513. – Debrecen 4.0

debrecen4

Antikati kolléga debreceni emlékeinek negyedik felvonása következik, amelyben érzékletesen beszámol egy másnapos kiképzési napon elképzelhető szinte valamennyi kihívásról, amivel sorkatona csak találkozhat.

Reggel felordít a szamár:

– Jaóóó reggelt elvtársak!

A felhangzó kakofónia leírhatatlan. Nyögések, fingások, pálinkagőzös böffenet, káromkodás, jajanyám, jajistenem és minden efféle. Mindenki magára rángatja az esedékes rövidatléta-kisgatya-tornacipő kombót, aztán futás, irány az alakulótér. A két békési legény járni már úgy nagyjából tud, de a giroszkóp még sehogy se működik. Ezen okból két-két bajtárs közrefogja őket, így elkerülhető a felesleges kóválygás.

Másnaposan még mozogni is óvatosan mozog az ember, hogy az agya ne nagyon lötyögjön az egy számmal nagyobb koponyában. Na de futni? A kiképző agyafúrt kínzást alkalmaz: olyan gimnasztikát vezényel, hogy a fejek minél lendületesebben mozogjanak. Az arcok egyre sápadtabbak, némelyiken a hűvös idő ellenére csendesen patakzik a veríték. Futás vissza, a békési fiúkban kezd felpörögni a giroszkóp, már egészen jól tartják az egyenes irányt.

A reggeli az enni képeseknek extra mennyiségű, mert a banda fele csak a vizet meg a teát önti magába, de azt vederszám.

Sorakozó a körletben.

– Elvtársak! A mai első napirendi pont: felkészülés az ezredszemlére!

Extra körletrend, megalakulnak a takarítóbrigádok. Kilenc órára minden ragyog – gondoljuk mi! A szobapk. csendesen végighúzza az ujját az ajtó tetején, az egyik képkereten, majd a villanykapcsoló tetején. Szemrehányó tekintettel mutatja fel a kissé valóban fekete ujjhegyét:

– Ez kész?!

Rendes srác, mutat még néhány trükkös helyet, az újabb törlőkendős roham után most már teljes a győzelem. A képen Lenin elvtárs csendesen mosolyog…

– Sorakozó! Elvtársak! Felveszik a fegyverüket, megtöltik a kulacsot friss (!!!) vízzel, felöltik a VV felszerelés táskáját. Nem szeretnék megtekeredett hevedert látni sehol! Értették a parancsot?

Értettük! – ordítjuk hangosan. Mindenki felszerel, sorakozó, aztán irány az alakulótér. Felállunk, majd szétbontakozik az alakzat. Méternyi utat hagyunk a sorok között, aztán várunk…

Egyre erősebben tűz a tavaszi nap, de nem nagyon mozoghatunk, az meg, hogy levegyünk valamit, elképzelhetetlen. Tíz óra körül álltunk fel, tizenegy elmúlt. Tiszti szakasz érkezik, szétoszlanak és komoly képpel járkálnak a sorok között. Itt egy hevedert, ott egy gallért rángatnak, ellenőrzik a kulacsok töltöttségét. Az egyikbe beleszimatol az elöljáró. Nem tetszhet túlságosan a szaga, mert megkínálja vele a delikvenst. Hosszasan itatja, majd csendesen megjegyzi:

– Friss víz volt a parancs, vagy nem?

Az alakulótér sarkában megáll két vöröskeresztes UAZ, a személyzet hordágyat húz elő. Ajjaj, úgy látom, a szemlének még korántsincs vége! Állunk tovább, majd az első páciens hangos csörömpöléssel lefekszik pihenni a betonra. Hordágy érkezik, páciens el. A jelenet még párszor ismétlődik. Valami kvóta lehet erre, mert a kellő számú ájult után megérkezik az ezredes eltárs, összezárunk, majd a századok egymás után elmasíroznak az emelvény előtt.

Ebéd után kis pihenő, de még nincs vége a megpróbáltatásoknak. Sorakozó a folyosón, majd ismertetik a következő napirendi pontot. A század egy része őrséget ad a kommendánsfogdán, a többiek ügyeletes alegység-szolgálatban lesznek a következő 24 órában. Felolvassák a neveket, bekerültem a kommendáns őrségbe. Elvonulunk eligazításra. Őr kötelmei, fegyverhasználati szabályok, szemelvények a szolgálati szabályzatból, blabla. A társaság már üveges szemekkel, félálomban mered maga elé, mire az elöljáró végez: Menjenek a körletbe, a szobapk. majd tájékoztatja önöket a szükséges felszerelésről.

A szükséges felszerelés minden vagyonunkat tartalmazza, csak a kimenőruhát, a pizsit és a takarókat nem. Gondosan málhazsákméretre hajtogatjuk és beletapossuk a zsákba a kazalnyi cuccot. A tetejére kerül a gyatyákkal és zoknikkal teletömött rohamsisak, utolsó taposás és már kész is! Később megmérjük: mindössze 22 kg az egész. Semmiség. Elvonulunk fegyverkezni, itt ér az újabb kellemetlen meglepetés. A szemlére minden tárat teletöltünk, 150 db. lőszerrel állunk ki. Málhazsák, kulacs (tele!), szimatszatyor, tártáska és fegyver. Már 30 kg. körül járhatunk, úgy festünk, mint a málhásszamár. A zsák vékony pántjai hurkává tekeredve vágják a vállunkat. Ha felrakhatnám annak aki kitalálta, zavargatnám benne vagy két napig! Biztosan nem csinálna még egyszer ekkora baromságot. Vagy ezt is direkt szívatás céljából csináltatták ilyenre?

Felállunk az alakulótéren és várjuk a szemlélő ÜTI-t. Félóra múlva meg is érkezik, szemlét tart, jó hosszan. Úgy látszik, ráér. Amikor végez, az őrség és az ÜGYAL vigyázzmenetben elvonul előtte. Kiderül hogy csak egy tár lőszert viszünk, a többit kitárazzuk. Az üres tárak és a tártáska persze marad, sose tudni, hátha szükség lesz rá! Az ÜGYAL ledöglik az ágyakra, riadóra készen. Éjszakára is csak a bakancsot szabad levenni. Jó nektek! – sóhajtom, aztán levonulunk a Csepelhez és irány az őrhely.

Kár volt irigykedni. Később megtudom hogy a 24 óra alatt mindössze 18-szor riadóztak, jórészt éjszaka! Fegyverszoba, futólépés az ÜTI-hez, a járó motorú Csepelre 3-4 bazi nehéz ládát feldobni, felülni, aztán riadó lefújva. Ládák vissza az ÜTI-nek, fegyverszoba és pihenj tovább… A ládák tartalmát illetően a legvadabb teóriák keringenek. Egyesek szerint lőszer, kézigránátok és géppuska. Vadabb képzeletűek szerint aknavető is van benne. Nincs kedvem vitázni, ezért nem is kérdezem hogy a géperejű ágyút meg az aknaköpködőt ugyan ki a fene kezelné? A realistábbak egyszerűen csak nehezéknek bepakolt téglákra tippelnek. A valódi tartalomról azóta sincs fogalmam se, de én is a téglát tartom esélyesnek.

6 hozzászólás

 1. Bigjoe(HUN) — 2014-11-15 22:03 

A málhazsák egy szerencsétlen valami. Minek a 150 zizi a szemlére ha valszeg meg sem nézik.Szoliba meg csak 30…. értelmetlen

 2. scaevola — 2014-11-17 13:22 

Aknavető dobozban?

Ugyan kisebb űrméretűt nem láttam, de a 120-ashoz volt szerencsém… azt nem dobozolja be senki.
Olyanba legalábbis biztos nem, amit két ember felrak a platóra, kézzel.

Ha csak a környékre mentünk, ott pattogtak a Gaz-66-osok mögött a vetők, de éleslövészetre menet fel voltak dobálva a platóra az utánfutók is, és a vetők is. De csak úgy, magában… nem voltak semmiféle dobozban.

Egyébként a cucc majdnem 300 kg, az ufó legalább 200.

 3. janicsar — 2014-11-17 14:41 

Aknavetőt biztosan nem csomagolnak, de taposóaknát, azt igen. Olyat (persze gyakorlót) mi is rendszeresen hordtunk ki a szöcskére ládában, a fene enné meg az összeset, mert ha a málhazsák pántjai nem éppen a teherelosztást segítették, akkor a lőszeres ládák fogantyúi még annyira sem.
Kulacs és friss víz: éppen azért nem volt érdemes vízzel tele tartani, mert a kulacs már eleve fémszagú, ráadásul büdös, pont attól, hogy sokáig tartanak benne lezárva vizet. S ha egyszer rossz szagú, azon semmilyen friss víz nem segít.
A sisakot sosem gyömöszöltük be a málhazsákba, azt a tártáskára csatoltuk.
És hogy mekkora volt a lövészfölszerelés összsúlya, sosem tudtam meg, mert mérleget még messziről sem láttunk.

 4. antikati — 2014-11-17 16:48 

1. Bigjoe(HUN) — 2014-11-15 22:03

Az egész csak arról szólt, hogy most fizetünk a kétnapos eltávozásért. Hogy klasszikust idézzek: – ” Ne gondold, ó, ne, hogy tied a világ” (Szörényi-Bródy).
Az ezredszemle már önmagában a szívatás csúcsa pont hétfőn! A körülmények nyilvánvalóan központi szívatásra utalnak. A délutáni ÜTI szemle meg tényleg. Mi a bánatnak kell az egész szajrét becsomagolni, mintha a frontra mennél? Az őrségnek még csak-csak, de az ÜGYAL-nak? Ott vannak a laktanyában, ha bevetés történik, akkor se kerülnek messzire! A lőszerrel ugyanez a helyzet. Mennyivel vörösebbre (kékebbre) csapkodja vigyázzmenetben a tártáska a combodat ha tele van! A helyét is gondosan előírták. Nem tolhattad a seggedre hogy ott puhábban csattogjon! Oldalt sem lehetett, pontosan jobboldalon elől, ahol a legkényelmetlenebb! Okos… A mennyiséget meg nem a szemlén, hanem a fegyverszobában ellenőrizték .

2. scaevola — 2014-11-17 13:22
„Vadabb képzeletűek szerint aknavető is van benne.” Mondom: – vadabb képzeletűek!

3. janicsar — 2014-11-17 14:41
” a lőszeres ládák fogantyúi még annyira sem.”
Megint csak ismétlem: szívatás.
Kulacs és friss víz: Pont erről szólt a dolog. A katona ápolja a felszerelését!
Ha nem kell a kulacs, akkor tessék kiüríteni és a kupakot lecsavarva tárolni, hogy szellőzzön. A lusta katona meg megszívja. Ha már eleve büdös kulacsot vételezett, akkor pláne.
Az isten óvott tőle, hogy a sisakot még pluszban nem kellett a tártáskára csatolni!

 5. janicsar — 2014-11-17 19:37 

@antikati:
Ez a kulacs, ez aranyos. Nálunk az volt a szabály, hogy a kulacsban MINDIG kell víznek lennie (friss víznek), éjszaka is, hiszen riadókor nincs idő töltögetni. Úgyhogy szellőzésre szegénynek – elvileg – esélye sem volt.

 6. antikati — 2014-11-17 20:08 

@janicsar:

A sereg, a szabályok, és a szívatások útjai kifürkészhetetlenek. Szerintem mindig attól függött hogy hol hogyan értelmezik a szabályzatot. Alapelv, hogy a katonának soha sem lehet igaza!
Végleges állomáshelyemen kulacsot csak gombalocsoláskor láttam, meg amikor a végén leadtam. :-)))

RSS feed for comments on this post.

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.