Megnéztem a Guglin: lakópark, utcákkal, terekkel:

maps.google.com/?ie=UTF8&ll=46.241312,20.116707&spn=0.005209,0.009602&t=k&z=17

Látjátok azt a kis erdősávot a kerítés és a vasút között? Azok a fák évente kétszer piros-kék-fehér virágba borultak. A leszerelők ugyanis soha nem vitték haza a melegítőt és a piros frottírzoknit, hanem hajnalban kidobták az ablakon. Olyankor fürtökben lógott ott a sportruházat.

@RegősBendegúz:

Nem tudom, mi a jobb, ha semmi vagy valami egészen más van a laktanya helyén, vagy, ha még áll, mint a Kossuth, csak valami egészen abszurd új funkciója van az épületeknek. :-))

De ez is egy jó poszt lehetne, mit szólsz, tiboru? Jó kis fényképekkel olyan helyekről, amik miatt öt évig nem utazhattam Nyugatra. (Ne aggódj, ma már csak a hűlt helyük van.)

Pesten a Népligetnél szétverték (na jó, lebontották) a Bolyai teljes épületegyüttesét, ami már csak azért is meglepett, mert (legalábbis külsőre) még olyan monarchiás építészeti örökség-jellege is volt…

Tényleg, tudja valaki, mikor építették?

@falugazda:

A Zalka ’84-’85-ben, amikor volt szerencsém belülről megtapasztalni, már akkor sem volt hűdeszuper állapotban. Olyan ötvenes-hatvanas években összegányolt igénytelenségnek tűnt, nyilván úgy gondolták, katonáknak megfelel. Őszintén szólva, azt nem sajnálom.

Érdekes módon a Kossuth, ami láthatóan a K.u.K. időkben épült standard kaszányaépület, sokkal jobb állapotban volt épületgépészetileg is. Nem véletlen, hogy máig is használják, nyilván teljes megelégedésre.

@ZöPö (inda): egy forumon olvastam, es talalo, hogy szimbolikus ertelmu az epulet lerombolasa, a magyar honvedseg lerombolasanak a szimboluma. En se talaltam semmi ertekelhetot az epulet eredeterol csak annyit, hogy jogelodje a Ludovika II. focsoportja volt, ami 1932-ben kezdte meg a mukodeset. A onteorol meg annyit, hogy 2005-ben meg szo sem volt epuletbontasrol, sot, ketszintes konyvtarat akartak meg hozzacsapni a kollegiumhoz. Olvasnivalo itt :
http://www.ferencvaros.hu/egyeztetett_kszt/konyvesk_ulloi_mav_gyali/

A zalaegerszegi „ojjektumról” tud valaki valamit? Én töredelmesen bevallom 86 óta nem jártam arra…

@ZöPö (inda): ott diplomáztam alig egy hónapja, miután öt évig koptattam (és majd egyéb hobbielfoglaltságok miatt még egy évig teszem majd ezt) a „laktanya” padjait. Sportközpont, tanárképző campus (de nem csak az idegennyelvi tanszékek: pl. az ének-zene is ott van, sokszor élvezhettük zéhá meg vizsga közben a behangolásukat) – és tényleg tele van jobbnál jobb fiatal csajokkal, megerősíthetem. ;]
A teljes megelégedettségről annyit, hogy a főépületünknél nagyságrendekkel alkalmasabb oktatási intézménynek. Szélesek a folyosók, és az összenyitott (gondolom) ex-hálótermek is megfelelőek tanteremnek. Van egy épület, ahol a külső klímától függetlenül mindig forróság van (az most az ének-zene tsz., de nekünk is sok óránk volt ott), ez kevésbé nyerő, meg a volt (feltételezem) tiszti hálókörlet (egy modernebb épület a hadkieg blokkja (most már azt is megkapta a főiskola) mellett, ami viszont legfeljebb is olyan irodák számára lenne alkalmas, ami nem fogad ügyfeleket, csak dolgozik (vagy nem), mert a folyosók szűkek, a termek kicsik. Az alakulótéren kosárpályák vannak, a garázsoknak csak a teteje meg az oszlopaik maradtak, az ebédlőből kondi- és táncterem lett, az a nagy böszme épület „közvetlenül” a (ezt a másutt is látott, gyakori dizájnból tippelem) régi, de jelenleg (is) tornaterem funkciót ellátó doboz mellett pedig pingpongozásra használatos. (Tényleg, az mi a jó ég volt azzal a barom nagy rámpával?!)

Megnéztem volna laktanya korában…

Szerettem, szeretek oda járni. Van jobb hely az egyetemen, de nem sok. (Ja, és már majdnem tíz éve az egyetem kezén van az ingatlan, akkor kezdték el ígérgetni, mikor odakerültem, és még mindig nem nyitott ki – de legalább már elvileg kész – az integrált kocsma. Ez sokat lendít majd a komfortfaktoron…)

@ZöPö (inda): lépten nyomon alumnus-társakba botlik az ember… :]

maps.google.com/maps?f=q&source=s_q&hl=hu&geocode=&q=hattyas+sor+szeged&sll=37.0625,-95.677068&sspn=35.631106,79.013672&ie=UTF8&ll=46.235951,20.140182&spn=0.0019,0.004823&t=h&z=18
Lenn a zöld a teniszpálya, felette a tornaterem, még feljebb pedig az inkriminált épület. (Mi több: két rámpája is van: egyik lent – szinte világít, olyan fehér, egy meg balra.)

Bár a rendvédelem és a haditechnika fokozottan, ám csak elméleti szinten érdekel (Nejem szerint már betegesen :), az ideg tud baszni rendesen, mikor látnom kell rohadni nemrég még működő létesítményeket. Pl. a szentendrei vagy a külső bécsi úti ruszki laktanyák, azokból elképzelésem szerint sokminden hasznos dolog lehetett volna kis ráfordítással. Igaz, a szentendrei cucc a spanok szerint akik bvelülről látták, nem igazán XX. századi szintű cucc volt, de akkoris.

Ellemben a leányfalui Czinege bunkerből mi lett azt tudja valaki? Azt csak kivülről láttam soxor sráckoromba, ott mindég geccsöltek bakák szép szuámmal.

Az alábbiakban nem kívánok kulturált lenni (aki nem csípi, ne olvassa):
Lassan harmic éve leszereltem, de továbbra se tudok se a hivatásosokkal, se fájdalmukkal azonosulni. Van szuper értelmes, nagyon rendes (immár nyugdíjas ezredes) katonaismerősöm, akivel nagyokat röhögünk és dumálunk családi összejöveteleken, de még ez se változat azon, hogy minden hivatásos katonát szaralaknak ne tekintsek, és embernek egy cseppet se. Normális ember katonának nem megy, legfeljebb viszik. Aki laktanyát sirat, folyjon ki a szeme is…
A Garasin/Savaria meg börtön volt mindig, csak nekünk szarabb volt benne, mint most a raboknak. Rohadjon el az emléke is!

@ZöPö (inda):

Lemaradt egy „a” betű, ami megzavarja a mondat értelmét. Helyesen:

„Egyébként az A baj, hogy…”

Na.

@tiboru: Persze, biztosan sommás és általános. De ebben a kérdésben soha nem fogok árnyaltabban vélekedni. Engem a nosztalgia biztos nem fog elfogni, akkor se, ha a felnőtté válásomat sokban a seregnek „köszönhetem”. Én szívesebben váltam volna felnőtté máshogy, megaláztatások és kiszolgáltatottság, negatív íkújú állatok, alkoholista barmok nélkül, mert persze biztos más lettem volna, ha nem látok három helikopterest bennégni a gépükben, vagy nem hallom az ügyeletes üvöltését, amint az RPG lángja éppen leperzseli a 100-ason a tökét Sport szelet-osztás közben, ha nem hall meg a kézilabda csapatunk jobb átlövője szimulánsként, ha nem kell odáig eljutnom, hogy késsel a kezemben beszélem meg, hogy akkor most kit fognak az öregek megkanalazni. Nem igaz, hogy a sereg bármire is jó, és hogy ott bárki épül. Max. leépül, mint kollégiumi szobatársam, aki minden reggel remegő kézzel a borosüveget kutatta az ágya mellett 19 évesen, hogy fel tudjon kelni. Ő ezt tanulta a seregben.
Már eltűnt a netről, de az időgép még őrzi (web.archive.org/web/20080206124654/tomcat.demoscene.hu/armyreport/mainmenu.htm) az általam túl nagyra nem becsült Tomcat ArmyReportját, ami valahol igen pontos képe minden torzításával a 90-es évek honvédségének (én 81/82-ben voltam katona); ez mutatja a sereg és a laktanyák összedőlésének valódi okát, nem a könnnyfátyolos visszaemlékezések.
Nekem ne jöjjön senki a nosztalgikus szépelgéseivel. Volt mikor röhögtünk, volt mikor dühöngtünk, de kibaszott szar volt a sereg, ebben minden ismerősömmel egyetéertettünk, akár Szombathelyen szopott az illető, akár máshol.
És hogy értelmetlen volt, az a legbiztosabb. Épp ezért nem is értem, hogy keveredhetnek sorkatonai emlékek közé hivatásosok emlékei. Ez a két csoport kizárja egymást, mint a rabok és a börtönőrök. Még a tudományos kutatásokban is külön tárgyalják őket.
És ez mindig így volt, meg úgy, hogy normális ember (= ember) soha nem akart katona lenni:
„Én még azt a rengeteg trágárságot és cinizmust is, mely a katona-dalok szövegéből kirí, hajlandó vagyok ennek a lehetetlen helyzetnek tulajdonítani. S mondjanak akármit a csinált katona-dalok, annyit tudok, hogy ez idő szerint csak az fogadja megnyugvással a katonaságot, a kinek otthon senkije és semmije, a ki tehát semmit sem veszthet, ellenben várhat valamit. A ki a magyar katona-dalokat vizsgálni akarja, ezeket figyelmébe ajánlom.” (Seprődi János: A magyar katona-dalokról. Etnographia XVII (1906): 59.)

@Pásztortáska:

> … az általam túl nagyra nem becsült
> ****** ArmyReportját, ami valahol
> igen pontos képe minden torzításával
> a 90-es évek honvédségének

Na ne már… Most vagy torzít, vagy pontos képe valaminek. Egyébként igen, torzít, ahogy a „szerző” összes többi írása, hemzseg az önfényezéstől, a sunyiságtól, a nagyotmondástól. Nem utolsósorban pedig szalonképtelen, mert lepezetlenül rasszista. Úgyhogy ezzel ne példálózzunk itt, köszönöm.

Egyébként pedig: nekem egy évet vett el az életemből, a legszebb fiatalságomból a sereg. Azt az egy évet én senkitől nem fogom visszakapni soha. Igen, szar hely volt. Igen, értelmetlen volt, mert a _deklarált_ céljait nem érte el: Magyarország védelmi állapota egyetlen ezrelékkel sem lett jobb attól, amit rááldoztunk.

De mindezektől függetlenül: hadd emlékezzek már rá úgy, ahogy nekem tetszik, azokkal, akiknek ugyanúgy tetszik.

@ZöPö (inda): Persze, Tomcat torzít az önfényezésével, a rasszizmusával stb. De rendkívülpontos képét adja egy velejéig rothadt, korrupt, működésképtelen, pazarló és totálisan értelmetlen intézménynek. (És a hadsereg mindig is ilyen volt, ha nem a romantikus katonaregényeket olvassuk, nagyon látszik.)
Tőlem pedig mindenki úgy nosztalgiázik, ahogy akar. Csak sajnos épp az a baj, hogy manapság egy egész ország nosztalgiázik, és már senki se akar arra emlékezni, ami tényleg volt.
Senki nem tud felmutatni egyetlen olyan szöveget vagy csak egy szót a katonai szlengből, amiben a hivatásosokat, továbbszolgálókat, újabban a szerződéseseket ép elméjű lényként említenék a sorkatonák (nem utólag, húsz év múlva: egyidejűleg). Ez azért nem lehet véletlen
Úgyhogy
kiruapu: Biztos nem vagy szaralak. De hogy ezek az egyedi kivételek nem számítanak, az tény. Amúgy nem érdemes azzal jönni, hogy „ebben az országban még mindig magyarul blogolhatunk talán volt egy kis közük a katonáknak is”, mert ez egyszerűen nem igaz. Éppen ennek ellenére blogolhatunk magyarul. Mert mikor védtek itt meg bármit is katonák? Utoljára Mátyás idejében voltak győztes háborúink, de ő is kitért a török elől. Azóta csak a muhi csata – Mohács – Don-kanyar íven fut a sereg. Ez az ország csak a civiljeinek köszönheti, hogy létezik, a katonái ellenében. Most is egész jól elvagyunk, hogy nincs hadseregünk, csak pár ezer szekuritisünk, akik Afganisztánban védik a hont. — Tudom, demagóg vagyok. De ebben az ügyben ez már csak így marad. De ezzel nem mondom, hogy másnak is így kéne gondolnia. De egy reális számvetés akkor is sokat ér, ha néha nosztalgiázik is az ember pl. egy erre szánt blogon.

@Pásztortáska:

Tehát elismered, hogy az idézett „mű” szerzője [akinek a nevét nem veszem a számra és nem írom le, ő számomra nem létezik] torzít és önfényez, mondjuk ki: HAZUDIK, de azokat a részeket, amelyek a te véleményedet támasztják alá, azokat elfogadod, sőt, hivatkozási alapnak tekinted? Ne haragudj, ez így nagyon nem elegáns. :-(

Írod: „Tőlem pedig mindenki úgy nosztalgiázik, ahogy akar.”

Köszönöm, hogy így gondolod. Kicsit feljebb még azt írtad: „Aki laktanyát sirat, folyjon ki a szeme is…” – ehhez képest határozott fejlődést mutatsz.

Mondok egy példát: a Rákosi- majd a Kádár-rendszer nem volt jó. De MI éltünk benne, az is a MI ÉLETÜNK volt (amiből csak egy van). Úgyhogy tényleg megköszönöm, ha nem kell szar alaknak éreznem magam, mert egyes epizódokra szívesen emlékezem.

Tessék, írásba adom: A SORKATONASÁG NEM VOLT JÓ. De ha még egyszer húsz éves lehetnék… :-))

Ez a kis vita két dologról szól. Az egyik, hogy sz*r dolog volt annak idején bevonulni sorkatonának, különösen előfelvételisként a Magyar Néphadseregbe. Ja. A másik, hogy milyen jó volt fiatalnak lenni. Még egyenruhában is!
És teljesen természetes, hogy mindenki másként emlékezhet. Én legjobb barátaimmal ott találkoztam, negyedszázad elteltével is összejárunk. Azt hiszem, ezért van, hogy az érzelmi töltet meghatározó. Másrészt szociometriai kísérlettel is felért: nálunk (első menetben Győr MN 9550, 74. felderítő zászlóalj, 1981/1982) heterogén közegben kellett közös nyelvet találni borsodi krampácsolóval, analfabéta hortobágyi csikóssal, frusztrált szakmunkással. Egy-két kivételtől eltekintve sikerült, a szívatások hamar alábbhagytak, már első időszak végére lényegében megszűntek.
Győr emellett jó közeg volt, mindig ki lehetett menni moziba, a kultúrtiszt adta a kedvezményes vagy ingyen jegyeket a színházba vagy éppen a Markó Iván vezetésével éppen a csúcson álló Győri Balett előadásaira. Még nyelvtanfolyamra is ki lehetett járni. Szóval döbenetes különbségek lehettek laktanya és laktanya között.

@labi: Cseri Zoli,Csűcs Gyula??

Jók a nevek,ismertem őket!!!(Kádár Pali,Magyar Peti..)Ismerted Király őrmit?