Droidfigyelő kartárs az általa korábban megénekelt gázkamrák után a (békebeli) katonai tevékenység egyik savát-borsát jelentő őrségről (mármint az őrszolgálatról) tart egy kis fejtágítót, amely nem csak azoknak lesz élvezetes, akik soha nem voltak őrszolgálatban, hanem azoknak is, akik voltak, de szeretnék ezt minél hamarabb elfelejteni.

Az őr ténykedése nukleáris csapás esetén, avagy atomvillanás balról – egy volt sorkatona visszaemlékezései 2.1.

Az őrség az egyetlen olyan laktanyai szolgálat volt, amit a sorkatona éles lőszerrel, fegyverrel végzett. Ezért nagy figyelmet fordítottak arra, hogy megtanuljuk az őrség szabályait: mit kell csinálni ekkor és akkor. Mielőtt ezt elmondom, előtte néhány háttérinfó az avatatlanoknak az őrség és az őr természetrajzáról.

Őrségben lenni rossz is, jó is. Ami jó benne: az ember nincs a körletben, tehát nem tudják megtalálni a sok táposnevelő ostobasággal. Ami rossz benne: hiába alszod végig az éjszakát a toronyban, fárasztó, mert nem történik semmi. Az unalmon az se segít, ha magaddal viszed a rádiódat, a walkman-edet (nekem rádiós walkman-em volt, muhaha), vagy telepakolod a szimatszatyrot (gázálarc-táska) könyvekkel vagy újságokkal.

Az őrség akkor kezdődik, amikor az eligazítás előtt kb. egy órával összerakod a cuccodat. Ilyenkor az élelmes sorkatona gondosan kiveszi a súlyos acél rohamsisakot a málhazsákból, és helyette elhelyez a zsákban egy párnát. Kiveszi továbbá a HR-csomagot (a HR itt nem Human Relations, hanem asszem Háborús Riadó), valamint minden egyéb felesleges katonai holmit, és beletesz még egy párnát. Hogy úgy mondjam, az őr ezzel „kikönnyítette” magának a málhazsákot – a sorkatona mindig a praktikumra törekszik.

A málhazsák szakszerű összekészítése után eltávolítja a gázálarcot a szimatszatyorból, mert felesleges, és ami felesleges most, egy fél óra ácsorgás után már nehéz is. A helyére kerülnek a könyvek, a kisrádió (lásd mint fenn), valamint a csoki, a keksz, a levélpapír, a boríték és a toll is. Az élelmes őr így majd irodalmi terjedelmű levelezést tud kezdeményezni a barátnőjével, aki (mint megmondta a múlt hétvégi látogatáson), azon morfondírozik, hogy mégis jobb lenne külön, és amúgy is, olyan helyes a szomszéd Gábor, aki már volt katona…

Mindezek után irány a fegyverszoba, amit direkt erre az alkalomra szakszerűen felnyitott az aegü vagy aegühá. (AEGÜ = alegység-ügyeletes, AEGÜH = alegység-ügyeletes helyettes.) A fegyverszobában ott sorakoznak a vadonatúj, halálpontos, csillogó-villogó – ööö, még egyszer, tehát ahol ott sorakoznak az első világháborús, leharcolt, szanaszétbaszott – pardon –, AMD-65 mintájú gépkarabélyok, amelyeket már újkorukban is csak kanyarban lövésre lehetett használni. Az őr odamegy az állványhoz, megkeresi a sajátját a különös ismertetőjelek alapján (pl. letört műanyag a markolaton; a gyári matt fekete helyett egészen trendi, fényesen króm szín, elhajlott válltámasz, stb). Ha megtalálta, és még nagyon újonc, akkor megnézi a fegyverszámot, ami bele van maratva valahova. Ha már nem annyira újonc, nem nézi meg a fegyver számát – minek, a görbe cső alapján biztosan tudja azonosítani, hogy ez az övé.

Miután megvan, bemegy a körletbe, és a fegyvert nagy erővel a földhöz vágja. Ezt megszokásból teszi, de van, aki úgy vezeti le a feszültségét, hogy megfogja a kihajtott válltámasz végét, és egy nagyot lendítve rajta lesújt a vaságy korlátjára.

(Egyszer ezzel a módszerrel K-nak sikerült úgy belapítani a gázdugattyút vezető fémcsövet – bocs, nem tudom a meghatározását -, hogy gyakorlatilag hatástalanította az AMD-t. A gázdugattyú nem tudott benne mozogni a lapult rész miatt, vagyis a fegyvert nem lehetett elsütni. Így ment őrségbe. Végig nagyon parázott, hogy lebukik-e, mert hadbíróság járt volna érte. Őrség után éjszakára rábeszélte az aegühát, hogy nyissa fel neki a fegyverszobát, és ha bement, zárjon vissza mindent, és pecsételje rá az ajtót. Így jól álcázva tudott dolgozni.

Mintegy 5 órás munkával leszerelte a saját fegyveréről a belapított alkatrészt, és átoperálta a közutálatnak örvendő, minket gyakran szívató X.Y nevű egyén fegyverére. Onnantól fogva a másik fegyver volt használhatatlan. Volt már hajnal 2 óra is, amikor diszkréten jelezte a szolgálatnak, hogy szeretne kijönni. Nagyon megizzadt szegény, pl. mert csöndben kellett kalapálnia. Gyanús lett volna a zaj a fegyverszobából, éjjel. Ezért is hadbíróság járt volna, de az aegühának is.)

Nos, az őrség tagjai fél órával az eligazítás előtt alakzatban, a kikönnyített málhazsákot álcázó súlyos nyögésekkel, látványosan görnyedten sorakoznak a századszinten. Az őrparancsnok megvárja, amíg minden őr ott van, majd együtt átvonulnak az üti (ügyeletes tiszt) elé, az őrszobához.

Az eligazítás arról szól, hogy az új üti előtt felsorakozik minden típusú szolgálat minden tagja. Az ütit is 24 óránként váltják, a szolgálatokat is. A váltás nálunk, Ercsiben délután 3-kor történt. Szóval, ilyenkor az üti szemlét tart a szolgálatok fölött. A marginális szolgálatok (cselló = konyha, telephely stb.) hátul állnak, senki nem foglalkozik velük. Annál inkább az ügyallal (ügyeletes alegység) és az őrséggel. Egyedül az őrség tagjait kérdezi ki random alapon arról, tudják-e, mi a dolguk.

= innen folytatjuk hamarosan =