395. – Karácsony 2.0

Az idei második előkarácsonyi sztorinkkal (amely egyúttal a téli szünet előtti utolsó is) egy újoncot avatunk malahide kolléga személyében, aki a klasszikus receptet követte: sokáig csak passzív olvasónk volt, majd tovább már nem tudott ellenállni a kísértésnek és úgy döntött, hogy belép a történetbeküldők táborába (és egyúttal ő lett a 104. szerzőnk!). Belépő posztja karácsonyi témájú, s itt az alkalom, hogy az ünnep előtt még most, utoljára felelevenítsétek a saját karácsonyi katonaélményeiteket.

Egy olyan Karácsonyról fogok most beszámolni nektek, amit „odabent” kellett töltenem. Ne értesetek félre, nem panaszkodom: századosunk felkínálta a választás lehetőségét, s én persze inkább szilveszterkor akartam kint lenni, így maradt a szentestei szolgálat.

Ekkoriban a nyelvtudásom miatt (szerbhorvát + angol; ez a háború, illetve az IFOR-beavatkozás idején olyan volt mint a Lola-T az autóskártyában: mindent visz :-)) sokat voltam bent a dandárpéká-épületben. A tábornok úr inkább csak névleges parancsnok volt, (legalábbis ahogy én láttam): bejárt ugyan a fizetéséért, de a konkrét ügyeket egy fiatal, ambíciózus alezredes intézte. Nekem úgy tűnt, hogy az öreg generálisnak ez az állapot nagyon is megfelelt, az ales meg persze repkedett örömében, hogy intézkedhet.

Teljesen őszinte leszek: egyikükre sem lehet egy rossz szavam sem. Az alezredes néha elbeszélgetett velem, így megtudta tőlem, hogy gyerekkoromtól fogva legjobb barátom (ma is az) nemcsak hogy felfedezte zsidó származását, de a dolgok annyira komolyra fordultak, hogy le is szolgálta a három esztendőt az ottani seregben. Na, erre az ales teljesen izgalomba jött; előadta, hogy neki Sharon tábornok a katonai példaképe, és hogy szívesen elbeszélgetne a cimborámmal az ottani tapasztalatairól, szigorúan csak katonai szempontból.  

Egy tizedes viszonylag ritkán utasít vissza alezredeseket, megszerveztem hát a találkozót.
 
Valahogy úgy jött ki, hogy december 24. lett a napja, hogy a barátom bejött a laktanyába. Az alezredes leszólt a kapuhoz, hogy vár egy ilyen és ilyen nevű fiatalembert, erre persze szó nélkül beengedték, én meg szépen felkísértem.

Akkor egyszer én is ültem az irodában, sőt: még a kötelező jellegű rövidital-kínálásokból sem maradtam ki, s a kínálást bizony nem utasítottam vissza.

Ott persze MÉG nem részegedtem le, csak módjával fogyasztottam. Amit viszont az alezredes úr nem tudott: a barátom a kabátja alatt (szép nagy darab gyerek, nem szerettem volna palesztin lenni, amíg kint szolgált) behozott egy másfél literes, min. 60 fokos házi szilvát.

Szerintem a Honvédség történetében azért viszonylag kevés – annyira aljas módon makettrészeg – szolgálat akad, mint akkor éjjel a miénk: a két távírásszal a parancsnoki épületben annyira kivetkőztünk magunkból, hogy a nagy, bumfordi, orosz (bádogalapon-műanyagkapcsolós) telefonközpontot kitéptük a falból és azzal fociztunk a folyosókon. Persze ember nem volt rajtunk kívül az épületben, ez azért elősegítette a vakmerőségünket. Na meg – hogy őszinte legyek – a pálesz is közrejátszott rendesen a bátorságunk megnyilvánulásában.

A távírászok másnap órákig küzdöttek, mire valahogy vissza tudták installálni a szerkezetet, de ha aznap éjjel mégis megtámadott volna minket “kutya Szerbia”, akkor maximum postagalambot küldhettünk volna az országos góréknak, mert telefonvonal, az bizony (szó szerint) egy szál sem volt.

Milosevics pedig – hogy halna meg az összes lova! – sose fogja megtudni, mekkora ziccert hagyott ki…

14 hozzászólás

 1. cattani — 2012-12-22 12:00 

Jó kis dorbézolás lehetett, azért remélem a katonai tapasztalatcserére is jutott energia.. :-) Az én legemlékezetesebb egyenruhás Karácsonyom egy 25.-ei éjszakás szolgálat. A területünkön egy romos tanyában élt egy cigány család 8 kicsi gyerekkel, ahová szinte hazajártak már a rendőrök és mentősök a sok balhé miatt. Már majdnem letelt a szolgálat különösebb esemény nélkül, mikor az ügyeletem utasított, hogy menjünk ennek a bizonyos tanyának a bekötőútjára, ott majd várnak a mentősök és elmesélik mi a tényálladék. A kollégák elmondták, hogy nem tudnak bemenni a mentőautóval a tanyára a megfagyott földes úton, de S.O.S.-ben be kellene jutniuk, mert a cigány család feje bevett egy csomó erős nyugtatót, mert a felesége azt mondta neki, hogy már nem szereti.. Terepjáróval persze könnyen bevittük a mentőápolót, felpakoltuk a beteget, aki persze közben kibékült az asszonnyal és a kis társaságot visszavittük a mentőautóhoz. Persze egyikünk sem volt túl boldog, hogy Karácsonykor ráadásul szoli végén még így túráztatnak minket. A kissé izgatott mentőápoló még el is sziszegte a foga közt: “Ha legközelebb öngyilkos akarsz lenni inkább ugorj a vonat elé bammeg!”

 2. Bigjoe(HUN) — 2012-12-23 11:24 

Üdv Malahide!
Annak ellenére, hogy nem a megszokott időben jött- rendkívül jól esett a történet.
De meg el kell mondanom, hogy megdöbbentem:
– Mi józanon csináltunk hasonló marhaságokat, mi történt volna ha isznak a Brigantik?

És ha már híradó készülék:
– Az őrszobán egyszer (csak egyszer?) unatkoztunk, állandó “tettestársammal” Rőzsével.
Az őrpk. épp a nagy kedvenc volt – fontoskodó, őrvezÍr.
Osztotta nekünk az észt, hogy kimenni őrségbe, + váltani, + töltő-ürítő hely, takarítás, csupa unalmas dolog……
Hát szétkaptuk a TBK, kanál géppel.
Apróra.
Sipákolt amikor meglátta.
De talán ezt már valahol leírtam.

 3. Bigjoe(HUN) — 2012-12-23 11:29 

Á, majd nem kimaradt:
Rendkívül BOLDOG KARÁCSONYT kívánok minden jelenlegi, jövendőbeli vagy volt egyenruhásnak. Legyen bár HŐR, Rendőr (ha volt HŐR akkor duplán), TEK-es, Kormányőr, Honvéd, Fegyőr, Parkolóőr, Parfümőr, Kapuőr és minden más olvasó-író barátomnak.

 4. drbumburnyak — 2012-12-23 17:06 

Én most egy hétig nem voltam – magamnál sem, ha őszinte akarok lenni -, mivel rengeteg innivalóm akadt a szaktársakkal, de az utolsó három poszt odatett a jókedvemnek rendesen.
Cattani hozzászólása felidézett bennem egy hasonló emléket egy “kiccsaládról”, ahova szinte már nyomvályúsra tapostuk az utat (az összes létező szintű mentőegység megfordult náluk a szállítókocsitól az esetkocsin, rohamkocsin keresztül egészen a helikopterig). Volt amikor két “tezsvír” seprűnyélre szegezett motorfűrészlánccal ütötte egymást, miközben a szobában szállt a véres toll a dunyhákból és úgy ötven macska – rengeteg macskájuk volt – szarta össze félelmében amit csak lehetett. Iszonyat egy banda volt.
Egy alkalommal olyan hívást kaptunk, hogy a családfő megmérgezte magát, savat ivott. Persze ehhez már esetkocsi kell ez egyértelmű. A gépkocsivezető aki azelőtt rendőr volt viszont semmit nem rühellt jobban mint ezt a roma családot. Már majdnem a helyszínre érkeztünk, éppen ment a szakértés, hogy akkor kell intubációs felszerelés, gyomormosócucc, EKG, defi, R-táska, transzport-oxigénpalack, lélegeztető gép, orvosi táska, szóval a szülészeti csomagon kívül minden, mikor Sámli – a gkv – hátraszól, hogy “Itt vagyunk, a kurvaszűzmáriáját.”.. majd kiugrik, rohan be a házba mi a kollégával kis lemaradással utána és a következő állati üvöltést halljuk: “A kurvaszűzmáriádat, mi bajod van megint te majom? Mid fáj, miért fetrengesz? A lábad fáj? Nem? Na akkor fel lehet állni aztán kigyalogolni a mentőhöz, a kurvaszűzmáriádat.”
Köpni-nyelni nem tudtam, mert szerencsétlen ember fogta magát, felállt és elindult kifele. Persze nem hagytuk és megkapta az adekvát ellátást, de ez az eset emlékezetes marad számomra, hogy milyen csodákra képes az ha valakiből előjön az állat.

Ezúton is kívánok békés, boldog és szeretetteljes Karácsonyt, sikerekben gazdag Újesztendőt mindenkinek!

 5. Bigjoe(HUN) — 2012-12-23 17:35 

@drbumburnyak:
Kösz Doki, jót röhögtem

 6. kszabo — 2012-12-23 18:26 

Kedvenc rakétabázis filmem őrparancsnoka is üdvözöl mindenkit – http://sammyvegas.files.wordpress.com/2008/08/spies-like-us1.jpg
Bocs, de valamiért nincs karácsonyi emlékem a Mindent a Nőkért szervezettől.
Csak november hetedikei, kétezres parancsnál a hidroforban az ügyeletes műszaki társaság. Lopott kukorica főzés telephelyi gázolajjal a konyháról hozott fazékban. Pénzre kártyázás két nagy uborkás üvegben tárolt bor társaságában( A demizsont vissza kellett adni:)
A kukoricát betoltuk az ágy alá, a bort a hidegpótlék teának azonosítottuk, amikor rákérdezett.
A Vietnamot jár tisztünk úri módon csak annyit volt képes kinyögni: legalább nem kell keresnem magukat, ha menni kell.
Kellemes évvégi ünnepeket mindenkinek!

 7. cattani — 2012-12-23 19:07 

@drbumburnyak: Ez nagyon jó :DD Bár bevallom az én sztorimnál a mentőápoló sokkal durvább dolgokat is mondott, de azt már le sem merem ide írni, mert valami emberjogi dzsungelharcos még ügyet csinálna belőle :D
Ja és update: a főszereplő családfő azóta 5 év letöltendőt kapott, talán az idei Karácsony (amit amúgy végig fogok dolgozni) valamivel nyugodtabb lesz.
Mindenkinek legyen olyan az ünnepe amilyennek szeretné! Üdv cattani vezérörm.

 8. Estván — 2012-12-23 21:17 

Én is köszönöm a meglepetés posztot, továbbá békés karácsonyt és boldogabb új évet kívánok Tiboru mesternek, illetve a kedves szerző, kommentelő és (egyelőre még) olvasó társaknak!
Természetesen akiket a kötelesség munkába szólít, azoknak eseménymentes, nyugodt szolgálatot!

Magam részéről a karácsonyi sztorit egy tavalyi kommentben ellőttem, de hamarosan összeszedek egy téli posztot, amit remélhetőleg még a hó elolvadta előtt olvashattok!

 9. cattani — 2012-12-23 22:18 

Közben eszembe jutott még egy kis Karácsonyi szösszenet. Körmenden, a rendészetiben volt egyszer valamilyen elő-Karácsonyi buli az étkezdében, ahová bárki bejöhetett, tehát pl. a kapitányságról, vagy a HRK-ról is több hivatásos beugrott. Kis is néztem magamnak egy nagyon csinos lánykát, akiről tudtam hogy nem a suliba jár, valószínűleg már hivatásos. Éppen a sarokban felállított karácsonyfáról dézsmálták a szaloncukrot a barátnőjével, mikor odatoppantam melléjük és azt mondtam: “Nem tudtátok, hogy vízkereszt előtt nem szabad leszedni a díszeket??” Ezzel bevágódtam nála :D

 10. nedecz — 2012-12-24 02:56 

Nagyon boldog és békés Karácsonyt kívánok itt Mindenkinek!

http://www.szentkoronaradio.com/hit-vallas/2011_11_28_wass-albert-karacsony-igaz-tortenete

 11. malahide — 2012-12-24 21:48 

tisztelettel köszönöm a székfoglalóm pozitiv fogadtatását :):)
Áldás, Békesség mindannyiótoknak!

 12. sprinkler — 2012-12-25 21:17 

@Bigjoe(HUN):
Kedves Bigjoe! Köszönjük, de valakiket kifelejtettél a felsorolásból, valszeg azért, mert még nem volt rájuk szükséged. Ezek a TŰZOLTÓK! Talán beférnénk a Fegyőr és a Parkolóőr közé?

 13. Bigjoe(HUN) — 2012-12-26 18:41 

@sprinkler:
Pardon kedves Lánglovagok!
Már kellenek is, hiszen égek mint a Reichstag….

 14. Estván — 2013-01-04 00:41 

@cattani: Ezt már tavaly szerintem megemlítettem, de a kapuszobán mi is rekord idő alatt lelegeltük a szolgálati karácsonyfa szaloncukrait, és természetesen az ügyeletesünk, egy hivatásos tőrm. asszony is bűnrészes volt :)

Más: boldog új évet az “újszülötteknek”, az Országgyűlési Őrség harcosainak is!
Véleményem szerint elég csinos ruhát kaptak, valamiért attól féltem hogy a díszelgő öltözetet fogják átdekorálni nekik is, mint a korona- és palotaőröknek, de szerencsére nem így lett.
A babmérő sapka amellett hogy hagyományőrző, esztétikailag is jobb választás mint a kemény bocskai (aka. Fodor-csákó). A zászlós rendfokozati jelzése is visszanyúlik a hagyományokhoz.

RSS feed for comments on this post.

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.