a kis nyavajás köcsög…
Annak idején minket az RPG lövészetre való felkészítésnél szivattak. Amikor a célra tartást kellett gyakorolni és be volt dugva a gyakorló töltet, egy tisztes odalépett és kijebb húzta a vetőcsőből. Aki látott már RPG-t (esetleg lőtt is vele) az tudja, hogy elég rossz helyen vanna a markolatai (viszonylag hátul és egymáshoz közel). Így ebben a helyzetben meglehetősen nehéz volt tartani a fegyvert, de azért túléltem, mert itt vagyok :-) :-)
2. Bigjoe(HUN) — 2012-10-16 11:43
Nagyon fontosnak érzem megjegyezni:
Nem fiatal ember származása, bőrszíne, stb.adta az okot a szívatásra.
Ha nem a kummantás.
A történet végén említett szkv. is abból a megyéből, abból a bőrszínből, mondjam ki: roma származású volt Ő is, de mint ember teljesen más volt.
Ez az szkv. hírhedt mondása volt: Még a mentőben is ütni foglak!
3. Rókakígyó — 2012-10-16 11:50
Valszeg azért nem használtak a szívatások, mert a csávó nem nagyon járt haza és nem is akart hazamenni. A kotonák egy része igen jól érezte magát a laktanyában, mert ott a körülmények jobbak voltak, mint otthon, gyakran ezekből lettek a tsz-esek. Ilyen csávó volt nálunk is. Nem volt okos, de legalább szép se és nem érdekelte semmilyen fenyítés, valamint hasznát se lehetett venni.
Ismertem olyat, aki a bevonuláskor kijelentette, hogy EZEKTŐL nem kér sem kimarcsit, sem eltávot. Szabira hazazavarták. Ő mondjuk tápos volt.
4. szkv — 2012-10-16 12:05
Kisebbségiek köztünk is voltak, igaz nem sokan (kettő fő), de nem volt velük gond. Volt egy katonatársunk aki minket vidéki falusiakat lenézett. Azt hogy honnét került közénk szándékosan nem írom le mert nem akarok senkit megbántani és főleg nem általánosítani. Rendfokozat nélküli őrsügyeletes nem tudott neki parancsolni, vagyis a takarítást elvégeztetni. De ami késik az nem múlik és a várakozás meg hozza a gyümölcsét. Csupán csak meg kellet ismerni hogy milyen filmeket szeret nézni a Tv-ben. Szolgálatszervezéskor és a gazdasági (takarítási) munka kiosztáskor vettük figyelembe a kedvenc műsorait. Ha nem volt szolgálatban és szabadnapos akkor a gazdasági munkát oly időpontra kapta hogy a Tv nézése (Kedvenc film) nem volt sikeres.
Tanulékony srác volt, mert mire a kedvenc sorozata véget ért, rájött arra hogy, kár volt akaratos lennie. Bevallom őszintén hogy az „oktató, nevelő” munkában nekem is volt részem, mint „csöves” és a szolgálatszervezés területén.
Buksitizedes barátom: Nekem mint lövész tisztesnek volt „szerencsém” az RPG-t kézbe venni és éles gránáttal lőni. Amikor élessel lőttünk, akkor senki nem matatott az RPG csövében. Igaz nem is volt ajánlatos.
Egyszer mélységi ellenőrzés (löket) alkalmával egy a HATÁRŐRSÉG kötelékébe nem tartozó kisebbségi egyént kellet rendre utasítani, de nem részletezem, mert rám fogják hogy rasszista nézetű vagyok.
SZKV BUCSU
5. buksitizedes — 2012-10-16 18:43
@szkv:
Hát nekünk is csak a gyakorló gránátot huzigálták, az élest már nem… :-)
6. kszabo — 2012-10-16 18:57
Nálunk szolgált délutáni alvó aki takarodó után járt rendszeresen fürödni, borotválkozni. Nevelő hatású procedúrával lett leszoktatva róla: Angyali csendben betakargattuk vagy 3 délután 30-35 pokróccal. A trükk az volt benne, hogy amikor kezdte kiverni a víz, ugyanolyan csendben leszedtük róla. Így mit sem tudott az egészről, csak egy idő múlva közölte, hogy nem alszik többet délután, mert rémálmai vannak.
7. Rókakígyó — 2012-10-16 19:08
@kszabo: nálunk normál esetben nem volt lehetséges a délutáni alvás.
8. Bigjoe(HUN) — 2012-10-16 19:25
@kszabo: Ez kérem kulturált módja volt a nevelésnek. Sokan azonban kívánják az ostort. És van akinek az sem használ…
9. Estván — 2012-10-16 21:36
@buksitizedes: az RPG-t csak a tavalyi Ludovika fesztivál óta ismerem testközelből, akkor mutatta meg a kezelését egy aranyos fegyverzettechnika szakos hallgató úrhögy :)
Délutáni alváshoz: az nálunk sem volt. Viszont a 24 órás ügyeleti szolgálatot leadóknak 13 óráig járt a szolgálati pihenő. Persze ha tényleg 13-ig szunyókáltunk volna, az ebédről lemaradunk. Illetve volt olyan is nem egyszer, hogy pakolászni, takarítani vittek szundi helyett. Hiába szóltunk h leadósok vagyunk, a válasz: „nem baj”…
10. kszabo — 2012-10-17 02:59
@Rókakígyó: A Lérak Technikai Üzemeltető Szolgálat 15 óra után maga volt a béke szigete. A 24 órások akkor lettek leváltva, nekik járt a pihenő. A munkaidőben dolgozóknak úgyszintén. A harcianyag szállítók meg bármikor indulhattak. Az első lépcsőt ott komolyan vették, kipihent, nyugodt, értelmes emberekre volt szükség. Ugyan nem a mi alakulatunk, de valahogy így nézett ki – http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/Nagytarcsa/index_3.htm
11. zweitakt — 2012-10-17 14:21
Kisebbségi nálunk is volt, az egyik szkv-ként szerelt, ő megjárta villanyszerelőként Abu-Dhabit, egy másikról már GÁZ kapcsán volt szó, ő jó gyerek volt, 120 kiló, a Barkasz, a harmadik a Vili.
No, ő egy igazi boxos volt, megesett, hogy éjjel kitették ágyastul a folyosóra, olyan büdös volt, egy más alkalommal meg gyökérkefével megmosdatták.
Nem lehetett másra használni, kiküldték a laktanya elé a füvet lekaszálni. kb. egy négyzetméter/nap volt a haladási sebesség, és nekem jutott, hogy ellenőrizzem a „tevékenységét…” Ekkor Vili egy jól irányzott mozdulattal fába vágta a kaszát, úgy, hogy eltört a nyele. Nem baj, gyorsan bevittem a műhelybe, megjavítottam. Ezután kőbe csapta bele a kasza élét, gondolta, így majd megússza.. De sajnos egy székely srác megtanított anno engem kaszát kalapálni… Ezután Vili úgy fente meg a kaszát a fenkővel, hogy jó mélyen bevágta a bal keze hüvelykujját. (hogy jobbkezes lévén miért ballal fent, rátok bízom…) Irány az eü…
Á, nem volt lusta….
RSS feed for comments on this post.
Szólj hozzá
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.