Katonai (és nem csak katonai) alaptörvény, amivel minden épeszű ember tisztában van, hogy a fegyver nem játék. Ezt az újoncoknak az első kiképzési nap első órájában elmondják, minden hadseregben, Norvégiától kezdve Pirézián keresztül Új-Zélandig, de a nagy számok törvénye alapján mindig lesznek idióta majmok (elnézést a majmoktól), akik különféle okokból nem veszik figyelembe. BigJoe kolléga egy hasonló esetet elevenít fel, ami (spoilerezek!) háistennek – legalábbis a körülményekhez képest – viszonylag szerencsésen zárult.
Mivel a 3. őrben retróelvek szerint ment az élet, így divatban volt a testi fenyítés. Az öregkatonák között volt egy-két agresszív fazon. Ha kopaszként nem csináltuk amit mondtak, akkor este vendetta volt. A század hivatásosai du. 4 magasságában eltűntek, és csak reggel kerültek elő. Addig pedig ált a bál a századon, szívatások ezerrel, majd fenyítés.
Volt egy szakaszvezető, aki az öregeket próbálta megdolgoztatni. Ez sikerült is neki, mert valami ht. jelen volt. Majd jött az este, illetve éjszaka. Előkerült a pokróc, meg a stoki. Stokival ütötték, ahol érték. Reggelre a szakszi elég ütött-kopott volt, reggeli után elhúzott a gyenguszra, mert elcsúszott a zuhanyzóban. Ez kábé egy hét pihit jelentett a számára. Az az igazság, hogy a fejét is érték az ütések, bevallom, nem nézett ki valami jól. A százados érdeklődött az eset után, de a szakszi nem köpött, csendben tűrt.
Egy másik tisztest análisan áláztak meg a stokival. A srácon nem látszott, viszont napokig nem akart leülni. Az őrvezér is csak nekünk panaszkodott, a ht-nak nem.
Smöre (vörös haj) esete azonban más volt. Hetekig kapta az ívet, mindegy 
volt mit csinált, bántották. Vagy szóval, vagy egyéb eszközökkel, de mindig és mindenhol kapott. A folyamatos szívatást már fel sem vette, viszont visszaugatott (helyi szóhasználattal élve).
Volt egy idióta játéka az egyik öregnek, Pitinek. Eleinte a saját állához fogta az AK-t és az elsütőbillentyű holtjátékával játszott (tűzkész állapotban). Aztán berakott egy zizit és úgy csinálta. Majd amikor ezt megunta, fogott egy kopaszt (pl. Smörét) és azzal játszotta. Már a saját korosztálya is le akarta állítani, de nem állt le. Mindenki kiabált a Pitivel, de az csak röhögött, mondván: Ne fossatok, ismerem az ágyúmat! Személy szerint eldöntöttem, ha velem is ezt csinálja, akkor bántani fogom, akár öreg, akár nem.
Valszeg ez indította be az eseményeket. Látuk, ahogy Smöre „befordul”, csendes lett, nem beszélt senkivel, csak bámult a távolba nézve. Egy napon az egyik őrt le kellett váltani, ezért az egyik brigantit (talán Hemannt) kirángatták az ebédlőből, felszerelték és elvitték leváltani egy őrt. Csak néztünk boci szemekkel, most mi van? Bukta?
Aztán jöttek a hírek apránként, X. külső őrségen valaki lőtt.
Csak nem elsült a Piti csúzlija? Reméltük, hogy nem, vagy ha elsült legalább saját magát találta el. Aztán másnap, a parancshirdetésen kiderült, hogy Smöre lőtt.
Százados:
– Sajnálatos esemény történt az X. külső szolgálatban… Smöre HŐR a szolgálati helyén, a fegyverével megsebesítette magát, ezért le kellett váltani. A …-i katonai kórházban van, súlyos sérüléssel. A katona combon lőtte magát, miközben az őrhelyén volt. A körülményeket vizsgálják, de egyelőre öncsonkításnak tűnik a dolog.
Aztán 
körbekérdezett, illetve kérdeztetett a századon, hogy mi volt a gyerek hibája. Jöttek az infók, a hivatásosok is kezdtek árnyalt képet kapni a század esti életéről. A következő hónapban takaródóig mindig volt ht. a századon, vagy a LÜ/LÜH nézett be gyakran. Felszámolták a kopaszverést azzal, hogy nem voltak az öregek felnőtt nélkül.
Smörét leszerelték, mert valamit komolyabban eltalált a combjában. Amikor a cuccáért jött, már halványan mosolygott is és erősen sántított.
19 hozzászólás
1. kelempajszmadar1 — 2014-10-29 08:25
Inkább azt a mocskos bunkót kellett volna megpokrócozni. No meg az anális stokizót/stokizókat. Csoda, hogy nem fogott össze az a korosztály, ők is voltak annyian, mint az öregek. Sőt, több korosztály is összefoghatott volna. Nálunk egy tizedes bejött a körletbe, és egyik bajtársammal elkezdett üvölteni, mint vadbarom, hogy ellopta a gyalásóját. Négyen voltunk benn, kopaszok. A srác megunta a vadbarmot, elkapta a nyakát, megrázta, és elküldte a mamájába azzal, hogy ha kinn találkoznak, ad neki. A tizedes körülnézett, aztán csendben kiment. Ennyi.
2. zweitakt — 2014-10-29 13:06
Egyet értek Kelempájsz bt-sal.
De hol volt az ÜTI/ÜTIh? Nem járt ellenőrizni? Ha minden du csak kétszer benézett volna, nem lett volna hol-ki-mikor a kihágásra.
Ha nálunk Tűzszerészeknél bármi külsérelmi nyomot láttak, kivizsgálták, nem történt-e attrocitás, kiképzésen szerzett sérülés, vagy mi, hogy történhetett. Szépen körbekérdeztek, és előbb utóbb valaki kibökte, mi is volt…. És lett nemulass!
3. zweitakt — 2014-10-29 13:13
Ja, még valami…
Ha a tisztek normális csapatot és összetartó egységet képeztek volna ki, és nem ágyútölteléket gyártanak csak (jah, ahhoz dolgozniuk kellett volna…) akkor ilyen elő sem fordult volna… Gondolob BigJoe-éknál csapatszellem semmi, csapatépítés semmi, és sok kicsi egyedülálló tagból állt a század…
Emlékeztek a piszkos 12-re? Amikor nem hajlandók fürdeni, mit mond magában az Örgy? -Pompás. eddig az volt, én így, én úgy. Most megjelent a Mi!
Pokol lehetett ott szolgálni, ahol sok individuum volt, és nem volt csapat.
Nálam csak egyszer szórakozott valaki a csúzlival őrszobán (tárak még a táskában) és csak egyszer kértem, majd parancsot adtam a szabályos fegyver kezelésre, aztán szépen ment kihallgatásra, és helybetopira…
A beosztottak annyit engednek meg maguknak, amit a főnökük megenged nekik…
4. kelempajszmadar1 — 2014-10-29 14:04
@zweitakt: Absz igaz! Amit megenged nekik. Egyszer löketben voltam kinn, és a járőr, akit ellenőrizni kellett, szórakozott a fegyverrel. Versenyeztek, hogy ki tud hamarabb csőre tölteni, meg olyat is játszottak, hogy lenyomták a tűzváltókart, és a fegyvert a csövénél fogva, suhintottak egyet a levegőben. Ekkor a zár hátracsúszott, és amikor kijött a fegyver a lendületből, betolt egy skulót a csőbe. Amikor odaértem, abbahagyták, de én láttam, hogy az egyik f@sz géppisztolya csőre töltve maradt. Szóltam neki, hogy ürítsen, de vitatkozott, hogy ő nem, meg minden. Meguntam, közöltem vele, hogy ürítsen, fegyvert vizsgára, ez parancs. Pedig idősebb katona volt, mint én. Kelletlen pofát vágott, mégiscsak a löketpk én voltam, meg még tizedes is, úgyhogy végrehajtotta a parancsot. Kivette a tárat, hátrahúzta a zárat, és kipattant a csőből az éles lőszer. A hülye csávó fehér lett, mint a fal, nem is kellett nagyon leb@szni, rögtön összehúzta magát. Azt mondta, esküdni mert volna, hogy üres a fegyvere. Én erre azt mondom, mindeddig csak töltetlen fegyver okozott halálos balesetet, vagy súlyos sebesülést.
A fenti történetben szereplő, géppisztollyal szórakozó hülye állat, meg az anális stokizó, minden emberi mivoltából kivetkőzött rühes barom ellen fel kellett volna lépni. Nem csak a fiatalabb katonáknak, hanem minden normális érzésű bajtársnak, biztosan lettek volna elegen. Mi is ökörködtünk sokat, de ilyen aljas tréfák nem fordultak elő. Gyakran a legkülönbözőbb korosztályok között is jó barátságok szövődtek. Lefogadom, hogy nálunk ez a két féreg megtanult volna emberek között élni. Kelempájsz tizedes, Hörmannforrás
5. janicsar — 2014-10-29 14:38
Nehéz volt elhinni, őszintén szólva, az egészet. Igaz, erről a helyről már korábban is voltak durva sztorik. Mindenesetre ilyen posztszovjet típusú brutalizálás a környékünkön sem fordult elő. Kanalazás igen, de annak inkább beavatás-jellege volt, semmint direkt megalázás vagy pláne egyszerű, nyers erőszak.
De az sem fordulhatott volna elő, hogy a kiképzési idő után bárkinél – őrséget leszámítva – fegyver lehetett volna, éleslőszerről nem is beszélve. Tudom, a hőr más, de ez valahogy akkor sem stimmel nekem. Nem forgott itt fönn a szolgszabályzat minősített és többrendbéli fölrúgása is, ami miatt hivatásosok is keményen megüthették (volna?) a bokájukat?.
És hát az embert tényleg elgondolkodtatja, hogy a szerencsétlen delikvens mellett hogyan lehetett volna kiállni. Van az antikatona típusa, amely vagy aki szinte vonzza az üldözést, noha – személyes tapasztalat – semmivel sem teljesít rosszabbul, mint a többi. Vagy akár jobban is. Nehéz dolog ez.
6. Bigjoe(HUN) — 2014-10-29 15:02
TESZT
Nem tudom, hogy csak nálam van-e így , de nekem nehéz bejutni a kommentekhez.
Sokszor meg nem is látszanak.
Most többször probálkoztam belépni, egy hozzá szólást elnyelt, másik gépről vagyok, hátha.
7. Bigjoe(HUN) — 2014-10-29 15:09
@kelempajszmadar1:
Kérem nem elfelejteni:
Ez a SITTES század!
De mondhatnám, hogy büntető század.
Egykori őrmink szerint:” Ide a hivatásosok is büntetésből kerültek”.
És voltak némelyek akik nem büntetésből kerültek a századra.
Összefogni….kopaszként..nem volt könnyű.
Nem is volt nagyvolumenű összefogás.
Rendszeres kopaszverés volt a kimaradások után, tudom átéltem.
Csak finoman mertünk – mertem- az öregeknek ellenszegülni.
8. antikati — 2014-10-29 18:53
Nem tudom, én 75-77 között voltam katona, de ilyen jellegű szívatást nem tapasztaltam. Debrecenben mindenki újonc volt a kiképzőkön meg egy-két valahogy ottfelejtett öregen kívül. Persze mindig volt hivatásos állomány is. Természetesen mi végeztünk minden munkát, de hogy fogkefével folyosót meg kiló ultrák a kövezeten! Elképzelhetetlen volt. Létezett ugyanakkor a politikai tiszt intézménye, és a legutolsó kopasz is bármikor jelentkezhetett kihallgatásra a ranglétra betartásával. Ha a századpk. nem orvosolta a gondodat akkor elmehettél akár az ezredparancsnokig is. A Nagy-Hárson csak egy tiszthelyettes volt adóüti, de itt sem voltak kirívó esetek. Persze a kopasz itt is kopasz volt, de az elvégzendő munka és a megtanulnivalók elsajátítása után nem szívóztak senkivel. Volt persze néhány próbálkozás, de elég volt a csendes felkérés: – Ne gecizz barátom! Egyszer neked is aludnod kell, és ha véletlenül feldöntöm a stokit éjszaka, akkor szép aranysárga vigyorod lesz azután… Esetleg még az is eszedbe juthatna, hogy két felállított őr és két töltött fegyver van az egész ojjektumban, ezek közül az egyik gyakran van az én kezemben…
Tisztesként meg kifejezetten irtottuk az ilyen modort! Az áthangolásokhoz általában átmentünk az adóházba, mert szűk volt az idő, minél hamarabb végeztünk annál kevésbé volt ideges a hírüti. Egyszer éppen aegü. voltam. Amikor végeztünk és visszamentem a szolghelyemre, látom hogy a bunkó honvéd helyettesem az öregtollakat a seggébe dugva szopatja a kopaszokat. Kopaszok, takarodó tévét nézni! Nem érdekel, hogy nem érdekli a műsor! Értette katona? Senki sem jöhet ki a folyosóra engedély nélkül! Aztán a film végéig vagy kétszer végignyalattam vele a 60 m-es folyosót. Mindig végtelenül utáltam az ilyen senkiházi barmokat, akik egy csepp hatalomhoz jutva azt hiszik, hogy végre Valakik lettek. A szolgálatvezető főtörzset is sarokba lehetett állítani, csak ismerni kellett alaposan a szolgálati szabályzatot. Egy időben előlről hátra és visszafelé is el tudtam mondani, fejből idézve oldalszámmal együtt a megfelelő passzusokat! Ez ellen nem volt orvosság! :-)))
9. Bigjoe(HUN) — 2014-10-29 20:04
Az anális gyalázatról egyik reggel az IFA-án hallottam vissza a laktanyába.
A sértett és az elkövető ott ült elöttem a platón.
Szemüveges szőke őrvezírrel Piti még a paltón is keménykedett (finoman ütlegelte).
Az őrvezírt Kiskacsának hívtuk(hívtam), a Piti beosztott őr volt, a Kiskacsa meg őrpk valamelyik külső őrszobában, szóval előljárója.
Piti gondolom „nevelte” az őrpk-t, de nagyon durván.
A Kiskacsa kijött a kiképzőről és elhitte amit tanítottak neki.
Azt hitte, hogy ha parancsol az öregeknek akkor majd ez+az fog történni.
A kiképzőn nem mondták neki, hogy a 3.őrben ez nem egészen így van.
A kopasz tisztes addig előljáró amig HT van a közelben, azután felcserélődtek a szerepek- általában, nagyon ritkán azért volt kivétel.
Ha a kopasz tisztes őrpk lett – ez külső őrszoliban történt, mert a laktanyában ált. tizedes volt az őrpk. nagyon ritkán volt őrvezér.
Emlékeim szerint.
Kopasz őrpk-nál jártam, a külső szoliban az őrpk -főleg ha okot adott rá- nevelésre került.
Kinek-hogy sikerült, de előbb utóbb ősszeálltak a fordák. Nem igazán surlódások voltak ezek, inkább flexelések, daraboló koronggal.
A Brigantikkal (zömében hajdúságiak, vagy kik.től együtt voltunk)úgy áltunk a a kérdéshez, hogy ha nem keménykedett az őrvezér akkor konszenzusra jutottunk.
Mi nem megyünk ki őrségbe, ellenben neki sem kell. És vigyáztunk arra, hogy a szoli ne bukjon. Semmivel és ha ebben megállapodtunk nem is buktunk meg. Az őrpk egész nap alhatott.
Ha ugrált az őrvezér, akkor rendeztük a viszonyokat, de mi nem erőszakkal(már volt posztban)
A legnagyobb „sikerünk” Rőzsével és Atissal az az volt egy ilyen nevelésben, hogy amikor a százados kiosztotta a másnapi szolikat/őrségeket az egyik őrvezér a parancskihirdetés végén oda ment a szdpk-hoz (mi ragadtunk a gyerekre, mentünk vele) és a fülem hallatára mondta:
– Rőzsével és Biggel nem vállalom a holnapi szolit.
A szdpk persze elhült és rákérdezett:Miért nem?
Mert nem bírok velük! Nem tudok nekek parancsolni.
(na ekkor majdnem sírva fakadtunk a röhögéstől, persze csak stikában)
Berakott egy másik tisztest a szd-s.
Az őrvezírrel később nagyon- nagy haverok lettünk.
Sok bódét adtunk együtt, komolyakat beszélgettünk, és rájött, hogy ha a kik-es hangnemet elfelejti mi mindent megcsinálunk étrelmes hatáokon belül.
pl: leszerelés előtt a kopaszokkal együtt takarítottam, mindenki hülyének nézett, de a kopaszoknak ez sokat jelentett.
Egy volt a lényeg – a szoliba ne bukjunk, de lógjunk és menjünk haza minnél hamarabb.
10. antikati — 2014-10-29 22:36
@Bigjoe(HUN):
Nem tudom, felétek mi lehetett, de nem értem az egészet! Mi az hogy nem mert jelenteni egy meganálozott ember? Mi az, hogy a szolgálatvezető tisztest megfenyíti az IFA-n egy beosztott hőr vagy honvéd? Mi az hogy „kopasz tisztes”?
„Szemüveges szőke őrvezírrel Piti még a paltón is keménykedett (finoman ütlegelte).” Hogy mi??? Én kivertem volna az összes fogát a fegyvercsővel! Még akkor is ha én vagyok a hőr és ő a tisztes! Már bocsánat! Vagy ennyire senki, önérzettel és önbecsüléssel nem rendelkező embereket soroztak határőrnek? Ne már!
Mi is ott sunnyogtuk el a felesleges dolgokat ahol tudtuk, de azt is tudtuk hogy a vonatnak haladni kell. A szolgálatot a lehető leggördülékenyebben kell tolni, akkor nem járnak feleslegesen a nyakunkra. Bánta a franc ha szunyált az őr, de ha nem vette észre a váltáskocsit a „sáros-ban”, akkor kapott!
„Mi nem megyünk ki őrségbe, ellenben neki sem kell. És vigyáztunk arra, hogy a szoli ne bukjon. Semmivel és ha ebben megállapodtunk nem is buktunk meg. Az őrpk egész nap alhatott”.
Ez nálunk nem így volt. Egy őrnek mindig kint kellett lennie, mert csak ő jelezhette ha valaki jön fel hozzánk. Ezt viszont az egész állomány komolyan vette! Amíg egyedül voltunk, addig nagyjából azt csináltunk, amit akartunk. Volt persze itt is 1-2 túlbuzgó adóüti, akit vagy sumizással, vagy neveléssel kerültünk ki, de általában nagy volt a szabadság.
11. zweitakt — 2014-10-29 22:46
@antikati:
Hajajj, de jó is ösmerni a szabályzat!
Nem egyszer húzott ki a szarból a tudás, ahogy írod, paragrafusra szó szerint idézve…
Civilként meg az 1/1975 KPM-BM együttes rendelet lett a mániám. (Gyk.:KRESZ) Jól is jött többször is;-))
12. jeff — 2014-10-29 22:48
Nos, engem kétszer akart berántani a sereg, egyszer a középiskola, másodszor a főiskola elvégzése után. A második alkalom már a sorkatonaság vége felé volt, 1-2 év múlva meg is szűnt. Akkoriban az ilyen történetek közszájon forogtak, sok hasonlót meséltek azok az ismerősök, akik addigra már letöltötték az idejüket. Én minden további nélkül elhittem a sztorikat, és az itt leírtakat is elhiszem. Erősen hozzájárultak az ilyen történetek ahhoz, hogy sok mindent bevettem annak érdekében, hogy alkalmatlannak találjanak. Nem vagyok rá büszke, de nem is szégyellem.
13. antikati — 2014-10-29 23:55
@jeff:
Nem is kell szégyellned. Mint írtam, a szívatás szerintem csak jellem és tartás kérdése volt. Aki gyenge, azt megtiporják, akinek tartása van, attól tartanak. Persze sok értelme nem volt az akkori seregnek, tényleg csak ágyútölteléknek volt alkalmas. Ne sajnáld hogy nem vettél benne részt. Egy nagy baromság volt az egész, max. az első 4-5 hónapnak volt értelme. A többi tömény unalom. Sportot űzni abból, hogy kijátszd az elöljáróságot, szabotálj ahol tudsz, valameddig izgalmas csak. Amikor észreveszed hogy észre sem veszik hogy mennyire hülyének nézed őket, onnantól nem érdekes az egész. A szolgvez. ftörm. észrevette, ettől volt olyan élvezetes dolog vele harcolni. Mikor már azt hitte hogy győzött, akkor bevinni a gyilkos balhorgot… Az valami csodás érzés volt, látni a bamba képét, és drukkolni neki: – Na találj már ki valami frappáns viszontválaszt bameg!
14. Bigjoe(HUN) — 2014-10-30 12:47
ÁPDÉT, vagy valami hasonló:
Tegnap beszéltem pár sráccal a Sittesek közzül és a következő javításokat/kiegészítéseket teszem a történettel kapcsolatban:
– Smöre nem combon hanem vádlin lötte magát.
– AZ OPK-n történt az eset este 20 óra után.
– A váltója nem Heman volt, hanem valaki más, nem tudjuk.
A felvezeteő – aki kiment a lövés miatt- a földön fekve találta a srácot. Aki a fegyverért nyúl amikor oda értek, a fegyvert a felvezető (V.T.) kirúgta a kezéből-elrúgta a sráctól.
(elsőkörben ezért a felvezt meg akarták fenyíteni, majd 3 nap juti szabit kapott)
Felvezető barátom szerint a srác azért lőtt, mert a barátnője lelépett.
Valószinüleg az előzetes szivatás és a lelépő hölgyemény együttes hatása miatt lőtt Smöre.
A hibáért elnézést, sajnos nem tárgyaltuk ki a történetet a Sittesekkel mielpőtt elküldtem volna Tiborunak, nem volt időm rá.: :(
Még egyszer elnézést.
15. gaborb — 2014-10-31 09:20
Sziasztok.
Meg sem lepődöm a fenti történeten.
Ugyan én az 5-ik őr szd-ban voltam, de voltak nálunk páran, akik átkerültek a 3-ik-hoz. Büntetésből.
Az 5-ik-ben a novemberi öregek sem voltak piskóták. ’94 augusztusában kerültünk az 5-ik-hez kiképzés után. Előtte nem sokkal települt az 5-ik adyligetbe nagykátáról, ahol menekült szálló volt.
Sajnos az akkori öregek eléggé durvák voltak, bár tesi fenyítés csak kirívó estben volt. Lelki terror, és takarítás nagy mennyiségeb megtalálható volt. Az akkor szd pk pedig kifejezetten üldözte a korosztály különbség fitogtatást. Novemberiek leszerelése után új szd pk jött, ő pedig inkább az öregek pártját fogta, amivel a februáriak kissé vissza is éltek. Mivel sokat kellett elviselniük az előzőektől, próbálták vissza adni, ami az augusztusiakon csattant főként. De volt, hogy minek májusiakat is piszkáltak rendesen. Kb 1-1,5 hónap után beleuntak, és kezdett normalizálódni a helyzet. Felesleges, vagy direkt módon nem piszkálódtak az öregek.
Közben persze elég sokat lehetett hallani a 3-ik-ról, persze nem mindig pozitívat.
Én sokszor voltam zászlóalj ügyelete helyettes. A legtöbb probléma hozzánk futott be, már ha volt.
Az ügyeleteseim mindig a 3-ik-ból voltak. Volt olyan aki direkt kérte a zü szolgálatot, mert nyugta volt, nem kellett elviselni a sok infantilis ostobákat.
Egy szó mint száz: a 3-ik őr szd valóban többnyire a nehezen kezelhető, magából kivetkőzött, társaságba nem illő egyéneket tartalmazta.
Persze voltak normális tagok is, de sajnos kevés kivétellel.
16. Bigjoe(HUN) — 2014-11-03 18:29
@gaborb:
Én normálisnak tartottam magam.
(de ezzel nem mindenki volt így)
17. piszkosfredakapitany — 2014-11-05 17:04
Egy kicsit off, de eszembe jutott apám egy régi története (a többivel még mindig adós vagyok Tiborunak :)). A fater valamikor a 60-as évek derekán szolgált, egy akkor és most is szövetséges ország hadseregében, a páncélosoknál. Volt egy társuk, aki egy este valahogy bevitte a PPS-t a hálókörletbe (feltehetőleg nem legálisan) és elkezdett szórakozni vele, többekre ráfogta, meg „menőzött” vele. Próbálták leállítani, meg figyelmeztették, hogy töltve lehet a gitár, mire a tag egy laza „Ugyan már, nincs megtöltve!” felkiáltással végighúzta a körleten a fegyvert, ami töltve volt…
Többen meghaltak, ha jól emlékszem 7 vagy 9 katona sebesült meg, a lövöldözőt, aki teljesen összeomlott, másnap egy tisztekből és fekete öltönyös emberekből álló bizottság elvitte. Egyes források szerint kivégezték, mások szerint egy egészségtelen klímájú helyen található büntetésvégrehajtási intézménybe került életfogytra, bár ahogy apám, és az egyik volt bajtársa is megerősítette, pont elég volt neki, hogy látta, mit művelt.
Üdv,
PF
18. kelempajszmadar1 — 2014-11-06 15:20
@piszkosfredakapitany: Kedves PF! Én úgy tudtam, hogy a PPS-t elég kibiztosítani, és máris tűzkész, de soha nem volt a kezemben, csak az unokabratyeszom mesélte. Üdv: Kelempájsz tizedes, Hörmannforrás
19. piszkosfredakapitany — 2014-11-06 17:03
@kelempajszmadar1: Ha jól tudom, ez így van, bár nekem is rég volt a kezemben, (az is „döglött” volt). Amint lesz egy kis időm, utánajárok. Az biztos, hogy nagyon sok baleset történt PPS-el, több halálos kimenetelű is; pl. kabátgombba akadt be és sült el vállról levétel közben, illetve egy nagyobb rántás is elég volt néha, amennyiben csőre volt töltve.
RSS feed for comments on this post.
Szólj hozzá
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.